téveszmék

"Könnyen jön, könnyen megy"

2018. március 14. - G. Nagy László

konnyen_jon.jpg

 

Ismerjük a klasszikus viccet: Iván negyven év munkaszolgálat után hazatér a Gulágról. Néhány száz rubellel szabadul, ami valóságos kis vagyonnak számít. Első útja egy kaszinóba vezet, ahol mindent feltesz a pirosra. A krupié pörget, s a golyó kisvártatva a fekete 22-esen landol. Az öreg megvonja a vállát, s távozás közben a bajsza alatt így dörmög: könnyen jött, könnyen megy...

 

Nem csupán hamis, de pusztító is e frázis. Mintha kötelező lenne eltapsolni a lottónyereményeket. Mintha a dolgok értékét úgy általában az határozná meg, hogy személy szerint nekünk mennyire volt nehéz hozzájutnunk. A közmondás gyakorlatilag a következőt üzeni: hagyjuk, hogy a szubjektív értékítéletünk elhomályosítsa tekintetünket, s hogy felülírjon minden objektivitást! Bölcs tanács, nemde? Érthető persze: mivel azt tapasztaljuk, hogy az igazán értékes dolgokhoz ÁLTALÁBAN nehéz hozzájutni, elménk sztereotip, túláltalánosító automatizmusa különösebb vizsgálódás nélkül MINDENT értéktelennek ítél, amit könnyen kapunk. Ez a fajta szellemi restség azonban lehetetlenné teszi, hogy gyöngyöt leljünk a sárban, vagy műkincset a poros padláson.

 

Számtalan ember él fura, kétszintű világban. Az első szintet a jól kalkulált, takarékos és szűk hétköznapok jelentik, ahol a fix fizetés minden egyes forintjának megvan a helye. Minden más, ami ezen felüli, s mondhatni, könnyen jön - jutalom, prémium, 13. havi juttatás, játéknyeremény, kamatbevétel stb. -, az a pénztárca bohém rekeszébe kerül, s azonnal a fenekére is vernek. A vállalkozókat, befektetőket, üzletkötőket és nagy általánosságban az anyagiakkal tudatosan bánókat egészen másfajta gondolkodás jellemzi. Aki több vasat tart a tűzbe - különböző üzleti vállalkozások, diverzifikált pénzügyi befektetések - az azt fogja tapasztalni, hogy bevételei csak hosszútávon mutatnak összefüggést a munkával, illetve az egyéb ráfordításokkal. Egy-egy konkrét ügylet kapcsán hihetetlenül nagy szerepet játszik a véletlen és az időtényező is. Ugyanakkora befektetés mellett lesznek azonnal és busásan megtérülő üzletek; előfordulnak olyanok, amelyek csak lassan kezdenek pénzt termelni és lesznek olyanok is, amelyek effektív veszteséget jelentenek. Egy ilyen összetett pénzügyi csomag esetén felelőtlen és értelmetlen volna beleesni a kisember hibájába, különböző módon viszonyulva a könnyű és az izzadságos sikerekhez.

 

Természetesen nem kizárólag a pénzről van szó. Tegyük fel, hogy egy kitűnő álláshoz jutunk, kreatív, testhezálló feladatkörrel. Vajon másképp végezzük a munkánkat, ha egy három hónapig tartó, hétkörös interjúsorozat végén, százhetven jelölt közül választanak minket, mint akkor, ha nagybátyánk a cég vezérigazgatója és egyszerűen csak kinevez bennünket? Férfiként - azonos egyéb paraméterek mellett - többre tartjuk az a lányt, akit csak hosszú hónapok ostroma után tudunk az ágyba terelni, mint azt, aki a második randin odaadja magát? A racionális válasz természetesen a NEM. A dolgok értékét sohasem a megszerzésük körülményei határozzák meg. Egy egyéves BMW X6-os akkor is közel húszmilliót ér, ha évekig dolgozunk érte, és akkor is, ha simán megörököljük. Ugyanígy: álmaink munkahelyének és szerelmének értékét sem befolyásolja a legcsekélyebb mértékben sem, hogy milyen könnyen, vagy nehezen jutottunk hozzá, pusztán a személyes, érzelmi elkötelezettség torzítja ítélőképességünket. Eddy Murphy 1992-es filmjének, a Bumerángnak többek közt abban rejlik a varázsa, hogy bemutatja az igazán vonzó és értékes nő karakterét, akinek megítélésén fikarcnyit sem ront a korai szex. A legtöbb nőt nem azért látjuk súlytalannak, mert könnyen odaadják magukat, hanem pont fordítva: sokan azért engednek a csábításnak túlságosan is gyorsan, mert önmagukat sem értékelik túl sokra. Úgy érzik, hogy a testük az egyetlen érték, amit nyújtani tudnak, s ha sokáig kéretik magukat, a másik elunja és egyszerűen odébbáll. Egy igazán tartalmas bombanő simán megengedheti magának azt a luxust, hogy  könnyen kapható legyen.

 

bumerang.jpg

 

Ha a címbéli közmondást igazságként fogadnánk el, abból az következne, hogy igazi értékmérőként csakis a verejtékes munka szolgál. Ha sorrendbe állítanánk a Beatles slágereit népszerűségük szerint, s mellérendelnénk azt a ráfordított időt, amennyit Lennon és McCartney piszmogott az adott dal tökéletesre csiszolásán, vajon látnánk-e bármiféle összefüggést a két adat között? Semmi ilyesmit. A szocializmus beteg világa - dacolva az evolúcióval és a természetes szelekcióval - a mai napig igyekszik elhitetni, hogy a munka önmagában is értéket képvisel. A Kádár-érában simán lehetett árat képezni oly módon, hogy elavult technológia és siralmas termelési hatékonyság mellett az anyagköltséget egyszerűen megfejelték a ráfordított munkabérrel, lesz ami lesz. Az sem volt katasztrófa, ha a kutya sem vette meg a produktumot, a gyárigazgató simán maradhatott a helyén. Egy normális, piaci alapon működő környezetben mindez elképzelhetetlen. Minden terméknek, szolgáltatásnak, munkaerőnek és szeretőnek annyi az értéke, amennyit a világ hajlandó adni érte, tökéletesen függetlenül a beszerzés/előállítás mikéntjétől.

 

2017-ben Richard H Thalert, a Chicagói Egyetem viselkedési közgazdaságtan professzorát Nobel-díjjal tüntették ki. Az általa megalapozott, s a közelmúltban igen csak felkapott tudományág arra épül, hogy az emberek valójában irracionális lények, így ítéleteik, döntéseik is irracionálisak. Ennek makroökonómiai hatásai végtelenül izgalmasak, azonban a saját életünk mikroszférájában úgy tesszük helyesen, ha mi magunk azért igyekszünk a racionalitás útján járni. Könnyen jön, könnyen megy - tartja a néplélek, vagy másképpen: ebül szerzett jószág ebül vész el. Ha az érzelemvezérelt többség így is látja, mi attól még maradhatunk józanok. Ahogy a kínaiak mondják: "a szemétdombon lévő gyémánt még mindig értékes gyémánt."

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr3112830688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kvadrillio 2018.03.15. 18:48:23

egyetlen jó beszédet hallottam és az Vonáé volt !!!!!
ez...
Vona Gábor értelmiségiek előtt elmondott beszéde | www.sokkaljobb.hu

kvadrillio 2018.03.15. 18:49:14

@kvadrillio: egyetlen jó beszédet hallottam és az Vonáé volt !!!!!
ez...
Vona Gábor értelmiségiek előtt elmondott beszéde | www.sokkaljobb.hu
A TÖBBI CSAK LÓZUNGOK HALMAZA.....

A biztos utas 2018.03.15. 19:56:39

"A szocializmus beteg világa - dacolva az evolúcióval és a természetes szelekcióval - a mai napig igyekszik elhitetni, hogy a munka önmagában is értéket képvisel."

Van valami erteke, mert aki nem szokik hozza, azon meglatszik sajnos. Van Magyarorszagon tobb millio olyan ember, akiken latszik, hogy nem szoktak hozza a munkahoz, ahhoz, hogy fel kell kelni, rendszeresseg van az eletben, hogy valamit valamiert. Ez a fegyelmezetlenseg onmagaban problema.
Oriasi problema, hogy csupa megmondoember van, de nincs, aki a havat eltakaritsa. A ho eltakaritasarol egy blogban azonnal lesz szazszor annyi bejegyzes, mint amennyi ember eleg lenne ahhoz, hogy mar el is legyen takaritva. Ez itt a legnagyobb gond, hogy a munka budos. Es itt a lenyege ennek: csak onzo modon nezem, hogy egy adott munka nekem adott pillanatban kellemes-e, illetve van-e belole valami nagy hasznom. Ha nem, akkor egybol kikerulom, ellogom, meg obegatok is, hogy "nehogymar en".
Van Magyarorszagon kb 2millio ember, akik dolgoznak, a tobbieket ok tartjak el. (Mi tartjuk el.)
Es ezek a tobbiek ujra es ujra kinyilatkoztatjak, hogy a munka nem meno, sot, ciki.
Megszoktuk....

SZPIITII 2018.03.15. 20:47:04

@maxval bircaman szeredőci szürke proletár:
A beböfögésed sérti az intelligenciámat. Miért és mire használod a pedig szót, ha a kijelentésed logikai tartalma egyezik a cikkével? Mire reagáltál? Továbbá miért floodolsz?
Természetesen, ha skizofrén személyiséged belső harcának kivetülését osztottad meg a blog olvasóival, akkor elnézést kérek, mert beszámíthatatlanságod felmentést ad az értelmezhetetlen és értéket nem képviselő kijelentéseidnek.

G. Nagy László 2018.03.16. 00:17:27

@A biztos utas: k: "csak onzo modon nezem, hogy egy adott munka nekem adott pillanatban kellemes-e, illetve van-e belole valami nagy hasznom. Ha nem, akkor egybol kikerulom, ellogom, meg obegatok is, hogy "nehogymar en".

Ezzel semmi baj sincsen. Nem kötelező társadalmi munkát vállalnia senkinek. Ha van hozzá affinitásod, az remek, és köszönet érte. De ne várd el mástól, s főleg ne vesd meg azért a másikat, mert ő inkább másra fordítja szűkös idejét.

G. Nagy László 2018.03.16. 00:21:34

@A biztos utas: A munka nyilvánvalóan nem ciki, sőt.

Picit összekeveredtek a dolgok, érdemes rendet vágni a gondolatok között. Tegyük fel, hogy van egy szabad szombat délelőttöd, s azon tűnődsz, hogy mit kezdjél vele. Három lehetőség jut eszedbe:

a) fűnyírás a saját kertedben,
b) online póker,
c) megnézel három részt a kedvenc sorozatodból.

A fűnyírást munkának tekinted, a másik kettőt szórakozásnak. Ahhoz, hogy eldöntsd, mely tevékenység a legértékesebb számodra, elméd legalább négy szempontot fog vizsgálni, nyilván a másodperc tört része alatt.

1. Társadalmi hasznosság - e ponton nincs különbség a három között.
2. Pénzkereseti lehetőség - itt egyedül az online póker jön szóba.
3. Hosszútávú személyiségfejlődés - mind a három tevékenység alkalmas lehet rá. A fűnyírással jár a legkevesebb tanulás, ott esetleg a munka iránti alázat terén tudsz fejlődni.
4. Rövidtávú szükséglet - ez alapján fogsz dönteni, s nyilván a pillanatnyi élethelyzeted lesz az irányadó. Ha egész héten kertészkedtél, mert ez a szakmád, nyilván a pihenés szolgálja legjobban a jólétedet. Ha irodában ültél hétfőtől péntekig, úgy talán jólesik a fűnyírás a kertben.

Az általad kiragadott mondat annyit tesz, hogy a munka önmagában nem jelent értéket. Ha valaki kedvetlenül gyárt egy eladhatatlan terméket, abban semmiféle köszönet nincs. A munkát elsősorban a tevékenység öröme, másodsorban az előállított produktum eladhatósága teszi értékessé. Ez nem túl bonyolult gondolat, és alig hiszem, hogy vitatkozni lehetne vele.

A biztos utas 2018.03.17. 20:55:46

@G. Nagy László: Azt hadd vessem meg, de igazan nagyon melyen, aki ugy obegat a ho miatt, hogy kozben se nem lapatolja el, se nem fizet meg senkit, hogy megtegye... ott, ahol el.

A masodik hozzaszolasodra nem igazan tudok mit mondani, annyira eletidegen szamomra. Nincs kertem, ha meg a funyiras jut eszembe, mint tevekenyseg, az - foleg szombat delelott - csak azt jelentheti, hogy valakit fel fogok ebreszteni vele, tobb ellenseget szerzek vele, mint baratot :) Szoval semmilyen delelott, de foleg nem szombat delelott fogok funyirot vagy porszivot uzemeltetni.
Az online poker, ha csak kimondom, sokminden eszembe jut, de az biztosan nem, hogy penzt keresek belole. Te jo eg :D
Nincs kedvenc sorozatom se, kedvenc filmem van, szerintem a filmnezes alapvetoen akkor jo, ha nincs egyebre lehetoseg (nap vege, kint esik az eso, faj a labam is kb.).

A gyarban foloslegesen csinalt eladhatatlan termek jo pelda arra, hogy miert nem jo dolgozni, de a hozzaszolasod pont a lenyeg megkerulesevel mutatja a legjobban a magyar allapotokat: definialgatjuk, hogy mi is munka meg mi nem, moralizalunk, hogy vegul is mi szabad emberkent mi mindenre NEM vagyunk kotelezhetoek, ezert nem is csinalja meg senki. Ugye, a ho ott all, a villamos nem tud elindulni tole, stb stb.

Szerintem erted te az igazi problemat azert magadban belul :)

G. Nagy László 2018.03.18. 11:37:05

@A biztos utas:

"Szerintem erted te az igazi problemat azert magadban belul :) "

Inkább azt mondanám: érzem, hogy mi piszkálja a csőrödet, de azt is érzem, hogy ez nem áll össze egy következetes és racionális gondolati rendszerré.

"moralizalunk, hogy vegul is mi szabad emberkent mi mindenre NEM vagyunk kotelezhetoek"

Valójában ez a lényeg. Te is moralizálsz, amikor megvetsz, elítélsz valakit, én is moralizálok, amikor azt mondom, hogy nem helyes ítélkeznünk minden esetben.

Az az erkölcsiség, amit jómagam is vallok és képviselek, nem csak azért működőképes, mert minden tekintetben védhető és szinkronban van a természetjoggal (ha úgy tetszik, az isteni törvényekkel), hanem azért is, mert végtelenül egyszerű és számonkérhető. Maradjunk a havas példánál, egyrészt úgyis aktuális, másrészt látom, hogy ez valamiért nagyon megragadott téged.

1. Ha te vagy a ház tulajdonosa, és hatályos jogszabályok szerint köteles vagy eltakarítani a havat a ház előtti utcaszakaszról, úgy nincs miről beszélni. Vagy megcsinálod magad, vagy megbízol valakit. Szimpla ügy.

2. Ha katasztrófahelyzet van, és emberéletek múlnak azon, hogy kiszabadítsuk a betemetett, vagy külvilágtól elzárt embereket, akkor lapvető humánus kötelességünk, hogy tegyük.

3. Ha nem tud elindulni a villamos, abban nincs semmi katasztrófa, csak vacak munkaszervezés a városvezetés részéről. Nincs hozzá közöm, még akkor sem, ha magam is ugyanazon a villamoson utaznék, vagy ha a lakásomtól két utcányira történik. Ha segítek, tök jó, ha nem, az morálisan semleges tett.

Szerintem ez nem bonyolult. Erkölcsileg sokkal visszatetszőbb az a farizeus-magatartás, amikor sanda szemmel nézem a másikat, aki nem hajlandó feláldozni magát a világért, mint a természetes, önérdekű hozzáállás, mely szerint nem vagyunk hajlandóak feláldozni magunkat a világért.

A biztos utas 2018.03.18. 17:58:51

@G. Nagy László: A hoeltakaritas (vagyis nemtakaritas) azert jo pelda, mert egy rakas olyan ember el az orszagban, akikre sokat koltunk. Az altalunk elvegzett munka reven van nekik penzuk ugy, hogy nem tesznek erte semmit. Az, hogy nem indul el a villamos akar egyszer is, az azt jelenti, hogy ebbol a hatalmas tomegbol nem volt 10ember, aki hajlando lett volna odaallni es dolgozni a lapattal. Ez szimpla jozan esz kerdese, hogy akkor most milyen alapon ker valaki penzt a kajara, ha arra nem volt kepes, hogy odajojjon es 3000+ Ftert dolgozzon fel napot?
A problema nekem se azzal van, hogy nem indul a villamos, hat megoldom, nem megyek vele, ez van. A problema masnap van, amikor az illetekes hivatal nem kozli, hogy "sracok, matol nincs nektek ingyenkaja meg egyeb szocialis juttatas meg SEMMI mert tegnap nem indult el a villamos es itt nem csupa kez meg lab nelkuli segelyigenylo van".
Csak ennyi.

G. Nagy László 2018.03.18. 19:11:52

@A biztos utas: Ilyen vonatkozásban 100%-ban egyetértünk. Semmilyen segélyt nem adnék annak, aki munkaképes.

JFK-alapítótag 2018.03.28. 11:37:05

@G. Nagy László:
Azért a kiegészítő feltételekről se feledkezzünk meg:
1) munkát biztositok neki,
2) a végzett munkát értékén kifizetem!

A probléma hatványozódik.

Ahogy a mezőgazdaság emberi élőmunka igénye csökkent, úgy az iparban is rohamosan csökken az élőmunka igény.
Ugyan ez érvényes még néhány területen, például az adminisztrációban stb.

JFK-alapítótag 2018.03.28. 11:41:09

@A biztos utas:
Szerintem lapátoló ember volna számtalan.
Olyan ember nincs, aki ezt előrelátó módon megtudja szervezni és ki is tudja fizetni.

G. Nagy László 2018.03.28. 12:51:35

@JFK-alapítótag: Minden technológiai ugrásnál előjön a kisember félelme, hogy őrá már nem lesz szükség többé, mert a gépek innentől elvégzik a munkáját. Természetesen mindig van, aki emiatt - ideig-óráig - hátrányt szenved, azonban sem történelmi múlt, sem a logika nem támasztja alá azt, hogy nagy tömegek maradnának megélhetés nélkül.

A kétszáz évvel ezelőtti ipari forradalom sosem látott fejlődést és népességrobbanást eredményezett. Az új technológia nemhogy elvette volna az emberek munkáját, de kifejezetten új munkalehetőségeket teremtett.

Képzeljük el azt a világot, ahol minden ipari és mezőgazdasági munkafolyamatot robotok végeznek! Mi lesz ennek a következménye?

1. csökkennek az árak, vagyis jóval kevesebb munkavégzés is elég lesz a megélhetéshez.
2. A termelők a megnövekedett profitot valahol el szeretnék költeni, ezért új, azelőtt sosem látott szolgáltatások jelennek meg a piacon. A régi, embertelen és monoton munkafolyamatok helyett kreatív tevékenységekkel lehet majd pénzt keresni. (Száz évvel ezelőtt hány lakberendező, stylist, műkörmös, vagy tetováló volt a piacon?)

JFK-alapítótag 2018.03.28. 15:16:31

@G. Nagy László:
Bár sok mindent egyformán itélünk meg ezt a postodat figyelemelterelő mellébeszélésnek értékelem.
Egy demagóg kérdés: vajon egy 60 éves több hiányszakmával rendelkező regisztrált álláskereső is beérné ezzel a jövőképpel munka és megélhetés helyett?

A segélyt én is elitélem, de gyökeresen eltérő indokokkal.
Az ENSZ egyezmények, az EU alapokmánya, az Alkotmányunkat felváltó tákolmány is rögziti a méltóságteljes emberi élethez való jogot. A megvalósítása a távoli jövőben várható igéret, mint az öröklét igérete.
A feltétel néküli alapjövedelem gazdasági alapja adottak, senkinek nem kellene éheznie a földön.
Ezt a tényt felejtik el azok, akik bűnbaknak az elesetteket választják, szembe menve a fennen hírdetett keresztény elvekkel.

A rendszerváltás előtti társadalmi berendezkedésben volt egy a rendszert meghatározó definiciók között, amire érdemben lehetett hivatkozni: a legfőbb érték az ember!

Mára csak beszólások maradtak:
- "mindenki annyit ér amennyije van"
- " senkit nem hagyunk az út szélén" -> ja berúgjuk az árokba, kitiltjuk a közterületről.

Érdekesnek tartom, hogy az EU nyugati felében természetesnek vett lakhatáshoz való alapjog magyarországi bevezetésével senki nem kampányol. Pedig rá szavaznék.

A magyar államszervezet működése recseg-ropog. Itt a nyakunkban az összeomlás, a gazdasági csőd. Akár marad ez a maffia, akár veszit.Több nemzedékre való feladatot kellene rohamtempóban elvégezni és az egész ország a percemberek, korupt maffiózók lepketáncát bámulja.

Megyek, mielőtt elfog a letargia, és inkább csinálok valami hasznosat.