téveszmék

"Az asszonynak a konyhában a helye"

2018. október 08. - G. Nagy László

asszony_konyha.jpg

 

Immáron hosszú-hosszú esztendők óta folyik a nagy ideológiai harc. A konzervatívok szerint a nők elsősorban feleségek és anyák, míg az igazán elszánt feministák kosztümös menedzserasszonyt faragnának mindegyikükből. Nem lehetne úgy, hogy a csajok maguk döntik el, milyen életpályát szeretnének?

 

Először is azt kéne látni, hogy még véletlenül sem vagyunk egyformák. Carl Gustav Jungtól tudjuk, hogy mindannyiunkban ott él az ellentétes nem tudattalan képviselője: az anima - a férfiben élő nő; illetve az animus - a nőben élő férfi. Fogalmazhatunk úgy is, hogy biológiai nemünktől függetlenül férfi- és női energiákból építkezünk, ki-ki a maga módján.

energia4.jpgEbből következik, hogy léteznek férfias nők és nőies férfiak, amellett, hogy a többséget azért a férfias férfiak és a nőies nők adják. A tudatosság valahol ott kezdődik, hogy megpróbáljuk elhelyezni magunkat ezen a palettán, beazonosítva építőelemeinket. Ez nem csupán a tűzhely és a csatatér közti választás szempontjából lényeges, de párkapcsolatainkat is jelentős mértékben meghatározza. Két megadó személyiség kapcsolata hamar kihűl és unalmassá válik, míg két szenvedélyes és kemény karakter viszonyát a folyamatos robbanás-közeli állapot fogja jellemezni. A nagyon férfias férfiak és nagyon nőies nők megfelelő energia-egyensúlyt teremthetnek egy közel-keleti típusú frigyben, csak az égvilágon semmi mondanivalójuk nem lesz egymás számára. A határozott üzletasszonyt pedig jól kiegészítheti egy introvertált, érzékeny költőpalánta, csupán felnézni nem lesz képes rá, így a természetes vágyat fogja nélkülözni viszonyuk. Az igazán szerencséseket a 65:35-ös arány jellemzi, ahol a biológiai nemnek megfelelően billen az energiamérleg.

 

Amikor a téma kapcsán valamiféle általános ideológiát igyekszünk a világra erőltetni, legalább két súlyos hibát elkövetünk. Az egyik az, hogy nem vesszük figyelembe a női nemen belül meglévő széles, akár markánsan eltérő karaktereket felvonultató személyiség-palettát. A másik az, hogy mind a fundamentalista, mind a feminista megközelítés ellenséget gyárt a két nemből. A címbéli frázisba belesűrűsödik a nők sok évszázados, megalázó alávetettsége. Ugyanakkor tökéletesen hamis a feminista látásmód is, amely úgy festi le a világot, mintha gyermeket nevelni és háztartást vezetni nettó szolgaság, míg munkát vállalni és karriert építeni színtiszta élvezet volna. Rutinos antifeministák ilyenkor azonnal előhúzzák a bányász-kártyát, emlékeztetve arra, hogy a feminista kvótakövetelések - érdekes módon - mindig a parlamenti és igazgatótanácsi helyekre vonatkoznak, sohasem a vájár állásokra.

 

A magam részéről semmiféle problémát nem látok abban, ha a biológiai, pszichológiai, szociológiai és történelmi ismereteinket összefésülve egy új tudományág jön létre, mely a nemek közti eltéréseket és hasonlóságokat kutatja. Azzal sincs baj, ha e terület iránt - természetes és érthető okokból - elsősorban feminista beállítottságúak érdeklődnek. Azt ugyanakkor már meglehetősen aggályosnak vélem, amikor egy tudományág nem az értelemre és a tapasztalati tényekre épít, hanem engedi, hogy az érzelmek és az ideológiai meggyőződések torzítsák. Az Indexen pénteken jelent meg az a cikk, amely beszámol három amerikai kutató - egy filozófus, egy matematikus és egy szerkesztő - hónapok óta tartó, kifejezetten szellemes szélhámoskodásáról. Összesen húsz, totálisan légből kapott, áltudományos cikket hoztak össze - elsősorban gender témakörben - melyek közül néhány meg is jelent valamelyik rangos, lektorált szakfolyóiratban. Elég volt hivatkozni pár kamustatisztikára, s alkalmazni a feminista szakzsargont, hogy egészen szürreális tanulmányok lássanak napvilágot. "A konceptuális pénisz, mint társadalmi konstrukció" című anyag egyenesen azt állította, hogy a férfi nemi szerv a felelős a klímaváltozásért. A portlandi ebek közt elharapódzó nemi erőszakról szóló tanulmányuk szerint a patriarchális rend leleplezése a kutyák világában is megkerülhetetlen és sokat segíthet az emberi nemi erőszak megértése terén. "A mi harcunk az én harcom: Szolidaritás-feminizmus, mint a neoliberális és egyéni választási feminizmusra adott interszekcionalista válasz" című cikkükbe a Mein Kampf egy részletét emelték át, ám ez is simán megjelent. Személyes kedvencem az az értekezés, mely szerint a hetero férfiak gyanúsan ritkán helyeznek fel maguknak szexuális eszközöket análisan, s ennek elsődleges oka az a félelmük, hogy melegnek néznék őket... Ahogy a három bajkeverő is megfogalmazza: a probléma azokkal a paradigmákkal, tanszékekkel és folyóiratokkal van, ahol a forradalmi hevület felülírja valóság megismerésének igényét. Jómagam különösen fájdalmasnak tartom az ilyen jelenségeket, hiszen amikor a hit kerül a tapasztalás elé, az minden esetben a középkort idézi, és méltatlan módon lejáratja magát a tudományt, az egyetlen hiteles kapaszkodónkat.

 

Minden filozófia, eszme, ideológia és tudományos tézis addig legitim, amíg a megismerhető igazságra épít és a társadalom elégedettségét szolgálja. Minden olyan irányzat, amely megkérdőjelezi a két nem egyenrangúságát és egyenjogúságát - akár az iszlám típusú patriarchális jogi aszimmetriával, akár a feministák kvóta igényével, illetve a férfiak permanens hibáztatásával - egészen biztosan nem az igazságosságot és a társadalmi békét építi. Tamás Gáspár Miklós így ír A dzsenderrendelet értelme c. eszmefuttatásában: "A férfiaknak minden okuk megvan a lelkiismeret-furdalásra - igen, mindannyiunknak -, a hatalom, a hierarchia, az egyenlőtlenség nem magától olyan, amilyen: csináljuk. A megbántott nők szenvedése és bánata nem csak objektív társadalmi tény. Valaki hibás érte." Ha mindezt száz évvel ezelőtt írja, egyetértenék vele. Ma, Európában semmiféle okunk sincs az ilyen irányú lelkiismeret-furdalásra. Ahogyan Sztálin és Hitler bűneiért; a gyarmatosító angolok, franciák és portugálok tetteiért, illetve az amerikai rabszolgatartók kegyetlenkedéseiért sem vagyunk felelősek. Egyszerűen azért, mert mindez már a múlt. A nők pontosan ugyanazokat a szabadságjogokat élvezik a kontinensen, amelyeket a férfiak, s ezzel a kérdést - morális és jogi szinten - le is lehet zárni. Amennyiben léteznek olyan nők, akik a mai napig elnyomva, megalázva vagy kihasználva, túlhajszolva érzik magukat, az már saját privát szférájukból, családjukból, párkapcsolatukból következik. A jó példa és az iránymutatás itt is jól jön, de azért ne az államtól és a jogszabályi környezettől várjuk, hogy meghatározza, miként kéne szeretnünk egymást. Vagy azt, hogy kinek van a helye a tévé előtt a kanapén, s kinek a konyhában.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr8714286151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zabalint 2018.10.08. 14:01:59

Szvsz jogi értelemben van lezárva a kérdés, moralis értelemben nem, hiszen a társadalomban vannak olyan berögzült dolgok, mint pl. a cikk címe, amik sokkal lassabban változnak, mint a jog. És ha konkrétan egyéni szinten is dől el, hogy az anő lesz elnyomva, aki hagyja magát, ez azért nem olyan egyszerű társadalmi szinten, hiszen ma is mashogy, más elvárásokkal nevelik a gyerekeket, ha fiúk, illetve ha lányok.

Persze nehéz eldönteni, mi az, ami a genetikai, mi az, ami a társadalmi nemhez tartozik a cikkben szereplő férfi és női "energiák" sem mind bizonyítottan genetikai okokból gyakoribbak egyik vagy másik nemnél, csak erre még nincsen válaszunk. Szerintem a gendertudománynak az tenne jót, ha elmenne részben természettudományos irányba, hogy ezekre választ lehessen kapni.

Mindenesetre én azért értek egyet sok dologban a mérsékelt feministákkal, mert férfiként is számos hátrány ér a társadalomban jelenlévő nemi sztereotípiák miatt. Pl. ilyen az, hogy a férfi ne beszéljen az érzelmeiről, inkább rejtse el, mutasson kifelé keménységet. Aki nem ezt teszi, arra minimum furán néznek, rossz esetben le is nézik. Pedig ez a sztereotípia forrása egy rakás párkapcsolati problémának, félreértéseknek.

Zabalint 2018.10.08. 14:09:49

Ami pedig a logika vs. intuíció összevetést illeti, szerintem ez az, amivel nagyon sok férfi becsapja önmagát. A döntései nagy részét mindenki intuíció alapján hozza meg, csak nagyon sokan racionalizálják logikával, de leginkább logikusnak tűnő levezetésre. Na, ez az ami szerintem jellemzőbb ránk férfiakra.

G. Nagy László 2018.10.08. 16:24:21

"Persze nehéz eldönteni, mi az, ami a genetikai, mi az, ami a társadalmi nemhez tartozik"

Szerintem olyan létezik csupán, hogy BIOLÓGIAI nem. Semmi egyébről nem érdemes beszélni, mert csak zavarossá teszi a képet. Ebből persze következik egy csomó minden, már csak azért is, mert szülni mindig a nők a fognak. A szavaknak, fogalmaknak addig val értelme, amíg tisztább megértéshez vezetnek. A feminista tolvajnyelv gyakran csak összekuszálja a dolgokat.

Zabalint 2018.10.08. 17:03:57

@G. Nagy László:
Mindegy minek nevezzük, a társadalmi nem viszont elég kézenfekvő kifejezés azokra a tanult dolgokra, amelyek nem a biológiai nemünkből következik, hanem a tarsadalom társítja az egyik vagy a másik nemhez.

Egy kézenfekvő példa a gyerekek nemek és a színek, kultúránként eltér, hogy mik a fiús, és mik a lányos színek. Mégis megrökönyödést keltene egy kisfiú csupa rózsaszínben. Vagy ott van az ékszerhasználat, az is kultúránként eltérő, hogy a férfiak vagy a nők használnak belőle többet.

De ezek csak felszínes dolgok, sokkal mélyebb dolgokban is lehetnek olyanok, amik a kultúrából fakadnak, és nem a biológiai nemből. Az, hogy ezt kutatni érdemes, az független a feministáktól.

G. Nagy László 2018.10.08. 18:07:25

@Zabalint: Hogy kutatni érdemes, abban nincs vita köztünk. Ha a nők és a férfiak nem jönnek ki jól egymással - akár az egyén, akár a társadalom szintjén - az elsősorban abból fakadhat, hogy nem ismerjük egymást eléggé. Ezért szarok a párkapcsolatok, ezért nem tud a srácok többsége csajozni sem.

A baj ott kezdődik, amikor a baloldal nem találja a helyét és a feladatát (mert a nemi és faji jogi aszimmetriák megszűntek, s nyugaton már a kétkezi melósok is éppen elég jól élnek), ezért kreál magának szürreális és társadalomromboló célokat. A Közel-Keleten valószínűleg én lennék a legharcosabb feminista. Itt nem :)

Zabalint 2018.10.08. 18:38:32

@G. Nagy László:
De épp az az, hogy egyáltalán nem szűntek meg a nemi és faji asszimetriák, jogi szempontból persze igen, de a gyakorlatban messze nem, inkább csak enyhültek. Amit álproblémának nevezel, az igenis probléma, csak szerintem nem ástad bele magadat eléggé. Nyilván a közel keleten rosszabb, szerintem ez is az egyik oka, hogy sokan hamis középútnak tekontik a jelenlegi itthoni helyzetet a közel-keleti és a (mérsékelt) feministák elképzelései között.

Egy példa egy csomóan hangsúlyozzák, hogy a metoo mennyire túl lett tolva. Arra is lehet mondani, hogy egyedi esetek néhány zaklató férfi szedett áldozatot, illetve nyilván lehetnek ártatlanul megvádoltak is. A probléma nem ezzel van, hanem a társadalmi megítéléssel. Ha végignézel egy átlagos magyar Facebook komment folyamot, látszik, hogy messze nincs rendben a helyzet. Egy csomóan szemükre vetik a zaklatott nőknek (vagy féfiaknak), hogy miért csak most. Nos, ez a hozzáállas az empátia teljes hianyaról szól, és nagyban hozzájárul épp ahhoz, hogy az áldozatok nem mernek tenni semmit. Mert bizony épp ettől félnek, a társadalom megvetésétől, hiszen évszázadokig az áldozatot (is) hiábáztatták ilyen esetekben.

Egyébként párkapcsolatban erről is sokat érdemes beszélni,nén például egészen máshogy látok bizonyos dolgokat, amióta elmesélte a feleségem, hogy miket tapasztal. Pl. őt is zaklatták gyerekkorában, abból sem lett ügy, és ezért ő haborodott fel legjobbam, mikor a 13 éves kislányt azzal vádolják egyes kommentelők, hogy miért csak 2 év múlva. Mert ő pontosan átérzi azt a lelki folyamatot, amiért anno nem merte eleinte elmondani, pedig neki kimondottan őszinte kapcsolata volt a szüleivel. De ez nem kizárólag gyerek aldozatokra igaz, egy munkahelyi enyhe zaklatasból példaul nagyon kevesen mernek ügyet csinálni.

Lesöpörni ezeket a problémákat azzal, hogy a "baloldal" álproblémái, szerintem nagyfokú empátia deficitre vall.

G. Nagy László 2018.10.08. 20:11:30

@Zabalint: Várj, nem egyről beszélünk! Amikor valakit szexuálisan bántalmaznak - pláne egy gyereket - az a legundorítóbb tettek egyike. Ami a metoo dolgot illeti:

teveszmek.blog.hu/2017/10/29/_ha_egy_no_nemet_mond_az_azt_jelenti_talan

Zabalint 2018.10.09. 09:15:01

@G. Nagy László:
Az esetek többségében az általad említett szürke zóna van, ami szerinted a férfi "kiherélését" jelenti, valójában viszont a nők zaklatásnak élik meg.

A másik, hogy ez szervesen kapcsolódik a többi egyenjogúsághal kapcsolatos témához. Hiszen pl. milyen az, ha mondjuk egy szervezetben a nők előrejutása azon múlik, hogy hogyan fogadják a vezetők közeledését. És most nem beszéltem közvetlen szexuális eseményről, tényleg csak udvarolgatásról.

Egyébként ha álproblémakról beszélnénk, akkor a cikked címe sem merülne fel, mint közhely. Pl. tudod mennyi kritikát kap a feleségem random emberektől, hogy nem főzéssel tölti a hétvégéket, hanem helyette együtt túrazunk. Férfiaktól is, de a konyhatündér szerepre beragadt nőktől a legdurvábban.

Tudod mi az, ami a biológiai nemből következik egyébként? Az, hogy a nők tudnak szülni. Az, hogy a gyereknevelésben, a házimunkában, a karrierben, a tudományos életben, stb., stb. ki mekkora szerepet vállal, nem következik a nembőp, mégis a gyakorlatban teljesen mások az elvárasok a férfiak és a nők esetében. És valószínűleg te értelmiségi körben mozogsz, ahol ez nem annyira durva, de nézd meg mi van a munkások esetében például. Vagy csak képzelj el a tipikus férfi munkásbrigádba egy nőt.

G. Nagy László 2018.10.09. 10:53:24

@Zabalint: "Az, hogy a gyereknevelésben, a házimunkában, a karrierben, a tudományos életben, stb., stb. ki mekkora szerepet vállal, nem következik a nemből"

Az egyes ember esetén valóban nem. Semmi baj azzal, ha anya csinál karriert, s apa főz vacsorát. Ám ők jelentik a vékonyabb szegmenst. Az a tény, hogy a nők többsége - szemben a férfiakkal - többre értékeli a családi örömöket a karriernél, evolúciós örökségünk. Az, hogy az üzleti, művészeti és tudományos szférában jócskán több a férfi, pár száz éve még következhetett volna a nők elnyomásából. Ma már nem. Sokkal mélyebb, evolúciós oka van. Mivel a szexuális szelekció úgy működik, hogy a nők választanak, a férfiak feladata, hogy megmutassák, hogy milyen sokra képesek. Alapvetően ebből fakad minden. Nem fekete-fehér a kérdés, mint mondjuk a gorillák esetében, ahol igen nagy a különbség nőstény és hím között, de kétségtelenül nem vagyunk egyformák. A méretbeli különbségek beszédesek.

Zabalint 2018.10.09. 11:11:28

@G. Nagy László:
De épp ez az, hogy tényként kezeled, hogy az, hogy sokkal több férfi választja ezt, és sokkal több nő meg azt, annak kizárólag biológiai oka van, hiszen szerinted az elnyomás teljes mértékben megszűnt. Holott azok a nők, akik mást akarnak, mint az elvart szerepük, mellesleg azok a féfiak is, nap mint nap szembesülnek a társadalom állította akadállyal. És akkor nem beszéltünk azokról, akik nevelés, kondicionálás hatására elfogadták a szerepüket. Hany ilyet ismerek, aki belül mégis frusztrált miatta...

Szóval nem, nem pusztán kivételekről van szó. Pl. programozók között is megy a szöveg, hogy az idióta feministak nyomják a kampanyt, hogy a lanyok programozzanak. Bár megjegyzem, szerintem nagyon rosszul csinálják ezt sok esetben (nőies dolgokkal kampányolnak, ami épp a kocka lányokat riasztja el), ugyanakkor igenis van annak alapja, hogy a technológiában is a lányokat gyerekkoruktól máshogy kondícionálják (az én és a feleségem csaladja ebben példaul kivétel - tele van műszakis nőkkel). Azért is érdekes kérdés, mert kultúránként eltér hogy mennyi a nők aránya a szakmában. Pl. Indiában sokkal magasabb a női programozók aranya. Pedig ott aztán komolyabb gondok vannak a női egyenjogúsaghal, mint nálunk. Mégis más kultúra, ezért ezen az egy területen mashogy alakultak a dolgok. Szóval nem, messze nem a biológiai nem az egyetlen meghatározó a társadalmi nemi sztereotípiákban. Ahogy amúgy egyes szakmak, lásd pl. tanító túlzott elnőiesedése is komoly gond.

Zabalint 2018.10.09. 11:15:29

@G. Nagy László:
A másik, hogy akkor ezek szerint az sem következhet legalább részben az egykori társadalmi elnyomasból, hogy az USA-ban a feketék átlagosan aluliakolázottabbak? Mert szerintem bizony következhet, akkor is, ha már jogilag nincs semmilyen elnyomás. Ez nem egy egybites kérdés, hogy most vége, és akkor már nincs hatással, a társadalom is a jog után egyből átáll az új felfogásra. Mondom, beszélgess gyári munkásokkal, nézd meg hogy élnek, és nem fogod azt állítani, hogy ezek a jelenségek nem léteznek. De persze az értelmiségi középosztályban is megvan még ugyanez, csak sokkal burkoltabban.

G. Nagy László 2018.10.09. 11:28:35

@Zabalint: Mindenben igazad van, csak különítsük el az ideális világot a hétköznapok rossz beidegződéseitől és munkásnyomorától! Pont azért írom a hülye posztjaimat, hogy vetkőzzük már le végre az olyan faszságokat, mint a szokások, hagyományok, társadalmi elvárások! Egy érett, tudatos, felmőtt ember ilyenekkel nem foglalkozik, magasról tesz a nagyszülők normájára. A cél az, hogy a társadalom érett, tudatos, felnőtt emberekből álljon, vagy legalábbis minél nagyobb részben. A felmérések szerint ebbe az irányba haladunk, még ha lassacskán is. A baloldalnak ez nem lehet célja, mert akkor nem lesz kit pátyolgatni. A jobboldalnak sem, mert mi lesz a hagyományokkal... Ez egy klasszikus liberális eszme, a gondolkodó emberek világa.

talian 2018.10.11. 13:22:50

Szerintem Laci kb. azt próbálja kifejezni a maga egyszerű eszközeivel, hogy ma már a nőknek minden lehetőség a kezükben van, hogy a maguk javára formálják a világot, ahol még kell. Kezdve a párválasztástól (ma már egy egyedülálló, gyereket nevelő karrierista nő nem egy lenézett pária) a politikai tevékenységig, jogi lépésekig. Nyilván ez egy időigényes folyamat, és a férfiakkal karöltve, nem azok ellen kell ezt véghezvinni, de innentől kezdve ugyanakkora a felelősségük a sikerben.

G. Nagy László 2018.10.11. 16:49:43

@talian: Kétségkívűl ez is benne van, már amennyire a magam egyszerű eszközei ezt kifejezni engedik :)