téveszmék

"A körülmények áldozata vagyok"

2018. december 03. - G. Nagy László

 nick-vujicic2.jpg

 

Ha meg kellene neveznem valakit, akit igazán példaértékű személyiségnek tartok, Nick Vujicic volna, akit elsőként említenék. Születésétől fogva se karja, se lába... a legkevésbé sem csodálkozom azon, hogy gyermekkora depresszióban telt, s hogy tízévesen még öngyilkossággal is próbálkozott. Ha van valaki, aki joggal mondhatná, hogy a körülmények áldozata, akkor ő feltétlenül az. Mégsem teszi, ehelyett a világot járja és motivációs előadásokat tart. Elképesztően nagyra tartom, s számomra egyértelműen azt üzeni: nincs miért rinyálnom. A saját gondjaim - példának okáért az övéhez képest - egészen aprók és jelentéktelenek, már-már irigylésre méltók. Szinte szégyellem magam, hogy ezeket egyáltalán problémának nevezem.

 

Megszámlálni sem lehet, hányszor hallottam már, hogy "az én helyzetemben ez lehetetlen"; avagy "te könnyen beszélsz, neked egész más"; esetleg "nem tehetek róla, nekem ilyen lapokat osztottak". A helyzet az, hogy valóban nem vagyunk egyformák. Egész egyszerűen nem várhatjuk el senkitől sem a testi ügyességet, sem az intelligenciát, sem az ambíciót, sem pedig a belső tartást. Egy minimális életigenlést azonban feltétlenül, s ez akár már elég is lehet a sikerhez. Pár napja együtt pókereztem egy átlagos alkatú roma sráccal, aki a telefonján mutatott pár fotót, miként nézett ki másfél évvel ezelőtt, 240 kilósan, amikor még a cipőjét sem tudta megkötni. Okos diétával, majd idővel némi sporttal sikerült 130 kilót lefaragnia. A bőre persze kitágult a túlsúlyos évek során, így némi plasztikai beavatkozás elengedhetetlenné vált, ennek során 16 kilónyi bőrt távolítottak el róla... Leborulok az ilyen teljesítmények előtt, s értetlenül nézem azok sorsát, akik meg sem próbálják. Úgy tizenöt éve lehetett, amikor egy napsütötte tavaszi délutánon elfogyasztottunk pár korsó sört néhány régi iskolatárssal. Hosszú perceken keresztül hallgattam a véget nem érő panaszáradatot, mely a gazdasági körülmények adta teljes reménytelenségből fakadt. Egy idő után eluntam, s rákérdeztem, vajon mekkora vagyon lenne elég ahhoz, hogy nyugodtan hátradőlhessenek? Kis fejvakarás után kinyögték az egymilliárdos álomösszeget. Gyors fejszámolásra kértem a srácokat, s pillanatokon belül kiderült, hogy 30-40 millió forint minden problémájukat megoldaná. Világossá vált az is, hogy miért teszik elérhetetlen, milliárdos magasságba a vágyaikat: még véletlenül se tűnjön reális célkitűzésnek, hogy némi erőfeszítéssel révbe érhetnek. Ha a célszalagot elérhető közelségbe hozzuk, úgy nyilvánvalóan le kell mondani a külső körülményekre való hivatkozás kényelmes pozíciójáról. Nick Vujicic szerint "sosem szabad feladni az álmaidat. Küzdj még egy napot, egy hetet, küzdj még egy évet. Megdöbbentő lesz, amikor szembesülsz a változással." Tökéletesen igaza van, ha elérhető célokat fogalmazunk meg, s hajlandóak vagyunk tenni ezekért, úgy aligha fogjuk csalódottan elhagyni a pályát.

 

Annyira hozzá vagyunk szokva a tőlünk független körülményekkel való takarózáshoz, hogy nem csupán a meghiúsult, nagyívű álmok, de a leghétköznapibb összezördülések kapcsán is elővesszük a "nem tehettem róla" nótát. Képesek vagyunk ezt a gyermeki felelőtlenséget odáig fokozni, hogy nem elégszünk meg a másik fél kézenfekvőnek tűnő hibáztatásával, de még a saját, pillanatnyi idegállapotunkat is abszolút külső körülményként kezeljük, amelyre az égvilágon semmi ráhatásunk sincs. "Annyira felhúzott, hogy végül elszakadt a cérna" - a klasszikus magyarázkodás rendszerint így kezdődik, melyet gyakorta kísér a következő folytatás: "nyilván te is ingerlékennyé válsz, amikor éhes vagy, kialvatlan és stresszes". A kérdés azért különösen izgalmas, mert az emberek közötti konfliktusok döntő többségét a forrófejűség szüli. Ha csak annyit megtennénk, hogy ki-ki kialakítja a saját hidegvér-technikáját, máris egy szelíd és békés bolygón találnánk magunkat. Hogy ne kapjunk lángra a másik parazsától, elsősorban tudatosítanunk kell magunkban: minden kizárólag rajtunk múlik, a reakcióinkért egyedül mi felelünk. Muszáj, hogy magas önértékeléssel bírjunk, mert enélkül nehéz megajándékozni a másikat a teljes szólásszabadsággal. És persze nem árt, ha folyamatosan edzésben tartjuk magunkat, azzal a tudatos elhatározással, hogy az égvilágon bármit az arcunkba vághatnak, még véletlenül sem jövünk ki a béketűrésből. A másik összetevő - mely ugyancsak túlnyomórészt rajtunk múlik - legalább ilyen lényeges. Kötelező megadni a testnek, ami a testé: eleget pihenni, megfelelően táplálkozni és szerelmeskedni, amennyit csak lehet. Az aszkétizmus ezen a harcmezőn is elbukik: szükségleteink kielégítése elengedhetetlen a kiegyensúlyozottsághoz, a kiegyensúlyozottság pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy könnyedén megőrizzük hidegvérünket és elkerüljük az esetleges összezördüléseket. Nem volt hülyeség a Lennon-féle "make love not war" útravaló. Nick Vujicic is pontosan tudja, hogy milyen a nyerő attitűd: "Az emberek rám néznek, látják a szememben a békét, látják a magabiztosságot." Döbbenetes, hogy ezt a mentalitást egy végtagok nélküli sráctól kell elsajátítanunk.

 

Amikor a buddhista nyugalomról esik szó, óhatatlanul Laár András az első személy, aki az eszembe jut. A Spektrum Home legújabb talkshowjában, a Tesztbeszéd első adásában pazarul bemutatja saját haragmenedzsment technikáját: "Az első fázis, hogy észreveszem: dühös vagyok. A második szakasz, hogy figyelni kell a dühöt. Hogy annyira valóságosan van, hogy tényleg van? Tehát meg kell vizsgálni, mert hogyha tényleg van, akkor valahol lennie kell. De akkor meg kell vizsgálni, hogy hol van. (...) És amikor figyeled, akkor ilyeneket kell gondolni, hogy nézzük, mekkora. Lapos ez, vagy inkább kicsit pufi? Milyen a felszíne? És utána még a színén is eltöprengsz, hogy vörös ez a düh, vagy inkább zöldessárga, átfutó villámokkal? Még azt is meg kell nézni, hogy vannak-e rajta tüskék. Hogy például a tüskék olyanok-e mint ami némely kaktuszfajnak, hogy legörbül a vége... Mire az ember ezt megvizsgálja, a düh maga eltűnik. Tehát nem állja ki a figyelem próbáját." Imádom Laárt, ő is ott van a nagy példaképek között. Őrült beszédében kitapinthatóan ott a rendszer: bőven felelősek vagyunk reakcióinkért. Nick Vujicicnek is megvan a maga technikája: "Akárhányszor észrevettem, hogy a hatalmába próbál keríteni egy negatív érzés, kényszerítettem magam, hogy azonnal valami szépre gondoljak. Hogy felidézzem, mi mindenben vagyok nagyon szerencsés."

 

Ha megkérdeznénk az utca tétova emberét, mit tud Jézusról, a közelgő karácsony kapcsán valószínűleg megemlítené születését, esetleg felidézné kereszthalálát, s talán homályosan célozna rá, hogy prédikált valamit a szeretetről. Az azonban csak kevesek számára ismert, hogy tanítása nem csupán morális útmutatás, de számos lényeges pszichológiai igazságot is megfogalmaz. Számomra a teljes Újszövetség legfontosabb mondatai: "Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná." Jézus (szerintem ő is vállalható példakép) már kétezer évvel ezelőtt is elérkezettnek látta az időt, hogy az ember új, magasabb tudati síkra lépjen, leszámolva a kivetítésekkel, a külső környezet hibáztatásával. Talán naív volt, s nem látta át, hogy az ókor embere még nem elég érett e felnőtt attitűdre. Sokkal szomorúbb, hogy ma sincs nagyon másképp: még mindig a világot okoljuk minden gondunkért és bajunkért.

 

Nick Vujicic rengeteg gyakorlással és piszok nagy akaraterővel, két lábujjának segítségével megtanult írni, gépelni, számítógépet kezelni, fésülködni, fogat mosni és borotválkozni. S ha ez nem lenne elég: úszik, szörfözik és golfozik is. Pár éve megnősült, s ma már négy egészséges gyerek boldog édesapja. Ha létezik igazi, lélekemelő sikersztori, úgy az övé feltétlenül az. És pontosan az ő története világít rá a legtisztábban, hogy milyen elképesztő zsákutcában járnak azok, akik radikális baloldali filozófiát vallva tagadják az egyéni felelősségvállalás fontosságát. Természetesen Nick Vujicic is sok mindenben támaszkodik másokra: " Kisgyerekként megértettem, még ha nem is fogadtam el, hogy szükséges segítséget kérnünk egymástól. Hiszen olyan dolgok is léteznek a világon, amelyeket még egészségesen is nehéz megoldani." Ám ezzel együtt sem ismerünk semmit, ami fontosabb volna az életösztönnél, az önmagunkért való tenni akarásnál. Annak az ideológiai skálának, amelynek egyik végpontját az irigységre, a tehetetlenségre, a környezet hibáztatására épülő kommunizmus jelenti, a másik végére nyugodtan odahelyezhetjük Nick Vujicic példaértékű történetét. Senki sem áll ilyen távol attól, hogy a körülmények áldozatává váljon.

 

DECEMBER HARMADIKA - IMMÁRON HUSZONHAT ESZTENDEJE - A FOGYATÉKKAL ÉLŐK VILÁGNAPJA.

  

nickvuj.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr714405714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zabalint 2018.12.03. 13:42:25

Én a nehézségek kapcsán általában először rinyálok (nem mást hibáztatva, hanem elsősorban magamat), aztán összeszwdem magamat, és megoldom.

A dühkezelésre viszont nem találtam még megfelelő módszert. Ha igazán dühös vagyok, akkor nem működnek nálam a cikkben említetthez hasonló módszerek, amik közepes düh esetében még működnek. Ha nagyon dühös vagyok, az pontosan azt jelenti, hogy nem működik a racionális gondolkodás, de utána is nehezen engedem el a dolgokat, akár napokig is. Ezzel együtt nem irigylem azokat a laza személyiségű embereket, akiknél ez a probléma fel sem merül, mert úgy látom, náluk a pozitív érzelmek is gyengébbek.

Ami a bal-jobb összevetést illeti, szerintem nem jó a sorsukat reménytelennek tartó embereknek arcukba dörgöpni, hogy XY-nak végtagjai sincsenek, mégis megcsinálta. Minden ember egyedi eset, egy ilyennel meg nem javul a legtöbb ember motivációja, csak még nagyobb szarnak érzi magát tőle. A baloldaliságnak pedig bizonyos szintig van szerepe, csak a helyes egyensúlyt kell megtalálni, akkora segítséget kell adni az elesetteknek, hogy fel tudjanak állni, de akkorát nem, amitől fekve is jól ellesznek.

G. Nagy László 2018.12.03. 18:53:01

@Zabalint:

"A baloldaliságnak pedig bizonyos szintig van szerepe, csak a helyes egyensúlyt kell megtalálni, akkora segítséget kell adni az elesetteknek, hogy fel tudjanak állni, de akkorát nem, amitől fekve is jól ellesznek."

Ezzel 100%-ig egyetértek.

"Ami a bal-jobb összevetést illeti, szerintem nem jó a sorsukat reménytelennek tartó embereknek arcukba dörgöpni, hogy XY-nak végtagjai sincsenek, mégis megcsinálta. Minden ember egyedi eset, egy ilyennel meg nem javul a legtöbb ember motivációja, csak még nagyobb szarnak érzi magát tőle. "

Itt viszont két észrevételem is volna.

1. Nem az a célom, hogy bárkit bántsak, s a poszt záróakkordja sem az elesetteknek szól. Hanem azoknak, akik ELVI szinten kiállnak a marxista elvek mellett, akik akkora segítséget szorgalmaznak, amitől az elesettek fekve is jól elvannak.

2. Ha valaki ettől még rosszabbul érzi magát, az tényleg életképtelen. Bennem akkor indul el bármiféle empátia, ha látok némi pozitív hozzáállást.

Carmichael 2018.12.03. 21:07:50

@Zabalint:
"A dühkezelésre viszont nem találtam még megfelelő módszert."

Láthatóan ez egy "program" benned, egy tudatalattidból jövő automatikus reakció bizonyos helyzetekre. A gond a programokkal, hogy tudatosan csak nagyon nehéz megváltoztatni, főleg egyesével, esetről esetre kezelni.
Ha elfogadsz egy ötletet: Változtasd át a reakciódat MINDEN helyzetre egy ennél számodra hasznosabb érzelemre. Most nem megyek olyan messzire, hogy hála/köszönet, de legyen mondjuk "ez így rendben van" vagy valami hasonlóan semleges reakció. A fontos, hogy azt döntsd el, hogy MINDENRE ez lesz a reakciód. Ha elveszed magadtól azt a lehetőséget, hogy mérlegelj, és ezáltal igazold a dühödet bármely esetre, akkor át tudod írni a programot az új viszonyulásra. Van persze más módszer is, de ez egy működő modell.
Ja, még egy javaslat: fejezd be az önkritikát, és kezd el dícsérni magad. Jót tesz az önértékelésnek és az önbizalomnak! :)

Feaky D 2018.12.03. 23:37:58

életem egyik legostobább írását olvastam...a szerző tisztel egy törzstagot...mert nincs keze, se lába...ennyi a csóka kunsztja...nem írt szép verset, se nem fest, nem zenél, nem is mond semmi okosat...igaz, évi kilencjegyűt /dollárban/ keres a lábatlankodásával...vásárolt feleség, szép mosoly...te tényleg ilyen hülyének nézel engem, mint olvasót? ma nyolcvanegy éve ugrott Attila a vonat elé...a semmi ágán ül szívem többet ér, mint a természet eme szörnyű fintora...mert nincs lába, se keze...de mosolyog...nem tudsz róla semmit, csak amit a média surbunkóknak üzen: neki azért szarabb, fogd be és örülj...az ilyetén szánalom mögött nincs semmi...EMBEREK!!! menjetek segítsetek rászorulóknak...ajánljátok fel munkátokat segítségül...és felejtsétek el a tagok nélküli millárdost...legközelebb pedig inkább valaki olyat olvassatok, aki mond valamit...vagy az eszével, vagy a szívével...a közhelyek unalmasak...és hazugok...

Feaky D 2018.12.03. 23:39:22

ja...olvassátok el Roy Orbinson történetét...abban még tanulság is van...

G. Nagy László 2018.12.03. 23:55:48

@Feaky D: Akkor ide is áthozom a válaszomat.

Klassz, hogy, beugrottál megint egy kis fikázásra. József Attila kurvára nem ugrott a vonat alá. Beszorult két kocsi közé, talán csak ostoba baleset volt.

Azért tűnődj majd el a következőn: attól, hogy József Attila irgalmatlanul jó költő - nekem személy szerint hatalmas kedvencem Radnótival, Pilinszkyvel, Nagy Lászlóval és Szabó Lőrinccel együtt - miért ne volna elképesztően nagy teljesítmény, hogy valaki végtagok nélkül képes komplex életet élni? Ki a szart érdekel a pénze? Odaaodná mindenét két rendes karért, biztos lehetsz benne. Tudod mi az irgalmatlanul gáz? Hogy József Attila ezzel az elképesztően jó adottságával sem volt képes boldog életet építeni magának.

G. Nagy László 2018.12.04. 00:10:00

@Feaky D: "évi kilencjegyűt /dollárban/ keres a lábatlankodásával...vásárolt feleség, szép mosoly..."

Ritkán írok le ilyesmit: Olyan szinten romlott a lelked, hogy nehéz rá szavakat találni. Adott egy egy ilyen nyomorult, szerencsétlen ember, akivel soha egyikünk se cserélne, és kirángatja magát a teljesen jogos elkeseredettségből, s neked bassza a csőrödet, hogy még pénzt is keres vele. Nem mond hatalmas filozófiai igazságokat? Valóban nem. Nem ő a világ legjobb szónoka? Bizonyára nem ő. És mindezért nincs benne semmi tiszteletreméltó? Hogy lehet ilyen ostobaságot egyáltalán megfogalmazni? Slash a világ egyik legjobb gitárosa, de ne tiszteljem, mert szarul tangózik? Messi is egy béna pöcs, mert nem ír verseket? Mi van veled, ember?

Túl sok felhasználó 2018.12.04. 01:15:32

@G. Nagy László: Ha elolvassa az ember József Attila utolsó verseit, elég egyértelműnek érzi, hogy a költő öngyilkos lett. Persze lehetett baleset is, mondjuk elindult vízbeölni magát, aztán pont elütötte a vonat...
Az, hogy milyen adottságai voltak, az fontos. Mert az orvostudomány már bebizonyította, hogy minden lelki betegségnek fizikai összetevője is van, vagyis ha valaki depressziós/skizofrén/bipoláris/akármi, akkor az agyában a kémiai folyamatok jelentősen eltérnek a normálistól. Gyógyszer nélkül sok esetben nem lehet kijönni a dologból. Innentől kezdve nem kéne lesajnálni József Attilát, mert ha nem lett volna se keze, se lába, akkor neki se sikerült volna az öngyilkosság. Ha meg kapott volna gyógyszert meg egy pszichoterapeutát, akkor lehet, túléli.

Nick Vujicic meg azért van életben, mert nem volt más választása. Ha nem tudod magad megölni, akkor élned kell...

Még a relativizálásról mondanék valamit: attól, hogy neki nagyon szar, nekem még nem lesz könnyebb. Neki se sikerült volna segítség nélkül, úgyhogy annyira nem tarom őt istenségnek. Ha mondjuk egy borsodi kis faluba születik, és úgy éri el azt, amit elért (ismerjük, hogy ott mennyi segítséget kapott volna), na akkor azt mondanám, hogy véghez vitte a lehetetlent. De addig én nem tanácsolnám senkinek, hogy az ő problémája legyen a mérce. (Afrikában meg éheznek a gyerekek, aztán néhányan mégis túlélik- nekem ez sem ad erőt.)

bandigyerek 2018.12.04. 03:48:55

Nick Vujicic egy remek üzletember, aki ügyesen kihasználja a virágzó szánalombizniszt, és a nagyívű lózungokra lévő igényt, amire soha nam látott kereslet van manapság.

G. Nagy László 2018.12.04. 07:38:23

@bandigyerek: Valóban remek üzletember. Aki ilyen kevésből ilyen sokat kihoz, az nem is lehet más. Ez volna mindannyiunk feladata.

Basszus, a fogyatékosok világnapján felrakok egy ilyen posztot, s nektek az fáj, hogy ez a srác pénzre váltja a sztoriját? Most őszintén, mennyiért adnád oda csak a fél karodat?

G. Nagy László 2018.12.04. 08:07:17

@Túl sok felhasználó: Atyaég, ennyi badarságot... Már ne is haragudj.

"Ha elolvassa az ember József Attila utolsó verseit, elég egyértelműnek érzi, hogy a költő öngyilkos lett. Persze lehetett baleset is, mondjuk elindult vízbeölni magát, aztán pont elütötte a vonat..."

Pont nem. Abszolút felszálló ágban volt, épp ez tűnt fel Garamvölgyi Lászlónak, aki a "Hogyan halt meg József Attila" című könyvében - öt év kutatómunkájának összegzéseként - azt igyekszik bebizonyítani, hogy baleset történt.

"Nick Vujicic meg azért van életben, mert nem volt más választása. Ha nem tudod magad megölni, akkor élned kell..."

Világos. Megtanult úszni, szörfözni és golfozni, mindössze két kis kacska lábujjával. De nem tudná megölni magát. Nem érzed, hogy ez milyen képtelen ostobaság?

"Még a relativizálásról mondanék valamit: attól, hogy neki nagyon szar, nekem még nem lesz könnyebb."

De talán segít helyes megvilágításban látnod a saját helyzetedet, amely ezerszer szerencsésebb és ezerszer rebeghetsz hálát érte.

"Neki se sikerült volna segítség nélkül, úgyhogy annyira nem tarom őt istenségnek. Ha mondjuk egy borsodi kis faluba születik, és úgy éri el azt, amit elért (ismerjük, hogy ott mennyi segítséget kapott volna), na akkor azt mondanám, hogy véghez vitte a lehetetlent."

Az égvilágon semmit sem értettél meg sem Vujicic sztorijából, sem a világból. Ebből a posztból meg pláne. Pontosan erről írok, hogy sokan a mai napig a külső körülményekkel takaróznak. Te egészen nyíltan ezt teszed. Tudod, hogy látom?

Külső környezet: 10%
Genetikai adottságok: 30%
Akaraterő, munka, életigenlés: 60%

Úgyhogy hagyjál békén ezzel a borsodi mellébeszéléssel!!

maxvaI baIcán bircaman · http://bircahang.org 2018.12.04. 08:53:17

@Feaky D: Gondolom nem rázza ki neked a feleséged már régóta, hogy ide öntöd gusztustalan epédet.

erol 2018.12.04. 14:10:10

Tudom, megragadtam a lényeget, de azért azt megnézném, hogy hogyan mos fogat, vagy hogyan úszik, vagy golfozik.

G. Nagy László 2018.12.04. 15:25:53

@Transylvanianmixedgrill: Nagyon bírom Puzsért és a gondolataival 90%-ban egyet is értek. Ez most a 10%-os szegmens. Igazi faszság.

G. Nagy László 2018.12.04. 16:36:52

@Transylvanianmixedgrill: És ami a legundorítóbb, az a cím: Puzsér a teljesítmény nélküliségről. Basszus, mi a teljesítmény, ha ez nem az???

Mozart, Shakespeare és Einstein nagyot alkottak a világ léptékéhez képest. Ám önmagukhoz viszonyítva - csupán hozták azt a zseniálisat, ami megvolt bennük. Nick Vujicic valószínúleg sosem fog olyan produktumot alkotni, amely történelmileg önmagában is jelentős. De hogy a saját adottságaiohoz képest lenyűgözően nagy teljesítményt mutat be, az elvitathatatlan. Arról nem is beszélve, hogy képes arra, amire sok zseni nem: felépíteni a saját boldogságát. Mindkettőért leborulok előtte.

Feaky D 2018.12.04. 17:42:21

Lacika...látom szellemileg is karcsú vagy, nem csak érzelmileg...mesélek, hogy visszavegyél az okostojás formádból...a feleségem két évig ápoltam, míg megette a csontrák...a fiam három éve négy éves volt, mikor temettük az anyját...levágatnám kezem s lábam, hogy a szerelmem, a fiam anyja éljen...csak büfizel marhaságokat a világba...gyenge vagy és a mondataid is girnyóknak szólnak...felecsd el...

G. Nagy László 2018.12.04. 17:55:02

@Feaky D: Együttérzek veled. Őszintén kívánom, hogy mielőbb megtaláld a lelki békédet. Ha másért nem, a fiadért. Neki tartozol azzal, hogy - ha már anya nélkül nő fel - legalább az apja kiegyensúlyozott legyen. Megértem, hogy haragszol a világra, nagyon nem lennék a helyedben. Ám az egészen biztos, hogy senkinek sem teszel jót azzal, ha a dühödet szétteríted a világban.

Feaky D 2018.12.04. 18:55:09

Jajj...mintha egy fideszes droiddal vitatkoznék...nálam minden rendben...az én felismerésem a lázadás volt, pont az ilyen langyos lábvíz ellen...érdekes, hogy logikai analógiám belőled nem a racionális megértést és esetleg állításom érveléses cáfolatát hozta elő, hanem a sajnálkozást...holott egész jól megmutattam, hogy eme lábatlan nem ad semmit a világnak a szánalom szülte "nekem azért van kezem s lábam, tehát nekem jobb" alantas és ostoba gondolatán túl...majd ha a százmillióiból adományoz, felkapom a fejem...de ilyet nem olvastam...további jó picsogát, engem meg ne sajnálj...jobb nekem, mint neked...ja, nem mindenki akar hínárszakállú bölcs lenni...nekem a szabadság fontosabb...ha egy olvasód szemét kinyitottam, már nyertem...

gummy59 2018.12.04. 19:57:10

Nagyon sajnálom az időt amit ennek a cikknek az elolvasására fordítottam...mielőtt egy ilyen "alkotás" létrehoz valaki kellene még tanulni előtte egy csöppet...szerencsére nem lesz maradandó... :(

látjátok feleim szümtükkel 2018.12.04. 22:44:27

@Feaky D:

Mi ellen lázadsz? A saját irígységed ellen? Hiszen a gondolatod más körül sem forog, mint a kezetlen-lábatlan ember pénze. Mett ugye ha ad belőle másnak, akkor övé a tiszteleted. Ha nem ad, akkor lenézed?
Miért is adjon? Neki pl. te adnál? Vagy másnak - ki rászorul - adsz? Olyannak aki nem szorul rá, adsz? Okozna ez neked örömöt, elégdettséget?
Sajnálkozni rajtad lehet, nem azon, aki megtalálta az életben azt az értelmet, ami őt kielégíti.

Mitől is vagy szadad?

G. Nagy László 2018.12.04. 23:28:06

@gummy59:

Megértem, hogy vén vagy és keserű. Azt is, hogy a barbár lelkednek jólesik, ha belém rúghatsz. Viszont ha már vetted a fáradságot, hogy kommentelj, legalább annyit kinyöghetnél, hogy miben kéne fejlődnöm, hogy kényes ízlásvilágodnak a jövőben maradéktalanul megfeleljek. Mert ez a hozzászólás, így ebben a formában csupán nettó szemétkedés. Hiszem, hogy ennél azért több van benned.

G. Nagy László 2018.12.04. 23:40:53

@Feaky D:

"majd ha a százmillióiból adományoz, felkapom a fejem"

Az a baj, hogy langyos lábvízről, meg közhelyekről fröcsögsz, miközben frankón nem vágod, miről szól ez az egész. Segítek. A teljes poszt egyetlen mondatra van kihegyezve:

"Annak az ideológiai skálának, amelynek egyik végpontját az irigységre, a tehetetlenségre, a környezet hibáztatására épülő kommunizmus jelenti, a másik végére nyugodtan odahelyezhetjük Nick Vujicic példaértékű történetét."

Újra és újra nekifutsz, hogy a baloldaliságod diktálta értékeket számonkérd rajtam és ezen a szerencsétlen szerb fickón. Az egész poszt pontosan arról szól, hogy nem ez viszi előre a világot. Az adományozás lehet jó dolog, de kurvára nem lényeges. Ami fontos - bármilyen közhelyes is - az önmagunkért való felelősségvállalás. Hányingerem van a balosok állandó irigykedésétől, ez a gondolkodásmód viszi újra és újra zsákutcába a világot.

(Nick Vujicicnak van egy saját alapítványa. Nem találtam semmi konkrétumot arra, hogy ez az alapítvány kiken segít és milyen formában. Ám az az igazság, hogy ez érdekel a legkevésbé. Azt a pár percet, amit rászántam a keresésre, azt is csak miattad tettem. Ha minden centet csak magára költ, azt sem sajnálom tőle.)

Zabalint 2018.12.05. 09:25:02

@G. Nagy László:
Egyáltalán nem tudhatod, hogy ezek közül ki az, aki a saját képességeihez képest felülteljesített, és ki az, aki nem, mert nem látsz bele az agyukba. Lehet, hogy rengeteg Einstein szimtű tehetség van, csak vagy nem tett a sikerért semmit, vagy akár a körülmények is befolyásolhatták olyan irányba, hogy nem lett annyira sikeres. De elvileg az is lehet hogy Einstein akkora zseninek született, hogs még alul is teljesített. Ahogy ennél az embernél sem tudod mekkora tehetség rejlil benne, csakis a testi fogyatékosságáról tudunk.

Egyébként az akaraterő fogalma is elég képlékeny, lehet hogy egyik embernek 1000-szer akkora nehézség valamely elhatározását megvalósítani, mint egy másiknak, akkor is ha ugyanakkora tehetségük van az adott tevékenységre.

Zabalint 2018.12.05. 09:41:00

@G. Nagy László:
Nem mondám magamat baloldalinak, de szerintem neked a baloldaliságról téves elképzeléseid vannak, és olyan dolgokba magyarázol bele irigységet amikben nincsen, és ezzel próbálod igazolni a prekoncepciódat.

Elég szemét stílusban írtak ezek a kommentelők de van egy csöppnyi igazság a mondandójukban. Szerintem sem a körülményeket hibáztató tehetetlen emberek ellenvéglete ez az ember. Mert ugyan minden elismerésem az övé, de nem általános válasz a környezetüket hibáztató emberek tehetetlenségére egy olyan példa, aki abból él, hogy önmagát a motivációt hirdeti. Ez kb. olyan, mint ha az lenne a követendő példa, hogy írjunk egy hogyan gazdagodjunk meg könyvet, és az eladásából gazdagodjunk meg. A mondanivalóddal alapvetően egyetértek, nem a környezetünket kell hibáztatni, hanem mindent megtenni, hogy jobb legyen magunknak, csak a példa nem jó rá. Nem azért nem, mert nem ismerném el azt, hogy ez az ember letett valamit az asztalra, mert nyilvan letett.

G. Nagy László 2018.12.05. 09:51:43

@Zabalint: Azt gondolom, hogy mindezekben tökéletesen igazad van. Egyetlen gondolatoddal sem tudok vitázni.

Amit viszont lényegesnek tartok: amikor egy Einstein-szintű koponya megalkotja világrengető elméleteit, képleteit, törvényeit, felfedezéseit, olyankor a folyamat maga jellemzően a legkevésbé sem izzadtságszagú. Olyan pályán mozog, amelyet maga választott, s az alkotófolyamat egy örömteli állapot, valóságos flow, melynek minden percét kéjesen élvezi az illető.

Amikor nincs se kezed, se lábad, olyankor valóságos küzdelem, hogy normális életet éljen az ember. Az előadósokat már nyilván élvezi a szerb, ott megkapja a maga flow-ját, ám a hétköznapok gyötrően küzdelmesek a számára. Óriási különbséget látok a kettő között.

Ami az akaraterőt illeti: igazad van, elképesztőek a különbségek. No de itt válik el a szar a májtól. Ha nem vagyok se tehetséges, se szerencsés és még akaraterőm sincs - ez azt jelenti, hogy életképtelen vagyok. Megköszönöm a világnak, ha támogatnak, de nem kívánom teleszaporodni a Földet, s elfogadom, hogy az evolúció veszteseként génjeim lassan eltűnjenek a sűllyesztőben.

G. Nagy László 2018.12.05. 10:01:11

@Zabalint: Ezzel a második hozzászólással viszont van vitám.

1. Baloldaliság: az egyik leglényegesebb különbség bal és jobb között, hogy az előbbi a külső segítségre épít, az utóbbi a belső erőre. Elhiszem, hogy vannak tisztességes balosok is minimális számban, akik mentesek az irigységtől, az ő bűnük csupán az ideológiai zsákutca. A többséget a vad irigység hajtja. Elég sok példát tudunk a történelemből.

2. Nick Vujicic esetében nem a tanításait és a motivációs előadásait tartom nagy teljesítménynek, hanem azt, hogy ilyen adottságokkal egészen komplex életet tud élni és szemmel láthatóan boldog. Én már rég leugrottam volna a tizedikről.

Zabalint 2018.12.05. 10:53:43

@G. Nagy László:
Az Einstein szintű tudósok nem csak zsenik voltak, de újat is alkottak (erre nem képes minden nagy tudású és intelligens tudós), tehát nekik is a maguk szintjén meg kellett vívniuk a harcukat, ami szellemileg simán lehetett olyan szintű küzdelem, mint a srácnak végtagok nélkül az élet kihívasai. Hogy melyik volt inkább ilyen, csak akkor látnánk, ha belelátnánk az illető fejébe.

Az evolúcióról, szelekcióról alkotott képed meg elég szélsőséges. Kezdve azzal, hogy az egyén szemszögéből nem így néz ki, ha akar nem fog beletörődni abba, hogy nem szaporodhat. Nem fogja azt mérlegelni, hogy ő rossz géneket ad tovább, ahhoz eleve bizonyos szempontból az emberek 99%-ánál jobb képességekkel kellene bírnia, hogs idáig elvben eljuthasson, hogy ilyet mérlegeljen, ez meg így ugye önellentmondás, max. olyan esetekben segít, ha egy rendkívül intelligens és sikeres ember inkább nem szaporodik, mert durva genetikai betegsége van, és nem adna tovább. Az összes többi eset nem írható le ezzel. Másrészt a modern világban eleve nem arányos a gyerekszám és a gazdasági vagy társadalmi siker egymással (egyébként fordítottan sem, ahogy sokan feltételezik, de ebbe most nem mennék bele).

Zabalint 2018.12.05. 11:01:42

@G. Nagy László:
1. Nem igaz, mert a jobboldaliságnak is van kollektivista és individualista változata, lásd pl. a hagyományos jobboldali-konzervatív csaladi cégvezetési modellt, ami egyébként tiszta piaci versenyben simán bukó, de ott egyértelműen nem a belső erőre építés van.

Az irigység meg nem ideológia függő, sőt nem is feltétlenül azt hozza ki az emberből, amiről beszélsz. A kapitalizmusnak még inkább mozgatórugója az irigység, hiszen az is lehet motiváció arra, hogy az irigyelt ember sikerét elérd vagy túlszárnyald.

A baloldaliság meg alapvetően arról szól, hogy ne hagyjuk az elesetteket a földön. Nyilvan ennek szélsőséges formájával visszaélnek, és a társadalom tartja el a heréket, akik saját sorsukon nem is akarnak változtatni, inkább elvárjak, hogy a társadalom tartsa el őket. Egyébként szerintem a legrosszabb kombináció a NER, amelyik a felső-középréteget akarja állami juttatásokkal eltartani, ezzel a csíráját is elfolytva a versenynek, míg az alsó réteg leszakad, így teljesen kiesik a versenyből. A helyes baloldali politika nem engedné leszakadni a legalsó réteget, feljebb viszont nem nyújtana támogatást.

misztikus 2018.12.05. 11:17:42

Sziasztok,
lehet, hogy a lényeg elveszett ebben a cikkben néhány olvasónak, lehet...
Ami nekem átjött és egyetértek vele, az az, hogy nem a külvilágot kell okolni a saját problémáink miatt, hanem változni kell. Felnőttkorban már nem más a hibás, hanem mindenért csak mi magunk vagyunk a felelősek. Vagy fogadd el a helyzeted, vagy változtass, ha egyiket sem teszed, akkor szenvedni fogsz.
Manapság megszokássá vált, hogy sajnáltatjuk magunkat. Ez a "szegény én játszma" sok energiát vesz el tőlünk és alkalmatlanná tesz minket arra, hogy változzunk.
Szóval, ne rinyáljunk, hanem tegyük a dolgunkat, amit épp választottunk! Ha nem tetszik válasszunk mást!
Üdv Mindenkinek

G. Nagy László 2018.12.05. 11:23:09

@misztikus: Ez ilyen egyszerű. Köszönöm!!!

G. Nagy László 2018.12.05. 11:44:09

@Zabalint:

"Az Einstein szintű tudósok nem csak zsenik voltak, de újat is alkottak , tehát nekik is a maguk szintjén meg kellett vívniuk a harcukat, ami szellemileg simán lehetett olyan szintű küzdelem, mint a srácnak végtagok nélkül az élet kihívasai. Hogy melyik volt inkább ilyen, csak akkor látnánk, ha belelátnánk az illető fejébe."

Csak ismételni tudom magam: Einstein küzdelme szabadon választott és (feltételezhetően) élvezetes, Vujicicé nem szabad akaratból kapott átok és (feltételezhetően) pokoli kín. Nem kell belelátnom a fejükbe, hogy ezt megállapítsam. Még csak az sem kell hozzá, hogy valaha bármit is olvassak róluk/tőlük. (Pedig ezt megtettem.)

"Az evolúcióról, szelekcióról alkotott képed meg elég szélsőséges. Kezdve azzal, hogy az egyén szemszögéből nem így néz ki, ha akar nem fog beletörődni abba, hogy nem szaporodhat. Nem fogja azt mérlegelni, hogy ő rossz géneket ad tovább, ahhoz eleve bizonyos szempontból az emberek 99%-ánál jobb képességekkel kellene bírnia..."

Ebben teljesen igazad van. Ettől még az alapelv fix: lehetőleg senkit sem szabadna hagyni megfagyni, éhenveszni, ám az sem helyes, ha a te pénzedből szaporítja tovább az illető az egyébként életképtelen génjeit. Ez a baloldaliság igazi rákfenéje: kifosztani a középrétegeket, s teletömni az életképteleneket, pusztán szavazatvásárlási célból. Kifelé szolidaritásnak púderezve, miközben belül összedől a kártyavár. Ezt látjuk most Párizsban.

"Nem igaz, mert a jobboldaliságnak is van kollektivista és individualista változata"

Mivel várnak a kondigépek, nem megyek bele ideológiai fejtegetésbe, hagyományos és tipikus értékek mentén. Maradjunk abban, hogy a magam részéről a jobboldali individualizmus híve vagyok, amit egyébkén pontosan tudsz rólam. :)

"Az irigység meg nem ideológia függő, sőt nem is feltétlenül azt hozza ki az emberből, amiről beszélsz. A kapitalizmusnak még inkább mozgatórugója az irigység, hiszen az is lehet motiváció arra, hogy az irigyelt ember sikerét elérd vagy túlszárnyald."

Basszus... óriási különbség van abban, hogy a másik sikerét látva utánozni szeretném, vagy kirabolni. Ez különbözteti meg a kapitalistát a kommunistától, Ábelt Káintól, az építést a pusztítástól, a tisztességet a bűnözéstől, a szeretetet a gyűlölettől.

"Nyilvan ennek szélsőséges formájával visszaélnek, és a társadalom tartja el a heréket, akik saját sorsukon nem is akarnak változtatni, inkább elvárjak, hogy a társadalom tartsa el őket."

Az utóbbi évtizedekben már CSAKIS erről szól a baloldaliság. (Meg persze a generfaszságokról.)

Zabalint 2018.12.05. 13:41:02

@G. Nagy László:
Nem tudod, hogy Einstein küzdelme élvezetes volt-e, sőt még azt sem tudhatod, hogy szabadon választott-e, hiszen a szellemi kiteljesedésre való igénye az egyik embernek lehet akár erősebb, mint a másiknak a fizikai alapszükségletek igénye (pontosan emiatt hibás a Maslow féle szükségletek hierarchiája), tehát nem biztos, hogy volt olyan opció, hogy hagyja a fenébe. De hangsúlyozom, ezt nem tudhatjuk, te csak tudni véled.

"Ez a baloldaliság igazi rákfenéje: kifosztani a középrétegeket, s teletömni az életképteleneket, pusztán szavazatvásárlási célból. Kifelé szolidaritásnak púderezve, miközben belül összedől a kártyavár. Ezt látjuk most Párizsban."

Azért felhívnám a figyelmedet arra, hogy ma Magyarországon melyik decilis mekkora állami szuszpenzióban részesül. Valójaban egyáltalán nem az a probléma, hogy a legelesetteb réteg segélyeket kap, hanem hogy az állami újraelosztás pofára megy, ezért nincs is Magyarországon valódi középréteg. De jól hangzik, hogy a segélyesek, vagy épp a hajléktalanok miatt nem haladunk előre, csak épp nem igaz. Egy jól gazdálkodó allam egyszerre lenne képes adót csökkenteni a középréteg érdekében, és esélyt adni a szegényeknek.

Pontosan azért nem lehet csak jobboldali vagy csak baloldali eszmerendszer alapján megoldani a problémákat, mert ha mindent tisztán baloldali elvek alapjan kezelünk, akkor az lesz, amiről beszélsz, ha mindent tisztán jobboldali elvek alapján, akkor pedig a leszakadó rétegből megszűnik felfelé a társadalmi mobilitás. Ez itthon már meg is történt a rendszerváltáskor.

Zabalint 2018.12.05. 13:42:23

@G. Nagy László:
"Basszus... óriási különbség van abban, hogy a másik sikerét látva utánozni szeretném, vagy kirabolni. Ez különbözteti meg a kapitalistát a kommunistától, Ábelt Káintól, az építést a pusztítástól, a tisztességet a bűnözéstől, a szeretetet a gyűlölettől."

Ez így van, de pontosan emiatt tévút az irigységet hangsúlyoznod, mert az simán lehet pozitív vagy negatív motiváció is.

Zabalint 2018.12.05. 13:49:23

@G. Nagy László:
"Az utóbbi évtizedekben már CSAKIS erről szól a baloldaliság. (Meg persze a generfaszságokról.)"

Há nagyon nem. Az utóbbi évtizedekben Európa szerte a harmadik utas baloldaliak törtek előre, a korábbi szocdem irányzathoz képest jobbra (tehát középre) húzódva, egyre inkáb szabadpiac pártiak, miközben az így kialakult baloldali űrt szélsőbalos és altright pártok töltik ki. De ez van Magyarországon is, a MOMA-t nem számítva, mert jelentéktelenek, a leginkább piacbarát párt a DK (vagy fogalmazzunk úgy: a legkevésbé piacellenes, mert szvsz csak baloldali pártok vannak gazdpol szempontból itthon).

A "genderfaszság" meg liberális dolog, semmi köze a baloldalisághoz, eleve más dimenzió, de már a minősítése és a korabbi cikkeid alapján is úgy tűnik, zsigerből utasítod el, úgy hogy nem értesz belőle semmit.

G. Nagy László 2018.12.05. 14:06:28

@Zabalint:

"Pontosan azért nem lehet csak jobboldali vagy csak baloldali eszmerendszer alapján megoldani a problémákat, mert ha mindent tisztán baloldali elvek alapjan kezelünk, akkor az lesz, amiről beszélsz, ha mindent tisztán jobboldali elvek alapján, akkor pedig a leszakadó rétegből megszűnik felfelé a társadalmi mobilitás. Ez itthon már meg is történt a rendszerváltáskor. "

Ezzel egyetértek.

"Egy jól gazdálkodó allam egyszerre lenne képes adót csökkenteni a középréteg érdekében, és esélyt adni a szegényeknek."

Ez jól hangzik, de ehhez komoly gazdasági növekedés kell és ügyes kötéltánc.

G. Nagy László 2018.12.05. 14:11:33

@Zabalint:

A "genderfaszság" meg liberális dolog, semmi köze a baloldalisághoz.

Addig liberális, amíg az élni és élni hagyni elv érvényesül. Onnantól, hogy kvótákról beszélünk, hogy bizonyos kifejezéseket kötelezően törlünk a szótárból, már a baloldal erőszakos játékává válik. Mutatok egy példát:

teveszmek.blog.hu/2017/12/07/_a_cel_szentesiti_az_eszkozt

Zabalint 2018.12.05. 14:26:22

@G. Nagy László:
A kvótáknak tényleg semmi köze a liberalizmushoz, a női egyenjogúság kérdéséhez viszont nagyon is. Azt csinálod a témában, mint Puzsér szomjazol a szélsőséges kirohanásokra, hogy azt állítsd be általánosnak. Ez olyan, mint ha a baloldaliság ellen a kommunizmussal, a jobboldaliság ellen a fasizmussal érvelnénk. Közben érdekes módon ezerszer többen hőbörögnek a vadhajtásokony mint amennyien a vadhajtásokat vallják. Amikor egy nőt megerőszakolnak, tele vannak a komment szekciók azzal, hogy majd írásbeli engedélyt kell kérni tőlük, ha az a téma, hogy pl. túl kevés a nő a parlamentben, vagy mondjuk az IT szektorban, akkor érdekes módon a kvótázást is ugyanezek a kommentelők harsogják. Ez így annyira szalmabáb a gender, feminista és más egyenjogúsagi mozgalmakkal szemben.

Zabalint 2018.12.05. 14:38:48

@G. Nagy László:
"Ez jól hangzik, de ehhez komoly gazdasági növekedés kell és ügyes kötéltánc."

Ennek nem sok köze van a gazdasági növekedéshez, nyilván az is kell, de a technikai fejlődés az mindig magával hozza azt. Ahol nagy az újraelosztás, leszámítva a skandináv államokat, az speciális eset, speciális történelemmel, hosszútávon épp nem a rászorulók kapják a legtöbb juttatást, és azt is nagyon hatékonytalanul.

Azzal egyébként teljes mértékben egyetértek, hogy a rászorulókat addig kell támogatni, hogy az alapszükségletek meglegyenek, de a szaporodást saját forrásból kelljen biztosítani. A probléma ezzel, hogy egy erős, baloldali jellegű szociális háló, és szigorú autokrata szabályozás nélkül ezt nem lehet megoldani. Mert a szegények világszerte nem a segélyek miatt vállalnak több gyereket, ugyanis amelyik országban nincs ilyesmi, ott bőven túlszárnyalják a hazai cigányság gyerekszámát. Ha nem azért adod a juttatásokat, hogy ne szaporodjanak, akkor fognak, nem fogja őket érdekelni, hogy hogyan tartják el a gyerekeiket. Az meg az esélyegyenlőséget ölné meg, hogy onnantól kezdve akkor a gyerekek had induljanak még rosszabb helyzetből. Tehát a megoldás szigorú és baloldali, alapszintű lakhatás mindenkinek (munkásszálló szerű, de külön kis szobákkal), némi alap ételjuttatás, gyerekvállalás lehetősége csak annak, aki ki tud törni onnan, és saját jövedelemből saját lakást bérel/vásárol. Aki megszegi, ott gyámügy még csecsemő korban, egyébként ingyen fogamzásgátlás, ingyen abortusz, ha kell. Nos, ez nagyon szembemenne egyik oldalon a liberalizmussal, másik oldalon a jobboldalisággal is.

G. Nagy László 2018.12.05. 15:55:33

@Zabalint:

" Amikor egy nőt megerőszakolnak, tele vannak a komment szekciók azzal, hogy majd írásbeli engedélyt kell kérni tőlük, ha az a téma, hogy pl. túl kevés a nő a parlamentben, vagy mondjuk az IT szektorban, akkor érdekes módon a kvótázást is ugyanezek a kommentelők harsogják."

Most nem tudlak követni. Ha megerőszakolnak egy nőt, az bűncselekmény. Ha nincs erőszak, csak a lány hazudja később, az is az. A többi érdektelen; tök mindegy, hogy mennyi a nő az IT szektorban, vagy az országházban. Ez ilyen egyszerű, függetlenül a kommentelők hovatartozásától és gondolatvilágától.

"A kvótáknak tényleg semmi köze a liberalizmushoz, a női egyenjogúság kérdéséhez viszont nagyon is. "

Semmi az égvilágon.

G. Nagy László 2018.12.05. 15:58:58

@Zabalint:

"Azzal egyébként teljes mértékben egyetértek, hogy a rászorulókat addig kell támogatni, hogy az alapszükségletek meglegyenek, de a szaporodást saját forrásból kelljen biztosítani."

Egyetértek és a felvázolt dilemma is tökéletesen jogos. Én az első helyre a felvilágosítást tenném. El sem tudod képzelni, milyen sötétek és tudatlanok az alső rétegek e téren.

Zabalint 2018.12.05. 17:17:17

@G. Nagy László:
Az a baj, nem érted. Arról beszélek, hogy ha megerőszakolnak egy nőt, akkor mindig az a duma, hogy lassan már az is erőszak, ha véletlenül hozzáérnek valakihez a tömött buszon, vagy hogy lassan írásbeli engedélyt kell kérni a szexnél a beleegyezéshez. Ezeket nem a feministák szülik, vagy csak nagyon szűk kis részük, aztán akiknek igényük van a háborgásra azok felkapják. Lasd pl. mikor állítólag egs orosz feminista megszivatta azokat a férfiakat, akik a metrón terpeszkedve ültek, aztán kiderült, hogy simán fake ez a hír, ee igény láthatóan volt a felháborodásra miatta.

A parlamentben elvileg irreleváns lenne a nemek aránya, ahogy egyes ágazatokban dolgozóknál is. Azonban ahol ilyen aránytalanságok vannak, fel kell tenni a kérdést miért. Ezt a kérdésfeltevést eleve ellehetetleníti, ha csípőből hülyeségnek, faszságnak nevezed a problémát. A kvóta valóban nem megoldás, de az áltudományos okoskodás sem az arról, hogy a nők eleve ilyenek vagy olyanok.

"Semmi az égvilágon."

Mármint anői egyenjogúsagnak ne lenne köze a liberalizmushoz? Érdekes akkor a te liberalizmusod...

G. Nagy László 2018.12.05. 17:37:14

Bálint, olvasd vissza, amit írtál. "A kvótáknak tényleg semmi köze a liberalizmushoz, a női egyenjogúság kérdéséhez viszont nagyon is. " Vagyis: "A kvótáknak van közük az egyenjogúság kérdéséhez. "

Erre mondom, hogy semmi az égvilágon.

Megerőszakolósdihoz:

teveszmek.blog.hu/2017/10/29/_ha_egy_no_nemet_mond_az_azt_jelenti_talan

látjátok feleim szümtükkel 2018.12.06. 16:31:24

@G. Nagy László: "Bennem akkor indul el bármiféle empátia, ha látok némi pozitív hozzáállást."

Sok mindent összelapátoltál, kissé követhetelenü, de ez külön szót érdemel.

Magadban kerested már a pozitív hozzáláást?
Vannak emberek ( még akkor is, ha te sosem találkoztál velük ), akik képtelenek önmaguktól pozitív hozzáállásra. Azokkal mit kezdenél? Lehet ezen elmélkedni, hiszen az ilyen embereknek történő segítségnyújtás nem baloldaliság, mert mintha a jobbboldal Jézusa is mondott volna valamit az elesettekről, és azok felemeléséről.

Az állatvilágban is több empátia tapasztalható az elesettek iránt, mint amiről itt számot adtatok. Szomorú.

G. Nagy László 2018.12.06. 17:59:48

@látjátok feleim szümtükkel:

"Sok mindent összelapátoltál, kissé követhetelenül"

Sajnálom, ha követhetetlen vagyok. Mindig próbálok közérthető és következetes maradni.

"Magadban kerested már a pozitív hozzáláást?"

Mást sem teszek. Olvastál már tőlem néhány posztot, mind erről szól.

"Vannak emberek ( még akkor is, ha te sosem találkoztál velük ), akik képtelenek önmaguktól pozitív hozzáállásra. Azokkal mit kezdenél? "

Találkoztam már ilyen emberrel. Van, akiben fel lehet piszkálni valamit - többek közt ez is a célja az írásaimnak -, s vannak totál menthetetlenek. Az utóbbiakkal semmit sem szeretnék kezdeni. Nincs közöm hozzájuk.

"Lehet ezen elmélkedni, hiszen az ilyen embereknek történő segítségnyújtás nem baloldaliság, mert mintha a jobbboldal Jézusa is mondott volna valamit az elesettekről, és azok felemeléséről."

A segítségnyújtás alapvetően baloldali érték. Pontosítva: ha halat adsz az éhezőnek, az baloldaliság. Ha megtanítod halászni, az jobboldali érték. Jézus nem a jobboldalé és nem is a baloldalé. Messze fölötte áll mindezeknek, egyesíti magában mindezen értékeket.

"Az állatvilágban is több empátia tapasztalható az elesettek iránt, mint amiről itt számot adtatok."

Ez nyilvánvalóan nem igaz. Az empátia tipukusan emberi, az állatvilágban tökéletesen ismeretlen. Soha nem figyeltek meg még egyetlen önzetlen cselekedetet sem az állatok körében. Minden, ami látszólagos önzetlenség, az valójában a rokonszelekció játéka, az önző gének működésével tökéletesen magyarázható.

"Szomorú."

Szerintem az a szomorú, amikor bántjuk, vagy kihasználjuk a másikat. Elvárni a jóságot - értelmetlen illúzió.

látjátok feleim szümtükkel 2018.12.08. 20:41:09

@G. Nagy László: "Nincs közöm hozzájuk."

Akkor szeinted a pozitív hozzáállásra képtelen embereket agyon kell verni? MIkor? Még kicsi korukban, vagy majd akkor, amikor te rájössz, hogy nem képesek semmirre? Mi legyen azokkal, akik később, felnőttként válnak ilyenekké függetlenül attól, hogy önhibából-e vagy sem? Mi legyen veled, ha te kerülsz ilyen állapotba?

"A segítségnyújtás alapvetően baloldali érték. Pontosítva: ha halat adsz az éhezőnek, az baloldaliság. Ha megtanítod halászni, az jobboldali érték. Jézus nem a jobboldalé és nem is a baloldalé. Messze fölötte áll mindezeknek, egyesíti magában mindezen értékeket."

No ezt a hüje propaganda szöveget kár volt benyelned, mert beleül a lelkedbe. Már ha van.
A kereszténység hamarabb volt, mint a baloldaliság. Nem a baloldal találta ki a segítségnyújtást. Mert jázusotok, istenetek is a rászorulók gyámolítását emlegette emlékeim szerint ( a hittan órán, meg a miséken is mondta a lelkész ). Az, hogy te a segtségnyújtást nem tartod jézusi tanításnak, a te bajod, és szegénységi bizonyítványod, nem a baloldainak vélt gondolkodásúaké.

Tanítsd meg most a falusi gyereket földet művelni, és mond meg neki azt is, hogy honnan és mennyiért juthat födlhöz. Szóval attól, hogy tud halászni, a halastó nem az övé, a folyó sem, mert ott sem halászhat szabadon, mivel te meghatározod a mások lehetőségét. Márpedig aki korlátozva van a szabad halászatban, annak ne magyarázz. Te is kolrátozva vagy sok mindenben, csak vak vagy és nem látod. De megtanítanak/tanítottak téged is halászni, és sok sikert hozzá. De nem az én halastavamban. Éhen döglesz? Te bajodod, én " nem balodali" leszarom. Nekem sincs közöm a te nyomorodhoz.
Gondolom te sem vettél még magadnak újságot, kiadót, tv-t rádiót azért mert blogot írogatsz, és haveri alapon sem kaptál pártunktól és kormányunktól. Ha szülők anyagilag meglöknek, akkor talán lesz lehetőséged, de magad erejéből nem biztos, hogy saját ládabon állva tudod taposni a másét.

Azt hiszem, ha foglalkoznál állatokkal, és hosszú éveken át figyelnéd nem rokon egyedek és különböző fajok együttélését, te is tapasztalnád az empátiát ( és sok más emberinek vétl tulajdonságot is ) ott, ahol el sem tudod képzelni. Ennek semmi köz e rokonszelekcióhoz. Rokonszelekciót te hirdetsz a semmi közöm hozzá mentalitásoddal.

Egyet viszony előnyödre írok, volt bátorságod részletesen válaszolni a felvetéseimre, és én ebből azt a következtetést vonom le, hogy feljődő képes vagy,. Majd amikor már korosabb leszel, akkor sok nézeted át fogod értékelni, mert tapasztalásaid arra fognak kényszeríteni. Persze a tapasztalást személyesen, és helyben kell megszerezni, nem propaganda anyagokból. De nem ijedj meg, előtted nagyon sokan átmentek már ilyen folyamaton.

A világot feleim saját szümtükkel kell látni.

G. Nagy László 2018.12.08. 23:28:12

@látjátok feleim szümtükkel:

"Akkor szeinted a pozitív hozzáállásra képtelen embereket agyon kell verni?"

Ez egy meglehetősen gyakori érvelési hiba. Miért is kéne? Miért is kéne bántani bárkit bármiért? Nem szeretnélek megbántani, mert rendes embernek gondollak, ám ez meglehetősen gyermeteg gondolati világ, ahol minden fekete és fehér, angyali, vagy ördögi. Én abban hiszek, hogy virágozzék minden virág, s hogy lehetőség szerint ne ártsunk senkinek. De ez nem jelenti azt, hogy mindenkit a keblemre kívánok ölelni. Akihez nincs közöm, azzal nem foglakozom. Nem szeretem és nem is gyűlölöm; nem támogatom és nem is bántom. Ennyi.

"A kereszténység hamarabb volt, mint a baloldaliság."

Ne haragudj, de ez megint nem jó gondolat. Kereszténységről kétezer éve beszélhetünk. Baloldali értékekről minimum 100 000 esztendeje, amióta csak homo sapiens létezik. Attól, hogy ezeket az ősember nem nevezte baloldali értéknek, attól még úgyanúgy jelen voltak.

"Az, hogy te a segtségnyújtást nem tartod jézusi tanításnak"

Tavaly jelent meg legutóbbi könyvem "Ki beszél itt a Megváltóról?" címmel. Ebben Jézus filozófiáját boncolgatom, többek közt az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet is. Nem tudom, hogy miből szűrted le azt a képtelen gondolatot, hogy a segítségnyújtás nem része a jézusi tanításnak. Nagyon is az.

"De nem az én halastavamban. Éhen döglesz? Te bajodod, én " nem balodali" leszarom. Nekem sincs közöm a te nyomorodhoz."

Ezzel semmi baj sincs. Ez egy teljesen korrekt hozzáállás. Persze, egy ilyen helyzetben viszonylag gyorsan találnánk olyan megoldást, amellyel mindketten jól járunk. Te engedsz pecázni, én átadom a zsákmány 35 %-át. Tíz perc alatt egymás tenyerébe csapnánk, s még véletlenül sem halnék éhen :)

"Ha szülők anyagilag meglöknek, akkor talán lesz lehetőséged"

Nézd, 46 éves múltam, két gyerkőcöm van. Sokszorosan jobb anyagi körülmények közt élek, mint a nyugdíjas szüleim. Abban, hogy nincsenek pénzügyi gondjaim, komoly szerepe van a szerencsének is és ezért hálát adok minden nap a sorsnak. Ám az is igaz, hogy megdolgoztam csaknem minden fillérért, amim van.

"Egyet viszony előnyödre írok, volt bátorságod részletesen válaszolni a felvetéseimre, és én ebből azt a következtetést vonom le, hogy feljődő képes vagy,."

Remélem, igazad van :)

Isten áldjon, jó egészséget neked!!

látjátok feleim szümtükkel 2018.12.09. 11:57:32

@G. Nagy László:

Isten áldása nélkül is jól vagyok, de azért köszönöm a jókívánságodat.

Kikerültél viszont néhány fontos gondolatot, és ezek szerint a saját paradoxonaidat nem veszed észre. Nem vagy még elég öreg, de reméljük leszel. Ehhez kívánom én is az áldást. Az adja meg, akitől szeretnéd megkapni, ne az, akivel én szeretném adatni.

Igazam van-e? Igazam van...www.youtube.com/watch?v=wHx9VoVPLNg

G. Nagy László 2018.12.09. 16:41:00

@látjátok feleim szümtükkel: Besenyő Pista bá zseniális, a gyerekeim is imádják.

Ha maradt benned hiányérzet - kikerült fontos gondolatok, paradoxonok -, írj nyugodtan, készséggel válaszolok. Hitem szerint nincs a gondolataimban önellentmondás.

A legjobbakat!

Zabalint 2018.12.10. 15:31:26

Ami az állatvilágban és az emberek között tapasztalható empátiát illeti, mindkettőtöknek igaza van, mert minden állatvilágbeli jelenségnek, beleértve az emberiséget is az állatvilágba, vannak evolúciós, szelekciós magyarázatai is. Csak ha benne vagy, akár emberként az emberi közösségben, akár a háziállataid elfogult szemlélőjeként, akkor nem ezen modell szerint értelmezed.

Egyébként a természetes szelekció szélsőségesen "pusztuljon a férgese" módszertannal totálisan zsákutca, mivel mindig a legjobb gének továbbörököltetése a génállomány sorvadásához és túlspecializálódáshoz vezet. (A spártaiak degeneráltságának ez az egyik oka, hiszen azon túl, hogy néhány ezres belterjként szaporodtak, gyorsította a génállományuk pusztulását a túl erős szelekció is.) Ez egy lehetséges magyrázata az elesettek iránti empátiának, ami minél közelebb va az illető rokonságban, annál erősebb.

M87 2018.12.11. 22:43:49

@G. Nagy László: "Basszus, a fogyatékosok világnapján felrakok egy ilyen posztot, s nektek az fáj, hogy ez a srác pénzre váltja a sztoriját? Most őszintén, mennyiért adnád oda csak a fél karodat?"

Üdv! Most fedeztem fel a blogot. Elsőre annyi, hogy szerintem örülni kéne mindenkinek, aki ide ír, hogy van két keze, két lába és testileg egészséges.

M87 2018.12.11. 22:51:50

@G. Nagy László: "Nagyon bírom Puzsért és a gondolataival 90%-ban egyet is értek. Ez most a 10%-os szegmens. Igazi faszság."

Van egy markáns stílusa, de nem volt szerencsés tőle ebben a formában annak ellenére, hogy sokmindent jól lát ezzel a témával darázsfészekbe nyúlt a részéről.

látjátok feleim szümtükkel 2018.12.12. 09:48:31

@M87:" szerintem örülni kéne mindenkinek, aki ide ír, hogy van két keze, két lába és testileg egészséges."

Annak is örülni kéne, hogy van két szeme, amivel meg bírja látni, ha másnak nincs két keze, két lába és két szeme, vagy nincs a koponyájában jól működő agy, és bírja látni saját képsségeit amivel ezeknek tud segíteni. Nem elég megtanítani halászni. Jézus sem ezzel kezdte, hanem halat, bort, és minden tudását osztotta. Annak tudását is, hogy a lehetőségekre nem elég várni, tenni kell érte. Annak is aki rászorul, meg annak is akinek van lehetősége mások segítésére.