Nagy Ádám, a Fókuszcsoport nevű YouTube csatorna házigazdája helyes gyerek, de követői eddig sem az eszéért szerették. Jómagam akárhányszor látom, mindig azon tűnődöm, hogy miért foglalkozik politikával egy olyan fickó, aki szemmel láthatóan nem sokat ért a világból, s nem is igazán érdeklődik a mélyebb társadalomfilozófiai összefüggések iránt. De ez legyen az ő baja.
Az én bajom az, hogy végigkínlódtam Magyar Péterrel folytatott másfélórás beszélgetését, amelynek során egyetlen egy valódi kérdés sem hangzott el. (És így is: a videó jelenleg 937 ezer megtekintésnél jár...) Kedélyes csevej, baráti felszopás - a messiás megtapasztalhatta, milyen a valódi safe place. Még Orbán Viktorral sem bánnak ilyen kesztyűs kézzel a Kossuth Rádióban, miközben 15 év azt hallgatjuk, hogy a miniszterelnök miért nem vállal valódi interjúkat. A helyzet az, hogy a nyár során láthattunk vagy fél tucatnyi olyan Orbán-riportot, melyek alkalmával rázós témák is rendre előkerültek. Azt gondoltam, ezek után MP ugyancsak megembereli magát és bevállal valami rizikósabbat is. Hát nem ez történt. Bugyutábbnál bugyutább kérdések követték egymást, mind kizárólag azt célozta, miként lehet a Tisza Párt elnökének hiúságát még jobban legyezni. "Péter, milyen érzés az, amikor reggel a tükörbe nézel, és egy ennyire tiszta, szép és jóságos ember mosolyog vissza rád?" - talán ez az egy hiányzott még a sorból.
Egy biztos: az ellenzéki messiás lubickolt e biztonságos térben. Mivel Ádi kínosan ügyelt rá, hogy egyetlen kérdéssel se zökkentse ki lelki nyugalmából, így ismét volt alkalma megmutatni, hogy értelmes, hogy jól kommunikál, s hogy milyen végtelenül emberi - ahol nem kerülnek elő éles témák, ott az önostorozás mértékét az interjúalany lőheti be, s MP profi módon élt is e lehetőséggel. Szívesen meghallgattam volna, mit gondol a migrációról, a háborúról, illetve Ukrajnáról; hogy az ő múltjával milyen hitelesen küzd majd a korrupció ellen; hogy egyáltalán miért kellett beülnie az Európai Néppártba, azóta is megszavazva minden kínos előterjesztést - ám ezekre várhattam. Nem esett szó a jelöltek hiányáról, a felsült Tisza-reménységekről, de még a programról sem. A kilencvenhárom perc során mindössze egyszer fordult elő, hogy Magyar Péter - saját magától - társadalomfilozófiai fejtegetésbe kezdett, ám ezt Ádi villámgyorsan leállította; bizonyára érthetetlennek és unalmasnak találta.
Akkor hát miről beszélgettek e szép reményű ifjak másfél órán át? Mert az, hogy MP mennyire fasza, mennyire nagy sztár és hogy milyen sokat dolgozik, legfeljebb hatvan-hetven percet tud megtölteni. Nyomokban azért akadt némi tartalom is. Az első, amit érdemes megemlíteni, Magyar Péter intelligenciáját dicséri. "Nem a Fidesz-szavazó a hibás" - állítja, őt csak megvezették... Ez egy igazán profi húzás - nem vágja el magát egyetlen mozzanattal a kormánypárt híveitől, mint ahogyan MZP és az óbaloldal képviselői tették állandó gyalázkodásukkal. Épp ellenkezőleg: megpróbál éket verni a Fidesz és a szavazói közé. E kommunikáció profizmusából semmit nem vesz el, hogy vagyunk minimum kétmillióan, akik nem érezzük átvágva magunkat és a legkevésbé sem gondoljuk, hogy Magyar Péter bármilyen tekintetben jobb országvezető lehetne Orbán Viktornál.
Borzasztó érdekes, hogy amikor a negyedik hatalmi ágról esik szó, MP következetesen propagandasajtóról, illetve ezzel szemben független sajtóról beszél. Ezt nagyon tudatosan teszi: mindkét kifejezést tucatnyi alkalommal használja, ezáltal mélyen elköteleződve a balos média irányába. Természetesen ő is pontosan tudja: függetlennek kizárólag azt a sajtóterméket nevezhetjük, amelyet az olvasói tartanak el. A 444 kapcsán köztudott, hogy a Soros-féle Open Society Institute szócsöve, amelyet ezen kívül az Európai Bizottság, s további fél tucat külföldi támogató tart életben. A Telex kapcsán ugyanez a helyzet: a Media Development Investment Fund, valamint a European Jurnalist Centre támogatása nélkül aligha léteznének. E szponzorok természetesen politikai alapon szórják a pénzt; kizárólag a globalista újságírást segítik. Arcátlanul hazug a kép, amelyet Magyar Péter festeni igyekszik, miközben ő is tisztában van azzal, hogy Magyarországon NINCS FÜGGETLEN MÉDIA. Két politikai tábor feszül egymásnak - a patrióta és a globalista -, és minden valamirevaló sajtóorgánum be is tagozódott e struktúrába. Nem is értem a Tisza Párt elnökét: azzal, hogy beült Manfred Weber frakciójába, egyértelműen elkötelezte magát a globalista oldal mellett. Mi értelme van hát e buta színjátéknak?
A beszélgetés elején a fiatalok problémái kerülnek elő. Magyar Péter szerint ez alapvezően három különböző gondot takar. Elsőként a lakhatást említi. Ebben nyilván sok igazság van, mindazonáltal pontosan tudjuk: ez mindig is nehézséget jelentett, mióta világ a világ. A fényességes Nyugaton manapság szinte reménytelen vállalkozást jelent, hogy egy átlagos fiatal saját ingatlanhoz jusson, ugyanakkor idehaza az Otthon Start program mindenki számára elérhetővé teszi ezt az alapvető célt. A második a képzettségnek megfelelő munkahely hiánya. Ez már sokkal kevésbé valid: Magyarországon a munkanélküliség aránya sosem volt ilyen alacsony - aki akar, 2025-ben bizonyosan talál magának munkát. MP rendkívül demagóg módon a pár ezer fős településeket hozza példaként, ami egy vicc, hiszen ezeken legfeljebb kocsma és vegyesbolt üzemel - egy szociológus, vagy egy építészmérnök soha nem tudott a szülőfalujában elhelyezkedni. Harmadik pontja a vidéki közszolgáltatások leépülése, különös tekintettel a szórakozóhelyekre. "Egészen elképesztő egyébként azt látni, hogy jársz megyeszékhelyeken, és este fél kilenckor nincs nyitva semmi." Egy budapestinek ez tényleg fura, de aki korábban is kimozdult a fővárosból, az pontosan tudja, hogy már húsz éve is pont ugyanez volt a helyzet. Jómagam is meglepődtem az ezredforduló táján, amikor Egerben próbáltunk beülni valahová egy bágyadt kedd este - lehetetlen volt találni bármit. No de sebaj: jövőre jön a Tisza-kormány, és újranyit minden bár és diszkó Vámosszabaditól Battonyáig...
Az igazán vicces fejezetek csak ezután következtek. "Ha te az emberekkel őszintén beszélsz, ha felnőttnek tekinted az embereket, ha elfogadod, hogy vannak kritikák a te működéseddel kapcsolatban és még több lesz, amikor kormányon leszel, akkor szerintem jó úton jársz." Épp vacsoráztam e mondatnál, s a falat csaknem megakadt a torkomon. Hogy mi van? Őszinteség? A kritika elfogadása? Atyaég, miről beszél ez az ember szemrebbenés nélkül? Több tucatnyi hazugságát idézhetnénk, s számos kirohanását a legenyhébb kritika esetén. Pont annyira hiteles, mintha Orbán Viktor arról értekezne, milyen jól halad a paleo-diétával... Később megemlíti, hogy hazánk jelenleg egy következmények nélküli ország... Itt is dobtam egy hátast. Pont ő beszél erről, aki elbújik a mentelmi joga mögé? Pont ő, aki a kegyelmi botrány idején tűnt fel, amikor Novák Katalin és Varga Judit is parkolópályára került? Ez valami egészen szürreális. De itt még nem volt vége: "Én sosem kértem, hogy a Tiszával bánjanak kesztyűs kézzel. Ha megnézed azokat az interjúkat, amiket velem csinálnak, és tényleg most a független sajtóról beszélek, akkor azért voltak nagyon nehéz és kemény kérdések, voltak nagyon kritikus állítások, amikre vagy jól, vagy rosszul megfeleltem, vagy a kollegáim megfeleltek. De soha nem ugrottunk el ezek elől..." Itt már hangosan felröhögtem. Én valahogy egészen másképp emlékszem. Volt, hogy kiviharzott a tévéstúdióból. Volt, hogy kiakadt Gulyás Marcira a Partizánban és nem volt hajlandó válaszolni. Volt, hogy az összes párttársának megtiltotta, hogy bárkinek is nyilatkozzanak. Pókerjátékosként minden tiszteletem Magyar Péteré: ilyen rezzenéstelen arccal hazudni csak a leggyakorlottabb pszichopaták képesek.
"Mi nem ígérjük azt, hogy örök élet, ingyen sör... És azt sem, hogy kolbászból lesz a kerítés. Vagy hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát. Hanem pont azt mondjuk, hogy vannak teljesíthető dolgok, vannak egy év alatt, négy év alatt teljesíthető dolgok, és lehet, hogy változik a nemzetközi környezet; lehet, hogy találunk olyan dolgokat, csontvázakat, olyan titkos kormányhatározatokat, olyan nemzetközi kötelezettségvállalásokat, szerződéseket oroszokkal, bárkivel, ami kicsit nehezebbé teszi, lassabbá teszi, de hogyha te őszintén kommunikálsz, ha te otthon őszintén kommunikálsz a feleségeddel, vagy a gyerekeiddel, hogy nézzétek, most nehéz helyzetben van a családi költségvetés, édesapátok elveszítette a munkáját, nagymamátok megbetegedett és most ő rá kell vigyáznunk, devizahiteles csapdába kerültünk, akkor szerintem ezt meg lehet beszélni a családban is, és kicsit azért olyan az ország is, mint egy család." Ezek már csaknem a zárómondatok. Mit jelentsen ez? Előre mosakodás? Magyar Péter valóban megszorításokra készül? Tényleg nem értem.
"Ádám az első olyan riporter, aki nyugalmával, kisugárzásával képes volt annyira megnyugtatni, bizalmat ébreszteni Magyar Péterben, hogy nem versenyfutás lett ez a beszélgetés, mint a legtöbb vele készült interjú." - írja az egyik kommentelő. Próbálom lefordítani: az O1G tábor aktuális messiása olyan instabil idegrendszerrel bír, hogy kizárólag egy ilyen pihe-puha környezetben képes emberi módon kommunikálni. Azért az dicséretes, hogy ezt még a Tisza-szekta tagjai is reálisan látják.
