téveszmék

"A háborút elkerülni nem lehet"

2019. június 14. - G. Nagy László

tronok_harca.jpg

 

"A háborút elkerülni nem lehet, legfeljebb elhalasztani ellenségeid javára" - írja Niccoló Machiavelli a 16. század hajnalán. Persze, írtak ennél jóval cifrábbakat is a történelem során. Már egyáltalán az az általános vélekedés, mely szerint a fegyveres konfliktust negatív, kerülendő, immorális cselekedetnek tartjuk, meglehetősen fiatal gondolat.

 

A "ne ölj" parancsa olyan ősi, hogy minden valamirevaló, ismert kultúrában alapvető elvnek tekintették, gyakorlatilag az összes jelentős törvénygyűjtemény tartalmazta. Háborúban gyilkolni - ez valamiért mindig is kivételnek, megengedhetőnek, olykor dicsőségesnek számított. Nem csupán az agymosott spártaiak, a hódító rómaiak, az elmebeteg fasiszták és a mai napig a középkorban élő, militáns iszlamisták tekintettek, s tekintenek úgy a háborúra, mint valami szükségszerű és szent aktusra. A történelem során bölcsebbnél bölcsebb filozófusok, tudósok, írók és politikusok istenítették az intézményesített vérontást. Hegel szerint a háború olyan elengedhetetlen történelmi folyamat, amely lehetővé teszi a társadalom fejlődését. Lenin egyenesen így fogalmaz: "A forradalom az emberiség legnagyobb eksztázisa." Oké, Vlagyimir Iljics sok hülyeséget összehordott, tőle nem is várnék sokat, azonban Thomas Mann mondatán már végképp ki vagyok akadva: "Vajon a béke nem a polgári korrupció egy eleme csupán, míg a háború a megtisztulás, a felszabadulás és a remény ígéretét hordozza?" Írja mindezt annak az első világháborúnak a kitörésekor, melynek az égvilágon semmi értelme, épeszű indítéka nem volt.  

 

Ma már - lényegesen magasabb tudati szinten járva, mint valaha a történelem során - a civilizált emberiség pontosan tudja, hogy kevés ostobább dolog létezik, mint a háború. A fegyverek zaja ugyanis minden szinten negatív összegű játszmát eredményez. A hadviselőket ugyan megkülönböztethetjük aszerint, hogy győztesek, illetve legyőzöttek, azonban rendszerint az előbbiek is olyan brutális veszteségeket szenvednek el, melyeket figyelembe véve egészen biztosan jobban jártak volna egy békés konfliktuskezeléssel. Az egyén, a sorkatona szempontjából még aggasztóbb a helyzet. Vásárra viszi a bőrét egy olyan ügyért, amelyhez többnyire az égvilágon semmi köze. Valójában elég jó esélye van rá, hogy mindent elveszítsen, miközben aligha nyerhet bármit. Abszolút igaz a mondás: "egy háborúban nincsenek hősök, csak halottak". Ez nem az a befektetési csomag, amelyet a legtöbbünk jó szívvel választana.

 

Jóllehet az emberáldozatok mellett az anyagi veszteségek szinte említést sem érdemelnek, a legtöbb fegyveres konfliktusban ez utóbbiak sem jelentéktelenek. Magyarország például a második világháború alatt nemzeti vagyona 40 százalékának mondhatott búcsút. A szarvasmarha-állomány a felére csökkent, a juh- és sertésállomány 80 százaléka veszett oda. A gyáripar 54 százaléka, a közlekedési infrastruktúra csaknem 60 százaléka pusztult el. Brutális adatok. Létezik ugyan egy masszív tévhit, mely szerint a rombolás utáni rekonstrukció gazdaságélénkítő hatással bír, ezért ilyen értelemben akár a háború kedvező oldalát is megláthatjuk. Ugyanezek a hangok igyekeznek pozitívumokat keresni a nagy földrengésekben és egyéb természeti katasztrófákban. Komoly pénzügyi elemzők képesek leírni ilyeneket: "az újjáépítési munkálatok kezdete felhajtóerőt ad majd a gazdasági növekedésnek". Ezek nyilvánvaló ökörségek. Nem vitás, hogy ahol lakóházak dőlnek össze, ott az építőipar megrendelésállománya növekedni fog. Igen ám, de amikor az adott befektető lakóházat építtet, nem tud ugyanabból a pénzből szoftvereket fejleszteni, automata ipari gépsorokat gyártani, vagy épp orvosi kutatólaboratóriumokat finanszírozni. Szó sincs tehát arról, hogy a pusztításból bármi jó is következne. A gazdaság nem élénkül, csupán átstrukturálódik. Frédéric Bastiat, a híres francia közgazdász már a 19. században világossá tette mindezt (a betört kirakatüveg klasszikus dilemmája), ennek ellenére a téveszme a mai napig él a köztudatban. Most hunyjuk be a szemünket egy percre, s képzeljük el, micsoda elképesztő gazdagságban élnénk ma, ha elődeink sohasem háborúztak volna! A jólét ugyanis a legnagyobbrészt örökség kérdése. A 21. század semmihez sem hasonlítható kényelmét elsősorban annak köszönhetjük, hogy nagyapáink és dédapáink épületeket, utakat, hidakat, csatornahálózatot és ezeregy infrastrukturális vagyontárgyat hagytak ránk. Mi már bőven megtehetjük, hogy filmsorozatokat, tévés vetélkedőket és játékkonzolokat gyártsunk. Az unokáinkra valószínűleg még lazább élet vár - feltéve, hogy valamelyik idióta nem kezd el megint háborúsdit játszani.

 

Nem mehetünk el szó nélkül a kérdés morális vetülete mellett sem. A magam részéről tökéletesen egyetértek Janne Teller, a dán írónő szavaival: "Az én szememben a gyilkosság mindig csak gyilkosság. És mindegy, hogy ki hajtja végre. Egy személy egy másik ellen, vagy az egyik népcsoport a másik ellen." (Sanszos, hogy a történelem során sok esetben maguk a harcoló felek sem látták másként. Az első világháború idején nem volt ritka a frontbarátkozás; az angolok és a németek karácsony táján még futballmérkőzést is játszottak egymással.) Egészen nyilvánvaló, hogy az intézményesített öldöklés totális erkölcsi mélypontot jelent. Csupán az önkéntes alapon történő honvédő harc az egyetlen, amely morálisan elfogadható, semmi egyéb. Sokan a mai napig szenvedélyesen kiállnak a 15 éve megszüntetett kötelező sorkatonai szolgálat mellett, csupán megfontolásra érdemes érvet nem hallottam még soha senkitől. A honvédelem ugyanis egy szakma. Kiemelkedően fontos terület, ám akkor is csupán egy szakma. Olyan, akár a rendőrség, vagy a tűzoltóság. Vagy az oktatás. Vagy a vendéglátás. Hallottunk már valaha olyat, hogy az állam erőszakkal foglyul ejtett bárkit, hogy akarata ellenére rendőrt, tanárt, vagy pincért faragjon belőle? Pontosan ugyanilyen etikátlan és értelmetlen a kötelező sorkatonaság is. Egy közösség akkor működik jól, ha mindenki azzal foglalkozik, amit szeret, amihez ért. Mindig van az a pénz, amiért egyesek hajlandók rendőrnek, tanárnak, pincérnek, vagy épp katonának állni - ha épp a társadalom abból szenved hiányt.

 

A fentiek fényében csupán egy dolog érthetetlen. Miért szült a történelem ennyi brutálisan kegyetlen háborút? Az emberek meghalnak, nyomorékká válnak, földönfutóvá lesznek. Mindezekből fakadóan erkölcsös énünk is vadul tiltakozik minden vérontás és pusztítás ellen. A múltat szemlélve azt látjuk, hogy a fegyveres konfliktusok kirobbanásához elég néhány gátlástalan és aljas figura. Vágóhídra terelhető birkából viszont annál több kell. Beteg motivációk, túlfűtött szenvedélyek és primitív gondolkodásmódok szerencsétlen együttállása szül minden értelmetlen vérontást.

GŐG ÉS HATALOMVÁGY - Amikor Káin azt látta, hogy Isten számára kedvesebb testvérének, Ábelnek az áldozata, reagálhatott volna így: oké, majd holnap jobban igyekszem. Nem így döntött. Amikor Németország azt látta, hogy Anglia és Franciaország hatalmas gyarmatbirodalmakat épített ki, míg ők kénytelenek voltak beérni Kamerunnal, Togóval, a mai Tanzániával, Namíbiával, illetve pár apró, csendes-óceáni szigettel, mondhatták volna, hogy ez van, majd feltaláljuk az autóipart és úgy válunk naggyá. Nem ez történt. A gőg és a hatalomvágy olyan erős kábítószerek, melyek tökéletesen blokkolni képesek a racionális elmét. Nézem a Trónok harcát, s ugyanezt látom: mindenki király, vagy királyné akar lenni, mindegy, milyen áron. Van ennek bármiféle értelme?

PSZICHOPÁTIA - Nero római császár, III. Ince pápa, VIII. Henrik, Nagy Péter cár, NapoIeon,  Frigyes Vilmos, II. Vilmos, Hitler, Sztálin, Szaddám Huszein... igen hosszú a történelmi névsor. Egy igazi pszichopata mindig kell ahhoz, hogy valahol háború törjön ki. A Trónok harca ezt is remekül láttatja: a sorozat hemzseg a pszichopata karakterektől. Kafka azt írja: "A háború a képzelőerő borzalmas kudarca." Tökéletesen igaza van, gyilkolni csak az képes, akibe az empátia minimuma se szorult, aki nem élő embert lát a túloldalon, hanem elvont ellenséget.

TÚLTENGŐ TESZTOSZTERON - Minden egészséges férfi ismeri azt az érzést, amikor harcolni akar, amikor bárkit széttépne, amikor alig várja, hogy csúnyán nézzenek rá, s már emelkedne is az ökle... Amikor a beköszönő kamaszkor sokszorosára emeli tesztoszteronszintünket, szinte bárkinek nekimennénk. A legtöbben a korral megszelídülünk, illetve megtaláljuk azokat a csatornákat, melyeken a felgyűlt feszültség legitim módon levezethető: semmi sem szolgálja olyan jól a békés együttélést, mint a különböző sporttevékenységek. Az említett filmsorozatban a puszta harci kedv is megjelenik az alapmotivációk közt; Robert király például másról sem beszél, mint hogy mennyire viszket a tenyere egy kis fegyverforgatásra. (Már az a tény, hogy a fizikai küzdelemhez való hozzáállásunk mennyire sokféle, önmagában is megkérdőjelezi a kötelező sorkatonai szolgálat értelmét és létjogosultságát.)

GAZDASÁGI ÉRDEK - A nomád rablótörzsektől a modern kori olajlobbikig a legtöbbször találunk némi gazdasági mozgatórugót is a háborúk hátterében. Sokszor csakis azt, semmi egyebet. Kevés erkölcstelenebbet tudok elképzelni. Egy teljesen szimpla helyzetben, ahol békés eszközökkel, vagyis üzletkötéssel is meg lehet szerezni az áhított javakat - márpedig csaknem mindent meg lehet - ott semmi helye sincs az erőszaknak. A gazdasági érdekből folytatott háborúk morális tekintetben a rablógyilkosságokkal állnak azonos szinten.

HAMIS IDEOLÓGIÁK - A társadalmi elit egy dologhoz mindig is jól értett: a cinikusan hazug ideológiák megfogalmazásával sosem volt gondja. Hazaszeretet, hősiesség, hazafias kötelesség - ezek a történelmi mészárszékek jellemző hívószavai. A vallási vezetők felelőssége is óriási. A jézusi tanítás gyakorlatilag egyet jelent az erőszakmentességgel, ennek ellenére az elmúlt évszázadok során a katolikus egyház számos teológusa és lelkésze hagyta jóvá a fegyveres agresszió alkalmazását, mi több, definiálták azt is, mikor jogos a háború, s milyen jog érvényes háború idején (jus ad bellum, jus in bello). 

ELÉGTELEN DIPLOMÁCIA - A kommunikációs készség egy bizonyos szintje alatt az ember folyamatosan aknamezőn lépked. A kocsmai késelések oroszlánrészének hátterében tökéletesen pitiáner ügyek állnak, csupán a felek képtelenek a konfliktust békésen, a szavak szintjén rendezni. Afrikában nem ritkán komoly törzsi háborúk robbannak ki egészen jelentéktelen okokból. Marshall B. Rosenberg, az erőszakmentes kommunikáció rendszerének kidolgozója moderátorként számos alkalommal részt vett törzsek közötti konfliktuskezelő tárgyalásokon. Előfordult olyan, hogy röpke két óra alatt teljes megértést és békét teremtett a felek között, miután azok heteken keresztül gyilkolták egymást. 

BIRKA TÖMEG - Egy olyan társadalomban, amelynek tagjai megfelelő öntudattal, szabadsággal és jóléttel bírnak, lehetetlen háborút kirobbantani. Egy bizonyos tudati szint felett az értelem felülírja a hatalmi gőgöt, lepergeti magáról a hamis ideológiákat és képessé tesz a diplomácia eszközeivel érvelni a nyers erőszak alkalmazása helyett.

 

"A háborút elkerülni nem lehet" - állítja Machiavelli. Szerintem meg nagyon is. Igaz, hogy csaták és békekötések híján a történelemkönyvek ma jóval vékonyabbak lennének, s aligha kínozhatnánk a diákokat ezernyi megjegyzendő évszámmal. A háborúk többsége nemhogy elkerülhető, de az egyes államoknak szinte nincs is egyéb legitim feladatuk, mint hogy békét és biztonságot teremtsenek. Ezért tartanak fenn honvédelmet, határőrséget, rendőrséget, külügyminisztériumot, diplomata hálózatot, atomfegyvereket. Az intézményesített vérontás beteg, őrült, irracionális tett, nem is lehetne Kurt Vonnegutnál jobban megfogalmazni: "Háborúra emlékezve, úgy volna tán helyes, ha levetnők ruhánkat, kékre mázolnánk magunkat, és egész nap négykézláb járnánk, és röfögnénk, akár a disznó. Ez bizony jobban illenék az alkalomhoz, mint a fennkölt szónoklatok, a zászlólengetés meg az olajozottan működő ágyúk."

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr9314886736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zabalint 2019.06.15. 07:35:11

Én majdnem minden esetben pacifista vagyok, de azért a második világháború előtti időszakra némileg mégis ráillik Machiavelli mondása brit szemszögből nézve. Ugyanis Hitler terjeszkedését Chamberlain-ék pacifista módon kezelték, és azt gondolták, megmentették a békét, mikor engedték, hogy Ausztriát és Csehországot beolvassza. Azóta persze tudjuk, ez az engedékenység a náci diktátorral szemben semmire sem volt jó. Aztán Lengyelország majd Franciaország megszállása után állítólag Hitler simán fegyverszünetet kötött volna a britekkel, de nem gondolom, hogy a britek jól tették volna, mert ha megint engednek, előbb-utóbb így is, úgy is rájuk került volna a sor.

De mondok egy másik példát, az összes elnyomó rendszer elleni felkelés rossz, ha szigorúan vesszük a pacifizmust. Tehát pl. 56 is.

Zabalint 2019.06.15. 07:37:12

Nyilván, tudom, hogy Hitler hatalomra jutása eleve a második világháború utáni elbaszott antant diplomácia következménye, olyan békekötések, amelyek nem szavatolták a békét, hanem egy újabb világháborúnak ágyaztak meg. De mikor már Hitler hatalmon volt, már nem működött a diplomáciai megoldás.

G. Nagy László 2019.06.15. 08:48:56

@Zabalint: Az önvédelem és a honvédelem mindig oké. Hitler ellen fellépni, vagy egy elnyomó diktatúra ellen felkelni - ezek az önvédelem tipikus esetei.

A britek helyzete nem volt irigylésreméltó. Csak pislogtak, hogy Hitlertől kell jobban tartaniuk, vagy Sztálintól. Talán a világtörténelem legmegnyugtatóbb pillanata volt, amikor a németek nekimentek a szovjeteknek. Most képzeld el, ha ez a két elmebeteg összefogott volna...

midnight coder 2019.06.15. 10:57:49

@Zabalint: Ma ugyanez a vakság van európában az iszlámmal kapcsolatban.

midnight coder 2019.06.15. 11:00:41

@G. Nagy László: Azért az amcsik sem voltak piskóták Hiroshimával, Tokió terrorbombázásával, stb. Vagy később a vietnami háborúban a napalmmal. Ezekért a pajkos cselekedetekért ugyanúgy kijárt volna a büntetés emberiség elleni bûn miatt, mint a zsidók gázkamrába küldéséért.

G. Nagy László 2019.06.15. 11:31:05

@midnight coder: És még bőven lehetne sorolni az amerikaiak bűneit az elmúlt harminc év kapcsán is. Fegyverlobbi, olajlobbi és a politikai hatalom összeolvadása - kiadják a tűzparancsot, majd szmokingban koktéloznak valami sznob fogadáson. Ez maga a pszichopátia.

G. Nagy László 2019.06.15. 11:35:26

@midnight coder: Ami az iszlámmal kapcsolatos vakságot illeti, az szerintem csupán az agymosott átlagembereket jellemzi. A politikai elit nagyon is tudatos. A balosok így akarják bővíteni a szavazóbázisukat, s magasról tesznek rá, ha ennek polgárháború a vége. Ám kell hogy legyenek olyanok is, akik kifejezetten érdekeltek a káoszkeltésben.

László Balogh 2019.06.15. 20:43:52

Akkor két Gandhi: Jobb az erőszak, ha szívünkben indulat van, mint az a szelídség, ami csak a tehetetlenséget álcázza. Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.

Shed 2019.06.16. 08:49:17

"első világháborúnak a kitörésekor, melynek az égvilágon semmi értelme, épeszű indítéka nem volt"
Nem ártana némi történelmet is tanulni, mert már az írása legelején ilyen ökörségeket ír. A háborúnak meg általában is van értelme, legtöbbször a győztes oldal elég sok mindent nyer vele.

G. Nagy László 2019.06.16. 14:02:25

@Shed: "Nem ártana némi történelmet is tanulni, mert már az írása legelején ilyen ökörségeket ír."

Nos, ha valaha életemben egyszer is megfogalmaznék egy ilyen hozzászólást, az volna a minimum, hogy hozzátenném: Az első világháború értelme ez és ez volt. Így ugyanis csak üres fikázás.

"A háborúnak meg általában is van értelme, legtöbbször a győztes oldal elég sok mindent nyer vele."

Kétségkívül léteztek olyan rablóhadjáratok a történelem során, melyek kevés ellenállásba ütköztek és sokat hoztak a konyhára. Morálisan mélyen elítélendők ugyan, de ahol az erkölcs nem számít, ott tökéletesen érthetőek. Ám a legtöbb háború nem ilyen. Mi értelme volt például a gyerekek keresztes háborújának? Vagy az albigensek ellen folytatott keresztes háborúnak? Vagy magának az első világháborúnak? Szerintem semmi. Felesleges öldöklés a semmiért.

Zabalint 2019.06.16. 19:11:17

@G. Nagy László:
Csakhogy ez a honvédelem, önvédelem képlékeny fogalom. Végül ugye a britek hadat üzentek a németeknek, illetve nem voltak hajlandóak egyezkedni a németek európai harci sikerei után. Valószínűleg megszámlálhatatlan olyan háború volt a történelem során, ahol az volt a dilemma az egyik, vagy akár mindkét harcoló fél szemszögéből, hogy hadat üzenjen-e, támadjon-e, mielőtt a másik fél teszi, és persze rengeteg olyan is volt, ahol ez csak a propaganda volt a hadüzenetre.

Az amerikaiak hadba lépése meg különösen ilyen volt mindkét világháborúban, ott volt a dilemma, hogy beavatkozzanak-e, a második világháborúban ebben "segítettek" a japánok, és innentől vált az ő szemszögükből honvédelmi háborúvá, de nyilván ennek is megvoltak az előzményei.

Zabalint 2019.06.16. 19:22:19

@G. Nagy László:
"Mi értelme volt például a gyerekek keresztes háborújának? "

A gyerekek kereszres hadjárata kitaláció, nézz utána.

Az első világháború pedig határozottan gazdasági érdekellentétek mentén tört ki. A lakosság szemszögéből persze, hogy nem érte meg, de voltak politikusok, üzletemberek a győztes oldalon, akiknek megérte, ha a másik oldal nyert volna, akkor a másik oldalon lettek volna ilyenek.

A háború elleni legjobb gyógyszer egyébként egyértelműen a sokat fikázott globalizmus, pontosabban a globális világgazdaság. A gazdaságilag egymásra utalt országoknak ugyanis nem éri meg a háború.

G. Nagy László 2019.06.16. 20:03:11

@Zabalint: Mindenütt azt olvasom, hogy nem gyerekek voltak, hanem nyomorban élő fiatalok. Talán nem minden úgy történt, mint a klasszikus sztoriban. De hogy totál értelmetlen "hadjárat" volt, az tuti.

G. Nagy László 2019.06.16. 20:05:03

@Zabalint: "A háború elleni legjobb gyógyszer egyébként egyértelműen a sokat fikázott globalizmus, pontosabban a globális világgazdaság." - Ezzel nincs vitám.

Kreitl István 2019.06.17. 08:30:31

a háborúk nagyrésze megérte a győzteseknek gazdasági értelemben, viszont érteni vélem az erkölcsi dilemmát, ami működik a hasonlóan erkölcsös emberekkel szemben. Az agresszió viszont nem ilyen, párszáz évvel ezelőtt az emberi életnek nem volt értéke, egy átlagembernek meghalt 5-6 gyereke mielőtt 30-40 évesen őmaga is elhullott egy járványban, esetleg éhínségben. a halál nem egy egzotikus váratlan dolog volt, hanem az átlagos mindennapok része. egy 40 éves férfi manapság az első esküvőjére készül, 200 éve meg valószinűleg harmadszor nősült, miután az első 2 asszonya belehalt a szülésbe... a háborúk mindig pusztítással jártak ugyan, de a legnagyobbak jellemzően úgy indultak, hogy adott területen túlszaporodtak az emberek, 20-30 évig nem tört ki nagyobb járvány +kicsit az átlagosnál jobb időjárás/termés/élelem volt, és mikor beköszöntött a szűkösebb időszak, választhattak az éhínség, illetve a szomszédok földjének/élelmiszerének elvétele között. aztán az ehhez készített ideológiák persze erkölcsileg is rendbetették a dolgot, egy keresztes lovag a legnagyobb nyugalommal ölte le a keresztény/zsidó/arab gyerekeket Jeruzsálem elfoglalásakor, kapott rá bűnbocsánatot, oszt ennyi... nagy hiba, a mostani erkölcs szerint értékelni többszáz/ezer éves dolgokat...

Kreitl István 2019.06.17. 08:41:23

egyébként se Hitlert, se Sztálint nem szeretném mentegetni, de Lengyelország lerohanása/Molotov Ribbentropp paktum nem egy ország elfoglalása volt, hanem pusztán a 20 évvel azelőtti többszáz évig érvényes határok visszaállítása. a Finn téli háború, vagy a Balti államok annektállása, csupán a 20 évvel korábbi polgárháború által szétszakadt Oroszország helyreállítása... és megértem Churchillt, hogy nem üzent hadat a Szovjeteknek is, de ha hagyja Hitlert békében, akkor Franciaország is talán csak Elzászt és Lotaringiát veszti el, aztán szépen itt megállnak... Elzász/Lotharingia egyébként remek példa a háborúk totális értelmetlenségére, sokezer német/francia halt meg rengeteg háborúban, hogy eldöntsék a térképen hova húzzák a vonalat, most meg a legnagyobb puszipajtások az EU-ban...

Zabalint 2019.06.17. 12:22:37

@Kreitl István:
A megérte a győztesnek ritkán jelenti a társadalom nagyobb részét, jellemzően csak a kisebb hatalmi elitnek érte meg.

Azzal sem értek egyet, hogy a legtöb esetben a túlnépesedés, szűkös erőforrások vezetnek háborúhoz. Ez részigazság, Európa legnagyobb háborúi nem a lakosság szűkölködése miatt tört ki, hanem a hatalmi elit gazdasági érdekei miatt, ami jellemzően nem szűköldködés elkerülése, hanem további hatalom és erőforrások megszerzése volt.

Az első világháború sem azért tört ki, mert a központi hatalmak szűkölködtek volna. Sőt, minden korábbinál jobb helyzetben volt a gazdaságuk, nem következett be szűkebb időszak. Bizony a cél a hatalmuk kiterjesztése volt, hogy átvegyék az angol-francia világuralmi szerepét.

Zabalint 2019.06.17. 12:29:42

@Kreitl István:
A többszáz évet megelőző évszázadokban meg megint máshol voltak a határok. Arról nem is beszélve, hogy Csehország és Ausztria pedig Habsburg uralom alatt volt korábban, tehát ugyanezen logika ott nem áll meg, mellesleg ez Lengyelország Habsburgok uralta részére is igaz. Hitler pedig bizony háborúra készült, ahogy egyébként Sztálin is, semmi garancia nem volt, hogy ha megkapja, amit akar, azt ne további erősödésre használja, hogy aztán további követelésekkel lépjen fel. És miért ne akart volna többet, ha a Császárság I. világháborús céljait is magáénak vallotta.

G. Nagy László 2019.06.17. 13:59:12

@Kreitl István:

"nagy hiba, a mostani erkölcs szerint értékelni többszáz/ezer éves dolgokat... "

Nem hinném. Jézus 2000 évvel ezelőtt adott új erkölcsöt a világnak, melynek a központi magja az erőszakmentesség. A világ nagy része még ma sem bensőségesítette az üzenetet. Ha erkölcsileg felmentjük a betegesen szadista középkort, sosem jutunk el oda, hogy a non-agresszió elvét evidenciaként kezeljük.

És csatlakozom Zabalinthoz: a legtöbbször egy szűk elit gazdagodott a háborúkkal, a tömegeknek pokoli szívás volt mindkét oldalon.

Kreitl István 2019.06.17. 15:49:04

@G. Nagy László: Jézust az erkölcseivel együtt kivégezték 2000 éve, a véleményét/tanítását/cselekedeteit meg 50-100 évvel később leírták elég sok verzióban, amiből halála után a kortársai olyan 400 évvel összeválogatták az aktuális világképnek megfelelőt. Egyrészt az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a Biblia mai formájában nagyobbrészt megegyezik Jézus valódi véleményével, másrészt meg Jézus nevében a keresztes háborúktól a Szent Inkvizícióig, a rabszolgakereskedelemtől a különböző keresztény szekták háborúskodásáig (mint a 30 éves háború pl, ) csupa olyan dolgot csináltak, ami biztosan nem tetszene neki. A kommunizmus is nagyon szép elmélet, mindenkit egyenlőnek gondol, csak éppen megvalósíthatatlan, egy utópia. Erkölcsileg meg elítélheted a kalandozó magyarokat, akik a honfoglalás után 100 évig ugye végigrabolták/fosztogatták Bizánctól az Atlanti-óceánig egész Európát, csak éppen felesleges, mert akkor az volt a norma. Mindenki vagy ezt csinálta, vagy ezt szerette volna csinálni a szomszédaival, hiába gondolod Lehel meg Bulcsú vezéreket maffiafőnöknek,a kortársaik nem annak látták őket :) maradva a példánál, a honfoglalás utáni kalandozások, vagy akár a viking rablóhadjáratok a férfinépesség pár százalékos veszteségével jártak talán, cserébe viszont az otthonmaradt népesség rengeteg élelmiszerhez, árúcikkhez, rabszolgákhoz/ingyen munkaerőhöz jutott. természetesen a szerencse forgandó, az elmúlt 1000 évben sokszor Magyarországot is kirabolták, nem mindig csak mi másokat... @Zabalint: az első világháború kitöréséről sokat lehetne beszélni minden irányból, alapvetően a politikai vezetők korlátoltsága, diplomáciai alkalmatlansága, a haditechnikai újdonságok teljes alábecsülése, és még sokminden más vezetett idáig. Németország meg kétségtelenül szerette volna a valódi gazdasági erejét érvényre juttatni, de egy háborúhoz is
minimum 2 oldal kell :)

G. Nagy László 2019.06.17. 16:58:41

@Kreitl István: Jézust valóban kivégezték, azonban morális útravalói tértől és időtől függetlenül érvényesek. (Valójában pár száz évvel korábban Platón és Buddha is megfogalmazták tanítása lényegi elemeit.) A szégyen az, hogy alig volt olyan jelentős alak a világtörténelemben, aki a jézusi filozófia szerint cselekedett volna. A katolikus egyház évszázadokon keresztül a szöges ellentétét tette. Most itt van Ferenc pápa, aki meg az elmebeteg kommunizmust hirdeti. Énnek sincs semmi köze a jézusi eszméhez és a magam részéről semmi szépet nem látok benne.

Holnap reggel felteszek egy új posztot, kb. ilyen témakörben. megtisztelsz, ha elolvasod.