téveszmék

"Az út célja az út maga"

2018. június 17. - G. Nagy László

buddha_1.jpg

 

A fene se akar Buddhával vitatkozni. Nyilvánvaló, hogy a címbéli, klasszikus szállóigének megvan a maga igazságtartalma. Amikor egy hónap múlva Moszkvában Lionel Messi a feje fölé emeli a kupát, a mámor csak pár percig, vagy néhány óráig tart majd. Ezzel szemben a torna összes meccse négy hetet, a VB-selejtezők pedig hosszú hónapokat jelentenek. Hogy egy még közhelyesebb példát iderángassak: a Mount Everest csúcsán elhelyezni a zászlót - egy pillanat csupán. Azonban esztendők munkája összegződik abban az egyetlen pillanatban. Ezek olyan élmények, amelyek tökéletesen tompák és értéktelenek volnának az odavezető út teljesítménye nélkül. Sőt! Maga az út önmagában is értéket képvisel, még akkor is, Argentína mégse nyerne VB-aranyat, vagy ha a hegymászó sosem érné el a csúcsot. Buddha igazsága háromrétegű. Egyrészt emlékeztet rá, hogy tevékenységeink minősége az egyik legfontosabb boldogságforrás. Másfelől arra tanít, hogy próbáljuk megtalálni az örömöt a kevésbé izgalmas elfoglaltságainkban is. Harmadrészt felhívja a figyelmet arra a jellemfejlődésre, amit maga az út kínál, függetlenül a cél elérésétől, illetve az élvezet mértékétől. Érdemes mindezeket szem előtt tartani, ám még így is messze vagyunk attól, hogy a címbéli szállóigét általános igazságként fogadjuk el.

 

Vegyük például rögtön a munkát! Parádés világ volna, ha senki sem elsősorban a pénzért, hanem a puszta élvezetért dolgozna. Feladatkörében a Tesco pénztárosa ugyanúgy megtalálná az örömöt és az önmegvalósítást, mint az ünnepelt rocksztár. Tény, hogy egy magas tudati szintű társadalomban ez lenne az általános, valamint az is borítékolható, hogy az automatizáció világában pont a leginkább monoton, lélekőrlő tevékenységek szűnnek meg a leghamarabb. (Még diákkoromban történt, hogy elvállaltam egy alkalmi munkát, amelynek keretén belül egy dohánygyár ajándéktárgyaiból kellett csomagokat készíteni. Egy zacskó, egy öngyújtó, egy baseball sapka, egy kulcstartó. Újabb zacskó, újabb öngyújtó... Szabályosan beteg voltam a nap végére. Buddhista legyen a talpán, aki egy ilyen munka kapcsán élvezetről és a jellemfejlődésről tud beszámolni.) Nem is igazából azért sántít a mondás, mert ez a világ még nem érkezett el. És nem is csak azért, mert egy robotok által működtetett high-tech környezetben is lesznek olyan anyagi és karriercéljaink, amelyeknél csakis a végeredmény számít majd. A leginkább azért érzem problémásnak a címbéli bölcsességet, mert - egyes értelmezések szerint - morális többlettel ruházza fel magát a tevékenységet. Mintha a munkavégzés önmagában is bármiféle értéket jelentene. Amikor azt mondom, hogy az út maga fontosabb, mint az eredetileg kitűzött cél, az olyan téves következtetéseket szülhet, mint hogy a verejtékes robottal megkeresett pénz értékesebb, mintha ruletten nyernénk. Ebből az ostobaságból következnek az egyes szakmákkal szembeni megvető, sztereotip gondolatok. Hallottunk már olyat, hogy minden politikus hazudik és lop? Hogy minden pap pedofil? Hogy az összes bankárt fel kéne lógatni az Andrássy úton? És olyat, hogy az ügyvédeket kellene egytől egyig leúsztatni a Dunán? Hányan gondolják még manapság is úgy, hogy a kereskedelem nem termel értéket, csakis az ipar? Hogy a jó bornak nem kell cégér és a marketing az ördögtől való? Úgy tűnik, kell még némi idő, míg a világ megérti, hogy egy szabad társadalomban minden terület értékes, amiért az emberek hajlandóak pénzt áldozni, tökéletesen függetlenül az izzadtság mértékétől.

 

Hasonló a helyzet a diétával és testedzéssel kapcsolatban is. A legtöbbünk számára egyértelmű a cél: látványos kockahassal végigsétálni a tengerparton. Pontosan tudjuk, hogy az odavezető útnak is megvannak a pozitív hozadékai. A tudatos és mértékletes táplálkozással ezerféle betegséget elkerülhetünk. Az esti szigetkörök jótékonyan hatnak a légzési és keringési rendszerek egészére. Az izomfejlesztő gyakorlatok a testtartást is erősítik, ezáltal a gerincproblémák kezelhetők, vagy megelőzhetők. Arról nem is beszélve, hogy minden önfejlesztésre fordított mozzanat a jellemet is pozitívan formálja. Mindezekkel együtt is egészen biztos vagyok abban, hogy amennyiben a sok kamuhirdetésből csak egy is igaznak bizonyulna, s tényleg létezne verejtékmentes álomtestet adó csodakapszula, a legtöbben rá se néznénk többé a súlyzókra. E téren sem az a legfőbb gondom Buddha bölcsességével, hogy nem igaz. Az csupán filozofikus probléma, hogy az eredeti célkitűzés nagyságrendekkel fontosabb, mint az odavezető út. Sokkal nagyobb gond, hogy az út túlmisztifikálása miatt sokan eleve lehetetlen küldetésként tekintenek a sportos karcsúság elérésére. Bár csodakapszula tényleg nem létezik, de különösebben szenvedni sem muszáj. A tudatos táplálkozás nem jelent éhezést; az észszerű testedzés is inkább időráfordítás és elhatározás kérdése, mintsem emberfeletti teljesítmény.

 

Ha létezik olyan terület, ahol aztán végképp bukik Buddha bölcsessége, úgy a csajozás abszolút ilyen. Itt sem a gyakorlat a döntő, hiszen attól még, hogy egy gyermeteg módon működő világban nem teljesül, még bőven igaz lehetne. Mindenesetre áldozzunk pár szót a valóságra: ha körbenézünk, azt látjuk, hogy a férfiak nem igazán élvezik a vadászatot. A legtöbben egyszerűek, mint a faék, és semmi másra nem vágynak, mint gyorsan és fájdalommentesen megszerezni azt a nőt, aki szül nekik két gyereket, kimossa a zoknijukat és eléjük teszik a vacsorát, míg ők kövéren és kopaszon, a fotelben elterpeszkedve Messi szólóját bámulják. E ponton bátran leszögezhetjük: mindenkinek - férfinek és nőnek egyaránt - áldás lenne, ha a srácok örömet lelnének a hálószövés fortélyos mutatványában, kiélvezve a becserkészés minden apró mozzanatát. Persze ez még mindig kevés volna ahhoz, hogy egy elbukott vadászat esetén is azt mondhassuk: ez jó mulatság, férfimunka volt. A hegymászó ugyan csalódott lesz, ha csak 7.500 méterig jut fel, ám teljesítménye attól még valódi sportértékkel bír. Ha az argentin válogatott idén is csupán az ezüstöt viszi haza, az minden szomorúsággal együtt is parádés eredmény. Ha az életmódváltás nem hoz teljes diadalt, s kockahas helyett csupán húsz kiló mínusz a vége, az attól még elképesztően örömteli lehet. A csajozással az a gond, hogy nem igazán léteznek részsikerek. Stációk igen, de ebben csatában csakis a teljes győzelem hoz pontokat. Egyetlen férfit sem fog elégedettséggel eltölteni pár plátói módon együtt töltött este, ha a lány a végén nemet mond. Olyannyira célorientáltak vagyunk, s oly kevéssé számít az odavezető út, hogy valóságos fegyverarzenállal vonulunk a harcba, s nincsenek gátlásaink, ha ezek bármelyikét használnunk kell. Általában a határozott, kőkemény macsót küldjük a ringbe az első menetben. Ha kudarcot vall, jöhet a pimasz-szellemes vonal. Ha még mindig várat magára a kiütéses győzelem, úgy a harmadik menetben előkerülnek a gyertyák, a vörösbor és a Sade cédé. Ha a romantikus vonal sem eredményez átütő sikert, úgy még mindig bedobhatjuk a Balázs Fecótól tanult, szánalomra építő technikát; elég, ha hitelesen hozzuk az utcára tett kölyökkutya tekintetét. Az igazán profik még könnyezni is tudnak... Röviden: senkit sem érdekel az út. Csak ami a végén vár.

 

Sorolhatnánk a példákat napestig, a veszélyes helyzetekből való szabadulástól kezdve a betegségek leküzdéséig. Mindre igaz lesz, hogy a buddhista szemlélet onnantól nyer létjogosultságot, amikor már lefújták a meccset. Muszáj megtanulnunk, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen semmihez, hogy elviseljük a vereséget, s hogy képesek legyünk mosolyogva gratulálni a nyertesnek. Ám egészen addig, amíg tart a mérkőzés, kötelező minden idegszálunkkal a győzelemre fókuszálni és foggal-körömmel küzdeni érte. Mert a cél a teljes diadal, s az odavezető út minden öröme, tanulsága és jellemfejlődése csupán hab lehet a tortán.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr8214045556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lusuka 2018.06.17. 15:13:32

Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook profillal és minden mással: www.internetespenzkereses.info/

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.06.17. 16:38:33

Engem az út érdekel. pedig nem vagyok budhi.

csakférfi 2018.06.17. 17:09:37

Nagyobb házak, kisebb családok;
Több háztartási gép, kevesebb idő;
Több végzettség, kevesebb ész;
Több tudás, kevesebb bölcsesség;
Több szakértő, több probléma;
Több gyógyszer, kevesebb egészség.

A holdra mentünk és visszajöttünk,
De az új szomszédhoz át nehezen jutunk.
Több számítógép több adattal
Több másolatot készít mint valaha,
És mi egyre kevesebbet érintkezünk.

Sok mennyiség és kevés minőség,
Gyors étel és lassú emésztés,
Nagy emberek és kicsiny jellemek,
Magas profit és sekély kapcsolatok.

Olyan kor,
Mikor sok van az ablakban,
De semmi a szobában.

Korunk paradoxona.

Làtszat emberek egy làtszat tàrsadalomban.
"
Fontosabb hogyan nézek ki mint ahogyan szeretem a pàrom.

"Muszáj megtanulnunk, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen semmihez
"
Mekkora ökörség!
Semmihez?
Baszki....màr most haldokolsz.
Mint buddha.....nem mert élni a szenvedéseivel.....elment és megvilàgosodott.

satie · http://321.hu/sas 2018.06.17. 18:12:25

Na, egyrészt kedves poszter Buddha előtt már jóval leírták, hogy mit az Út (és Erény). 2: Még nyugatias szemlélettel is teljesen világos, hogy az Út, például egy életút célja nem feltétlenül elért "eredmények", lehet csak maga az élmény, a tapasztalat, az önmegismerés is (én voltam 2x egyedül 1000 km feletti túrán a semmi közepén, szép volt, de nem ez vált a legfőbb lényegévé).

3: Diplomatautazások. Ugye, hogy az út lényege az út maga? :-)

G. Nagy László 2018.06.17. 18:57:03

@satie: Diplomatautazások. Ugye, hogy az út lényege az út maga? :-)

Telitalálat :)

csakférfi 2018.06.17. 20:17:43

81 Nem szép az őszinte szó, nem őszinte a szép szó. Nem ékes-szavú a jó. Az ékes-szavú nem jó. A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél. A bölcs nem gyűjt, mindent az emberekért tesz és néki is jut; mindent az embereknek ád és néki is jut. A természet út-ja segít, nem sarcol. A bölcs ember út-ja használ, nem harcol.

Lao Ce

"hogy elviseljük a vereséget, s hogy képesek legyünk mosolyogva gratulálni a nyertesnek. Ám egészen addig, amíg tart a mérkőzés, kötelező minden idegszálunkkal a győzelemre fókuszálni és foggal-körömmel küzdeni érte. "

Na ezért halt meg Buddha 80 évesen ételmergezésben.
Magànyosan a gyerekétöl és a felségétöl tàvol,magànyosan.
Szomoru sors.

Almandin 2018.06.17. 22:10:49

@maxval balcán bircaman: Ebben hasonlítunk, mert szerintem is maga az út gyakran fontosabb, mint a cél. Attól még lehetnek és vannak is céljai az embernek, de minden nap, minden perc élmény az életben. Azokból áll össze az életünk. Én se vagyok egyébként buddhista.
A cikkhez egyébként annyit, hogy a gyári munkás és a teszkópénztáros munkája is része az egésznek, amit az emberiség összteljesítményének neveznek. Mindenki csavar a gépezetben. Van, hogy az ember szenved a munkától, ha az unalmas és monoton, de az esetek többségében nem értelmetlen. Hasznossága a legtöbb munkának van.

Korunk egyik legnagyobb gondolkodója · http://dimenzioutazo.blog.hu 2018.06.18. 01:04:11

Ha az egyiknek a cél a fontos, a másiknak a megtett út maga, akkor mindenki megtalálja a számítását, nem?

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2018.06.18. 06:06:05

A kedves poszter megjelelolhetne hogy Buddha mikor is mondta ezt? Hogyan es mikor lőtte el ezt a Coheloi kozhelyet?

G. Nagy László 2018.06.18. 08:56:20

@Almandin: "a gyári munkás és a teszkópénztáros munkája is része az egésznek, amit az emberiség összteljesítményének neveznek"

Ez pontosan így van. Viszont ez a megközelítés kívülről tekint a lélekölő munkát végző egyénre. A poszt az egyes ember szemüvegén át tekinti a létezést, belülről megélve e monotonitást. Az úgy ez egészen más megtapasztalása ugyanannak a jelenségnek.

G. Nagy László 2018.06.18. 09:09:43

@FILTOL: Paulo Coelhot sokan lebecsülik és olcsó közhelygyárosnak tartják, holott vannak nagyon jó és fontos meglátásai. Nem vagyok nagy rajongója, de alapvetően ugyanazt a morális alapot képviselem, amit az öreg brazil.

"Az út célja az út maga" - a mondást Buddhának tulajdonítják, de számos jelentős gondolkodó vallja ugyanezt. Márainál így hangzik: "Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás" (Füves könyv) Ez nem egy olcsó frázis, hanem nagyon is jelentős gondolat, s hiszem, hogy a posztban kitértem minden fontos igazságelemére, azzal együtt, hogy általános igazságként nem tudom elfogadni.

droid_ 2018.06.18. 09:37:14

posztolonak igaza van abban, hogy ez nem altalanos ervenyu, akarkinek is tulajdonitja az aranykopest. eppen ezert teljesen felesleges mindenfele irrelevans peldaval magyarazgatni vagy cafolgatni. akar a szarassal is peldalozhatna. ha kicsit is erdekli a buddhizmus, akkor erdemes lenne eloszor azt megnezni, hogy mi is a celja. az biztos, hogy a penz, a dugas meg a vb gyozelem nem az.

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2018.06.18. 10:04:48

@G. Nagy László: mondást Buddhának tulajdonítják, "
Kik?
Hol?
Buddha harminc évig tanított es a tanításait leirtak. Megtennéd hogy megjelolod a forrását annak amit a szájába adsz?

G. Nagy László 2018.06.18. 10:22:38

@droid_: A budhizmust azért bírom, mert - szemben a legtöbb vallással - alapvetően alegfontosabbat, a földi boldogságot célozza. Ebbe beletartozik a pénz, a dugás és a VB-győzelem is. A buddhizmus nem egy elvont tan, nem egy aszkéta létforma. Maga az élet. A boncolt gondolat sem hülyeség, csak érdemes megfelelő megvilágításba helyezni.

G. Nagy László 2018.06.18. 10:35:28

@FILTOL: Nem tudom megjelölni a pontos helyet, de a következő 8-10 évben nagy hangsúlyt fogok fektetni arra, hogy Buddha minden beszédét és tanítását megismerjem. Amint megvan a pontos hely, azonnal értesítelek. Most öt percet tudtam szánni a kérdésre, a citatum.hu-n a következőt találtam:

A boldogsághoz nem vezet út.
Az út maga a boldogság.

(Buddha)

Tudom, hogy ez, mint forrás, csekély. De dolgozom a kérdésen :)

Péter Joó 2018.06.18. 12:23:20

Remek példája e cikk annak, amikor az illető mindent megtanult becsülettel, ugyanakkor semmit nem értett meg belőle ...

G. Nagy László 2018.06.18. 12:59:37

@Péter Joó: Remek példája e komment a trollkodásnak. Ha cikiznéd a bőrnacimat, még azzal is több hasznosat tennél hozzá.

G. Nagy László 2018.06.18. 13:02:38

@Péter Joó: Viszont megtisztelő, hogy épp csak regisztráltál, máris én vagyok az első, akihez kommentelsz. Parádé.

Péter Joó 2018.06.18. 13:11:16

Bocsánat, nem a trollkodás volt a “cél”, sőt a cél maga csak egy púp a háton. Ezért bátorkodtam kritikával élni. A cikk hozott valóban ide, tényleg felettébb tanulságos. Szívesen megbeszélném veled részleteiben is ha gondolod ... üdv!

G. Nagy László 2018.06.18. 13:45:40

@Péter Joó: Hogyne gondolnám, erre való ez a felület. Mi az, amit nem értettem meg, vagy rosszul látok?

Péter Joó 2018.06.18. 14:32:00

@G. Nagy László: Elsőnek a munkát említetted. Belátom, hogy a gépies csomagolás nem a te utad, ugyanakkor vannak szociális foglalkoztatók, akik fogyatékkal élőknek adnak hasonló munkát, akik ezáltal érezhetik magukat a társadalom hasznos tagjának, és együtt, közösségben dolgozva, közben beszélgetve élvezhetik is a tevékenységet. Tudok idős nénikről, akik hasonló okból összejönnek, hogy koraszülött babáknak sapkákat horgoljanak ingyen. Szerintem, nincs ezen tevékenységek mögött hagyományos értelemben vett cél. Természetesen mindenki más útra hivatott, van, akiből hajóskapitány lesz, van akiből orvos ... korunk nagy csapdája a pénz és a hírnév hajszolása, ha valaki ezekért hajlandó bármit beáldozni, az pont fordítva ül a lovon. Ha jól jár az úton, mindkettő magától hullik az ölébe, anélkül, hogy akarta volna. Sajnos gyerekkortól kezdve tetten érhető a szemlélet, az iskolában az ötös az érték, nem a tudás illetve a hozzá vezető út. Az iskola pedig meghatározója a későbbi tevékenységnek, nevezzük munkának. Ugye, hogy a munka kifejezésnek van egy kis “izzadság szaga”?

Péter Joó 2018.06.18. 15:01:56

Másodiknak a testedzést és a sportot említetted. Remek téma, megoldható az áhított test vagy sporteredmény összeszorított fogakkal, önsanyargató módszerekkel, igen. A versenyek lényege, hogy egyvalaki megnyeri. Van egy történet Szókratészről, aki egy futóverseny résztvevőit állította meg, hogy “Emberek, miért futtok?” Jött a válasz, hogy ez egy verseny, és az első helyért. Rendben, mondta a bölcs, az elsőt értem, de a többi miért fut?
Minden sportoló, aki célokat tűz ki (legyen bármilyen nemes cél is), mázsás súlyokat cipel magával. Vajon, attól fogja jó helyre rúgni a labdát Messi, hogy előtte lebeg az áhított kupa? Vagy talán ez nehezíti a büntető elrúgását? Másképpen kell rúgni, ha edzésen gyakorol vagy a döntőben tizenegyes párbajnál?
Persze minden versenynek van győztese, lehet imádni, éltetni, de mi van a többiekkel? Ők lúzerek, akik nem akarták eléggé? És mi van a győztesekkel? Mi lesz az újabb cél? És ha az is teljesült? És ha nem? Nehéz lenne Michael Phelps-nél sikeresebb sportolót találni, mégis az öngyilkosság foglalkoztatta és drogokat használt, hogy valahogy elviselje az életét.
Érthető, hogy hová akarok kilyukadni?

Péter Joó 2018.06.18. 15:08:57

@G. Nagy László: A harmadik a csajozás. Itt csak annyit kérdezek, hogy vajon melyik állapotot tartod “élvezetesebbnek”, a világ legjobbnak mondott nőit mind megdugni vagy a világ számodra legjobb nőjével szerelmi kapcsolatban élni és közös gyermekeiteket együtt felnevelve szépen megöregedni?

G. Nagy László 2018.06.18. 15:40:43

@Péter Joó:

1. Munka

Itt nagyon sok minden keveredik, érdemes volna kibogozni. A munka CÉLJA lehet pénzkereset, lehet egy feladat ellátása (mosogatás otthon), avagy egy közösségi feladat megvalósítása sapkahorgolás). Mindegyik esetben a CÉL a döntő, az odavezető út élvezete csupán járulékos haszon.

Ha valamit az élvezetért teszünk, azt hobbinak nevezzük, még akkor is, ha szívműtétről van szó. Itt a pénzkereset és a társadalmi hasznosság másodlagos, az öröm áll az első helyen. Egy ideális világban szinte minden tevékenység ilyen volna. (Jómagam több olyan hobbival rendelkezem, amelyekkel pénzt keresek. Szerintem így érdemes élni. )

"korunk nagy csapdája a pénz és a hírnév hajszolása"

Ez nem kortünet, mindig is így volt. Szerintem semmi baj ezzel, a pénz és a hírnév nem ellentétes a boldogsággal és az élvezetes tevékenységekkel, sőt.

G. Nagy László 2018.06.18. 15:44:22

@Péter Joó:

2. SPORT

"Vajon, attól fogja jó helyre rúgni a labdát Messi, hogy előtte lebeg az áhított kupa?"

Attól is. Nézd meg C. Ronaldo arcát a spanyoloknak lőtt szabadrúgásgól előtt! Tökéletes koncentráció. A legprofibb buddhista szerzetes meditációja sem ér a nyomába. Kifejezetten motiváló, ha komoly a tét.

G. Nagy László 2018.06.18. 15:45:41

@Péter Joó:

3. CSAJOZÁS

Az a helyzet, hogy mindkettőt egyszerre, de ebbe nem mennék bele mélyebben, mert az asszony is olvassa a blogot és ki fogok kapni :)

Péter Joó 2018.06.18. 18:10:18

@G. Nagy László: Nyilván ez csupán költői kérdés volt, az egyik út rendkívül könnyen járható, mindössze egy vastag pénztárca kell hozzá ... :-)

G. Nagy László 2018.06.18. 19:06:04

@droid_: Popper Péter, Anthony de Mello, Laár András, Názáreti Jézus és még pár tucat közvetítő tanításából.

droid_ 2018.06.18. 19:29:59

@G. Nagy László: furcsa lista. es melyikuk mondta, hogy a foldi boldogsag lenne a cel? en ugy tudom, hogy meg a kis uton is a szenvedes vegso megszunese a cel, a szenvedesnek pedig a hetkoznapi erzo lenyben ugyanugy oka a kulso feltetelekbol eredo orom, mint az ugyaninnen szarmazo nehezseg. a cel eppen az, hogy ezek a mulando kulsosegek ne hatarozzak meg a gyakorlo tudatallapotat, pl a foci vb meg a dugas ne okozzon ragaszkodast, vagyakozast, irigyseget, feltekenyseget es hasonlo kenyelmetlen erzeseket, es a kellemetlen elmenyek se szemelyes vesztesegkent jelenjenek meg. ezt szoktak kb ugy nevezni, hogy megszabadulas. nyilvan azt se hallottam meg senki hiteles tanitotol, hogy az ilyesfele eredmenyeknek nem szabad orulni, de hogy ez lenne a cel, az nonszensz. a nagy ut ezen a szinten is tulra mutato celt fogalmaz meg, a gyemant ut pedig ahogy en ertem, fokent modszereiben kulonbozik, celjaban mar nem.

droid_ 2018.06.18. 19:45:53

laar andras pl
laarandras.hu/blog/laar-andras-es-a-buddhizmus-3-resz/
rektor =vb gyoztes / gazdag / macso
tehat szerinte sem ez a cel, hanem eppen ezek (is) okozzak az allando szenvedest, pedig amugy elerendo es oromteli celnak tunnek. nem meglepo amugy,, hiszen gyakorolo buddhista.

G. Nagy László 2018.06.18. 20:55:51

@droid_:

"a szenvedes vegso megszunese a cel, a szenvedesnek pedig a hetkoznapi erzo lenyben ugyanugy oka a kulso feltetelekbol eredo orom, mint az ugyaninnen szarmazo nehezseg. a cel eppen az, hogy ezek a mulando kulsosegek ne hatarozzak meg a gyakorlo tudatallapotat, pl a foci vb meg a dugas ne okozzon ragaszkodast, vagyakozast, irigyseget, feltekenyseget es hasonlo kenyelmetlen erzeseket, es a kellemetlen elmenyek se szemelyes vesztesegkent jelenjenek meg. ezt szoktak kb ugy nevezni, hogy megszabadulas"

Tökéletes leírás. Ez a buddhizmus egyik központi tanítása. Most idéznék magamtól:

"a buddhista szemlélet onnantól nyer létjogosultságot, amikor már lefújták a meccset. Muszáj megtanulnunk, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen semmihez, hogy elviseljük a vereséget, s hogy képesek legyünk mosolyogva gratulálni a nyertesnek."

Ugyanarról beszélünk.

droid_ 2018.06.18. 21:57:19

@G. Nagy László: amikor azt olvastam, hogy "a földi boldogságot célozza. Ebbe beletartozik a pénz, a dugás és a VB-győzelem is", azt kellett volna ertenem, hogy a foldi boldogsagot is celozza, amely a penztol, dugastol, vb gyozelemtol es ezek hianyatol egyarant fuggetlen, es akkor vegsosoron egyetertunk. szerintem innen kellene visszafele ertelmezni azt, hogy mi az ut, ami a celhoz vezet. mert ha a cel a szenvedes megszunese, vagy esetleg a tudatossag tapasztalatanak feltetelektol mentes orome, akkor a gorcsos erofeszites, kuzdelem foggal-korommel, nem eppen tanacsos ut. legalabbis soha nem hallottam hasonlot, az ellenkezojet szamtalanszor.

G. Nagy László 2018.06.18. 22:47:33

@droid_: Igyekszem rendbeszedni a gondolatokat.

Ez a blog a TÉVESZMÉK címen fut, s azokat a szállóigéket, frázisokat, közmondásokat boncolja, amelyek a világlátásom szerint nem, vagy nem teljen állják ki a valóság próbáját. Vagyis: e posztban oly módon érvelek, hogy a címbéli mondásnak van ugyan igazságtartalma, de általános érvényt nem szavazok neki.

Az alapfilozófiám a következő:

"Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."

Ez úgy jön össze, hogy a kapitalista-versenyorientált szemlélet vezeti az embert az aktív szférában (Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet), s a buddhista elengedés a passzív területeken (Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni). A tudatosság pedig (adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni) mindkét iskola alapeleme. Nálam így kerek a világ.

droid_ 2018.06.18. 23:57:42

@G. Nagy László: na ezzel kezdtem, hogy akar a szarasra is lehetne vonatkoztatni egy kiragadott felmondatot, ott is "megbukik a buddha bolcsessege", de ha ez a blog celja, akkor hajra. es tovabbra is az jon le, hogy a kis ut tanitasokbol is csak a kudarcok elengedese van meg, de ha ez is eleg a kerek vilaghoz, akkor megintcsak hajra.

G. Nagy László 2018.06.19. 09:09:43

@droid_: Figyu, ha van valami, amit rosszul látok, ha tudsz olyan buddhista tanításelemről, amely a téma kapcsán közelebb visz az igazsághoz, megtisztelsz, ha megosztod velem. Ha nincs ilyen úgy is hálás vagyok az eddigi észrevételekért.

G. Nagy László 2018.06.19. 09:13:11

@FILTOL: Ha nem árulod el, hogy mivel van gondod, úgy sima trollkodás, amit művelsz.

Mondhatod, hogy

a) nincs ilyen buddhista tanításelem
b) van ilyen, csak pontatlanul idézem
c) van ilyen, csak nem jól értelmezem, mert így és így helyes.

Ez így csak sima, tartalmatlan csesztetés, egyikünk sem gazdagodik általa.

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2018.06.19. 13:30:37

@G. Nagy László:
a) nincs ilyen elem
b) ld. a)
c) kifejtem ha lesz időm

alapelvként ajánlom a magyar ősbölcsességet.
aki nem hiszi, járjon utána.
jelen esetben nem árt ha a megírás előtt teszi ezt az ember, ha más posztot ír valamiről. legalább a mondást leellenőrizni amire alapítod a poszt megállapításait.
ez lenne a minimum.

G. Nagy László 2018.06.19. 16:56:22

@FILTOL: Az egy dolog, hogy nagyképűen kioktatsz, szíved joga. Három apróságra aért felhívnám figyelmedet.

1. A poszt tartalma akkor is pontosan ugyanez lenne, ha Buddhának és a buddhizmusnak semmi köze nem lenne a címbéli szállóigéhez, csak Buddha neve helyére Márai, Coelho, vagy bárki olyan kerülne, aki ugyanezt a bölcsességet megfogalmazta.

2. "Kifejtem, ha lesz időm" - mi a fenét fogsz kifejteni, ha a szóban forgó gondolatnak semmi köze a buddhizmushoz??? Ez totál önellentmondás.

3. Megdicséred Dtoidod, hogy ő legalább érti a csíziót, miközben arról beszélget velem, hogy mi a fenti mondás buddhista tanítása. Ez megint ugyanaz az önellentmondás.

Ha már kötekszel, azt vagy tedd értelmes módon, vagy küldj el az anyámba, ahogy a szellemi nívódnak megfelel. De ez így nagyon gáz.

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2018.06.20. 06:56:50

@G. Nagy László: a felvetéseidre.

1)1. A poszt tartalma akkor is pontosan ugyanez lenne, ha Buddhának és a buddhizmusnak semmi köze nem lenne a címbéli szállóigéhez, csak Buddha neve helyére Márai, Coelho, vagy bárki olyan kerülne, aki ugyanezt a bölcsességet megfogalmazta."

a tartalma lehet hogy ugyanaz lenne, de pontosan ugyan olyan sekélyes szellemileg felületes lenne, mint ahogy most. Miért is? Először is ha az ember posztot ír és azt a fene sem akar Buddhaval vitatkozni mondattal kezdi el, akkor elvárható lenne, hogy az idézet eredetét felfejti.a forráskritika mint olyan ismerete és esetleges alkalmazása nem felesleges dolog. hiszen jelene esetben sem tudod igazolni, a vár amit felépítesz...az alapokon áll, nem iszapon. ha szerinted Cohelo nevét szellemi szint csökkenése nélkül behelyettesíthető Buddháéval..?! tényleg? akkor miért nem azt írtad oda? miért Buddhát? vagy Popper Pétert? hmm?

2)mi a fenét fogsz kifejteni, ha a szóban forgó gondolatnak semmi köze a buddhizmushoz??? "
írtam én ilyet? hiszen te is tanításelemről írtál:)))
első téveszme az üggyel kapcsolatban, hogy van olyan, hgy buddhizmus. az hogy a buddha tanait követők átették ezt a szót és a kedvünkért használják, ők magukat soha nem nevezik buddhistának. magukat "gyakorlónak", a "belső ösvényt járónak", olyannak akinak "munkája van magán" magukat.
a mondatot meg kellene vizsgálni a széles út, keskeny út, gyémánt út és a mahhamudra rendszere szerint. valószínű, hogy a mahhamudra gyakorlási technikájának egyik szeletéből levezetett félreértésről van szó. egyébként.tehát nem az a helyzet, hogy nincs köze a tanhoz, hanem az , hogy kiragadott eredeti értelméből totál kiforgatott, félreértelmezett mondatról van szó.

téveszmék címmel írsz blogot "Ez a blog a TÉVESZMÉK címen fut, s azokat a szállóigéket, frázisokat, közmondásokat boncolja, amelyek a világlátásom szerint nem, vagy nem teljen állják ki a valóság próbáját"
mikozben tökéletesen bemutatod az összes téveszmét, esszenciálisan ami a mai szellemi nívón tengődő, magát kurva okosnak hivő tévelygő (de legalább kereső) ember dédelget magában.

a) az internetről tájékozódik, a barátja a google, első blikkre elhiszi hogy azt az idézetet az mondta akit a www.okossagoknaponta.com lehoz. a valóság próbáját az idézeted nem állja ki, és az a felületes hozzáállás amibe belekeverted Buddhát is, ami neki persze nem számít, ez csak rólad szól.

b) a saját előfeltevésed igazolására keresel idézetet, amit oyan butaságokkal próbálsz igazolni mint egy sportoló teljesítmény, vagy hegymászó zászlókitűzése. ezeknek semmi köze az úthoz. nyilván az út ebben az esetben egy BELSŐ út lesz, nem egy külső, ami felvisz a himalájára.pont az ilyen sporteredmények éltetése mutatja a mai világunk idiotizmusát. kit érdekel ez? mikor a hírnév mulandó, a test megöregszik és a világbajnok is menthetetlenül meghal? segít neki a boldogság megtalálásában, hogy felment a hegyre?
folytköv.

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2018.06.20. 07:32:10

@FILTOL: külső vagy belső út?
a poszt alapvetóen összekeveri az ut fogalmát a valódi úttal amiről a belső ösvény tanítói (közöttük Buddha is) beszél.
a Felébredett (Buddha) rájött, hogy az életben van szenvedés, a szenvedésnek van oka, és az okok megszüntethetőek. az egyik ilyen szenvedés a múlandóság (változásnak is nevezhetjük!). a mukandóság jellemző minden külső tényezőre (okokra). aki külső tényezőkben keresi a boldogságot az tévedésben van. hiszen a boldogság (és a szenvedés is) a tudatban jelenik meg (vagyis belső jeenség), így a boldogság oka is belül kell hogy legyen. a külső tényezők változnak, illékonyak és múlandóak. a világbajnok lesérül, a hírnév megkopik, a feleség megcsal, a gyerek elkötözik, a mandátum megszűnik, nyugdíjba megyünk....és a végén ott a halál amit maga Buddha sem tudott elkerülni (nem is akart:)). ezért orbitális tévedés külsó okokról posztot írni Buddha feltételezett szavaival kapcsolatban. hiszen az út az belső út.
a boldogság belül születik, így az út is belül van, a tudatunk valódi természetének megismeréséhez vezető útról beszélnek. ez a tanítás lényeg csak, a tudatunk természetének felismerése. ez a cél, ez az ok, és ez maga a felébredés. a tudat természetének felismerése az amit a különböző hagyományvonalak különböző úton érnek el.

"Buddha igazsága háromrétegű. Egyrészt emlékeztet rá, hogy tevékenységeink minősége az egyik legfontosabb boldogságforrás."
soha nem mondott ilyet. a gyakorlás minősége számít, viszont magát a gyakorlást is hátrahagyjuk egyszer, hiszen minek cipelnéd a csónakot tovább, ha már átkeltél a folyón?
Buddha a legfontosabb "boldogságforrásnak" (oknak) az együttérzést nevezte. nem a tevékenységeinket!

"Másfelől arra tanít, hogy próbáljuk megtalálni az örömöt a kevésbé izgalmas elfoglaltságainkban is."
ugyan minek lelnénk örömünket abban ami nem jó? a tanítás szerintem ebben nem segít, de hogy nem szenvedünk tőle hisztérikusan magunkat sajnálva, ha a sorsunk oda visz, hogy esetleg nehezebb helyzetbe kerülünk, arra jó lehet

"Harmadrészt felhívja a figyelmet arra a jellemfejlődésre, amit maga az út kínál, függetlenül a cél elérésétől, illetve az élvezet mértékétől."
na ebben van valami!
csakhogy valami jóval zárjam le. de itt is belső ügyekről van szó, nem a karrierről!

G. Nagy László 2018.06.20. 13:31:55

@FILTOL: „Először is ha az ember posztot ír és azt a fene sem akar Buddhaval vitatkozni mondattal kezdi el, akkor elvárható lenne, hogy az idézet eredetét felfejti.a forráskritika mint olyan ismerete és esetleges alkalmazása nem felesleges dolog.”

Amikor könyvet írok, minden egyes idézetnek megadom a pontos helyét. Ez néha nyomtatott könyv, néha internetes oldal, a szerkesztők sokat segítenek abban, hogy ez szakmailag precízen megvalósuljon. Ahhoz természetesen ragaszkodni szoktam, hogy a hivatkozások a könyv hátsó traktusába kerüljenek, mert tönkreteszi az olvasási élményt a terjedelmes lábjegyzet.

Egy blogposzt ennél sokkal lazább műfaj. Számtalanszor idézek Jézustól, de még véletlenül sem írom oda, hogy mely evangélium mely szakaszából ollóztam, pedig elég csak beütni a google-ba. Buddha mondása a legtöbb helyen így jelenik meg: „A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság”. Választhattam volna ezt a verziót is, de inkább a tömörebb, azonos jelentésű forma mellett döntöttem. Sajnos a több tucatnyi hivatkozási hely egyikén sem találtam meg, hogy Buddha mikor és hol mondta ezt, ki jegyezte le és milyen formán. Te nyilvánvalóan lényegesen többet tudsz Buddháról, mint laikus jómagam, ha tudsz ebben segíteni, hálás vagyok érte. Ha pedig kitartasz amellett, hogy Buddha sosem mondott hasonlót se, úgy a fél világ él tévedésben 

Ennyit a formális dolgokról, beszéljünk a lényegről!

„mikor a hírnév mulandó, a test megöregszik és a világbajnok is menthetetlenül meghal? segít neki a boldogság megtalálásában, hogy felment a hegyre?”

IGEN. Természetesen igen. És ez pokoli fontos. Ha bármilyen eszme azt mondja, hogy ez lényegtelen, úgy elképesztő nagy tévedésben van. Nagyjából ez a poszt lényege.

„a poszt alapvetóen összekeveri az ut fogalmát a valódi úttal amiről a belső ösvény tanítói (közöttük Buddha is) beszél.”

Vagy én értékelem túl a buddhizmust, vagy te méred szűken. Az egész filozófiai rendszer nem sokat ér, ha a fontos tanításelemeket elvont módon értelmezed, s nem is engedsz neki más keretet. Sokkal kevesebbet tudok Buddháról és a buddhizmusról, mint te, ám ha van valami, amiben egészen biztos vagyok, az az, hogy szinte minden buddhista tanítás kézzelfogható igazságtartalommal bír. Nem meditáló szerzetes szentek elvont, spirituális utazásáról van csupán szó, már csak azért sem, mert így a büdös életben sem válhatott volna világvallássá, megmaradt volna egy szűk elité. A buddhizmus – tudomásom szerint – egy morális eszmerendszer, amely az emberek közötti együttműködés, a lelki béke és ezáltal a FÖLDI boldogság elérésére próbál receptet nyújtani.

"Egyrészt emlékeztet rá, hogy tevékenységeink minősége az egyik legfontosabb boldogságforrás. Másfelől arra tanít, hogy próbáljuk megtalálni az örömöt a kevésbé izgalmas elfoglaltságainkban is."

Amikor pár évtizede – Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály munkája nyomán - megjelent a pozitív pszichológia tudománya, egészen biztos vagyok abban, hogy felfedezéseik során nagyban támaszkodtak a korai buddhizmus szellemiségére. És természetesen a pozitív pszichológiában az égvilágon semmi elvont nincs: teljesen kézzelfogható boldogságkeresés, abszolút gyakorlati megközelítéssel.