téveszmék

téveszmék

"Későn való gyermek, korán való árva"

2018. január 09. - G. Nagy László

belmondo.jpg

 

Kezdjük azzal, hogy még százhúsz évvel ezelőtt is mindössze 31 év volt a születéskor várható élettartam világátlagban, vagyis nem csupán a nők biológiai órája ketyegett vészes tempóban, de a férfiaké is. Valójában nem is a termékenység időszaka jelentette a szűk keresztmetszetet a gyermekvállaláshoz, hanem a magának a létezésnek a rövidsége. Elsősorban a tudományos-technikai fejlődésnek köszönhetően manapság egészen más a helyzet; egy átlagos földlakó 67 esztendős életpályát remélhet. (Ezen belül a japán nők 85,5, illetve a mozambiki férfiak 40,4 éves átlaga jelenti a két szélsőértéket.) Ez egy olyan elképesztő ugrás, mely alapjaiban formálta át az emberiség életmódját. Az, hogy a címbéli közmondás tökéletesen értelmét vesztette, a változások sorában talán a legkisebb jelentőséggel bír.

 

Mivel a korai halál réme nem fenyegeti az európai embert, a családalapítással sem kell igazán kapkodnia. A gyermekáldás optimális idejét valójában két, egymással ellentétes motiváció közti finom kötéltánc adja meg. Az egészségügyi szempontok értelemszerűen továbbra is a korai gyermekvállalás mellett szólnak. Sokáig azt gondoltuk, hogy kizárólag az anyai oldal a problémás, a legújabb kutatások azonban azt igazolják, hogy az apa életkora is meghatározó jelentőséggel bír. Az Indiana Egyetem felmérése szerint a 45 év feletti, friss apukák gyermekei körében három és félszer nagyobb az autizmus esélye, mint a fiatal apák esetében; a hiperaktivitás 13-szor, a mániás depresszió 25-ször, a pszichózis kialakulása pedig kétszer olyan gyakori. Igen ám, csakhogy az egzisztenciális szempontok a minél későbbi gyermekvállalás felé terelik a döntést. Semmi sem képes olyan kilátástalan mókuskerékbe helyezni az embert, mint a vagyontalan pályakezdőként történő utódnemzés. Az egészségügyi és pénzügyi szempontok mellett az sem árt, ha az optimális pillanatban rendelkezésre áll egy megfelelő partner, egy arra méltó és alkalmas szülőtárs. Enélkül nem sokat ér a józan matek.

 

A fenti dilemmát figyelembe véve három tipikus családalapító modellel számolhatunk. A klasszikus felállás szerint két húsz év körüli fiatal köt házasságot, s azonnal dolgozni kezdenek a família bővítésén. Tekintve, hogy a szülés a 20 és 29 év közötti életkorszakaszban tekinthető igazán ideálisnak, az utódok egészségét tekintve ez egy kifogástalan út. Egzisztenciális biztonságról viszont a legkevésbé beszélhetünk ebben az esetben. Valójában az éhező Afrikát modellezzük mikroszinten: első helyre téve a szaporodás szükségletét, mely döntésünk talán egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszi, hogy jelentős pénzügyi megtakarításokat eszközöljünk. Ez a konzervált szegénység évezredes útja. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy két húszéves még mentálisan sem elég érett, hogy borítékolható konfliktusaikat képesek legyenek megfelelően kezelni. A 21. századi modell tíz évvel eltolja a családalapítást: a szülők a harmincas éveik első feléig várnak a gyermekvállalással. Ebben a verzióban megfordulnak az előnyök és a hátrányok: az anyagi biztonság és a mentális érettség oltárán feláldozzuk a fiatal petesejteket. A harmadik út, az aszimmetrikus modell az, amely ötvözi az előző konstrukciók előnyös oldalait. Egy húsz körüli nő és egy harmincas férfi kapcsolata elvileg minden felsorolt kívánalomnak eleget tesz. Ugyanakkor ez is - akár csak az előző kettő - csupán elméleti modell. Természetesen nem árt, ha már középiskolás fejjel élettervet gyártunk, azonban a családalapítás tipikusan olyan projekt, amelyet lehetetlen körzővel, vonalzóval előre megrajzolni, mondhatnánk: ember tervez, Isten végez. Még egy szimpla tonhalas pizzát is nehéz úgy megrendelni, hogy az pont fél egyre érkezzen meg, nemhogy egy életre szóló kapcsolatot. Sokan túl korán találkoznak az optimális szülőtárssal, amikor még élni, tombolni szeretnének. Mások túl későn, amikor már rég túl vannak a zeniten. E téren kétségtelenül jelentős a szerencse szerepe, persze ettől még a fent megfogalmazott egészségügyi, pénzügyi és mentális szempontok még érvényesek maradnak.

 

Létezik a kérdésnek egy makroszintű aspektusa is, amikor az utódnemzés kapcsán az eddig taglalt egyéni szempontokon túl valamiféle "magasztosabb" célt is megfogalmazunk. Amikor kötelességünknek kezdjük érezni, hogy a csökkenő magyarságot, európaiságot, kereszténységet, vagy bármilyen egyéb etnikai, kulturális, vagy épp vallási közösséget életben tartsunk. Ha létezik igazán beteg és értelmetlen gondolkodásmód, úgy ez a törzsi vonal feltétlenül az. (Emlékszünk még? "Leánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség:") Természetesen szó sincs arról, hogy az etnokulturális sokszínűséget többre kéne értékelnünk a homogén közösségeknél. Elég megnézni néhány nyugat-európai nagyváros külső kerületét, ahová napnyugta után már kevesen merészkednek. Ami igazán lényeges, az az, hogy egyéni életcéljainkat soha, semmilyen formában nem rendelhetjük alá semmiféle közösségi eszménynek. Sem a nemzetnek, sem a törzsnek, sem a családnak. Valójában a politikai vezetők felelőssége az, hogy intézkedéseikkel a nemzeti célok és az egyéni ambíciók egy irányba mutassanak. Ennek pedig egyetlen hatékony eszköze van: a radikális adócsökkentés. Sírhatunk, hogy elfogy Európa, elfogy a magyarság. Azonban a gyermekvállalási kedvet - akár húsz, akár harmincéves korban - semmi sem inspirálja jobban, mint a megnyugtatóan vastag bankbetét.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr4013534703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.01.10. 04:50:32

"Azonban a gyermekvállalási kedvet - akár húsz, akár harmincéves korban - semmi sem inspirálja jobban, mint a megnyugtatóan vastag bankbetét."

Ennek ellentmondanak a statisztikák, miszerint az egyre jobban élő, jobban kereső emberek egyre kevesebb gyereket vállalnak. Egyre könnyebb lett szingliként élni, egyedül is tud az ember lakást bérelni, házhozszállított ételeken élni, ha kedve szottyan, akkor egy évre elutazni és digitális nomádként lébecolni. A szülők miatt se kell otthon maradni, őket nem kell a gyerekeiknek eltartani, mert van nyugdíjrendszer, meg lehet őket öregotthonba dugni. Gyerekkel meg minden drágább, csupa kötöttség, nem lehet úgy utazni, bulizni, éjfélig Netflixen sorozatokat nézni.
Minél jobban él a társadalom, annál inkább úgy érzik az emberek, hogy annyiféle dolgot csinálhatnak az életben, annyi mindennel kitölthetik az életükben azt a 20-30 évet, amikor má keresnek elég pénzt és még egészségesek is, hogy a gyerekvállalás emellett unalmasnak tűnik.

Nőket azzal lehet gyerekvállalásra rávenni, ha cserébe eltartják őket, nem 3 évig GYES-ről beszélek, hanem életük végéig nem kell dolgozniuk. Ebben az esetben is a nők egy kisebb része fog szülni, mert lesznek, akik inkább faszkörhintán pörögnek 35 éves kirukig, mások dolgoznak inkább, mint hogy szüljenek, megint másoknak meg a gazdag szülei olyan jólétet teremtenek, ami mellett nem pálya számukra egy átlagos jövedelmű férfival házasodni. Ők a királylányok, akiket annyira elhalomztak a szüleik anyagi javakkal, hogy azt a szintet egy átlag férfi nem fogja tudni hozni. Így királylány marad inkább otthon.

Szóval a vastag bankbetét kinyitja a világot az emberek számára és a gyerekvállalás rögtön huszadrangú elfoglaltsággá válik a Starbucksban ücsörgés, utazás, fesztiválozás, tinderezés, multis karrier és a legújabb iPhone-ért sorbanállás mellett.
Ezért a nők csak akkor hajlandóak szülni, ha cserébe végleg megoldják az életüket: nevükre íratnak egy lakást, apuci hazaadja a havi jövedelmét, válás esetén asszonytartást kapnak és gyerektartást. És még így se fog minden nő szülni...
Szóval fizetni kell a férfinak mindenért és ez már olyan ár, amit kevesen tudnak megfizetni, akkor már inkább ők is fesztivalozó, autót tuningoló, utazgató, folyton instagramra posztoló, amatőr fotósként blogoló, kézművessör sznob alakok lesznek. Mert minek erőlködjön, ha a nők nem partnerek a csaladalapításban.

Az anyagiak csak egy részét kepezik a csaladalapítás feltételeinek. A fő elem az az anyai ösztön. Ha ez megvan, akkor egy egyszobás lakásba is vállal egy pár gyereket. Én is ilyen helyre születtem és lett belőlem valaki.

G. Nagy László 2018.01.10. 08:54:57

@karandash: Az én szüleim is végtelenül csórók voltak, bár az még nem derült ki, hogy lett-e belőlem valaki... Talán.

Ezúttal nem értek egyet. Felsorolsz egy csomó létező jelenséget, s azt mondod: ez a korszellem. Ez kicsit olyan, mintha az iszlám terroristákat tartanánk az átlagos gondolkodású világpolgárnak.

Rendkívül összetett korban élünk. Az Egyenlítő környékén néhol még léteznek törzsi kultúrák. A Föld kétharmada - életszínvonal, technológia és gondolkodásmód tekintetében - a középkor szintjén vegetál. És ott van a fejlett Nyugat, amely nem kíván szaporodni. Komoly hibát követünk el, ha Európa, vagy az USA anyagi viszonyait egy az egyben vetjük össze a harmadik világéval. Jómagam vagyonos embernek számítanék Mozambikban, de már Floridában is kiröhögnének. Az a körülmény, hogy egy szarrá adóztatott európai még mindig kényelmesen megél szingliként, vagy egyetlen gyerekkel, az nem jelenti azt, hogy jó a rendszer, s az emberben van a hiba.

Egy átlagos, kétgyerekes budapesti házaspár, amely harmadik gyereken gondolkodik, ezért háromszobás lakását négyszobásra cserélné, azonnal 30 millió forintos kiadással találja szembe magát. A CSOK szerintem jó vonal és a családi adókedvezmény is. De közel sem elég. Ha csak feleekkorára csökkenne az állam súlya, mozgástere és értelemszerűen ezzel együtt az adó- és járulékterhek is, két generáció alatt megoldódna az ország minden demográfiai gondja.

Egészen biztos vagyok benne, hogy minden egészséges nőben ott szunnyad az anyai ösztön. Csak férfi kell hozzá, hogy kihozza belőle, meg kielégítően vastag jövedelem.

Kolos Kolos 2018.01.10. 09:59:25

Ez is, és a többi feldobott ”téveszme” jó része senki által nem vallott, tökre ismeretlen, amit nem szükséges múzeumba száműzni, mert már régóta ott vannak. Csak archaikus közmondásgyűjteményekben lelhetők fel. Gumicsontnak persze jók. A címben levő téveszmére a google 66 találatot ad ki, szinte mindegyik régi közmondáskönyv. Az hogy előkeresed és írsz róluk csak arra jó, hogy a múzeumi raktár legporosabb sarkából kividd az utcára, és a munkába sietők előtt rázzad: Emberek, ezt ne használjátok, ez már elavult, gyertek, követeljük együtt, hogy száműzzék végre múzeumba!
Felkészülnek: "Gyermek vagy, tikmonyhoz gyónjál." "Ménló mellett a kanca falja fel az abrakot." "Kövér mint a trombitás angyal. " Indulhat az értelmetlen és öntelt szóáradat.

G. Nagy László 2018.01.10. 10:24:45

Kedves Kolos, Jó barátom! Igazán megtisztelő, hogy éppen csak regisztráltál, máris az én tökéletesen érdektelen blogomat olvasod. Ez hihetetlenül hízelgő.

Ez a blogfolyam a hamis frázisokat, közmondásokat gyűjti egy csokorba. Léteznek köztük élő és kevésbé közszájon forgó; sokak által máig igaznak hitt és a többség által meghaladottak is. Ahogy a bevezetőben is írom, a jelen közmondást egyértelműen felülírta az idő. Ugyanakkor szült bennem pár gondolatot, amit ideböffentettem. Erre te mondhatod azt, hogy teljesen érdektelenek, ám ilyenkor egy józan ember továbbsiet a munkába, s tesz rám magasról. Te nem így jártál el, s ennek biztosan megvan az oka. Az, hogy nekem nem mered személyesen megírni, az egy dolog. De legalább magaddal tisztázd :)

Kolos Kolos 2018.01.10. 10:53:18

egy korábbi írás index címlapon volt, azt aktualisnak és gondolat ébresztőnek tartottam ezért többször ránézek az általam nem "tökérdektelennek" tartott blogra. Csak nem értem hogy a tényleg üldözendő téveszmék mellé hogyan férnek el ezek a már talán halott mondások. A te környezetedben használja valaki a "lánynak szülni..." vagy a "későn való..." mondásokat? Mintha egy víziállatokról szóló film egyforma hosszan taglalná a delfineket, a lazacokat és a Loch Nessi szörnyet.

G. Nagy László 2018.01.10. 11:27:17

@Kolos Kolos: Nyilvánvaló, hogy a "Későn való gyermek, korán való árva" közmondás nem része az élő kultúrának. Még nagyanyám sem ijesztgetett vele sosem, pedig neki aztán voltak jópofa frázisai... Manapság azt szokták mondani a késői utódokra, hogy "fel is kell nevelni azt a gyereket". De ez a dolog kevésbé izgalmas része.

Az igazán lényeges az, ami az utolsó bekezdésben áll. Valójában minden visszamutat ide: ha későn kezdesz családot alapítani, kicsúszol az időből, és a potenciálisan legyártható 4-5 utódból csak 1-2-re futja. És ha ez téged kielégít, úgy minden tökéletes. Ugyanakkor ismerek egy sor olyan családot, ahol - valamiféle nemzeti-keresztény kötelességtudatból - erőn felül vállaltak gyerekeket. Szinte mindegyik ilyen otthon nélkülözi a harmóniát, a kiegyensúlyozottságot és a valódi elégedettséget. Én ezt valódi és fontos problémának érzem.

(Azzal a gyönyörűséggel pedig, hogy "Leánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség", bevallom, hogy először a 6-3 című filmben találkoztam először. Szerintem parádés.)

Ad Dio 2018.01.10. 13:23:38

"Ami igazán lényeges, az az, hogy egyéni életcéljainkat soha, semmilyen formában nem rendelhetjük alá semmiféle közösségi eszménynek. Sem a nemzetnek, sem a törzsnek, sem a családnak."

De örülök, hogy akad egy önjelölt tévedhetetlen megmondóember, aki el tudja dönteni tökéletes pontossággal, hogy kinek mi a jó :-/.

Az egész témafelvezetés a pamflet szintjén mozog. Közhelyek maxon, egyéni gondolat hiányzik.

G. Nagy László 2018.01.10. 13:32:15

@Ad Dio: "De örülök, hogy akad egy önjelölt tévedhetetlen megmondóember, aki el tudja dönteni tökéletes pontossággal, hogy kinek mi a jó :-/."

És milyen fincsi volna, ha tudnál érvelni a másik oldal mellett. Ugyanis vagy az van, hogy egy uncsi közhelycsokrot hánytam ide, ami szóra sem érdemes, vagy az, hogy van ellenvéleményed. Ez nagyon gáz, hogy egyszerre haragszol valamiért és ugyanakkor hiányolod a gondolatot.

Ready2 2018.01.10. 13:34:02

" Ami igazán lényeges, az az, hogy egyéni életcéljainkat soha, semmilyen formában nem rendelhetjük alá semmiféle közösségi eszménynek. Sem a nemzetnek, sem a törzsnek, sem a családnak."

Ez meg a masik veglet. A tulzott individualizmust piedesztalra emeleni latvan a nyugat hanyatlasat (demografiai szp-bol mindenkeppen) nem biztos, hogy a jo ut. Mindennemu szakralitast, mindenfele kozosseget elvetni sztem hulyeseg. Marpedig, ha ezeket nem veti el teljesen valaki, akkor egesz egyszeruen bizonyos kerdesekben igenis alkalmazkodni (gyk "alavetni magat") szukseges, elkerulhetetlen. Az ember ugye tarsas leny, nem veletlenul szervezodott a tortenelem soran mindig kozossegekbe.
Nincs olyan, hogy vki kompromisszumkeptelen modon csak a sajat erdekeit tartja szemelott, pontosabban ha van, az nem vezet semmi jora. Marpedig a "egyéni életcéljainkat soha, semmilyen formában nem rendelhetjük alá semmiféle közösségi eszménynek" kijelentes pont ezt jelenti.

kvadrillio 2018.01.10. 13:52:54

a csodálatos kapitalizmus !!!
Bébiételt hívott vissza polcairól a dm

Klórtartalmú tisztítószer maradvány jelenléte miatt visszahívta sajátmárkás, gyümölcsös ízesítésű bébiételét a dm üzletlánc.

G. Nagy László 2018.01.10. 14:07:48

@Ready2: Örülök a hozzászólásodnak, ez pazar vitaalap. Már csak azért is, mert valójában semmi másról nem szól a történelem évszázadok óta, mint az individualista és a kollektivista elgondolás közti feszültségről.

Az, hogy a közösség érték, nem kérdés. Nem csupán magányosak volnánk, de éhen is halnánk társak nélkül. A kérdés - többek között - az, hogy miként szolgáljuk legjobban a közösséget, a világot. Képzeld magad egy szívsebész helyébe, aki imádja a munkáját, s legszívesebben éjjel-nappal azt végezné. A lakóközössége azonban azt szeretné, ha szombat délelőtt szemetet szedne a többi lakóval, mert szerintük így épül a közösség. Mi a jobb döntés? Morogván gyűjtögetni a csikkeket a parkban, vagy megmenteni két életet ugyanazon idő alatt? Őszintén hiszem, hogy mindenki akkor nyújtja a maximális teljesítményét, s így szolgálja legteljesebb módon a világot, ha békén hagyják, s nem erőltetnek rá semmiféle közösségi eszmét.

A nyugat hanyatlása sem az individualizmus eredménye. Épp ellenkezőleg. A kollektivizmusé, ami a túladóztatásban ölt testet.

Ready2 2018.01.10. 15:05:15

@G. Nagy László:

Szerintem a sebesz peldaja csak egy szelsoseges eset. Legtobbszor nem ennyire sarkitottan jelenik meg a dolog. A peldaban ket erteket allitottal szembe: elet mentese es a kornyezet takaritasa. Hogy a demografianal maradjak: itt altalaban nem ket ilyen nemes dolgot lehet szembeallitani. Onos erdek, az elet elvezete, a kenyelmesseg all szemben a gyerekvallalassal. (Itt most az anyagi hattertol eltekintek, foleg Nyugatra gondolok, ahol nem allnak anyagiak a gyerekvallalas utjaban).

A nyugat hanyatlasanak okaban sem fogunk egyeterteni. Szerintem az okok kozott elol szerepel a kapitalizmus tulburjanzasa, ami az individualizmusra epit, arra, hogy minden egyen a toket, a gazdagsagot hajszolja es kiadasainak nagy reszet a pillanatnyi vagyanak rendeli ala (elvhajhaszat).

A tuladoztatas pedig a baloldali szocialis halo hatalmasra duzzadasabol fakad, ami pedig arra vezetheto vissza, hogy a szukebb kozosseg apolasat (a csaladot) is az allam vallalta magara, az idoseket is az tartja el, ezert van szukseg hatalmas bevetelekre.

G. Nagy László 2018.01.10. 15:22:32

@Ready2: Az a helyzet, hogy két gyerekem van, s ők életem legjobb döntései. Szinte semmiről nem kell lemondanom miattuk, vagy ha igen az meg sem kottyan, s egyáltalán nem lemondásnak élem meg. Az a tény, hogy léteznek, a legnagyobb örömforrás számomra. A színtiszta önzésemből születtek, ezért teljes mértékben felelős vagyok értük. Én ebben hiszek, semmi másban.

Azt el tudom képzelni, hogy három gyerek még több örömöt adna, ezért rosszul mértem fel a dolgokat, s nem kellett volna megállnunk kettőnél. Alig hiszem, hogy így lenne, de nem zárom ki. Azt viszont elképzelni sem tudom, hogy úgy csináljak gyereket, hogy valójában nem vágyom a létezésére. Vele szemben követnék el bűnt.

smartdrive 2018.01.10. 15:50:18

van a negyedik út is. az ember a 20-as éveiben a tanulmányaival, egzisztenciálisan és az ellenkező nemnél történő tapasztalatszerzéssel felkészül a családalapításra, majd a 30-as évek első felében rájön, hogy tulajdonképpen sokkal jobb így... és egyszer csak ott áll egy csomó pénzzel, amit önmagára kell költenie :D

shiatsu 2018.01.10. 16:09:12

Sajnos már a nyitó mondat egy hatalmas tévedés.
"Kezdjük azzal, hogy még százhúsz évvel ezelőtt is mindössze 31 év volt a születéskor várható élettartam világátlagban, vagyis nem csupán a nők biológiai órája ketyegett vészes tempóban, de a férfiaké is. Valójában nem is a termékenység időszaka jelentette a szűk keresztmetszetet a gyermekvállaláshoz, hanem a magának a létezésnek a rövidsége."

Adott családban született 10 gyermek, abból mondjuk 4 érte meg a felnőtt kort.
Aki megérte a felnőtt kort az simán 60-80 (akár 100) évig elélt, de a 10 évig sem élt testvérek miatt jön ki a 31 éves születéskor várható átlagéletkor.

A korai(bb) gyermekvállalásnak leginkább egyéb mozgatórugói voltak.
Egyik ilyen, hogy a világ például egy falusi legény számára többé kevésbé tökéletesen megismerhető volt 18 éves korára (földművelés, állattartás stb.) szóval családalapítás által önállosodni és szintet lehetett lépni .

lüke 2018.01.10. 16:10:53

a nyugat szolidáris, ez megmaradt - még!-
Kelet Európa szétindividualizálódott....
gyereknek ott jó lenni,ahol rendesen bánnak az öregekkel is
(magyariul: nem nyuggereznek)

lüke 2018.01.10. 16:12:31

a nyugat szolidáris, ez megmaradt - még!-
Kelet Európa szétindividualizálódott....
gyereknek ott jó lenni,ahol rendesen bánnak az öregekkel is
(magyariul: nem nyuggereznek)

Ravasz Figyelmeztetés 2018.01.10. 16:16:01

@G. Nagy László: Ez az első és mindezidáig egyetlen eset, hogy egy blogon a demográfiai kérdés igazi rákfenéjét feszegette és felfogta valaki, gratulálok.
A legtöbbször ugyanis az emberek azzal szoktak jönni, hogy kellene emelni a családi pótlékot, a gyed-et, gyes-t, a munkáltatók legyenek megértőbbek, rugalmasabbak a kismamákkal, az állam támogassa a fiatal házasokat, legyen még több CSOK, ésatöbbi. És nem csak a baloldaliak mondják ezt, akiktől még érthető lenne, hanem a konzervatívok is!
Holott ezek az intézkedések kivétel nélkül lefordíthatóak egyetlen dologra: legyen még több újraelosztás!

Ha valami, akkor az összes újraelosztást növelő, népességfogyást megállítani igyekvő intézkedésről a tapasztalatok után már kiderülhetett volna, hogy nem működnek a gyakorlatban. Csak a hülye ismétli ugyanazt a dolgot újból és újból, és várja azt, hogy majd legközelebb talán más eredményt hoz. És a politikusaink mégis ezt csinálják. Amikor látják, hogy nem használ semmit a bevezetett új intézkedés, inkább megduplázzák a tétet, és elkezdik mondogatni, hogy biztos azért nem működött, mert nem volt elég, még több kellene. Na persze.

Pedig igen egyszerű oka van annak, hogy miért nem működnek a népességnövelést célzó intézkedések: normál esetben a férfiak két dolgot nyújtanak a nőknek: gyereket, amihez a szó szoros értelemben a génanyagukat adják, valamint anyagi javaikat, erőforrásaikat a gyerek felneveléséhez, mivel egy gyerek felnevelése igen sokba kerül. Amikor az állam belép a képbe, és elkezdi újraelosztani az erőforrásokat adóztatás útján, azzal tulajdonképpen lecsökkenti a férfiak értékét a nők szemében. Ha a nő az államtól megkapja a szükséges javakat, akkor ebből a célból már nincs szüksége férfiakra, miután pedig a nők a feminizmusnak köszönhetően ma már munkába állhatnak, a szükséges anyagi javakat részben maga is közvetlenül előteremtheti, más kérdés, hogy ez a fejlemény is a férfiak munkaerő-piaci értékét csökkenti, mivel ha kétszer akkorára duzzad a munkaerő-állomány, a munkabér is fordítottan arányosan változik, azaz a felére csökken. Ami rövid távon jó a tőkének és a gazdaságnak, hosszú távon borzasztó hatásokkal jár a népesedésre, végső soron pedig magára a gazdaságra is, mivel egy zsugorodó aktív korú népesség kényszerül eltartani egy egyre növekvő tömegű nyugdíjas réteget, ami előbb-utóbb súlyos eladósodáshoz és a végén társadalmi-gazdasági fog vezetni. Én úgy saccolom, hogy még 15-20 évünk maradt, azután a társadalombiztosításnak nevezett nemzedékek közötti pilótajáték össze fog omlani szerte a fejlett világban. A nők politikai irányultsága a férfiakhoz képest jóval baloldalibb, így tendenciózusan a nagyobb újraelosztást ígérő pártokra szoktak szavazni (egyedül a férjezett nők szavaznak konzervatívabban, mivel a minél kisebb állami elvonásban érdekeltek, ha a férjük jól keres), így amíg csak a nők választójoggal rendelkeznek, a helyzeten demokratikus módon nemigen lehet változtatni. Marad tehát az összeomlás forgatókönyve, ami mindenkinek nagyon fájni fog.

Az állam tehát részben átvette a férfiak szerepét, persze alacsony hatékonysággal, mint általában mindent, ami az állam csinál. De a kialakult helyzet mégis befolyásolja a nők választási szempontjait: mivel egyre kisebb mértékben vannak rászorulva a férfiak erőforrásaikra, illetve a férfiak a nagyfokú újraelosztás miatt egyre kevésbé rendelkeznek anyagi javakkal, mivel az állam elvonja tőlük, így a férfiak megnyerő külseje válik az elsődleges szemponttá a párkeresésnél, és mivel a nők igen válogatósak, ebben a játékban a férfiak legfelső 20%-a rúghat leginkább labdába, ami a netes párkeresők statisztikáiból eléggé egyértelműen kiderül, tekintve, hogy a nők az itt fellelhető férfiak 80%-át a profiljaik alapján átlagon alulinak ítélték. Persze még vannak egyéb dolgok is, amik belejátszanak a képbe, a szexuális forradalom és a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok elterjedése szintén nem tett jót a házasodási kedvnek, és ezen keresztül a népszaporulatnak, tekintve, hogy a házasság és asima együttélés között már nemigen van lényeges különbség, különösen úgy, hogy a válást is teljesen liberalizáltak, megszüntették a válási okokat és a házasság tönkremenetelénél a bíróság már nem állapít meg felelőst.

Ad Dio 2018.01.10. 17:00:41

@G. Nagy László:

Haragszik a fene. Csak elmondtam a véleményemet.

Tartom. Ez az egész egy közhelyes kinyilatkoztatás, egyenesen a magas lóról. Az ellenérvem nem más, mint a liberalizmus maga: ne akarjunk már beleugatni más életébe. Akadhat olyan ember, akinek olykor vagy mindig fontosabb egy közösség és annak érdekei, mint a sajátja, így azt hajlandó beáldozni. Önként és szabadon.

Van aki meg nem. Van aki csak néha. És ez mind teljesen rendben van. Nem kell megmondani az embereknek, hogy miképpen "köll" élni. Van eszük, éljenek aszerint.

G. Nagy László 2018.01.10. 17:17:22

@Ad Dio: Ezt így tökéletesen el tudom fogadni. Az új, bár kevésbé szenvedélyes, de mindenképpen sportszerűbb, s talán az ízlésednek is megfelelőbb verzió:

"Meggyőződésem, hogy lényegesen elégedettebb életutat eredményez, ha egyéni életcéljainkat soha, semmilyen formában nem rendeljük alá semmiféle közösségi eszménynek. Sem a nemzetnek, sem a törzsnek, sem a családnak."

És csak egy apró kiegészítés: Nem létezik olyan ember, akinek egy közösség érdekei fontosabbak lennének, mint a sajátjai. Ugyanis onnantól kezdve, hogy önként és szabadon dönt a közösségi érdek mellett, az már a sajátja is egyben.

G. Nagy László 2018.01.10. 17:43:03

@Ravasz Figyelmeztetés: Szinte mindenben egyetértek. Természetesen azzal nincs bajom, hogy a nők is képesek ellátni magukat, sőt. Sokkal inkább azzal van gondom, amikor felülről belenyúlnak a rendszerbe. A női kvóták például kifejezetten sportszerűtlen elképzelések. Azt meg csupán halkan jegyzem meg, hogy az állami/önkormányzati foglalkoztatottak kb. háromnegyede nő.

2018.01.10. 17:50:37

@lüke: ellenkezőleg, a nyugat szétindividualizálódott mára. Kelet-Európa is elindult ezen a lejtőn, de még vannak nyomai a közösségi gondolkodásnak. Ez a közösségi gondolkodás ugyanakkor néha ellenséges az idegenszívűekkel szemben, ezért taszító lehet egy kívülálló számára.
De nyugaton meg még ez sincs meg. Viszont nyugaton a fogyasztás magasabb szintű, a rendszerek jobban működnek. Nem az összetartás, szolidaritás miatt, hanem mert pont hogy nincs szolidaritás az emberekben és ezért ennek ellensúlyozására létrehozták a profi ellátórendszereket. Egy magyar nagyobb valószínűséggel ember ápolja a szüleit. Egy német, angol viszont bedugja öregotthonba, ahol filippínó ápolók tologatják vagy a németek egyenesen exportálják az öregeiket lengyelországi idősotthonokba (ahol egy szót se ért abból, hogy mi folyik), hogy még látogatni se kelljen az öreget.

Burgermeister 2018.01.10. 18:00:12

Köll a francnak, 50 évesen babakocsit tologatni?

Alick 2018.01.10. 18:34:11

"Ennek pedig egyetlen hatékony eszköze van: a radikális adócsökkentés. Sírhatunk, hogy elfogy Európa, elfogy a magyarság. Azonban a gyermekvállalási kedvet - akár húsz, akár harmincéves korban - semmi sem inspirálja jobban, mint a megnyugtatóan vastag bankbetét."

SZJA-t, céges nyereségadót radikálisan már nehéz csökkenteni, inkább a bérek utáni járulékokat és az ÁFÁ-t lehetne, de ez utóbbi lehet hogy csak a fogyasztást pörgeti fel.
Persze nettó 200-ból még így se lesz vastag bankszámla, ugyanakkor a legszegényebbeknél megvan a gyerekcsinálási kedv. Így messze nincs egyenes arányosság a kérdésben...

Demográfiai szempontból a jelenlegi urbanizált-kapitalista világ a legkevésbé kedvező és ebben a miliőben még ha van is gyerek, sokszor a "génörökítő versenyló" szerepét tölti be és a szülői egoizmust viszi tovább.

fáskerti elvtárs 2018.01.10. 18:38:48

@Ravasz Figyelmeztetés: "Ha a nő az államtól megkapja a szükséges javakat, akkor ebből a célból már nincs szüksége férfiakra"

Ezt nem egészen értem. A felsorolt dolgok (családi pótlék, gyed, gyes, csok stb.) annak járnak, akinek van gyereke. Ezek a dolgok tehát nem csökkenthetik a férfiak vonzerejét és nem csökkenthetik a gyerekvállalási kedvet ("Nincs szükségem férfira és tőle gyerekre, mert ott a CSOK" - ennek így nem nagyon van értelme).

"így a férfiak megnyerő külseje válik az elsődleges szemponttá a párkeresésnél, és mivel a nők igen válogatósak, ebben a játékban a férfiak legfelső 20%-a rúghat leginkább labdába"

Azért azt talán mégse gondoljuk, hogy a férfiak 80%-a otthon ül magányosan, társ nélkül, a 20%-ának pedig fejenként van öt felesége. De ha így is lenne, ha mondjuk nem a "megnyerő külső", hanem az állami szerepvállalás csökkenése miatt a férfi vagyona lenne a döntő szempont, akkor vajon többen rúghatnának labdába?

Amiről beszélsz, az annyi, hogy a nők nem kiszolgáltatottak a férfiaknak. Nem azért, mert kaphatnak 28 ezer forint segélyt, vagy mert ott a CSOK, hanem azért, mert iskolába járnak, dolgoznak, eltartják magukat. Ezen az újraelosztás csökkentése nem változtatna, és nem is kéne, hogy változtasson.

G. Nagy László 2018.01.10. 20:08:55

@shiatsu: Van igazság abban, amit írsz. Abban, hogy a egészen a 19. század végéig alacsony volt a várható élettartam, szerepet játszott a nagyobb gyermekhalandóság is, ahogyan a mindenkit érintő járványok és egyéb betegségek, valamint az elsősorban a férfiakat érintő háborúk. Az lenne a precíz, ha szaporodóképes kort elérők várható élettartamának hosszútávú trendjével indítottam volna. Sajnos nincs ilyen precíz statisztikám.

lüke 2018.01.10. 20:56:58

@karandash:
vagy igen vagy nem
( 20 év keleti belgyógyászat, 20 év nyugati orvosi munka után szabad ítélnem)
a nyugati társadalomban alulról építkező szervezetek vannak, pl sok - sok önsegítő betegség csoportokra,keleten ilyen kevés van
( az öregek a kukába mennek,pl MO- n nincs megoldva az öregek ellátása, s amit annak neveznek
az szakmailag,morálisan és etikailag nulla)

Pan Modry 2018.01.10. 21:31:53

Majd 8 milliard ember el a Foldon, az oktatas forrashiannyal kuszkodik, ha valaki nem akar gyereket az is rendben van, nem kell ezt eroltetni annyira, mert vannak akik meg akarnak, en nem latok semmi rosszat abban ha csokkenne a lakossag.

Almandin 2018.01.10. 23:39:18

@karandash: Magyarországon azért megfigyelhető az a tendencia, hogy a gazdagság fokozza a gyermekvállalási kedvet. Itt kétféle embernek van sok gyereke: a mélyszegénynek (a segélyek és/vagy a tudatlanság miatt) és a nagyon gazdagnak (mert neki nem gond eltartani ). Orbán, Gyurcsány egyaránt 5 gyerekkel bírnak, de pont ennyi van egy gazdag budai rokonomnak is. Akik Buda hegyvidéki területein élnek, gyakran azt látják, hogy a játszótéren egy anya körül nem ritkán 4-5 poronty is szaladgál. Itt a középosztály vállal keveset, mert ők a szegénységbe süllyedést választanák több gyerekkel. Ők még 1 (maximum 2) gyereket el tudnak tartani, de több már veszélyezteti a megélhetést.

Almandin 2018.01.11. 00:29:48

@lüke: Magyarországon inkább az a baj, hogy a normális idősgondozás fizetős. Itt már minden normálisabb egészségügyi és szociális ellátásért fizetni kell. Pl. a magánorvosnál is jobb ellátást kap az ember, mint a tb-finanszírozta eü.-ben. 25 éve még nem volt ez ennyire kiélezett.
Ha van valakinek elég pénze egy normális idősotthoni beugróra, és megfelelő jövedelme van egy otthoni ellátásra, jó helyre kerülhet. Vannak olyan otthonok, ahol kis apartmanban élhet az öreg, mint egy garzonlakásban, de pluszban gondozást is kap. Van, aki otthon gondoztatja magát pénzért, vagy csak időszakosan vesz igénybe segítőket. Nekem pl. természetes, hogy idővel ilyen helyre fogok költözni, és nem riaszt meg. Olyanoknak lehet ez nehezebb, akik sose költözködtek. Aki mobilisabb, jobban megszokja az ilyesmit.
Azt viszont nem tudom elfogadni (ezt karandashnak írom főleg), hogy valaki pálcát tör azok felett, akik úgymond "bedugják" az idős hozzátartozót egy otthonba. Sokan a legjobb szándék mellett sem tudnák megoldani a 24 órás gondozást pláne sok éven keresztül. A mai családok jellemzően kisebbek is, mint a sok évtizeddel ezelőttiek. Az orvostudomány ma a súlyos betegeket lényegesen hosszabb ideig képes életben tartani gyógyszerekkel, műtétekkel, mint 100 évvel ezelőtt. Így a gondozó családtagnak is rámehet az egész élete egy magatehetetlen beteg ápolására.Ráadásul sokan fizikailag sem alkalmasak arra, hogy nehéz betegeket emelgessenek. Sokszor fel se tudja emelni. Pl. az elhízott, 90 kilós beteg öreget hogyan emelgesse a 45 kilós, filigrán női családtag? (Gyakori, hogy kis létszámú családban nincs más erre a feladatra). Nekem nincs gyerekem, tehát majd valahogy meg kell oldanom a gondoztatásomat, ha megérem. De ha lenne, akkor se várnám el tőle, hogy erején felül ápoljon, tönkretegye a fél életét emiatt. Az lenne az igazi önzés. Akik úgymond "bedugják" a szüleiket egy otthonba, sokan látogatják a szüleiket, odafigyelnek rájuk, bár tény, hogy vannak, akik le se tojják őket. De ami még megdöbbentőbb, a hajléktalanok nagy részének is vannak akár már felnőtt gyerekei, az olyan családokban mi vezethet oda, hogy így sorsára hagyják a családtagot?

Ready2 2018.01.11. 07:49:56

@fáskerti elvtárs:

"Ezt nem egészen értem. A felsorolt dolgok (családi pótlék, gyed, gyes, csok stb.) annak járnak, akinek van gyereke. Ezek a dolgok tehát nem csökkenthetik a férfiak vonzerejét és nem csökkenthetik a gyerekvállalási kedvet ("Nincs szükségem férfira és tőle gyerekre, mert ott a CSOK" - ennek így nem nagyon van értelme)."

Nem errol van szo, hanem arrol, hogy meg van a hazassag, jon a gyerek, majd a feleseg valni akar, mert 1. 99% hogy o kapja a gyreket 2. tartasdijat fog kapni utana 3. a tamogatasokat tovabbra is elvezni fogja.

"Azért azt talán mégse gondoljuk, hogy a férfiak 80%-a otthon ül magányosan, társ nélkül, a 20%-ának pedig fejenként van öt felesége. De ha így is lenne, ha mondjuk nem a "megnyerő külső", hanem az állami szerepvállalás csökkenése miatt a férfi vagyona lenne a döntő szempont, akkor vajon többen rúghatnának labdába?"

Igen tobben rugnanak, mert a ffi-nak a vonzereje nagyreszt a vagyona a nok szemeben. Tetszik, nem tetszik ez van.

"Amiről beszélsz, az annyi, hogy a nők nem kiszolgáltatottak a férfiaknak. Nem azért, mert kaphatnak 28 ezer forint segélyt, vagy mert ott a CSOK, hanem azért, mert iskolába járnak, dolgoznak, eltartják magukat. Ezen az újraelosztás csökkentése nem változtatna, és nem is kéne, hogy változtasson."

Nem. Arrol van szo, hogy a gyerekvallalas mindenkeppen azzal jar, hogy a no bevetelei csokkennek. Ezt a tortenelem 90%-aban csak egy teljes kereso ffi jelenleteben engedhette meg maganak. Ma mar, Nyugaton mindenkepp, egy nonek a ffi-tol gyak az orokito anyagara van csak szuksege (esetleg a tartasdij nem jon meg rosszul, de nem letszukseglet), mert kap annyi tamogatast az allamtol, hogy boven fel tudja nevelni a gyereket egyedul. Nezzd meg mi megy az USA-ban a fekete koreben. Elkepeszto a gyerekuket egyedul nevelo anyak aranya.

Persze ez is sarkitott, mert csak anyagi szp-bol veszi szemugyre a helyzetet. Nyilvan nagyon sokan tarsat is keresnek/talalnak a ferjukben gyerekneveleshez, de attol meg a felvazolt jelenseg letezik es aggaszto.

fáskerti elvtárs 2018.01.11. 08:37:05

@Ready2:

"Nem errol van szo, hanem arrol, hogy meg van a hazassag, jon a gyerek, majd a feleseg valni akar,"

A komment, amire reagáltam, nem a válások magas számát magyarázta a különböző támogatásokkal és az állami újraelosztással, hanem az alacsony születésszámot.

"Igen tobben rugnanak, mert a ffi-nak a vonzereje nagyreszt a vagyona a nok szemeben. Tetszik, nem tetszik ez van."

De nem támasztottad alá semmivel az állítást. Abból, hogy egy adott tulajdonság vonzó a nők számára, milyen módon következik, hogy a férfiak 5, 10, 20, 50, 90 vagy 100%-a rúghat labdába a társkeresésnél? A vagyon egyenletesebben oszlik el a férfiak között, mint a vonzó külső?

Ready2 2018.01.11. 09:43:00

@fáskerti elvtárs:

"A komment, amire reagáltam, nem a válások magas számát magyarázta a különböző támogatásokkal és az állami újraelosztással, hanem az alacsony születésszámot."

Ezert inditottam ugy a mondatomat, hogy "nem arrol van szo".

"De nem támasztottad alá semmivel az állítást."

Nincs szukseg alatamasztani, mert ez axioma. A nok szemeben a vonzalom jelentos reszben a "ratermettseg", aminek a meroszama a vagyon, a sikeresseg.

" A vagyon egyenletesebben oszlik el a férfiak között, mint a vonzó külső? "

Lenyegtelen, mivel a nok szemeben az atlagos kulso nem eleg jo. Tovabba a kulson valtoztatni sokkal nehezkesebb (illetve ha lehetseges, akkor ahhoz is penz kell), mint onmagaban penzt szerezni.

fáskerti elvtárs 2018.01.11. 09:58:36

@Ready2:

Nem azt állítást nem támasztottad alá semmivel, hogy "a ffi-nak a vonzereje nagyreszt a vagyona a nok szemeben", hanem azt, hogy "Igen tobben rugnanak".

"a nok szemeben az atlagos kulso nem eleg jo"

Mi az, hogy nem elég jó? A nők többsége teljesen átlagos kinézetű férfival él együtt, és hidd el, nem az a legnagyobb baja a párjával, hogy nem úgy néz ki, mint Brad Pitt. És ezek az átlagos kinézetű férfiak nem milliárdosok, hanem átlagos jövedelműek. Az emberek döntő többsége szerencsére a valóságban él. Nem milliárdosokba, színészekbe és magazinokban látott modellekbe szerelmes (a férfiak sem), hanem hozzájuk hasonló kinézetű, jövedelmű, iskolázottságú, műveltségű stb. emberekbe.

Ready2 2018.01.11. 10:10:06

@fáskerti elvtárs:

"Nem azt állítást nem támasztottad alá semmivel, hogy "a ffi-nak a vonzereje nagyreszt a vagyona a nok szemeben", hanem azt, hogy "Igen tobben rugnanak". "

Ne haragudj, de nem fogom neked alatamasztani, hogy ha egy ffinek tobb a penze, akkor jobb esellyel rug labdaba a nok nagy reszenek koreben...

Amugy felhivnam a figyelmedet korabbi hozzaszolasom utolso bekezdesere.

"Persze ez is sarkitott, mert csak anyagi szp-bol veszi szemugyre a helyzetet. Nyilvan nagyon sokan tarsat is keresnek/talalnak a ferjukben gyerekneveleshez, de attol meg a felvazolt jelenseg letezik es aggaszto. "

Nem szeretnek vegletekben beszelni, viszont tendenciak megfigyelhetok, kovetkeztesek folyamatokrol levonhatok.

"Mi az, hogy nem elég jó? "

Ez azt jelenti, hogy atlagos kulsejueket atlagon aluliaknak ertekelnek. Errol volt tobb felmeres is, meg randikereso oldalak altal is nagy letszamon vegzett, mely alatamasztotta ezt. Ettol fuggetlenul nyilvan sztem senki sem allitja, hogy az atlagos kulseju ffiaknak nincs eselye part talalni. Azt viszont allitjak sokan, hogy az atlag nok sokkal inkabb "felfele" lonek, mint az atlag ffiak.

fáskerti elvtárs 2018.01.11. 10:48:01

@Ready2:

Még mindig félreértjük egymást. Az eredeti állítás az volt, hogy az állami újraelosztás, támogatások miatt a férfiak vagyoni helyzetének csökken a jelentősége, ezért a nők inkább a külső alapján választanak, így pedig a férfiaknak csak 20%-a rúghat labdába a párválasztásnál. Erre tettem fel a kérdést (nem vitatkozva az állítás egyik felével sem, pedig lehetne), hogy ha a nők nem a külső alapján választanának, hanem a vagyon alapján, akkor vajon a férfiak hány %-a rúghatna labdába. 20-nál több vagy kevesebb? Te azt mondtad, hogy "Igen tobben rugnanak", azaz 20-nál több, de nem mondtad meg, hogy miért. A vagyon eloszlása egyenletesebb mint a vonzó külsőé? Vagy a nők vagyonból beérik kevesebbel is, de a külsőségekben nem hajlandók a kompromisszumra?

Ready2 2018.01.11. 11:25:38

@fáskerti elvtárs:

Ertem. Ezesetben a kerdesedre nem tudok valaszolni, mert nem ismerem penz-kulso kozotti korrelaciot a nok parvalasztasi preferenciait illetoen. :)
Igy azt sem tudom megmondani, hogy ezek aranyainak eltolodasa hogyan erintene a ffiak sikeres partalalasat.

Sztem a forumozotars nem pont erre gondolt, de nem lathatok a fejebe. Mindenesetre, amire en gondoltam: ha az allam kevesebb penzt vesz el az emberektol szocialis joleti fedezetre, akkor tobb marad az atlag ffinal is, aki ezaltal "vonzobbnak" tunhet az atlag no szemeben. (Ugyanis a gyerektartas es egyeb koltsegekbol nagyobb reszt vallal, mert az allam kivonul onnan) Es igy mindegy, hogy milyen aranyban van kulso es vagyon, mert a kulsot valtozatlanul hagyva de a vagyont novelve javul az esely.

indapass 2018.01.11. 22:52:02

Úgy tudom, minden olyan országban, ahol a nők tanultabbak, egyre kevesebb gyermek születik. Mert kevésbé lesznek kiszolgáltatva a férfiaknak, valószínűleg kevésbé szorulnak rá arra, hogy védelmezzék őket, és ismerni és alkalmazni fogják a hatékony születésszabályozási módszereket.

A nyugati kultúrában már nincs társadalmi nyomás az irányba, hogy az emberek házasodjanak, gyermeket vállaljanak. Egyéni döntésnek tekintik, a gyermekvállalás, és főleg az anyaság nem érték, sőt kifejezett hátrány a munkaerőpiacon. A gyerek immár nem befektetés a jövőbe, hanem minimum 18 évig vállalt költség időben, energiában és anyagiakban. Természetesen a gyermek a többségnek - a szavak szintjén biztosan - öröm is, bár a mai kor valóban nagyon sok más, instant és könnyebben "kikapcsolható" örömforrást is kínál. A gyermekvállalás ellenben nagyon hosszú és kiszámíthatatlan következményű döntés. Biológiai okok miatt a nő eleinte sokkal többet kockáztat, és valóban érdekelt abban, hogy olyan partnerrel vállaljon gyermeket, akinek megbízhat a lojalitásában, aki részt fog venni a közös gyermek felnevelésében.

Bizonyára igaz, hogy online és a szórakozóhelyeken sok nő igyekszik "felfelé" választani (őszintén, ki nem tenné, ha tehetné?) és a külsőre, illetve a vagyoni helyzetre figyel (sokkal több infója nincs is eleinte).
Nőként azonban azt látom, nem feltétlenül az aktuális anyagi helyzet, hanem az egyéb fittségi paraméterek is jelentősek lehetnek egy hosszú távú (!) elköteleződés mérlegelésénél, bár ez már hosszabb ideje tartó személyes ismeretséget is feltételez. Ilyen lehet a férfiban rejlő potenciál.
Van hölgyismerősöm, vezető állásban egy multinál; a férje kutató. Bizony a hölgy fizetése többszöröse a férjének, és pár hét szülési szabadság után már dolgozott távmunkában, a teljes idős bébiszittert pedig az ő fizetéséből finanszírozták. A férj is kivette a részét a gyermeknevelésből, és mind a három csemetéjükre nagy figyelmet fordítanak. A feleség azért döntött a férj mellett, többek közt, mert "ennél okosabb férfit nem fog találni". Természetesen ő maga is nagyon intelligens. Neki ez sokkal fontosabb szempont volt, mint az adoniszi külső.

Az átlag nő, mikor párt választ és elköteleződik, nem arra bazíroz, hogy majd jól szül 1-2 gyereket, aztán válás esetén jön a habzsi-dőzsi a volt férj kontójára. A válással általában mindkét fél rosszul jár anyagilag, és komolyak az érzelmi veszteségei is.

Ahhoz, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek a pároknál - ami azt feltételezi, hogy megvan az alkalmas partner -, valamiféle bizalom kell a jövőre nézve: lesz hol lakni, lesz munka, nem fogunk nélkülözni. Úgy látom, ez a bizalom nem nagyon van meg. A gazdag családok valóban bátrabban vállalnak több gyereket - ha azok fontosak nekik. Kicsit státusszimbólum is tud lenni a gyerek, hiszen azt igazolja, hogy megengedhetik maguknak, hogy ennyi legyen (az életszínvonal érezhető csökkenése nélkül).

Ami a pártalálást illeti: legalább annyi nő keres párt, mint férfi. Komoly gond az, hogy a nők átlagos képzettségi szintje immár magasabb a férfiakénál, és jellemzően a kevésbé iskolázott, nem (nagy)városi férfiak, és az iskolázott, nagyvárosi nők keresnek hosszú távú párt, de a nő nem szívesen választ alul (és a férfi sem felül, már a mi a képzettséget és esetleg a jövedelmet is jelenti). Az online ismerkedés sokszor túl gyors és túl felületes is egyben, valamint azt a hamis illúziót kelti, hogy rengeteg szóba jöhető partner van.

Az élő közösségekben - egyetemisták, különféle felekezetek, közös hobbi köré szerveződők csoportjai - több mód van a személyes és alaposabb interakciókra, vannak közös témák, és - legalábbis a vallási csoportoknál - létezik egy, az ismerkedésre, udvarlásra vonatkozó kimondott vagy kimondatlan elvárás. Ez megkönnyíti az egymásra találást és az egymásra hangolódást.

Ha megvan a bizalom a másik félben és a közös jövőben, a pár nem fogja a végtelenségig halogatni a gyerekvállalást.

Ad Dio 2018.01.12. 09:02:24

@G. Nagy László:

"És csak egy apró kiegészítés: Nem létezik olyan ember, akinek egy közösség érdekei fontosabbak lennének, mint a sajátjai. Ugyanis onnantól kezdve, hogy önként és szabadon dönt a közösségi érdek mellett, az már a sajátja is egyben."

Azért ezt gondold át még egyszer. Ennyi erővel nem is létezik olyan, hogy "közösségi érdek". De akkor miről szól a poszt ezen része? :-) Kidobtad a gyereket is a használt lével...

Szvsz létezik olyan, mint a közösség érdeke és bizony az egyéni érdeket nem csak hogy nem előnyös, de nagyon is hasznos néha alárendelni ennek, ugyanis ha ezt nem tesszük meg, nem lehetséges semmiféle csapatjáték. Nb. a demokrácia önmagában arról szól, hogy bár kifejted a magad álláspontját, a közösség többségének döntésének megfelelően fogsz cselekedni. Vajon mia jobb, ha ezt önként teszed (,mert felfogod, hogy a többség véleménye alapján igazságosabb törvényt alkotni, mint a kisebbségére építve), vagy ha ezt pusztán kényszerként éled meg?

A közösségi és egyéni érdekek ilyen sarkos egymással szembe helyezése szerintem nem szerencsés.

G. Nagy László 2018.01.12. 17:05:41

@Ad Dio: Amikor tudatosan végiggondolod a szükségleteidet, s ezek alapján hozol egy közösséget szolgáló döntést, az oké, az a tiéd. Van egy-két szerzetes barátom, mindegyiküknek feltettem a kérdést, hogy miért választották ezt az utat. Mindegyikük válasza megnyugtató volt és tudatosságról árulkodott. Azonban ismerek olyat is, amikor az érintett szülői nyomásra választotta a papi pályát - nem is maradt sokáig az egyház berkein belül.

Ugyanez a helyzet a gyermekvállalással is. Ne a szokások, ne a szülők irányítsanak, hanem a tudatosság.

Ad Dio 2018.01.13. 09:05:15

@G. Nagy László:

Ez így már okés. De ugye tudod, hogy ez fényévekre van az első megfogalmazástól? Te publicista vagy. Nem lehetne hogy pontosan fogalmazz? Tudom, a közhelyek kéznél vannak és nem kell értük lemenni hídba, de... nos annyit is érnek. Tudatosság. Na az igen!...
süti beállítások módosítása