téveszmék

"Véletlenek márpedig nincsenek"

2019. április 29. - G. Nagy László

lotto.jpg

 

Ha létezik igazán ősi dilemma, úgy a címbéli frázis igazságtartalma ilyen. Egyesek meg vannak győződve arról, hogy a történelem filmkockái egy előre megírt forgatókönyv szerint követik egymást, és - akár egy szövevényes, de jól átgondolt történetben - a végére minden szál a helyére kerül, minden furcsának ható mozzanat értelmet nyer. Mások úgy vélik, hogy létezésünkben szinte minden esetleges és a véletlenek óriási szerepet játszanak sorsunk alakulásában. Ha látunk is bármi rációt a váratlan szerencsében és tragédiában, az sem több, csupán utólagos belemagyarázás. Vajon hol az igazság?

 

Az alapkérdés már a világ, és ezen belül az élővilág keletkezését is érinti. A kreacionisták, akik egy fixen megtervezett és megteremtett univerzumot hisznek, legsűrűbben azzal szoktak érvelni az evolúcióval szemben, hogy a véletlenek játéka elképzelhetetlenül sokféle forgatókönyvet írhat. Olyannyira sokfélét, hogy azokból aligha születhet röpke évmilliók alatt az emberhez hasonló, összetett és fejlett élőlény. Csupán egyetlen apróságról feledkeznek el. Az evolúciót nem a véletlenek mozgatják. A szelekciós folyamatok iránytűje a hatékonyság felé mutat. S bár a fejlődési utak kialakulásában játszik némi szerepet a véletlenszerűség, ám ez nem jelenti azt, hogy minden létező variáció tesztelésre kerül. Egy "félkész" szerv következő evolúciós állomása nem egy nulláról induló új szervkezdemény lesz, hiszen a természetes és szexuális szelekció minden olyan elemet megtart, amely az adott környezetben már bizonyított. Vagyis: az evolúció nagyságrendekkel gyorsabb folyamat annál, mintha a minden a puszta véletleneken múlna. Mindez azt jelenti, hogy még a spiritualitást teljes egészében elutasító, ortodox materialisták sem gondolják úgy, hogy mindaz, ami körülvesz bennünket, minden, ami történik velünk, a szimpla véletlen műve volna. 

 

A kérdés persze az írók fantáziáját is mozgatja. Thorton Wilder világhírű regényében, a Szent Lajos király hídja című műben a sorsszerűség kérdéseit feszegeti. A történet Peruban játszódik, ahol egy inka-korabeli függőhídon öt, egymástól független utazó kel át, amikor az leszakad. A Pulitzer-díjas alkotás alapgondolata értelemszerűen az, hogy e katasztrófa a legkevésbé sem véletlenül 1714 júliusában, az adott időpontban következett be, éppen akkor, amikor ők öten a hídon tartózkodtak. A regényből kiderül: az érintettek mindegyike életének olyan pontjára ért, ahonnan nincs tovább. Negyedszázaddal később Wass Albert is megírja hasonló témájú művét, Elvész a nyom címmel. Ennek cselekménye éppen ellentétes: hat tizenéves fiú - mindannyian máshonnan valók, látszólag teljesen véletlenül kerülnek össze egy gyerektáborban - elköt egy ladikot, mely megállíthatatlanul sodródik egy hatalmas vízesés felé. Valamilyen különös oknál fogva a csónak az utolsó pillanatban megakad, s csak a srácok kimentését követően zuhan a mélybe. A faluban szolgáló papnak ez jelenti a bizonyítékot Isten létezésére, s ő az, aki évtizedekkel később ismét összehozza ezt a hat, immáron meglett férfiembert. Világos, hogy írói szemmel tekintve a sorsszerűség egy rendkívül hálás és izgalmas téma. Abból aligha kerekedne olvasót lebilincselő, pláne elgondolkodtató sztori, ha a főhősök életét a leghétköznapibb véletlenek formálnák, látszólag teljesen összefüggéstelenül, mindenfajta előzetesen megformált rendezőelv nélkül. (Ezért is van, hogy a legtöbbünk életéből sohasem születik semmiféle regény, de még karcsú novella sem.)

 

Abból a mélyen gyökerező hitből, mely szerint nincsenek véletlenek, még a magamfajta cinikus-szkeptikus lelkek is bőven profitálhatnak. Példának okáért: gyermekeim anyjával akkor ismerkedtem meg, amikor az adott nagyvállalatnál a legutolsó munkanapomat töltöttem. Egy értekezletet hívtam össze, melyre teljesen ismeretlenül és váratlanul érkezett, egy aznap reggel lebetegedett munkatársát helyettesítendő. (Utólag többen is megjegyezték, hogy a szándékosnál hangosabbra sikerült a belőlem spontán feltörő "hoppá" szócska, mikor ő az ajtón belibbent...) A szeánsz végén természetesen körbejárt a jelenléti ív, ám csupán a legszemfülesebbekben merült fel a kérdés, hogy - közvetlenül a cégtől való távozásom előtt - miért is kérek telefonszámot minden résztvevőtől... Nem vitás, hogy huszonkét éve tartó kapcsolatunk legfőbb kovásza a sorsszerűségben való hite, más indokot nem látok, amiért hajlandó ilyen valószínűtlenül hosszú ideig elviselni. Jó szívvel ajánlom tehát minden szoknyavadásznak a legsziruposabb tánc- és popdal üzenetek szuggesztív alkalmazását: "Nekünk találkozni kellett", vagy akár "Meg van írva a csillagokban". Röhejes, de a jelek szerint működik. Igen, azt gondolom, hogy a nők sokkal fogékonyabbak a spiritualitásra, mint mi, férfiak. Valójában még sosem találkoztam olyan lánnyal, aki ásítozva témát váltott volna, ha komolyabb lélektani, vagy komolytalanabb ezoterikus témák kerültek napirendre. A fantáziátlanul racionális férfiaggyal szemben az ő elméjük rendszerint sokkal nyitottabb, sokkal intuitívabb. És bármilyen elcsépelt közhely, attól még igaz: nem véletlen, hogy a legtöbb falu főterén egymástól karnyújtásnyi távolságra találjuk a templomot és a kocsmát, melyek előtt vasárnap reggelenként a házaspárok érzékeny búcsút vesznek egymástól...

 

Úgy vélem, a vallások egyik fő funkciója, hogy megvédjen bennünket a dermesztő valóságtól, mely szerint teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva a véletleneknek. Egy óvó, isteni szempár sokkal megnyugtatóbb, mint azzal a tudattal élni, hogy bármelyik pillanatban lehúzhatják a rolót. Ismerjük a filmrendezők egyik kedvenc, s garantáltan drámai fordulatát, amikor az egzotikus környezetben békésen nyaraló család teljesen váratlanul egy cunamival (A lehetetlen), vagy egy véres népfelkeléssel (Kiút nélkül) találja magát szembe. Az istenhit egyik fő funkciója, hogy megnyugtassuk magunkat: velünk ilyesmi sohasem történhet meg. Az erős hittel rendelkezők biztosak benne, hogy az igazán kiélezett helyzetekben kapnak némi külső segítséget. Megnyílik a tenger, a víz borrá, az aranypénz kővé, a szegényeknek csempészett élelem rózsává változik, ha a helyzet úgy kívánja. Hogy ezekből a közismert legendákból mennyi a tudományosan magyarázható elem, mennyi a színtiszta mítosz, s mennyi a ténylegesen megtörtént csoda, azt aligha fogjuk tudni eldönteni. Hétköznapi tapasztalataink ugyanakkor a legkevésbé sem arról szólnak, hogy lépten-nyomon megmagyarázhatatlan csodákba ütköznénk. Kapunk hideget, s meleget egyaránt, s ádáz vitákat tudunk folytatni annak kapcsán, hogy sikereinkben és kudarcainkban milyen szerepet játszanak erőfeszítéseink, s mekkora részarányt képvisel a vakszerencse, ám természetfeletti magyarázatokra nemigen szorulunk. Endo Suzsaku Némaság című regényén - dacára annak, hogy mind témaválasztásában, mind szemléletében katolikus műről van szó - éppen az a tragikus tapasztalás vonul végig, hogy Isten a legkegyetlenebb borzalmak idején is néma marad. A kereszténységet üldöző, 17. századi Japánban játszódó történet főhőse, a missziót teljesítő szerzetes mindvégig valamiféle isteni megnyilvánulást, jelet, segítséget remél, ám a Teremtő - úgy tűnik - a füle botját sem mozgatja, még a brutális kínzások és kivégzések idején se. Ha végignézünk a történelmen, ugyanezt látjuk. Tökéletesen értelmetlen háborúkkal, mészárlásokkal, sortüzekkel és gázkamrákkal találkozunk; néha földrengésekkel, pusztító hurrikánokkal, becsapódó meteoritokkal; máskor kimagasló művészi és tudományos teljesítményekkel, illetve a természet ezerféle ajándékával - csodákkal alig. Az átlagos emberi tapasztalás szerint a világot a homo sapiens és az egyre pontosabban előre jelezhető, ám attól még véletlenszerűnek mondható természeti jelenségek formálják, semmi egyéb. Még az összeesküvés-elméleteket dédelgetők is csupán emberek alkotta háttérhatalomról beszélnek, az elkerülhetetlen sorsszerűséggel még ők sem kacérkodnak.

 

"A véletlen Isten eszköze, hogy névtelen maradjon" - ez már egy elfogadható frázis, már csak azért is, mert nem jelent semmit; a vizsgált kérdés kapcsán nem sok támpontot ad. "Isten útjai kifürkészhetetlenek" - ezt is gyakran használjuk, s nincs is ellenemre. Ha ez segít abban, hogy elviseljük az elkerülhetetlen tragédiákat és szenvedéseket, mi több, ezekből valamiféleképpen erőt merítsünk, tanuljunk, profitáljunk, úgy senkinek sem ártunk azzal, ha életfilozófiánk részévé tesszük.

 

"Véletlenek márpedig nincsenek" - vallják oly sokan. James Redfield A mennyei prófécia című műve - melyet könyv formájában jó szívvel ajánlok, ám a filmváltozat nézhetetlen - egyenesen azt állítja, hogy minden egyes találkozás, minden egyes szemkontaktus komoly jelentőséggel bír. Izgalmas gondolat, s nincs is baj azzal, ha valaki hisz az ilyesmiben. A hétköznapi gyakorlat azonban ezt a legkevésbé sem igazolja vissza. Emberi találkozásaink, ígéretes tekintetváltásaink túlnyomó többsége a legkevésbé sem formálja sorsunkat. Jelentőségük legfeljebb abban áll, hogy közülük kerül ki az a néhány, amely valóban meghatározó lehet. A többit nyugodtan a véletlen számlájára írhatjuk.  De talán a meghatározóakat is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr1814786862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2019.04.29. 12:56:16

Ez egy nagyon jó bejegyzés. Szerintem sok dolog nem véletlen, sok dologra van ráhatásunk, de van sok véletlenszerű esemény is. Pl. az emberek többsége a nagy szerelmét-szerelmeit általában véletlen során ismeri meg. A lottónyeremény is véletlen.
Jó a vallás említése. Nekem is az a személyes megfigyelésem, hogy főleg azok vallásosak és azok hisznek a sorsszerűségben, akik nem bírják elfogadni a véletlennek, a természeti törvényeknek és a társadalmi rossznak való kiszolgáltatottságot. Pszichikailag erősebb emberek el tudják fogadni ezt a kitettséget, hogy bármi megtörténhet. Elfogadják, hogy ha pl. család nélkül halnak meg, eltűnnek a világból, a varjú se fog károgni utánuk. Ha elfogadjuk, hogy bármi megtörténhet (pl. másnap az utcán felhajt a járdára egy autós és elgázol minket), akkor tudatosabban tudunk élni. Jobban törekszünk, hogy jó minőségű életet éljünk, mert valószínűleg csak ez az egy van. Amire van befolyásunk, azt megpróbáljuk befolyásolni. Tenni magunkért. Ami meg véletlenszerű, azt el tudjuk fogadni, mert nincs mindenre hatásunk, nem minden a mi felelősségünk az életünkben (még ha sok pszichológus az ellenkezőjét állítja is).
Nők és az ezoterika: engem taszít az ezo, pedig nő vagyok. A lelki, pszichológiai témák érdekelnek, de a tudományos megközelítés. Ezokatyvaszokban pedig több férfi ismerősöm is hisz, ismerek férfi asztrológust is. A racionalitás fontos erény, nem jelent érzelem-mentességet, szerintem nevelésbeli-szocializációs okai vannak annak, hogy az emberek többsége azt hiszi, hogy egy nő nem lehet racionális. Az utóbbi években a túl romantikus regényeket és filmeket se szeretem, olyan hamis képet fest a szerelemről, kapcsolatokról, hogy egyenesen méregként hathat (túlzott álmodozás-idealizmus lehet belőle, nagyobb csalódásokat fog átélni a romantikus nő). Arról nem is beszélve, hány házasságszédelgő forgatja ki a vagyonából a romantikus nőket. Öngyilkosságra is hajlamosíthat.
Én tisztában voltam régen is azzal, hogy a véletlen sodort össze a volt párjaimmal is. "Igazi" úgy, ahogyan a romantikus regények alapján képzeljük, nincs, illetve több is lehet egy élet során. Csupán összeillő személyek és erős vonzalom létezik, de ez utóbbi gyakran projekció eredménye.

Zabalint 2019.04.29. 13:00:48

Az ilyen események nagy része nem véletlen, csak a mi szemszögünkből, szempontjainkból véletlen, és adunk neki hamis magyarázatot, a sorsszerűséget.

Almandin 2019.04.29. 13:44:48

@Zabalint: Mit nevezel véletlennek? Sokan pl. akkor lesznek szerelmesek, ha elutaznak otthonról és egy távoli városban, országban beszédbe elegyednek egy járókelővel, akivel kialakul valami. Én az ilyesmit nem sorsszerűségnek tartom (mert abban benne van egy olyan hit is, hogy előre meg volt írva). Több a véletlen, mint gondolnánk. Pl. az is véletlenszerű, hogy itt kommentelünk. Ha egy harmadik világbeli nyomortanyára születtünk volna, sose jutunk nagy eséllyel internetközelbe. Ha a véletlen a fogantatásunkat úgy intézte volna, hogy károsodott spermium termékenyíti meg a petesejtet, akkor lehet, hogy súlyos szellemi fogyatékosként tengetnénk szerencsétlen életünket és azt se tudnánk, hogy van a világon internet.

Almandin 2019.04.29. 13:47:01

@Zabalint: Attól meg kiütést kapok, hogy sok romantikus nő azt gondolja, hogy aki nem romantikus és nem hisz a sorsszerűségben, az nem lehet mély érzésű ember. Mintha az érzelmekre való képességet összekevernék a romantikus balek karakterével.

Zabalint 2019.04.29. 15:42:32

@Almandin:
Ha 100%-ban materialista felfogásban nézem, akkor az nem véletlen, hogy hová születtem, mivel ha máshová születtem volna, az nem én lennék, mivel a fizikai valómtól elválaszthatatlan a személyem. Ha más sperma-petesejt kombinációból született volna valaki, az sem én lennék. Amit véletlennek tekintünk, az az, hogy megszülettem, bár még ez sem puszta véletlen tényezők eredője, sőt az is lehet, hogy nincs is benne véletlen, csak nagyon bonyolult modellel lehetne leírni.

Annak, hogy leszállok egy repülőről, és az első járókelővel szóba elegyedek, vannak okai, hiszen ő arra járt, én is arra jártam, nekem meg információra volt szükségem, és hát megkérdeztem. Ennyi az oka, nincs semmi sorsszerűség, de nem is véletlen, egyszerűen csak így alakult. Ha dobok egy kockával, az is leírható fizikai modellel, nem véletlen történik, csak az én szemszögemből az, illetve én vagyok az, aki jelentőséget tulajdonítok annak, hogy hányas lesz, ha ilyen szerencsejátékot játszok.

Nekem a romantikával kapcsolatban eleve az a problémám, hogy amit a legtöbb ember romantikának nevez, az valójában irodalmilag a szentimentalizmushoz áll közel.

gyedmaróz 2019.04.29. 20:11:55

A legtöbb faluban karnyújtásnyi távolságú kocsma és templom, valamint a vasárnap egymástól búcsúzó párok esete, konkrétan nettó baromság.

poppeszku 2019.04.29. 20:14:36

Az viszont hogy a lottó 4 milliárdját pont Húsvétkor nyerte meg valaki,akinek titkos a kiléte,ráadásul zárt körű rt,az biztos véletlen.NCIS Gibbs 39.szabálya.Véletlenek nem léteznek.

G. Nagy László 2019.04.29. 20:30:41

@poppeszku: "NCIS Gibbs 39.szabálya.Véletlenek nem léteznek" :) :) Krimiben tényleg nem. 40 perces epizódban pláne.

G. Nagy László 2019.04.29. 20:33:47

@Almandin: "főleg azok vallásosak és azok hisznek a sorsszerűségben, akik nem bírják elfogadni a véletlennek, a természeti törvényeknek és a társadalmi rossznak való kiszolgáltatottságot. Pszichikailag erősebb emberek el tudják fogadni ezt a kitettséget, hogy bármi megtörténhet. Ha elfogadjuk, hogy bármi megtörténhet (pl. másnap az utcán felhajt a járdára egy autós és elgázol minket), akkor tudatosabban tudunk élni. Jobban törekszünk, hogy jó minőségű életet éljünk, mert valószínűleg csak ez az egy van. Amire van befolyásunk, azt megpróbáljuk befolyásolni."

Ez a lényeg.

G. Nagy László 2019.04.29. 20:36:13

@gyedmaróz: Egyszer, ha vidéki templomban jársz, számold össze, hogy hány férfit és hány nőt látsz. Az én arányszámom 1:10. A szomszédos kocsmában ugyanez fordítva.

Almandin 2019.04.29. 21:18:24

@G. Nagy László: Ennek az az oka, hogy a falusi férfiak inkább a fizikai, a falusi nők inkább a pszichés bódítószerek felé fordulnak-valószínűleg nevelésbeli okokból. Egy nőnek a tradicionális felfogás szerint nem illik inni, az ivás férfias virtus. Másrészt a falusi nők nagyobb fokú vallásosságának oka a nehéz vidéki asszonysors. Talán ma már egy kissé változik, de régen parasztnőnek lenni egyenlő volt a szolgasorssal, örömtelenséggel, végtelen gürcöléssel. A házasságoknak se szeretet volt az alapja, a szeretethiányukat a vallással csillapították és beleringatták magukat a mennyországról való álmodozásba, más örömük nemigen volt.

Almandin 2019.04.29. 21:22:06

@G. Nagy László: Ráadásul a sorsban vagy Istenben való hit nagyszerű lehet felelősség-hárításra is. Bár tény, hogy nem mindenről mi tehetünk, ami rossz az életünkben, de sok mindenről igen. A túlzottan fatalista felfogás tehetetlenné faraghat valakit.

Gyurikutya 2019.04.29. 21:51:29

Véletlenek tényleg nincsenek. Miért is? Mert mindennek van oka. Például ballagsz az utcán és előtted, épp a lábad elé hullik le egy súlyos tégla a tetőről. Ami nem véletlen. Ez a tégla egyszer kilazult, majd addig verte eső és hó, hogy a habarcs elporlott. Jött egy nagyobb szél, a tető szélére sodorta, a gravitáció pedig gondoskodott róla, hogy földet érjen. Te valamilyen okból elindultál otthonról, valamilyen okból (lehet, hogy csak szokásból) úgy döntöttél, hogy azon az után mégy, ahol a ház áll. Hogy ketten majdnem összetalálkoztatok, az egyszerű szinkronicitás, vagyis időbeli egybeesés. Az viszont már a fizika által értelmezhetetlen, hogy szerencséd volt, hogy nem csapott agyon.

Almandin 2019.04.29. 22:17:05

@Gyurikutya: Tényleg mindennek van oka. Az, hogy a ház tulajdonosai nem újíttatták fel a házat, emiatt nagy valószínűség van arra, hogy leesik egy tégla, arra jár a járókelő és vagy ráesik, vagy nem. Fizikailag értelmezhető. Nem kell mindenbe természetfeletti okot magyarázni.
A téglás sztori egyébként családomban valóban megtörtént szó szerint úgy, ahogy leírtad a példát. Az illető eltette a téglát, tényleg egy lépésen múlt az egész. Néhány hónappal később rákkal diagnosztizálták és néhány év múlva meghalt. Mégsem érzem úgy, hogy a sors vagy Isten keze lett volna a dologban. Véletlen, és kész. Ha a fejére esik, néhány évvel korábban távozott volna, de nem szenvedett volna annyit. Akkoriban amúgy vallásos voltam és tényleg Isten kezének tartottam az egészet.

G. Nagy László 2019.04.29. 22:24:22

@Gyurikutya: A kilazuló tégla és az utcai sétám két független esemény, mindkettőnek megvan a maga oka (ahogyan azt kimerítően fel is vázolod). Ha a tökéletesen szubjektív tudatomban ez az esemény úgy csapódik le, hogy isteni szerencsém volt, megvédett az őrangyalom, ez volt megírva a sorskönyvemben stb, az azt jelenti, hogy feltétlenül hinnem kell valamiféle felső hatalomban, amely jeleket küld. Ha nem kívánok erre hagyatkozni, úgy véletlennek fogom nevezni, hogy a tégla éppen akkor és oda estt. Ettől persze még hálát fogok érezni, meg ijedtséget is, s minden bizonnyal jóval éberebbé is tesz, mint azelőtt voltam. A lényeg az, hogy mit tekintünk kiindulópontnak, s mit okozatnak. A fölhözragadt verzió szerint a tégla az ok, a rám gyakorolt hatás az okozat. A spirituális verzió szerint már a tégla is okozat, az ok pedig az, hogy az Univerzum jelezni akar valamit.

Zabalint 2019.04.30. 13:25:59

@G. Nagy László:
Amúgy mindkét állításod igaz, csak a kettő közötti öaszefüggés nem. A templomok régiek, a legtöbb faluban pedig ha nem is jogfolytonosan, de a templom melletti kocsma nem mostanában került oda, ahová. Amikor ez kialakult, akkor nem nagyon lehetett olyan, hogy vasárnap reggel a férfi be a kocsmába, a nő a templomba, mert egyszerűen úgy illett, hogy a férj és feleség együtt megy a templomba. Hogy utána a férfi beült a kocsmába, az persze valószínű, de nem helyette.

Abban is igazad van, hogy több a nő a templomban manapság, de megjegyzem ez jelentősen összefügg az életkorral és a férfiak alacsonyabb élettartamával is. Szóval sok az idős özvegyasszony.

s 2019.04.30. 22:21:07

"Nem biztos csak a kétes szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is a fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől, örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ."

Francois Villon

( Szabó Lőrinc fordítása )

s 2019.04.30. 22:31:00

A véletlen egy emberi fogalom. A világ valójában egy kaotikus rendszer, ami tehát nem zárja ki, hogy determinisztikus legyen. Ebben az értelemben létezhet a Sors Könyve, mint amolyan kezdőfeltételek gyűjteménye, de ebből szinte bármiféle következtetést levonni egy adott állapotra teljességgel képtelenség. Ezért az egyszerű halandó azt mondja, hogy véletlen. Mi mást is tehetne amúgy?

ekat 2019.05.01. 10:52:57

Szerintem felesleges ezzel a kérdéssel többet foglalkozni, mert G. Nagy László alászállt a Sinai-hegyről, és megmondta a tutit.

G. Nagy László 2019.05.01. 11:42:35

@s: Az emberi lét szempontjából az idő egy igen lényeges dimenzió. Amikor kezdőfeltételekről beszélsz, az egy adott folyamat, történés, esemény startpillanatát jellemzi. Hogy abból mi fog kifejlődni, a fene se tudja. Földhözragadt érvelés szerint van ráhatásom nekem, mint cselekvőnek, a többi tényezőt pedig, amelyet képtelen vagyik befolyásolni, vakszerencsének, vagy véletlennek nevezem.

Ha egy magasabb spirituális szintről tekintjük a világot, s azt mondjuk, Isten szemszögéből az idő fogalma értelmezhetetlen - nincs tegnap és nincs holnap, csak most van - úgy lehet azt mondani, hogy minden sorsszerű, vagy akár determinisztikus. Ettől még a mi szánalmas kis perspektívánkból joggal nevezzük véletlennek mindazt, ami emberi szándéktól függetlenül történik.

Almandin 2019.05.01. 13:45:07

@G. Nagy László: Ráadásul az időfogalmaink a Földhöz mint bolygóhoz kapcsolódnak. Napok, évek...mind a tengely körüli forgásból és a Nap körüli keringésből vannak levezetve. Ha elhagyjuk a bolygót, az idő mint olyan is megváltozik. A csillagos égbolton minél távolabbra nézünk, annál régebbi állapotokat látunk.

Jakab.gipsz 2019.05.05. 12:06:54

@G. Nagy László:

Kösz roppant izgalmas témával hozakodtál elő. És a pro és kontra érveitek is tetszetősek.

Ámde, csak az egyik érvelés lehet igaz, a másik vagy téves és/vagy hazug. Különben renonsz az univerzum, márpedig ez nem lehetséges.

Jakab.gipsz 2019.05.05. 12:08:41

@Jakab.gipsz:

Bocs kiegészítés: azért nem lehetséges mert értelemmel bíró lények élnek benne.

G. Nagy László 2019.05.05. 12:39:41

@Jakab.gipsz:

"Ámde, csak az egyik érvelés lehet igaz, a másik vagy téves és/vagy hazug."

Egy hangya szemével nézve egy pocok hatalmas, egy emberével tekintve apróság. Hitelesen érvelni csakis egyféleképpen tudok, ám azt mondhatom, hogy különböző szempontból különbözőképpen fest ugyanaz a valóság.