téveszmék

"Jobb adni mint kapni"

2017. december 17. - G. Nagy László

jobb_adni.jpg

 

Amennyiben egy kiadós verésről van szó, úgy készséggel elismerhető a közmondás igazsága. Minden más esetben azonban erősen megkérdőjelezhető, s ezt különösen ilyenkor, karácsony táján érezzük.

 

A bajok ott kezdődnek, hogy az esztendő legsűrűbb időszakát éljük. Év végi zárások, elszámolások, kétszeresére duzzadó forgalom, lejáró projekthatáridők, ajándékok és képeslapok az üzleti partnereknek, karácsonyi céges vacsorák, otthoni készülődés, sütés-főzés, takarítás... és mindezeket megfejelve őrült rohangálás a kötelező, családi ajándékok után. A legtöbbünknek úgy hiányzik, mint lufiárusnak a jégeső. Egy nyugdíjasnak, aki már szeptember közepén elkezdi beszerezni a fa alá valót, talán nem jelent gondot mindez. Ám egy aktív életet élő átlagember nem könnyen és főleg nem szívesen áldoz néhány óránál többet ajándékvásárlásra, beleértve a kreatív ötletelést is.

 

Az időszűke azonban csak a legkisebb probléma. A kötelező ajándékozás már önmagában is borzalmas intézmény. A. J. Christian tökéletesen megfogalmazza a lényeget: "Nem ajándékot vársz viszonzásul, hanem a másik ember örömét. S ez talán még rosszabb, mintha egy vázát vagy nyakkendőt kérnél cserébe, mert azt az embert, akinek meglepetést szeretnél szerezni, belekergeted a hazugságba. Hiszen mi is történik? Odaadod a csomagot és lesed, hogy mennyire örül az ajándékodnak. Még mondani is szoktad: nyisd már ki, hadd lássam az arcodat! A szerencsétlennek azonnal görcsbe rándul a gyomra, és miközben a csomagot bontogatja, lehajtott arcán már a mosolyt gyakorolja, mert tudja, hogy meg kell felelnie az üzletnek: ajándékot adtál, amiért neki cserében örülnie kell." Így megy ez. Extra nehezített pályán játszunk, amikor egy tehetős nagybácsi, vagy egy unalmas, betegeskedő nagynéni a célszemély. Előbbinek bőven megvan mindene; nincs az a méregdrága szivar, vagy whisky, amit nem kóstolt még. Annak függvényében, hogy milyen mélyen nyúlunk a zsebünkbe, ajándékunk a szánalmas és a közhelyes közötti skála valamely pontjára kerül. Az unalmas nagynéni legalább ilyen fejtörést okoz: nincsenek hobbijai, nem olvas, nem öltözködik, nincsenek szükségletei, nem is él igazán. Ember legyen a talpán, aki frappáns ajándékötlettel képes előállni. Valójában a gyerekek azok, akik az ajándékozás egyetlen szerencsés célcsoportját jelentik. Ők nem csupán arra képesek, hogy őszintén örüljenek, de még azt is készséggel megteszik, hogy előzőleg kívánságlistát írnak Jézuskának. Még úgy is, ha közben tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy az elsötétített nappaliban nem a fiatalkorú Messiás bukdácsol, hanem anya és apa az, akik megpróbálják észrevétlenül becsempészni a csomagokat a fa alá.

 

Amikor önzetlen adományozásról esik szó, annak alapvető kritériuma a láthatatlanság és névtelenség. Onnantól azonban, hogy letérünk Szent Miklós útjáról, már lehetetlen eljátszani, hogy nem várunk semmit cserébe. A húszfős nagycsaládnak karácsonyi vacsorát készítő nagymama lazán előadhatja a mártírt, hogy három napja süt-főz és alig áll a lábán, csak hogy a família jól mulasson. Nyilván azt várja, hogy ezért szentté avassák, s amíg tartanak a fogások, az ő könnyfakasztó, önfeláldozó jóságát zengje az asztal. Ez esetben is sokkal becsületesebb lenne az őszinteség: "Gyerekek, mérhetetlenül boldog vagyok, hogy mindenki eljött, s együtt ünnepelhetünk. S ha ennek az az ára, hogy pár napig meg sem álltam, azt kell mondjam, bőven megérte!" Valahogy így kéne gondolkodni és létezni, nem csupán az ünnepek idején, de a hétköznapok során is. Megtanulni és elfogadni, hogy - szüleinken kívül - soha, senki nem fog minket önmagunkért szeretni, csakis azokért az értékekért, amelyeket mi magunk nyújtunk másoknak. Tiszta sor, hogy tetteinkről és szavainkról leolvad a cukormáz és eltűnik a pátosz, ha beismerjük: gyakorlatilag MINDENT önzésből teszünk. Ám az elégedett és békés világ nem az önzetlenséget hirdető, hamis szólamokból épül, hanem épp ellenkezőleg: okos és megfontolt önzéseinkből, melyek nem bántanak senkit, csupán keresik az örömöt, a kapcsolódást, a másik embert. Ez a karácsony igazi üzenete.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr1813505055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

commentes nikk 2017.12.18. 11:01:09

Nagyon jó poszt. A tököm kivan a karácsonytól, pedig nálunk nem is olyan szörnyű, nagyon kicsi a család, anyámnak, húgoméknak párom veszi meg az ajándékokat, anyósoméknak szintén, ő meg általában pénzt kap, mert már sokszor kiderült, hogy béna hülyeségeket veszek, amik a fiókban landolnak, vegyen akkor olyat magának, ami tényleg tetszik neki, ajándékozás ezzel letudva. Maga az ajándék pedig sosem önzetlen, az ajándék lényege, hogy az ajándékozás okozta öröm bennünk jó érzéseket kelt, így a jobb adni mint kapni az azért igaz, mert az adásból fakadó elégedettség önvállveregetés sokkal többet érnek, mint az a vacak, amit cserébe kapunk, szóval minél nagyobb az ajándék, annál nagyobb örömöt szánunk magunknak általa, hazug folyamat az egész. Úgy általában az adakozás is ezért szokás, mert az ajándékozás által jobb embernek érezhetjük magunkat, pozitív visszacsatolás érkezik saját magunk felé, és ehhez még az sem kell, hogy lássuk a másik örömét, elég a tudat, hogy valahol egy árva gyerek/hajléktalan/megesett leányanya boldog miattunk. A karácsony egy gigantikus hazugság :)))))

G. Nagy László 2017.12.18. 11:12:04

@commentes nikk: Azt gondolom, hogy az elégedettséget okozó interakciókat az egyensúly jellemzi, vagyis adni is ugyanolyan jó, mint kapni. Továbbmegyek: ha tiszta élvezetből tesszük a dolgokat, úgy fel sem merül bennünk, hogy milyen nagyszerű emberek vagyunk, hogy képesek vagyunk adni. Elképesztően sok bulit és baráti összejövetelt szerveztem már, de sem az előkészületeknél, sem a hajnali, félrészeg mosogatásnál nem járt az a fejemben soha, hogy bárkivel jót tennék. Részemről színtiszta önzés az egész.

commentes nikk 2017.12.18. 12:24:35

@G. Nagy László: az utolsó mondatoddal agyoncsaptad, amit előtte állítottál, és igazoltad, amit én állítottam.

G. Nagy László 2017.12.18. 12:43:28

@commentes nikk: Nem érzem, hogy különösebb ellentét volna gondolataink között. Csupán arra szerettem volna utalni, hogy a win-win szituációkban tök mindegy hogy az egyik 10 óra kemény munkát fektetett az ügyletbe, a másik pedig csupán 5 percet. Hogy az egyik elad, a másik pedig vásárol. Hogy a lány szexet ígér, a fiú meg a kapcsolat reményét. Ezek mind olyan helyzetek, ahol nincs értelme azt firtatni, hogy ki az, aki ad és ki az, aki kap.

A rosszul sikerült ajándékozásnál sem érzem azt, hogy kibillenne a mérleg. Mindkét félnek egyaránt kínos.

G. Nagy László 2017.12.18. 12:44:37

@protézisesh: Kifejtenéd? Kíváncsivá tettél. Mit látok rosszul?

Tranquillius 2017.12.18. 13:59:36

@G. Nagy László: Csak annyit, hogy a saját béna karácsonyozásodat kivetíted az egész társadalomra.

G. Nagy László 2017.12.18. 15:38:09

@Tranquillius: Szerintem félreértesz. Egyrészt nem kívánok semmit kivetíteni, mindenkinek szíve joga, hogy miként érez és miként éli meg az ünnepeket. Másfelől kifejezetten tudom élvezni a karácsonyt, egyáltalán nem látom bénának a saját ünnepemet. Pont arról szól a poszt, hogy a béna dolgokat le kell nyesni a karácsonyról is. De igazán megtisztelhetnél azzal, hogy írsz valami konkrét problémát, hogy tanulhassak, fejlődhessek valamit.

protézisesh 2017.12.18. 20:48:20

@G. Nagy László: több irasod is elovastam, nekem az jon le beloluk, hogy a magat roppant trendinek, egyedileg gondolkodo nagy/belvarosi ertelmiseginek gondolo ember vagy, aki egy huszaros ivvel nezi le mindazokat, akik hagyomanytiszteloek, videkiek es/vagy barnilyen tradicioban, hagyomanyos ertekben hisznek. Eleg nagy a vilag kettonknek, de nagy lehet a nyomorod, ha még soha nem sikerult senkinek semmi olyant adnod, amiert a kapott reakcio (erzes, gesztus!stb) még hetekkel-honapokkal kesobb is megdobogtatta a szived. Ezek szerint te magadon kivul nem szeretsz senkit, neked az “adni jö” szokapcsolat semmit nem jelent...

G. Nagy László 2017.12.18. 21:33:45

@protézisesh: Végtelenül megtisztelő, hogy több írásomat is elolvastad, köszönet érte.

Nem nézek le senkit. Mindenki úgy él, ahogy akar, a szememben minden békés emberi szükséglet szent. A hagyományok is lehetnek értékesek és értéktelenek egyaránt. Éppen az az evolúciós küldetésünk, hogy a múlt örökségéből kimazsolázzuk a használható fejezeteket és a múzeumba száműzzük az idejétmúltakat. Ami nyilvánvaló tény, az csupán annyi, hogy a hagyomány önmagában nem jelent értéket.

S hogy adni jó? Kétségkívül igaz. Ez a poszt is pontosan arról szól, ha figyelmesen olvasod.

G. Nagy László 2017.12.19. 08:13:17

@protézisesh: Még valami eszembe jutott. Egyetlen dolgot tartok igazán fontosnak: a békés és együttműködő világ megteremtését. Az erkölcsnek és az elvileg erre épülő törvényeknek is ezt a célt kellene szolgálniuk. A hagyományokkal ugyanez a helyzet. Ha valaki szereti a néptáncot, vagy szívesen újrajátssza a pákozdi csatát korabeli ruhákban, lelke rajta. Én inkább pókerezem, Eric Claptont hallgatok és a buddhizmust tanulmányozom, s ez ugyanúgy nem fáj senkinek. Ugyanakkor a történelem véres fejezetei közül számos az erőszakos hagyományőrzés jegyében zajlott: a keresztes háborúk, az inkvizíció, vagy a muszlim terror napjainkban. Ezek szembemennek mindennel, ami emberi, ami értékes, ami megőrzendő.

Egyébként is: kíváncsi volnék, hogy tudsz-e olyan hagyományos értéket mondani, amely valóban önmagában is érték - mint a szépség, a mosoly, az erő, az önfegyelem, az emberség, a család, vagy épp a hit, a remény és a szeretet - melyet bármely írásomban, vagy kommentemben leszóltam volna.

Tranquillius 2017.12.19. 10:41:42

@G. Nagy László: Ha valóban ez a mondandód, akkor katasztrofálisan rosszul fogalmazol. A legtöbb cikked tipikus szalmabáb érvelés. A saját téveszméidet cincálod szét. Hogy ennek mi értelme van, nem jöttem még rá.

G. Nagy László 2017.12.19. 11:03:22

@Tranquillius: Köszönettel tartozom azért, hogy több írásomat is olvastad, valóban jólesik. Ami az íráskészségemet illeti, abban igazad lehet, sokat kell még fejlődnöm, de nagyon igyekszem. Ami viszont a szalmabáb érvelést illeti, itt nem értem pontosan, mire célzol. Ha ugyanis ezek a téveszmék csupán a sajátjaim, úgy minden szuper: egy tudatilag fejlett világban élünk, melyet a békés együttműködés jellemez, nincsenek eszement terroristák, nincsenek emberi frusztrációk, mindenki nyíltan és őszintén kommunikál bármiről. Ha már megérkeztünk ebbe a földi Paradicsomba, csak én vagyok ilyen hülye, hogy nem vettem észre, akkor azt lehet mondani, hogy érdektelen és túlhaladott mindaz, amiről írok. Ezt simán el tudnám fogadni.

G. Nagy László 2017.12.19. 11:34:09

@Tranquillius: És ezúttal sem fogalmazol meg konkrét kritikát.

Én azt állítom: A kötelező ajándékozás egy rossz szokás, mely egy csomó utánajárást jelent az ajándékozónak, sokszor kínos helyzetet idéz elő és még többször képmutató udvariaskodás az egész. Erre mondhatod, hogy:

a) te szereted ezt a képmutató világot
b) szerinted is hülyeség a kötelező ajándékozás rítusa
C) nem is léteznek a leírt jelenségek
d) bármi egyebet

Azt állítom, hogy parádésak tudnak lenni a családi és baráti összejövetelek, de ezek akkor jók, ha mindenki önző módon, tiszta élvezetből pakolja bele a saját energiáit és lelkesedését és nem nem vár hálát érte, valójában inkább hálát érez, hogy összejött a mulatság. Erre mondhatod, hogy

a) te szereted azt a képmutató világot, ahol a csoport egyik fele mártír és áldozat, a másik fele pedig leborul az áldozatok nagysága előtt
b) egyetértesz
C) nem is léteznek a leírt jelenségek
d) bármi egyebet

Ezekről lehetne beszélni. De valamiért nem akarsz konkrét ügyekbe belemenni.

Tranquillius 2017.12.19. 14:55:53

@G. Nagy László: Ezek a dolgok a te koordináta rendszeredben értelmezhető problémák, de ne várd el mástól, hogy értsék a te világodat. Mi az, hogy kötelező ajándékozás? Ki kötelez rá? Miért hagyod magad? Miért írsz inkább bejegyzést róla, ahelyett, hogy másként csinálnád, ha zavar? Ki vár hálát bármiért? Ha egyfolytában hálát vár valaki tőled, miért nem kerülöd ki nagy ívben?

G. Nagy László 2017.12.19. 18:28:05

@Tranquillius: Ezek a jó kérdések. Természetesen pontosan tudod, hogy hozzám intézve abszolút költőiek. Nyilvánvaló, hogy amennyiben felismerek egy problémát, mely nem esik kívül a hatáskörömön, azt a saját életemben azonnal megoldom.

Viszont most már kezdem érteni, hogy mit szeretnél közölni. Valami olyasmit, hogy az általam felvetett kérdések olyannyira periférikusak, mintha valami ritka, egzotikus betegségről írnék, mely max a világ egy ezrelékét érinti, a többiek köszönik, jól vannak. Parádé volna, ha így lenne. Csupán egyetlen ellenpéldát hoznék: A sorozat első posztja - "Nem is férfi az, aki nem volt katona" - egy olyan népi hiedelmet támad, melynek semmi gyakorlati jelentősége sincs, hiszen ma már nincsen kötelező sorkatonai szolgálat. Mégis közel huszonhatezren olvasták, s csaknem ötszázan kommentelték, sokan nagyon komoly indulatokkal. Ha egy olyan kérdés, amelynek a törvényi és működési gyakorlata helyes, nincs is tennivaló az ügyben, mégis egy szimpla erkölcsi állásfoglalás ilyen indulatokat kelt, akkor joggal feltételezem, hogy érdemes dolgozni a közmorálon, különösen, ha zaklatásról, homoszexualitásról, migránskérdésről, adózásról, pénzről, szexuális hűségről, vallásról, emberi jogokról és társadalomszervező alapelvekről van szó. Maga az ajándékozás kérdésköre ezekhez képest habkönnyű pite, ezzel együtt itt is kitapinthatóak gondolkodásmód helyes és helytelen sémái, ezért tartom izgalmasnak.

Tompahawk · https://oberwaldmeister.blog.hu 2017.12.19. 18:40:55

A cím, meg a karácsony nem függ össze. A címben foglalt tévhit sokkal mélyebb - és számomra nem is annyira tév - mint ranada zoknik és pulóverek ajándékozása. Ha elvonatkoztatunk tárgyak átadogatásától, már van értelme.
Vicceket például azért mondunk, hogy a másik nevessen és jól érezzük magunkat tőle, hogy valakinek vidám perceket szereztünk. Oké, hogy a sáját egónknak tesz jót a tudat, hogy nem csak szépek, humorosak is vagyunk, de nem is azt akarom mondani, hogy ennek morális értelemben vett pozitív előjele van. Csak szerintem nevettetni több jót ad nekünk, mint nevetni.
Számomra van még egy jelentése és ez az erő visszaigazolása. Az ad, aki bír adni, akinek erre, képessége, ereje, erőforrása van. Aki meg kap, az sokszor a kiszolgáltatottságának bizonyítékát kapja.

G. Nagy László 2017.12.19. 19:59:56

@Tompahawk:

"Az ad, aki bír adni, akinek erre, képessége, ereje, erőforrása van. Aki meg kap, az sokszor a kiszolgáltatottságának bizonyítékát kapja."

Ez például egy tökéletesen jó érv. Nem is tudnék vitatkozni vele. Az persze már egy másik kérdés, hogy maga az átadás-átvétel aktusa melyik félnek okoz nagyobb kielégülést (és végül is a közmondás ezt firtatja), ám az bizonyos, hogy az van irigylésre méltóbb helyzetben, aki képes adni, mert van miből.

Tranquillius 2017.12.20. 11:00:52

@G. Nagy László: Felettébb izgalmas dolog gumicsontokat dobálni az emberek elé és érdeklődve figyelni, ahogy bőszen kattintgatnak és átharapják egymás torkát. Jó mulatást hozzá.

G. Nagy László 2017.12.20. 14:01:16

@Tranquillius: Ha azt szeretnénk, hogy a világ helyes irányba menjen - ne a barbár középkorba, ahová a muszlimok terelnének, s ne is valami posztmodern zsákutcába, ahová a gendersemlegességet, migránssimogatást és politikai korrektséget hirdető agyalágyultak menetelnek - úgy mindennél fontosabb, hogy helyes morális alapról szemléljük a világ dolgait. Pont a kommentekből látszik, hogy milyen borzasztó messze vagyunk még ettől az etikai szinttől. Ugyanakkor vagyok olyan naiv, hogy hiszek a nyitott elmékben és a változás lehetőségében.

Ha Te mindezt úgy értékeled, hogy gumicsontokat dobálok, nos, lelked rajta. Azt is megértem, ha nincs Benned világjobbító szándék. Ám ha mégis lenne, többet segítenél azzal, ha elmondanád, mit csinálok rosszul, mit kéne másképp.

Sziralisa 2018.12.09. 22:08:07

@G. Nagy László: "Éppen az az evolúciós küldetésünk, hogy a múlt örökségéből kimazsolázzuk a használható fejezeteket és a múzeumba száműzzük az idejétmúltakat." - Nem! A küldetésünk az Igazság megismerése és felismerése- bármelyik oldalon is legyen az:

teremtesvagyevolucio.hu/szoveg.php?s=169

G. Nagy László 2018.12.10. 09:35:58

@Sziralisa: Oké, a kedvedért: Evolúciós küldetésünk az Igazság megismerése és felismerése, ennek fényében a múlt örökségéből érdemes kimazsoláznunk a használható fejezeteket és a múzeumba száműznünk az idejétmúltakat.

Aranyos vagy, hogy belinkelted az evolúció szkeptikusainak mantráit, köszönet érte. Jártam már azon az oldalon, találkoztam az összes felvetéssel. Ajánlom figyelmedbe Richard Dawkins A vak órásmester című művét. Nem könnyű olvasmány, de tételesen cáfolja az összes szkeptikus felvetést.

A magam részéről azt gondolom, hogy ha már a végtelenül konzervatív katolikus egyház is elfogadta az evolúciót, mint a teremtés eszközét, úgy mi már ne nyissunk vitát róla.

Zabalint 2018.12.10. 12:00:47

Csak most akadtam a cikkedre, de nagyon egyetértek, bár azt nem tudom eldönteni, hogy az ajándékuzásnál, ha az ajándékozott fél nem gyerek, hanem saját keresettel rendelkező felnőtt, kinek rosszabb, aki kap, vagy aki ad, mert mindkettő nagyon rossz. Tipikus lose-lose szituáció, ahol mindkét fél azért játszik, hogy a másiknak jobb legyen, aztán így mindkettőnek rossz.

Sajnos ez nem áll meg az ajándékozásnál, sok ember leél egy életet úgy, hogy látszólagos elvárasoknak felel meg, azt gondolva, azzal jobb lesz másoknak, miközben azok a mások is azért játszanak, mert azt gondolják, hogy neki az okoz örömet, ha örülnek annak, amit csinál. Így van ez az állandóan a belét kidolgozó nagymama főztjével (nem csak karácsonykor), akinek nem mondhatja az unoka, hogy jobban örülne, ha a nagymama inkább élvezné a nyugdíjas éveit, és nem az ő hátsóját nyalná körbe, amit ő amúgy sem szeret, míg a nagymama meg van róla győződve, hogy ugyan neki nehezen megy már a főzés, de hát a kisunoka mennyire szereti. De rengeteg párkapcsolatban is megvan ugyanez a képmutatás kisebb-nagyobb dolgokban, az ajándékozás ezek közül csak a legfeltűnőbb.

Sziralisa 2018.12.11. 00:19:17

@G. Nagy László: Köszönöm válaszod. Ismerem az órásmestert- de ami ennél fontosabb, ismerem azt, Aki az órásmestert teremtette. "az evolúció szkeptikusainak mantráit," - a többségük evolúcionista, akik tényekbe ütköztek, 2., számukra a te teóriád is a mantra kategóriába tartozik, de a legnagyobb baklövésed mégis ez a mondat lenne:"a végtelenül konzervatív katolikus egyház is elfogadta az evolúciót, mint a teremtés eszközét, úgy mi már ne nyissunk vitát róla." - a kat.egyház olyan távol van a Bibliától, mint a napfény a sötétségtől.
Részemről is ok, hogy ezt fejezzük be, csak gondoltam, szólok, hátha maradt egy molekulányi antennád a szemünket kiverő valóság számára is.

G. Nagy László 2018.12.11. 00:48:52

@Sziralisa: Természetesen minden értelmes és építő gondolatra nyitott vagyok. Nyilvánvaló, hogy azért írok ilyen természetű blogot, mert a világot igyekszem megismerni, s ebben minden segítség jól jön.

"a kat.egyház olyan távol van a Bibliától, mint a napfény a sötétségtől."

ezt elfogadom, de én pont nem a fundamentalista, ultrakonzervatív oldalról támadom az egyházat, hanem Jézus kifejezetten modern világlátását rérem rajta számon. Jézus teljes tanítása az evolúció logikájára épül, ahogy az általam eleddig megismert világ legapróbb rezdülése is. De szívesen veszem az ezzel ellentétes gondolatokat is.