Hosszú évtizedek óta tudjuk, hogy Magyarországon mindenki ért a focihoz. Természetesen a politikában is minden honpolgár szakértőnek számít. Az utóbbi pár esztendőben kiderült, hogy nemzettársaink döntő többsége a pandémia és a háborús elemzések világában is otthonosan mozog. Néhány napja úgy tűnik, hogy mindezeken túl a tízmillió szakpszichológus országa is lettünk. Orbán Viktor elhíresült rajzát legalábbis mindenki tévedhetetlenül analizálja. 

"És ez irányít egy országot!" - írja a rajzot elemző egyik Facebook-poszt alá egy battonyai vegyesbolt eladónője. Nyilván nem várunk tőle sokat. Nyilván soha életében nem tárgyalt sem politikusokkal, sem üzletemberekkel. Nyilván halvány fogalma sincs arról, miként működik az emberi elme - még a sajátjáról sem tud semmit (bár ott nincs is sok felfedeznivaló), nemhogy másokéról. De miért gondolja azt, hogy majd ő a nyolc általánosával képes lesz precíz összefüggést találni egy spontán firkálás és a vezetői képességek között?? Jómagam sok száz pszichológiai könyvet elolvastam már, de sosem venném a bátorságot ilyesmire. "Hát ilyen zűrzavar van a fejèben, szomorú Magyarok hogy ilyen elme háborodottra bîztátok ezt az orszàgot!" - így értékel egy másik okostojás. Ő is felkent értelmiségi. Egyetlen mondatán belül négy ordító helyesírási hibát ejt, ám ezen ne akadjunk fenn, ettől ő még sziklaszilárd diagnózist képes felállítani... Az egész jelenség olyan, mint amikor Szoboszlai ötször egymás után a meccs embere, kétszer a hónap játékosa, majd jön egy gyengébb beadása, s a károgók azonnal rákezdenek: ugye milyen pocsék focista? Orbánt 37 éve látjuk, halljuk - minden gondolata tiszta, minden szava a helyén van. Lehet egyet nem érteni vele; lehet nem szimpatizálni vele; akár még gyűlölni is lehet, de tényleg láttuk valaha bármi jelét az elmeháborodottságnak? Egyszer elcsíptünk egy dadogást, s néha érzékeltük, hogy beszéd közben nem tud mit kezdeni a kezével. Erre nem az a legjobb megoldás, ha firkálgat interjú közben? "Összefoglalva demens és identitás zavaros!" Az ilyen kommentek a kedvenceim. Emberünk még a leírt szavainak jelentésével sincs tisztában, de azért diagnosztizál. Jó-jó, megtetszettek neki e kifejezések, használni akarta őket. Mindegy, hogy van-e létjogosultságuk, hogy kapcsolódnak-e a témához. Sokszor tényleg az az érzésem, hogy az O1G tábor döntő többsége egy négyéves kisgyermek értelmi szintjén vegetál.

Természetesen nem csupán a nép egyszerű gyermekei nyilatkoztatják ki megkérdőjelezhetetlen igazságaikat; a közélet ismertebb szereplői közül is akadnak, akik ilyenkor okoskodni kezdenek. Tarjáni Péter biztonságpolitikai szakértő a következőképpen fakadt ki: "Soha – ismétlem, soha – nem ad ki egyetlen profin működő ország sem olyan anyagot, mint amit tegnap láttunk. A miniszterelnök kézzel írt jegyzete nem »ártatlan firka« egy interjú alatt, hanem pszichológiai profil-térkép. Egy ilyen lap aranybánya minden hírszerző szolgálatnak, keleten és nyugaton egyaránt. Aki azt mondja, hogy ebben a rajzban nincs titok, nincs lelepleződés – az ostoba.” Szerény véleményem szerint Tarjáni egy kissé túlspilázta a szerepét. Orbánnak - szemben a legtöbb nyugati vezetővel -, megvan az az előnye, hogy minden fórumon azt kommunikálja, amit valóban gondol. Nyiltan kritizálja az EU vezetését; pontosan tudni lehet, milyen álláspontot képvisel a migráció, avagy a háború dolgában. Krikszkrakszai alapján miféle botrányos dologra derülhet fény mindezeken túl? Neki is aranyból van a fajansz odahaza? Titokban vegetáriánus? Erotikus vonzalmat érez Putyin iránt? Esetleg a rajzból kiolvasható, hogy nem a miénk a világ legacélosabb hadserege? Elég élénk a fantáziám, de el sem tudom képzelni, hogy a szakértő miféle nemzetbiztonsági kockázatokon mereng.

Jómagam féltucat világbajnokságot megjárt logikai rejtvényfejtő-rejtvénykészítő vagyok. Nem szoktam megijedni a legnehezebb feladványoktól sem, és rendszerint segítséget sem kérek. A kormányfő rajzát azonban meg sem próbáltam saját kútfőből kielemezni. Az önjelölt pszichológusok és egyéb szakértők hozzászólásain kívül azért születtek még értékelhető megfejtések: "Megtervezte a zűrállomást." Illetve: "Térkép az ellopott pénzek helyéről." Ezeken persze vigyorogtam. Mindenesetre akinek volt egy kis esze, az nem törte sokáig a fejét, hanem segítséget kért magától az alkotótól. "Nagy mennyiségű anyagot akkor tudsz élő tudásként fejben tartani, ha van egy rendszer, ami előhívja." - árulta el Orbán a Blikknek. A rajza egy személyes jelrendszer, mellyel gondolatait strukturálja. Hosszabb interjúknál azért használja, mert egy-egy kérdés kapcsán több releváns válasz is eszébe jut, ezeket pedig rögzítenie kell, hogy mondandója ne csússzon szét. És lássuk be, az eredmény őt igazolja; beszéde nem csapongó, nem szétcsúszó. A kormányfő - elmondása szerint - ezt a technikát még a jogi egyetem évei során fejlesztette ki. A vicces éppen az, hogy most olyanok vádolják őrülettel, akik a felsőoktatás közelében sem jártak; életükben nem vizsgáztak soha; interjút meg pláne nem adtak. Már megint a proli kéri számon az értelmiségit; az agyhalott minősíti a zsenit egy olyan területen, melyről halvány fingja sincs. S bár a kommunista rémálmon már túl van az ország, azért a lelkekben még maradt némi méreg - a társadalom legprimitívebb rétegei a mai napig elhiszik, hogy érnek ők is annyit, mint az írástudók. 

Amikor Rónai Egon az interjú végén elkérte az azóta elhíresült firkalapot, Orbánnak gyorsan és spontán módon kellett döntenie. Igaza van Tarjáni Péternek: a miniszterelnök vállalt némi kockázatot e nyitottsággal, ám nyilvánvalóan nem nemzetbiztonsági, sokkal inkább a személyes szféráját érintő kockázatról beszélhetünk. Az, hogy hasonló helyzetekben miket firkálunk és miként jegyzetelünk, az az intim világunk legféltettebb titkai közé tartozik. Mintha egy festő megmutatná félkész művét; mintha egy nő smink nélkül menne a közértbe vasárnap reggel. Orbánnak a másodperc tört része alatt kellett döntést hoznia arról, hogy e kockázatvállalással mennyít nyerhet és mennyít veszíthet. Az utóbbit látjuk: az O1G tábor önjelölt szakpszichológusai elmebajjal diagnosztizálják. Na bumm. Nagyon nem esünk kétségbe, már csak azért sem, mert ugyanezek négy évvel ezelőtt MZP esetén az őrület legnyilvánvalóbb jeleit sem vették észre; nem valószínű, hogy azóta különösebben elmélyedtek volna a szakterület rejtelmeiben. Viszont nyereségoldalon feltétlenül el kell könyvelni azt a mindenki által érezhető és érthető üzenetet, mely szerint a miniszterelnöknek nincs takargatnivalója (függetlenül attól, hogy ez igaz, vagy sem). Ez egy nagyon erős, nagyon határozott, és kifejezetten tudat alatt ható üzenet - a maga nemében profi. Arról nem is beszélve, hogy az eredeti rajzért százezreket kínálnak, s már most bögrékre, pólókra és egyéb ruhadarabokra került. Ilyesmi csak a valódi rocksztárokkal fordul elő. Nagyon remélem, hogy karácsonykor az asszony engem is meglep egy ilyen pulcsival...