téveszmék

"Nem is anya az, aki nem rendesen szül"

2017. szeptember 28. - G. Nagy László

szules.jpg

 

Igazi gyöngyszem, iskolapéldája annak, amikor az ostobaság találkozik az aljassággal. A féltékeny, klimaxos anyós frázisa, akit kegyetlenül sújt az élet: nemhogy elvette tőle imádott fiát az a ribanc, de még arra sem képes, hogy hagyományos módon világra hozzon egy gyereket...

 

Mindjárt az elején tisztázni érdemes: egy bonyodalmaktól mentes, természetes szülés előnyösebb, mint a császármetszés. Nem csupán a gyorsabb lábadozás, a kisebb fertőzésveszély, a kevesebb szövődmény és a rövidebb kórházi tartózkodás miatt. Ha a szülést nem előzte meg vajúdás, nagyobb az esélye annak, hogy probléma lesz a szoptatással. Az allergiás és asztmás megbetegedés is gyakoribb a császáros gyerekeknél. Az sem utolsó szempont, hogy a sikeres hüvelyi szülés katartikus diadalélménnyel jár, anyának és gyermekének egyaránt. Talán ez az oka annak is, hogy ilyenkor kevésbé jellemző a szülés utáni depresszió, mint császármetszés esetén.

 

A kérdés azonban korántsem ilyen egyszerű. Számtalan oka lehet annak, amikor a természetes szülés szóba sem jöhet. Ilyen a farfekvés, a téraránytalanság (amikor a magzat koponyája nagyobb, mint a medencenyílás), az anya szívbetegsége vagy látássérültsége, illetve a több korábbi császármetszés szintén kizáró körülmény. Az sem ritka eset, amikor egészen előrehaladott fájások esetén sem történik meg a megfelelő tágulás. A pici ugyan derekasan küzd a világrajöveteléért, ám ennek az igyekezetnek sokszor az a vége, hogy a köldökzsinór a nyakára tekeredik, ilyenkor pedig elkerülhetetlen az azonnali operáció. Azt kell világosan látni, hogy a császármetszés elsősorban egy életmentő lehetőség, s mint ilyen, áldott és szent dolog. Az emberi evolúció - vagy ha úgy tetszik: teremtés - egyik mérföldköve. A történelem során a szülések megszámlálhatatlanul sokszor együtt jártak a halállal. Hol a gyermek, hol az anya, hol mindkettő halálával. Elképesztően szerencsések vagyunk, hogy a jelenkorban élhetünk. Az orvostudomány néhány generációval ezelőtti szintjén két gyermekem közül egyik sem élte volna túl szülést, s én vigasztalhatatlanul elkeseredett volnék.

 

Még ha profánnak is tűnik az összevetés, olyan ez, mint a női keblek kérdése. Semmi sem jobb egy formás, természet adta mellnél. Egy plasztikai úton előállított gyönyörűség ugyan egy fokkal kevésbé vonzó, ám egy természetes, de formátlan mell kifejezetten illúzióromboló. Ugyanígy: semmi sem jobb, mint egy bonyodalmaktól mentes hüvelyi szülés. Egy fokkal kevésbé szerencsés a császármetszés. És mindkettőnél mérhetetlenül szomorúbb dolog egy oxigénhiányos újszülött. Mint minden emberi tettet és gondolatot, a szülés dilemmáját is érdemes etikai szempontból megközelíteni. Tekintve, hogy a magzat egészségét - önmagában, normál lefolyás esetén - egyik eljárás sem veszélyezteti, abszolút méltánytalan morális ítéletet mondani a császármetszést választók felett. Nehezen tudnám megvédeni azokat az anyákat, akik dohányoznak, drogoznak, vagy masszívan alkoholizálnak a terhességük alatt. Azok mellett sem állnék ki, akik bántalmazzák, vagy elhagyják gyermeküket. A császáros szülést még véletlenül se soroljuk e vétkek közé! S ha a magzat szempontjából nincs is morális vetülete a kérdésnek, úgy az anya oldaláról nézve feltétlenül. Ez pedig úgy fest: mindenki egyedüli tulajdonosa a saját testének. Sem az anyós, sem a postás, sem a rendőr, sem a villanyszerelő nem szólhat bele abba, hogy egy nő milyen szülési metódust választ. Ha az utóbbiak közül az egyik történetesen a kedves apuka, akkor is legfeljebb véleményt fogalmazhat meg. Morális alap, hogy a döntés az anyáé.

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr1512903792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólok 2017.09.29. 12:24:38

Sajnalom hogy bantoan beszolt neked barki is. Apa is, anyos is fogja be. Kezedet megcsokolhatjak amiert kihordtad, vilagra hoztad es azota is gondozod, neveled a gyereket, unokajat.

gchg 2017.09.29. 12:33:02

"Számtalan oka lehet annak, amikor a természetes szülés szóba sem jöhet. Ilyen a farfekvés..." Ez egyszerűen nem igaz. Talán a harántfekvéssel kevered, amit tényleg nem lehet megszülni, de a farfekvés a normális szülés egyik variációja csupán. Nézz utána a szülészeti szakkönyvekben, ha nem hiszed.

A köldökzsinór nyakra tekeredése sem indokol császármetszést. Rengeteg gyerek születik így gond nélkül, pl az én legkisebb fiam is. A szülésznő szépen letekeri, és ennyi. Ennek is nézz utána a szülészeti szakkönyvekben. A köldökzsinórnál sokkal nagyobb baj az, ha előreesik, és beszorul a magzat koponyája meg a szülőcsatorna csontos fala közé, mert akkor megszűnik benne a keringés, és oxigénhiányos lehet a magzat, sőt, akár bele is halhat.

Ha már téveszmékről szól a blog, legyünk korrektek. Ezer dolog indokolhat császárt és mentheti meg az anyát és gyermekét, de a farfekvés meg a nyakra tekeredő köldökzsinór pont nem. Ez bizony két tévhit.

Klesk 2017.09.29. 13:08:42

@gchg: Szerintem utánanézett az író, nem kell rögtön lekezelően írni. A farfekvés és a nyakra tekeredett köldökzsinór szülés közben fokozott veszélyt jelent a gyermekre, és a szülészek biztosra akarnak menni. Ezzel mindenki jobban jár. Nyilván meg lehet szülni, de minek kockáztatni, ha nem muszáj?

Karipapa01 2017.09.29. 13:19:35

Mindkét fiam császárral született. Az idősebbiknél a nejem nem nyílt meg kellőképpen, ezért az orvos a császár mellett döntött. A gyerek 4 kg volt és 53 cm. A fiatalabbik esetében az orvosok már felkészültek a császárra, de egy próbát megér alapon normál szüléssel kezdődött. Aztán császár lett a vége, sőt elkötötték a nejemet, mert az volt a szakvélemény, hogy egy következő szülés súlyos problémákkal járhat. Na most ha ebbe az anyám beleszólt volna (bármennyire szerettem is), tuti hogy leordítottam volna a fejét! De ő inkább örült, hogy mindnyájan egészségesek maradtak.

zizi77 2017.09.29. 14:29:37

@gchg: valóban meg lehet szülni farfekvéssel egy babát, de baromi rizikós. Nem véletlen, hogy csak többedik gyerek születésénél kockáztatják meg. A harmadik terhességemnél nem nagyon akart befordulni a gyerek, és riogatott a nőgyógyász, hogy megszüljük farfekvéssel. Utánanéztem kicsit a dolognak, és ennek alapfeltétele a gyors tágulás. Mivel az elsővel 3 napig!!!, a másodikkal 10 órát vajúdtam, gyors tágulásra nem sok esély volt. Szerencsére befordult, mert a 3. szülésem is 7 óra lett.
Egyébként az első szintén nem akart befordulni, de akkor szó se volt faros szülésrő. A kiírt császár előtt 2 nappal fordult be, majd pihengetett még majdnem 3 hétig.
Alapvetően baromságnak tartom a császáros szülés lekicsinylését. A szülés utáni felépülés sokkal rosszabb a császárosoknál, így megszenvedik ők is ezt az egészet. Ha az gyerek biztonsága indokolta volna, minden további nélkül a kés alá fekszem. Örüljünk, hogy van ez a lehetőség, és nem kell meghalnia se anyának, se gyereknek.

nagyonanyuka 2017.09.29. 14:47:14

A döntés az anyáé? Hát nem tudom, szokták-e az anya engedélyét kérni, amikor bármilyen ok miatt az orvos császárt javasol. Szerintem ezt inkább közlik, anya meg szépen tudomásul veszi. Persze szülés közben még aláíratják anyával, hogy mindenbe beleegyezik, de hát olyankor kinek van ereje több oldalnyi szöveget átolvasni?
Amúgy az anyaság nem a szülőszobán kezdődik, hanem 9 hónappal korábban!

bpbp78 2017.09.29. 15:54:16

Természetes szülésre készültem császár lett belőle... a gyermek medencevégű volt..lett volna alternatíva mert amikor ez a 38. héten kiderül kaptam kettő darab A4-es papírt a kórházban...az egyiken a császár veszélyei szövődményei károsodási %-ok rám és a babára nézve a másikon meg ugyanez csak arról hogy megforgatják bennem a kicsit kvázi erőszakkal és ehhez is le volt írva minden részletesen...akkor elolvasva ezeket egyszerűen kitört belőlem a zokogás...
Nem volt jó alternatíva és csak kérhettem a sorstól hogy kímáljen meg bennünket. Én a császár mellett döntöttem de csak azért mert egy ismerős hozzáértő személyt megkérdeztem és azt mondta hogy ő sose engedné a megforgatást a lányának de helyettem nem hozhat döntést...
A császár is fáj nagyon is...nem "szülésként" hanem mint egy nagy hasi műtét után...nem kellemes nem jó de szükséges...

A lényeg, meg kell próbálni nem foglalkozni az "okosokkal" és örülni hogy a császárnak mint lehetőségnek köszönhetően mama és baba is egészségesen létezik e világon.