téveszmék

"Az ördög nem alszik"

2018. május 15. - G. Nagy László

 

devil4.jpg

 

Múlt hét kedden Ferenc pápa ismét brillírozott. Reggeli miséjét az ördögnek szentelte, de legalábbis a prédikációt teljes egészében. Üzenetének lényege: veszélyes szóba elegyednünk a pokolfajzattal, tartsuk magunkat távol tőle! Ha pár száz évvel ezelőtt járnánk, úgy ezen intelem teljesen hétköznapinak hatna, s nemigen akadna fenn rajta senki sem. Manapság meglehetősen fura, hogy a katolikus egyház feje az ördögről beszél, ráadásul olyan élénk és színes képekben, mintha egy ténylegesen létező külső entitást kívánna lefesteni. Ám ha el is vetjük ezt a képtelen gondolatot, s megelőlegezzük Ferenc pápának, hogy csupán teljesen természetes pszichológiai folyamatokat ír le sajátos irodalmi eszközökkel, mondandója még akkor is száz sebből vérzik.

 

"Az ördög elcsábít minket, megérinti hiúságunkat, kíváncsiságunkat, és mi mindent beveszünk, vagyis belemegyünk a kísértésbe" - állítja az egyházfő. Az csak egy dolog, hogy konkrétumok hiányában - és természetesen a homília további részeiben sem szerepelnek konkrétumok - ezek csupán üresen kongó szavak. Ami igazán fontos, az a szavak mögött meghúzódó, pontosan kitapintható attitűd: Ferenc pápa veszélyesnek tartja az emberi hiúságot és kíváncsiságot. Pont azokat a jellemvonásokat, amelyek elengedhetetlenek az emberré válás során. Hiúság nélkül aligha van motivációnk a fejlődésre, kíváncsiság nélkül pedig minden kapu bezárul előttünk, mely a világ megismeréséhez vezethet. Sajnos ez ismét a középkort idéző lemez, mely a tudatlanságot és az alázatot élteti. "Az ördög olyan, mint egy dühös, veszett kutya, amelyet ugyan megkötöttek, de nem szabad megsimogatni, mert harap. Ha lelkileg közeledem egy bizonyos gondolathoz, egy bizonyos vágyhoz, akkor közeledem a dühös és leláncolt kutyához." Egészen elképesztő világlátás. Tényleg az volna az üdvözítő út, ha elnyomnánk a bennünk ébredő gondolatokat és vágyakat? Ez nem csak hogy nem egészséges, de egyenesen lehetetlen küldetés is, ráadásul az egyházfőnek - aki korábban pszichológiát is oktatott - ezzel tökéletesen tisztában is kell lennie. Mindannyian ismerjük a klasszikus kísérletet: gondoljunk bármire, csak ne szerepeljen benne kék elefánt! Működik? Nyilvánvaló, hogy tiltással nem tudunk gondolatokat kizárni, s hasonló a helyzet a vágyakkal is, melyek megszelídíthetők ugyan, de elpusztíthatatlanok. "Őrködjünk, imádkozzunk és böjtöljünk! Így lehet legyőzni a kísértést." Ez egy igazi vicc, a pápa abszolút fordítva ül a lovon. Nem állítom, hogy ez a technika nem működött a középkor aszkétáinál, de alig hiszem, hogy valódi boldogságot nyújtana egy egészséges lelkű embernek. Mit is állít az egyház feje? Azt, hogy létezik valamiféle vallási parancs, amelynek a lényegét felesleges átlátni és megérteni, de összeszorított foggal azért be lehet tartani. Ez olyan szintű idiótaság, hogy egy mai fiatal már aligha lesz erre vevő. Nem az lenne inkább a célravezető, hogy a valódi erkölcsi parancsolatokat a hívők megértsék, bensőségesítsék, s ezután verejtékmentes könnyedséggel betartsák? De a legjobb még hátravan: "Édesanyánkhoz kell mennünk, mint a gyerekeknek. Menjünk a Szűzanyához, ő megvéd minket." Ez nem más, mint az infantilizmus és a regresszió filozófiája. Egészen elképesztő.

 

Bevallom őszintén, hogy egyáltalán nem értem az egyházfő világát. A jézusi tanítás arról szól, hogy váljunk tudatos, komplex, kiteljesedett, a világot megismerni és megérteni igyekvő emberré, aki képes felelősséget vállalni magáért és tetteiért, s nem a külvilágot hibáztatja a sorsáért. Erre jön Ferenc pápa és pontosan az ellenkezőjét hirdeti: maradjunk tudatlanok, csendesek, szerények, kíváncsiságtól mentesek, akik bizonytalan hitüket aszkéta magatartással tartják életben. Ez totális zsákutca, abszolút félreértése a krisztusi tanoknak, ráadásul a motiváció sem világos számomra. Ha a pápa hatalomvágyó zsarnoki alkat lenne, logikus volna hogy a birkaszellemet népszerűsíti. Ám az a helyzet, hogy a tekintetében egy tiszta lelket látok tükröződni, fel sem merül bennem semmiféle nemtelen szándék. Ugyanígy értetlenül állok az általánosan megtapasztalható, elgyötört, katolikus sirámok előtt is: "nap mint nap meg kell harcolni a hitért"; "nem könnyű kitartani Krisztus mellett"; "küzdelmes és nehéz megmaradni jó kereszténynek". Ezek mind édestestvérei a pápát jellemző, ördöggel viaskodó lelkületnek, s egytől egyig oltári nagy ostobaságoknak tűnnek. Mintha az érintettek sohasem olvasták volna az Újszövetséget: "Az én igám édes, és az én terhem könnyű." Ez ilyen egyszerű. Semmi izzadtságszag. Nincs is semmi ok az erőlködésre, hiszen egy tudatos ember számára egyszerűek a döntések: teszi, amit helyesnek tart, s kerüli azt, amit helytelennek. Nincsenek különösebb vívódásai, megingásai. lelkiismeret-furdalásai. Abszolút szürreális a Ferenc pápa által felvázolt kép, melyen az ördöggel viaskodunk, hiszen hétköznapi történeteinkben patás barátunk egyáltalán nem szerepel a stáblistán. Amikor a tavaszesti forgatagban Ádám megpillantja a falatnyi sortban feszítő Évát, amennyiben lelke egészséges, a legkisebb bűntudatot sem fogja érezni a napbarnított combok keltette vágyai és gondolatai miatt. Hogy mégsem teperi le a lányt ott azonnal, annak egyetlen oka van: ismeri az emberi együttműködés morális játékszabályait. Természetes késztetéseit megszelídítve inkább beszélgetést kezd, s megpróbál jó benyomást tenni, hogy a fejében már lejátszódott jelenetet mielőbb - legitim módon - realizálhassa. Ha Ferenc pápa mesélné el ugyanezt a banális történetet, abban bizonyára több ízben is megjelenne az ördög karaktere. Viszont teljesen felesleges beleszőni a sztoriba, amennyiben Ádám tisztában van a civilizált ember etikájával, mely szerint az erőszak bűn, minden egyéb ugyanakkor bőven megengedett.

 

Valójában az egész életünk másról sem szól, mint folyamatos vágymenedzsmentről. A hedonisták nem sokat vacakolnak: úgy élnek, ahogy ösztöneik diktálják. Eric Berne szóhasználatával élve ez a bennünk lakó Gyermek kontroll nélküli uralmát jelenti, mely hosszútávon számos problémát okozhat, ugyanakkor az adott pillanatot képes mámorosan boldoggá varázsolni. A jézusi úton járó tudatos ember a Felnőtt részével dönt, vagyis - szükség esetén - képes késleltetni a vágyait, hogy idővel az elvetett mag sokszorosát arathassa le. Ferenc pápa ezekkel szemben messze a legrosszabb ajánlatot teszi: a Szülő hatáskörébe utalva a döntést, a teljes elfojtást hirdeti, egyaránt lemondva a rövid- és hosszútávú örömökről. A viselkedésalapú közgazdaságtan tudorai gyakorta emlegetik a klasszikus mályvacukor-tesztet, amelyet négyéves gyerekekkel végeztek, első ízben még a hatvanas években. A kísérlet lényege: az óvodások mindegyike kap egy-egy édességet, s amelyikük kibírja, hogy 15 percig nem eszi meg, az megduplázza az adagját. A résztvevők életútját további 18 éven keresztül kísérve azt tapasztalták, hogy azokból váltak sikeres és elégedett felnőttek, akik már négyesztendősen is képesek voltak az önkontrollra. Ferenc pápa világában nem látni ezt a józan matekot. Úgy prédikál, mintha mindannyian óvodás gyerekek volnánk, akik vállán ott ül a kisördög és ezt súgja a fülünkbe: "edd már meg, mire vársz?" Az egyházfő minimum három ponton téved:

  1. Nem állít fel célt, nem beszél arról, hogy esetenként miért érdemes késleltetni a vágyakat.
  2. Nem hisz abban, hogy az emberiség képes, vagy képessé tehető a józan önkontrollra, holott az óvodások között is akadtak olyanok, akik kibírták a negyedórás böjtöt.
  3. A legnagyobb téveszméje - és valójában a többi is ebből fakad -, hogy a vágyak hosszútávon történő kielégítését is az ördögtől valónak tartja.

 

Ferenc pápa Dél-Amerikából származik, ahol az emberek még jóval ösztönösebben élnek, mint mi itt, az öreg kontinensen. Közvetlen tapasztalatai is azt támasztják alá, hogy a többség képtelen az önfegyelemre, az öngondoskodásra és a hosszú távú tervezésre, vagyis mindarra, ami a tudatosságból fakad. Erre egyetlen megoldás létezik: meg kell őket tanítani rá. Ám alig hiszem, hogy az ördögről szóló handabanda volna a legtutibb és legcélravezetőbb módja a népnevelésnek.

  

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr3813907398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Echo73 2018.05.16. 09:26:01

Előrebocsátom, hogy nem vagyok katolikus, nem tisztem a pápa ökörségeit kimagyarázni, és még tévedhetetlennek sem tartom. Viszont hívőként érdekes végigolvasni a cikkeidet, annyira süt belőle a hitetlenség önigazolása, a hívők „butaságának” ostorozása, amellyel valami jobbnak szeretnéd beállítani az ateizmust.
Az ördög megszemélyesítését nem fogadod el (szerintem igenis létező külső entitás), pedig több ilyen elvont fogalom megszemélyesítését is használjuk (pl. a Halál, a Féltékenység stb.) a köznyelvben. Segít az adott dolog megértésében.
„Ferenc pápa veszélyesnek tartja a kíváncsiságot.” Nem hinném. A kíváncsiság nem bűn, de veszélyes helyzetekbe sodorhat, tekintve, hogy nem állunk meg ott, hogy kíváncsi vagyok valamire. Ez olyan mint a kés. Lehet vele ölni is, de hasznos szerszám is. A pápa szerint ezen keresztül vagyunk kísérthetők, ez az egyik gyenge pontunk.
„Tényleg az volna az üdvözítő út, ha elnyomnánk a bennünk ébredő gondolatokat és vágyakat?” Ezt nem csak a keresztény vallás várja el tőled, de a társadalmi erkölcs, az állam, vagy akár a főnököd is, ahol dolgozol. Szépen néznénk ki, ha mindenki minden vágyát kiélhetné.
„egy mai fiatal már aligha lesz erre vevő.” Függetlenül attól, hogy valóban nem lehetséges a lényeg ismerete nélkül, összeszorított foggal betartani/betartatni vallási regulákat, megütötte a fülemet a fenti mondat. Tényleg a vallást, a hitet kellene „fogyaszthatóbbá”, vagy „komfortosabbá” tenni azért, hogy megnyerjünk fiatalokat Istennek? Te vevő lennél az istenhitre, ha könnyebben betartható szabályokat adna? Igazán hinnél Istenben, ha nem kérne önmegtartóztatást, vagy idiótaságnak tűnő feltételeket betartani? Ugye, nem. A mai hívő fiatalok (akik elég sokan vannak egyébként) pont az időtlen, változatlan, abszolút igazságokat szeretik. És nem mellesleg azt, hogy nem a szabályok betartása a lényeg, hanem a kiindulópont.
A Szűzanyás rész nettó baromság, katolikus agymenés.
A jézusi tanításokat illetően nagyon merészen nyilatkozol, szerintem nem egészen érted azokat. "Az én igám édes, és az én terhem könnyű." Igen ez ilyen egyszerű. De ez előszöris alávetettséget jelent, ami ellen sokan ágálnak, másodszor az az iga csak addig öröm és könnyedség, amíg arra húzol, amerre a kocsis szeretné. És igen küzdelmes is tud lenni, ha a kísértéseid és vágyaid elfeledtetik, hogy ki miatt is olyan könnyű az az iga.
Az ördöggel nem kell viaskodnunk, nem is tudunk, sokkal erősebb ő nálunk. Vele (már hívők esetében) a bennünk élő Krisztus viaskodott és legyőzte.
„a civilizált ember etikájával, mely szerint az erőszak bűn, minden egyéb ugyanakkor bőven megengedett.” Hát, nem igazán. A civilizált ember etikája, hogy az az erőszak bűn, ami kiderül, és minden egyéb megengedett, ha a saját céljait, vágyainak megélését segíti elő.

G. Nagy László 2018.05.16. 10:12:25

@Echo73: Nagyon köszönöm a kimerítő részletességet és a kulturált hangvételt, ám ezzel együtt is egy sor meglátásoddal vitatkoznom kell.

"süt belőle a hitetlenség önigazolása, a hívők „butaságának” ostorozása, amellyel valami jobbnak szeretnéd beállítani az ateizmust"

Nem vagyok ateista. Agnosztikusnak tartom magam, ami szerintem az egyetlen becsületes álláspont. A meggyőződéses ateizmus ugyanolyan ostoba, merev vallásosság, mint minden egyéb más vakhitre támaszkodó eszme.

"A kíváncsiság nem bűn, de veszélyes helyzetekbe sodorhat, tekintve, hogy nem állunk meg ott, hogy kíváncsi vagyok valamire."

Tudsz erre példát mondani? (Nyilván nem olyat, hogy kíváncsi vagyok, milyen 160-nal belehajtani egy betonfalba.) Való igaz, hogy minden világfelfedező lépés kockázatot rejt magában. De erre az a megoldás, hogy zárkózzunk be a szobába?

"Ezt nem csak a keresztény vallás várja el tőled, de a társadalmi erkölcs, az állam, vagy akár a főnököd is, ahol dolgozol. Szépen néznénk ki, ha mindenki minden vágyát kiélhetné."

Szó sincs ilyenről. Mindenki minden békés vágyát szabadon kiélheti. Csak megfelelően kell időzíteni. Tudsz akár egyetlen példát mondani arra, hogy egy etikus állam, társadalom megtilt számodra bármit is, amivel nem ártasz másnak? Nyilván nem, mert önellentmondásba kerülnél.

"Tényleg a vallást, a hitet kellene „fogyaszthatóbbá”, vagy „komfortosabbá” tenni azért, hogy megnyerjünk fiatalokat Istennek?"

Ha a vallást etikusabbá tennénk, az lenne az alap. Azután jöhetne a kreatív fejezet. Az eredmény egy fogyaszthatóbb, vonzóbb vallás lenne. De ne üljünk fordítva a lovon, nyilván nem kéne a nemi erőszak szabadságát hirdetni, csak azért, mert néhány pszichopatának ez komfortosabbá tenné a létezését. Nem azért kell változtatni, hogy a vallás vonzóbb legyen, az csupán egy fontos mellékhatás volna. A lényeg az lenne, hogy visszatérjen a jézusi útra.

"De ez előszöris alávetettséget jelent"

Barátsággal kérlek, olvass el pár jézusi példabeszédet! Nyoma sincs bennük sehol az alávetettségnek. Ezt az elemet már az egyházalapítók pakolták rá. Pont ettől válik végtelenül erkölcstelenné és lélekrombolóvá a legtöbb vallás.

"A civilizált ember etikája, hogy az az erőszak bűn, ami kiderül"

Szó sincs erről. Ez nettő cinizmus. És ez a cinikusság csak arra jó, hogy legitimálja a vallás szükségességét, hiszen anélkül nem tudnánk erkölcsösen élni. Pont erről beszélek, hogy ez mekkora téveszme. (Egyébként lehetne a vallásoknak pozitív szerepe, ez pedig a közösségformálás volna.)