"Orbán gyáva." "A kabinet egymásnak ugrasztja a munkavállalókat és a munkáltatókat." "A kormány kibújik a felelősség alól" - Ilyen és ezekhez hasonló kritikákat hallunk nap mint nap, mióta bejelentésre került: a munkáltatók megkövetelhetik alkalmazottaiktól a koronavírus elleni védőoltást. Vajon mennyire jogosak e bírálatok?
Amíg csupán indulattól fűtött ellenzéki médiumok rugóztak ezen, a magam részéről simán legyintettem. Onnantól azonban, hogy Puzsér Róbert és Schiffer András is beálltak a károgók sorába, talán már érdemes eggyel komolyabban venni a szóban forgó álláspontot. "Mire szolgál ez az illiberális feudalizmus Magyarországon, ha Orbán Viktor, amint egy kicsit kényelmetlenebb döntéssel szembesül, azt rögtön átruházza a cégekre?" - így előbbi. Az LMP egykori elnöke igyekszik még erősebben fogalmazni: "Ez az orbáni világkép, hogy a munkaadók teljhatalmat élveznek a dolgozók felett. Ebben a kaszárnya-kapitalista szemléletben Orbán Viktor nem talál semmi kivetnivalót."
Mondjuk ki: a lehető legüresebb hisztiről van szó, amivel valaha csak - kormánykritikaként tálalva - előrukkoltak. Mert miről is beszélünk? Adott egy munkaadó és egy munkavállaló - két tökéletesen egyenrangú tárgyalópartner - akik minden esetben megállapodnak a munkavégzés feltételeiről. Előbbi rendszerint számos speciális kívánalmat megfogalmaz: megszabhatja az adott tevékenység helyét, idejét, módját, eszközeit; de előírhatja egyenruha, vagy védőfelszerelés viselését úgyszintén (mi több: speciális masszázsszalonokban akár ezek teljes mellőzését is). Egy tökéletesen liberális világban az állam abszolút kimarad ebből a buliból: 100%-ig a szerződő felekre bízza az együttműködés körülményeinek, sarokpontjainak lefektetését. Nos, pontosan érezzük, hogy egy védőoltás megkövetelésében nincs semmi extrém; lazán beilleszthető a munkáltatói elvárások sorába és ugyanilyen lazán lehet nemet is mondani rá. Puzsér, Schiffer és az összes fintorgó fordítva ül a lovon: a kormány ezúttal a gazdasági szereplők mozgásterét tágította, szabadságát bővítette, ami minden esetben üdvözlendő - már ha az ember egyáltalán értéknek tartja a szabadságot.
Tudjuk: Schiffer ízig-vérig baloldali figura, és a gazdasági kérdések frontján Puzsér is szocialistának vallja magát. Ez azt jelenti, hogy eszményképük a gondoskodó állam, amely nem csupán fizikai és jogbiztonságot teremt polgárainak, de saját döntéseiktől is megvédi őket. Mi több: meg is hozza helyettük a lényeges döntéseket. Két kifejezetten értelmes fickót látunk, akik valamiért hagyták, hogy gondolkodásmódjukat foglyul ejtse a tömény marxizmus. Ők maguk semmit sem tartanak olyan gonosznak, ártalmasnak és a kisemberre nézve veszélyesnek, mint a velejéig romlott burzsoáziát, a munkaadókat... Schiffer álláspontja különösen groteszk: kifejti, hogy csupán veszélyhelyzeti engedéllyel rendelkező vakcinákról van szó, ezért kötelezővé tételük központilag aligha lehetséges. Elmondja azt is, hogy ő maga is felvette az oltást, mert ezt tartja biztonságosabb megoldásnak. Mármost ezekből hogy következik az, hogy Orbán gyáva? Hogy következik az, hogy a dereguláció, a munkaadók természetes szabadságának visszaállítása erkölcstelen húzás? Schiffer érvei éppen a kormánydöntés logikai és morális alapjait visszhangozzák. Értem én, hogy úton-útfélen bizonyságot kell adni a kabinettel szembeni kritikus attitűdnek, de arra azért érdemes volna odafigyelni, hogy mondataink minimum konzekvensek maradjanak.
Pontosan ugyanez történt három évvel ezelőtt is, amikor a munka törvénykönyve túlórára vonatkozó fejezetének liberalizálását az ellenzék - rém demagóg módon, de kifejezetten kreatívan - elnevezte rabszolgatörvénynek, majd erre alapozva tüntetéseket is szervezett. Ott sem volt szó semmi egyébről, csupán bénító, adminisztratív korlátok lebontásáról, mégis azt láttuk megdöbbenve, hogy egyesek képesek az utcára menni és felháborodottan tiltakozni megnövekedett szabadságuk miatt...
Lassan a 21. század derekán járunk, ám - köszönhetően a marxi ideológia évszázados tudatrombolásának - az átlagpolgár a mai napig nem képes különbséget tenni szabadság és kényszer; saját döntés és kötelező diktátum között. Ez valami egészen elkeserítő. Mert hogy is van ez valójában? Az ember nem választhatja meg sem a szüleit, sem a születésének helyét, így jellemzően az állampolgárságát sem. A munkahelyét ugyanakkor nagyon is; akár minden szembejövő felkérésre bátran mondhat nemet. Mindebből következik, hogy az adott ország törvényei kötelező diktátumok; akkor is, ha egyetértünk azokkal (csecsemőkori védőoltások), vagy zsigerből elutasítjuk azokat (hajviseletre vonatkozó előírások Észak-Koreában). Szemben a "társadalmi szerződéssel", ami egy tisztán jelképes fogalom, a munkaszerződés nagyon is konkrét és kézzelfogható dokumentum, amely két egyenrangú fél önkéntes megállapodását tükrözi. A világ természetesen változik, ennek megfelelően egy munkaviszony feltételrendszerét nem lehet évtizedekre előre bebetonozni, a felek időről-időre újratárgyalhatják azt. Az állampolgárság ezzel szemben nem ilyen; egy etikus kormányzat még katasztrófahelyzetekben sem hozhat olyan döntést, amely radikálisan szűkíti polgárainak mozgásterét. Puzsér álláspontja egészen hajmeresztő: "Csak hát jövőre választás lesz. És hát ez a kötelezővé tett oltás nem nagyon népszerű." Tényleg az a baj, ha egy kormány attitűdje találkozik a választópolgárok szándékával, miközben minden érintett morálisan helyes álláspontot képvisel? Ez maga az éden, mit lehet ezen kifogásolni??? (Ha Puzsér gondolatát továbbvisszük, pillanatok alatt eljutunk oda, hogy a kormánynak be kéne tiltania a dohánytermékek és a szeszes italok forgalmazását, továbbá kötelezővé kellene tennie a rendszeres testmozgást is minden magyar ember számára...)
A Portfolio hírportálon tegnap délután jelent meg Zsoldos Ákos írása, melyben a koronavírus elleni vakcina kötelezővé tétele mellett érvel. Kifejti: "A kormányzatok azért hoznak az egyének érdekét sértő döntéseket, mert az a teljes társadalom érdeke. Így tehát hiába gondolják azt sokan bármilyen okból, hogy nem akarják felvenni az oltást, ha a társadalom érdeke azt kívánja, az államnak vannak olyan szempontjai, sőt, a mindennapokban alkalmazott elvei, amelyek alapján az egyén akaratával szemben kikényszeríthető erejű döntést hozhat. A kérdés inkább így hangzik: megteheti-e, hogy nem vezeti be a kötelező védőoltást?" Ha mindezt egy szélsőbalos, vagy fundamentalista keresztény oldalon olvasom, egy szót sem szólnék. No de a Portfolio alapvetően egy gazdasági elemző portál! Egy ilyen orgánum esetén az ember a piac, vagyis a szabadság feltétlen tiszteletét várná. Miként lehetséges, hogy már itt is a kollektivista hangok dominálnak? És a szerző még azon csodálkozik, hogy - hihetetlenül meggyőző érvelése ellenére - a koronavírus kapcsán Európa egyetlen kormánya sem vezette be a kötelező védőoltást... Agyrém.
