téveszmék

"Nem esik messze az alma a fájától"

2019. május 20. - G. Nagy László

nem_esik_messze.jpg

 

A közmondást, mely szerint le sem tagadhatnánk szüleinket, a történelem és a pszichológia már ezerszer megcáfolta. Lélektani közhelynek számít, hogy a gyerekek vagy modellként tekintenek apjukra, anyjukra, átvéve gondolkodásmódjukat, morális megfontolásaikat és viselkedési szokásaikat, avagy épp ellenkezőleg: fellázadnak és merőben más utakat keresnek.

 

Tekintsük például azt a nem ritka esetet, amikor a szülő magatartása a legkevésbé sem példaértékű! Tekintélyelvű, diktatórikus, agresszív, büntető, rideg és kegyetlen. Borítékolható, hogy leszármazottja korai éveit nem a felszabadult jókedv, s az önfeledt boldogság jellemzi majd. E gyermekkori traumával többféle módon meg lehet küzdeni. A pozitív út az érett lázadásé, amikor a traumatizált gyerek felismeri, hogy ő maga nem kívánja továbbvinni ezt az örökséget, s tudatosan más irányba fordul. Ezt látjuk az Amerikai szépség c. filmben a marihuánával kereskedő Ricky Fitts esetén (Wes Bentley), aki egyetlen percig sem veszti el a fejét, míg végül - továbbra is józan döntést hozva - elhagyja a szülői házat, s brutális apját. Tény, hogy ez a ritkább eset. A többség jellemzően túlkompenzálással reagál, s igyekszik a világon leverni mindazt a sérelmet, amelyet gyerekként el kellett szenvednie. Ezerszer igazolt pszichológiai igazság: ha a világból egy puskaporos hordót kívánunk formálni, semmi más teendőnk sincs, mint fokozni a szülői szigort. Még a pszichopaták esetén sem intézhetjük el a dolgot egyetlen kézlegyintéssel, mondván, hogy genetikai hibáról van szó. A kutatások azt igazolják, hogy a "harcos gén" jelenléte önmagában csupán potenciális veszélyforrást jelent; ahhoz, hogy aktiválódjon, komoly gyermekkori trauma is szükséges. Ha a történelem nagy vérengzőit tekintjük, jellemzően egyikük kölyökkora sem a kiegyensúlyozottság és a családi harmónia jegyében telt. Robespierre-t apja magára hagyta, Hitler és Sztálin arcán pedig sűrűn csattantak az atyai pofonok, ahogyan Csiang Csing, Mao Ce-tung gátlástalanul kegyetlen feleségének apját is a kíméletlen brutalitás jellemezte.

 

Érdekes megfigyeléseket közöl Paul Vitz, a New York-i Egyetem professzora az ateizmus pszichológiájáról szóló könyvében. Azt állítja, hogy az ateisták közül sokan azért utasították el Istent, mert apjuk gyenge vagy sértő volt, esetleg teljességgel hiányzott. Vitz életrajzi hivatkozásokkal támasztja alá, mennyire megáll ez Hume, Feuerbach, Nietzsche, Freud, Russell, és Sartre esetében is. Arra is felhívja a figyelmet, hogy ugyanezen időszak legtöbb nagy teistája (köztük Pascal, Berkeley, Wilberforce, Newman, Chesterton, és Barth) ezzel szemben egy szerető, gondoskodó atyát mondhatott magáénak. A szerző szerint ezek a személyes élmények is markáns szerepet játszanak az adott világnézet kialakulásában. Ha egy gyermeknek nincs apja, vagy pocsék az édesapjával való kapcsolata, akkor értelemszerűen nehéz lesz megbíznia a Mennyei Atyában is. Mondhatni: tudatosan, vagy tudattalanul igyekszik messze esni a fájától. Igaz ugyan, hogy a hit egyrészt személyes élmény, kapott ajándék, másrészt intellektuális döntés; ezzel együtt is biztosak lehetünk benne - már csak saját tapasztalataink alapján is - hogy a felmenőkkel való kapcsolat, a gyermeknevelés módja, a szülők példaértékű, vagy elrettentő attitűdje ugyancsak meghatározó tényező lehet. Az persze izgalmas kérdés, hogy mennyiben lenne más a helyzet, ha a monoteista vallások női istenképet ápolnának, s egy Anyaúristenről beszélnénk. Talán Freud és Nietzsche is lelkes templomlátogatókká váltak volna...

 apa-fia.jpg

TOM ÉS FIA, COLLIN HANKS

 

apa-fia2.jpg

KÉT SZÍNÉSZLEGENDA A SUTHERLAND CSALÁDBÓL

 

apa-fia3.jpg

JADEN SMITH PONT ÚGY FEST, MINT APJA KAMASZKÉNT

 

Ha a mai hírességeket tekintjük, a vizsgált téma tekintetében meglehetősen vegyes kép tárul elénk. Tom Hanks fejében például valószínűleg meg sem fordul, hogy apasági tesztet csináltasson, s bizonyára Donald Sutherland és Will Smith sem aggódik különösebben neje hűségét illetően. Sting legidősebb fia, Joe Sumner, aki a Fiction Plane zenekar alapító tagja, nem is fizimiskájában hasonlít leginkább apjára, sokkal inkább torkát tekintve: a két énekhang gyakorlatilag megkülönböztethetetlen. Természetesen ezek, a címbéli közmondást tápláló, látványos esetek a ritkábbak, a legtöbbször korántsem ilyen egyértelmű a rokonság. Tarján Zsófira és anyjára, Hernádi Juditra korántsem mondanám, hogy olyanok, mint két tojás. Még a hangjuk is nagyon más, Zsófi, a Honeybeast együttes frontembere szerint sokkal inkább operaénekes apja hangi adottságait örökölte. Pályaválasztásuk is különböző, miközben mindketten látványosan tehetségesek és sikeresek. Hasonló a helyzet a Benedek famíliában, ahol a zseniális színész (Miklós) fia (Tibor) minden idők egyik legkiválóbb vízilabdázója. Olyan is előfordul persze bőven, amikor a gyerek - legyen bár jóval tehetségesebb az átlagnál - örökké apja árnyékában él, esély nélkül arra, hogy valaha is túlszárnyalja legendás elődjét. Ezt látjuk Julian Lennon esetében, illetve George Harrison fia, Dhani kapcsán is. Mészöly Gézából sem vált akkora futballikon, mint a Szőke Sziklából; s az ifjabb Albert Flórián sem tudta megközelíteni aranylabdás apja sikereit. Fekete László fiai - követve a hagyományt - ugyancsak ringbe szállnak a világ legerősebb embere cím elnyeréséért, ahogyan ifjabb Schirilla György is - apja emlékét ápolva - minden télen átússza a jeges Dunát. Hobo ugyanakkor a legkevésbé sem kacérkodik a kommunista eszmével, sem az aktív politikai szerepvállalással, holott apja a belügyminiszter-helyettes pozícióig is felküzdötte magát... Nem látunk tehát semmiféle egyértelmű trendet sem külső jegyek, sem tehetség, sem pályaválasztás tekintetében. Az alma néha tényleg nem esik messze a fájától, néha pedig igencsak messzire gurul.

 

Mi tagadás, egy apának jólesően megnyugtató érzés, ha fia külsőleg hasonlít rá, s idővel átveszi szokásit, gondolkodásmódját, akár még szakmáját is. Mi több, voltak idők, amikor ez egyenesen elvárásnak számított. Ha az öreget Istvánnak hívták, mi más nevet kaphatott volna az elsőszülött? Ha az apa patkókovácsként dolgozott, nem volt kérdés, hogy fia mivel tölti majd az egész életét, még akkor sem, ha szíve szerint inkább festőművésznek, vagy vándorszínésznek állt volna. Szerencsére ez a nyomorult attitűd már kiveszőben van. Pontosan kitapintható, mi áll a háttérben: érezze a gyerek kötelességének, hogy apja elcseszett életét neki kell egyenesbe hoznia; reménytelenül kergetett álmait neki kell megvalósítania. Így, a 21, században már elég tisztán látjuk, mennyire erkölcstelen ez a hozzáállás. Talán már eljutottunk odáig a felismerésig, hogy valójában semmiféle elvárást nem támaszthatunk felnőtt gyerekeinkkel szemben. Az Ószövetség persze még ezt is másként látta: "Ha valakinek engedetlen és konok fia van, nem hallgat sem apjának, sem anyjának a szavára, és még ha megfenyítik, akkor sem hallgat rájuk, ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki a város véneihez a helység kapujába, és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiú engedetlen és konok, nem hallgat a szavunkra, dorbézoló és részeges. Akkor kövezzék azt halálra a város férfiai mind. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Az egész Izráel hallja meg ezt, és féljen!" A Mózes V. könyvéből származó útmutatás egészen barátságos megoldást kínál a generációk közötti konfliktus rendezésére, talán csak az én finnyás, pesti ízlésvilágom érzi némiképp túlzónak a bünti mértékét. Az igazság az, hogy már az is botrány, hogy háromezer évvel ezelőtt ilyeneket egyáltalán kimondtak, leírtak, törvényként elfogadtak, s vélhetően be is tartottak. Az pedig már végképp érthetetlen, hogy mind a mai napig három monoteista világvallás is szent könyvének tekinti az Ótestamentumot, az ilyen primitív és barbár intelmeivel együtt.

  

Igazán távol áll tőlem a komcsi szlogen, mely szerint a üdvös volna "a múltat végképp eltörölni". Valójában erre az égvilágon semmi szükség nincsen. Az viszont időszerű volna, hogy számos régi, rossz szokást, beidegződést, hagyományt, szent könyvet és téveszmét magunk mögött hagyjunk, tárgyi emlékeit a múzeumok tárlóiba száműzve, intő jelként megőrizve. Az alábbi mátrix egyértelműen azt sugallja, hogy bőven van remény a jövőt illetően: 

  

blog7.png

AZ UTÓDOK LEHETSÉGES REAKCIÓI A SZÜLŐI MODELLRE

 

A békés és szeretetteljes szülői háttér továbbörökítése épp olyan üdvözlendő, mint a mérgező mintákkal való szembefordulás. A jobb alsó sarokban megjelenő verzió pedig csupán teoretikus lehetőség; sem a józan ész, sem a gyakorlati tapasztalatok nem igazolják vissza, hogy jellemző volna pozitív modellek elutasítása az utódok részéről. A problémát egyedül a toxikus mintákhoz való görcsös ragaszkodás jelenti. A magam részéről ezért idegenkedem annyira a kritikátlan hagyománykövetéstől. Az égvilágon semmi sem lesz tiszteletreméltó és érinthetetlen csak azért, mert apáink és nagyapáink az adott sémát követték. Ha létezik olyan küldetés, olyan életfeladat, amely minden földlakót egyaránt érint, az pontosan a kapott szülői minták tudatos kiértékelése és a negatív elemektől való szabadulás. A legkevésbé sem hibáztatható senki azért, amit otthonról hozott, ugyanakkor 100%-ban felelős azért, amit továbbad. Nem a politikusoktól, a népvezérektől és a prófétáktól lesz bolygónk egyre békésebb és élhetőbb hely. Hanem csakis attól, ha képessé válunk szembenézni szüleink hibáival, vétkeivel, mérgező nevelési szokásaival, s hajlandóak vagyunk tudatosan szakítani azokkal. Egyszer minden rossz sorozat véget ér. Ha már nem volt olyan szerencsénk, hogy ez egy korábbi generációban megtörténjen, legalább legyünk mi a végállomás! Legyünk mi azok, akik ha kell, a fától lehető legmesszebb landolunk. Ennyivel minimum tartozunk az utódainknak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr3014821568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zabalint 2019.05.20. 17:05:34

"A jobb alsó sarokban megjelenő verzió pedig csupán teoretikus lehetőség; sem a józan ész, sem a gyakorlati tapasztalatok nem igazolják vissza, hogy jellemző volna pozitív modellek elutasítása az utódok részéről"

Dehogy nincs ilyen, tipikus példa a több generáción át felhalmozott családi vagyon elherdálása. Nyilván ez fakadhat abból is, hogy nem akarja tovább vinni a családi vállalkozást, mert nem érez hozzá elhivatottságot, vagy fakadhat a szülei fukarságának elutasításából is, viszont ettől függetlenül a fenntartható pénzügyi gazdálkodás mindenképpen pozitívum, és ezt minden elherdáló végső soron elutasítja.

G. Nagy László 2019.05.20. 17:26:08

@Zabalint: Ok, ilyen előfordul. De olyanról még nem hallottam, hogy valaki gyengéd és szeretetteljes nevelést kap, ő maga pedig 20 évvel később agyba-főbe veri a gyerekeit...

G. Nagy László 2019.05.21. 08:00:18

@Zabalint: Az jutott még eszembe, hogy Orbán Viktor említése kimaradt a posztból, pedig őt is rendesen verte az apja. Az a fura, hogy az ő megküzdési stratégiája nem tipikus: se nem véreskezű bosszúálló, se nem higgadt buddhista. A gyerekeit nyilvánvalóan szeretettel és testi fenyítés nélkül neveli, azonban maradt benne lázongó dac bőven. Az elmúlt 30 évben mindig akadt valamiféle ellenségkép, akire/amire ki lehetett vetíteni a belső indulatot...

Egyébként magam is ilyen örök lázadó vagyok, még úgy is, hogy apám fizikailag sosem bántott.

Zabalint 2019.05.21. 10:29:37

@G. Nagy László:
Ha így lenne, akkor sok generáció alatt ezek a dolgok kikoptak volna.

Zabalint 2019.05.21. 10:32:21

@G. Nagy László:
Orbán Viktor esetében nem tudjuk, hogy hogyan bánik a gyerekeivel, én hajlamos vagyok elhinni, hogy nem verte/veri őket, viszont Gáspáron azért látszik némi frusztráció, valószínűleg nem verésből, hanem abból, hogy túlzottan egyengetni akarták a szülők az életét.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2019.05.21. 13:47:06

@G. Nagy László: Ez egy elég ingoványos terep, ugyanis a gyerek számára a lelki terror ugyanolyan mély nyomot hagyhat, mint a fizikai bántalmazás. Erről egy volt iskolatársam jut eszembe, aki egy csomó ideig komplexusos volt, mert az apa folyton becsmérelte, lehülyézte, lekezelte stb., viszont sosem ütötte meg.

G. Nagy László 2019.05.21. 13:59:56

@stoic79: Egyetértek. Felnőttkorban ez lényegesen egyszerűbb: simán megszakítod a kapcsolatot a lelki bántalmazóval.

Zabalint 2019.05.21. 15:17:23

@G. Nagy László:
Csak az esetek többségében ez nem ilyen egyszerű, mert a legtöbb lelkileg bántalmazott felnőttkorban is csak nagyon lassan, vagy egyáltalan nem jut el a felismeréshez, nagy eséllyel magat fogja hibáztatni, és erre rakódik rá még az, hogy a bántalmazás felett szemet hunyó társadalom szemében ő lesz a szemét. Ha a szülők efölött még nárcisztikus vagy pszichopata jegyeket is hordoznak, akkor meg majdnem minden külső szemlélő meg lesz győződve, hogy mintaszülők és hálátlan gyerek esete áll fenn. Az is nagyon gyakori, hogy az ilyen gyerekek felnőttkorukban (lelkileg vagy testileg) bántalmazó párt fognak valasztani az otthonról kapott minták alapján.

G. Nagy László 2019.05.21. 16:02:32

@Zabalint: Ez mind igaz.

Amire én utaltam: egy gyereknek bitang nagy szívás, ha mérgező szülei vannak. Egy felnőtt esetében azonban egészem más a megítélése a testi és a lelki bántalmazásnak. Az utóbbi ugyanis - megfelelő tudati szint mellett - bőven elkerülhető, míg a fizikai agressziótól nem tud megvédeni a tudatosság.

Segna 2019.05.21. 16:23:45

@G. Nagy László: Orbán Viktor "A gyerekeit nyilvánvalóan szeretettel és testi fenyítés nélkül neveli"
A fáma másról szól... Anikó asszony kék foltjairól pl ill. elmeneküléséről a családi fészekből. A gyerekeit elnézve, Gáspárkánál sem találták el a szeretetteljes és megfelelő módszert.. vagy csak azt nem tudta apa megbocsátani, hogy (ö sem) lett focista.. Saját lábán Récsölnek viszont úgy látszik bejött az apai minta, pont ugyanolyan...

Almandin 2019.05.21. 16:30:48

@Zabalint: Ha valaki elherdálja az örökségét, az az ő baja. Bár igaz, hogy a jó gazdálkodás tanulható és nagyrészt családi mintákon alapul. Azonban egy családban se mindenki egyforma személyiségű, ezért lehet takarékos szülőknek herdáló gyereke és fordítva.

Almandin 2019.05.21. 16:37:12

@Zabalint: A nárcisztikus személyiségzavaros szülők azért is jó példák erre, mert ők pont az ellenkezőjét mutatják a gyerek felé. A bántásokat jószándékú segítségnek, kritikának álcázzák, a korlátozásokat féltésnek állítják be. Az ilyen módon felnevelt gyerekek közül csak az intelligensebbek ismerik fel, hogy miben nevelkedtek és csak ők tudják megszakítani az ördögi kört-a legtöbben ugyanolyan szülők lesznek, mint a felmenőik. Itt pl. alaposan kifejtik, milyen alattomos és rejtett módon bántalmaznak az ilyen szülők:
soulside.nattenshimmel.no/narcisztikus-szulok-2

Zabalint 2019.05.22. 09:11:52

@G. Nagy László:
Én meg épp arról beszélek, hogy felnőtt embereknél is csak alig jobb a helyzet, főleg ha gyerekkortól kezdve tart, és még az sem számít sokat, hogy csak lelki terrorról van szó, fizikairól nem. Nagyon-nagyon nehéz dolog kitörnie az áldozatnak.

Zabalint 2019.05.22. 09:14:46

@Segna:
Nagyon OFF, de én a felházas szarakodásával együtt is nagyra tartom Gáspárt, mert ő az első olyan felnőtt Orbán gyerek, aki nem hajlandó elfogadni a kijelölt utat, még ha ez erős frusztrációkkal is jár.

Zabalint 2019.05.22. 09:17:11

@Almandin:
Én arra mondtam példanak, hogy a jó minta ellen is előfordul, hogy fellázad a következő generáció. Ez esetben a pénzügyi tudatosság ellen. Egyetértek hogy ez is nagyon erősen személyiség függő, nekem 2 testérem van, mindhármunknak nagyon más a pénzügyi kultúrája, egyikünk sem a tipikus fukar vagy pénzszóró, de így is nagyok a különbségek. Holott nem kaptunk ezen a téren más nevelést.

Zabalint 2019.05.22. 09:26:18

@Almandin:
Nem szeretem azt a kategorizálást, hogy nárcisztikus, mert akkor beleértve magamat, minden második embert nárcisztikusnak kellene neveznem, holott szerintem a legtöbb esetben arról van szó hogy tényleg jót akarnak, csak túl alacsony az érzelmi intelligenciájuk ahhoz, hogy felfogják, nem feltétlenül az a jó a másiknak, ami a te elképzeléseid szerint jó neked.

Egy gyerekkori példát szoktam felhozni, de inkább csak hasonlat, a legtöbb ember nem szokta érteni a problémát. A nagymama tortát süt az unokájának. Az unoka nem szereti a tortát, de tudja, hogy a nagymama sokat dolgozott vele, és örül, ha örömet okozhat neki. Ezért az unoka úgy tesz, mint ha örülne neki. A nagymamának fárasztó a torta sütés, de tudja, hogy az unoka szereti a tortát, ezért örömet akar okozni. Nos, ha végiggondolod mennyi és mennyi társadalmi szokásunk, viselkedésünk épül erre a mintára, ahol mindenki jót akar a másiknak, cserébe mindenkinek rosszabb lesz. És nem beszéltünk még nárcisztikusokról. A legtöbb mérgező szülő meg van róla győződve, hogy a gyerekének a legjobbat adja.

G. Nagy László 2019.05.22. 11:29:48

@Zabalint:

"Nagyon-nagyon nehéz dolog kitörnie az áldozatnak."

Elhiszem. Viszont kötelező.

Nehéz 80-as IQ-val leérettségizni matekból.
Nehéz 160 centis férfinek csajozni.
Nehéz a gátlásos embernek beszélnie az érzéseiről.

És??? Ezeket hívják életfeladatoknak.

Almandin 2019.05.22. 12:48:50

@Zabalint: Amit belinkeltem, az pszichológiai szakirodalom.
Másrészt a nárcizmusnak van egészséges és egészségtelen szintje, mértéke is. Ez egy skála. A nárcisztikus személyiségzavar csak az egyik vége a skálának. Nárcizmusra kis mértékben szükség is van, mert biztosítja a kellő mértékű önbecsülést, önvédelmi képességet ad.
Az unokáját tortával traktáló és azért elismerésre vágyó nagymama még nem az egészségtelen nárcizmus példája. Ennyi kis gyarlóság mindenkiben van.

Almandin 2019.05.22. 13:14:04

@G. Nagy László: Ezzel most nem értek egyet. Egyrészt a nárcisztikus szülő úgy neveli a gyerekét, hogy szisztematikusan leépíti az önbecsülést, önbizalmat, ezért az áldozat azt hiszi, egészséges családban nő fel, másrészt nem lesz mersze semmihez. Gyakran szorongásos zavarok, pszichés kórképek is kifejlődnek nála, ami komolyan gátolja a normális életvitelt.
A legtöbb ilyen módon nevelt gyerek felnőttkorában tipikus "anyuci pici fia" lesz.
Másrészt csak az kötelező az életben, ami kell a társadalmi normák betartásához. Nem kötelező matekból leérettségizni, ha nem megy, lehet még kétkezi munkás az illető, vagy ha diszkalkuliás, kaphat felmentést a matek érettségi alól. Csajozni se muszáj, elmehet az ember szerzetesnek, vagy lehet, hogy aszexuális. Engem sose érdekelt, hogy ki szűz vagy ki nem. A gátlásosságot se kötelező leküzdeni, sok ember leéli úgy az életét, lehet, hogy vannak belőle hátrányai, de sokakat ez se zavar.

Zabalint 2019.05.22. 13:52:08

@Almandin:
Igen, szerintem sem számít az egészségtelen nárcizmusnak. Viszont nem is a nagymama személyisége a probléma ebben, hanem hogy ezeket kölcsönösen jószándékú, de mégis mindenkinek rossz hazugságokat nem törjük meg.

Almandin 2019.05.22. 14:30:33

@Zabalint: Az úgynevezett "vidéki típusú vendéglátás" ma is ilyen. Tukmálós etetések, stb. Én pl. sose tukmálok, de falusi rokonoknál néha elfogadom ezt a jelenséget.
Szerencsére a barátaim nem ilyenek. Elfogadják, ha nemet mondok.

Zabalint 2019.05.22. 16:50:52

@Almandin:
Igen, de ez csak egyetlen példa az életből, rengeteg ilyen van, a nagyvárosi életben is. Feloldani meg csak radikális módszerekkel lehet, ami sok-sok sértődéssel jár a másik fél részéről.

G. Nagy László 2019.05.22. 19:10:40

@Almandin:

"Nem kötelező matekból leérettségizni, ha nem megy, lehet még kétkezi munkás az illető, vagy ha diszkalkuliás, kaphat felmentést a matek érettségi alól. Csajozni se muszáj, elmehet az ember szerzetesnek, vagy lehet, hogy aszexuális. Engem sose érdekelt, hogy ki szűz vagy ki nem. A gátlásosságot se kötelező leküzdeni"

Természetesen igazad van. Semmit sem kötelező. Én például soha életemben nem ejtőernyőztem, nem sárkányrepülöztem és még csak nem is síeltem. Mégis kiegyensúlyozott és elégedett vagyok ezek nélkül is. Valójában ennyi az, ami fontos. Ha valaki aszexuális, vagy beéri egy szakmunkásbizonyítvánnyal, lelke rajta. Ha boldog így, minek izzadna? A gátlásosság már egyértelműen hátrány, alig hiszem, hogy teljes értékű életet lehetne élni lelki gátakkal - míg mondjuk érettségi nélkül simán. De persze semmi sem kötelező.

Almandin 2019.05.22. 20:38:35

@G. Nagy László: Most egyetértünk. És egyben visszatértünk a szülők témájához: a nagyfokú lelki gátlásosság gyakran a nem megfelelő szülői nevelés hatása. Zsarnok szülőknek vannak főleg nagyon gátlásos gyerekeik.

Almandin 2019.05.22. 20:41:21

@Zabalint: Én általában egyenes, nyílt módon megmondom, hogy ne szóljon bele az életembe az illető. De ez ritka eset. Egy kevés tukmálás még nem veri ki a biztosítékot. Inkább az a kellemetlen, ha van olyan közeli rokonod, aki ilyen megmondóember. Na, vele szoktam néha veszekedni is.