téveszmék

"Mindenki lehet sztár"

2019. október 15. - G. Nagy László

angel.jpg

 

Amikor Ashley Graham, az egyik legismertebb plus-size modell közzétette a fenti, angyalszárnyas fotóját - mintha maga is részt vett volna a Victoria's Secret Fashion Show-n -, a photoshoppolt kép alatt villámgyorsan gyűlni kezdtek a köszönetet mondó kommentek. Ashley már többször is beszólt a márkának, kritizálva, hogy kizárólag anorexiás lányokat küldenek a kifutóra, egyben jelezve, hogy a maga részéről kész a szereplésre. (E felkérés valószínűleg nem csak azért hiúsul meg, mert az idei gála egyébként is elmarad.) Az ilyen jelenségek kapcsán a legtöbbünkben meglehetősen vegyes érzelmek támadnak. 

 

angyal1.jpg

 

Többnyire őszintén együtt tudunk érezni mindazokkal, akiknek jelentős súlyfeleslegük miatt egy permanens frusztráció az életük. (Csaknem mindenkinek akad valami kisebb-nagyobb testi hibája, így nem kell messzire mennünk némi empátiáért.) Amennyiben Ashley Graham - és a hozzá hasonlók - akciói enyhítenek a túlsúlyosak lelki terhein, úgy jár a pezsgő és a tapsvihar. Amennyiben azonban ezek hatására egy hazug és fals világkép épül, melyet a buksisimi, a "te így vagy jó, ahogy vagy" és a "mindenki lehet sztár" szlogenek jellemeznek, úgy megítélésem szerint a dolog kontraproduktív, jócskán túllő a célon.

 

angyal2.jpg

 

Egy olyan ember előtt, aki nem tökéletesen elégedett a testével - van olyan egyáltalán, aki igen? -, alapvetően négyféle út áll:

1. CSELEKVŐ - Messze a legpozitívabb, ha az alakformálás oltárán áldozva minden tőlünk telhetőt megteszünk. Ez már csak azért is üdvözítő, mert az aktivitás a lelket még sokkal gyorsabb ütemben gyógyítja, mint a testet. Aki képes tenni magáért, az előbb-utóbb felhagy az önsajnálattal és hihetetlen erőt merít abból, hogy végre a saját kezébe vette a sorsát. Az ilyen embernek semmit sem nyújt Ashley Graham fotója, sokkal intenzívebb forrásból táplálkozik.

2. ELFOGADÓ - Azzal sincs semmi baj, ha képesek vagyunk megbékélni és együtt élni a hibáinkkal. Teljesen legitim döntés az is, ha teszünk a sportra, teszünk a diétára, csak simán élvezzük az életet, tudomásul véve, hogy sosem leszünk szupermodellek. Talán egy teltkarcsú angyal is tud segíteni abban, hogy könnyebben elfogadjuk magunkat, ám az volna a normális, ha erre semmi szükség nem lenne. A kiegyensúlyozottság azzal kezdődik, hogy képesek vagyunk szeretni magunkat, még a leggyalázatosabb állapotunkban is.

3. ELTÉVEDŐ - Az igazi problémák ott kezdődnek, amikor - Ashley Graham üzenetét dekódolva - elhisszük, hogy tökéletesen komplex életet élhetünk bármiféle energiabefektetés nélkül is. Amikor elhisszük, hogy minden ember ugyanolyan értékes és mindenkinek alanyi jogon jár a sztárság, a csillogás, az elismerés, a konfettieső. Egy kövér és egy sportosan karcsú pontosan ugyanannyit ér szakácsként, hentesként, vagy bérszámfejtőként, de sosem fognak azonos árfolyamot képviselni rövidtávfutóként, popénekesként, vagy szeretőként. Jómagam hiszek abban, hogy az esetek többségében érdemes megtalálni a lazább utat, ám e téren a könnyű út önbecsapás, nem vezet sehová sem.

4. SZORONGÓ - Míg az előző három kategória mindegyikében van több-kevesebb ráció, addig a szorongó karakter tökéletesen érthetetlen. Rosszul érzi magát a bőrében, képtelen elfogadni a saját testét, ráadásul nem hisz a mesékben sem - mégis képtelen a változásra. Ha lehetne, egyszer eltöltenék egy napot egy ilyen ember fejében. El sem tudom képzelni, hogy miféle irracionális, pusztító gondolatok uralják az elméjét.

  

angyal3.jpg

 

Az az igazság, hogy a forradalmak sohasem kockázatmentes projektek. A szociáldemokraták még beérték azzal, ha a szakszervezeti mozgalmakon keresztül magasabb béreket és jobb munkakörülményeket tudtak kiharcolni a munkások számára. Aztán jöttek a kommunisták, akik megirigyelték a tőkések palotáit, s ez elég is volt ahhoz, hogy vérfürdőket rendezzenek. A feminista mozgalmak is azzal a nemes gondolattal indultak, hogy kivívják a nők számára a teljes egyenjogúságot. Miután ez megtörtént, a radikális vonal megirigyelte a férfiak pozícióit az igazgatótanácsokban és felügyelő bizottságokban, s elkezdtek kvótaköveteléseket megfogalmazni, felrúgva minden józan morális megfontolást. Jelenleg a hasonszőrű forradalmak sokadik hulláma söpör végig rajtunk. A kevésbé szerencsés testi adottságúak előhúzták a fiókból a sok évezredes irigységet, melyet pazarabb genetikájú embertársaik iránt mindig is éreztek, s megkísérlik letaszítani őket trónjukról. A fene se érti, miért jutunk mindig ide. Tiszta sor, a hogy a teremtésben nincs semmi igazság. Férfiként és nőként látjuk meg a napvilágot, anélkül, hogy ebbe bármiféle beleszólásunk volna. Van, aki tehetségesnek, gazdagnak, egészségesnek, szépnek születik, mások antitalentumnak, szegénynek, betegnek és rútnak. Azonban mindenki előtt ott a lehetőség, hogy tisztességesen küzdjön a felemelkedéséért, avagy csendesen beletörődjön szerényebb sorsába. Az erőszakos trónfosztások ugyanakkor csak igen ritkán hoznak jobb világot. Sosem értettem a radikális baloldalt, a morális alapját pedig még annyira sem. Miért van az, hogy a vakoktól például sosem hallunk agresszív követeléseket, hogy ők is kapjanak kiemelt helyet a festőművészek világában? Pedig velük aztán tényleg cudarul elbánt az élet; a tudomány mai szintjén ha megszakadnak, se nyerik vissza látásukat. Részükről erkölcsileg sokkal elfogadhatóbb volna a megkülönböztetett bánásmód igénye. Mégis inkább csendben festegetnek, néha egész jókat. Halvány fogalmam sincs, hogyan csinálják.

 blind.jpg

 

"Minden katona a tarsolyában hordja a marsallbotot" - hirdette Napóleon, azonban pontosan tudjuk, hogy ez a túlnyomó többség számára csupán elvi lehetőség maradt. Hasonlóan a féllábú színész esetéhez a klasszikus, abszurd jelenetben, amikor Tarzan szerepére jelentkezik. A producer szavai biztatóak: "Ha a következő másfél évben egyetlen kétlábú jellemszínész sem kopogtat be hozzánk, önnek nagyon komoly esélye támad, hogy megkapja ezt a főszerepet..." A legtöbben így vagyunk ezzel: egyszerűen nem születtünk sztárnak. Vagy a megfelelő adottság, a kimagasló tehetség hiányzik belőlünk, vagy a kitartás, mely az irgalmatlanul sok ráfordítandó munkához kell. Esetleg mindkettő. A bajok ott kezdődnek, amikor "mindenki lehet sztár" felkiáltással filozófiát kezdünk építeni az alkalmatlanságra. Már nem vagyunk messze attól, hogy egy féllábú színész simán pert nyerjen a Tarzant forgató filmstúdió ellen, arra hivatkozva, hogy testi fogyatékossága miatt érte súlyos diszkrimináció...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr2915211668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zabalint 2019.10.15. 10:13:38

Már majdnem azt írtam, hogy mindenben egyetértek, de a végével nem teljesen. Ugyanis látok perspektívát abban, ha valamely született előnytelen testi adottságot, nyilván a társadalmi felelősségvállalást marketingnek használva igyekeznek elfogadottabbá tenni. Mert a rosszabb testi adottságokkal rendelkezők is fogyasztók, meg azok is fogyasztók, akik valamilyen módon viszonyulnak hozzájuk. Ugyanis a modelleknél nem az az elsődleges cél, hogy szépek legyenek, hanem hogy el lehessen adni velük valamit, a legtöbb esetben ez azt jelenti, hogy szépek kell legyenek, de ez nem mindig igaz. Ha mondjuk kerekesszékesekkel, sántákkal, vakokkal, törpenövésűekkel, stb., stb. reklámoznak valamit, az szerintem teljesen oké, amennyiben nem tolják tol a dolgot.

Ellenben konkrétan az elhízás amellett, hogy nem esztétikus, az esetek 99%-ában az egészségtelen életmód következménye, és változtatható. Magánügy, ha valaki mégsem akar, belenyugszik, ellenben nagyon káros jelenség előnyösnek propagálni az elhízott életmódot plus size modellekkel. Ez az a kategória, mint ha a mosószer ivást hirdetnék (valahol olvastam, létező jelenség).

Zabalint 2019.10.15. 10:19:17

Megjegyzem, akiket modelleket anorexiásnak neveznek, azok általában nem azok, hanem még egészségesen vékonyak.

G. Nagy László 2019.10.15. 11:25:45

@Zabalint: Mindennel egyetértek, amit írsz. Azért is pakoltam be pár képet a Victoria's Secret modelljei közül, hogy világos legyen: ezek egyáltalán nem csontsoványak, pont ideális a testük. Minden szempontból.

szkornat 2019.10.15. 13:08:58

A címhez kapcsolódva: igen, mindenki(ből) lehet sztár, akinek megvan az adott területhez a tehetsége, adottsága és emellett kellő tehetséggel, szorgalommal, igyekezettel, ambícióval rendelkezik, hogy ezt profi szinten kibontakoztassa. Csak a kettő együtt működik. Lefordítva mindezt a lányok testére: a csúcsnak számító Victoria's Secret modellek kiemelkedő genetikai készlettel rendelkeznek, de az legkedvezőbb forma érdekében minden nap sportolnak és nagyon megválogatják, mit esznek. Csak így lehet belőlük valódi sztár.

Szerencsétlen Ashley Graham és a farvizén hangoskodó, baromi öntudatos, de nagyon kövér nők tömkelege összekeveri a sztárságot és a celebséget. Előbbi mindig szakmai profizmust és maximalizmust jelent, utóbbi csak annyit, hogy pár perc hírnévért képesek bármit feláldozni. Azt hiszik, ha valamiről sokat beszélnek, az önmagában már értéket hordoz. Azt hiszik, egyenértékű a minőség és a mennyiség (mediában és közösségi oldalakon történő megjelenés). Itt visszautalnék az előző posztra, hiszen ez a kortársorientáció egyik tünete, így devalválódik a valódi érték.

Nyírjeslakó 2019.10.15. 20:16:27

Ashley Graham azon túl, hogy kövér, de mégiscsak MODELL, igen jó az alakja. A_ maga kategóriájában_ szinte kifogástalan. A kövér nők ott tévednek, hogy ők CSAK KÖVÉREK, és nen Ashley Graham-ek. A kövér nők 98%-a elhízott tehén, vagy ormótlan elefánt. Nincs modell alkatuk, mint Ashley Graham-nek. Ők azt hiszik, azzal, ha Ashley Graham-et sztárolják, akkor ők is elfogadottak leszen. Hát NEM! Ez egyszerűen önáltatás.

Zabalint 2019.10.15. 21:46:32

@Nyírjeslakó:
Szerintem nincs jó alakja, egyszerűen olyan típus, aki a seggére és combjára hízik, ezért felül nem annyira kövér, de lent vállalhatalanul az.

szkornat 2019.10.16. 08:01:07

Azt a vonalat, hogy egyébként mutassuk meg, milyen egy átlagos vagy az átlagostól különböző mértékben eltérő test, támogatni tudom. Lehet, hogy egy féllábúnak, kicsi mellűnek, görbe farkúnak, pigmenthiányosnak, púposnak (stb.) jól esik, ha látja, hogy másnak is van ilyenje és tud vele közel teljes életet élni. Sőt az is üdvözlendő, hogy az általánosan értelmezett normalitás rengeteg megjelenési formáját és kendőzetlenül tudomásul vesszük. Mert a biológiai adottságokat, amin nem tudunk változtatni, azt érdemesebb elfogadni. Viszont az igazán probléma - ahogy a poszt is utal rá - hogy amin tudnának változtatni, azon sem akarnak, hanem mindenkire rá akarják erőszakolni, hogy azt szépnek kell látni.

Ashley Graham által fémjelzett mozgalom "harcosai" baromi nagy tévedésben vannak és folyamatosan hazudnak önmaguknak. Ha hármat kívánhatnának, szívük mélyén a dzsinntől biztosan azt is kérnék, hogy olyan jó testük legyen, mint egy fehérnemű modellnek. Egyszerűen látszik minden beállításból, külsőségből, koppintásból, hogy ők csak baromi irigyek. Ugyanazt a figyelmet és csillogást akarják maguknak csak éppen befektetett munka nélkül. Azt remélik, ha elég kövér nő harsogja ugyanazt, akkor megváltozik a szépségeszmény. Egyszerűen óvodások, akik befogják a fülüket, miközben kiáltoznak, nehogy eljussanak hozzájuk azok a hangok, amelyeket nem akarnak meghallani.

Nem arról van szó, hogy minden nőnek legyen modell alakja, mert különben nem megfelelő, ez hatalmas csúsztatás tőlük. Mindenkinek az lenne a kutya kötelessége, hogy a saját testéből kihozza azt az optimumot és az egészséges működés szempontjából elfogadható értéket, amelyet a genetikai adottságai lehetővé tesznek. Nyilván a háttere, értékrendje, leterheltsége, ízlése, kényelme, stb. függvényében ez ingadozhat egy tartományban, de senki ne akarja bemesélni, hogy plusz húsz-ötven kiló az nem okoz kisebb-nagyobb problémákat.

Nyilván egy átlag nő jusson el oda, hogy ne szorongjon a teste miatt, hanem vagy fogadja el és érezze jól magát benne vagy tegyen azért, hogy olyanná alakítsa, amellyel már feszélyezettség nélkül le tud vetkőzni a strandon. Tehát újra hangsúlyozom, a sokszínűség megmutatása és elfogadása tényleg fontos. Az viszont nagyon disszonáns, ahogy a kövér emberek azt követelik, hogy az elfogadásuk menjen át egyfajta támogatottságba, hiszen nekik is ugyanolyan jogaik vannak, mint a normális testalkatúaknak. Ez igaz, de ez nem történhet mások rovására, ők pedig gyakran ebbe a tartományba csúsznak át.

G. Nagy László 2019.10.16. 08:10:29

@szkornat:

"Azt a vonalat, hogy egyébként mutassuk meg, milyen egy átlagos vagy az átlagostól különböző mértékben eltérő test, támogatni tudom. Lehet, hogy egy féllábúnak, kicsi mellűnek, görbe farkúnak, pigmenthiányosnak, púposnak (stb.) jól esik, ha látja, hogy másnak is van ilyenje és tud vele közel teljes életet élni."

A legtöbbször nem is tudok érdemben reagálni a kommentedre, mert egy az egyben ugyanúgy látom magam is. Ez most is így van.

Eszembe jutott ugyanakkor, hogy írtam már testi fogyatékkal élőről. Rettenetes élmény volt olvasni az olyan negatív kommenteket, melyek a - számomra példaértékű - főhőst fikázták, csak mert pénzt csinál a népszerűségből.

teveszmek.blog.hu/2018/12/03/_a_korulmenyek_aldozata_vagyok

szkornat 2019.10.16. 09:29:05

@Nyírjeslakó:
Na jó, szedjük szét egy kicsit Ashley Graham sikerének titkát. A csípő-derék aránya valóban vonzza a férfiak tekintetét, ráadásul nagy melle van hozzá. Nem véletlenül emeltem ki direkt a fehérnemű modellek testét, hiszen náluk mindenféle eltakaró ruha nélkül szinte a meztelen valóság látszik. (Egy igazán vékony modell sokszor csak a mozgó vállfa funkcióját tölti be, akin minden ruha jól néz ki. Általában őket rángatják elő, ha a divatipari túlkapásokat akarják prezentálni a nagyközönség felé.)

Leegyszerűsítve az általános biológiai folyamatokra, egy olyan nő, aki megfelel az alapvető szépségideálnak, annak keskeny a dereka (értsd: nincs hasa, nincsenek túlzott mértékben felhalmozott zsigeri zsírraktárai, tehát alapvetően egészséges testi funkciókkal rendelkezik), nem keskeny a csípője (értsd: van a medencéjében elég hely, hogy egy gyereket kihordjon és megszüljön), inkább közepes vagy nagyobb a melle (értsd: alapvetően a termékenységet közvetíti tudat alatt, hiszen a terhességtől és szoptatástól megnő minden nő melle) és feszes a teste (értsd: használja az izmait, tehát esetleg vészhelyzet esetén sem lesz automatikusan préda).

Ashley Graham abból él, hogy az arca kifestve vonzó és a felső testén nincs olyan nagy arányú zsírlerakódás. A combján már dudorodik és hullámzik a bőr, ott olyan, mint amilyennek egy átlagos kövér test látszik. Általában a képein úgy fektetik, állítják, illetve feszítik be a pózokat, hogy ez a ragyásodás ne látszódjon annyira. Ügyelnek arra, hogy az ívek és hajlatok a legelőnyösebben mutassanak. (Persze, egy hagyományos modell esetén is erre hajtanak, de róluk egy elkapott fotó is alapvető testfeszességet mutat.) Aztán lengetik a képeit, hogy lám csak, egy nem karcsú test is tud jól kinézni, itt van rá a bizonyíték.

Igen, a genetikai adottságai miatt (arc, derék, arányok) kompromisszumokkal még a felmutatható kategóriába tartozik, de ez kiemelkedő kisebbséget jelent. A súlycsoportjában minden milliomodik nő ilyen. (Mint ahogy a normális súlyú nőknél is elenyésző hányad tartozik a fehérnemű modellek csoportjába.) Az a gond, hogy a témában hangoskodó kövér nők azt hiszik, hogy pusztán azért, mert hasonlóan öntudatosan mutogatják magukat, máris ugyanolyan adottságaik vannak. Akik elfogadhatóak a magasabb súlykategóriákban (értsd: jó érzéssel lehet rájuk nézni), azok általában feszes testtel rendelkeznek, tehát az idomaikat fedi zsír, de az alatta lévő izmok tartást adnak a kötőszöveti állománynak. Ez sportolástól, a test intenzívebb használatából fakad, ami önmagában tud olyan belső változásokat indítani, amely látszik a kisugárzáson, tartáson. Egy átlagos kövérnél ez mind hiányzik, bár nagyon vágynak rá.

szkornat 2019.10.16. 10:21:05

@G. Nagy László:
"Eszembe jutott ugyanakkor, hogy írtam már testi fogyatékkal élőről. Rettenetes élmény volt olvasni az olyan negatív kommenteket, melyek a - számomra példaértékű - főhőst fikázták, csak mert pénzt csinál a népszerűségből."

Köszönöm, elolvastam ( a hozzászólásokból csak néhányat), azzal a poszttal is egyet értek. Az a gond a világgal, hogy az emberek alapvetően irigyek. Csak azt látják meg, hogy a másiknak miből van többje (főleg ha az a valami pénz). A siker és a vele járó ismertség minden átlagjóskának nagyon hiányzik, hiszen az alfaságnak valamilyen fokmérője, de vagy az adottság hiányzik belőlük vagy a befektetett energia. Nick Vujicic pont azért hatalmas fricska a finnyogóknak, mert azt mutatja fel, hogy az adottságnak jóval kevesebb szerepe van, mint amennyit tudat alatt tulajdonítunk neki. Nagyon rossz lehet ezzel szembesülni, mert rámutat a tehetetlenségünk megváltoztathatóságára, pedig abba kapaszkodnak védekezésül. Nincs vesztes kiindulási pont, csak ha megadjuk magunkat a körülményeknek. Az erőt, a magabiztosságot, az öntudatot általában nem adják ingyen, csak akkor hiteles és hihető, ha rengeteg ilyen vagy olyan belső és külső munka van mögötte. Igen, elképzelhetetlenül sokat kell gyakorolni, hogy valaki kezek és lábak nélkül meg tudja csinálni, amit Nick. Egyszerűen profi a maga területén, az emberek pedig ezért a profizmusért hajlandóak fizetni.

G. Nagy László 2019.10.16. 10:38:20

@szkornat:

"Az a gond a világgal, hogy az emberek alapvetően irigyek. Csak azt látják meg, hogy a másiknak miből van többje (főleg ha az a valami pénz)."

A posztjaim 90%-a arról szól, hogy miként lehetne ezen a beteg attitűdön továbblendülni. Fikázom a kereszténységet, hiszen a szegénység-alázatosság-lemondás világa semmit sem segít. Ugyanígy: fikázom a kommunizmust is, hiszen annak már az ideológiai alapja is az irigységben gyökerezik. A magam részéről egyetlen utat ismerek, amely a közönséges földi halandók számára működőképes: gazdaggá válni, minden értelemben. Ha van tudásod, szerető környezeted, családod, értelmes munkád, boldog belefeledkezést adó hobbid, irgalmatlan önbizalmad és elég pénzed, úgy kevés dolog lesz, amely irigységet gyújthat a lelkedben. Valamiért ezt az öngondoskodó (jézusi-buddhista-liberális-kapitalista) vonalat nem sokan hirdetik...

gabcigirl 2019.10.16. 11:03:50

A szerző - bár okosságot akar sugalmazni - sajnos faék egyszerű. Nála a "szép=tehetséges". Vsz. szociopata vonásokat felvonultató érzelmi fogyi. A poszt: 5-ös skálán -1-es...

G. Nagy László 2019.10.16. 12:30:18

@gabcigirl:

Drágám, mivel sikerült ennyire beletipornom az érzékeny kis lelkedbe?

"A szerző - bár okosságot akar sugalmazni - sajnos faék egyszerű."

Ezzel nincs vitám, tényleg nem vagyok túl bonyolult. Mentségemre szóljon az, hogy széles és heterogén közönségnek írok, az akadémiai stílus nem biztos, hogy nyerő volna. Ugyanakkor - szemben veled - az eddigi összes kommentelőnek átjött az üzenet. Egyik sem írt ilyen légből kapott butaságot, hogy

"Nála a szép=tehetséges".

Ezt mégis honnan vetted? Basszus, szándékosan kitértem a kommunistákra, a feministákra, a vakokra és a féllábúakra is, pont azért, hogy világos legyen: nem csupán a szépségről van szó. Ha figyelmesen olvastál, talán felfigyeltél rá:

"Egy kövér és egy sportosan karcsú pontosan ugyanannyit ér szakácsként, hentesként, vagy bérszámfejtőként, de sosem fognak azonos árfolyamot képviselni rövidtávfutóként, popénekesként, vagy szeretőként."

Ugyanígy: a szépség a modellek és a párkereső nők első számú talentuma. Messiben, vagy Steven Taylerben ugyanakkor nem elsősorban a fizikai szépséget keresem. Nem bonyolult, a többiek megértették.

"szociopata vonásokat felvonultató érzelmi fogyi."

Értem. Gondolom, az ilyen mondataimért: "Többnyire őszintén együtt tudunk érezni mindazokkal, akiknek jelentős súlyfeleslegük miatt egy permanens frusztráció az életük. (Csaknem mindenkinek akad valami kisebb-nagyobb testi hibája, így nem kell messzire mennünk némi empátiáért.)"

A poszt: 5-ös skálán -1-es...

Világos. A saját hozzászólásodra hány pontot adnál? Jómagam legalább annyit megtettem, hogy felvonultattam pár gondolatot. Te még ezt is megspóroltad, csak a puszta indulatodat mutatod. Hajlandó vagyok szembenézni az esetleges tévedéseimmel, ám ahhoz kéne pár érv is, nem csupán a szimpla fröcsögés.

Matanna 2019.10.16. 13:57:42

Szerintem gabcigirlnek alapvetően azzal van baja, miért ennyire a külsőség, szépség a nő mércéje (erről viszont nem a szerző tehet), és azon belül is miért akkora tényező a szépségben a testsúly, Másrészt persze az is igaz, hogy egy olyan speciális területre mint pl. a modellvilág, bizony speciális adottságok kellenek, amik vagy megvannak, vagy elérhetőek, vagy nincsenek és/vagy reálisan el sem érhetőek, akkor el kell fogadni sajnos legalábbis azt, hogy azon a speciális területen bizony nem fogunk tündökölni (ettől még lehetünk szépek valaki számára) , Ez volt szerintem a fő mondanivaló, és alpavetően igaz is.