Sosem bírtam Fleck Zoltánt. Már ránézésre is ijesztő. Alig idősebb nálam, de ha egymás mellé állnánk, sokkal inkább hinnék az apámnak, mint a bátyámnak. És ahogy öregszik, egyre keserűbb, egyre frusztráltabb, egyre visszataszítóbb. Mint egy örömtelen házmester, akit a gyerekek kinevetnek, a nők pedik utálkozva fordulnak el tőle. De aligha a borzalmas kisugárzása jelenti a legnagyobb gondot. Sokkal inkább az, ami e mögött áll.
Talán még emlékeznek páran, amikor az ELTE tanára 2020-ban megfogalmazta: ellenzéki győzelem esetén időlegesen fel kell függeszteni a jogállamiságot... A baloldali térfélen senkit sem zavart e bolsevik kijelentés, ahogyan az EU vezetésében sem. Fleck - aki közben megjárta az utat Gyurcsánytól Magyar Péterig - azóta többször is megismételte beteg gondolatát, sőt nemrég még rá is tett egy lapáttal: fenyegetni, zsarolni kell a köztársasági elnököt - mondta, immáron a 2026-os választás után várható helyzetre utalva. Friderikusz most meghívta, hogy podcastjában magyarázkodhasson ámokfutásait illetően. Hogy legyen egy józanabb is a stúdióban, meginvitálta Hack Pétert is.
Természetesen az alapvető dilemma - van-e még jogállam Magyarországon - már a beszélgetés elején megfogalmazódik. Fleck szerint nincs, bár ez esetben nem világos, hogy mit is kéne felfüggeszteni ellenzéki győzelem esetén. Hack Péter mindenesetre meggyőző érveket sorakoztat fel amellett, hogy hazánk jogállam módjára működik.
- "Van lehetőség szabad választásokra, ugye önkormányzati választásokon jelentős városokat, itt is, ahol ülünk, Budapestet is meg tudta nyerni a kormánnyal ellentétes politikai erő."
- "Politikai foglyok Magyarországon nincsenek. Az elmúlt 15 évben politikai okból embereket nem börtönöztek be."
- "A bíróságok az egyes bírók személyében alapvetően függetlenek."
- "Az emberi jogokat lehet érvényesíteni."
Hitem szerint az lenne a minimum, hogy aki belpolitikai kérdésekben megszólal, legalább ezekkel az alapvető tényekkel legyen tisztában, s ne is kommunikáljon mást.
Előjön a szokásos riogatás is: lesz-e egyáltalán választás 2026-ban? Hiszen Orbán ezernyi jogi trükköl kitalálhat, akár szükségállapotot is bevezethet... Hack Péter e téren is a józanságot képviseli, a másik kettő azonban elmerül a meddő fantáziálásban. Ennyi erővel vizionálhatnának nyilvános kivégzéseket is a Lövölde téren... Nyilván értem a szándékot: hergelni kell a prolit, aki a képernyő előtt ül. Na de ilyen irreális idiótaságokkal? Mikor volt olyan, hogy a Fidesz ehhez hasonló disznóságot alkalmazott volna?? Nem is értem az embereket, akik az ilyesmit képesek komolyan venni. Orbán eleddig négy teljes ciklust teljesített, s mindegyik után - annak rendje s módja szerint - parlamenti választás következett. Mi változott, amiért most másképp lenne? Ráadásul tudhatnák: a kormánypárt törzsszavazói azonnal megvonnák a támogatásukat egy efféle antidemokratikus lépés láttán. Ez nem a baloldal, ahol bármit meg lehet tenni, s a morálisan igénytelen követők bármit elfogadnak... Tényleg megdöbbentő, hogy az átlagember valóságérzékelése milyen pocsék. A minap fogadást kötöttem egyik balos barátommal, hogy egy esetleges választási vereség esetén mit tenne a kormányfő. Számomra nem kérdés: mint ahogy ez már kétszer is megtörtént, elegánsan gratulálna a győztesnek még azon az éjszakán. Ennyi. A cimborám százezret tett rá, hogy nem így lesz, hogy képtelen önként átadni a hatalmat... Én hajszoltam bele e fogadásba, mondván: ha komolyan így gondolja, akkor legyen tétje is a dolognak. Én persze nem veszíthetek, de abban bízom, hogy ő sem fog; 2026 nem az az év lesz, amely Orbánt búcsúztatja.
A kedvenc részem - a poszt címét is ehhez igazítottam - az, amikor a demokrácia és a jogállamiság egymásnak feszülése kerül napirendre. Fridi felhozza a CEU-ügyet, Hack Péter pedig kifejti: bár az ő ízlését zavarta a kormány akkori döntése, ám a választókét szemmel láthatóan nem; ők ezt követően is kétharmadot szavaztak a kormánynak. Amíg ezt előadja, az operatőr Fleck Zoltánra fókuszál, aki tiltakozóan rázza a fejét: "Amikor Európában igazán megerősödik az az alkotmányos gondolat, hogy a demokrácia érvrendszere, tehát hogy a választásokon majd megítélik az emberek, hogy mi történt, és felhatalmazást adnak, vagy elvesznek felhatalmazást egy kormányzati működésmódtól, az súlyos tragédiákhoz is vezetett." Nyilván Hitlerre és a náci Németországra gondol, de megtehetné azt is hogy konkrétan Magyarországról beszél. A későbbiekben lekezelően nyilatkozik hazánkról - mi nem tudhatjuk, mi is a demokrácia, mi is a jogállam -, holott nálunk még soha a büdös életben nem történt olyan, hogy szabad választások során szélsőséges erők jutottak volna hatalomra. A dilemma már önmagában is izgalmas. Az emberiség történetében évszázadok teltek el úgy, hogy uralkodók, főpapok, született arisztokraták döntöttek a világ sorsáról, az egyszerű embert soha meg nem kérdezve. A felvilágosodás, az angol és a francia forradalom ennek vetett véget; ezeket követően már lehetetlen volt a tekintélyre való hivatkozás. Lassan kialakultak a különböző demokráciák, amelyeknek a lényege, hogy törvény előtt egyenlőek vagyunk, s a köz dolgában mindannyiunk szava pont ugyanannyit ér. Az évezred végéig ez a szemléletmód szentnek és megkérdőjelezhetetlennek számított, ám mára valami markánsan megváltozott. Fleck Zoltán és a hozzá hasonló ócska, balos világforradalmárok ráébredtek, hogy beteg világlátásuk soha nem kerülhet természetes többségbe, így elkezdték visszasírni a tekintélyelvű korokat - nyilván maguknak vindikálva a jogot, hogy megmondják a tutit, a frankót, a követendőt. Mára kiderült: a nép alkalmatlan arra, hogy megfelelő vezetőt válasszon, s megfelelő szabályokat alkosson a hétköznapi létezést illetően. Felkent értelmiségiekre van szükség - a többség éretlen, taknyos kölyök csupán. A demokrácia nem több, mint populista óvoda, amennyiben a választók nem kérnek a szélsőbalos őrületből.
Vajon mi járhat Fleck Zoltán fejében, ha eltekintünk a féktelen gőgtől és hatalomvágytól? Hogy az emberek tényleg alkalmatlanok a felelős döntéshozatalra? Százezer év evolúciója sem volt elég ahhoz, hogy ne pusztítsuk el önmagunkat? Adott egy világfelforgató, terroristákat pénzelő milliárdos, aki a tökéletesen felesleges, agymosó egyetemének egyes részlegeit Bécsbe költöztetni kényszerült. Ez akkora katasztrófa, hogy akkor már érdemesebb volna felszámolni a demokráciáit is, hogy ilyesmi meg ne történhessen? A nemzetközi baloldal által megvalósított, feltüzelt vagy épp elnézett erőszak és vérengzés valamiért nem lépi át az ingerküszöbét. A Tisza Párt által felkorbácsolt, idehaza száz esztendeje nem látott indulatosság, sőt az akasztás, az IFA-plató is frankó. Csak a CEU-ért kár... Hát... tényleg hányni tudok a baloldaltól.
