Hogy mi a baloldal? Mindenki tudja: balfácánok és balfékek gyülekezete, akik - ha tragikus balszerencse folytán hatalomra kerülnek - balfogást balfogásra halmoznak, így hozva balsorsot az adott nemzetre. És ami a legrosszabb: a memórájuk pont olyan, mint az aranyhalaké. Másnap - miután egy jobboldali kormányzat rendet rakott utánuk - már el is felejtik az egészet, és kezdik ugyanazt elölről...

Érdemes néhány nemzetközi példán keresztül megnézni, hová vezetnek a klasszikus baloldali intézkedések!

SVÉDORSZÁG, 70-ES ÉVEK - Skandináv barátaink beleszerelmesedtek a progresszív jövedelemadóba, mely egyszerre igazságtalan és kontraproduktív - valójában hatványozott rablást jelent. A hetvenes évek szociáldemokrata kormányzati időszakában ott tartottak, hogy a legmagasabb kulcs megközelítette a 90%-ot... Ezt már az egyébként birkatürelmű, agyhalott svédek sem hagyták szó nélkül. Számos nagyvállalkozó és cég külföldre helyezte át székhelyét, az IKEA páldául Dániába, majd később Hollandiába. Azóta sem tértek haza, és teljesen igazuk is van; egy multinacionális nagyvállalat ott fog adózni, ahol számára a legkedvezőbb. A kilencvenes évek végén Svédország adóreformot hajtott végre, drasztikusan csökkentve a legfelső kulcsot - bár az még így is 50% felett maradt.

ARGENTÍNA, 80-AS ÉVEK - A baloldali Raúl Alfonsín kormánya 1988-ban árkontrollt vezetett be. Az eredmény: élelmiszerhiány, bolti fosztogatások, zavargások. Teljesen logikus folyamat: ha a hatósági ár nem fedezi a költségeket, úgy a termelők villámgyorsan leállnak a gyártással. A piac árplafonokkal történő megzabolázása mindig mindenütt csak bajt okoz.

ÍRORSZÁG, 80-AS ÉVEK - Megadóztatták a befektetési célú ingatlanokat, hogy a lakhatást segítsék, ám ennek hatására több projekt el sem indult, ami jelentősen hozzájárult a lakáshiányhoz.

FRANCIAORSZÁG, 1988 - A szocialista Mitterrand idején vezetik be a vagyonadót (ISF), melynek célja: a társadalmi egyenlőtlenség mérséklése a leggazdagabb francia állampolgárok adóterhének növelése által. Az 1990-es években, és különösen a 2000-es évek elején sok nagyon tehetős francia polgár, üzletember és befektető – köztük egy sor híres személyiség – Svájcba vagy más adóparadicsomokba költözött, hogy megússza a vagyonadót. Ez a jelenség a francia sajtóban és politikai vitákban az „adóelkerülés miatti emigráció” (exil fiscal) néven vált ismertté. A szokásos önpusztító magatartást látjuk: bár a kitűzött cél jó szándékú, az eredmény siralmas - az adóbevételek nemhogy nem nőnek, de egyenesen csökkennek.

SEATTLE (USA), 2014 - Ed Murray, a város baloldali-progresszív polgármestere (természetesen a Demokrata Párt tagja) 2014-ben bevezette a 15 dollár/óra minimálbért. A jogszabály 2015. április 1-én, bolondok napján lépett érvénybe, és pont úgy működött, mintha komplett idióták álmodták volna meg. A cégek többségénél azonnal elindult a trükközés: formálisan (vagy ténylegesen) részmunkaidőre váltottak. Igazán vicces, hogy még az okoz kevesebb kárt a gazdaságnak, ha a vállalkozó ilyenkor kijátssza a rendszert, mert úgy legalább a termelés nem csökken. Ha az adott cég mereven jogszabálykövető, úgy jóval nagyobb a baj, mert a balos őrület ekkor akár a munkaórák tényleges csökkenését eredményezheti, vagyis mindenki rosszabbul jár. A minimálbér alapvetően értelmetlen kategória, hiszen ha a piaci egyensúlyi szinten, vagy az alatt húzzák meg, úgy jelképes csupán; ha jóval fölötte - mint ahogy Seattle bolondjai tették - úgy egyenesen romboló.

BARCELONA, 2018 - A baloldali-progresszív városvezetés 2018 szeptemberében elfogadta azt a jogszabályt, melynek értelmében szociális lakásként (nyomott áron) kell értékesíteni az új építési projektek legalább 30%-át. A rendelkezés 2019-ben lépett hatályba, s hatására drámaian visszaesett az új ingatlanfejlesztések száma, már rögtön a kihirdetés utáni hónapokban. A fejlesztők jelentős része elhalasztotta vagy leállította a projekteket, mert a 30%-os kötelező szociális lakás arány pénzügyileg nem volt kivitelezhető. A kínálat visszaesése miatt a piaci lakbérek tovább emelkedtek, vagyis épp az ellenkezője történt annak, amit a balos társadalommérnökök megálmodtak.  

BERLIN, 2020 - Berlin tartomány baloldali vezetése 2020. február 23-án vezette be a (Mietendeckel néven ismert) lakbérek befagyasztását és felső korlátját. A jogszabály lényege: a lakbéreket a 2019-es szinten rögzítették; az új bérleti szerződéseknél szigorú felső határokat vezettek be, továbbá a túl magas bérleti díjakat kötelezően csökkenteni kellett. Az új kiadó lakások kínálata ennek hatására 40-60%-kal visszaesett, mert sok bérbeadó inkább eladta az ingatlant vagy felfüggesztette a kiadást. A nem szabályozott szegmens lakbérei - a visszaszorult kínálat miatt - meredeken emelkedni kezdtek. Összességében a lakáskeresők helyzete romlott: a hirdetett lakások száma drasztikusan csökkent. 2021. április 15-én a német Szövetségi Alkotmánybíróság megsemmisítette a Mietendeckelt, mivel tartományi szinten nem volt jogalapja ilyen típusú árplafonok bevezetésére. Számomra döbbenetes, hogy az ilyen intézkedéseknél már a bevezetés pillanatában borítékolni lehet az eredményt, ám a baloldalon az ideológia mindig felülírja a józanságot és a közgazdaságtani ismereteket. Csak azért is belevágnak - ha mindenki tönkremegy is.

Lehetne még hosszasan sorolni a történelmi példákat, de felesleges. Jobb, ha hazatérünk, s rögzítjük: Magyarországon sem működött még SOHA sikeres baloldali kormányzat. A jelenlegi országvezetés egyetlen alternatívája a Tisza Párt, amely egy abszolút zsákbamacska; nincs élő ember, aki megmondaná, milyen irányvonalat képviselnének kormányon, s hogy mekkora pusztításra képesek. Amit tudunk: nincs múltjuk, nincs tagságuk, nincs szalonképes képviselőjük, s akik vannak, azoknak sem szabad nyilatkozniuk. Magyar Pétertől igaz állítást még nem nagyon hallottunk, így arra nemigen hagyatkozhatunk, amit ő maga mond. A párt szakértői háttere levitézlett baloldaliakból áll, így minden megnyilvánulásuk, tervük, tanulmányuk is csupa-csupa baloldali elemet hordoz. Őszintén remélem, hogy ezek mindegyike rossz álom marad csupán, de azért játsszunk el a beteg gondolattal, hogy kormányra kerülnek s - kiszivárgott tervük értelmében - megadóztatják az államkötvényekből származó bevételeket. Felmérte bárki, milyen következményekkel járna mindez?

Mindannyian tudjuk, milyen elképesztő előnyt jelent, ha egy ország működtetését elsősorban az adott nemzet polgárai finanszírozzák. Ha az államadósság nagy része hazai kézben van, akkor kevésbé függ az ország a külföldi befektetők hangulatától, akik gyorsan ki- vagy beléphetnek a piacra. Ez stabilizálja a finanszírozást, mert a lakosság jellemzően lassabban és kiszámíthatóbban mozgatja a megtakarításait - ez még válságok idején is szilárdabb keresletet jelent. Kisebb az árfolyamkockázat, hiszen mi forintban vásárolunk. A kamatok idehaza landolnak, vagyis a magyarság gazdagodik az államkötvényekből. És nem utolsósorban: erősíti az ország pénzügyi önrendelkezését - ilyenkor a hitelminősítők mondhatnak, amit csak akarnak. Márpedig ma Magyarországon ez a helyzet: több mint nyolszázezren vezetnek állampapír-számlát, átlagosan nyolcmillió feletti megtakarítással - a belföldi állomány jócskán meghaladja a külföldiekét. Amikor felmerül az a baloldali ötlet, hogy az állam adóztassa meg a kötvényeiből származó kamatbevételeket, olyankor egy sikeres és jól működő konstrukció kerülhet veszélybe. Itt még csak arról sincs szó, mint általában a balos intézkedéseknél, melyek egy valós problémára reagálnak helytelen eszközökkel. Ez egy szimpla támadás az államháztartás és a középosztály ellen - csak olyan ember talál ki ilyet, aki kifejezetten ártani akar az országnak.

A progresszív jövedelemadóra, az ingatlanadóra, a vagyonadóra és a Tisza Párt többi őrült ötletére nem is szeretnék külön kitérni - pontosan látjuk, hogy más országokban mindezek hová vezettek. Jómagam csak remélni tudom, hogy egyiket sem fogjuk soha megtapasztalni. Ha marad a Fidesz, úgy ilyen szempontból is nyugodtan alhatunk. Ha nem, úgy a Jóisten legyen kegyes hozzánk, hogy Magyar Péter végre elzavarja maga mellől az összes idióta balos közgazdászt.