Ha megkérnénk az utca emberét, hogy soroljon fel öt-hat közmondást - csak úgy, ami az eszébe jut -, a címbéli nagy valószínűséggel a legtöbb listán szerepelne. A fene se érti, hogy mitől ilyen élő és népszerű még mindig, holott százan százféle módon igazolták már hamisságát.
Nem szükséges mélyen taglalni a rendszeres korán kelésből eredő kialvatlanság valamennyi következményét. A rövidtávú hatások közismertek: ingerlékenység, rosszkedv, enerváltság, dekoncentráltság. Azt már kevesebben tudják, hogy hosszútávon milyen sokféle módon pusztít, ha nem alszunk eleget: cukorbetegség, elhízás, depresszió, stroke, csontritkulás, memóriavesztés, rák, szívbetegségek, agykárosodás, gyorsuló öregedés, hogy csak párat említsünk. Jómagam ismertem olyanokat, akik büszkén vallották, hogy napi öt-hat óra alvással bőven elvannak. Egyikük sem ünnepelhette meg a hetvenedik születésnapját.
Mondhatnánk erre, hogy akkor tessék mindenkinek este kilenckor ágyba bújni, úgy kijön a matek: a közmondás intése szerinti hajnali kelés mellett is összehozhatunk nyolc órányi pihentető alvást. Ám ezzel nem csupán annyi a gond, hogy BL-rangadókból alig látunk többet a kezdőrúgásnál. Számolnunk kell azzal is, hogy nem vagyunk egyformák, napi ritmusunk tekintetében sem. Szendi Gábor Bagoly mondja pacsirtának, hogy... hadd aludjak még című cikkéből megtudjuk: elsősorban a genetikán múlik, hogy az éjjel virgonc, avagy a korán kelő típusba tartozunk. Louann Brizendine A férfi agy című könyvéből az is kiderül, hogy a kamasz fiúknál a hirtelen sokszorosára emelkedő tesztoszteronszint, illetve az egyéb hormonális változások milyen drasztikus hatással járnak; többek között azzal, hogy a srácok ezen életszakaszukban éjszakai bagollyá válnak, akiket a reggeli órákban alig lehet észhez téríteni.
Van-e egyáltalán bármiféle érték a hajnali kelésben? Időt nem nyerünk vele, hiszen 7-8 órát mindenképpen aludnunk kell, ha jót akarunk magunknak. Mitől értékesebbek a kora reggeli, ébren töltött órák az esti időszaknál? Néhány generációval ezelőtt, amikor az emberek többsége még a mezőgazdaságban tevékenykedett, az állattartással járó teendők megkövetelték a kakasszóra ébredést. Manapság, amikor a társadalom túlnyomó többsége városlakó, már nem sok szól a korán kelés mellett. Életünk ritmusát a tehenek és birkák szükségletei helyett akár igazíthatnánk a sajátjainkhoz is, ehelyett inkább ragaszkodunk az értelmetlen, régi beidegződésekhez. (Ismerek olyan állami nagyvállalatot, ahol reggel hatkor indul az üzem, és minden áldott nap fél hattól termelési értekezlet zajlik a teljes igazgatóság részvételével, csak mert a vezér álmatlanságban szenved...) A gyerekeknél különösen fontos, hogy kipihentek legyenek, ezért például Angliában, Japánban és Ausztráliában már régóta reggel 9-kor kezdődik a tanítás. Idehaza is felmerült a változtatás lehetősége, ám Isten malmai lassan őrölnek: számos helyen még nulladik órával is kínozzák az iskolásokat.
Mi hát az arany, melyre kényelmesen meleg ágyunk korai elhagyásával rálelünk? Anyagi természetű előnyökre nemigen gondolhatunk, hisze n a KSH adatait figyelembe véve azt látjuk, hogy a legmagasabb jövedelmek a kommunikációs és pénzügyi szektorokban keletkeznek, nem pedig a futószalag mellett, reggel hat és délután kettő között. Szellemiek? A témában történt kutatások szerint az éjszakai baglyok intelligensebbek és kreatívabbak, mint a koránkelők. Kulturális profit? A különböző tévécsatornák kínosan ügyelnek rá, hogy este fél tizenegynél korábban semmi olyan ne kerüljön adásba, ami csak egy kicsit is túlmutat a kommerszen. (Emlékszem, annak idején a Monty Python Repülő Cirkuszát is csak éjjel lehetett vetíteni, mert a feliratozás már kívül esik az átlagnéző komfortzónáján...) Az a kevéske szélmalomharcos, aki megpróbál kiállni a hajnali kelés mellett, többnyire olyan erős érvekkel operál, mint a reggeli sport, vagy meditáció; a nyugodt felkészülés a munkanapra; illetve a napfelkelte megtekintése. Mintha este nem lehetne futni, meditálni, vagy összeírni a másnapi teendőket, esetleg a napnyugta kevésbé romantikus látványt nyújtana...
Tény, hogy ismerünk pár híresen korán kelő és kifejezetten sikeres történelmi alakot, elég csak Napóleont, Edisont, vagy Obamát megemlíteni. De még az ő példájuk is roppant kevés ahhoz, hogy bármilyen erkölcsi magaslatra emeljük a hajnali ébredést. Ma már nem praktikus szükségszerűség, sem pedig extra gyümölcsöt ígérő befektetés. Pusztán totál szívás. Semmi több.
