Mindannyian ismerjük a régi kommunista trükköt: ha vaj van a fejeden, vádold meg ellenfeledet ugyanazzal! Ha az ellenzék nyilvánvalóan a hazát árulja, akkor az a minimum, hogy a kormányoldalt is megpróbálja besározni, mondván: ők sem jobbak semmivel. Innen ered a Putyin-pincsi csúfolódás és az összes többi hasonló idiótaság, melyeket a Zelenszkij-imádók kínkeservvel kiizzadnak magukból.

"Nem botnak kell lennünk a küllők között, hanem küllőnek a kerékben" - fogalmazta meg Orbán Anita, a Tisza Párt külügyminiszter-jelöltje több ízben is. Mindenki érti e mondat jelentését: szerinte tökéletesen idomulnunk kell az EU vezetése által diktált irányvonalhoz, legyen az bármilyen őrült is. Márpedig az, ezt is pontosan érzékeljük: "Ukrajna az európai család szíve. Ukrajna maga Európa" - így áradozik Ursula von der Leyen. Manfred Weber is hasonlóan látja: "Aki Ukrajnát támadja, az az egész Európai Uniót és a mi életformánkat támadja. Ukrajna sorsa Európa sorsa.” Az őrületből nyilván Kaja Kallas sem maradhat ki: "Ukrajna és Európa ügye egy és ugyanaz: a szabadságé és a jogállamiságé a zsarnoksággal szemben.” A fene se tudja, hogy Magyar Péter mit gondol magában Zelenszkijről és országáról. De az biztos, hogy pártcsalád-választásával, EU-képviselőivel, valamint Orbán Anita megjelenésével végleg összebútorozott Ursuláékkal és Ukrajnával. A Tisza-hívek jelentős részének ez kifejezetten tetszik, de azért labanclelkű szavazóból közel sincs annyi, hogy választást lehessen nyerni velük. Így aztán nincs mit tenni, ha már ők ebből kimosakodni nemigen tudnak, hát a Fideszt is le kell húzni maguk mellé a hazaárulók mocsarába, s vastagon összekenni a kormányt Putyinnal. A kérdés csak az, hogy a béna cinkelésen túl van-e bármi tartalmi alapja a kártékony oroszbarátság vádjának.

Nézzük meg hazánk viszonyát a két érintett országgal! Tegyük ezt nyitott elmével, elfelejtve a kisiskolás, fekete-fehér gondolkodásmódot, mely szerint minden, ami Oroszországból jön, az automatikusan rossz, ezzel szemben minden, ami Ukrajnához fűz bennünket, az feltétel nélkül jó. Ez egy ostoba, ideologikus narratíva csupán. Érdemes inkább semlegességet erőltetni magunkra, s úgy látni a világot, hogy minden, ami gazdagít bennünket és nem csorbítja a szuverenitásunkat, az jó; illetve ami szegényít és kiszolgáltatottá tesz, az rossz. Csakis ilyen szemüvegen át érdemes nézni a külvilágot, szláv testvéreinket is.

• TITKOSSZOLGÁLATI JELENLÉT - Azon se fogunk meglepődni, ha fű nő a focipályán. Nyilvánvalóan az orosz és az ukrán titkosszolgálat is jelen van mindenütt, ahol érdekében áll. Ez önmagában az égvilágon semmit nem jelent. A HVG tegnap "Fidesz-közeli elemzőkre vetül orosz kémgyanú" címmel közölt egy cikket, melyben egy amerikai influenszert, egy angol történészt, valamint egy szerb és egy amerikai politikafilozófust mutatnak be, akik valamiféle laza szálon mind kapcsolódnak a kormányoldalhoz. Egy teljesen legitim soft power építkezést látunk - a konzervatív tábor együttműködik a hasonlóan gondolkodókkal. Ebben az írásban az izzadságszag a legérdekesebb, amely körüllengi az erőlködést, hogy végre valami kínosat előkaparjanak. Nem nagyon megy.
• KONKRÉT KÖTŐDÉS, BEAVATKOZÁS - Az elmúlt évek során megesett, hogy orosz IP-címekről támadás érte a magyar külügy informatikai hálózatát. Nyilván szakmai bénázás, hogy ilyen megtörténhet. Nem menti a helyzetet az sem, hogy az orosz állami hekkercsoportok a világ élvonalát képviselik és képesek huzamosan láthatatlanok maradni. Ám itt magyar részről nem sok nyomát látni a szándékosságnak. A Tisza Párt ugyanakkor tudatosan keresi a kapcsolódást Ukrajnával. Adatbázisukat ukránok fejlesztik és kezelik; Magyar Péter és Tseber Roland Ivanovics kapcsolata mindenki számára ismert, s ha ez nem lenne elég: még a Politico is megerősítette az ukrán kormányzat és a Tisza-stáb közvetlen együttműködésének hírét.
• ADATSZUVERENITÁS - Az ellenzék a választások oroszok által történő befolyásolásáról fantáziál. Ez egy klasszikus globalista trükk, bedobták már az Egyesült Államokban és Romániában is. Ami a lényeg: csalni a választásokon nem lehet, mert a papír nem hazudik és a számlálók oda-vissza ellenőrzik egymást. Ami pedig a virtuális térben előzetesen, a meggyőzés terén zajlik, az mind a politikai marketing része, függetlenül attól, hogy melyik oldal teszi (nyilván mindkettő), hogy milyen eszközöket használ és hogy dolgozik-e álhírekkel. Ami az ukrán szálat illeti, a Tisza Világ applikáció húszezres adatszivárgásáról mindenki tud, de ez legyen az érintettek problémája. Én attól még nyugodtan alszom, hogy a szektatagok adatai nyilvánossá váltak...
• HANGNEM - Az ukránok hírből sem ismerik a diplomácia nyelvét. Követelőznek, pimaszkodnak - nem csak velünk, mindenkivel. Olaf Scholz, Mateusz Morawiecki, Frank-Walter Steinmeier és Rumen Radev is megkapta a magáét - csak hogy a legemlékezetesebb eseteket említsem. Zelenszkijt még a Fehér házból is kidobták némi üvöltözés után. Az oroszok ezzel szemben birodalmi udvariassággal kommunikálnak.
• FENYEGETÉS - Ukrán részről szinte hetente érkeznek fenyegetések Magyarország felé. Az oroszok ritkábban élnek ezzel az eszközzel, mindenesetre az atomfegyverek bevetésének kilátásba helyezése meglehetősen dermesztő. Hogy a kettő közül melyiket kell komolyan venni, azt aligha én fogom eldönteni. Az viszont érdekes, hogy Medvegyev Londont, Párizst és Berlint fenyegeti, azokat, akik ellenségüknek tekintik és nyilvánítják Oroszországot. Zelenszkij és bandája viszont azt a Magyarországot, amely csupán semlegességre törekszik. Óriási különbség.
• ÜZLETI KORREKTSÉG - Oroszország jellemzően korrekt üzleti partner. Ukrajna nyilvánvalóan nem az; jelenleg tisztán politikai indíttatásból tartja zárva a Barátság kőolajvezetéket. Az sem zavarja szerződésszegő szomszédunkat, hogy négyszeres öngólt rúg ezáltal. Ő maga sem jut üzemanyaghoz; elesik a tranzitdíjtól; magyar szankciókat provokál, ezáltal csúszik a hadikölcsön; továbbá a politikai fegyver is fordítva sül el - Oránból csinál áldozatot, magából pedig terroristát. Talán ez a végletekig önpusztító, irracionális attitűd köti össze leginkább Ukrajnát az EU vezetésével.
• PÉNZÜGYI ÉS KATONAI TÁMOGATÁS - Nyilvánvalóan ez a tehertétel orosz részről fel sem merül. Ha Orbán nem nyer áprilisban, úgy brutális összegeket fogunk Ukrajnába talicskázni, és még örülhetünk, ha megússzuk ennyivel.
• EU-TAGSÁG - Ukrajna esetleges EU-tagsága azonnal nettó befizetővé változtatná Magyarországot. Arról nem is beszélve, hogy a háborút is behozná a közösségbe. Semmi sem áll messzebb a magyar érdektől, de ezzel nem vagyunk egyedül. Valószínűleg a francia gazdák is felgyújtják Párizst, ha Macron túl szorosan ölelgeti Zelenszkijt. 
• ÉLELMISZERBIZTONSÁG - Tiltott növényvédő szerek és peszticidek; mikotoxin és GMO-szennyezettség; szalmonellla; a nyomonkövethetőség hiánya - csak hogy a legfőbb kockázatokat említsük az ukrán mezőgazdasági termékek kapcsán.
• FEGYVERARZENÁL -  A nyugati országok az elmúlt négy év során brutálisan felfegyverezték Ukrajnát. Ennek egy részét elfüstölték, egy másik, szintén jelentős részét pénzzé tették, ám egészen biztosan pokoli mennyiség marad az országban a háborút követően is, totálisan ellenőrizhetetlen kezekben. Ez hosszú távú biztonsági kockázatot jelent az egész kontinens számára.
• NÁCI MOZGALOM - A második világháború legkegyetlenebb katonái az ukrán nácik voltak, akik a népirtástól sem rettentek vissza. Közel százezer lengyel civilt mészároltak le úgy, hogy baltákat és fűrészeket használtak golyó helyett. Szellemi örököseik ma is ott szolgálnak az ukrán hadseregben, s Ursula von der Leyen őket szemelte ki Európa csendőreinek.

Nyilván még hosszasan lehetne folytatni a felsorolást, felemlítve a rendszerszintű korrupciót, a kisebbségekkel való bánásmódot, vagy épp az energiabiztonság témakörét. De talán ennyi is elég ahhoz, hogy lássuk: Oroszország egy meghatározó kereskedelmi partner - elsősorban az energiahordozók beszerzése terén -, de nem több annál. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy elszakadhatunk e forrástól. Ukrajna ugyancsak fontos kereskedelmi partner, de ennél jóval több is. Közvetlen szomszédunk, jelentős magyar kisebbséggel. Ursuláék szerelmes ragaszkodása miatt mi is ezer szállal kötődük hozzájuk, azonban minden szál egy-egy újabb veszélyforrást jelent. Amikor a békemenet élén megláttam a "nem leszünk ukrán gyarmat" feliratot, a legkevésbé sem voltam elragadtatva. Egyszerűen azért, idiótaság. Mert nem kifejező. Talán ez az egy kockázat tényleg nem fenyeget Ukrajna részéről. Egy életveszélyes darázsfészekkel van dolgunk, nem pedig egy potenciális gyarmattartóval.

Fogalmam sincs, miként történt, hogy Európa vezetői totál beleszerelmesedtek Volodimir Zelenszkijbe. Már eddig is vörös szőnyeg és álló vastaps fogadta az EU minden létező intézményében, ám most, hogy sűrűn szidalmazza, fenyegeti és önkényes olajblokáddal sújtja Magyarországot, egyenesen kitüntetést is kap: májusban adják át számára az Európa Érdemrendet. Ezt azok kapják, akik különösen sokat tettek az európai értékek védelméért... (Mondjuk az, hogy Angela Merkel is megkapja, sokat elárul abból, hogy a brüsszeli bűnbanda miket tekint európai értékeknek.) De nem csupán a velejéig korrupt kontinensvezetők elméjét borítja rózsaszín köd, a magyar baloldal számos hangadója pont ugyanígy beleszeretett az ukrán elnökbe. Kéri László egyenesen arról beszél, hogy ha választania kéne, ki alakítson kormányt Magyarországon, ő inkább Zelenszkij mellett döntene Orbánnal szemben... Tényleg nem értem. Magyar Péterbe is belehabarodtak páran, de neki legalább jó a megjelenése. Orbán Viktorba egy fél ország szerelmes, de ő legalább egy nagy formátumú, kiemelkedően tehetséges politikus. Zelenszkij ezzel szemben egy viselkedni képtelen, gonosz tekintetű törpe, aki egy maffiaállamot működtet, s brutális kényszersorozások útján tereli vágóhídra nemzettársait. Mit lehet szeretni ezen az emberen? Attól, hogy egy ország áldozat, még nem válik sem szentté, sem vonzóvá. Talán a legbeszédesebb különbség Oroszország és Ukrajna megítélése kapcsán, hogy Putyinba senki nem lett szerelmes. Az égvilágon senki. Vagy ha igen, jelentkezzen, mert ilyennel én még sosem találkoztam.