Én már semmin sem lepődöm meg. Annyi hülyeséggel találkozom, hogy csak kapkodom a fejem. 

Hétfői hír: egy angol özvegyasszony elhitte, hogy Jason Momoa szerelmes belé, és közös otthonukat építi Hawaiin. A nő 50 évig tartó házasság után özvegyült meg, majd követni kezdte a színész rajongói oldalát. Csodálkozott is, amikor a nagy bálvány ráírt; később levelezésbe kezdtek. Olvasóként már a felütésből tudjuk, hogy gyenge szélhámoskodásról van szó, az érintettben viszont fel sem merült, hogy nem Momoával csetel. A színész nevében írogató csaló azt állította, hogy vagyonát filmprojektekbe fektette, ezért most anyagilag megszorult (és ez a közös otthon elkészültét is hátráltatja). A vénasszony erre eladta házát, és 500 ezer fontot utalt át szerelmének. Kapcsolatuk eddig tartott - az udvarlóról ezután már nem hallott többé... Az első gondolotunk általában az együttérzésé: felfogni sem vagyunk képesek, hogy lehet valaki ennyire magányos. Empátiánk azonban csupán eddig tart; ezt a végtelen ostobaságot a legtöbben megbocsáthatatlannak tartjuk. Pedig a jelenség korántsem elszigetelt. Egy közeli ismerősöm olyan cégnél dolgozik, amely többek közt pénzküldő szolgáltatást is nyújt. Ő testközelből tapasztalja mindezt; szinte hetente találkozik egy-egy megvezetett öregasszonnyal. Óriási sztorijai vannak. A kedvencem az a nő, aki Gianni Morandival levelezett. A nyolcvanéves olasz ikonról kiderült, hogy ügynökei szigorú terrorban tartják; még a bankszámlájához sem fér hozzá. Hiszen jönne ő Budapestre, hajtja a vágy, de még egy repülőjegyre sincs pénze... Egy másik megtévesztett szerencsétlen Elon Musknak küldött komoly összeget. Talán ez az igazi csúcsteljesítmény: 500 milliárd dolláros vagyonnal, a világ leggazdagabb embereként mi lehet az a mese, ami pénzt csal ki bárkiből? Nem ritka, hogy a becsapottak egyenesen hitelt vesznek fel, csak hogy kielégíthessék levelezőpartnerük anyagi igényeit. És ezt még el is fecsegik... Ismerősöm jutalékot kap e tranzakciók után, mégis munkaidejének jelentős részében önmaga ellen dolgozik, igyekezve kijózanítani a szerelem démonától megszállottakat. Reménytelen küldetés.

Korántsem ennyire drámai, számomra mégis rém tanulságos, amit a pókerteremben tapasztalok. Lényegében matematikai alapú játéknak hódolunk, melyben nem csupán a zsetonkészletek, a közös kasszák, a nyeremények mértéke, illetve a nyerési esélyek számszerűsíthetők, de még az ellenfeleink reakcióit is kalkulálni lehet. A vasárnapi versenyen volt egy csúnya partim, melyben ellenfelem lehetetlen helyzetből vert meg. Az asztalon: 4, 8, 10 és A, nálam top két pár (ász és tízes), nála harmadik pár (király és nyolcas). A flopon hívok, ezután ketten maradunk, mindenki más dob. A következő utcán minketten passzolunk. Ő azért, mert nagyon gyenge, én azért, mert nagyon erős a kezem, s a világért sem szeretném elijeszteni. Az utolsó licitkörben így talán kiszedek belőle néhány ezret. A riveren megtörténik a katasztrófa: a maradék két nyolcasból előkerül egy - mi is jöhetne más, hiszen minden egyéb lap nekem volna jó... Ilyenkor nem is az a legbosszantóbb, hogy elveszítek egy 96%-os partit, sokkal inkább amatőr játékostársaim kommentárjai, akik szerint rosszul játszottam... Kicsit veszekszem velük, de túl sok idő nincs az elemzésre, így csak másnap küldöm el számításomat az asztalnál helyet foglaló - játékomat a többiekkel kórusban kritizáló - barátomnak, nevezzük most Petinek. A matek egyszerű: ha hívok a törnön, ellenfelem bizonyosan dob. Várható nyereményem a kasszában lévő tízezer zseton. Ha passzolok (ahogy helyesen tettem), úgy három kimenetel lehetséges. Ha nyerek - aminek 96% az esélye - talán kifizet a végén még egy hatezres tétet, talán nem. Az egyszerűség kedvéért adjunk ugyanakkora esélyt mindkét verziónak. (Ha jön a királya, úgy biztosan adakozó lesz. Ha nem, akkor is gondolhatja, hogy blöffölök, hiszen előző utcán passzoltam.) Ha fizet, úgy várható nyereményem: 16.000 * 48% = 7.680. Ha nem, úgy csak a már korábban bentlévő összeget viszem: 10.000 * 48% = 4.800. Ha beüt a baj, úgy bukom a plusz tétemet: -6.000 * 4% = -240. Összesen: 7.680 + 4.800 - 240 = 12.240. Jól látszik, hogy lassú játékom nagyobb várható nyereményt ígér. Amikor este megkérdem Petit, mit szól ehhez, ő csak annyit mond: "Megértettem, hogy a matek téged igazol, nincs is vitám ezzel, de én akkor sem így csinálom." Ez legalább tiszta beszéd. Nem is kíván okosan játszani. Nem is erőltetem tovább az okítását. Reménytelen küldetés.

Mindannyiunknak vannak problémái. Ezek egy része saját felelőtlenségünkből, rossz döntéseinkből fakad. Másik részét mások felelőtlensége, vagy ártó szándéka okozza. És léteznek olyanok is, melyek emberi tényezőtől függetlenek: balesetek, betegségek, természeti katasztrófák és egyéb szerencsétlenségek. Az elmúlt hetek során több tucat ismerősömet megkértem, hogy a saját életére tekintve képezzen három kosarat, s összes gondját-baját - százalékos arányban - rendezze e kosarakba! Számos érdekes választ kaptam; Téged is, kedves Olvasóm, arra bíztatlak, végezd el ugyanezt a műveletet itt és most! Ismerőseim közül a legtöbb válaszadó az ÖNOSTOROZÓ kategóriába tartozik, bőven 50% feletti önhibáztatással. Ebben a belátás dicséretes, a kérdés csak az, miért lépünk újra és újra ugyanabba a folyóba. Hitem szerint az értelmes ember tanul a hibáiból és elsőre megbocsát magának (hiszen a legjobb tudása szerint cselekedett), másodszorra pedig nem követi el ugyanazt. Pókeres barátom, Peti is önostorozó. Vajon miért? Ennél is sokkal rosszabb a BŰNBAKKERESŐ attitűd, amely gondjaiért elsősorban másokat hibáztat. Nagyon ritkán, nagyon extrém élethelyzetekben ez is lehet jogos, például a hangszigetelt pincébe zárt, leláncolt feleség joggal haragszik az őt hónapokig fogvatartó férjére. Megkérdezett ismerőseim közül csak kevés olyan akadt, aki ebbe a kategóriába tartozik; tartok tőle, hogy a nagyvilágban a felelősséghárítók ennél azért nagyobb részarányt képviselnek (csak én vagyok ilyen szerencsés a barátaimmal). Ami engem illet, az első két kosaram üres. Bátran állítom, hogy zömében megfelelő döntéseket hozok, az emberek pedig jók hozzám, barátságosak velem, s ha valaki ártani akarna - ez hihetetlenül ritka jelenség - ő sem igazán tudna. (Leszámítva persze a hangszigetelt pincét...) Érdekes, hogy a sok-sok megkérdezett közül mindössze ketten - az öcsém és a fiam - adtak hasonló választ, holott egy racionálisan működő, szabad ember nemigen mondhatna egyebet.

Kétezer év telt el azóta, hogy Jézus köztünk járt. Tanítását - nagy vonalakban - minden élő ember ismeri. A kereszténység Isten fiaként tartja számon, de a többi vallás is prófétaként, morális vezetőként vagy megvilágosodott, magas szintű spirituális mesterként tekint rá. Még az ateista humanisták is nagy előszeretettel hivatkoznak szavaira. Jézus valójában semmi mást nem tesz, csupán megfogalmazza a legfontosabb erkölcsi és pszichológiai igazságokat. Egy racionális ember számára semmi sem természetesebb, mint e tanítás követése. Valójában nem is értem, miért nem így cselekszik a világ. Mindenki csak jól járna vele. De én már semmin nem lepődöm meg. Még a Tisza Párt fanatikusain sem. Alig tudnék irracionálisabb elköteleződést elképzelni. Elég sok szektáról hallottam már, de olyanról, amelyet a féktelen gyűlölet tart egybe, még soha. Többségük azt sem tudja, kit, mit és főleg hogy miért gyűlöl. Egyszerűen csak ilyen a lelkük: szomjazzák a haragot. Még akkor is, ha ennél önpusztítóbb attitűd nem is igen létezik. Pont olyanok, mint a szerelmes, vagyonokat küldő öregasszonyok, vagy mint Peti barátom. A lelkük mélyén tudják, hogy őrültséget tesznek, hogy borzasztó rosszul járnak, de még ez sem érdekli őket. Akár a világ is elpusztulhat körülöttük. Meggyőzni őket bármiről: reménytelen küldetés.

Számlalan érzelmet ismerünk, amelyek eltéríthetnek bennünket a racionális cselekvéstől. A szélhámosok által megvezetett vénasszonyokat a szerelem hamis ígérete zökkenti ki. Peti barátomat a félelem, hogy végül nem neki tolják ki a kasszát. Az O1G tábor zömét a gyűlölet irányítja. Egyikük sem meggyőzhető, hiszen döntéseiket nem a tiszta értelem szüli. Lassan muszáj elfogadnom, hogy a magamfajta józan fickók vannak kisebbségben. Lehangoló felismerés.