Mi sem bizonyítja jobban e népi hiedelem széles körben elterjedt mivoltát, mint az, hogy számtalan nyelven számtalan verziója ismert. "A lustaság a bűn melegágya" - talán ez volt a legutóbbi módozat, amit hallottam. Persze, akárhogy is fogalmazzuk meg, attól még ugyanúgy téveszme marad.

Nem vitás, hogy a közmondás szellemisége ezúttal is a vallásból eredeztethető. A hét főbűn között - melynek valójában egyike sem igazi vétek - megtaláljuk a restséget is. A képlet végtelenül sztereotip: a tétlen embert a szükség vagy az unalom előbb-utóbb bűnre csábítja. Természetesen e felvetés nem nélkülöz minden valóságalapot, láttunk már ilyet. Csakhogy létezik számos egyéb körülmény is, amellyel a népi "bölcsesség" egyáltalán nem számol.

1. Az energiatakarékos működés evolúciós előnyt jelent. A legzseniálisabb emberi találmányok - a keréktől kezdve a gőzgépen át a robottechnikáig - mind az emberi munka hatásfokának javítását, más megközelítésben a kényelmet szolgálják. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a homo sapiens lustaságának gyümölcsei.
2. Ebből fakadóan a 21. század átlagemberének munkája már közel sem olyan izzadságos, mint a korábbi történelmi korokban. Ezerféle szakma létezik, ezek egy része kifejezetten szórakoztató és élvezetes. Elménk ráadásul megállás nélkül dolgozik; az igazán kreatív megoldások sok esetben a tétlenség pillanataiban születnek.
3. Minél fejlettebb egy társadalom, annál kevésbé kifizetődő a bűnözés. Ha az emelkedő béreknek köszönhetően egy átlagos, nyugis meló többet hoz a konyhára, mint a piti, ám annál kockázatosabb bűncselekmények, úgy a tétlenségnek a munkavállalás lesz az első számú alternatívája, s nem a törvénytelenség.
4. Nyilvánvalóan léteztek olyan korok, amikor a szabadidő eltöltésére nem sok izgalmas lehetőség adódott. Sivár, ingerszegény környezetben a láblógatás lélekölő lehet, s talán valóban bűnre csábító. A 21. századi civilizációban azonban már irgalmatlanul fantáziátlannak kell lennie annak, akit az unalom gyötör.
5. A durván általánosító címbéli közmondás - a technológiai változásokon túl - az emberiség tudati szintjének emelkedését sem veszi figyelembe. Nem számol azokkal a milliókkal, akik képesek kimondani: ennyi elég. Ők azok az európai és amerikai polgárok, akik - számottevő megtakarítás birtokában - nyugodtan és stresszmentesen élvezik a semmittevést, anélkül, hogy bármiféle bűnös rosszaságon törnék a fejüket.
6.  Arról se feledkezzünk meg, hogy léteznek kifejezetten egészségromboló, önpusztító munkák. Amikor valaki úgy dönt, hogy bányásznak áll, s önként és dalolva tönkreteszi a tüdejét, az minden bizonnyal nagyobb vétket követ el önmagával szemben, mintha a henyélést választaná. Ugyanígy: a túlhajszoltak infarktusa és gyomorfekélye sem kerül magasabb polcra erkölcsi tekintetben, mint a teljes tétlenség.

Ha morálisan helyes világot kívánunk felépíteni, annak egyetlen módja, hogy a tiltó határokat minden esetben a tényleges bűnöknél húzzuk meg; nem előbb, s még véletlenül sem később. A rendpártiak hajlamosak a szükségesnél jóval korábban beavatkozni, míg a tőről metszett anarcho-kommunisták nem tisztelik még a legelemibb erkölcsi törvényeket sem. (Megdöbbentő volt Farkas Zsoltot hallgatni Puzsér legutóbbi Hard Talk műsorában. Szerinte tízmilliók kivégzése sem volt túl nagy ár a szocializmusért. És ez az ember jelenleg is a Miskolci Egyetemen tanít...) Amikor azt az ortodox szellemiséget valljuk, hogy a lustaság a bűn melegágya, olyankor valójában taknyos gyerekként kezeljük a teljes társadalmat, a legkevésbé sem tisztelve az egyén szabadságjogait. A másik szélsőségbe akkor esünk, ha a henyélőknek mindent elnézünk. Azt is, amikor nehéz helyzetükre hivatkozva tényleges bűncselekményeket követnek el, s azt is, amikor az állam kötelezi a többségi társadalmat, hogy eltartsák őket. (Elfeledkezve arról, hogy már a Római Birodalom bukásához is a népnek osztogatott ingyen búza vezetett.) Az egyetlen morálisan helyes út az, hogy a tétlenséget egészen addig ártatlan bohémságnak tekintjük, amíg ténylegesen ártalmatlan bohémságról van szó. 

"A henyélés az ördög párnája." - E poros, rosszízű, az Ószövetség szellemiségét idéző közmondással szemben sokkal igazabbnak érzem a következő frázist: "Nincs lusta ember, csak elégtelen motiváció." És amikor motivációról beszélünk, nem elsősorban a pénzre érdemes gondolnunk. Természetesen alapvető fontosságú, hogy egy fizetés kényelmes megélhetést biztosítson, ám ezen felül már nem a jutalmak és prémiumok jelentik a legfőbb hajtóerőt, hanem elsősorban az élvezet, a tevékenység végzéséből fakadó öröm. Valamennyi munkapszichológiai kutatás ezt támasztja alá, s az értelmesebb vezetők ezt figyelembe véve alakítják ki beosztottjaik munkakörét. Tiszta sor, hogy létezik egy rakás dögunalmas munka, amelyet nem könnyű vonzóvá varázsolni, de azért ez sem lehetetlen. Aki olvasta a Tom Sawyer kalandjai című klasszikust, talán még emlékszik a jelenetre, melyben a főhősnek - büntetésből - kerítést kell mázolnia: "Megjelent a színen Tom. Vödör meszet és hosszú nyelű meszelőt cipelt magával. Végignézett a kerítésen, és mélységes bánat szállta meg a lelkét. A természet ragyogó vidámsága egyszerre elröppent. A kerítés vagy harminc méter hosszú és majdnem három méter magas volt. Tom úgy érezte, hogy az élet reménytelen, súlyos teher. Sóhajtva mártotta meszelőjét a vödörbe, végighúzta a kerítés tetején, néhányszor megismételte ezt a műveletet, majd összehasonlította ezt a jelentéktelen, fehér felületet a végtelen, messze nyúló kerítéssel, és elerőtlenedve leült egy fatörzsre." Mark Twain tökéletesen festi le azt a lelkiállapotot, amelyet monoton munkák végzésekor mindannyian megtapasztalunk. Történetének hőse ugyanakkor valóságos kis zseni, hiszen ezt a lélekölő melót képes úgy tálalni a lassan szállingózó cimboráknak, hogy ez nem is munka, hanem kitüntetés. A srácok lassan könyörgőre fogják, hogy hadd festhessenek, sőt ajándékokat kínálnak számára, ha őket is odaengedi a kerítéshez... Akármilyen csalárd is e trükk, mégis működőképes. Mi több: a pszichológia ma már Tom Sawyer effektusnak nevezi azt a jelenséget, mely szerint ha fizetünk azért, hogy végezhessünk egy tevékenységet, azt szórakozásnak is fogjuk érezni.

Ami a monoton munkaköröket illeti - darabbérben teljesítő varrónő, futószalag melletti munkás, call centeres, parkolóőr stb. -, nem lényegtelen az sem, hogy az automatizáció pont ezeket számolja fel a leggyorsabb ütemben. A magam részéről olyan jövőképet ápolok, amelyben a lustaság kifejezés idővel értelmezhetetlenné válik. Amikor a tevékenységeink oroszlánrészét a kreativitás, a játék, a szórakozás, a valódi élvezet adja, olyankor már semmi szükség sem a noszogatásra, de még a Tom Sawyer-féle zseniális átkeretezésre sem. Talán ezt hívják majd földi mennyországnak.