téveszmék

"Házinyúlra nem lövünk"

2018. június 10. - G. Nagy László

sleeping_with_the_boss.jpg

 

Tekintve, hogy gyermekeim anyjával egy céges értekezleten ismerkedtem meg, nehéz volna a címbéli frázis mellett érvelnem. Persze, egyébként sem tenném, hiszen úgy hülyeség, ahogy van. A házasságok, párkapcsolatok jelentős hányada a közös munkahelyről startol. Kár volna ezt a kitűnő vadászmezőt elkerülni csak azért, mert valamikor egy idióta kitalált egy ostoba szállóigét, melynek nagyjából annyi értelme van, mint a fekete macskától való félelemnek, vagy a vasárnapi zárva tartásnak.

 

Nem véletlen, hogy oly sok románc szövődik a munkahelyeken. Emberi kapcsolatainkat életünk helyszínei döntően formálják,  pláne ahol napi 8-10 órát töltünk. Az összezártság egyenes következménye, hogy a kollégáknak alkalmuk nyílik egymás alapos megismerésére. Nem egy éjszakai bár vodkagőzös félhomálya adja a kezdőlökést, mely lehet akármilyen fejbevágóan mámoros, másnap reggel elölről kell kezdeni az építkezést - már ha a felek úgy érzik. A munkahelyi szerelmek semmihez sem fogható előnye, hogy az első néhány tapogatózó randit simán meg lehet spórolni. Az érintettek már látták egymást napfénynél, józanon, belélegezhették egymás illatát, megtapasztalhatták a másik idegesítő szokásait, hülye grimaszait, béna beszólásait, búját és derűjét. A direkt párkeresés egyik módja sem szolgál ilyen széles körű előzetes adatbázissal; sem a spontán ismerkedések, sem a rapid randik, de még a jelöltek százféle paraméterét bemutató internetes társvadász oldalak sem. 

 

Oké, oké, már szinte hallom a másik oldalt, a számtalan bonyodalmat, amely a munkahelyi izzás velejárója. Való igaz, tartson akármilyen hosszan a kollégák közti románc, annak minden periódusa kitermeli a maga problémáit. A rózsaszín szakaszban mindent felfal a szenvedély. Ez a fázis professzionális hozzáállást igényel mindenkitől. A munkaadótól is, aki optimális esetben csupán azzal törődik, hogy a projektfeladatok elvárható minőségben elvégzésre kerüljenek. A szerelmesektől is, akik nem zárhatják magukra naponta háromszor a szerverszoba vagy a teakonyha ajtaját, s persze az sem árt, ha a munkájukat azért rendesen elvégzik. A lecsendesült időszakban már jellemzően nem a szerelem veszélyezteti a munkavégzést, hanem éppen fordítva. Jómagam például el sem tudnám képzelni, hogy gyermekeim anyjával reggeltől estig minden percet együtt töltsek, s hitem szerint ez kölcsönös; valószínűleg ő bolondulna meg először. De erre sincs általános recept; ismertem olyanokat, akik 60 esztendőt töltöttek boldog házasságban, ebből 35 évig közös munkahelyen. A leginkább problémás pont nyilvánvalóan a szakítás, illetve az azt követő periódus. Ha odahaza viharok tombolnak, úgy az irodában is feszültséggel telik meg a levegő. A lapátra tett félnek piszok nehéz lesz érzelmileg semleges szakmai együttműködést produkálnia, s pókerarccal kerülgetnie a másikat, és valójában a másiknak is könnyebb lenne, ha nem kéne végignéznie exe kálváriáját. Ám ezzel együtt is érdemes meglátni az ebben rejlő, kivételes fejlődési lehetőséget. A tudatosság, a professzionális érzelemmenedzsment csúcsa az, amikor a belső erő, az önfegyelem képes megteremteni e külső békét. (Érezzük mindannyian, hogy ez fényévekre van attól az attitűdtől, mint amikor L. Tibor több késszúrással vesz elégtételt K. Arankán, csak mert az kiadta az útját.) Látható tehát, hogy a munkahelyi viszony a legkevésbé sem kockázatmentes, pedig még bele sem mentünk az olyan finomságokba, mint az alá-fölé rendeltség pikantériája. Világos, hogy aki rosszul viseli az effajta kockázatokat, az jobb, ha kerüli az ilyesmit. Nekem mindenesetre meggyőződésem, hogy a szerelem az élet nélkülözhetetlen fűszere, így a hátrányok messze eltörpülnek az előnyök mellett. Csupán egyetlen esetet tudok elképzelni, amikor csak azért mondanék nemet egy romantikus kalandra, mert egy helyen dolgozunk. Ez akkor történne, ha az adott társaság menedzsmentjébe, vagy tulajdonosi körébe tartoznék s a kiszemelt préda kiváló és pótolhatatlan munkaerő volna, szándékaim pedig a legkevésbé sem hosszú távúak. Egy ilyen esetben a szakmai értéket egyszerűen többre tartom, mint a kapcsolati potenciált. Ronda, hűvös, józan matek. 

 

Meggyőződésem, hogy egy normális, felnőtt világban fel sem merülne a házinyúl problematika. Nem csupán azért, mert az egyes ember elég érett volna ahhoz, hogy profi módon menedzselje a szakmai és az érzelmi életét, de attól sem kéne tartani, hogy a társadalmi rettegők ilyen-olyan csoportjai a közösségre szabadítják beteg világlátásukat. A nőket féltők egy része minden munkahelyi közeledésben zaklatást lát, s minden zaklatást azonnal erőszaknak minősít. A rosszmájúak szerint csupán azért kampányolnak a kollégák közötti intim sztorik ellen, mert őrájuk senki sem feni a fogát, ám ezt aligha vallanák be. A másik szélen, a férfiak jogaiért hangjukat hallató, radikális antifeministák között akadnak szégyentelenebbek is. Egy részük nyiltan közli: rosszul van a koedukált munkahelyektől. Egyfelől azért, mert folyamatosan retteg, hogy ki fogja hanyatt dönteni irodai adminisztrátorként ténykedő nejét; másfelől azért, mert a fedetlen combok és a tekintélyes dekoltázsok elvonják a figyelmét a munkáról, miközben esélye sincs, hogy ezek közelébe keveredjen... Azt kéne észrevenni, hogy az egyéni fóbiákat, szorongásokat, kishitűségeket és rettegéseket nem érdemes társadalmi szintű szervezőelvvé tenni. Abból nem épül jó világ, ha a sikereseknek - a sikertelenekkel szembeni tapintatból - szégyenkezniük kell diadalaik miatt, és csak suttyomban, titokban, fű alatt élvezhetik erőfeszítéseik gyümölcsét. Szabályosan ki voltam akadva, amikor általános iskolai osztályfőnököm - még a nyolcvanas években - arra kérte a tehetősebb szülőket, hogy ne csomagoljanak gyereküknek banánt tízóraira, mert a többieknek fáj a szívük, hogy ők nem kaphatnak. Mélyen felháborított ez a világlátás, még úgy is, hogy az egyik legcsóróbb srácnak számítottam.

 

Ahogy fent már kitértünk rá, valóban létezhetnek olyan esetek, amikor a "házinyúlra nem lövünk" elv megfontolásra érdemes. Ám annak, hogy általános, kőbevésett szabályként a világra erőltessük, nem sok értelmét látom. Az igazság az, hogy szép számmal léteznek olyan katonalelkűek, akik biztonságosan és jól érzik magukat a merev szabályrendszereken belül, s irigykedő gyanakvással tekintenek mindenkire, aki le mer térni a térképen jelölt főútról. Ha az ősembernek lett volna hűtőszekrénye, mágnese, és tudott volna írni-olvasni, valószínűleg számos frigón díszelgett volna a piros betűs, figyelmeztető felirat: "ha gombát eszel, az életeddel játszol." És valóban: amíg az ember nem tudta üzembiztosan megkülönböztetni az ehető és a mérgező fajokat, ténylegesen bölcsnek számított a teljes tiltás. Intelligenciánk ugyanakkor arra való, hogy a világot minél alaposabban megismerjük, s idővel képessé váljunk önállóan eldönteni, hogy mi az, ami épít, s mi az, ami elpusztít bennünket. Semmi baj azzal, ha valaki ismeri a korlátait, ezért önmagával szemben a teljes tiltást alkalmazza. Csak nem kéne sanda szemmel tekinteni azokra, akik egy komplexebb élet reményében élnek a szabadság luxusával.

  

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr4414031772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Haloperidol 2018.06.11. 14:21:00

A #metoo és az irreális de ennek ellenére állandóan jelen levő munkahelyi zaklatási perek korában munkahelyen udvarolgatni egy férfinak eléggé szuicid hajlamra utal, különösen, ha vezető beosztásban van.

Anakin Solo (a.k.a. Ape) 2018.06.11. 14:33:45

Egyszer kezdtem kolléganővel, jól indult, de elég csúnya vége lett és ment a pletyka a cégnél. Persze jól is alakulhat. Csak ha nem, akkor nem tudjátok elkerülni egymást... Mindenkinek egyénileg kell mérlegelni, hogy mik lehetnek a kockázatok és ha balul sül el, akkor megéri-e a bonyodalmat a dolog. Nyilván aki jó szakmával és tudással rendelkezik, az könnyen vált akár munkahelyet is, ha kitör a balhé.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.06.11. 14:36:36

Legjobb hely az ismerkedésre a munkahely és az iskola.

G. Nagy László 2018.06.11. 14:39:41

@maxval balcán bircaman: Meglepsz, de már megint egyetértünk. Most én is megleplek: akár az egyházi közösségek is ilyenek lehetnének.

budacsikattila 2018.06.11. 15:00:21

@G. Nagy László: ilyen is. Láttam párat, megismerkednek, és megházasodnak 18 évesen, hogy végre szexelhessenek :)

Mérnork 2018.06.11. 15:06:29

Házinyúlra nem lövünk - csak ha támad... ;-)))

tommybravo 2018.06.11. 15:13:57

@Haloperidol: Sok munkahelyi kapcsolatot láttam eddigi pályafutásom alatt, szakításokkal, esküvőkkel, de pert még egyet sem. Ha valaki nem vadbarom, akkor eléggé elhanyagolható az esélye, hogy bíróságon érjen véget az ügy.

G. Nagy László 2018.06.11. 15:15:48

@budacsikattila: Az nyilván nagyon gáz... Az egyházi közösségek legnagyobb problémája az, hogy többnyire az életképtelenek gyülekezete. Ha nem így volna, parádés hely lehetne a kapcsolatteremtésre.

Almandin 2018.06.11. 15:36:17

Időnként elkerülhetetlen helyzet, hogy kollégák egymásba szeretnek. A zaklatás más tészta. Alapjában véve nem hülyeség a mondás, mert sok hátránya is van ennek. Különösen, ha nem egy szinten dolgoznak, függőségi viszony van köztük. Viszont sok ember szinte az egész idejét a munkahelyen tölti, ideje-ereje sincs máshol ismerkedni. A szerelem jobban ki tud alakulni, ha először csak szimpátia van.

joszip 2018.06.11. 15:46:00

"A lapátra tett félnek piszok nehéz lesz érzelmileg semleges szakmai együttműködést produkálnia, s pókerarccal kerülgetnie a másikat, és valójában a másiknak is könnyebb lenne, ha nem kéne végignéznie exe kálváriáját."

Örülök, hogy közben magad cáfoltad meg az első bekezdés faszságát :)
Mert hogy a fekete macskával ellentétben ez kurva nagy gond, és tekintettel arra, hogy a házasságok 60-a is nemhogy a kapcsolatok nagy része véget ér idő előtt, ez a mondás 5 emberből 4-nek megkönnyíti az életét. Ítélet: a mondás HELYES.

öreg baka nem rakéta 2018.06.11. 16:01:56

Közel 30 évi "házinyúlra nem lövünk" után merem mondani, hogy hülyeség. Megtaláltam azt, aki átlátta a munkámat, nem gyanúsítgatott, hanem megértett, segített.

G. Nagy László 2018.06.11. 16:17:39

@joszip: Na várj csak, segítek értelmezni.

Ha azt írom, hogy piszok nehéz megoldani egy matekpéldát, az még véletlenül sem jelenti azt, hogy

a) lehetetlen,
b) nem érdemes.

"ez kurva nagy gond"

Igazad van. Ez nem könnyű. De attól még nagyon is megoldható és nagyon is megéri belevágni. Ahogy a posztban is írom: egy alacsony tudati szintű embernek talán érdemes kerülnie a kockázatot. De ne ide tegyük a mércét, ha kérhetem :)

czerka 2018.06.11. 16:54:33

@G. Nagy László: egyházi közösségekbe kicsit beleláttam fiatalon. Katolikus ifjúsági közösségbe járó lánnyal jártam. Miatta kétszer elmentem az ifjúsági közösségbe, amit ott láttam, az ledöbbentett. Volt egy fanatikus, erkölcscsősz, közepesen buta és nagyon csúnya fiú, mint szervezől, aki ott minden lánynak nagyon bizalmas barátja volt, egyben befékezte őket, hogy ne dugjanak senkivel. A külsős próbálkozó fiúkkal szemben áskálódott, cockblocking-ot alkalmazott. Én azért levarrtam a csajomat, de az egész közösség nagyon a kapcsolat ellen beszélt a hátam mögött.
És a legdurvább, hogy olyan fiatalok voltak ott együtt hetente egyszer, akikben amúgy semmi közös nem volt. Volt műszaki egyetemista PhD hallgató fiú, félig szellemi fogyatékos lány, szerzetesnek készülő homogyanús srác, aggszűz egyetemista lányok, a szervező fiú, aki lelki terrorban és kontroll alatt tartott mindenkit, szüleik által odaküldött középiskolások (hogy amíg ott vannak, addig se videójátékoznak...). Tehát a közös valláson kívül semmi közös nem volt bennük, ami egy működőképes párkapcsolathoz kellett volna. Meg volt egy kispap, aki ott tolta a Fidesz-propagandát habzó szájjal. Amikor kiderült hogy én még katolikus se vagyok és azért vagyok ott, mert dugom az egyik odajáró, évek óta törzstag lányt, akkor olyan reakciót mutattak, hogy kicsit a spanyol inkvizíció kínzókamrájában érezhettem magam.

G. Nagy László 2018.06.11. 17:03:03

@czerka: tökéletesen bele tudtam helyezkedni a sztoriba... aggszűz egyetemista lányok - van egy ilyen hosszúszoknyás, karótnyelt, fapina réteg, amelyik garantáltan kitermelődik minden vallási közösségben. Őszintén sajnálom őket.

joszip 2018.06.11. 17:10:06

Look. Van egy mondás, az vagy többnyire hülyeség, vagy többnyira hasznos (100% vagy 0%-os is lehet de nem jut eszembe olyan). Jelen esetben elő lehet szedni, hogy Pistinek vagy Terinek bejött, de attól még nem lesz valami "ostoba szállóige", amit egy "idióta" talált ki.

Továbbra is nagyon rossz ötlet házinyúlra lőni, ezt számtalan példa támasztja alá, az ellenkezőjéről még nem hallottam. Most itt a blogon lehet írni, hogy én igen meg ő igen, betettem azt a kettőt akkor a serpenyőbe, de persze majd visszajelzést kérek a "tudati szintről", ha egyik oldalon kiürülnek a hormonok muhahah

G. Nagy László 2018.06.11. 17:43:51

@joszip: Majd jelzek :)

Nyilván nem az egyéni példák döntenek, hanem az, hogy mi helyes és mi helytelen. Attól, hogy kétszáz éve még rabszolgákat tartottak az USÁ-ban, még nem vált helyessé. Attól, hogy nagyapámék perverzitásnak tartották az orális szexet, még nem vált helytelenné. Attól, hogy a többségnek puha a lelke és nulla az önfegyelme, még nem jelenti azt, hogy ez az etalon.

Arslab 2018.06.11. 18:04:12

Én a belterjességet nem bírom. A párom szakmájának köze se legyen az enyémhez :) Az egy külön kaland felfedezni a másik érdeklődési területét, másba is belelátni. Két buckalakó, inkább nem kösz :)

staropramen 2018.06.11. 18:44:24

A házinyúlra nem lövünk kifejezés teljesen logikus és világos.
A mondás nem önálló független munkatársak esetleges viszonyára vonatkozik.
Abban az esetben ha valamelyik, vagy mindkét fél házasságban vagy tartós kapcsolatban él, netán gyerekek is vannak- no ez nagyon szerencsétlen helyzet,amit jó messzire elkerülni.
A mondás is erre vonatkozik.

2018.06.11. 19:36:09

@maxval balcán bircaman: te egyiket sem ismered belülről, szóval a véleményed irreleváns.

Venesz 2018.06.11. 19:52:31

@Mérnork: És ha megvadítjuk, támadni fog....

MittuDomain 2018.06.11. 20:13:21

@staropramen: Szerintem is. A posztoló tévedésben van

Almandin 2018.06.11. 20:32:47

@G. Nagy László: Állítólag még ma is van az USA-ban olyan tagállam, ahol illegális az orális szex. Csak az a kérdés, hogy ellenőrzik a törvény betartását.

MittuDomain 2018.06.11. 21:31:22

@G. Nagy László:
Posztoló! Legjobb tudomásom szerint a" házinyúlra nem lövünk" mondás nem azt jelenti hogy munkahelyről választunk párt, hanem hogy nem próbálkozunk be a már foglalt párkapcsolatban vagy házasságban élő egyéneknél.Nem?

G. Nagy László 2018.06.11. 21:37:52

@MittuDomain: De ha tudsz arra is egy jó mondást, írok rá egy posztot...

MittuDomain 2018.06.11. 21:46:04

Nem néztem utána,de ha ez így van akkor lehet hogy én tudom rosszul

czerka 2018.06.12. 00:37:44

@Arslab: én a teljesen más területen dolgozó emberek házasságát katasztrófának látom a környezetemben, de ami még ennél is rosszabb, az az, amikor a feleség nem dolgozik semmit. Itt, ahol élek a nő általában kilép a munkahelyéről és sose dolgozik többet szülés után.
A világ egyik legjobb orvosi egyetemen végzett orvos, pilóta, villamosmérnök férfjeket ismerek, akiknek a feleségei otthon ülnek és a gyereket baszogatják egész nap. Ezek a nők korábban rendelkeztek valami állással, de mivel az uruk jól keres, otthonülők lettek. Teljes szellemi leépüléssel jár az az életforma, de itt Ázsiában a nőknek elnézik, ha buták, nem keresnek pénzt, elég, ha otthon ülnek. Esetleg elmennek angol tanfolyamra, önkenteskednek, utazgatnak vagy belebolondulnak valami szektába. Vagy ezt mind egyszerre. Ezeket látom a környezetemben. Számomra egy olyan kapcsolat nem lenne működőképes.

szepi79 2018.06.12. 11:38:57

@joszip: pontosan! a posztolónak bejött. így ő emellett érvel. nekem meg nem jött be. szerencsére nagy problémák nem voltak belőle, de arra jó volt az eset, hogy lássam, hogy lehetnének, nem is kicsik. egyébként ezt is jól körbejárja a poszt, nem is értem, hogy tudott arra a következtetésre jutni a cikk, hogy ez mindenképpen jó dolog - elég ha csak az egyik fél kezeli szarul a szakítást, és már garantált is, hogy minimum az egyikük új munkahelyet keressen. lehetek én akármilyen erős lélekben, ha az ex eltökélt szándéka, hogy bosszúból kicsináljon, akkor ott balhé lesz.

G. Nagy László 2018.06.12. 12:33:36

@szepi79: Az a helyzet, Szepi, hogy sohasem az atomháborúra készülök. Az, hogy egy nő bosszút forraljon egy kapcsolat végén, számomra elképzelhetetlen. Egyszerűen nem is állok szóba olyannal, akiből ezt kinézném. Lehet, hogy csak naiv vagyok, vagy szerencsés, mert soha ilyen nem történt velem. Arról nem is beszélve, hogy többnyire magas pozícióban dolgoztam mindenütt, így nem is igen tudott volna ártani nekem senki, egyetlen munkahelyemen sem.

De nem az én személyem a fontos, hanem az általános matek. Én szerelempárti vagyok és megfelelően tudom kezelni a konfliktusokat, ezért jó befektetésnek tűnik a munkahelyi csajozás. Akinek negatív a szaldója, az ne tegye.

Bambano 2018.06.12. 13:30:16

megfelelő megvilágításba csak az helyezheti a címbeli szólást, ha nem kiszakítva, hanem teljes egészében idézzük:
házinyúlra nem lövünk, lefekszik magától :P

ételizésítő 2018.06.12. 14:15:49

@G. Nagy László:
Pedig neki van igaza. Talán saját magadnak segíts értelmezni, mert láthatóan nem sikerült eddig.

ételizésítő 2018.06.12. 14:21:30

@G. Nagy László:
"Egyszerűen nem is állok szóba olyannal, akiből ezt kinézném."
Más sem. Csak akkor még nem nézi ki belőle.

Pont ugyanaz, mint a házassági szerződés, mi szeretjük egymást, fölösleges.
Aztán eltelik 10-15 év, és kiderül, hogy kurvára nem lett volna fölösleges.

Az, akinek bejön egy munkahelyi kapcsolat, nagyságrendekkel ritkább, mint akiknek nem. Szóval kurvára igaz a mondás, bizony. Nekem ugyan csak egy ilyenem volt ezer éve, és a csajjal azóta is jóban vagyunk, hogy szétmentünk (akkor már egyikünk sem dolgozott az adott munkahelyen), de rengeteg olyat láttam, ahol bizony kurvára igazolódott a mondás. És nagyon kevés olyat, ahol nem.

G. Nagy László 2018.06.12. 18:40:06

@ételizésítő: Sok igazság van abban, amit írsz. Jómagam is híve vagyok a házassági szerződésnek és a közös kasszának is. És tudom, hogy nem lehet biztosra menni, de némi emberismerettel nem lősz nagyon mellé. A legtöbb nőnél már az elején látszik, hogy problémás. Azokat érdemes hanyagolni.

ételizésítő 2018.06.12. 21:01:17

@G. Nagy László:
Nekem biztos szerencsém volt, szinte mindig normális csajokat fogtam ki, a többségükkel tartom a kapcsolatot azóta is (haveri szinten - volt, aki próbált többet is, de lebeszéltem, megértette, hogy 1 jó dugás nem ér meg több heti szívást se neki, se nekem, de legalábbis nekem biztosan nem), de azért volt 1-2, amelyikről kiderült, hogy vannak kattanásai. És ez az első időszakban nem jött elő, csak egy idő elteltével.

G. Nagy László 2018.06.12. 21:13:07

@ételizésítő: Irigylem a problémáidat :) A klasszikus felállásban a nő a szövege az, hogy ne rontsuk el a barátságot egy dugással... Valamit ügyesen csinálsz.

(Az előbb elcsesztem, nem a közös kasszának, a külön kasszának vagyok a híve.)

ételizésítő 2018.06.13. 02:23:30

@G. Nagy László:
Lehet, hogy nem csinálom ügyesen, sőt, biztosan lehülyéznének egy csomóan, mert dugási lehetőségeket utasítok vissza, de így érzem tisztességesnek.
Egyébként egyik kapcsolatom sem ágybeli problémák miatt ment szét.
Olyan viszont volt, hogy a csaj azt mondta, szakítsunk, mert nagyon mások vagyunk, szinte csak zenében meg az ágyban vagyunk egy hullámhosszon, de azért ma még ott aludna, és kérne egy utolsó szexet, és az egyet szó szerint érti. Ezt azért nem tudtam megtagadni. :-)
Persze akkor még fiatal voltam és bohó.
(Mivel életem eddigi legjobban fizető állásában dolgoztam akkor, a pénzre épp nem voltam rászorulva.)
Mondjuk vele pont nem tartom már a kapcsolatot, mert külföldre költözött. Nem miattam. :-)

Almandin 2018.06.13. 11:45:06

@czerka: Szerintem direkt ismerkedési céllal csak az járjon vallási közösségbe, aki maga is vallásos, mert különben be se fogják fogadni maguk közé, másrészt sok a valláskárosult. Egy bigott pedig nem is tudja egy hitetlennel vagy kevésbé hívővel, vagy más vallásúval elképzelni az életét. Az meg elképesztő, hogy sokan azt csinálják, hogy eljátsszák a vallásost, csak hogy ott ismerkedjenek, ez ahhoz hasonló, hogy a rendszerváltás előtt sokan érdekből beléptek a pártba meggyőződés nélkül a karrier érdekében.
Másrészt ha ilyen helyen sikerül is a társtalálás, abban nem lesz sok köszönet. Szex csak az esküvő után, utána is prűden, igazi nemi örömök nélkül, ha a nő fog ki vallásos férfit, ott meg nagy eséllyel ráerőltetik az alárendelt szerepet, Pál apostolra hivatkozva.