téveszmék

"Az idegen szép"

2018. október 10. - G. Nagy László

migrans.jpg

 

Fél évvel a választások után még mindig a bevándorlás kérdése az első számú téma a hazai média jobboldali szárnyában. Akárhány kormánypárti politikus, illetve újságíró nyilatkozik a kérdésben, csaknem szóról szóra ugyanazt halljuk minden esetben: "Meg kell védenünk a vallásunkat, a szokásainkat, a biztonságunkat, a gazdaságunkat, a kultúránkat." Vagyis a konzervatívok az égvilágon mindent veszélyeztetve látnak, szemben a baloldali véleményformálókkal, akik továbbra is azt szajkózzák, hogy be kell fogadni mindenkit, nincs ebben semmi kockázat. Ez is egy olyan problémakör, ahol az ember úgy érzi: mintha két külön bolygón járnánk. Ideje volna elkezdeni józanul gondolkodni.

 

1. VALLÁS - Egy demokratikus társadalomban semmi szükség arra, hogy bárki is őrködjön bármelyik vallás felett. A vallásszabadság az, amit megőrizni érdemes. Egy normális világban a különböző egyházak kapcsán felesleges még az olyan megkülönböztető jelzések használata is, mint a "történelmi". Ahol mindenki szabadon gyakorolhatja a hitét; ahol az állam egyetlen ártatlan felekezetet sem tilt és nem is támogat; ahol minden egyházra ugyanazok a működési és adójogszabályok vonatkoznak, ott semmi értelme az olyan üres frázisoknak, mint hogy "meg kell védenünk a vallásunkat". Nyilvánvaló persze, hogy a fideszesek többsége is magasról tesz a keresztény hitre és tanokra, azonban a hívő szavazóbázis még mindig elég jelentős ahhoz, hogy az ilyen semmitmondó, tisztán jelképes üzenetek is kifizetődővé váljanak.

 

2. SZOKÁSOK - A hagyományok, szokások kérdése már eggyel összetettebb. Evidens ugyanis, hogy egyetlen bevándorló sem veszélyezteti megszokott rituáléinkat, amelyeket a négy fal között végzünk. Ugyanígy: minket sem érdekel, hogy a Nigerből, Pakisztánból, vagy Szíriából érkezők állítanak-e karácsonyfát, vagy locsolkodnak-e húsvétkor. A közterületeken való viselkedésnek ugyanakkor léteznek olyan civilizációs alapnormái, amelyeket joggal várnánk el bárkitől, legyen az őshonos, vagy bevándorló. Láttunk már migránsok után maradt szeméthegyeket, láttunk Európa utcáin ruhátlanul kóborlókat (hogy ezek miért mindig férfiak?), s láttunk olyat is, aki a szökőkútban mosta a fenekét. Igaz, hogy ezeknek a furcsaságoknak egy része büntethető. Az is igaz, hogy az érintettek idővel talán elsajátítják a kontinensre jellemző magatartási normákat. Ám mindezek mellett nem csodálkozom azon, ha az olasz, német és svéd polgárok egyre kevésbé türelmesek a hasonlóakat látva.

 

3. BIZTONSÁG - A leginkább húsbavágó téma a biztonság kérdése. Lehet azzal vádolni a jobboldali sajtóorgánumokat, hogy felnagyítják és eltúlozzák a problémát. Akár azt is mondhatjuk, már-már sportot űznek abból, hogy minden napra jusson valami szaftos, migránsok által elkövetett, erőszakos bűntett. Akárhogy is: épp elég baj az, hogy van mit bemutatni. Nyugat-Európában az iszlám fanatikusok által elkövetett terrorcselekmények, a no-go zónák kialakulása a nagyvárosokban, a sűrű késelések valamint szexuális támadások drasztikusan emelkedő száma joggal tűnik ijesztőnek. Ausztriában tavaly 1030 bűntettet hajtottak végre szúróeszközzel, ebből 635 eset bevándorlókhoz kötődik. Franciaországban 2013 és 2015 között 25,32-ről 30,06-ra nőtt a százezer főre jutó szexuális bűntettek száma, nálunk mindeközben 4,35-ről 2,45-re csökkent. A terrortámadásokat eleddig megúsztuk, s pár rossz hírű pesti utcát leszámítva no-go zónákat se nagyon tudunk megnevezni. Az erőszakos bűncselekmények száma évről évre csökken, azzal együtt is, hogy a tavaly elkövetett 158 gyilkosság még mindig szomorúan magas érték, európai összevetésben is. Minden statisztikán túl: a biztonságra irányuló társadalmi igény feltétlenül legitim. A tömeges bevándorlással járó, ilyen természetű kockázatokra legyinteni minimum felelőtlenség.

 

4. GAZDASÁG - Amikor egy bevándorló úgy érkezik az országba, hogy munkát vállal, s jövedelméből fedezi lakhatási és egyéb költségeit, nemigen hozhatunk fel releváns gazdasági érveket itt-tartózkodásával szemben. Amennyiben azonban állami támogatásra szorul, úgy az adófizető joggal kapja fel a fejét. Csak hogy érezzük a nagyságrendeket: Svédország 2015-ben 50,4 milliárd koronát, a magyar költségvetés 8%-ának megfelelő összeget költött a bevándorlás finanszírozására. Az volna kívánatos, hogy mi is megértsük a nyugat-európai álláspontot, s ők is képesek legyenek a mi szemszögünkből látni a világot. Akármilyen fura is ez számunkra, létezik pár ország, ahol olyan fokú jólét uralkodik, hogy a kormányzat szinte nem tudja mire elkölteni adóbevételeit. Tökéletesen kiépített infrastruktúra, széles szociális háló, pazar oktatás és egészségügy... A Földnek ezen szerencsés szegmenseiben érthetően merül fel az emberekben, hogy ezt a bőséget valamilyen szinten megosztanák a világ nincstelenjeivel. Magyarország ettől fényévnyi távolságra van. Bőven van mit javítani az oktatás, az egészségügy, a közlekedés és általában az infrastruktúra nívóján. Huszonnyolc éve álmodunk osztrák életszínvonalról, ám a rendszerváltás óta - a jelentős előrelépés ellenére - nemhogy csökkent volna, de még nőtt is a különbség. Amikor azt átlagpolgár azt tapasztalja, hogy a fővárostól még Vácig sem tud eljutni autópályán, olyankor joggal tűnődik el azon, hogy vajon miből akarunk mi bevándorlókat etetni? Nem lehet, hogy először a saját dolgainkat kéne rendbe szedni?

 

5. KULTÚRA - Ismét egy üres lufi. A kultúrába ugyanis az égvilágon minden beletartozik, az eddig felsoroltak különösképpen. Ha szűkebben értjük a fogalmat: attól biztosan nem kell tartanunk, hogy a bevándorlók elhalványítják Pilinszky János, Latinovits Zoltán, vagy Radics Béla emlékét. Az sem reális veszély, hogy át kéne írni az Egri csillagok befejezését. Rossz nyelvek mondhatják, hogy elég csak Bécsre tekinteni, ahol - bár a talapzata elkészült - mégsem lesz szobra Sobieski János lengyel királynak, az osztrák fővárosból a török megszállókat kiűző hősnek. Ám az igazság az, hogy erről legkevésbé a Bécsben élő török származásúak tehetnek. A bénázásnak egyedül a szavazatéhes városvezetés az oka, amely valamiért azt gondolja, hogy az emlékmű sértené a választójoggal rendelkező bevándorlók érzékenységét. Igazi elmebetegek.

 

Azt látjuk tehát, hogy a jobboldal bevándorlás-ellenes érveinek egy része üres lózung, semmi egyéb. A biztonsági és gazdasági szempontok viszont semmiképpen sem intézhetők el egyetlen kézlegyintéssel. Számos felmérés és egy népszavazás is világosan láttatja a magyar társadalom általános hozzáállását. Amennyiben a választások idején az önmagukat baloldalinak mondó pártok figyelembe vették volna a népakaratot, s programjukba beemeltek volna egy némiképp szigorú bevándorlás-politikát, úgy könnyűszerrel leválthatták volna az Orbán-kabinetet, de minimum szoros eredményt produkálhattak volna. Az a jelenség, hogy a kormánypártiak az idős, konzervatív, vidéki szavazók megnyerése érdekében a vallás, a szokások és a kultúra védelméről beszélnek, sokkal kevésbé zavarja a fiatal, liberális városlakókat, mint az, hogy az ellenzék pártjainak többsége - a választópolgárok akaratával szembemenetelve - bevándorlásbarát politikát hirdet, s még a valóban húsbavágó kérdéseket is lesöpri az asztalról. A Fidesz keresve sem találná ennél bénább és impotensebb ellenfelet.

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr5314290597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aldum · http://aldum.pw 2018.10.10. 19:07:58

>Akármilyen fura is ez számunkra, létezik pár ország, ahol olyan fokú jólét uralkodik, hogy a kormányzat szinte nem tudja mire elkölteni adóbevételeit.

Akkor miert nem csokkentenek adot?

G. Nagy László 2018.10.11. 00:15:53

@aldum: Egészen nyilvánvalóan ez volna minden tisztességes kormány feladata. Csakhogy minél kisebb összegek sorsáról rendelkeznek, annál szűkebbnek érzik a hatalmukat. Beteg világ.