Dr. Mészáros Ádám önmagát párkapcsolati mediátorként mutatja be. Egyetemi oktató, szakterületén számos könyvet publikált. Egyszer - sok évvel ezelőtt - elolvastam egy cikkét. Azóta folyamatosan érkezik hírlevele, de bevallom: üzeneteit csak ritkán nyitom meg. Vasárnapi e-mailje azonban olyan címet kapott, amelyre rögtön felkaptam a fejem, s muszáj volt beleolvasnom: Fájó igazság a férfiakról. Annyira azért már ismerem a fickót, hogy tudom róla: igyekszik megfelelően egyensúlyozni a polkorrekt, feminista narratíva és az evolúciós pszichológia igazságai közt, így igazán kíváncsivá tett, mi az, amiért újfent a szőnyeg szélére kell állnunk.

Kihasznál, vagy megbecsül? - ez a címe azon cikkének, amelyet levelében linkel. Nyugodtan kijelenthetem: korrekt szöveg, minden szava igaz. Egyetlen gond van csak vele: Mészáros Ádám - pozíciójánál fogva - nem mer eléggé szókimondó lenni. No de ezért vagyok én, hogy mások helyett is gátlástalanul megfogalmazzam a lényeget.

"Nők, feleségek nagyon sokszor automatikusan adnak és adnak a kapcsolatukban. Törődést, odafigyelést, gondoskodást. Ezzel tudják a szeretetüket kifejezni, és ugyanezt várnák el a férjüktől is. De valahogy ez elmarad… Mit látunk eközben a másik oldalon? A férfiak a párkapcsolatukban nem adnak maguktól." - így indul a cikk; szerintem tökéletes meglátás. Mondjuk ki bátran: a tipikus férfi önző. És tegyük hozzá gyorsan azt is: ebben az égvilágon semmi rossz nincsen. A túlélés záloga, hogy ilyenek legyünk; evolúciósan így vagyunk programozva. "A férfi lovagiassága, szenvedélyessége, figyelmessége ugyanis soha nem a gondoskodó, törődő adásra épült, hanem a megszerzésre. A férfi szereti megszerezni a nőt. (...) Működésében kulcsfontosságú motiváló erővel hat az, ha valamit elérhet, megszerezhet és a befektetett munkája eredményeként sikeresnek érezheti magát. Ez a működés adott hajtóerőt mindig is a vadászathoz és a területszerzéshez. És ez a hajtóereje igazán a férfi udvarlásának is." Ez egészen pontosan így van, és értelmes ember nem is szörnyülködik rajta. Egy barbár társadalomban, ahol a nők jogilag alávetettek, ez a természetes férfiattitűd valódi elnyomást eredményezhet. A 21. századi nyugati civilizációban azonban párkapcsolati aszimmetriáról már csak akkor beszélhetünk, ha az egyik fél - jellemzően a nő - önmagát rendeli alá. Ezzel nem is a feminista mozgalomnak, sokkal inkább a saját párkapcsolatának árt.

"Én csak a férjemre koncentrálok. Mindent megadok neki, mégsem értékeli." - idézi Mészáros Ádám a szokásos női panaszt. Majd közli is a probléma helyes feloldását: "A kihasznált és a megbecsült nők között az egyetlen különbség az, hogy a megbecsült nők akkor adnak magukból, ha azt érzik, hogy a férjük szorgalmasan megdolgozott értük. Itt a sorrend a lényeg! Először a férfi ad, és csak utána a nő! (...) A férfi azt a zsákmányt becsüli meg, amiért meg kellett küzdenie!" A jó házasság, a hosszú távú szerelem egyik legfontosabb alappillére, hogy a férj - ha lehet, akár egy életen át - nejét lássa értékes vadászzsákmánynak. Mindenki emlékszik a kezdeti udvarlás elképesztően túlfűtött időszakára: mindkét fél vonzódik a másikhoz, ám amíg Ádám teper, addig Éva kéreti magát; nagy élvezettel alkalmazva a klasszikus "húzd meg, ereszd meg" játékot. Én értem azt, hogy a legtöbben csak legyintenek: harminc fölött erre már se ideje, se energiája, se kedve nincs az embernek. Pedig ez volna a kulcsa mindennek. Ha a felek képtelenek megőrizni a mézeshetek izgalmát és varázsát, úgy megette a fene az egészet. Még a legkisebb probléma az, ha mindketten új szerető után néznek.

Természetesen ahhoz, hogy a férfi értékes vadként tekintsen a nőre, nem elég az, ha az asszony túráztatja a párját, önmagát nehezen elejthetőnek mutatva. A nőnek valóban értékesnek is kell lennie, olyannak, akiért sokan megküzdenének. Mészáros Ádám e téren megmarad a politikai korrektség szintjén: "Ha nőként olvasod írásomat, a legnagyobb kérdésem hozzád most ez: Te mennyire érzed kincsnek magad? Mennyire becsülöd magad? Elhiszed, hogy önmagadban is értékes vagy, akiért küzdeni kell? Elhiszed, hogy jár Neked a megbecsülés? Szereted magad? Az az igazság, hogy a férfi nem tud jobban becsülni és szeretni téged, mint amennyire te becsülöd és szereted magadat!" Mindez abszolút oké, csak a szakember - puszta tapintatból - nem teszi hozzá a legfontosabbat: Ne légy trampli! Ne légy hisztis! Ne veszekedj, ne követelőzz! Légy mindig ápolt és vonzó, még ötven felett is! Egyetlen nő sem fogja valódi kincsnek érezni magát, ha a tükörből, ahol azelőtt egy karcsú bombázót látott, ma már egy elhízott, zsémbes banya néz vissza rá.

Évszázadokon át hallgattuk, hogy az önzetlenség jó, az önzés pedig csúnya, rossz dolog. Aztán amikor elkezdtek rendszert építeni az altruizmusra, elnevezve kommunizmusnak, azt láttuk, hogy kártyavárként omlott össze mindenütt.  Hosszú évtizedek óta tudjuk, hogy túlélésre programozott génjeink végletesen önzők, így az általuk felépített túlélőgépek (élőlények) számára sem lehet nyerő stratégia az önzetlenség. Ám amilyen ostobák vagyunk, a különböző vallásoknak jobban hiszünk, mint a tudománynak. A párkapcsolatok a mai napig hangosak az önfeláldozók sirámaitól. Mészáros Ádám cikke nem csupán praktikus útmutatása miatt megszívlelendő, de azért is, mert rámutat: az önző motivációk igencsak termékenyek tudnak lenni. "Mi, férfiak az udvarlásban – ha jól csináljuk –  megélhetjük azt, hogy a kitartó figyelmességünk és erőfeszítéseink eredményeképpen a feleségünket boldoggá tehetjük. Ez a mi sikerünk." Ez ilyen egyszerű. Önző vadászok vagyok. És ez tesz boldoggá férfit és nőt egyaránt. Semmi egyéb.