téveszmék

"Az élet kötelesség"

2018. július 11. - G. Nagy László

kotelesseg.jpg

 

"Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni; persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni." Nem szívesen szállnék vitába Márai Sándorral. Már csak azért sem, mert a világról való tudásom a kanyarban sincs az övéhez képest. Amikor húsz évvel ezelőtt A gyertyák csonkig égnek , illetve a Füves könyv című műveit olvastam, elhatároztam, hogy aláhúzom a fontos gondolatokat. Egy idő után azt vettem észre, hogy alig maradtak érintetlen szövegrészek... Ami viszont a kötelesség kifejezést illeti, a magam részéről nemigen tudok mit kezdeni vele.

 

Megszámolni sem tudnám, hányszor hallottam azt a frázist, hogy "akinek jogai vannak, annak kötelességei is". Minden egyes alkalommal rákérdezek, hogy vajon melyek ezek az általános, mindenkire érvényes kötelességek, ám kivétel nélkül kínos csend a válasz, eleddig senki sem tudott megnevezni egyet sem. Nem véletlen, hiszen valójában ilyen egyáltalán nem létezik. Tökéletesen egyetértek a maláj író, Tan Twan Eng szavaival: "A kötelesség olyan fogalom, amelyet császárok és tábornokok eszeltek ki, hogy álságosan rábírjanak bennünket akaratuk teljesítésére. Légy óvatos, ha a kötelesség szava szólít, mert gyakran mások hangja csendül ki belőle! Olyan embereké, akik cseppet sem viselik szívükön az érdekeidet."

 

Az a gyanúm, hogy sokan egész egyszerűen összekeverik a kötelességet a felelősséggel, holott két elképesztően távoli jelentéstartalmú kifejezésről van szó. Hogy megfelelően érzékeljük a különbséget, ízlelgessük egy percig e szavakat! A kötelesség a KÖT igéből ered, ami gyönyörűen szemlélteti, hogy külső erők munkája zajlik, melyek kötnek, szélsőséges esetben akár egyenesen gúzsba kötnek bennünket. Itt nyoma sincs még a szabadság látszatának sem. Ezzel szemben a felelősség gyökere a FELEL ige, amely belső elhivatottságra utal: felelek valamiért, amit magam vállaltam. Ég és föld a különbség. A kötelesség minden esetben egy alá-fölérendeltségi viszony kikényszerített produktuma, míg a felelősség egy öntudatos és szabad felnőtt saját vállalása, amelyben semmiféle erőszak nem jut szerephez.

 

A tekintélyelvű tanítás azt mondja: kötelességed a munka (aki nem dolgozik, ne is egyék). Ezzel szemben a humanisztikus megközelítés: felelős vagy önmagad és családod fenntartásáért, ezért nem árt, ha megkeresed a betevőre valót. A marxisták szerint köteles vagy dolgozni azok helyett is, akik erre nem képesek, vagy nem hajlandók (mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint), míg a józan morál alapján csakis magadért felelsz, s abszolút privát döntésed, hogy milyen mértékben támogatsz másokat. A vallási fundamentalisták szerint köteles vagy betartani minden isteninek mondott törvényt (isten szava nem ember szava), a felvilágosodást és megvilágosodást követően azonban csupán egyetlen intelem létezik: az erőszakmentesség. A nemzet sorsáért aggódók szerint köteles vagy egy hadseregnyi utódot nemzeni és világra hozni (a nemzet minden előtt), ezzel szemben a másik oldal: szó sincs ilyesmiről, viszont ha már gyermeket vállaltál, felelős vagy a tisztességes felneveléséért. A vaskalapos prűdek szerint köteles vagy az életfogytig tartó monogám létformát preferálni (szeretni csak egyet lehet), míg a felnőtt módon gondolkodók szerint úgy élsz, ahogy csak akarsz, ám a csapodárság és a poligámia következményeit is felelősen viselned kell. Természetesen folytathatnánk a sort napestig, megemlítve az erőltetett hagyományőrzést, a szenvedéskultuszt, a vakhit preferálását, az értéknek hazudott szegénységet, a drogfogyasztás tilalmát, a kötelező sorkatonai szolgálatot, a prostitúció üldözését, vagy akár az eutanázia tiltását. Mind-mind egyazon, elnyomó szemléletből gyökerezik, függetlenül attól, hogy jobboldali, avagy baloldali mozgalmak tűzik zászlajukra. A kötelességekre épülő világok természetes gyümölcse a gyűlölködés. Ha ugyanis minden kötelességem teljesítem, s még ezek után sem vagyok boldog, ugyan kire haragudhatnék? Nyilvánvaló, hogy a másik ember, a másik párt, a másik nem, a másik rassz a hibás. Az egyéni felelősségen nyugvó társadalmak egyik legjelentősebb pozitívuma, hogy nem adnak alapot az effajta primitív attitűdnek. Ha nem megy a szekér, csakis magunkat okolhatjuk érte.

 

Kötelesség és felelősség - talán nem is gondolnánk, de e két szó jelenti minden morálfilozófiai elgondolás alapját. Ószövetség és Újszövetség. Szigorú, merev törvényvallás, avagy szabad akarat. Külső kitinpáncél, vagy belső, megtartó gerinc. Éretlen, taknyos gyerekhadként kezelt társadalom, avagy felnőtt polgárság. A legtöbben azt vallják, s nem is teljesen alaptalanul, hogy nem jött még el az idő, az emberiség egyelőre képtelen felelős, öngondoskodó felnőtt módjára létezni, ezért égető szükség van a tilalmak és büntetések mindent átszövő rendszerére. A kérdés csak az, hogy a tyúk van előbb, vagy a tojás? Vajon eljön-e magától az a pillanat, amikor azt mondhatjuk, most már elég érettek vagyunk a szabadságra? Vajon megtanul-e felelősséget vállalni magáért az a gyerek, akinek még húszévesen is bekötjük a cipőjét? Alig hiszem.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr3314103283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csakférfi 2018.07.11. 22:55:53

Nem értelek!
Barátom!
Némi alkohol a munkatársakkal a buazindulás előtt mondatja velem!
Nem értelek!
Mit akarsz még?
Van feleséged?
Megfeleltél.
Van gyereked?
Eleget tettél az "élet" kötelezettségeinek.
Van "munkád" hivatásod?
Akkor a társadalmi kötelezettségeidnek is megfelelsz!
Jogod van.......megnyugodni!
Azt mondani "ennyi a kötelesség részemről" folytassa más!

HaCS 2018.07.12. 01:19:12

Társadalmi szinten ez illúzió, utópia.
Ugyanis társadalmi szinten senki nem képes egyéni felelősséget vállalni. Közös lónak meg bizony túros a háta.

Vajon felelősen döntök-e, ha holnaptól nem fizetek adót, hanem a teljes jövedelmem a családomra költöm? Vállalnom kell persze a következményeket, de mik is ezek a következmények? Egyedül vállalom, vagy kényszerűségből mások is viselik a terhet? Felelősek ők is az én tetteimért, vagy csak a következményeket viselik? Én felelős vagyok-e értük, vagy nyugodtan letojhatom-e a problémáikat?

Az eredmény egy olyan rendszer, mely a hasznokat monopolizálja, a terheket meg teríti.
Nevezhetnénk mondjuk neoliberalizmusnak.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.07.12. 06:53:36

Az élet kötelesség Isten felé, s ezzel magunk felé is: vajon élünk-e a lehetőséggel, hogy közelebb kerülünk az istenihez vagy sem.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.07.12. 06:55:38

"Vajon eljön-e magától az a pillanat, amikor azt mondhatjuk, most már elég érettek vagyunk a szabadságra?"

Az igazi szabadság a természetes szükségszerűség felismerése. Minden más olyan, mint azon háborogni, miért nem ugorhatok le a tizedikről "szabadon".

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.07.12. 06:57:40

"egyéni felelősségen nyugvó társadalmak"

Ilyen, hála Istennek, sehol se létezik. Még a liberális utópiákat vakon követő államok se vezettek be ilyesmit, ugyanis egy társadalom azonnal szétesne, véres leszámolások közepette.

G. Nagy László 2018.07.12. 08:03:20

@HaCS: Oké, adó, mint KÖTELESSÉG. Csupán néhány cáfolat:

1. Ha az egyik országban 40%-os SZJA-t kell fizetni, a másikban 0%-ot, úgy mitől nevezhetnénk általános kötelességnek?

2. Az adóoptimalizálás egyazon országon belül is mindenkinek lehetősége. A gazdasági egyetemeken, főiskolákon külön tantárgyként oktatják.

3. Ha egy állam szélsőségesen magas adót vezet be - például rekvirál - nincs joga a polgárnak nemet mondani?

4. Az adóztatás - mértékétől függetlenül - önmagában is erkölcsileg megkérdőjelezhető aktus, egyesek szerint törvényes rablás. Értelemszerűen minél alacsonyabb a mértéke, annál közelebb kerülünk egy morálisan elfogadható berendezkedéshez.

5. Ha nem élsz vasfüggöny mögött, s szabadon elhagyhatod az országodat, úgy választhatsz magadnak bármilyen új hazát, s dönthetsz úgy is, hogy itthon maradsz. Ezek után már csupán a saját FELELŐSSÉGED-ről érdemes beszélni.

Exploiter 2018.07.12. 08:26:44

Mind a két szó szabályrendszeren alapul. Látszólag más, de csak abban tér el, hogy a felelősség elvileg a saját erkölcsi normáidból ered.
Ezek az erkölcsök viszont jórészt nem a sajátjaid, hanem a neveltetésed, a környezeted befolyásolják, a társadalom és kor, amiben élsz. Ugyanúgy kényszer.
Dönthetsz másképp, de éppúgy viselned kell a következményeket.
Szabad ember nincs, max a pszichopaták, remeték esetében.

Tompahawk 2018.07.12. 11:24:51

Márai füveskönyvét nem értem. Már majdnem tetszeni kezdett, amikor érvei alátámasztására elkezdett Űristenezni.
Bárki aki tudni véli, hogy mit akar az Isten vagy hisz annak aki állítólag beszélőviszonyban van vele, számomra gyanús.

Egy dolog látszik biztosnak az Istennel kapcsolatban: ha létezik, valószínűleg szereti a terepfutást, és a női röplabdát. :)

csakférfi 2018.07.12. 12:30:17

@Exploiter:
a remete nem szabad....köti az esküje....nem megyek emberek közé.Elkerülöm őket.
Nem nevezném szabadnak.
A pszichopata úgyszintén
Emberek kellenek higy rajtuk uralkodjék...ezt sem nevezném szabadságnak.
A megkerülhetetlen az hogy "nincs szabály" ezáltal kötelesség.
Mert mindig ide jukad ki aki szabad akar lenni.
Ezzel meg is bukott az elmélkedés.
Ugyanis akkor az a törvény.....hogy nincs szabály.
Ez önellentmondás.
Káosz.Zürzavar.Anarchia.
Tehát .....rossz élet.
Az hogy hány embernek mennyi szabályt lehet mellőzni az más kérdés.
Mintahogy az is hogy adózol....ez a legfőbb problémád....vagy elköltözöl oda ahol nem adóznak.
Ez így csak agyalás. Eredménye a nulla.

csakférfi 2018.07.12. 12:34:18

@G. Nagy László:
1.dejó.....nem kell sehová mennem mert megtiltották.
2. De szar örökké mennem kell valahová....mert még "ott "nem voltam.
Választhatsz.
Ez a szabadság!
:)

G. Nagy László 2018.07.13. 07:36:05

@Tompahawk: A terepfutásban nem vagyok biztos, de a női strandröplabda kétségkívűl a teremtés fontos mérföldköve :)

G. Nagy László 2018.07.13. 07:42:13

@Exploiter: "Ugyanúgy kényszer"

Szó sincs erről. Senki sem kényszerít hogy dolgozz, hogy gyereket vállalj, hogy templomba járj, hogy adakozz. Ezek mind a saját döntéseidből fakadnak.

Ha valaki nem él a saját döntés lehetőségével, az pont olyan mint a kocsmai hőbörgő, aki szidja a rendszert, de még sosem vett részt egyetlen választáson sem. Az ő szemszögéből tényleg mindegy, hogy kádári egypártrendszer van, avagy szabad választás.

G. Nagy László 2018.07.13. 07:50:01

@maxval balcán bircaman:

"Az igazi szabadság a természetes szükségszerűség felismerése."

Szereted keverni a fogalmakat. Létezik belső és külső szabadság. Az általad megfogalmazott definíció talán megfelelő lehet a belső szabadság leírására, de a külső egész mást jelent. Egyszerűen annyit, hogy senki nem kényszerít semmire. Nem áll melletted két fegyveres őr, akik minden mozdulatodat figyelik. És igen, akár leugorhatsz a tizedikről is, szabadon. Csűnyán deformálódik az ember koponyája becsapódáskor, vagyis nem tűnik túl jó ötletnek, de ettől függetlenül szabadon megteheted. Ez is része a külső szabadságnak.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2018.07.15. 10:07:48

@G. Nagy László: "Szereted keverni a fogalmakat. Létezik belső és külső szabadság. Az általad megfogalmazott definíció talán megfelelő lehet a belső szabadság leírására, de a külső egész mást jelent."

Jó meglátás! Én ezt politikai kontra gazdasági kényszernek neveztem el, de a te verziód általánosabb: liberatorium.blog.hu/2016/04/17/politikai_kenyszer_kontra_gazdasagi_kenyszer

csakférfi 2018.07.15. 10:40:59

@G. Nagy László:
Kíváncs leszek ha megsérülsz egy balesetben ,vagy beteg leszel ,akkor higy vélekedsz a "senki sem kényszerít" definicióra.Tehát arra sem hogy téged megmentsen vagy ápoljon.
A másik.

". A kötelességekre épülő világok természetes gyümölcse a gyűlölködés. Ha ugyanis minden kötelességem teljesítem, s még ezek után sem vagyok boldog, ugyan kire haragudhatnék? "

Ez a másik téveszme amit fennhangon hirdetsz.
Van a mai balliberálisnak nevezett oldalon egy mélyen beágyazódott sztereotípia, amely egész egyszerűen a hagyományos értékvilág melletti kiállást, vagyis egy konzervatív-közösségi alapú nézőpontot csak a gyűlölködés fogalmával tud magyarázni. Ha tehát Magyarország kerítést épít, akkor gyűlölködik. Ha beveszi az alkotmányába a hagyományos családmodell védelmét, akkor gyűlölködik. A gyűlölet fogalma tehát úgy jelenik meg ebben az értelmezésben mint alapmotiváció, mint legfőbb identitásalkotó faktor. Pusztán csak logikailag, okkal tehető fel az a kérdés, hogy akkor kinek a gondolkodásában játszik központi szerepet a gyűlölet fogalma?

reposzt.hu/blog/kontos-laszlo/2018-07-07/novak-katalin-allamtitkar-asszony-esete-gyulolettel

Osztom az utóbbi ember véleményét.
A tiédet nem.
Most is ugyanaz az érzésem.
A "téveszméket" te magad gerjeszted. Hirdeted. Önmagad definíciójaként.

csakférfi 2018.07.15. 11:00:29

@stoic79:
Külső és belső szabadság?
Akkor van külső viselkedés és belső is.
Külsőre ugy nézek ki mint egy ember. Tehát belsőleg egy majom vagyok.
Ezek a "logikai" bukfencek épp olyan károsak mint a blog.
Az egyénre .
Mind az "alkotójára nézve.
Hogy fizikailag mit tehetsz meg.....csak eszköz kérdése.
Ez adja a fizikai szabadságot.
Amit beg gondolsz azt meg korlátozzák az ehhez hasonló okfejtések.
Azaz vagy minden ember szabad vagy egy sem.
Hogy legyen?
Mert az okfejtésetek "filozófiai" demegógia.

"Szókratész nem előadásokat tartott, hanem párbeszédek keretében rendítette meg beszélgetőpartnerei magabiztosságát, és ezek során fejtette velük együtt ki azt, hogy valójában miről is vannak ők meggyőződve, még abban az esetben is, amikor első közelítésben ennek épp az ellenkezője mellett akartak érvelni"

Elutasította a száműzetést és kiitta a bürökpoharat. "

Azaz kötötte a gondolkodása....filozófiája.
Nem volt szabad ember.
Csak önmaga tudatának rabja.

G. Nagy László 2018.07.15. 14:35:44

@csakférfi:

"Kíváncs leszek ha megsérülsz egy balesetben ,vagy beteg leszel ,akkor higy vélekedsz a "senki sem kényszerít" definicióra.Tehát arra sem hogy téged megmentsen vagy ápoljon."

A segítségnyújtás pozitív dolog. De csak akkor, ha önkéntes.

"Van a mai balliberálisnak nevezett oldalon egy mélyen beágyazódott sztereotípia, amely egész egyszerűen a hagyományos értékvilág melletti kiállást, vagyis egy konzervatív-közösségi alapú nézőpontot csak a gyűlölködés fogalmával tud magyarázni. Ha tehát Magyarország kerítést épít, akkor gyűlölködik. Ha beveszi az alkotmányába a hagyományos családmodell védelmét, akkor gyűlölködik. A gyűlölet fogalma tehát úgy jelenik meg ebben az értelmezésben mint alapmotiváció, mint legfőbb identitásalkotó faktor."

Ez mind oké, de semmi közöm hozzá. Kevés dolog áll tőlem annyira messze, mint a balliberálisnak nevezett fröcskölődő, identitását vesztett ideológiai mocsár. Valahogy nem akarod meglátni az arany középutat a jobb és a bal között. Pedig közel száz szösszenetet közzétettem a téma kapcsán, s megtiszteltél azzal, hogy jó párat olvastál is. Attól, hogy a radikális balos mentalitásra jellemző a gyűlölködés, az nem jelenti azt, hogy a szélsőjobb lesz a szeretetetalon. A morálisan védhető álláspontokat mindig középtájon fogod megtalálni.

G. Nagy László 2018.07.15. 14:47:17

@stoic79: Igen, a klasszikus vasárnapi zárva tartás téma... illetve minden olyan eset, ahol az állam azt gondolja, joga van beleszólni a polgárok életébe. A vasárnapi zárva tartás több szempontból is izgalmas. Egyrészt jelképes, másrészt van ideológiai felhangja, harmadrészt nagyszerű visszajelzést adott a Fidesznek, hogy hol tart a társadalom. Mióta az intézkedés elbukott - mert kiderült, hogy a jobbos szavazók nagy része sem támogatja - már mindenki számára világos, hogy az ISTEN, HAZA, CSALÁD szintű retorika nem megy. Ahogy a baloldalon kihaltak az őskomcsik, a jobboldalon sem élnek már a régi kisgazdák. A mai magyar átlagszavazónak ilyesmit már nehéz eladni.

csakférfi 2018.07.16. 22:29:37

@G. Nagy László:
Van "némi" probléma az "arany középúttal".

"A modern logika az ellentmondás elvét és a kizárt harmadik elvét a kétértékűség (dichotómia) elvében foglalja össze; így állnak elő a kétértékű logika rendszerei. Ez az elv így hangzik: az állítások tartományának igazságérték szerinti felosztása dichotóm felosztás, azaz minden állítást megillet a két igazságérték (igaz, hamis) valamelyike, de csak egyike. A modern logika specifikuma, hogy az igazságértékek (Igazság, Hamisság) segítségével állítja fel a dichotómia elvét, és ebből vezeti le a kizárt harmadik (és az ellentmondás) elvét. A kizárt harmadik elvének új megfogalmazása eszerint: az igazságon és a hamisságon kívül más igazságérték nincs . A kétértékű logikák alapvető posztulátuma, mint a nevük is mutatja (és így ez nem is definíció-igényű meghatározás), hogy az igazságértékek dichotóm felosztást létesítenek az állítások összességén; e feltevés és így a kizárt harmadik elvének elutasítása vezet a többértékű logikákhoz."

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Kizárt_harmadik_elve

Azaz a "köztes"....arany középút ....csak azoknak létezik ........akik...!
Nem akarlak megserteni.
Semmi kedvem hozzá!

Csakhogy értsd egy kicsit mi játszódik le egy egyszerü melós tudatában vagy "lelkében".

Talán beleérzel!

A párduc

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.
Rilke.

Az "ezernyi rács"......az a sok-sok hazugság és "arany középut".
Amit te olyan nagyra tartasz.
Sajnálom.
Minden jót!

G. Nagy László 2018.07.17. 07:43:44

@csakférfi: Megint leírsz valamit, ami önmagában igaz, de semmi köze a témához. A kizárt harmadik elve arról szól, hogy bizinyos esetekben igennel vagy nemmel kell válaszolni, nincs egyéb út. Te most megpróbálsz egyenlőségjelet tenni az arany középút és a langyos talánok közé, holott szó sincs ilyesmiről. A középutasság ugyanolyan határozott igenekből és nemekből épül fel, mint a bal- és jobboldali filozófia. Mondok egy példát, a legfontosabbat:

SZABAD-E AZ EMBERT ESZKÖZKÉNT HASZNÁLNI?

A jobboldali válasz: IGEN, a haza oltárán az ember feláldozható.
A baloldali válasz: IGEN, a szegények megsegítéséért a gazdagok feláldozhatók.
A klasszikus liberális (középutas) válasz: NEM, SOHASEM.

Vágod?

Almandin 2018.07.18. 08:39:48

@G. Nagy László: Vannak helyzetek, amikor kötelező a segítségnyújtás. Létezik a jogban a segítségnyújtás elmulasztása tényállás. Vagy a gondozás elmulasztása (csecsemőknél, súlyos betegeknél). Pl. itt van egy eset, amikor valaki nem teljesíti ezzel kapcsolatos kötelességét:
www.pecsistop.hu/tartalom/cikk/493698_ellatatlanul_hagyta_anyjat_aki_belehalt_bortonre_a
Természetesen gondoztatni is lehet (idősotthon), de a magatehetetlen hozzátartozóról valahogyan gondoskodni kell.
Egy csecsemőt is muszáj szoptatni, tisztába tenni, különben meghal.
Ennyit a kötelességről. Tény, hogy vannak visszaélések a kötelesség fogalmával, sokan olyan dolgokat is belevesznek, ami nem tartozik oda. Diktatúrákban is előszeretettel élnek vissza vele.

G. Nagy László 2018.07.18. 09:02:19

@Almandin: Szerintem nincs vita köztünk.

Csecsemő: azért vállalsz gyereket, hogy felneveld, hogy gondoskodj róla. Tipikus FELELŐSSÉGI kérdés.

Természetesen léteznek olyan esetek, amikor Tőled teljesen függetlenül valaki segítségre szorul. Közlekedési baleset, természeti katasztrófa a közvetlen környezetedben, fogyatékkal élők stb. Ezeknél muszáj segítséget nyújtani, azonban nem is okoz különösebb gondot; egy átlagos nyugati halandó élete során alig találkozik ilyen esettel. Még örül is, hogy hasznosat tehet.

Viszont itt meg is kell húzni a határt. Nem segíthetsz mindenkin. A szegények, az ostobák, a lusták mind felkapaszkodnának a hátadon. Ám az, amíg egy egészséges társadalom elcipeli a 10% rászorulót, az oké. De amikor 90% élősködne a 10% életrevalón, ott vége a civilizációnak.

Almandin 2018.07.18. 09:33:23

@G. Nagy László: Nagyon is gyakori a társadalom elöregedésével ez a kérdés. Ma rohamosan növekszik az idősgondozó szektor. ha valaki egyke, különösen nagy teher zúdulhat rá, ha a szülei leesnek lábról. Másrészt a fogyatékosok száma is nő, mert az orvostudomány fejlődésével sok betegséget meggyógyítani nem tudnak, de évtizedekig élhet rokkantan a beteg.
Ráadásul csak egy példát hoztam, a kötelességek a társadalomban nem állnak meg a gondozás témakörénél.

G. Nagy László 2018.07.18. 09:56:52

@Almandin: Ha valaki egyke, s a szülei annyit nem tudtak félretenni egy élet során - egy gyerek mellett!!! -, hogy gondoskodjanak magukról, ott nagyon komoly baj van.

Almandin 2018.07.18. 20:44:35

@G. Nagy László: Valóban komoly baj van. Főleg azzal, hogy manapság egyre kevesebb a középhelyzetű, vagy szegény, vagy gazdag valaki. Sok az alulfizetett munkakör, a középosztály nagy része is csúszik lefelé.
De sebaj, Lázár úrtól néhány éve megtanulhattuk, hogy "akinek nincsen semmije, az annyit is ér". Látom, benned termékeny talajra hullott eme fideszes égi manna.

G. Nagy László 2018.07.19. 09:18:28

@Almandin:

"Akinek nincs semmije, az annyit is ér." - Hallhattuk Lázár Jánostól annak idején, s cinkelik is miatta a mai napig: az MSZP egyik választási kampányfilmje épp erre az elszólásra épült. Bár a megfogalmazás kissé sarkos, a mögöttes tartalomban azért bőven van igazság. Voltak idők, amikor a vagyoni viszonyok meglehetősen bebetonozottnak tűntek. Egy jobbágy akármilyen keményen dolgozott, nemigen volt esélye rá, hogy komoly vagyonokat halmozzon fel, pláne, hogy társadalmi pozícióján változtasson. A felemelkedés valódi lehetőségét a széles néptömegek számára az ipari forradalom és a kapitalizmus hozta el. Jelenleg az informatikai forradalom időszakában élünk, ami azt jelenti, hogy a meggazdagodás gyakorlatilag mindenki számára elérhető, akár még az utcára sem kell kilépni érte.

Tényleg így látom. Egy bizonyos szint felett a pénz - az én szememben - már elveszíti értékmérő funkcióját. Nem hiszem, hogy lényegesen másképp élnék 10 milliárdos vagyonnal, mint manapság, amikor ennek még az 1%-ával sem rendelkezem. Viszont egy szint alatt nagyon is lényegi kérdés a pénz. Bármilyen cudarul is hangzik, de az ember életképességét abszolút jól méri, hogy képes-e eltartani legalább saját magát.

teveszmek.blog.hu/2018/03/06/_dusnak_es_szegenynek_sorsat_isten_valasztja
teveszmek.blog.hu/2018/01/30/_a_penz_nem_boldogit
teveszmek.blog.hu/2018/01/11/_a_gazdag_a_szegenyeken_uralkodik
teveszmek.blog.hu/2018/05/06/_a_szegenyseg_az_evangelium_kozeppontja

Almandin 2018.07.19. 12:10:21

@G. Nagy László: Újra átfutottam a 2018. március hatodiki eszmefuttatást.
Szerintem ez nagyon bonyolult kérdés. A szegény és a gazdag se homogén csoport, nagyon sokféle okból kerülhet valaki vagy az egyik, vagy a másik csoportba. A Kiyosaki-könyvet olvastam, vegyes véleményem van róla. Egyrészt Kiyosaki egy nagyon kreatívan gondolkodó és tehetséges figura, de az elméletével több dolog nem stimmel. Egyrészt okos gondolat, hogy törekedjünk arra, hogy függetlenítsük magunkat a munkajövedelemtől, mert az valóban nagyobb szabadságot ad az embernek. De a gondolatmenet gyenge pontja az, hogy azt a profitot, amit valaki pl. egy MLM-hálózat magasabb szintjén zsebre vág, vagy ingatlanpiaci ténykedéssel szerez, azt valaki megtermelte, az ügyes Kiyosaki-féle ember meg ezt a pénzt csupán magához tudja vonzani. A könyvből süt az egyszerű, szorgalmas, "hangya" emberek lenézése.
Minden pénz alapját megtermelték egyszer a mezőgazdaságban vagy az iparban. A mai világ azonban lenézi, szinte páriának tartja azokat az embereket, akik a termelésben dolgoznak. Többnyire csak annyi bért kapnak, hogy fenntartsák magukat, élhetetlen, sivár életre kárhoztatják őket. Pedig a menedzser és a mérnök is nagyrészt az ő munkájukból él. Azért csak nagyrészt, mert természetesen ott fontos tényező a szaktudás is. Valóban magasabb bért érdemelnek a gyártósori munkásnál, hiszen nagyobb szakértelem kell hozzá, de az aránytalan jövedelemkülönbség nem igazságos. És antihumánus is. Azt üzeni, hogy ha munkás vagy, szenvedd végig az életedet éhbérért.
Amit te képviselsz, az a szociáldarwinista felfogás.
Másrészt nem számolsz azzal, hogy ma már rengeteg pszichológiai kutatás is igazolta azt, amit józan eszű ember eddig is tudott: a menedzseri székekben nagyon gyakran nem a legrátermettebb, hanem a morálisan leggátlástalanabb emberek ülnek. Körükben nagyon gyakori a pszichopátia és a nárcisztikus személyiségzavar. Egy Hare nevű pszichológus írt is róluk egy könyvet "Kígyók öltönyben" címmel. Ezt még nem olvastam, de egy másik könyvét, ami a pszichopátiáról általánosságban beszél, igen "Kímélet nélkül" címmel.
Természetesen a szegénység nem jó dolog, engem is taszít a kereszténység szegénységkultusza, de a szegény emberek hibáztatása is ugyanúgy. Az az érzésem,hogy te többre becsülsz egy sikeres, törtető menedzsert, mint egy szegény, de jóindulatú, becsületes, sőt, művelt embert. Engem taszít a te szemléleted.

G. Nagy László 2018.07.19. 12:40:22

@Almandin: Én pedig végtelenül tisztellek azért, mert nyíltan, őszintén és minden bántó szándék nélkül le tudod írni azt, hogy Téged taszít a szemléletem. Imádnám, ha minden vitapartnerem Hozzád lenne hasonló.

Ami lényeg:

"Valóban magasabb bért érdemelnek a gyártósori munkásnál, hiszen nagyobb szakértelem kell hozzá, de az aránytalan jövedelemkülönbség nem igazságos" - az én igazságérzetem azt diktálja, hogy a piac jól áraz. Annyit ér az ember a munkaerőpiacon, amennyit fizetnek a munlájáért. Nem többet és nem kevesebbet. (A magyar szakmunkás sosem keresett ilyen jól, mint manapság. Félmillió alatt nem keres szinte egy sofőr, egy buszvezető, egy kőműves sem.)

A "Légy jó mindhalálig" című posztomban írom:

A pszichopaták három legmarkánsabb jellemzője, hogy nem szeretnek, nem tanulnak és nem szoronganak. Amikor azt állítom, hogy van mit ellesnünk tőlük, úgy nyilvánvalóan a harmadik vonásra gondolok. Egy átlagos ember annyi gátlással, szégyenérzettel és bűntudattal él, melynek a negyede is túlságosan megterhelő egy elégedett, hatékony és komplex létezéshez. Aki sohasem blöfföl; aki nem keresi az adóoptimalizálás lehetőségeit; akinek duplájára nő a pulzusa, ha tíz méternél többet halad a buszsávban; aki kölyökkorában sosem lógott be strandra vagy kertmoziba; aki képes megkérdezni egy nőtől, hogy megcsókolhatja-e - nos, ezt az embert nem úgy hívja a köznyelv, hogy becsületes, hanem úgy, hogy tökéletesen élhetetlen. A mai pszichológia egyik legfelkapottabb területe - elsősorban Paulhus és Williams kutatásai nyomán - az ún. Dark Triad személyiség vizsgálata, amely három, némiképp egymást átfedő vonásból tevődik össze: a fent már említett pszichopátia mellett itt megjelenik a nárcizmus és a machiavellizmus is. Azért izgalmas ez a kombó, mert a jelentős karriert befutó üzleti, politikai, társadalmi vezetőket rendszerint ez a személyiség jellemzi. Természetesen nem születtünk mindannyian topmenedzsernek, s a legtöbben nem is vágyunk az ezzel járó felelősségre és hatalomra, ezzel együtt is érdemes megfigyelni a kiemelkedően sikeres embereket, jellemvonásaik közül egyet-egyet magunkává téve. Talán nem kívánunk arrogáns, antiszociális, érzéketlen, kritikát nem tűrő fickóvá válni, viszont a karizmatikusság, a bátorság, a józan kockázatvállalásra való hajlandóság és a jó értelemben vett gátlástalanság mindannyiunknak jól jöhet.

Almandin 2018.07.19. 13:03:33

@G. Nagy László: Köszönöm a bókot, jólesett. Amúgy ha ebben nem is értünk egyet, sokban igen (pl. a vallás káros hatásairól hasonló a véleményünk).
A becsületességet ne keverjük össze a tutyimutyi, gyáva viselkedéssel. Másrészt ha valaki egészségtelen mértékben szorong, az a generalizált szorongó beteg. Ők valóban eltúlozzák az élet veszélyeit, minden cselekedetüknél félnek a várható kimeneteltől. Általában bele is betegszenek az életbe. Ők szedik a rengeteg szerotonin-visszagátló antidepresszánst és szorongásoldót, amitől sokan még rosszabb állapotba kerülnek idővel. A környezetüknek meg az agyára mennek az állandó idegeskedésükkel, félelmeikkel. Ha szülő az ilyen, a gyereket meg is nyomoríthatja lelkileg, mert túlfélti, nem engedi normálisan élni.

A szorongásmentesség se követendő példa. Kis dózisban a szorongás természetes, sőt, szükséges is. A sose szorongó ember valójában génhibás. Ha egy ilyen elkezd extrém sportot űzni, vagy veszélyes foglalkozást választ, többnyire nem öregszik meg. Itt is az arany középút a jó. Ha túl sok a szorongás, az cselekvésképtelenséget okoz, és állandó lelki szenvedést is, ha nincs, az ön-és közveszélyes.

G. Nagy László 2018.07.19. 13:13:50

@Almandin: Ezúttal teljesen egyetértünk.