téveszmék

téveszmék

"A henyélés az ördög párnája"

2019. április 15. - G. Nagy László

fuggoagy.jpg

 

Mi sem bizonyítja jobban e népi hiedelem széles körben elterjedt mivoltát, mint az, hogy számtalan nyelven számtalan verziója ismert. "A lustaság a bűn melegágya" - talán ez volt a legutóbbi módozat, amit hallottam. Persze, akárhogy is fogalmazzuk meg, attól még ugyanúgy téveszme marad.

 

Nem vitás, hogy a közmondás szellemisége ezúttal is a vallásból eredeztethető. A hét főbűn között - melynek valójában egyike sem igazi vétek - megtaláljuk a restséget is. A képlet végtelenül sztereotip: a tétlen embert a szükség vagy az unalom előbb-utóbb bűnre csábítja. Természetesen e felvetés nem nélkülöz minden valóságalapot, láttunk már ilyet. Csakhogy létezik számos egyéb körülmény is, amellyel a népi "bölcsesség" egyáltalán nem számol.

  1. Az energiatakarékos működés evolúciós előnyt jelent. A legzseniálisabb emberi találmányok - a keréktől kezdve a gőzgépen át a robottechnikáig - mind az emberi munka hatásfokának javítását, más megközelítésben a kényelmet szolgálják. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a homo sapiens lustaságának gyümölcsei.
  2. Ebből fakadóan a 21. század átlagemberének munkája már közel sem olyan izzadságos, mint a korábbi történelmi korokban. Ezerféle szakma létezik, ezek egy része kifejezetten szórakoztató és élvezetes. Elménk ráadásul megállás nélkül dolgozik; az igazán kreatív megoldások sok esetben a tétlenség pillanataiban születnek.
  3. Minél fejlettebb egy társadalom, annál kevésbé kifizetődő a bűnözés. Ha az emelkedő béreknek köszönhetően egy átlagos, nyugis meló többet hoz a konyhára, mint a piti, ám annál kockázatosabb bűncselekmények, úgy a tétlenségnek a munkavállalás lesz az első számú alternatívája, s nem a törvénytelenség.
  4. Nyilvánvalóan léteztek olyan korok, amikor a szabadidő eltöltésére nem sok izgalmas lehetőség adódott. Sivár, ingerszegény környezetben a láblógatás lélekölő lehet, s talán valóban bűnre csábító. A 21. századi civilizációban azonban már irgalmatlanul fantáziátlannak kell lennie annak, akit az unalom gyötör.
  5. A durván általánosító címbéli közmondás - a technológiai változásokon túl - az emberiség tudati szintjének emelkedését sem veszi figyelembe. Nem számol azokkal a milliókkal, akik képesek kimondani: ennyi elég. Ők azok az európai és amerikai polgárok, akik - számottevő megtakarítás birtokában - nyugodtan és stresszmentesen élvezik a semmittevést, anélkül, hogy bármiféle bűnös rosszaságon törnék a fejüket.
  6.  Arról se feledkezzünk meg, hogy léteznek kifejezetten egészségromboló, önpusztító munkák. Amikor valaki úgy dönt, hogy bányásznak áll, s önként és dalolva tönkreteszi a tüdejét, az minden bizonnyal nagyobb vétket követ el önmagával szemben, mintha a henyélést választaná. Ugyanígy: a túlhajszoltak infarktusa és gyomorfekélye sem kerül magasabb polcra erkölcsi tekintetben, mint a teljes tétlenség.

 

Ha morálisan helyes világot kívánunk felépíteni, annak egyetlen módja, hogy a tiltó határokat minden esetben a tényleges bűnöknél húzzuk meg; nem előbb, s még véletlenül sem később. A rendpártiak hajlamosak a szükségesnél jóval korábban beavatkozni, míg a tőről metszett anarcho-kommunisták nem tisztelik még a legelemibb erkölcsi törvényeket sem. (Megdöbbentő volt Farkas Zsoltot hallgatni Puzsér legutóbbi Hard Talk műsorában. Szerinte tízmilliók kivégzése sem volt túl nagy ár a szocializmusért. És ez az ember jelenleg is a Miskolci Egyetemen tanít...) Amikor azt az ortodox szellemiséget valljuk, hogy a lustaság a bűn melegágya, olyankor valójában taknyos gyerekként kezeljük a teljes társadalmat, a legkevésbé sem tisztelve az egyén szabadságjogait. A másik szélsőségbe akkor esünk, ha a henyélőknek mindent elnézünk. Azt is, amikor nehéz helyzetükre hivatkozva tényleges bűncselekményeket követnek el, s azt is, amikor az állam kötelezi a többségi társadalmat, hogy eltartsák őket. (Elfeledkezve arról, hogy már a Római Birodalom bukásához is a népnek osztogatott ingyen búza vezetett.) Az egyetlen morálisan helyes út az, hogy a tétlenséget egészen addig ártatlan bohémságnak tekintjük, amíg ténylegesen ártalmatlan bohémságról van szó. 

 

"A henyélés az ördög párnája." - E poros, rosszízű, az Ószövetség szellemiségét idéző közmondással szemben sokkal igazabbnak érzem a következő frázist: "Nincs lusta ember, csak elégtelen motiváció." És amikor motivációról beszélünk, nem elsősorban a pénzre érdemes gondolnunk. Természetesen alapvető fontosságú, hogy egy fizetés kényelmes megélhetést biztosítson, ám ezen felül már nem a jutalmak és prémiumok jelentik a legfőbb hajtóerőt, hanem elsősorban az élvezet, a tevékenység végzéséből fakadó öröm. Valamennyi munkapszichológiai kutatás ezt támasztja alá, s az értelmesebb vezetők ezt figyelembe véve alakítják ki beosztottjaik munkakörét. Tiszta sor, hogy létezik egy rakás dögunalmas munka, amelyet nem könnyű vonzóvá varázsolni, de azért ez sem lehetetlen. Aki olvasta a Tom Sawyer kalandjai című klasszikust, talán még emlékszik a jelenetre, melyben a főhősnek - büntetésből - kerítést kell mázolnia: "Megjelent a színen Tom. Vödör meszet és hosszú nyelű meszelőt cipelt magával. Végignézett a kerítésen, és mélységes bánat szállta meg a lelkét. A természet ragyogó vidámsága egyszerre elröppent. A kerítés vagy harminc méter hosszú és majdnem három méter magas volt. Tom úgy érezte, hogy az élet reménytelen, súlyos teher. Sóhajtva mártotta meszelőjét a vödörbe, végighúzta a kerítés tetején, néhányszor megismételte ezt a műveletet, majd összehasonlította ezt a jelentéktelen, fehér felületet a végtelen, messze nyúló kerítéssel, és elerőtlenedve leült egy fatörzsre." Mark Twain tökéletesen festi le azt a lelkiállapotot, amelyet monoton munkák végzésekor mindannyian megtapasztalunk. Történetének hőse ugyanakkor valóságos kis zseni, hiszen ezt a lélekölő melót képes úgy tálalni a lassan szállingózó cimboráknak, hogy ez nem is munka, hanem kitüntetés. A srácok lassan könyörgőre fogják, hogy hadd festhessenek, sőt ajándékokat kínálnak számára, ha őket is odaengedi a kerítéshez... Akármilyen csalárd is e trükk, mégis működőképes. Mi több: a pszichológia ma már Tom Sawyer effektusnak nevezi azt a jelenséget, mely szerint ha fizetünk azért, hogy végezhessünk egy tevékenységet, azt szórakozásnak is fogjuk érezni.

 

Ami a monoton munkaköröket illeti - darabbérben teljesítő varrónő, futószalag melletti munkás, call centeres, parkolóőr stb. -, nem lényegtelen az sem, hogy az automatizáció pont ezeket számolja fel a leggyorsabb ütemben. A magam részéről olyan jövőképet ápolok, amelyben a lustaság kifejezés idővel értelmezhetetlenné válik. Amikor a tevékenységeink oroszlánrészét a kreativitás, a játék, a szórakozás, a valódi élvezet adja, olyankor már semmi szükség sem a noszogatásra, de még a Tom Sawyer-féle zseniális átkeretezésre sem. Talán ezt hívják majd földi mennyországnak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr1114746603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2019.04.15. 08:24:18

Szerintem ide tartozik Pató Pál úr is, amit a magyar néplélek a lustaság szinonímájaként használ, holott Petőfi verse egyáltalán nem a lustaságról, hanem a maradiságról szól.

Egyébként ami nagyon zavar, hogy az idősebb korosztály lustaságnak tekinti azt is, amikor a fiatalok nem látnak motivációt a poroszos oktatási rendszerben. Ilyenkor jönnek elő azok a szövegek, hogy jó az oktatási rendszer, csak a diákok lusták. Mint ha a kettő szétválasztható lenne, és a problémák megoldhatóak lennének a diákok rendszabályozásával, anélkül hogy a valódi okokat feltárnánk, megoldanánk. Mert ha én megtanultam, tanulja meg az unokám is...

Meg szintén érdekes, hogy karrier szempontból a szocializmusban máshogy értelmezték a lustaságot. Akkor az volt a lustaság, ha valaki munkakerülő volt. Ma az a lustaság, ha valaki egyetlen unalmas munkahelyen ugyanabban a pozícióban megmarad, és nem fejlődik szakmailag. Ezért ebben szintén nem értik egymást az idősebb és a fiatalabb generációk.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2019.04.15. 10:23:04

"A lustaság a találékonyság szülőatyja." - Garfield

darlacko 2019.04.16. 01:04:26

Az azért vicces, hogy pont az egyházi, vallási léhűtők hirdettek harcot a lustaság ellen. Ők, akik évszázadokon keresztül semmi mást nem tettek, csak a népet nyúzták.

Remélem egyszer eljut oda az emberiség civilizáltabb része, hogy nem kell senkinek olyan munkát végezni, amit gyűlöl. Lélekölő, alulfizetett, automatizálható munkák, amikben semmi karrierlehetőség nincs. Akik ilyen munkát végeznek, azok az igás barmok szintjén tengődnek.

Almandin 2019.04.21. 01:08:51

Van olyan mondás is, hogy a lustaság fél egészség. Amúgy a lustaság tipikusan olyan fogalom, ami relatív. Egy munkaalkoholista számára már az is lusta, aki nem éjjel-nappal dolgozik, más meg még azt se tartja annak, aki soha semmi munkát nem végez.
Szerintem ebben is a középút a jó. Kell az elegendő pihenés és a tartalmas szabadidő-eltöltés egy teljes élethez és az egészséghez is, de az erőfeszítésre, munkára is szükség van. Pl. szorgalomra már gyerekkorban is szükség van. Szinte senki nem tanulna meg írni-olvasni-számolni, ha lusta lenne ezeket elsajátítani. Saját magunk rendben tartására is kell valamennyi szorgalom. Sok lumpen alkoholista nem tisztálkodik, nem mossa a ruháit, olyan büdös, mint egy disznó. Arról nem is beszélve, hogy sokan mozogni is lusták, ezért híznak el nagymértékben.

2019.04.21. 08:16:25

@Almandin:
Szerintem amiket felsorolsz, nem a lustaságról-szorgalomról szólnak. A lumpen-alkoholistának igénye nincs arra, hogy ne akarjon büdös lenni, ha a napi betevő szesz megszerzéséről van szó, hidd el, nem lesz lusta. A mozgásnál is az igény és a motiváció kialakítása a fontos, és akkor nem fáradságnak érzi az ember. Az írás-olvasás megtanulásánál meg szintén kétséges, hogy szorgalomról van-e szó, hiszen az első lépéseket külső segítséggel teszik a gyerekek (tanító vagy a szülők), utána viszont olvasással fejleszthető leginkább, ami megint csak érdeklődés. Bizonyos szemszögből az is lustaságnak lenne tekinthető, ha a gyerek egész nap "haszontalan" könyveket olvas, ahelyett hogy tanulna, segítene a kertben, takarítana, stb., stb. Ezért gondolom, hogy amit a legtöbben lustaságnak neveznek, az pusztán más egyéni preferencia. Ha általános lustaságról lenne szó, akkor minden kövér ember a munkájában is lusta lenne, pedig rohadt sok workaholic ember kövér, mert a munka miatt magát is elhanyagolja.

G. Nagy László 2019.04.21. 08:37:44

@Almandin:

"Amúgy a lustaság tipikusan olyan fogalom, ami relatív. Egy munkaalkoholista számára már az is lusta, aki nem éjjel-nappal dolgozik, más meg még azt se tartja annak, aki soha semmi munkát nem végez."

Ezzel teljesen egyetértek. . Trembácz Éva Zsuzsa így ír az Amerikában, multikulturális környezetben szerzett tapasztalatairól: "Amíg nekem a dél-amerikai kolléganőm munkastílusa tűnt kissé ráérősnek, addig az enyémet a hipergyors és hatékony munkavégzéshez szokott szingapúri kritizálta."

"szorgalomra már gyerekkorban is szükség van. Szinte senki nem tanulna meg írni-olvasni-számolni, ha lusta lenne ezeket elsajátítani. Saját magunk rendben tartására is kell valamennyi szorgalom."

Itt viszont vitatkoznék, sokkal itkább @Zabalint: gondolatával értek egyet. A szorgalom számomra egy olyan fogalom, mellyel megerőszakolom magam, hogy egy nemszeretem dolgot megvalósítsak. A belső igényt sokkal fontosabbnak érzem. Azért teszem rendbe a lakást, a testemet és az életemet, mert szeretnék jó minőségben létezni. ha valaki igénytelen, s nem is alakul ki benne semmi belső késztetés a szépre, az felnőttként is disznó módon fog élni.

Almandin 2019.04.21. 13:11:48

@G. Nagy László: Először is boldog húsvétot!
Másrészt szerintem a szorgalom olyan dolog, ami nemcsak a nemszeretem dolgok esetén jön elő. Utóbbi esetben az akaraterő és az önfegyelem azok a tulajdonságok, amivel az ember ráveszi magát a nemszeretem dologra. Sajnos ez utóbbiaktól nem lehet megszabadulni. Ha valaki utál korán kelni, de a munkája ezt megköveteli, fel fog kelni, ha akar.
Tanulás: a belső igényt motivációnak lehet nevezni. Nincs olyan gyerek, akit minden tantárgy egyformán érdekelne. A nevelés egyik fontos feladata, hogy meg kell tanítani a gyereknek, hogy az életben vannak olyan feladatok, amik nemszeretem jellegűek, de meg kell csinálni. Pl. ha valaki anya lesz, a gyereket tisztába kell tenni, pedig büdös, kellemetlen feladat. A Waldorf iskoláknak pont ez a hátránya,azzal, hogy a gyerek nincs semmire presszionálva, valóban kényelmes gyerekkora lesz, de később issza meg a levét. Valószínűleg nagyobb alapismereti hiányai lesznek, ráadásul felnőttként fog először találkozni határidőkkel, nyomással, kötelezettségekkel, nemszeretem teendőkkel. Olvastam olyan esetről, hogy okos, tehetséges fiatal emiatt kibukott a felsőoktatásból, máshol a gyerek ötödikes korában a szülők észbekaptak (pont a fentebb leírt problémák miatt) és még idejében átvitték a gyereket egy "hagyományos" suliba, ahol behozta a lemaradását.

Almandin 2019.04.21. 13:36:26

@Zabalint: Neked is boldog húsvétot!
Egyetértek, a lustaság relatív. Pl. azok a családok, ahol az olvasgatást lustaságnak bélyegzik, nem becsülik a műveltséget, mert nekik csak annak van haszna, ha valaki kétkezi munkát végez. Ez tipikus szellemi igénytelenség.
Valaki lehet testileg lusta, de szellemileg tevékeny (a kövér munkaalkoholista pl.)

G. Nagy László 2019.04.21. 23:58:10

@Almandin: Boldog húsvétot Neked is!

Én a magam részéről pártolom a Waldorf típusú oktatást. Semmi sem áll messzebb a gondolkodásmódomtól, mint az, hogy egy gyereket fel kell készíteni a felnőttkori szívásra. Sőt: azt gondolom, hogy minden olyan tudás haszontalan, amit nem belső késztetésből sajátítunk el.

Hiszem, hogy olyan életmódra kell törekedni, amely közel áll az egyéniségünkhöz. Ha utálunk korán kelni, úgy nem szabad hajnalban startoló munkákat elvállalni.

Marshall B. Rosenberg meséli el A szavak ablakok vagy falak című könyvében, hogy mennyire utált beszámolókat készíteni, amikor még klinikai pszichológusként dolgozott. Úgy gondolta: egyszerűen muszáj megírni azokat. Mivel meggyőződése, hogy életünk tevékenységeit örömmel érdemes végezni, elgondolkodott azon, vajon miért is kötelező naponta egy órát unalmas adminisztrációval töltenie. Arra jutott, hogy miután a betegek állapotán nem javítanak, így kizárólag az értük kapott jövedelemért teszi. E felismerés napja volt az utolsó, amikor klinikai beszámolót készített.

Természetesen léteznek olyan tevékenységeink is, amelyeket önmagukért nehéz szeretni, ugyanakkor világosan látjuk, hogy jó ügyet, céljaink megvalósulását szolgálják. Ilyenkor kap teret a türelem erénye. Rosenberg listájának második helyére a gyerekek iskolába szállítása került. Könnyen járhattak volna a srácok gyalog is, ha a szomszédos, állami tanintézménybe íratja be őket. A megfelelő minőségű oktatás biztosítását azonban olyan célnak ítélte, amely bőven megéri a napi kocsikázást. E tevékenység kapcsán átütő változás állt be a hozzáállása szintjén: a „muszáj” kifejezés helyét az „akarom” vette át. Innentől lényegesen több örömét lelte a gyerekfuvarozásban.

Elképzelhető, hogy van olyan ember, aki élvezi a konditermi edzést és a hosszú, monoton szigetköröket. Én a magam részéről bizonyosan nem tartozom közéjük. Viszont tökéletesen biztos vagyok abban, hogy ezek – idővel – gyümölcsöt hozó folyamatok, s ennyi elég is. Sose használnám a szorgalmas jelzőt önmagam kapcsán, csak mert hetente négyszer adok a sportnak. Sokkal közelebb állna a valósághoz, ha hiúnak nevezném magam.

2019.04.24. 15:23:02

@Almandin:
Az igazság az, hogy a nem szeretem dolgok az életben jó esetben szeretem célokat szolgálnak, ha mégsincs így, akkor ott problémák vannak. A poroszos oktatás viszont arra készít fel, hogy céljától függetlenül viselj el minden nem szeretem dolgot, és ne is próbáld kellemessebbé tenni.

A Waldorf iskolarendszer nekem sem szimpatikus, de nekem 180 fokban ellenkezője miatt, ugyanis ott ugyanúgy erős kényszert látok, csak épp nem a hagyományos poroszos módszerrel, hanem a közösségi nyomáson keresztül, ráadásul egy olyan szemléletet is ráerőszakolnak a gyerekekre, ami bizonyos személyiségjegyek mellett jó, mások mellett nem.
süti beállítások módosítása