téveszmék

"Mindenki egyért, egy mindenkiért"

2019. február 06. - G. Nagy László

harom_testor.jpg

 

A bajtársiasság jó dolog. Kiállni a másikért. Érezni, hogy együtt a csapat. Hogy tűzön-vízen át. Igen ám, de mi van akkor, ha kiderül, hogy kígyót melengetünk a keblünkön? Mi van akkor, ha a mi kutyánk kölyke vállalhatatlan? Vajon meddig terjedhet az összefogás és a csapatszellem?

 

A bajtársiasság jó dolog, de nem mehet szembe az alapvető morális értékekkel. A magányos ámokfutók is képesek komoly zűrt okozni, ám csak idő kérdése, hogy lekapcsolják őket. A törzsi összefogás azonban sokszor olyan erős, hogy képes megvédeni még a legelvetemültebb pszichopatákat is. Ráadásul mindezt olyan nemesen csengő felhangok kíséretében, mint közösség, testvériség, család, nemzet, szolidaritás.

 

Az individualista világlátást számtalan támadás éri minden oldalról. Hűvösnek és önzőnek mondják, nem is alaptalanul. Azzal viszont értelemszerűen nem vádolható, hogy törzsi alapon kiállna bárkiért is, aki aztán világégést okoz. A konzervatív gondolkodásmódnak szerves része, hogy bármelyik családban akadhat egy-egy igazi fekete bárány, aki művelhet bármilyen kínos dolgokat, azért mégiscsak vér a vérünkből. A baloldaliaknál hasonló a helyzet, csak ők osztályalapon politizálnak; áldozatoknak kikiáltott csoportok védelmében - munkások, nők, melegek, nemzetiségek, hajléktalanok, bevándorlók, stb. - szállnak síkra. Ha védenceik kapcsán kiderül, hogy korántsem ártatlan széplelkek, képesek a végletekig eltussolni, csak nehogy csorba essen az adott közösség megítélésén.

 

Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője így fogalmaz: "A liberalizmus az erősek játéktere. Azt jelenti: takarítsuk el a verseny útjából az akadályokat! Én atléta vagyok, te hetvenéves és sánta, fussunk versenyt, aki hamarabb odaér, azé a díj.(...) Kik tudnak ezzel szembeszállni? Az izmos közép. Ezért a liberalizmus a közép feje fölött átnyúlva keres gyenge kisebbségeket, amelyeket felkarolva támadja a közepet. Szembefordítja a férfiakat a nőkkel, a heteroszexuálisokat a más irányultságúakkal, az etnikai többséget az etnikai kisebbséggel, az őslakosokat a migránsokkal, a kisegyházakat a nagy egyházakkal..." Ezek a mondatok tökéletesen tükrözik a mai jobboldali világlátást. A gondolat első fele speciel abszolút igazság. A klasszikus liberalizmus valóban az akadálymentes, szabad versenyt élteti, győzzön a jobbik felkiáltással. Tényleg az erősek sportja. A folytatás azonban már egy brutális csúsztatás. Nem mintha nem létezne a felvázolt, viszályteremtő törekvés. Csakhogy ennek az égvilágon semmi köze a liberális eszméhez. Valóban léteznek gátlástalan érdekcsoportok, akik a liberalizmusra hivatkoznak, miközben állami vezetőkkel szövetkeznek. Továbbá léteznek elborult tekintetű marxisták, akik szintén liberálisnak hazudják magukat. Egy normális világban ezekre a jelenségekre az volna a válasz, hogy lerántjuk a leplet, s rámutatunk: szó sincs szabadelvűségről. Ehelyett mi történik? A konzervatív oldal kapva kap az alkalmon, s - ha már oly sokan bemocskolták, miért is kéne tisztára mosni - egyetlen mozdulattal a szemétre hajítja a liberalizmus teljes filozófiáját. Kettőt egy csapásra, gondolják; a baloldallal együtt a középutas gondolkodást is száműzni lehet a közéletből. Minél többen élnek vissza a baloldalon a szabadelvűséggel, s minél szélsőségesebb és elmebetegebb filozófiákat dédelgetnek a bevándorlás és a gender kérdés terén, annál jobban radikalizálódik a jobboldal is. A legkevésbé sem véletlen Trump, Putyin Bolsonaro, Erdogan és Orbán Viktor sikere, az AFD előretörése Németországban, s a brutális káosz Franciaországban. Idehaza ráadásul nem is mostanság kezdődött mindez, hanem már közvetlenül a rendszerváltás után. 1989-ben álmodni sem lehetett szimpatikusabb pártokat, mint a tisztán liberális elveket valló SZDSZ és Fidesz. Majd alig telt el pár év, s a Szabad Demokraták máris a baloldalon, Horn Gyula ölelő karjában találták magukat, válaszul a Fidesz a jobboldalon keletkezett politikai vákuumba sodródott. Középen azóta is üres a tér: liberális pártot lassan 25 éve nem látott ez az ország.

 

Amikor azon tűnődünk, hogy a nacionalista bajtársiasság, a baloldali kollektivizmus, avagy a középutas individualizmus a legbarátságosabb, érdemes megvizsgálni, melyik okoz legkevesebb szenvedést a világnak. Legyünk annyira sportszerűek, hogy feltételezzük: mindegyik irányvonal a földi mennyország megteremtését célozza. A mód és az eszközkészlet azonban merőben különböző. A náci németek, a hódító iszlám, az ószövetségi zsidóság és valójában csaknem minden ókori és középkori nép úgy tekintett magára, mint kiválasztottra. A morális törvények is csupán házon belül voltak érvényesek, a többi, alacsonyabb rendűnek ítélt népet szabadon kifoszthatónak, kiirthatónak tartották. Ezeknek a barbár filozófiáknak az jelenti a földi Paradicsomot, ha mindenki más eltűnik, esetleg rabszolgaként létezhet. A baloldali gondolkodás ugyanígy ellenségképeket gyárt, s hasonlóképpen sztereotip módon. Elpusztíthatónak ítéli a tőkéseket, a földbirtokosokat és az uralkodókat, mert - a marxista érvelés szerint - kizsákmányolják a munkásokat, a parasztokat, a népet. Általános bűnbaknak kiáltja ki a férfiakat, mert uralkodni akarnak a nők felett. Megbüntetné a fehér embert, mert valaha nem tekintette egyenjogúnak a feketéket. Egy ingát látunk, amelyet a megvetés, a gyűlölet és az örökös bosszúvágy lendít jobbról balra, majd balról jobbra. Valamiért senki sem igyekszik megállítani, holott középen, a klasszikus liberális gondolkodásmód egészen szelídnek tűnik a másik kettőhöz képest. Itt ugyanis senki sem kíván embercsoportokat megsemmisíteni, de még csak egyéneket sem. A liberális gondolkodás szerint a negatív attitűdök - a rosszindulat, az elnyomás, a gyűlölködés, a bosszú - megszüntetésén át vezet az út a Kánaánba. Valójában ez maga a jézusi modell: nem a bűnös ember, hanem a bűn az, ami megvetendő. Éppen ezért egy liberális elveket valló magasról tesz a "mindenki egyért, egy mindenkiért" elvtelen bajtársiasságára, s nem fog megvédeni egy vérengző bajkeverőt még akkor sem, ha vérségi, vagy osztályalapon vele egyívású. És ugyanúgy: nem fog ártatlanokat bántalmazni, még akkor sem, ha egészen különböző kultúrából valóak.

 

Az ideológiai alapon történő bűnös-bújtatás kapcsán az elmúlt napok három egészen konkrét példát sodortak a látóterembe. Az első egy moziélmény, Az átkelés madarai című, valós eseményeket elmesélő, kolumbiai film, melyben a wayuu indián törzs hagyományai írják felül a józan morált. A kívülről érkező Raphayet üzleti érzékével, nyugati értékrendjével - és persze jelentős volumenű marihuána-kereskedelemmel - sosem látott jólétet hoz a nomád törzs életébe, azonban Leonidas, a família fekete báránya felrúg mindent, ami a békés együttműködésről szól. Az ősi tradíció szerint a család az első, így muszáj kiállni a bajkeverő mellett. Az eredmény: öldöklés és pusztítás. A második egy múlt heti bulvárhír: Az Eva Air légitársaság Los Angelesből Tajvanba tartó járatán egy kétmázsás, kerekesszékes utas - kézsérülésére hivatkozva - kitöröltette a fenekét az egyik utaskísérővel. Korábbi utazása során, amikor ezt megtagadták tőle, egyszerűen az ülésén végezte el a dolgát. Az ügy persze rém kínos, hiszen mozgássérültről van szó, aki hátrányos helyzetére hivatkozva gyakorlatilag bármit megtehet. Hasonlóképpen érinthetetlenek a bevándorlók is. Január huszadikán jelent meg Udo Ulfkotte, 2017-ben elhunyt német újságíró utolsó könyve, mely a tömeges bevándorlás és a szexuális bűncselekmények számának drámai növekedése közti összefüggést taglalja. Nem meglepő, hogy két évet kellett várni a megjelenésre, Németországban manapság nem egyszerű kiadót találni hasonló témák kapcsán...

 

"Mindenki egyért, egy mindenkiért." A bajtársiassággal semmi baj. Csak soha ne legyen elvtelen. Nincs olyan ember a Földön, szeressem bármennyire, álljon hozzám akármilyen közel, legyen apám, anyám, vagy a saját gyerekem, aki mellett kiállnék egy vitás helyzetben, ha nincsen igaza. A közösség fontos, akár a vér szavára, akár az elesettek iránti szolidaritásra épül. De az igazságot sohasem írhatja felül.

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr614601642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zabalint 2019.02.07. 13:37:59

Pl. a pedofil, vagy szimplán nemi erőszakos vagy zaklatásos ügyek többségére is épp emiatt nem derül fény, mert az adott közösségben tévesen azt gondolják, hogy akkor védik legjobban meg magukat, ha kifelé eltussolják az ügyet. Legyen az család, rokonság, sportklub, egyházi közösség, színésztársulat, sajnos mindenütt megtalálható ez a hozzáállas, erős rokonságban a ház eleje mentalitással. Pedig valójában egy közösség sokkal erősebb lehetne, ha kidobná a szar alakokat.

G. Nagy László 2019.02.07. 16:46:44

@Zabalint: Basszus, annyira igazad van! Annyira széplelkű vagyok, hogy a pedofil papok eszembe sem jutottak, pedig az egyik legtipikusabb példa! No nem azért, mert annyira gyakori lenne. (A médiavisszhangja sokszorosára dagasztja az ilyen esetek előfordulási gyakoriságát.) Viszont olyan értelemben feltétlenül, hogy egészen konkrétan ezzel szoktál magyarázni a helyi püspökök, ha mégis kitudódik: nem akarták, hogy rosz fényt vessen az egyházra... Pedig pont úgy van, ahogy írod: sokkal hitelesebbé válna az egyház is, ha őszintén felvállalná az ilyen eseteket.

A jelen poszt sorsa is jól példázza a mai világunkat. Ha csak a törzsi bűnös-bujtogatásról írnék - mondjuk kihegyezve a katolikus papokra, jobboldali politikusokra - ez a írás valószínűleg simán kikerülne az Indexre. Így, hogy a baloldal érintettségére is kitérek, már nem felvállalható... Fordítva persze ugyanez lenne a helyzet.

Zabalint 2019.02.08. 07:44:02

Nem állt szándékomban kimondottan a pedofil papokra kihegyezni. Sajnos nem egy olyan sztorit hallottam kicsi és/vagy zárt közösségekről, ahol eltussolták a dolgokat a közösség "védelmében". Pl. középiskolai kolesz, ahol elterjedtek a szintetikus drogok, de mikor rosszul lett az egyik srác, már ment a telefona kórháznak, hogy ne vizsgálják (a félreértések végett nagyon ellene vagyok a droghasználat rendőrséggel vegzálásának, de ez esetben nem a srácot, hanem az iskola/kolesz hírét féltették). Vagy pl. pedofil válogatott edző, aki 13 éves korától kúrogatta az egyik tanítványát, de nyomult a többi kislányra is, de még a csaj apja is partner volt az eltussolásban. De komolyabb lopási, verekedési ügyeket is mindenütt igyekeznek házon belül lerendezni, vaga csak simán eltussolni.

G. Nagy László 2019.02.08. 08:10:26

@Zabalint: Az a baj ezekkel az esetekkel, hogy pont olyanok, mint a cserbenhagyásos gázolás. Ha már megtörtént a baj, akkor az első az, hogy az áldozaton segítek, és az utolsó az, hogy a saját hírnevemért aggódjak. És ebben nincsen az égvilágon semmi nagyság, semmi nemesség, semmi altruizmus, csupán a legelemibb felelősségvállalás. Hibáztam, de meg tudok bocsátani magamnak, mert nem rossz szándék vezérelt, csak elbénáztam - függetlenül az okozott kár mértékétől.

Annyi szép példát láttunk ilyenre korábban a fejlett nyugaton. Miniszterek mondtak le a legkisebb hibáért, a korrupció leghalványabb árnyéka miatt. Ez a világ eltűnni látszik. Ha például a mainstream bevándorláspolitikát a valódi jószándék vezetné, úgy minden problémáról szabadon folyhatna a diskurzus. Németországban tágra nyílt szemmel kérdezik: nálatok lehet beszélni ezekről???