téveszmék

"Szemet szemért, fogat fogért"

2018. október 15. - G. Nagy László

encs.jpg

 

Egy héttel ezelőtt csaknem megismétlődött az olaszliszkai tragédia. A Borsod megyei Encsen egy 52 éves helyi nő elgázolt egy 5 esztendős, cigány származású kislányt. Az asszony megállt, kiszállt az autóból, hogy segítséget nyújtson, mire a gyerek rokonai azonnal körbevették, s két férfi "megöllek, kutya" felkiáltással nekiesett. Kiverték egy fogát, ütötték, rúgták, majd szétverték a kocsit is. Mi több, még a helyszínre érkező mentőautót is megrugdosták. A kislányt súlyos, de szerencsére nem életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba, a két brutális agresszort pedig letartóztatták, ám viszonylag gyorsan el is engedték őket.

 

David R. Hawkins, amerikai orvos, a tudatkutatás kiemelkedő alakja szerint az emberiség 78%-a rémesen alacsony tudati szinteken vegetál, amelyeket a gyűlölet, a harag, a félelem, a szégyen és a bűntudat határoz meg. Talán durvának tűnik, hogy ötből négy földlakót olyan mély tudatlanság jellemez, hogy aligha várhatunk tőlük önálló morális megfontolásokat. Ám ha figyelembe vesszük, hogy az írott történelem jelentős részében - köszönhetően a vallásoknak és más gyilkos ideológiáknak - kis híján a komplett emberiség ezeken a negatív szinteken tengődött, azt mondhatjuk, nem is olyan rossz a helyzet. Manapság azért látjuk drámainak az olaszliszkai lincselést és az encsi brutalitást, mert a 21. századra már meglehetősen szélesre nyílt az olló a korszellemnek megfelelő attitűd és a primitív magatartásformák között. "Sosem lesz békés az együttélés" - nyilatkozta lehangoltan Szeles András, a város fideszes polgármestere, hozzátéve: "Sajnos ez a szégyentleljes, felháborító és szomorú eset is azt bizonyítja, hogy vannak olyan emberek a közösségben, akik az általános emberi együttélési szabályokat nem tudják betartani, kivetkőztek emberi mivoltukból és állatias módon viselkedtek, ez a viselkedés pedig mindenféleképpen elfogadhatatlan. Ez a közösség évek óta ott él, és nem várható, hogy tagjai egyik pillanatról a másikra megváltozzanak.

 

Valójában nem szükséges egetverő tudati szint ahhoz, hogy az elme - az encsi eset szemtanújaként - viszonylag gyorsan végigfuttassa a következő gondolat-, illetve cselekvéssort:

  1. Segítséget nyújtok a megsérült kislánynak.
  2. Tudatosítom, hogy baleset történt, szó sincs szándékos gázolásról.
  3. Megállapítom, hogy a sofőr vétlen, szabályosan hajtott, nem tehet a balesetről.
  4. Érzékelem, hogy az autó vezetője is sokkot kapott, igyekszem megnyugtatni.
  5. Végiggondolom, hogy lehet-e személyes felelősségem, vagy tanulnivalóm a baleset kapcsán, megfelelően óvom-e gyermekeimet.
  6. Figyelembe veszem, hogy az adott pillanatban tanúsított magatartásomnak milyen hatásai lehetnek.

Nem tartom eltúlzott igénynek, hogy a társadalom meghatározó többsége képes legyen végigzongorázni egy ilyen, viszonylag egyszerű gondolatmenetet, még felindult állapotban is. Tiszta sor, hogy a két brutális nőverőtől nem elvárható mindez, ám az a minimum talán igen, hogy legalább a második pontig eljussanak. Irgalmatlanul sötét lélek kell ahhoz, hogy bárkiről is szándékosságot feltételezzünk egy ilyen esetben, ahhoz meg különösen, hogy egy véletlen baleset miatt kiáltsunk bosszút. Arról nem is beszélve, hogy a spontán reakció még az első pontig sem jut el. Nem az az nyitómondat, hogy "mi van veled, kislány?", hanem az, hogy "megöllek, kutya!" Igazat kell adni a polgármesternek: ez nem egy tolerálható attitűd. Ezen a tudati szinten nem muszáj intelligenciát, empátiát, személyes felelősségvállalást, vagy a hosszú távú következményekkel való számvetést feltételezni senkiről. De annyit mindenképpen, hogy emberhez méltóan viselkedünk.

 

Első blikkre tehát azt látjuk, hogy a két bűnelkövető haragmenedzsmentje közel sem optimális. Elveszíteni a fejünket és azonnal tettlegességgel reagálni - ez valóban állatias szint. Ám ez csupán a felszín. Érdemes elidőzni egy percre az eset pár mellékszála körül, hogy legalább sejteni tudjuk, mi zajlik az ilyen ember fejében, lelkében. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy szétverik a gázoló autót, majd a mentőautót is megrugdossák. Azonnal eszünkbe jut Xerxész, a perzsa uralkodó, aki bosszúból megkorbácsoltatta a tengert, illetve a korai munkásmozgalom géprombolói. Van ebben valami megdöbbentő éretlenség, amikor a dühöt élettelen tárgyakra vetítjük ki. David R. Hawkins szavaival: "A fizikai külső rendkívül félrevezető. Sokan felnőttnek látszanak, de egyáltalán nem nőttek fel. Érzelmi életét tekintve a legtöbb ember még mindig gyerek. Az óvodában és a játszótéren uralkodó érzelmek a felnőttéletbe is átöröklődnek." Ugyanakkor ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy mindez csupán haragkezelési probléma (bár az is épp elég tragikus volna önmagában is). Az első reakciókat még magyarázhatja a felindultság. Azonban pár perc elteltével a pulzusszám és a vérnyomás visszaáll nyugalmi szintjére, s elvonul a lila köd. Ekkor már joggal várnánk, hogy az érintettek valamelyest magukba szállnak. Azonban szó sincs ilyesmiről. Az a korántsem elhanyagolható körülmény, mely szerint a brutálisan megvert nőt még meg is fenyegették, hogy rágyújtják a házát és megölik a lányát, arról árulkodik, hogy sokkal mélyebb a baj. Úgy tűnik, hogy ebben a cigány közösségben "becsületbeli" ügy a "szemet szemért, fogat fogért" elv érvényre juttatása. A gázolónak MUSZÁJ bűnhődnie, függetlenül attól, hogy van-e bármilyen felelőssége a történtekben. Mintha ettől állna helyre a világ egyensúlya. Vegyük észre és mondjuk ki, hogy ez egy olyan végtelenül primitív világlátás, amelynek semmi keresnivalója a 21. században. Ne legyen igaza az encsi polgármesternek, amikor azt mondja: "Sosem lesz békés az együttélés." Háromezer évvel ezelőtt - megfelelő minták hiányában - tényleg reménytelen lett volna hátrahagyni ezt az attitűdöt. Ma sem indulnánk jó eséllyel, ha Afrikában, a Közel-Keleten, vagy Latin-Amerikában igyekeznénk azon, hogy a tudati szint valamicskét emelkedjen. Idehaza azonban nem csak megkerülhetetlennek, de lehetségesnek is tartom a pozitív elmozdulást, elég megnézni a városi cigányság egyre magasabb szintű integrációját. Nem tudom, mi a megfelelő út a paradigmaváltáshoz, de abban biztos vagyok, hogy százszor és ezerszer is el kell mondani: a bosszú, az agresszivitás nem jelent semmiféle értéket. Talán azért nem fektetünk erre különösebb hangsúlyt, mert számunkra annyira magától értetődő; ugyanakkor látjuk a közöttünk élő, hihetetlenül primitív, legjobb esetben is középkort idéző szubkultúrákat is, amelyekben mindez egyáltalán nem tűnik evidensnek. Az iskolának elképesztően komoly szerepe lehetne abban, hogy a következő generációkat már egy új, legalább a modern kornak megfelelő tudati szint jellemezze. Ha már bevezetésre került az erkölcstan oktatás, legalább használhatnánk valami hasznosra is.

 

Világos, hogy az encsi nőverők - egyelőre - nem látnak tovább a saját nagyon szűk világuknál. Mégsem haszontalan, ha kimondjuk, hogy tetteiknek milyen hosszú távú következményei lehetnek. Az egyik legszomorúbb az, hogy ezek után a legtöbben még véletlenül sem fognak megállni egy hasonló gázolás után. Nyilván hívják majd a mentőket és feladják magukat a rendőrségen, de nem fognak a sérült segítségére sietni, ha ezzel az életüket teszik kockára. Egészen döbbenetes: elég két ilyen elmebeteg eset ahhoz, hogy kiölje a jóérzésű ember legtermészetesebb zsigeri reakcióját, az azonnali segítségnyújtást. A másik negatív következmény az, hogy minden ilyen brutális tett piszok sokat ront a cigányság általános megítélésén. Sokan - bitang jó zenészek, vajdák, roma vállalkozók, városi értelmiségiek, kétkezi munkások s talán még pár jószándékú politikus is - évtizedek óta munkálkodnak azon, hogy a cigányságot honfitársainknak, barátainknak, testvéreinknek tekintsük. Nem kéne újra és újra lerombolni mindazt, amit eddig felépítettek.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr6614296993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tompahawk · https://oberwaldmeister.blog.hu 2018.10.15. 09:31:40

Az agresszivitást alapvető motornak, reflexnek tartom. Mint önvédelmi mechanizmus, létfontosságú. Nem lehet szelíden elüldözni a kertedet dézsmáló tolvajt, vagy a lányaidra leskelődő szatírt. A teljes elfojtás illúzió, csak máshol, sokkal alattomosabb formában bukkanna elő. Nincs veszélyesebb mint egy jól képzett bankár vagy politikus elfojtott agresszivitással. Nőket talán nem ver az utcán, de hitelszerződéseket irat alá tudatlanokkal, hazaárulózik, gyűlöletet szít, sorkatonaságot propagál.
A megoldást az ártalmatlan irányokban való megélés formájában látom. Mint például a sport, játékok, magányos üvöltés valami néptelen helyen, Igazad van, ez is civilizáltság, műveltség kérdése. Olyan emberek körében akik társadalmilag kirekesztettebbek. kevésbé képzettek, nyomorban élnek az agresszivitás kezeletlenül marad, a mindennapokba szivárog, a családon belül vagy a közösségben manifesztálódik. Asszonyverőnek nevezed őket, és valószínűleg azok is, nem csak akkor, amikor egy vétkes sofőrön állnak bosszút. Otthon is, ami mindjárt ki is neveli a következő generációt belőlük.
Tárgyakon (tenger, gépek, falak) levezetni az agressziót már egy lépés a jó irányba. :) Xerkszész esete talán kivétel, mert az egy szimbolikus tett volt, erre fogékony közönségnek játszott és tartozott is ennyivel a vízbe fúltak családjainak. A ludditák Don Quijote-k, nem fogták fel, hogy jól látják ugyan a végzet kezdetét, de semmit sem tehetnek ellene. Csak azt az időt kellet volna kibírniuk, amíg a gépek el nem kezdik termelni nekik a cuccot, amivel majd leszedálják őket. Íme, manapság már nincsenek is ilyen mozgalmak, állnak sorban a bolt előtt az új telefonokért. :)

G. Nagy László 2018.10.16. 08:03:21

@Tompahawk:

"Az agresszivitást alapvető motornak, reflexnek tartom. Mint önvédelmi mechanizmus, létfontosságú. Nem lehet szelíden elüldözni a kertedet dézsmáló tolvajt, vagy a lányaidra leskelődő szatírt."

Az arányos önvédelem sohasem agresszivitás. Még akkor sem, ha durva erőszakkal szemben csak durva eszközökkel védheti meg magát az ember. Ilyenkor nem önmagából kivetkőzött, állatias reakcióról van szó, hanem a tudatos ember tudatos tettéről - még akkor is, ha magas pulzusszámon történik.

"A teljes elfojtás illúzió, csak máshol, sokkal alattomosabb formában bukkanna elő."

Az elfojtás a haragmenedzsment legrosszabb formája. A legjobb pedig az, ha konstruktív és szelíd módon kifejezed a felháborodásodat.