téveszmék

téveszmék

"Csak hinni kell, s minden álmunk valóra válik"

2019. február 18. - G. Nagy László

miracles.jpg

 

Találkoztam már ilyen fanatikusokkal. Ők semmilyen téren nem ismernek lehetetlent. Aztán ott van a másik véglet. Az örök pesszimisták, akik szerint kár is belekezdeni bármibe. Az igazság - mint oly sokszor - ezúttal is a két végpont közt keresendő. Csupán intelligencia kérdése, hogy felismerjük, mely vágyaink kielégíthetőek, s melyek ostromolják a csodák és mesék birodalmát.

 

C. S. Lewis, a világhírű, észak-ír származású író így fogalmaz: "Nem születhetnek teremtmények vágyakkal, ha lehetetlen, hogy azok kielégüljenek. A kisgyerek éhséget érez: van étel. A kiskacsa úszni akar: van víz. Az emberek szexuális vágyat éreznek: nos, van szex. Ha olyan vágyat találok magamban, amelyet semmilyen evilági tapasztalat nem tud kielégíteni, akkor az a legvalószínűbb magyarázat, hogy egy másik világ számára vagyok teremtve. " Lewis arra utal, hogy a széles néptömegek lelkében élő, valamiféle istenség utáni vágy nem lehet a véletlen műve. Egyszerűen muszáj, hogy legyen valamiféle alapja. Jómagam ezt nem érzem átütően erős isten-érvnek. Való igaz: a legtöbbünk számára biztonságosabb, szárazabb, komfortosabb érzés lenne, ha fixen tudnánk a Teremtő létezéséről. Egy ilyen világban nem kéne attól tartanunk, hogy tökéletesen ki vagyunk szolgáltatva a véletlenek játékának; biztosak lehetnénk benne, hogy minden csapásnak és pechszériának van valamiféle értelme és építő hatása; továbbá nem volna kétségünk a lélek halhatatlansága felől. Ezek azonban olyan vágyálmok, amelyeket semmi sem különböztet meg az időutazás, az örök ifjúság, a marslakókkal való haverkodás, avagy a terülj-terülj asztalkám fantasy-elemektől. Lehet, hogy valaha ezek mind elérhetővé válnak, s lehet, hogy puszta ábrándok maradnak. Ám attól, hogy vágyat érzünk mindezek iránt, még semmi sem garantálja, hogy ténylegesen kielégíthetők volnának.

 

Igazi közhely, de attól még igaz, hogy a gondolatok és kimondott szavak teremtő erővel bírnak. Alapvető pszichológiai igazság, hogy minden, amit a világban tapasztalunk - akár békéset és barátságosat, akár rosszindulatút és ellenségeset - valójában önmagunk visszatükröződése. A felelősségünk tehát óriási, ám e téren is csupán önmagunkkal szemben. A különböző ezoterikus guruk, tanítók és mesterek nagy előszeretettel beszélnek áldásokról és átkokról - számos honlapot találni, ahol pontos leírást kapunk azokról a tünetekről, melyek egyértelműen jelzik, ha meg vagyunk átkozva :) - azonban ezek tudományos megalapozottsága hagy némi kívánnivalót maga után. A rossz hír az, hogy az áldással is hasonlók a tapasztalatok: a másokért mondott fohászt a legtöbb ilyen irányú célzott kutatás tökéletesen hatástalannak találta. Egészen más a helyzet, ha az imádságot végző személyt vizsgáljuk. A felmérések szerint kitapinthatóan jobb mentális egészséggel bírnak azok, akik gyakrabban imádkoznak. Persze, nincs ebben semmi meglepő, a fohász ugyanis nem más, mint önszuggesztió, pozitív programozás. Azért arra nem árt odafigyelni, hogy mit kérünk az égiektől. Nincs olyan magyar ember, aki ne tudná fejből a legendás verssorokat: "Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg." Nos, minden úgy történt, ahogy Petőfi fejben előre elrendezte. Hasonlóan esett a legendás gitárossal, Barta Tamással, akit 1982-ben Amerikában gyilkoltak meg. Emlékszünk még, mit énekelt tíz évvel korábban, az LGT egyik kislemezén? "A csavargóknak is jut még egy angyal, sok dolga van velem, Nem az ágyban végzem, hajt a vérem, át az életen..."

 

Hogy álmaink milyen valószínűséggel válnak valóra, abban kulcsszerepet játszik befolyásunk a világ dolgaira. "A kisgyerek éhséget érez: van étel. A kiskacsa úszni akar, van víz." Ezek a legelemibb szükségletek. Aki még ezeket is képtelen kielégíteni, az vagy pokoli rosszkor van pokoli rossz helyen, vagy még arra is tökéletesen alkalmatlan, hogy saját életét megfelelően menedzselje. "Az emberek szexuális vágyat éreznek: nos, van szex." Ez már eggyel komplikáltabb. Itt már kimerészkedünk a teljes egészében magunk által uralt szférából: nem árt, ha Ádámon kívül Éva is benne van a dologban. (Legközelebbi rokonaink, a törpecsimpánzok irgalmatlanul sokat szexelnek, de a nőstény náluk is bármikor mondhat nemet.) Ez is egy lényeges kompetencia, melyet muszáj elsajátítani: rávenni a másikat a szerelmeskedésre. Aztán jönnek a nagy, világmegváltó vágyaink: legyen békesség és jólét a Földön; az emberek legyenek szeretetteljesek, irgalmasok és adakozók. A valóság az, hogy bármilyen jól hangzik is mindez, a nemeslelkűséget lehetetlen kikényszeríteni. Ülhetünk bármilyen magas hatalmi pozícióban, csupán egyet tehetünk: mi magunk igyekszünk békések, könyörületesek és nagyvonalúak lenni, ezzel hozzájárulva a nagy világboldogsághoz. Azért ez sem kevés. Az igazán kemény diót a transzcendens vágyak jelentik. Fantáziálunk egy mindenható Istenről, feltámadásról, a lélek halhatatlanságáról, miközben semmi kézzelfogható tapasztalattal nem rendelkezünk ezek kapcsán. Ráadásul itt már végképp elveszítjük a talajt: az égvilágon semmi ráhatásunk sincs mindezekre. Persze lehet a túlvilágról morfondírozni vörösboros nyáresteken. Legitim az is, ha valaki mindezek iránt vágyat érez. Csak olyan értelmetlennek tűnik. Mintha a Dumb és Dumber zárójelenetét néznénk: "Helló fiúk! Nemzeti bikini turnéra indulunk, és szükségünk van két olajozó fiúra, akik bedörzsölnének minden verseny előtt." Mire a válasz: "Mázlitok van. Úgy három kilométerre van egy város arra, ott biztosan találtok jelentkezőt..." Valahogy így. Itt van előttünk a Paradicsom, érzékelhető, megtapasztalható módon, csupán a kezünket kéne kinyújtani érte. Ám mi vagyunk olyan ostobák, hogy ehelyett egy másik, elképzelt világ után ácsingózunk, és siralomvölgynek nevezzük földi pályafutásunkat. Igazi szívás mindazoknak, akik csak az utolsó pillanatban döbbennek rá, hogy talán ez volt, talán ez lehetett volna maga a mennyország.  

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr2314615064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PeTer 2019.02.18. 08:52:30

Hihetetlen, milyen termékeny író vagy! A gyakoriság általában minőségveszteséggel jár, de ez a blogodra egyáltalán nem érvényes. :)
Az írásodról eszembe jutott, hogy az álmodozók jellemzően magukban, a saját kis világukban élnek, aminek kézzel látható eredménye nem minden esetben van, mégsem mondanám azt, hogy nem élik meg teljességgel földi létüket. Inkább csak egy másik síkon teljesednek ki.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.02.19. 09:24:35

Csak hinni kell, s minden lehetséges, ez tény.

Viszont minél erősebb a hit, annál kevésbé vágyunk értelmetlen dolgokra,

Azaz nincs ellentmondás.

Almandin 2019.02.19. 10:39:14

@PeTer: A vallásos álmodozók valóban gyakran nem élnek. Hiszen minden, ami jó az életben, bűnös élvezet: ne paráználkodj, ne légy torkos, ne akarj földi hívságokat. A kereszténység egyenesen azt tanítja, hogy minél lemondóbb vagy, annál több jutalom lesz odaát, de ha átadod magad az élvezeteknek, pokolra jutsz. Így nettó önsorsrontás eszerint élni. Kész átverés show, mézesmadzag. Nagy eséllyel odaát nincs semmi.

Ad Dio 2019.02.19. 10:43:48

Jó gondolatok, de a végére azért picit almát hasonlítasz körtéhez. Egy modern stílusú hedonizmust (carpe diem) vetsz össze egy naív vallásossággal.

A "transzcendens" iránti vágyódásunk nemhogy nem merül ki annyiban, hogy előre kiszámítható világot szeretnénk, ahol van egy "erős támogatónk", hanem épp ellenkezőleg: ez valójában NEM a transzcendensre irányuló vágy, hanem nagyon is immanens. Olyan hatalmat szeretnénk magunk mögött tudni, ami megkönnyíti a világBAN érvényesülésünket. Ez a fordított miatyánk, amit a középkorban mágiának neveztek: legyen meg az én akaratom, amint a mennyben, úgy a földön is".

Az igazi transzcendentális vágyakozás VALÓBAN túlmutat a világi célokon és kereten. Isten nélkül a világ vak és értelmetlen. Irracionális, hiszen minden amire a racionális céljaink, vágyaink és akaratunk irányul, idővel megsemmisül. Isten nélkül mindannyian Sziszüphoszok vagyunk, akik értelmetlen dolgokkal múlatjuk az időt: élményeket gyűjtünk, alkotunk, szeretünk, de az élményeink emlékké fakulnak, az alkotásaink megsemmisülnek a szeretteink pedig meghalnak. Az ember racionális és az is szeretne maradni. Innen fakad a valódi transzcendens vágyódás. Ez a vágyódás tulajdonképpen a racionális emberi lélek sikolya az értelmességért. Ennek egyetlen (általam) elképzelhető záloga Isten. Az ebből a vágyból fakadó hit nem fogja elvárni, hogy a fohászai teljesüljenek, sem azt, hogy a szenvedései értelet nyerjenek. Viszont képes lesz megőrizni a racionalítását és akkor is építeni, akkor szeretni, akkor is jónak lenni, ha mindent kiterítenek úgyis ;-).

Ad Dio 2019.02.19. 10:53:43

@Almandin:

"Hiszen minden, ami jó az életben, bűnös élvezet: ne paráználkodj, ne légy torkos, ne akarj földi hívságokat. A kereszténység egyenesen azt tanítja, hogy minél lemondóbb vagy, annál több jutalom lesz odaát, de ha átadod magad az élvezeteknek, pokolra jutsz."

Ezt nem tanítja a kereszténység. Hivatalosan soha nem is tanította. Ez a fajta tanítás azonos gyökerekkel bír, mint a sztokius filozófia, vagy épp a buddhizmus bizonyos válfajai. A kereszténység azt tanítja csupán, hogy y szeretet mindennél fontosabb. A szeretet pedig a másik javát keresi. A torkosság nem önmagában baj, csak akkor, ha a rabjává válsz és az evést túl magasra teszed a fontossági sorban (pl. a szeretteid java elé), a paráznaság sem azért rossz, mert szexelsz és az jó neked meg a másik félnek, hanem akkor válik bajjá, ha azzal valakit bántasz (megcsalod a párodat akivel amúgy szeretitek egymást), esetleg kockáztatod egy harmadik személy létrejöttét olyan szituációban amikor nincsenek meg a feltételei annak, hogy normális körülmények közt felneveljétek stb.

A kereszténység csupán annyit tanít a világ dolgairól, hogy szeress, mert van értelme. Pont.

"Nagy eséllyel odaát nincs semmi."

Pontosan 50% az esélye, ugyanis ez egy eldöntendő kétkimenetes kérdés, aminek eldöntéséhez semmiféle információval nem rendelkezünk ;-). Az 50% meg nem is olyan rossz :-D... főleg, hogy az ellenkezőjére is ugyan ennyi az esély :-P

Almandin 2019.02.19. 10:59:03

@Ad Dio: Sokat gondolkodtam azon, hogy miért fontos sok vallásosnak, hogy előre kiszámítható világot szeretnének. Szerintem azért, mert nem tudják elviselni a kiszámíthatatlanságot. A túlzott biztonságra törekvés olyanoknál jelenik meg, akik szorongásos zavarokban szenvednek. Összeomlanának idegileg a valóságtól (hogy bármikor elüthet egy autó, kirabolhatnak, stb.) és ezért be akarják lelkileg biztosítani magukat. A haláltól is jobban rettegnek az átlagnál, elviselhetetlen nekik a gondolat, hogy a kis egójuk egyszer eltűnhet, ezért illúziókba ringatják magukat. Általában nehezebben viselik a változásokat, mint az átlagember, az általam megismert vallásosok közül több soha nem költözött pl.

Almandin 2019.02.19. 11:03:39

@Ad Dio: Ne haragudj, én voltam katolikus hívő, jártam hittanra. Paráznaság még a maszturbálás is, pokolra jutsz szerintük, ha nem gyónod meg. Sőt, a fantáziálás is bűn.
A középkori szerzetesek vajon miért voltak önsanyargatók? Olvastad Szent Margit életét? Na, az volt az ideál.

John Doe3 2019.02.19. 11:35:39

@Ad Dio: Nem. Nem 50% az esélye, hanem értelmezhetetlen. Tekintettel arra, hogy semmilyen információd nincs. Nem arról van szó, hogy a korábban meghaltak fele a nihilbe hullott, másik fele meg a túlvilágba. A klasszikus valószínűségelmélet szerint p <- k / n. De itt az n a halottak sajnálatosan nagy száma ellenére 0, mivel csak azok számítanak, akikről el tudjuk dönteni, hogy k-ba tartoznak vagy nem. És ilyen sajnos egyetlen darab sincs. Tyimirjazev ezt világosan megírta.

Ad Dio 2019.02.19. 11:43:04

@Almandin:

Teológiát (is) hallgattam és nyugodtan állíthatom, hogy: nem. Nem az volt az ideál és amit esetleg hittanon hallgattál, az baromság és nem az egyház/Jézus tanítása.

Ad Dio 2019.02.19. 11:46:59

@John Doe3:

Nem.

Amennyiben a kérdésre megpróbálsz választ adni, akkor a kérdést értelmesnek tartod, így a kimeneteket lehetségesnek, a valószínűsége pedig azonos.

Persze nem vagy köteles értelmesnek tekinteni a kérdést, csakhogy akkor SEMMILYEN választ nem tudsz ennek adni, így sem azt nem mondhatod, hogy nagy a valószínűsége, sem azt, hogy kicsi. Semmiféle választ nem adhatsz a kérdésre. Fel sem vetheted, hiszen nem tekinted értelmesnek.

A gond ott kezdődik, ha egy amúgy értelmetlen kérdés valamiért mégis releváns :-). Mert akkor van a baj. Nb. ezért nem elégszik meg a legtöbb ateista az agnosztikus állásponttal. De ez messzire vezet.

Ad Dio 2019.02.19. 11:54:31

@Almandin:

Ne is haragudj, de ezek a Te prekoncepcióid, a Te kis buborékod, a Te kis értelmezési horizontod. Lehet épp azért, hogy megvédd magad a valóságtól? Hogy megvédd magad attól, hogy esetleg ráébredj, hogy egy vallásos ember hite PONT olyan értékű és relevanciájú mint a Te ateizmusod? Mert kényelmesebb azt hinni, hogy mindenki (aki mást gondol a világról) hülye csak Te vagy "felvilágosult" helikopter? :-)

G. Nagy László 2019.02.19. 12:36:29

@Ad Dio:

"Az igazi transzcendentális vágyakozás VALÓBAN túlmutat a világi célokon és kereten. Isten nélkül a világ vak és értelmetlen. Irracionális, hiszen minden amire a racionális céljaink, vágyaink és akaratunk irányul, idővel megsemmisül. Isten nélkül mindannyian Sziszüphoszok vagyunk, akik értelmetlen dolgokkal múlatjuk az időt"

Egészen kisgyerek korom óta úgy gondolom, hogy a jézusi tanítás valójában egy kombinált bérlet. Az alapszakaszra egészen biztosan érvényes, s ha van bónuszutazás, úgy arra is jó lehet. Nem hiszem azt, hogy feltámadás, vagy lélekvándorlás hiányában életünk értelmetlen volna. Ha a lelkünk együtt pusztul el a testünkkel, akkor is parádésan jó buli volt, megérte megszületnünk. Ha mágis van feltámadás, azt fincsi desszertnek tekintem. De ugyanaz a bérlet vonatkozik mindkét járatra: pont ugyanazok a morális elvek vezetnek az elégedett földi létezéshez, mint amit bármely erkölcsös istenség elvárhat a feltámadásért cserébe.

"Ez a vágyódás tulajdonképpen a racionális emberi lélek sikolya az értelmességért."

Ez egészen költői és különösen tetszett.

Ad Dio 2019.02.19. 13:12:23

@G. Nagy László:

Én ezt elfogadom, bár másképp tekintek rá.

Érdekes módon a saját halálom soha egy cseppet sem keltett bennem félelmet vagy rettegést. Voltaképpen Szókratésszel vagyok, amikor azt mondja, hogy ha nincs túlvilág, akkor amikor a halál eljön, én már nem vagyok, így soha egyetlen percre sem találkozunk. Akivel nem találkozok, az nem is okozhat fájdalmat ugyebár ;-). Másik oldalról azt sem gondoltam soha, hogy az élet egyfajta ki-mit-tud lenne, aminek a végén a magukat szépen viselők megkapják a jutalmukat. Soha nem gondoltam, hogy a túlvilági jutalomért kepesztés komolyan vehető motiváció volna. A saját halálom akár megsemmisülés, akár nem, számomra irreleváns dolog.

Viszont ez a dolog csak a saját halálomra igaz. Az életben vannak dolgok, amiket értéknek tartok és azokat igyekszem erősíteni, ápolni, fejleszteni. Ez szerintem a keresztény szeretet. És sajnos ezzel kapcsolatban megélem, hogy minden de minden amit építek, látszólag homokvár: csak idő kérdése és elmossa az idő türelmes, de roppant könyörtelen tengere. A saját halálom simán okés de a Feleségemé, az Édesapámé, a gyermekeimé, a barátaimé, a tanítványaimé stb. nem. Az, hogy az elmém megsemmisül, az okés. De az, hogy minden kimondott szavam, kigondolt gondolatom idővel eltűnik, az nem. Isten nélkül az én értelmezésemben hiányzik az a kapocs, ami az emberi értelmet a világgal összeköti. Isten nélkül menthetetlenül két malomban őrölünk: van az "emberi" világ, a maga céljaival, belső koherenciájával, érzelmeivel, indíttatásaival, amit szükségképpen be kell zárni, hiszen ha ezt nem tesszük, azonnal kiderül, hogy minden tettünk valójában hosszú távon értelmetlen, illetve van az emberen túli, rideg, arctalan, mechanikus valóság.

Almandin 2019.02.19. 13:27:00

@Ad Dio: Te katolikus vagy? Én az voltam, és egy életre elég volt belőle. Amúgy ateista se vagyok, hanem agnosztikus. Isten léte vagy van, vagy nincs, de ha van, semmiképpen se antropomorf.
Inkább a vallásosak élnek buborékban a tapasztalataim szerint (ma is napi kapcsolatban állok pár vallásossal, tényleg alternatív valóságban élnek). Nem mondom, hogy hülye a vallásos, de szerintem valótlanságokban hisz. Amúgy a vallásosak a nem hívőket tartják hülyének, erről ennyit.

Sobo 2019.02.19. 14:39:11

Ami az emberiség előnye, az ugyanakkor a nagy hátranya is.
Az értelem.
Ha van értelem, van logika. Ha az van akkor van kategorizálás és már haza is érkeztünk. Van aki ezt kihasználja és akit emiatt kihasznàlnak.
"Ebben különbözünk az állatoktól!" Micsoda ketegorizálás, ismételten csak!
Nem tudom ki hogyan látja, ez csak egy vélemény.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.02.19. 15:36:35

@Almandin:

A kereszténység szerint arra érdemes vágyni, ami örök.

Nem lemondani kell a jóról, hanem lemondani a rosszról.

Almandin 2019.02.19. 15:53:09

@Sobo: Valóban. Egyedül az ember annyira értelmes az élővilágban, hogy felfogja saját halálát. Ezért alakult ki a vallás is (többek között). A halálfélelem csillapítására.

Almandin 2019.02.19. 15:54:26

@MAXVAL bircaman közíró: Szerintem semmi se örök. Még a Föld és a Világmindenség is elpusztul egyszer. Ezt nehéz felfogni és még nehezebb elfogadni, de ez van.

G. Nagy László 2019.02.19. 16:05:50

@Ad Dio:

"Az életben vannak dolgok, amiket értéknek tartok és azokat igyekszem erősíteni, ápolni, fejleszteni. Ez szerintem a keresztény szeretet."

Én abban hiszek, hogy az alapvető törvény - ne bántsd a másikat - mindannyiunkba bele van kódolva. Kevés vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, miként alakult ki, mely géncsoportok felelősek érte (bár olyan génről tudok, amely a pszichopátia kialakulásában jelentős szerepet játszik). Úgyhogy, ahagy a halálunkkal nem tűnik el semmiféle teremtett szellemi érték, a keresztényi szeretet pláne nem tud, mert sokkal alapvetőbb és mélyebb.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2019.02.19. 16:28:57

Én is azt gondolom - ahogy páran itt már leírták elöttem -, hogy téves a cikk lezárásában tényként kezelt feltételezés, hogy a vallásos meggyözödés megléte automatikusan rontja az életminöséget ”ebben” az életben.

Mivel a legtöbb társadalomban, mind történelmileg, mind jelenleg, a vallási meggyözödés megléte gyakoribb, mint annak a hiánya, így vélhetöleg legalábbis csoport-/társadalmi szinten elönyösebb a vallás léte, mint annak a hiánya.
noreg.blog.hu/2011/09/07/evolucios_istenerv

Almandin 2019.02.19. 16:30:43

@G. Nagy László: Richard Dawkins evolúciós eredetűnek tartja az erkölcsi érzéket. Igaza lehet.
A szeretet meg egy érzés, nincs köze a kereszténységhez. Sőt, a kereszténység azon parancsa, hogy mindenkit szeretni kell, betarthatatlan. Vagy ha magára erőszakolja valaki, saját magának fog hazudni. Nem ártani nem annyi, mint szeretni.

G. Nagy László 2019.02.19. 17:38:28

@α Ursae Minoris: A vallásos hit természetesen nem feltétlenül teszi tönkre a földi létezést. Csupán abban az esetben, ha vakká, vagy távolságtartóvá teszi az embert a földi örömökkel szemben.

G. Nagy László 2019.02.19. 17:42:29

@Almandin: Mint minden az emberben, természetesen az erkölcs is evolúciós eredetű. Richard Dawkins csupán arról a finomságról nem szokott beszélni, hogy valószínűleg inkább a szexuális szelekció terméke, mint a természetes szelekcióé.

Igazad van, a szeretet univerzális érték, felesleges a "keresztényi" jelző. Az is oké, hogy nem ártani nem ugyanaz, mint szeretni. Csupán az előszobája.

Almandin 2019.02.19. 18:25:22

@G. Nagy László: Nem ártani azt is jelenti, hogy elviselem, tolerálom az ellenszenves embert is, addig, amíg nem árt nekem. Naponta látok az utcán olyan embereket, akik a kisugárzásuk alapján nem szimpatikusak, mégse megyek oda belerúgni. Viszont nem az előszobája a szeretetnek a nem ártás, mert sok embert akkor se fogok szeretni, ha nem ártottam neki. Pl. egy munkahelyen se kötök bele az ellenszenves kollégába, mert nem okos dolog ellenségeskedést szítani egy munkahelyen. De sokan nem jutnak el eddig, csupán azért kötekednek, mert valakinek "nem tetszik a pofája".

Almandin 2019.02.19. 18:31:25

@G. Nagy László: Nemcsak nemi erkölcsre gondolok. Az olyan erkölcsi normák is, mint a gyilkosság, lopás, rablás kerülése is evolúciós eredetűek, mert nyugodtabban lehet élni, ahol ritkák az ilyen cselekedetek. A civilizáció magával hozta az erőszak ritkábbá válását is.

Ad Dio 2019.02.19. 20:17:38

@Almandin:

"A szeretet meg egy érzés, nincs köze a kereszténységhez."

Sajnos a magyar nyelv ebből a szempontból meglehetősen szegényes.
Az ógörögben 7-8 különböző kifejezés volt arra, amit mi szimplán szeretetnek nevezünk.

A "sztrogé" szót használták a, családi kapcsolatra, ami első sorban egy érzés, a kötődés érzése. Ezt tekintették a legalacsonyabb rendűnek.
Az "erósz" a szerelem, a vágyódás mind testi, mind lelki síkon a szerető irányába
A "xénia" egyfajta udvariasságot, nyitottságot, kulturáltságot kifejező, első sorban az idegenek irányába megmutatkozó jólneveltséget jelentett. Tág értelemben "emberbarátságot" vagy "testvériességet".
A "filia" már jóval magasabb rendű dolog volt. Ez az, ami a barátok, bajtársak, kiváló emberek irányába való kapcsolatot fejezett ki, ami a tiszteleten és a kedvességen és rajongáson alapult.
A szeretet csúcsa pedig az "agapé" volt, ami az önfeláldozó tevékeny szeretetet jelentette. EZ az értelem a keresztények szeretet parancsának alapja. Ezért a keresztény közvetítéssel hozzánk eljutott "szeretet" szó első sorban akaratot, a másik javának keresését, önmagunk helyett a másik ember javának előtérbe helyezését jelenti, nem pedig egyfajta szimpátiát, vagy épp ragaszkodást.

Ad Dio 2019.02.19. 20:24:10

@G. Nagy László:

"Én abban hiszek, hogy az alapvető törvény - ne bántsd a másikat - mindannyiunkba bele van kódolva."

Ahogy az agresszivitás és a versengés is. :-)
Az ember ösztönrendszere meglehetősen hiányos. A racionalitással pótoljuk ki a hiátusokat és innentől már nem hiszem hogy hagyatkozhatunk arra, hogy ilyen vagy olyan állítólagos ösztöneink vannak. Az emberi élet egy bildung, amiben a tapasztalatainkra alapuló ismételt döntéseink által adott szokások legalább olyan fontosak, mint az "ösztöneink" (jelentsen ez akármit is).

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2019.02.20. 08:18:05

@G. Nagy László: Igen, egyetértünk.
Ez aztán persze a valláson kívül sok más dologról is elmondható, például a munkáról, a sportról...

Ad Dio 2019.02.20. 13:07:23

@G. Nagy László:

"Úgyhogy, ahagy a halálunkkal nem tűnik el semmiféle teremtett szellemi érték, a keresztényi szeretet pláne nem tud, mert sokkal alapvetőbb és mélyebb."

Az emberi kultúra a világ történetében elhanyagolható szemvillanásnyi idő. Mondhatni észlelhetetlenül kevés. Ja, és aminek kezdete van, annak vége is szokott lenni. Alapos a gyanúm, hogy az emberiség története véges hosszú. Isten nélkül bizony minden szellemi érték eltűnik velünk, mintha soha nem is lett volna. Max a megnyomorított planéta/ták maradnak utánunk :-/.

G. Nagy László 2019.02.20. 13:54:32

@Ad Dio: "Alapos a gyanúm, hogy az emberiség története véges hosszú. Isten nélkül bizony minden szellemi érték eltűnik velünk, mintha soha nem is lett volna. "

Nyilván így van. Csupán arról volt szó, hogy az egyes ember halálával nem vész el semmi. Ha kihal az emberiség, nem lesz többé szükség semmire, ami tipikusan emberi, így erkölcsre sem.

Ad Dio 2019.02.20. 14:24:46

@G. Nagy László:

Ez szerintem nem "szükség" kérdése. Én legalábbis soha nem utilitarista szemszögből tekintek csupán a dolgokra. Amit értéknek tekintek, azt attól függetlenül tekintem értéknek, hogy belátom-e a hasznosságát. Nem egyetemes haszonért dolgozok, hanem értékekért. Ilyen szemszögből viszont ez független az emberi faj lététől.

Ráadásul számomra olyan, hogy "emberiség" nem nagyon létezik. "Az" emberiség érdeke vagy java olyan rálátást igényelne, amivel senki a világon nem rendelkezik. A mi tetteink sokkal kisebb célokra irányulnak és ezen célok önmagukban képeznek értéket számunkra, függetlenül attól, hogy az előremozdítja-e a világot avagy sem. Ilyen alapon szeretem például a gyerekemet vagy épp egy tanítványomat, attól függetlenül, hogy ki tudja mi lesz belőle ha felnő.

G. Nagy László 2019.02.20. 16:57:51

@Ad Dio:

"Amit értéknek tekintek, azt attól függetlenül tekintem értéknek, hogy belátom-e a hasznosságát."

Bevallom, hogy ezzel az attitűddel az égvilágon semmit sem tudok kezdeni. Még értelmezni sem tudom, ami ritka, mert eleddig minden gondolatodnak látni véltem a jelentését. Nekem nehéz elképzelni azt, hogy létezik bármiféle érték hasznosság nélkül. József Attila Nagyon fáj c. verse például számomra hihetetlenül értékes, mert hozzám szól, számomra kulturális, kreatív, emocionális hasznot hajt. Egy zebrát nem fog megérinteni, így a zebrák populációjában - a hasznosság hiányában - az érték is elvész.

"Nem egyetemes haszonért dolgozok, hanem értékekért. Ilyen szemszögből viszont ez független az emberi faj lététől. "

Teljesen értetlenül állok az ilyen mondatok előtt. Az ember legmagasabb tudati szintjei - szeretet, feltétel nélküli szeretet, megvilágosodás, eggyé válás a Mindenvalóval - is csupán az ember szintjén értékesek. Az állatok nem érnek fel idáig, Istennek meg mindegy.

2019.02.25. 20:18:01

@Almandin: "A vallásos álmodozók valóban gyakran nem élnek. Hiszen minden, ami jó az életben, bűnös élvezet: ne paráználkodj, ne légy torkos, ne akarj földi hívságokat. A kereszténység egyenesen azt tanítja, hogy minél lemondóbb vagy, annál több jutalom lesz odaát, de ha átadod magad az élvezeteknek, pokolra jutsz. Így nettó önsorsrontás eszerint élni. Kész átverés show, mézesmadzag. Nagy eséllyel odaát nincs semmi."

Pont az a baj ezzel, hogy az ilyen vallási fanatikusok/álmodozók végletekben tudnak gondolkodni pont emiatt, amivel mossák a híveik agyát. Amiket valójában leírtak a Bibliában/Szentírásban azok nem szó szerint kellene venni, hanem értelmezni a mondanivalókat, mert az emberi gyarlóság révén úgyse lehet teljesen eleget tenni ezeknek azaz nem lehet elérni a tökéletest, de lehet rá törekedni.

2019.02.25. 20:30:27

@G. Nagy László: "Az ember legmagasabb tudati szintjei - szeretet, feltétel nélküli szeretet, megvilágosodás, eggyé válás a Mindenvalóval - is csupán az ember szintjén értékesek."

Pedig pont, hogy a vallási elköteleződés egyik legmagasabb foka, hogy nem félt az életét is áldozni a hívő a saját hitéért. A történelemben számtalan eset volt mártírhalált halt keresztényekről, akik tisztában voltak azzal mi lesz velük, ha az aktuális hatalomnak nem engedelmeskednek. Akiket egy hit nevében lehet fanatizálni egy jobb világ ígéretével, ami a halál után van az pszichésen átadja magát ennek és nem fél akár meghalni érte. Nem véletlen, hogy a kereszténység is a sok önfeláldozó híve által terjedhetett el végül a világon, mert félelmet nem ismerve képesek voltak szembeszállni a hitük védelmében, ezért hosszú távon az ellenük hozott jogi intézkedések nem érték el céljukat.

G. Nagy László 2019.02.26. 08:18:41

@M87:

"Nem véletlen, hogy a kereszténység is a sok önfeláldozó híve által terjedhetett el végül a világon"

Ez tökéletesen igaz. A kérdés csupán az, hogy az egyén szempontjából megéri-e. Ha rendesen be vagy drogozva, akár az is jó ötletnek tűnhet, hogy kilépsz a nyolcadik emeleti ablakból. Az önfeláldozó vakhittel szemben legalább három húsbavágó érvet tudok felhozni:

1. Mekkora szopás az, ha végül nincs semmi a halál után.
2. Mekkora szopás az, ha kiderül, hogy ugyan van feltámadás, de annak eléréséhez nincs szükség semmiféle mártíromságra, önfeláldozásra és szenvedésre.
3. Érdemes megnézni, hogy mi lett a földi gyümölcse a sok mártírhalálnak. A kereszténység elterjedt ugyan, sőt intézményesült, ám az intézményesített formája már köszönőviszonyban sincs - és soha nem is volt - az alaptanítással, a jézusi eszmével.

"Akiket egy hit nevében lehet fanatizálni egy jobb világ ígéretével, ami a halál után van az pszichésen átadja magát ennek és nem fél akár meghalni érte."

Ez pontosan így van, és ez sokkal inkább veszélyes, mint nagyszerű dolog. Ugyanis itt már csak egy apró kis ideológiai változtatás kell, s már meg is alkottuk a vallási terroristát, aki nem hogy nem fél a haláltól, de visz is magával még pár tucat embert.

G. Nagy László 2019.03.07. 08:01:24

@M87: Igen, láttam. Ajánlok én is igazi klasszikust: Krisztus utolsó megkísértése. Különösen az a rész tetszik benne, amikor Jézus összefut Pállal. Tanulságos. Ők egyébként a valóságban sosem találkoztak.
süti beállítások módosítása