téveszmék

"Bűn az élet"

2018. április 22. - G. Nagy László

seven_primary.jpg

 

"Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással." - Atyaég, hány száz alkalommal végighallgattam, ahogy a miselátogatók kórusa gépiesen végigdarálta mindezt... A legtöbben talán bele sem gondoltak, miről vallottak éppen. Jómagam ott álltam (ültem, térdeltem, nem is emlékszem már) közöttük gyerekfejjel, s azon járt az agyam, hogyan lehet ennyi értelmetlenséget egyetlen mondatba sűríteni.

 

Egészen nyilvánvaló, hogy puszta gondolattal nem lehet bűnt elkövetni. Lejátszhatunk az elménkben bármilyen beteg, perverz, szadista történetet, az attól még megmarad belső mozinak. Kívánhatjuk valakinek a vesztét, akár meg is átkozhatjuk, ha hiszünk az ilyen ostobaságokban - ártani nem tudunk vele. Szavaink már lehetnek kártékonyak, sőt akár mérgezőek is, ám a verbális rosszindulatot aligha nevezhetnénk bűnnek. A tettlegességgel való fenyegetésen kívül minden más - legyen akármilyen sértő, vagy alpári - csupán a szólásszabadság egészséges vagy torz, ízléses vagy ízléstelen megnyilvánulása, semmi több. A befogadó felelőssége, hogy mit kezd vele. A használt kifejezések természetesen a beszélőt minősítik, de semmiképpen sem morális, sokkal inkább kulturális tekintetben. Ugyancsak nehéz mulasztással vétkezni. Világos, hogy léteznek kihegyezett esetek: amikor nem sietünk az életveszélyben lévő segítségére, miközben lehetőségünk volna rá, az nyilvánvaló erkölcsi mélypont. Ám általában véve az, hogy nem teszünk semmit, morálisan semleges esemény. Ha a vasárnapi ebéd után kényelmesen elbóbiskolunk a Forma1 alatt, azzal nemigen tudunk bűnt elkövetni. Egész biztosan nem a mi személyes felelősségünk, hogy a világ minden gondját-baját megoldjuk. Vagy ha mégis, akkor talán várhatnak hétfőig... "Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással." Borzasztó fura, hogy négyből három abszolút nem állja meg a helyét, mégis ezeket mantrázza a nép emberemlékezet óta.

 

7-fobunrol.jpg

 

Hasonló a helyzet a hét főbűnnel is. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján ezt olvashatjuk: "Önmagukban talán nem mindig nagy bűnök." Az csak egy dolog, hogy várhatnánk valamivel precízebb morális útmutatást is az egyháztól. Ami viszont sokkal lényegesebb: ha egy picit is elgondolkodunk, arra jutunk, hogy a hétből valójában egy sem számít bűnnek. Valamiért mégis így nevezzük őket.

 

  • KEVÉLYSÉG - Az elbizakodott önhittség csupán két paraszthajszállal nyúlik messzebbre az egészséges önbizalomnál. Ha ez mások megvetésével párosul - rasszizmus, homofóbia, kasztokban való gondolkodás, férfi- vagy nőgyűlölet - az nyilvánvaló öngól: az ember önmagát fosztja meg a szeretet lehetőségétől. Ezzel együtt nem csoda, hogy a kevélység bekerült a főbűnök közé; egyetlen tekintélyelvű vallás sem nézi jó szemmel, ha a hívei emelt fővel járnak.

 

  • FÖSVÉNYSÉG - Aki betegesen kapzsi és göcsösen ragaszkodik az anyagi javaihoz, az sohasem fogja megtapasztalni a szabadság érzését és az élet valódi élvezetét. Buddhista alaptanításról van szó, mely Jézusnál is több ízben megjelenik. Természetesen szó sincs arról, hogy a szegénység morálisan értékesebb volna a gazdagságnál, s arról sem, hogy javainkat ész nélkül szét kéne osztogatnunk. A takarékosságot a legtöbben pozitív értéknek tartjuk, a fösvénység valójában ennek szélsőségesen eltúlzott megnyilvánulása.

 

  • BUJASÁG - A bujasággal szemben nehéz bármit is felhozni. A lehető legtermészetesebb emberi késztetés és örömforrás. Egészen nyilvánvaló, hogy amikor két (három, négy...) felnőtt ember szabad akaratból magára zárja a hálószoba ajtaját, abban nagyítóval keresve sem találnánk bűnös vonatkozást. Nem véletlen persze, hogy a tekintélyelvű vallások mindegyike kézben kívánja tartani a hívek szexuális attitűdjét, ebben ugyanis - szemben a valódi bűnökkel - csaknem mindenki érintett, s az ostobák ezen keresztül befolyásolhatók és irányíthatók is.

 

  • IRIGYSÉG - Vágyni valamire, amivel a másik rendelkezik, míg mi magunk nem - teljesen hétköznapi dolog. Ha ez a vágy pozitív motivációként ölt testet, s erőfeszítésekre, kitartásra sarkall, úgy ambíciónak nevezzük és tapsolunk hozzá. Ha tunyasággal, kishitűséggel párosul, úgy csupán meddő vágy marad. Minden valószínűség szerint ez a legjelentősebb minőségbeli választóvonal ember és ember között, már Káin és Ábel története is ezt igyekezett megvilágítani. Az irigység önmagában morálisan semleges, azonban a Káin-típusú frusztrált veszteseknél könnyen a bűn forrásává válhat.

 

  • TORKOSSÁG - A legtöbbünk számára sem az aszkéta, sem a hedonista életvitel nem hozza el a kívánt elégedettséget. Az előbbi fonnyadt, örömtelen és életidegen; az utóbbi viszont brutális súlyfelesleget, százféle betegséget és korai halált hoz, ráadásul nagy valószínűséggel a bujaság ígéretének is búcsút mondhatunk. Semmi gáz azzal, ha valaki szereti a hasát - van olyan, aki nem? -, az viszont megkerülhetetlen, hogy kulináris élvezeteinket a jó minőség és visszafogott mennyiség jellemezze.

 

  • HARAG - A harag egy abszolút természetes és evolúciós tekintetben kifejezetten hasznos érzelmi reakció, mellyel valójában háromféle dolgot kezdhetünk. Lenyelhetjük, ám messze ezzel tesszük a legrosszabbat; elfojtott indulataink idővel belülről betegítenek meg bennünket. Kiadhatjuk magunkból nyersen és kontrollálatlanul, ez már eggyel egészségesebb, csupán elviselhetetlenné tesz bennünket. Az optimális haragmenedzsmentet az erőszakmentes józanság jellemzi, amikor határozottan és konstruktívan fejezzük ki nemtetszésünket.

 

  • RESTSÉG - A lustasághoz, a jóra való restséghez mindenkinek joga van. Semmittevéssel, mulasztással - ahogy fent már megfogalmaztuk - nemigen lehet bűnt elkövetni. Ahogy az előző hat, ez is inkább csupán egy jellemvonás, mely bizonyos mértékig egészséges, azon túl viszont a személyes boldogtalanságunk forrása lehet. Nem nehéz belátni, hogy a túlhajszoltság és a permanens láblógatás közti optimumpont valahol skála közepefelé keresendő.

 

"Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelidíted, igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga. " - így ír Weöres Sándor a vágyak idomításáról. Abszolút egyensúly, a teljes buddhizmus három mondatba préselve. Tökéletes recept, hogy mit kezdjünk a hét "főbűnnel". Legalább ilyen fontos, hogy megszabaduljunk a létezésünket beárnyékoló szégyentől és bűntudattól, hiszen láthatjuk: az a sok apróság, amit a köznyelv véteknek nevez, nagyrészt semmiféle morális töltettel nem bír. Világos, hogy minden elnyomó rendszer szívesen látja a görnyedt hátakat és lehajtott fejeket, ám a 21. századra lassan érdemes volna felébredni végre. Aki önmagát bűnös embernek tartja, aki képtelen emelt fővel járni, az aligha tud bármiféle értéket nyújtani a világnak. Ráadásul ő az, aki a legszörnyűbb tettekhez is csendben asszisztál, hiszen - gondolja - milyen alapon szólhatna bármit? Amióta csak kiűzettünk a Paradicsomból, azóta vágyunk és tartunk oda vissza. Valójában ennek egy szimbolikus megnyilvánulása, amikor a naturisták szégyenérzet nélkül strandolnak ruhátlanul. Ezen az úton jár a tudatos ember is, aki nem hajlandó alaptalan és pusztító bűntudattal élni. Ha a kereszténységben van még erő és késztetés a megújulásra, úgy elsősorban a bűn fogalmával kéne kezdenie valamit. Még akkor is, ha évszázados téveszméket kellene lesöpörnie az asztalról.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr913848578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Echo73 2018.04.23. 16:26:44

érdekes írás volt ez. A végére érve már értettem, miért "téveszmék" a blog neve. Ennyi félremagyarázást, félreértést, hamis ítéletet nehéz lehet összefüggően összeírni. Ha ezen keresztül akarod megérteni a keresztyén élet "bűn" fogalmát, nagyon rosszul fogtál hozzá. Hát végülis ez is egy téveszme.

G. Nagy László 2018.04.23. 17:25:05

@Echo73: Az a baj ezzel, hogy hozol is ajándékot, meg nem is. Félremagyarázás, félreértés, hamis ítélet. Szépen kérlek, legalább egyet nevezz meg!!! Volt már olyan, hogy nem volt igazam, de legalább engedd tudnom, hogy miben tévedek :)

Andy73 2018.04.23. 18:01:46

Az élet nem bűn, ezt valahol máshol olvashattad, pl. egy rab tetkóján. Az, hogy te nem érted a bűnbánatot a katolikus egyházban, téged minősít, a te tájékozatlanságodat kürtölöd világgá - persze ezzel nem vagy egyedül. Ha komolyan változtatni szeretnél az egyház gyakorlatán, teológiáján, annak megvannak a megfelelő fórumai, pl. a hittani kongregáció, fordulj hozzájuk. Nem hinném, hogy egy ilyen blogra reagálni fognak, de próbáld meg felvenni velük a kapcsolatot.

"Az csak egy dolog, hogy várhatnánk valamivel precízebb morális útmutatást is az egyháztól."
Mindennek megvan a maga szakirodalma és szakembere is, ne csak egyes weboldalakon keresgélj.

Egyébként már korábban is furcsáltam ezt a magabiztos, önjelölt teológusságot, de csak rajta. Mindenesetre nem kötelező a katolikus egyház tagjának lenni, keresgélhetsz máshol is neked megfelelő vallást, vagy alapíthatsz is egyet, ha akarsz. Nem te leszel az első ebben sem.

G. Nagy László 2018.04.23. 18:34:05

@Andy73: :) Nyilván nem fogok vallást alapítani és nyilván nem fogom megreformálni a kereszténységet sem belülről, sem kívülről. Csupán azt sajnálom, hogy úgy fog eltűnni a kereszténység Európából, hogy az értéktelen részekkel együtt az értékesek is elvesznek. Szemmel látható az egyház toporgása, mintha még nem döntötték volna el, hogy merre induljanak. Ha a múltba révednek, úgy pár tízezer hívőt talán megtarthatnak Európában, ám tömeges népszerűségre csupán az alacsony tudati szintű harmadik világban számíthatnak. Ha viszont nem akarják feladni Európát, úgy sanszos, hogy vissza kell nyújniuk a jézusi gyökerekhez, s elfelejteni azt a sok felesleges és kártékony elemet, amit az egyházi vezetők aggattak a vallásra. A bűn és a bűntudat kérdése e listán első helyen áll. Szerintem Pál Feri és még egy sor fiatalabb pap ezt mondaná, ha megkérdeznéd tőlük.

Andy73 2018.04.23. 19:28:27

@G. Nagy László: Nyugodtan kérdezd meg őket te is, ha tényleg érdekel a dolog, és nem csak ellendrukker vagy. A hit nem mennyiségi kérdés, de nagyobb ünnepekkor még megtelnek a templomok Európa-szerte, sok millióan gyakorolják a hitüket rendszeresen, még akkor is, ha ők a kisebbséget jelentik. A múlthoz képest viszont nagy különbség, hogy régen általában kötelező volt a vallás, ma pedig nem az, így szerintem nagyobb érték, ha valaki szabadon választja. Egyébként nem vagyok teológus, de azt látom, hogy az egyház nincs álló helyzetben, folyamatosan változik, ahogy maga a világ is, legfeljebb lassabban.

G. Nagy László 2018.04.23. 20:48:38

@Andy73: Minden, amit írsz, tökéletesen igaz. Ha valaki szabadon gyakorolja a vallását, az természetesen sokkal értékesebb, mintha kényszerből tenné. Az is igaz, hogy az egyház is megpróbálja lekövetni a világ változásait, elhagyva a tudomány által megcáfolt dogmákat. Erre tökéletes példa az evolúció elfogadása. A baj csupán az, hogy az egyház - minden igyekezete ellenére - már eddig sem tudott lépést tartani a világ változásával, ugyanakkor a társadalmi tudat egyre gyorsabb ütemben formálódik, a szakadék egyre mélyebb.

Nem szeretnék álszent lenni, bizonyos értelemben ellendrukker vagyok. A vallást úgy általában nem tartom sokra, sem a dogmákat, sem a vakhitet, sem a rituálékat. Viszont a keresztény kultúrát és a jézusi morált valódi értéknek látom, s erősen féltem az iszlám térhódításától, szerintem jogosan. Lehet, hogy megtelnek a nyugat-európai templomok, de főleg azok, amelyeket (érdeklődés hiányában) időközben mecsetté alakítottak át.

G. Nagy László 2018.04.23. 20:59:11

@Andy73: És még valami, még az első hozzászólásodhoz. Valóban nem értem a bűnbánat központi szerepét. Szerintem egy racionális ember nem tesz olyat, amit bűnnek tart, így nincs is mit megbánnia, meggyónnia. Egészen biztosan tudom, hogy az utóbbi harminc évben nem éreztem lelkiismeretfurdalást semmiért sem. És ennek egyetlen oka van: nem ölök, nem lopok, nem bántalmazok senkit. Szerintem ez ilyen egyszerű. Az a tény, hogy rengetegen küzdenek lelki problémákkal, arra utal, hogy bűnként tekintenek egy csomó olyan tettre, aminek semmiféle morális töltete sincs. Ennek elég komoly pszichológiai szakirodalma van, de bármelyikünk meg tudna nevezni jó pár érintettet a közvetlen környezetében.

Echo73 2018.04.24. 10:13:08

Hát a blogbejegyzés utáni kommenteket olvasva egyre jobban árnyalod az elképzeléseidet a vallásról, hitről, világnézetről, nem könnyű reagálni, illetve nem is tudom hol kezdjem.
A kereszténység sírját sokszor megásták már az elmúlt évszázadok során, mégsem tűnt el, köszönhetően annak, hogy többször volt benne "tisztulás", "megújulás", visszatérés az alapokhoz. Ezt te is említed, bár Jézus kultúráját és morális értékét elsősorban, holott a személye, tanítása fontosabb lenne, ő nem akarta megváltoztatni az emberi társadalmat, kultúrát, inkább az emberek gondolkodását Istenről, önmagáról, és önmagukról. Példának okáért a bűnről. Mit gondol Isten (és így a vele egylényegű Jézus) a bűnről, illetve miért jutnak hiábavalóságra az emberek az Isten nélküli, önös gondolkodásukban ugyanerről. Az átlagos keresztény nem kell, hogy nevesítse a hét vagy akárhány főbűnt (ez a katolikusok egyik agymenése) a bűn természetét kell megértenie. Az átlagos, római jogon nevelkedett, hitetlen, emberi módon gondolkodó ember a bűnről azt tartja, hogy az valami rossznak az elkövetése főként más kárára. És ha ilyet nem teszek (vagy nem derül ki) akkor jó ember vagyok. Te is azzal a szemmel vetted sorra jobb híján a főbűnöket, hogy azokkal mennyire ártok másoknak. A kérdés inkább az, mennyire sértik ezek az Isten-ember relációt. Mennyire megy szembe az ilyen életvitel az Isten által az embernek szánt (és keresztyén véleményem szerint az emberhez jobban illő) életúttal.
Az egyháznak a világhoz való idomulásával kapcsolatban ugyancsak rossz (szerintem) a kérdés felvetésed. Nem akkor éli túl a hit és vallás a mostani időket, ha a világhoz idomul, és megtanulja, kiszolgálja az emberek igényeit a világra adott válaszok tekintetében (evolúció, gender-elméletek, homoszexualitás stb.) hanem ha reális alternatívát kínál ezekre, ami paradox módon egy nagyon régi, régi tanításokra alapuló, mondhatni ősi tanok segítségével ismerhető meg. A vallás és hit ereje éppen az abszolút, szilárd volta miatt vonzó, nem a világ változásainak követése miatt.

G. Nagy László 2018.04.24. 11:09:21

@Echo73: Köszönöm a belefektetett energiát, ez így már sokkal tisztább.

"A kérdés inkább az, mennyire sértik ezek az Isten-ember relációt. Mennyire megy szembe az ilyen életvitel az Isten által az embernek szánt (és keresztyén véleményem szerint az emberhez jobban illő) életúttal."

Itt van köztünk az eltérés. (Pont ez a témája a következő posztomnak.) Jómagam nem hiszek egy olyan istenségben, aki rajtunk kívülálló és fölülről diktál, vagy legalábbis bármilyen életvitelt szán nekünk. Hitem szerint ezek belső tartalmak és motivációk, s mint ilyenek, ezerszer erősebbek, mintha kívülről érkeznének. Ugyanígy gondolkodott Einstein is, aki példaértékű számomra, s meggyőződésem, hogy Jézus sem hitt semmiféle emberarcú istenben.

"A vallás és hit ereje éppen az abszolút, szilárd volta miatt vonzó, nem a világ változásainak követése miatt. "

Bizonyos, hogy az idősebbek, a konzervatív gondolkodásúak és az alacsonyabb iskolázottságúak között is szép számmal akadnak olyanok, akiknek valóban ettől vonzó. Számomra viszont minden hiteltelen, ami szembemegy a tudománnyal, a józan ésszel és a természetes morállal. Az egyház rugalmasságát és intelligenciáját mutatja az evolúció elfogadása, és ez abszolút nem lényegtelen szempont. Hiszem, hogy az erkölcsi kérdésekben ugyanígy helyes volna a nyitás. Ha tudjuk azt, hogy a homoszexualitásnak genetikus gyökerei vannak, úgy az isteni teremtést köpi szembe az, aki bűnnek tartja. Ha látjuk, hogy fél Afrika éhezik, úgy a természetes morált ülteti kispadra az, aki a fogamzásgátlást bűnösnek tartja. A gender-elmélet meg egy igazi baromság, biológiai és morális alapja és jelentősége sincsen.

Echo73 2018.04.24. 11:13:38

Mondod: "Szerintem egy racionális ember nem tesz olyat, amit bűnnek tart". Hát szerintem DE. Viszont ha a lebukás veszélye kicsi, vagy nem ártok vele nagyon senkinek, vagy ha jobban megvizsgálom nem is igazán bűn az (morálisan védhető az indok pl.), vagy sokan csinálják (pl. adócsalás), vagy nem értek egyet a bűn voltával, vagy nem ismertem a pontos szabályt (mondjuk pl. gyorshajtás esetén ez a rendőröket sem igazán hatja meg). A racionális és furfangos ember ilyenkor pl. relativizál, bagatellizál, és új világképet gyárt (vagy csak álmodik róla), ahol egy sor olyan dolog lehetne szabad, ami most tiltott. Aztán persze ott is lenne olyan, aki több olyasmit szeretne szabadon megtenni, ami engem már sértene, vagy zavarna, és máris visszasírnánk bizonyos korlátozó törvényeket.
Mindemellett itt is a kérdésfeltevés hibás szerintem. Merthogy a keresztény világnézet szerint nem a cselekedet a bűn maga. A cselekedet inkább már a bűn következménye. A bűn inkább egyfajta kiinduló pont, alapállapot, ráadásul a szabályokat sem mi hoztuk (leginkább ez zavarja a hitetlen embereket), így elég igazságtalannak tűnik, hogy Isten minket ezek alapján bűnösnek mond. Talán ez a leggyakoribb kritika Istennel szemben.

Echo73 2018.04.24. 11:28:02

Sokadszor olvasom a válaszaidban a hívő emberek elég negatív skatulyázását. Mintha az igazi hit csak "idősebbek, a konzervatív gondolkodásúak és az alacsonyabb iskolázottságúak" között létezhetne. Nos, én nem érzem magam igazán idősnek (ráadásul huszonévesen döntöttem Isten mellett), konzervatív sem vagyok az élet minden területén, bár inkább arra hajlok, és alacsony végzettségűnek sem nevezném magam. Meglepődnél egy átlagos istentiszteleten vasárnaponként milyen sok, a te kategóriáidból kilógó ember jelenik meg és vall hozzám hasonló nézeteket pl. a bűn kérdésében. A hitetlen ember bűnről való gondolkodása (már ha kihagyja belőle Isten, Jézus tanításait) nem igazán mérvadó, hiszen a lényeg marad ki.

G. Nagy László 2018.04.24. 12:07:25

@Echo73:

"Mintha az igazi hit csak "idősebbek, a konzervatív gondolkodásúak és az alacsonyabb iskolázottságúak" között létezhetne. "

Ezt arra írtam, hogy ők azok, akik a vallásban a szilárdságot, a rugalmatlanságot, a kőbevésettséget értékelik. (Nyilvánvaló, hogy rengeteg intelligens hívő létezik, sok ilyet ismerek magam is.)

"Szerintem egy racionális ember nem tesz olyat, amit bűnnek tart"

Egy csomó olyan példát hozol, amelyeknek semmi közük a morálhoz. Gyorshajtás. Léteznek országok, ahol nincs sebességkorlátozás az autópályán. Máshol meg van. Puszta adminisztratív szabály, semmi köze a lélekhez és az erkölcshöz.

Adó - már az adószedés önmagában is morálisan megkérdőjelezhető tett, de ebbe nem mennék bele. Maradjunk abban, hogy az adott ország játékszabálya. (Mintha fociznánk, vagy pókereznénk. Aki lesre fut, az sem fog a pokolra kerülni.) Az egyik állam magas adót szed, a másik alacsonyabbat. Hogyan lehetne ezt egy általános morálnak tekinteni? Az égegyadta világon semmiféle erkölcsi vonatkozása sincs. A főiskolán még adózási kiskapuk kurzust is hallgattam.

"Merthogy a keresztény világnézet szerint nem a cselekedet a bűn maga. A cselekedet inkább már a bűn következménye. A bűn inkább egyfajta kiinduló pont, alapállapot"

Ez számomra rémesen hangzik és erkölcsileg elfogadhatatlan.

teveszmek.blog.hu/2017/11/21/_ma_szuletett_gyermekben_is_benn_a_vetek

"Aztán persze ott is lenne olyan, aki több olyasmit szeretne szabadon megtenni, ami engem már sértene, vagy zavarna, és máris visszasírnánk bizonyos korlátozó törvényeket."

Ezek nagyon egyszerű kérdések. Ha valaki dohányzik a buszmegállóban, az károsítja az egészségedet - fizikailag árt, tiltható. Ha valaki alkoholt iszik, vagy drogot vesz be a buszmegállóban, ahhoz semmi közöm sincs és semmi alapom, hogy megtiltsam. Se az államnak, se az egyháznak. A természetjog alapján ezek villámgyorsan eldönthető kérdések.

Echo73 2018.04.24. 12:40:17

Egy időre elvonulok majd (dolgozni is kellene), de talán egy fontos momentum a bűn kérdésében. A bűn nem értelmezhető törvény (legyen bár adótörvény, KRESZ, Biblia stb.) nélkül. Az adja a létjogosultságát, zsinórmértékét, ahhoz viszonyítod, az alapján mondhatod, hogy bűn-e vagy nem, az alapján büntetheted a vétkest. (És igen, a törvény nem ismerete nem számít a bíró előtt). Épp így vannak Isteni törvények (amit lehet nem ismerni, lehet el nem ismerni, és lehet tagadni, hogy vonatkozna rád), amelyeket nem ember alkotott, nem emberi okoskodás adja az erejét, és nem emberi gondolkodás alapján ("józan ész") dönti el a bűn kérdését, de (szerintem) minden emberi teremtményre egyaránt vonatkozik. Azokra is, akik szerint ez nekik nem logikus, és nem fogadják el, hogy vonatkozna rájuk. Ezért hoztam a gyorshajtást példának. Világos, hogy nem ez a legjobb példa, mégis sokan száguldoznak, azt gondolván, hogy a lassú vezetés nem menő. A rendőr meg más véleményen van.

G. Nagy László 2018.04.24. 13:31:30

@Echo73: Ok, hagylak dolgozni, nekem is sűrű a mai nap. Ha van időd és kedved, nézz rá holnap az új bejegyzésemre (ma este teszem fel), pont ezeket taglalja. Na, munkára fel! :)