Sosem bírtam Fleck Zoltánt. Már ránézésre is ijesztő. Alig idősebb nálam, de ha egymás mellé állnánk, sokkal inkább hinnék az apámnak, mint a bátyámnak. És ahogy öregszik, egyre keserűbb, egyre frusztráltabb, egyre visszataszítóbb. Mint egy örömtelen házmester, akit a gyerekek kinevetnek, a nők…