téveszmék

"A Nagy Testvér mindent lát"

2018. szeptember 24. - G. Nagy László

big-brother-is-watching-you_1.jpg

 

Egyre gyakrabban hallunk a Kínában bevezetésre kerülő társadalmi kreditrendszerről, mely jelenleg még teszt jelleggel fut, 2020-tól azonban a teljes lakosságra kiterjesztve élesítik. Hogy mi is ez? Valójában egy szimpla osztályzási struktúráról van szó: a rendszer egy 800 pontos skálán méri, ki mennyire jó állampolgár. A bűncselekmények, szabálysértések, vagy akár az egészségtelen életmód jelei is csökkentik e pontértéket, míg a kormányzatnak tetsző mozzanatok emelhetik. A szisztéma hátterét a fejlett technika adja: 200 millió (kültéri és beltéri) kamera pásztázza folyamatosan a kínaiak hétköznapjait, intelligens képelemző rendszerrel kiegészítve. Az internethasználat és az okostelefonos alkalmazások ugyancsak bőséges és elérhető információforrást jelentenek, ahogyan a banki, egészségügyi és egyéb központi adatok úgyszintén. Az ily módon felépülő társadalmi kreditrendszert - mely pontosan rögzíti, ki hol járt, kivel beszélt, mit vásárolt stb. - a kínai kormány modern államigazgatásnak nevezi, mások digitális diktatúrának mondják. Vajon melyek az igaz, s melyik a téveszme?

 

Először is érdemes leszögezni, hogy a kínai szisztéma egyetlen eleme sem új, mindet láttuk már ilyen-olyan formában. Régen hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy az állam elképesztően sokat tud rólunk; részben az egyes közigazgatási szervek egymás közti kommunikációja révén, részben piaci szereplőktől nyert adatok útján. Kétségünk sem lehet róla, hogy az adóhatóság hozzáfér minden banki tranzakciónkhoz, értesül ingatlanvásárlásainkról, gépkocsi-beszerzéseinkről. Kamerarendszereket is láttunk már, s az sem újdonság, hogy bizonyos paraméterek szerint osztályzásra kerülünk; elég csak a banki hitelminősítésekre és a KHR (BAR) listára gondolni, avagy azokra a pozíciókra, melyek betöltéséhez erkölcsi bizonyítvány, átvilágítás, backround check szükséges. Az internetes böngészők és a közösségi oldalak használatával mi is gyakorlatilag tálcán kínáljuk preferenciáinkat, érdeklődési köreinket, hogy aztán célzott reklámok formájában villámgyorsan visszaköszönjenek. A kínai társadalmi kreditrendszer újszerűsége elsősorban komplexitásában mutatkozik, ahogyan magába szív és feldolgoz minden lehetséges fellelhető információt; másfelől abban a szemérmetlen nyíltságban, ahogy felvállalja: egyáltalán nem vagyunk egyenlők. Amikor a zseniális Black Mirror sorozat Zuhanórepülés című epizódját néztem (3. évad 1. rész), melyben az egyes emberek pontozták egymást, így kényszerítve a másikat a helyes, vagy épp a képmutató viselkedésre, végig azon kattogott az agyam, hogy mennyiben jó és elfogadható, avagy káros az, ha polgártársainkat látva rögtön ott villog a fejük mellett aktuális pontértékük is. Meggyőződésem, hogy morális tekintetben meglehetősen összetett kérdésről van szó.

 

Kezdjük a pozitív oldallal! Egészen nyilvánvaló, hogy létezésünk sikerességét és elégedettségét jelentős mértékben meghatározza emberismeretünk. "Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók" - így a bölcs közmondás, és valóban: elképesztően sok múlik azon, kivel barátkozunk, kivel üzletelünk, kivel szerelmeskedünk. Semmiféle társadalmi kreditrendszer nem fogja kiváltani a mindennél fontosabb személyes benyomást, azonban az alacsony pontszámok mindenképp óvatosságra intőek lehetnek. A bűnözők feltehetően nem fognak tapsikolva lelkesedni egy ilyen struktúráért; nem csupán azért, mert előéletük komoly nyomot hagy besorolásukban, de azért sem, mert a brutális információmennyiség és a villámgyors adatfeldolgozás sokszorosára növeli a lebukás kockázatát bűntettek esetén. A többségi társadalom valójában ezzel nyer a legtöbbet, s ha van igazi feladata egy államszervezetnek, akkor a polgárok védelme feltétlenül ide sorolható. Természetesen a magas osztályzattal bírók lesznek a rendszer kiemelt nyertesei: élvezhetik a gyors hitelelbírálást, a kedvezményes lakásbérleti díjakat, a pazarul fizető állásokat és persze a legjobb helyeket a felkapott éttermekben. A társadalmi kredit arra is alkalmas lehet, hogy létrehozzon egy minden eddiginél igazságosabb közteherviselést. Amennyiben Ming egészséges életmódot folytat, sportol, s szinte sosem jár orvoshoz (mindez természetesen a központi adatbázisban fellelhető információ), szemben Hung-gal, aki mértéktelenül vedel, dohányzik, s ennek megfelelően egészségügyi ellátása is költségesebb, úgy simán megvalósítható, hogy Ming jelentős kedvezményt kap a társadalombiztosítási kötelezettségéből, míg a korhely Hung a normál díjszabást fizeti.

 

A kínaiak által megálmodott rendszer mindazonáltal nem fenékig tejföl, számos árnyoldallal is bír. Matthew Carney, az ausztrál ABC News tudósítója számol be az oknyomozó újságíró Liu Hu esetéről, amely két, csupán a legsötétebb diktatúrákban lehetséges elemet is látni enged. Írásai miatt az állampárt ellenségként tekint rá, ezért alacsonyan tartja kreditpontjait. Már az, hogy a kormány saját kénye-kedve szerint belenyúl a rendszerbe, önmagában megengedhetetlen. Egy etikus környezetben csakis a ténylegesen elkövetett bűntettek és szabálysértések ronthatják az egyén központi megítélését, illetve életmódja, amennyiben az többletköltséget okozhat egészségügyi ellátása tekintetében. A szava, a gondolata, a véleménye erre semmilyen módon nem lehet hatással. A következmények meglehetősen súlyosak: Liu Hu gyakorlatilag nem tudja elhagyni a várost, alacsony pontszáma miatt ugyanis nem tud vonatjegyet, vagy repülőjegyet foglalni. Megjegyezni is felesleges, hogy egy ilyenfajta kreditrendszer soha, semmilyen körülmények között nem működhet büntetőeszközként, s pláne nem korlátozhatja az egyén mozgásszabadságát. Ám itt még nincs vége a rémségeknek. A szisztéma könnyedén átlendül az olyan morális alapvetéseken is, hogy mindenki csupán önmagáért felelős. A megítélés ugyanis örökölhető, ráadásul a közvetlen környezet - rokonok, barátok, ismerősök - pontszáma is jelentős befolyásoló tényezőnek számít. Nem mintha nem lenne elég csapás valakinek, ha agresszív, bűnöző, alkoholista szülők gyermekeként jön a napvilágra, rögtön kap még egy bazi nagy keresztet a hátára. Kitalálni is nehezen tudnánk ennél erkölcstelenebb eljárást.

 

Látva a sötét oldalt, sokan elborzadnak, s masszív ellenszenvet kezdenek táplálni a technológiai újdonságok, az automata rendszerek, vagy épp a közösségi média iránt. Ez nyilván nem túl bölcs hozzáállás, hiszen ezek csupán eszközök, s egyedül az ember dönti el, hogy nemes, vagy alávaló cél szolgálatába állítja mindezeket. E tekintetben a demokratikus társadalmat az is megkülönbözteti az orwelli világtól, hogy az előbbiben biztosított a magánélet sérthetetlensége. Az állampolgár pontosan tudja, hogy a középületekben és a közterületen viselkednie érdemes; az eldobott csikkek és az utcán felejtett kutyapiszok után elkerülhetetlenül érkezni fog a pénzbírság. Ezzel egyidejűleg adott a lehetőség arra, hogy a privát szféráját bárki a nagyvilág elől rejtve tartsa. A magánkézben lévő ingatlanokat értelemszerűen csakis a tulajdonos kamerázhatja, mikrofonozhatja be. Akit zavar a városokra jellemző köztéri megfigyelés, szabadon elköltözhet egy kisközségbe, vagy akár egy tanyára. A közösségi oldalak látogatása, sőt egyáltalán a világháló használata is teljes mértékben önkéntes, senki sem szorít pisztolyt a halántékunkra, hogy bármit is posztoljunk a fészbukon. (Ismerek olyanokat, akik két számítógépet használnak, s csupán az egyik csatlakozik a netre, a másik tárolja a féltve őrzött, sötét titkokat...) A többség azzal is régóta tisztában van, hogy a diszkrét üzleti megbeszélések esetén szerencsés a tárgyalón kívül hagyni a mobiltelefonokat. Vásárlásainkról sem kell mindenkinek tudnia: a készpénzes fizetés rendszerint nem hagy semmiféle nyomot. Ha ismerjük a 21. századi technológiában rejlő lehetőségeket és veszélyeket, úgy - kihasználva az előbbieket és elkerülve az utóbbiakat - sosem válik valósággá, hogy "a Nagy Testvér mindent lát". Vagy ha mégis, úgy parádés gyorsasággal csomagoljunk össze, mert valami nagyon ijesztő helyre keveredtünk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr1514253859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2018.09.24. 09:58:26

A negatívumokhoz még azt is hozzá kell tenni, hogy az ilyen rendszer nem csak a bűnözőket, hanem a "deviáns" viselkedést is bünteti. Az idézőjel azért van, mert ha megnézed a történelem nagy alakjait, a legtöbb saját korában deviánsnak minősült és kirekesztették.

Az alternatíva pedig az, hogy bármilyen is a rendszered, lehessen belőle kilépni. Azaz pl. ha én egy olyan vasúttársaságot üzemeltetek, ami nem a pontrendszer szerint adja el a jegyeket, akkor ne kényszerítsenek erre erőszakkal.

Berelhetoreklamfelulet 2018.09.25. 08:33:09

Megfigyelik a bűnözőket.
Ennyi.

G. Nagy László 2018.09.25. 09:11:30

@Berelhetoreklamfelulet: De látod, hogy nem csupán erről van szó. Ez egy olyan eszköz, amely valóban alkalmas a diktatorikus kormányzás támogatására. Nyugat-Európában a másik végletet látjuk: semmi nyilvántartás, semmi megkülönböztetés, semmi beazonosítás, mindez a végtelen felelőtlenség a politikai korrektség jegyében. Azért izgalmas a kínai modell, mert ezen keresztül precízen láthatjuk, hogy mi etikus és mi nem, mi az, ami a társadalom érdeke, s mi az, ami csupán a kormányzaté.

A bűnözők megfigyelése - önmagában - egyértelműen pozitív elem.

Zabalint 2018.09.25. 14:09:40

Nagyon nagy naivitás kell ahhoz, ha azt gondolod ezt az eszközt úgy lehetne felhasználni, hogy nagyobb súlya legyen a pozitívumoknak. Kb. annyira esélyes, mint a működőképes kommunizmus. A politika nem úgy működik, hogy vannak jóindulatú meg rosszindulatú politikusok, bizony a nyugati demokrata politikusok is úgy cselekednének, mint a kínaiak, ha ehhez megfelelő hatalmat kapnának (sőt Kína vezetése kimondottan humánusnak számít a lehetőségeikhez képest). A cikkben szereplő eszköztár melegágya a hatalommal való visszaélésnek, hatalmas nagy csoda kellene, hogy elsősorban ne erre használják.

A másik, hogy totalitarista diktatúrákban nyilván jobb a közbiztonság, mint egy demokráciában. De épeszű ember a saját szintjén sem akar mindent a biztonság oltárán feláldozni.

Zabalint 2018.09.25. 14:12:01

@stoic79:
Nem erőszakkal kényszerítenének, hanem egy ilyen pontrendszer nagyon kedvezne a mindent átszövő urambátyám rendszernek, ídővel csak a hatalommal jóban lévő vállalkozások tudnának talpon maradni. Ha nem alkalmaznád a pontrendszert, akkor te is le lennél pontozva a vállalkozásoddal és a családoddal együtt.

G. Nagy László 2018.09.25. 16:27:05

@Zabalint: Ami a kínai példát illeti, a lényeg pont ez volt: bemutatni a morálisan jó, vagy elfogdható elemeket, szembehelyezve az elfogadhatatlanokkal. Naív tán nem vagyok, de idealista feltétlenül: hiszem, hogy csaknem mindent lehet tisztán jóra használni, szándék kérdése csupán. Az államban magam sem bízom különösebben, s alapvetően minél karcsúbb szerepet szánnék számára.

Ami a közbiztonságot illeti: egyáltalán nem kell, hogy a diktatúrákban jobb legyen. Egy határozott, következetes demokráciában simán lehet jobb, mint egy káoszszerű diktatúrában. Ezek - elvben - nem függenek össze, még akkor sem, ha a gyakorlat számos esetben Téged igazol.

steery 2018.09.25. 18:18:24

A történelem arra tanít minket, hogy minden eszköz felhasználható a másikért vagy a másik ellen is. Csak a szándék számít, ami viszont mindig a körülményektől függ, hogy egy adott helyzetben az akaratunk ütközik-e a másikéval? Ha igen, ami idővel elkerülhetetlen, akkor jön a harc, elnyomás, erőszak, kényszerítés, bűnelkövetés. Az emberiség legfontosabb tulajdonsága, hogy végül minden eszközt felhasználunk az egymás elleni küzdelemben, gátlástalanul, a rövid távú biztos haszon érdekében feláldozva a hosszú távú bizonytalan hasznot . Így a totalitárius megfigyelő és népnevelő rendszer magában hordozza mindazt a gonoszságot, amire az emberek képesek lehetnek vele. És addig fog bővülni, fejlődni, míg mindent elemészt maga körül, hisz a rendszer mesterséges intelligenciával fog működni, ami elkerülhetetlenül az egyének, közösségek, végül az egész emberiség ellen fog fordulni. Ez törvényszerű és megállíthatatlan folyamat. És még egy tanyán vagy lakatlan szigeten sem lehet majd túlélni - hosszabb távon.

G. Nagy László 2018.09.25. 18:25:09

@steery: Csúnya jövőkép, de abszolút reálisnak tűnik...

Nem leszünk gyarmat ! 2018.09.25. 19:23:19

Kb. ugyanaz mint a facebook az USA érdekszférában :)