téveszmék

"A szeretet mindent megold"

2018. április 17. - G. Nagy László

 a_szeretet_mindent_megold.jpg

 

Az, hogy a szeretet mindent megold, épp olyan téveszme, mint hogy az erőszak lenne a megoldás bármire is. Egy optimálisan - és erkölcsileg elfogadhatóan - működő világban a hangsúly az egyén szabadságára kerül. Az államnak, vagy bármilyen központi hatalomnak talán az egyetlen, de kétségtelenül az elsődleges funkciója, hogy polgárainak szabadságát megvédje.

 

Bármilyen társadalmi berendezkedést vizsgálunk, elsősorban arra érdemes fókuszálnunk, hogy az adott rendszerben milyen mértékben biztosítja a hatalom az egyén önrendelkezését, illetve milyen mértékben követeli meg az egyéntől, hogy tiszteletben tartsa a másik autonómiáját. E két változót tekintve összesen négyféle modellel találkozhatunk (a függőleges tengely a hatalmi erőszak, a vízszintes az egyéni erőszak mértékét mutatja):

 

blog1_1.png

 

A tekintélyelvű vallásoknál az egyén szabadsága eleve korlátozott, az "isteni" törvények az ember legintimebb szokásait is mereven szabályozhatják. Jelentős különbséget láthatunk azonban a keresztény és az iszlám típusú berendezkedés között a tekintetben, hogy maga az egyén kiélheti-e agresszív hajlamait, vagy sem. Az előbbi a teljes frusztrációt hirdeti: "ne bántsd embertársadat, a szeretet, mindent megold, a hatalom elnyomását is ugyanilyen jámbor módon tűrd!" Az utóbbi az erőszak szabad áramlásában hisz: bár az egyén sem szabad - hiszen már a hitelhagyásért is halálbüntetés jár -, de dühét, gyilkos indulatát szabadon levezetheti a hitetleneken, a másképp gondolkodókon. (Ugyanez a dinamika jellemzi a 20. századi diktatúrákat, a fasizmust, a nácizmust és a kommunizmust is.) Az alsó két szegmensben a hatalom nem telepedik elnyomó jelleggel az egyénre, a különbség mindössze annyi, hogy humanisztikus környezetben az állam megvédi a polgárait, míg a káosz világában engedi, hogy az utcákon a farkastörvények uralkodjanak. A humanizmus természetesen nem zárja ki a vallásosságot; minden olyan hit belefér, amely nem erőszakos és tekintélyelvű, hanem az embert állítja középpontba. Ilyen a taoizmus, a korai buddhizmus, vagy épp a jézusi tanítás is.

 

Pontosan érezzük, hogy az egyén jólétét a humanizmus világa szolgálja a legmegfelelőbben, ahol az egyén teljes szabadságot élvez, melynek csupán egyetlen korlátja van, ez pedig a másik ember szabadságának tiszteletben tartása. Nem véletlen, hogy az iszlám nem a kereszténységet tartja a legfőbb ellenségének, hanem az emberközpontú világot, ezek ugyanis az egymástól legtávolabbi eszmerendszerek, átjárás közöttük nemigen létezik. A fenti mátrix szomszédos szegmensei ugyanakkor könnyen átcsúszhatnak egymásba. Európa számos ilyen folyamatot látott és lát manapság is:

 

1. KERESZTÉNYSÉG → HUMANIZMUS

Ez valójában a felvilágosodás folyamata. Az állam és az egyház elválik egymástól, miközben az alapvető értékek - békesség, szeretet, szolidaritás - tovább élnek. Nevezhetjük ezt a keresztény kultúra finomhangolásának is, ahol a lényeg megmarad, csupán a dogmák tűnnek el; innentől kezdve az "isteni törvények" legfeljebb ajánlásnak számítanak. Az egyén fellélegezhet, de nagyszerű lehetőség ez a keresztény vallásnak is, hogy megmérje magát a "nyílt piacon", az állam erőszakszervezeteinek közvetlen támogatása nélkül. E kétszáz éve tartó folyamatban az egyház nem áll nyerésre, folyamatosan veszíti el európai híveit. Nyugaton egyre több az olyan templom, amely ma már csak múzeumként szolgál. Természetesen a vallási vezetők is tisztában vannak a hanyatlás tényével, csak még azt nem sikerült eldönteniük, hogy melyik irányba mozduljanak. "Az ifjú pápa" című sorozat - egyébiránt parádésan jó - első évadában a Jude Law által alakított egyházfő a múlt felé lép, s a tekintélyelvűséget igyekszik csúcsra járatni. A másik út az lehet - és a jelek szerint ez a valószínűbb - hogy a vallás feladja a tudomány által megcáfolt dogmákat, s megpróbál lépést tartani a történelemmel. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a páli mellékvágányról visszatér a jézusi tanításhoz.

  

2. KERESZTÉNYSÉG → ISZLÁM

A kereszténység tehát jelenleg két világ közt toporog, s jelentős azoknak a száma, akik ilyen állapotában súlytalannak és kiüresedettnek érzik. A fundamentalista iszlám lényegesen erőteljesebb, s bármilyen érthetetlen is a magamfajta számára, de léteznek olyanok, akik számára vonzó ez a középkort idéző vakhit. Az iszlám ereje elsősorban megkérdőjelezhetetlenségében áll. Míg a keresztény vallási dogmák szabadon elemezhetők, kifigurázhatók, ütköztethetők a tudományos tézisekkel, addig a muszlim hit a legkevésbé sem tűri a kritikát. Juszuf al-Karadavi sejk nyilatkozta egy 2013-as interjúban, hogy "az iszlám ma már nem létezne, ha eltörölték volna a hit elhagyásáért járó halálbüntetést". Míg Európában a vallás csak egy a hóbortok közül - hasonlóan a kedvenc klubcsapathoz, rockbandához és politikai párthoz -, addig a muszlim országokban ez minden: identitást, hazafiságot, politikai hovatartozást és életstílust is jelent. Nem csupán a nagyszámú bevándorló miatt lesz rövidesen Európa vezető vallása az iszlám, de azoknak is jelentős szerepük van a folyamatban, akik a kiüresedett keresztény hitet hátrahagyva térnek át. Amitől igazán kiráz a hideg, az az, amikor mai keresztény szerzők - miközben a nagy számú váláson és a szabad szexualitáson sopánkodnak - az iszlám világát hozzák fel pozitív példaként. Döbbenet.

 

3. HUMANIZMUS → KÁOSZ

Egészen pontosan ez a folyamat zajlik ma Nyugat-Európában. Létezett egy világ, mely hitt a szabadságjogokban, a nemek közötti egyenjogúságban, mely elvetette a rasszizmust és elfogadta a szexuális sokszínűséget. Ez az a világ, amelyben a hatalom a toleranciára, a szeretetre és a könyörületességre hivatkozva többé nem látja el alapvető funkcióját és nem védi meg polgárai szabadságát. Azzal, hogy több millió, integrálódni képtelen, a humanizmus értékeit elutasító, megvető bevándorlót szabadítottak a kontinensre, gyakorlatilag veszélybe sodortak mindent, amit európai életstílusnak és kultúrának lehet nevezni. Az öreg kontinens úgy viselkedik manapság, mint az ostoba feleség, aki megértő és szeretetteljes kíván lenni részeges férjével, miközben az agyba-főbe veri a gyerekeit. Lassan rá kéne eszmélni, hogy a szeretet nem old meg mindent. Sőt. Ostobán, korlátlanul, önvédelem nélkül önmagát égeti fel.

 

4. KÁOSZ → ISZLÁM

A káosz, amely Európa nyugati felét uralja jelenleg, csupán kétféle módon szüntethető meg. Vagy észhez térnek a politikai vezetők és - megvédve polgáraikat - kiállnak a valódi szabadságjogok mellett, vagy feladják az egészet és átengedik a kontinenst az iszlám törvényvallásnak. Nemigen látszik egyéb út. A multikulturális társadalom illúziója már a múlté, a mögöttünk hagyott pár év eseményei igazolták, hogy a liberális-demokratikus-humanista világ és a fundamentalista iszlám nem fér meg egy hajóban. Izgalmas végkifejlet elé nézünk.

  

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr213834810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.