téveszmék

"Nincs borzalmasabb, mint a kamaszkor"

2019. október 07. - G. Nagy László

kamasz.jpg

 

Totál idióták vagyunk. Valamiért azt gondoljuk, hogy a serdülőkorú gyerek nevelése - vagy akár csak az elviselése is - valami irgalmatlanul szörnyű dolog. "Mintha kicserélték volna" - sóhajtozunk, anélkül, hogy a leghalványabb fogalmunk volna róla, mi is zajlik leszármazottunkban. Pedig tudnunk kéne: valódi újjászületés történik, ténylegesen kicserélődik benne szinte minden. Totál idióták vagyunk, mert még csak nem is sejtjük, hogy ez a személyiségfejlődés egyik legfontosabb szakasza. Akinél ez tünetmentes, ott valószínűleg sokkal nagyobb a baj. És végül: totál idióták vagyunk, mert hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy mi is pontosan ilyen elviselhetetlenek voltunk annak idején.

 

Valamennyi kutatás egyetért abban, hogy későbbi sorsát illetően meghatározó, miként bánunk kamasz gyerekünkkel. A kemény drogosok például - kevés kivételtől eltekintve - jellemzően azokból a fiatalokból válnak, akik érzelmileg elhanyagoltan érkeznek a serdülőkorba. Akiket viszont vasszigorral és rendszeres testi fenyítéssel nevelnek, nagy valószínűséggel belőlük kerülnek majd ki a közeljövő kíméletlenül agresszív bűnözői. A legtöbb szülő a lelke mélyén sejti, hogy valahol a kettő között, az arany középúton kell keresgélnie, csak azzal nincs tisztában, mit is jelent ez a gyakorlatban.

 

1. EMPÁTIA - Aki csak egyszer is olvasta vagy hallotta József Attila klasszikusát, a Tiszta szívvel című költeményt - s létezik-e olyan magyar felnőtt aki még soha? -, az pontosan tudja, mit jelent kamasznak lenni. S bár húszesztendősen már a serdülőkor vége közeleg, ez a vers ezzel együtt is tökéletesen átadja mindazt a reménytelenséget, kilátástalanságot, melyet a legtöbb kamasz érez (csak nem tud ilyen zseniális módon kifejezni). Ez az az időszak, amikor a vágyak a lehető legmesszebbre gurulnak lehetőségeiktől. Már az egész világot akarják szőröstül-bőröstül, ám sokszor még arra is képtelenek, hogy két épkézláb mondatot kinyögjenek. Szülőként ilyenkor az a minimum, hogy nem szűkítjük további korlátokkal az egyébként is szerénynek érzett mozgásterüket, s biztosítjuk őket afelől, hogy álmaik (szinte) mind elérhetőek.

2. ELENGEDÉS - Tipikus szülői gyengeség, amikor képtelenek vagyunk elengedni serdülőkorú gyerekünk kezét. Nem tudjuk, nem akarjuk, nem is készülünk rá... Mintha leszármazottunknak egyetlen küldetése az lenne, hogy amolyan plüssmaciként állandóan a közelünkben legyen, ölelésre készen... Ez a szélsőséges ragaszkodás, féltés, túlszeretés főként az idős szülők, az egyedülálló anyukák és az egykék kapcsán jelentkezik. (Ha mindhárom ismérv egyszerre van jelen, szinte garantált a mérgező bánásmód.) A játszma kimenetele kétféle lehet: egészséges lelkű kamasz esetén permanens viszály; kevésbé szerencsés esetben konzervált életképtelenség. A beletörődő, sorsukat elfogadó serdülőkből lesznek a mama kedvencei, akik már az érettségire készülnek, de még két megállót sem utaztak soha egyedül; akik csak akkor hajlandók megenni a gyümölcsöt, ha anyuka előzetesen meghámozza és kockára aprítja nekik... A tékozló fiúról szóló jézusi példázatot milliószor előhoztam már. Arról az aspektusáról azonban ritkán beszélünk, hogy a történetbeli apa mennyire könnyen elengedi fiát; az égvilágon semmivel sem gátolja távozását. Nyilván őt is gyötri az aggodalom, ám a krisztusi etika világos: a szülő kényelmes biztonságtudata a kamaszkor beálltával másodlagossá válik.  

3. ÖNÁLLÓSÁG - Ez az az életszakasz, amikor a tizenéves egyre több jogot követel, ám lehetőség szerint az azokkal járó felelősség nélkül. A szülő dolga ilyenkor nem az, hogy ahol csak lehet, megtorpedózza gyermeke döntéseit. Sokkal inkább az, hogy megnevezze az esetleges negatív következményeket, leszögezve, hogy azokat a döntéshozónak kell viselnie. Pécsi Rita neveléskutató - aki katolikus meggyőződése ellenére egészen jól érti az emberi lelket - előadásiban rendre megemlíti azokat az eljárásokat, melyeket szülőként maga is alkalmazott. Ha gyerekei télen - az anyai ajánlást figyelmen kívül hagyva - nem voltak hajlandók sapkát, sálat venni, megfázásuk esetén nekik kellett önállóan felkeresniük az orvost és saját zsebpénzből kiváltaniuk a gyógyszert. Muszáj engedni, hogy utódaink megtapasztalják a negatív szcenáriókat is. Nem kell helyettük összepakolni az iskolatáskát, nem kell utánuk vinni az otthon felejtett tornazsákot. Pécsi Rita arra is felhívja a figyelmet, hogy a serdülők önállósodásához elengedhetetlen, hogy valamiféle saját szigettel - lehetőség szerint külön szobával - rendelkezzenek. E saját kis birodalmukat aztán úgy rendezik be, ahogy csak szeretnék - az sem tragédia, ha permanens kupleráj uralja a helyiséget. Ami azonban a lakás többi részét illeti, minden egyéb szegletben megkövetelt a rend és a tisztaság. E feltűnő kontraszt sokkal hatékonyabban kialakítja és bensőségesíti a rendezettség iránti igényt, mint bármiféle szülői diktátum a saját szoba kitakarítására vonatkozóan.

4. NEM MEGSÉRTŐDNI - Semmi sem olyan szánalmas, mint amikor szülőként megsértődünk saját kamaszgyerekünkre. Ez annak az elismerése, hogy még mi magunk sem nőttünk fel, s valójában tökéletesen alkalmatlanok vagyunk a szülői szerepre. Az érzelmileg felnőtté válás azt a pillanatot jelenti, melytől kezdődően már lepereg rólunk minden bántás és sértés, legyen az bármilyen durva, érkezzen bármilyen irányból. Az idevezető, meglehetősen hosszú folyamatnak csupán az előszobája az, hogy a saját gyerekünk bántó megjegyzéseit elengedjük a fülünk mellett. Tudatos szülőként azt is el kell fogadnunk, hogy a kamaszkor időszakában nemhogy példaképek nem lehetünk, de jelenlétünk többnyire egyenesen kínosnak számít. Ez valójában nem a személyünknek, hanem a pozíciónknak szól: mellettünk gyereknek fogja érezni magát, pedig semmit sem szeretne ennél kevésbé. Kell ahhoz némi egészséges alázat, hogy a megfelelő pillanatokban képesek legyünk láthatatlanná válni.

5. RACIONALITÁS - Már az egészen kicsi gyerek is arra van programozva, hogy megfejtse a nagy rejtvényeket, a világ működésének mikéntjeit. Csakhogy amíg egy ötéves rendszerint elfogadja a szülői magyarázatokat - legyenek azok bármilyen blődek, semmitmondóak, vagy épp önellentmondásosak -, úgy egy tizenhat esztendőstől ezt már hiába várnánk. Az orrunk előtt szökik szárba az értelem; a mindent megkérdőjelezni igyekvő tudatosság. (Jómagam ebben az életszakaszomban hagytam fel a templomlátogatással, tekintve, hogy szüleimnek elfogytak a vallás mellett szóló, akceptálható érvei.) Adjunk hálát az Égnek, ha eljön ez a pillanat! Érdemes volna - legalább innentől fogva - a szülői tekintély helyett inkább józan érvekkel operálni.

6. CSAK KEVÉS SZABÁLY - Tekintve, hogy a kamasz nem viseli sem a függőséget, sem a tekintélyt, a kényszert meg pláne, érdemes elfelejteni a katonavilágot, s minél kevesebb szabályt előírni - csakis a legszükségesebbekre koncentrálva. Nem mellékes, hogy valójában ez is egy jézusi alapelv. A farizeusokat így teszi helyre: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok." Egy olyan világnak, amely csupán egy (erkölcsi) minimumot vár el az embertől, megvan az a feltétlen előnye, hogy előírásait könnyű elfogadni és betartatni úgyszintén.

 

Persze, akármennyire tökéletes szülőkké is válunk, kamaszt nevelni sosem lesz könnyed mulatság. Azt mindenesetre látni kell, hogy ez az időszak valóságos kincsesbánya. Hogy leszármazottunk mihez kezd majd újdonsült kincseivel, az természetesen nagyban rajtunk is múlik. Pontosan tudjuk, hogy minden normális tinédzser forradalmár. Ám ha azt látja, hogy az általunk képviselt világban nincsenek olyan értelmetlen, merev, dogmatikus elemek, melyek ellen háborút indíthatna, idővel e forradalmi hevület is minden pusztító és önpusztító megnyilvánulás nélkül alábbhagy. Azt is látjuk, hogy minden egészséges serdülő szabadságharcos. Azonban ha biztosítjuk számára a megfelelő autonómiát, mi több, megmutatjuk azt is, hogy e függetlenséggel miként lehet okosan és felelősséggel élni, úgy az öldöklő harcok is elveszítik létjogosultságukat. Az sem kérdés, hogy minden serdülőkorú elkötelezett igazságkereső. Ugyanakkor ha azt érzékeli, hogy a szülei értékrendje stabil, mély meggyőződéssel képviselt és beleköthetetlen, úgy sanszos, hogy formálódó életfilozófiája sem lesz szöges ellentéte a miénknek.

 

Amikor konzervatív politikusok, újságírók megnyilvánulásait hallgatjuk, azt tapasztaljuk, hogy ugyanolyan becsmérlő, fitymáló gúnnyal beszélnek a kamaszkorról, ahogyan a liberális értékrendről. Nem véletlen a párhuzam: a serdülők minden követelése a liberalizmus hangján szól. A konzervatívok csak lesajnálóan legyintenek, mondván: minden fiatal szabadelvű, majd kinövik, megkomolyodnak. Ez azonban nem csupán téveszme, de tévút is egyben: a magasabb tudati szintekhez sohasem a korlátok vezetnek. Ami a kamaszkorban elkezdődik - a testi éréssel párhuzamosan a szellemi felnőtté válás - az egy olyan szent folyamat, melyet kár megtörni és visszafordítani.

 

Karinthy Frigyes a Találkozás egy fiatalemberrel című novellájában saját kamaszkori énjével folytat drámai beszélgetést. Bár a korkülönbség nem különösebben nagy - a szerző 26 éves, fiatalkori önmaga 17-18 körül jár -, mégis egy világ választja el őket egymástól. A kamasz Karinthy a beteljesületlen álmokat kéri számon felnőtt énjén, míg utóbbi csak szégyenkezve mentegetőzik. Pedig - ha belegondolunk - ez még egy viszonylag könnyen megbocsátható helyzet. Serdülőként ezer dologról ábrándozhatunk, s a legtöbben nem siratjuk meg a kiszanált projekteket, pláne ha egyébként elégedettek vagyunk a sorsunkkal. Az ugyanakkor érthetetlen, hogy a kamaszkorban megjelenő, megkérdőjelezhetetlen értékekről - szabadságvágy, igazságkeresés, a racionális magyarázatok megkövetelése, a tekintélyelvűség elvetése - miként tudunk oly könnyedén lemondani felnőttéveink során. A logikus az lenne, ha mindezeket féltve őriznénk, s cipelnénk magunkkal egy életen át. Ha másért nem, hát azért, hogy gyerekeink tinédzser évei már közel se legyenek oly nyomasztóak, mint amilyeneket mi magunk átéltünk annak idején. Tényleg totál idióták vagyunk.

 

tiszta_szivvel.png

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr3715085322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.10.07. 14:44:39

Nekem rossz volt a kamaszkorom. Átmeneti időszak. Már nem lehet gyerekeskedni, de még felnőttszámba se veszik az embert.

p.a · http://miigyelunk.blog.hu/ 2019.10.07. 14:57:43

Szép bejegyzés ez, de azért nem idiótáznám a szülőket. Pont arról van szó, hogy ezt a korosztályt nagyon nehéz elviselni. Nehéz velük együttélni, sőt még egy légtérben lenni is.
A régi társasdalom és a korabeli hagyományos család/nevelés jobban megoldotta ezt a problémát, mint a most hagyományosnak nevezett, nemrég kialakult család.

G. Nagy László 2019.10.07. 16:24:39

@p.a:

"A régi társasdalom és a korabeli hagyományos család/nevelés jobban megoldotta ezt a problémát, mint a most hagyományosnak nevezett, nemrég kialakult család."

A törzsre, a nagycsaládra, tágabb közösségre gondolsz? (Ahogy régen mondták: egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell.)

p.a · http://miigyelunk.blog.hu/ 2019.10.07. 16:33:54

@G. Nagy László:
Mondjuk a nagycsaládra, igen. Mindegy, a lényeg, hogy a mostani modell látványosan nem jól teljesít. A politika meg hülyít mindenkit, hogy ez a "hagyományos" család. Közben meg nem működik, pl gyereknevelésben sem.

Ad Dio 2019.10.07. 18:29:50

"Pécsi Rita neveléskutató - aki katolikus meggyőződése ellenére egészen jól érti az emberi lelket - előadásiban rendre megemlíti azokat az eljárásokat, melyeket szülőként maga is alkalmazott."

Nemár... ennek a kiszólásnak mégis mi értelme volt?... katolikusként (is) kérdezem...

G. Nagy László 2019.10.07. 19:14:50

@Ad Dio: Pécsi Rita pszichológus, a liberális-Waldorf-Vekerdy vonalat vonalat viszi. Ezt a fajta nyitottságot és szakértelmet eleddig csupán Pál Ferinél tapasztaltam a katolikus táborból. A többiek, akikkel eleddig találkoztam, vagy totál fogalmatlanok, vagy kifejezetten az ókonzervatív vonalat erősítik, vagy egyáltalán nem is mutatnak érdeklődést az emberi lélek iránt. Hallottam már katolikus pap szájából olyat, hogy őt nem érdekli a pszichológia...

G. Nagy László 2019.10.07. 19:22:14

@Ad Dio: Egyébként is: elég sok mindent olvastál már tőlem. Legalább húsz posztom szól arról, hogy a katolikus vallás úgy általában milyen ostoba tévutakon jár, mennyire félreismeri az emberi lelket. Kifejezetten üdítőnek tartom, amikor ilyen rossz földből ilyen jó dolgok teremnek.

Ad Dio 2019.10.07. 19:25:55

@G. Nagy László:

Biztos hogy kellő mélységben ismered az egyház szakember gárdáját ahhoz, hogy általánosíts és negatív színben tüntesd fel az egész bandát? Ismered a teológiai felsőoktatás tanrendjét? Tudod mennyi pszichológiát tanul egy katolikus lelkipásztor/katekéta?

G. Nagy László 2019.10.07. 19:38:28

@Ad Dio:

1. Nem egy egész bandát kívánok negatív színben feltüntetni, sokkal inkább az érintettet szeretném kiemelni egy látványosan negatív színű közegből.

2. Ferenc pápa még tanított is pszichológiát. Még sincs halvány fogalma sem az egészről.

Ad Dio 2019.10.07. 19:43:20

@G. Nagy László:

Akkor jó. Értettem. Látványosan negatívak vagyunk. Kérek engedélyt meghunyászkodni.

:-)

Laci, ez a tempó szerinted vezet valahová?

G. Nagy László 2019.10.07. 19:45:47

@Ad Dio: Az a helyzet, hogy még ezzel a kifejezetten értelmes pszichológus csajjal is vannak gondok. Lenyom egy másfél órás előadást értelmesen, beleköthetetlenül, majd az utolsó tíz percben, amikor a kamaszok problémája kapcsán említésre kerül a szex és a pornó, nála is azonnal előjön a kognitív disszonancia. Ütközik a tudomány és a vallás - s ő készséggel ferdíti a tudományt a valláshoz. Szerencsére a kamasznevelés többi eleme nem sérti a bigott ortodoxiát, így ezzel együtt is értéket tud adni.

G. Nagy László 2019.10.07. 19:51:09

@Ad Dio: Nem vagy negatív. Kifejezetten értelmesnek és nyitottnak gondollak.

Nézd, az ember azt piszkálja, amihez van köze, amiben lát reményt. Az iszlám már alapjaiban is annyira reménytelen, hogy nincs is hová javítani. A kereszténység jézusi alapjai tökéletesek. Egyszerűen fáj a szívem a sok szarság miatt, amit az évszázadok ráhordtak.

Ad Dio 2019.10.07. 19:51:19

@G. Nagy László:

" a kamaszok problémája kapcsán említésre kerül a szex és a pornó, nála is azonnal előjön a kognitív disszonancia. Ütközik a tudomány és a vallás - s ő készséggel ferdíti a tudományt a valláshoz. "

Amennyiben?

Visceroid 2019.10.07. 20:05:52

Kamaszkorban mi van? Suli, tanulás, most már Obránisztánban talán munka is. Persze kultúrafüggő. Roma polgártársainknál ugye ilyenkor történik a családalapítás. A lányoknál ilyenkor indul be a párkeresés, versengenek az idősebb, pénzesebb hímek után, akik majd eltartják őket. A csóróbb korabeli fiúknak meg marad az álmodozás és a meló.

G. Nagy László 2019.10.07. 20:24:57

@Ad Dio: Előad egy olyan sztorit, melyben egy sorozatgyilkost a pornófüggősége tereli erre az útra... Vicces.

www.youtube.com/watch?v=I7vmXRl74sA

(1.26 táján)

Arról beszél, hogy a kamaszt nem terheli felelősség a vágyai miatt (igaz), csak azért, hogy mit kezd azokkal (diszkréten nem mond semmi konkrétumot, de arra utal, hogy e vágyak bármiféle kielégítése bűnös dolog.) Tragikus.

Ad Dio 2019.10.07. 21:30:23

@G. Nagy László:

"Előad egy olyan sztorit, melyben egy sorozatgyilkost a pornófüggősége tereli erre az útra... Vicces."

Nem tudom melyik esetre gondolt, de itt van Grant Amato ügye (a családját hentelte le, miután előbb lenyúlt tőlük egy kis pénzmagot - pornóra). A pornófüggés pont úgy működik, mint bármelyik másik függőség. Rombolja a személyiséget, kihat a kapcsolatokra, a teljesítményre, izolálja az egot stb. Ez mostanára már szerencsére közhelyes ténynek számít a tudományban.

"Arról beszél, hogy a kamaszt nem terheli felelősség a vágyai miatt (igaz), csak azért, hogy mit kezd azokkal (diszkréten nem mond semmi konkrétumot, de arra utal, hogy e vágyak bármiféle kielégítése bűnös dolog.) Tragikus."

Ha nem mond semmit, akkor Te miből következteted ki a ki nem mondott véleményét?

G. Nagy László 2019.10.07. 22:16:58

@Ad Dio:

"Ha nem mond semmit, akkor Te miből következteted ki a ki nem mondott véleményét?"

Utal rá, abba az irányba tereli a gondolatot. Olcsó kommunikációs trükk, hallgass bele!

"A pornófüggés pont úgy működik, mint bármelyik másik függőség. Rombolja a személyiséget, kihat a kapcsolatokra, a teljesítményre, izolálja az egot stb. Ez mostanára már szerencsére közhelyes ténynek számít a tudományban."

Persze persze. Jómagam szexfüggő vagyok, pókerfüggő, kólafüggő, zenefüggő és még sorolhatnám. Egyik sem rombolja a személyiségemet, egyik sem visz bűnös utakra, pláne nem tesz sorozatgyilkossá. Ezek rosszindulatú csúsztatások. Olyan, mintha piros dzsekiben mennél bankot rabolni, s én összefüggést keresnék a kabát színe és a tett között. Vicces.

Almandin 2019.10.07. 22:52:47

@p.a: A régi társadalmakban kamaszkor se nagyon volt. Gyerekkor és felnőttkor volt, átmenet meg szinte semmi. Biológiai szempontból volt, de lelkileg egész másképp zajlott a folyamat, mint a modern társadalmakban. A serdülőkor pszichológiájával csak a huszadik század elejétől foglalkoznak, előtte a dolgozó osztályokban gyerekkortól belenőttek a munkába, kb. 15 éves kortól felefelé felnőtt munkát végeztek. A pubertás után pár évvel már házasodtak, gyerekeik lettek.
www.koloknet.hu/csalad/eletszakaszok/kamasz/eletkori-jellemzok-13-18-eves-korban/

Almandin 2019.10.07. 23:10:37

Az elengedés ponthoz a következőt fűzném hozzá: én azt látom, hogy azoknak a szülőknek van ezzel problémájuk, akik vagy generalizált szorongással küzdenek, amit kivetítenek a gyerekükre, vagy ú.n. nárcisztikus szülők (az az igény, ami a plüssmaciként való dédelgetésre vonatkozik, a nárcisztikus szülő gyerekkorból eredő szeretetvágyának pótlására szolgáló igény). Én azt látom, hogy a beletörődésen és a viszályon kívül gyakori forgatókönyv felnőve a messzire költözés és a szülőkkel való kapcsolat akár teljes megszakítása.
Jól látod, hogy a konzervatívoknál gyakori, hogy a kamaszkort nehezen viselik, mert az ő ideájuk a tekintélyelv, az akár felnőtt korban is engedelmes gyerek. Saját fülemmel hallottam konzervatív katolikus ismerősömtől, hogy kiakadt azon, hogy a felnőtt, közel 40 éves lánya már nem akar mindenben engedelmeskedni neki. Azt mondtam neki erre, hogy a lánya már felnőtt, nem köteles engedelmeskedni neki. A válasza az volt, hogy "most kezdi, de hát kamaszkorában se lázadt!". Totál ledöbbentem, bár nem lepett meg, a lánya a középkorúság közepén is egy megfelelési kényszeres, mindig jól nevelt, fegyelmezett, jólöltözött, tanult, minden nap főző, mintaháziasszonyságra törekvő nő. Sejtettem, hogy azért ilyen, mert a család már korán betörte. Ilyen családokban csak a jókisfiú-jókislány szerepkör elfogadható, simán el tudom képzelni, hogy még napjainkban is kitagadják azokat, akik nem ilyenek.
Vicces poszt, meg a nyelvezete se a legcizelláltabb, de szenzációs, tökéletesen leírja a jelenséget:
modoros.blog.hu/2010/12/12/az_eminens_kislany

szkornat 2019.10.08. 07:52:16

@p.a:
A régi, nagycsaládos modell a mai társadalomtól gyökeresen eltért abban, hogy ott az értékek átadása a felnőttek révén történt. Nem kellett egy gyereket "meggyőzni" arról, hogy kit kövessen. A második világháború nyomán (a nők tömeges munkába állásával és a nagycsaládok széthullásával) a gyerekek szinte a születésüktől fogva egész nap kortársak között vannak, ahol nagyon kevés a felnőtt. A gyerekek érzelmi szükségleteit ők nem tudják kielégíteni, így a gyerekek ezt egymás között keresik, egymáshoz kötődnek. Az a gond, hogy a kortársak érzelmileg fejletlenek, így nem tudják megadni azt, amit egy érett személyiség szeretete nyújthatna, ezért a gyerekeknek folyamatosan kielégítetlen kötődési éhségük van. (Kicsiként ezért ácsingóznak az állandó figyelemért. Kamaszként ezért akarnak állandóan együtt lenni, még a virtuális térben is.) A mai társadalomban nagy erőfeszítést (figyelmet, törődést, együttérzést, rugalmasságot) igényel a szülők részéről, hogy ennek „ellentartsanak” és megmaradjanak olyannak, akikre a gyerekeik felnéznek és akikre hallgatnak. Egy gyereket (főleg egy kamaszt) nem lehet erővel nevelni. A gyerekeink pontosan annyit tesznek meg nekünk (a kedvünkért), amennyire kötődnek hozzánk. De ha megtartottuk vagy visszaszereztük ezt a kötődést, és a posztban nagyon jól összefoglalt szempontok között lavírozunk, akkor a kamasz gyerekek nagyon jó fejek és együttműködők, akikkel nagyszerű dolog a közös élet.

szkornat 2019.10.08. 08:06:27

A környezetemet figyelve nagyon sokan még ott bukják el a dolgot, hogy nem elég hitelesek a kamasz gyerekeik szemében. Gyereket ugyanis mindig példával nevelünk, a szavak sokkal kevesebbet nyomnak a latban, egy tinédzserről pedig egyenesen leperegnek, sőt a szívük mélyén felháborodnak a képmutatástól. Mit papolnak a gyerekeiknek? Sérelmezik, hogy egész nap a kütyükkel vannak elfoglalva, rendetlenek, nem hajlandóak erőfeszítéseket tenni, nem tanulnak, ellógják az edzéseket, semmi nem érdekli őket, gyorséttermi kaját hajlandóak csak megenni. Miközben a szülők azon igyekeznek, hogy valahogy túléljék a munkanapot, ócsárolják annak kibírhatatlan viszonyait, nem beszélnek idegen nyelven és nem is akarnak megtanulni, egyáltalán nem képezik magukat, hazatérve egész nap a TV-t nézik vagy ugyanúgy játszanak a gépen, ha rászánják magukat valami mozgásra, az két hétig tart, önfegyelem nélkül öntenek magukba bármilyen ételt, véletlenül sem vesznek a kezükbe könyvet. A kamasz gyerekeik felé pedig csak annyi érvük van, hogy annak azért kell ezt vagy azt csinálni, mert ők azt mondják és jót akarnak neki. Miért maguknak nem?

G. Nagy László 2019.10.08. 08:16:51

@szkornat:

"A környezetemet figyelve nagyon sokan még ott bukják el a dolgot, hogy nem elég hitelesek a kamasz gyerekeik szemében. Gyereket ugyanis mindig példával nevelünk, a szavak sokkal kevesebbet nyomnak a latban, egy tinédzserről pedig egyenesen leperegnek, sőt a szívük mélyén felháborodnak a képmutatástól."

Ezt a teljes hozzászólást akár én magam is írhattam volna.

"A kamasz gyerekeik felé pedig csak annyi érvük van, hogy annak azért kell ezt vagy azt csinálni, mert ők azt mondják és jót akarnak neki. Miért maguknak nem?"

Pontosan ez a lényeg. (Azzal együtt, hogy sok esetben még a hiteles és jó példa is kevés ahhoz, hogy a kamaszban követőre leljen. No de ez volna a minimum...)

Scott Tenorman Must Die 2019.10.08. 09:52:48

@G. Nagy László: a pszichológia az ego-val foglalkozik, egy pap pedig nem. miért baj az, hogyha nem érdekli?

G. Nagy László 2019.10.08. 11:14:42

@Scott Tenorman Must Die:

Szerinted egy papnak mi más feladata van azon kívül, hogy a hívek lelki egészségét javítsa? Szerintem semmi egyéb. Ezt pedig bitang nehéz mutatvány a pszichológiát figyelmen kívül hagyva.

szkornat 2019.10.08. 11:14:46

@Scott Tenorman Must Die:
Nyilván úgy önmagában nem baj (értsd: nem kötelező). Te most arra próbálsz utalni, hogy a pap hivatása az önfeladást (így az ego nélküliséget) elősegíteni, ami hasonló célkitűzés, mint a keleti filozófiáknál. Miért foglalkozna azzal, amit a hívekkel maguk mögött akar hagyatni?
Viszont az a gond, hogy amíg az ego egy éretlen gyümölcs, addig nem fog lehullani a fáról. Rengeteg értést, figyelmet igényel és lehetőleg a férgeket, kártékony környezeti hatásokat is szabályozni kell körülötte (pszichológia), különben féléretten elpusztul. Jelenleg pedig a paphoz forduló emberek 99%-a ilyesmivel küzd és benne bízva, tőle várnak valamiféle útmutatást.

Almandin 2019.10.08. 11:58:36

@szkornat: Hozzászólásod mutatja, hogy komoly hiányosságaid vannak a társadalomtörténeti ismeretek terén.
Egyrészt a nagycsaládi rendszer nem volt mindenhol elterjedt a múltban sem. A parasztgyerekek se töltöttek túl sok időt az anyjukkal. Nem volt ritka, hogy ha elmentek aratni, a kisgyerekeket a nagyobbak gondjaira bízták. Sok gyerek libapásztorkodott egyedül és társakkal a mezőn akár már 4-5 évesen. A felsőbb osztályok gyermekeit gyakran bentlakásos iskolákban neveltették.
Az is tévhit, hogy a nők tömegesen csak a második világháború után álltak munkába. Nos, a középosztály asszonyai igen. De a parasztoknál is a nők is dolgoztak a földeken, nemcsak a háztartásban. A munkásosztályban a 19. sz.-ban és a 20. sz. elején is a nők többsége vagy gyárakban dolgozott, vagy háztartási alkalmazott volt. Vagy mosónő volt, mint József Attila anyukája.
Másrészt a kamaszok maguktól is keresik a korosztályuk társaságát, ilyenkor pont az a természetes, hogy valaki kezd távolodni a családjától. Épp az a nem egészséges, ha a szüleitől várja a kötődési igény kielégítését. Ilyen is lehet, de ez később üt vissza. Sajnos sok szülő örül neki, ha a serdülő inkább vele szeret lenni, és nem nagyon akar leválni, de ez valójában személyiségfejlődési probléma jele lehet. Az ilyen szülők valójában kényelmesek. Örülnek annak, hogy nem kell csatározni a kamasszal, nem kell izgulni, hogy mit csinál a buliban, csak ezekből lesznek nagyon gyakran a leválni képtelen, akár párkapcsolatot létesíteni se képes 30-40 évesek.

MEDVE1978 2019.10.08. 13:07:03

Édesapám mindig azt mondja, hogy a kamaszkor múló állapot, eléggé gáz, de szerencsére a gyerek túllép rajta. A saját kamaszkoromra sem emlékszem jó érzéssel. Nem tudom, hogy az embereknek hogyan marad meg ez az időszak, de én a pazarlás és a butaság éveiként emlékszem erre, főként a középiskolára. Emlékeim szerint csak úgy éltem a vakvilágba, de még igencsak gyerek módjára. Tanultam, illetve szerepjátékoztam a barátaimmal. Érdekeltek olyan dolgok is, amelyek a többieket nem (történelem, világrend, politika) és nem is tudtam senkivel beszélgetni erről. A kortársaim, osztálytársaim többsége nem foglalkozott ezzel, így visszaemlékezve trendkövető, divatbolond idióták voltak. Valahogy ez nekem mindig kimaradt, amikor a Bonanza Banzai-t, Guns'n Rosest, Metallicát, Soundgardent, Nirvanat stb. kellett volna hallgatni, mert mindenki olyan pólóba jött be, akkor én nem szerettem ezeket. Egyszerűen taszított az, hogy ennyire rá vannak kattanva ezekre a dolgokra, valószínűleg nem értékrend miatt, hanem mert a csajoknak ez jön be vagy idomulnak a tömegízléshez. A csajok közül gyakorlatilag mindenki azt képzelte, hogy ő egy kis királynő és ha hasonlítottál éppen valami sztereotípiára (focistára, sztárra), akkor rögtön jó pasi lettél. Konkrétan volt olyan lány, aki azt mondta, hogy tök szimpatikus vagyok, szereti a humoromat, jól lehet velem beszélgetni, de azért nem akar tőlem semmit, mert van rajtam 5-10 kiló felesleg.
Szóval borzasztó volt na. A sok jó tanár mellett a sok hülye, aki aljasan keresztbe tett vagy szivatott, ahol tudott. A felsőoktatás és a felnőttkor ehhez képest kiszabadulás volt.

Érdekes kérdés, hogy az ember tanulhat-e a saját kamaszkora hibáiból és a szülei érzett hibáiból, hogy máshogy csinálja a gyerekeinél. Igyekszem, de nem biztos, hogy meg tudom tenni. Az én szüleim szorosan fogtak egészen felnőttkoromig, valószínűleg ez is keresztbe tett, tehát én megpróbálok lazább lenni a saját kölykeimnél.

Az önállósághoz kapcsolódik az, amit én a saját bőrömön tanultam meg: a gyereknek minél hamarabb meg kell tanítani azt, hogy priorizáljon. Amikor én voltam tinédzser, akkor is olyan mennyiségű információt öntöttek rám - annyi mindent kellett volna megtanulnom, ami ha nem priorizálok, az a gyerek- és tinédzserkorom elvesztését jelentette volna. Nőismerősemet olyan erősen fogták a szülei, hogy ő meg is szenvedte ezt, 40 éves kora körül is hiánya van abban, hogy a fiatal korában nem tombolta ki magát, hanem otthon tanult, mert az volt az elvárás, hogy kitűnő legyen.

Scott Tenorman Must Die 2019.10.08. 14:01:17

@G. Nagy László: szerintem tévedsz. egy papnak nem a lelki egészség biztosítása a legfontosabb feladata, hanem az, h segítse a hívőt az üdvösségre való jutásban. a kettő között óriási a különbség.

Scott Tenorman Must Die 2019.10.08. 14:02:44

@szkornat: éppen ez az, az elpusztulást egy hívő ember nem érzi rossznak.

szkornat 2019.10.08. 14:06:35

@Almandin:
Nos, köszönöm… JJ
Akkor egy kicsit árnyaltabban fejtem ki, amit röviden összesűrítettem. Igen, igazad van, régen is sokat dolgoztak a szülők, régen is „nevelték” egymást a gyerekek a nagycsaládokban, egyet értek a hozott példákkal. Viszont nem volt kérdéses, hogy az élet alapvető játékszabályait és a mindent átitató kultúrát az előző generáció(k)tól vették át, tehát a felnőttek világára orientálódtak. Nyilván ebben az is nagy szerepet játszott, hogy a korábbi társadalmak tagjai individuumként kevésbé képviselhették magukat. Mindenki lehetőségeit, kimondott vagy kimondatlan életszabályait meghatározta az, hogy hova született, mi a családi funkciója. A társadalmak úgy épültek fel, hogy mindenféle tudás és tapasztalat hagyományozása generációról generációra történt, tehát ha egy gyerek (vagy kamasz) valamit tanulni akart, akkor a nála idősebb felnőttektől kellett ellesnie. A szabadidős programok (ha lehettek ilyenek) egységesen az egész családot érintették, a család egésze integrálódott be szervesen a társadalomba. (Gondolj bele, miként működött egy átlagos falu.) Ennek nyomán kérdéses sem volt, hogy egy gyerek szót fogad egy átlagos felnőttnek, mert más elképzelhetetlen volt.

Változatlanul fenntartom, hogy arányaiban a második világháború után sokkal több gyerek kerül olyan helyzetbe, ahol egész nap jóval kevesebb felnőttel való kapcsolódási lehetősége van. (Régen ott voltak a nagyszülők, nagynénik, egyéb rokonok, sokszor egyéni vagy kiscsoportos oktatás - aki gazdag volt, annak magántanár, egyébként pedig a kis létszámú iskolák, amelyek csak délelőtt tartottak - nagyobb kollégiumokban a velük lakó nevelők, nagy hangsúlyú mentorok, aki korán dolgozni ment, azt pedig végig felnőttek vették körül.) Most egy gyerek már nagyon sokszor fél- egyéves korától gyerekcsoportokban találja magát reggeltől estig, ahol az egyetlen (esetleg kettő) felnőttre húsz-harminc-negyven gyerek jut. Egyszerűen nincs körülöttük felnőtt példa, nincs, akire felnézhetnének, nincs, akitől személyesebb útmutatót kapnának, ezért kénytelenek egymást nevelni, ez pedig mindig pusztítóvá válik. (Az állatvilágban is ez a helyzet. Ahol az orvvadászok kilőtték az elefántanyákat és a fiatalok csoportokba verődve, együtt éltek túl, ezek a fiatal egyedek erősen támadóvá és agresszívvá váltak. Nem tudták őket megfékezni, egyszerűen le kellett őket lőni. Az emberek esetén gyönyörűen leírja ezt a folyamatot Golding A legyek ura könyvében.) Ilyen helyzetben mindenki enyhe hospitalizációt szenved el. Megszűnt a hagyományos átadási vonal. Kérész életű, kortárs példaképek, ikonok, influenszerek terelgetése között hiszi azt az újabb generációk általános tagja, hogy neki egy felnőtt ne magyarázzon.

Azt hiszem, a kötődés szót eléggé félreértelmezted. Szó sincs majomszeretetről vagy magához láncolásról. Szülői szempontból azt jelenti, hogy a gyerekért valaki felelősséget vállal és mindent megtesz, hogy a fejlődéséhez szükséges támogatást megkapja. Ott van, rá lehet támaszkodni, ha a gyerek akar, de akkor a legboldogabb, ha egyre jobban mennek a kamasz dolgai egyedül is. Azzal valószínűleg egyet értünk, hogy a gyereknek minden életszakaszban az szolgálja az érdekeit, ha a kereteinek megfelelően önálló, adott mértékben dönthet és ezért vállalja a felelősséget. Miután ez kezdettől fogva fokozatos, kamaszként már kialakul a saját iránytűje, így nyugodtan csinálja a dolgait (amibe nem akarsz különösebben beleavatkozni) és úgy kapcsolódik, hogy elmondja, ha valami rossz vagy megkérdezi, hogy adott helyzetben mit tanácsolsz.

G. Nagy László 2019.10.08. 14:16:06

@Scott Tenorman Must Die:

"egy papnak nem a lelki egészség biztosítása a legfontosabb feladata, hanem az, h segítse a hívőt az üdvösségre való jutásban. a kettő között óriási a különbség."

Ez izgalmas. Kifejtenéd? Vagy legalább mondanál egy-két példát? Bevallom, hogy a legmerészebb fantáziával sem tudok elképzelni olyat, ami az üdvösséget szolgálná, de a lelki egészséget nem. De bízom benned...

szkornat 2019.10.08. 14:18:51

@G. Nagy László:
"Azzal együtt, hogy sok esetben még a hiteles és jó példa is kevés ahhoz, hogy a kamaszban követőre leljen."

Arról nem is beszélve, hogy az egész nevelősdi leginkább valamiféle próba esztergáláshoz hasonlít. Ugyanaz az alom, ugyanazok az elvek, ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindenkire, mégis ugyanolyan "késbeállítás" az egyiket alig karcolja meg, míg a másiknál két centit is leszed.

Scott Tenorman Must Die 2019.10.08. 14:34:51

@G. Nagy László: egy hívő nem evilági dimenzióban gondolkodik. hanem a halál utáni élet minősége az, amit fontosabb számára. a halál nem a cél hanem egy állomás a célig.

szkornat 2019.10.08. 14:38:06

@Scott Tenorman Must Die:
Az elpusztulást én úgy értelmeztem, hogy a személyiségében hordozott pszichológiai nehézségek olyan szinten lekötik, hogy a valódi önátadásnak a közelébe sem juthat. A hívők legnagyobb részére ez áll fenn, mert ők igazából a lelkiismeretük megnyugtatása, a körülöttük lévő közösség nyomása, vagy egyfajta megszokott állandóság miatt tipikus "hétvégi" vagy "látszat" hívők. Igaz, hogy a papok és lelkészek nagy része (akikkel én találkoztam), szintén látszat pásztornak nevezhető. Pont az igazi önátadás hiányzik belőlük, ezért inkább jobb-rosszabb iparosok. (Nem sérteni akarok, hanem a plasztikusabb megfogalmazás miatt írom így.) Az üdvösségre (teljes önátadás) való jutásban való segédkezés pedig csak úgy lehet hiteles, ha az a másik mestere ennek. Szerencsére van ilyenre is példa, ők mágnesként vonzzák az embereket, de elég ritka az egyházakon belül. A pap-iparosoknak pedig marad az, hogy legalább ismerjék meg az emberi psziché működését és legjobb tudásuk szerint támogassák abban a nyájat, hogy jobb emberré váljanak.

Ad Dio 2019.10.08. 15:23:26

@G. Nagy László:

"Persze persze. Jómagam szexfüggő vagyok, pókerfüggő, kólafüggő, zenefüggő és még sorolhatnám. Egyik sem rombolja a személyiségemet, egyik sem visz bűnös utakra, pláne nem tesz sorozatgyilkossá. Ezek rosszindulatú csúsztatások. Olyan, mintha piros dzsekiben mennél bankot rabolni, s én összefüggést keresnék a kabát színe és a tett között. Vicces."

Nem. Sajnos egyáltalán nem az. Minden mérvadó szakmai fórum mentális betegségként kezeli a pornó függést (elválasztva és megkülönböztetve azt a szex függéstől). Egy wiki linket raktam be, de ha érdekel téma, onnan el tudsz indulni.

en.wikipedia.org/wiki/Pornography_addiction

Ne haragudj, hogy emlékeztetlek erre, de Te szakmaiságot kérsz számon Pécsi Ritán, de számomra úgy tűnik, hogy Te nem vagy tisztában a szakmai alapokkal.

"Utal rá, abba az irányba tereli a gondolatot. Olcsó kommunikációs trükk, hallgass bele!"

Hallottam már nem is egyszer. Épp ezért nem értem amire utalsz. Pontosan mikor és hol utal arra, hogy a vágyak megélése kivétel nélkül bűnös dolog volna?

Ad Dio 2019.10.08. 15:36:06

@Almandin:

"A régi társadalmakban kamaszkor se nagyon volt. Gyerekkor és felnőttkor volt, átmenet meg szinte semmi. Biológiai szempontból volt, de lelkileg egész másképp zajlott a folyamat, mint a modern társadalmakban. "

Ez egy bonyolult kérdés. Volt, azért kamaszkor, de az biztos, hogy nem olyan intenzíven, mint ma. És az, hogy ma ilyen intenzív a kamaszkor, az mindent egybevetve szerintem pozitív fejlemény. Még akkor is, ha magasról esni is nagyobbat lehet meg ütni is.

Ha a saját kamaszkoromra gondolok, az kicsit olyan volt, mint mikor megy az ember gondtalanul a kis autójával, és hirtelen eléri a turbofeltöltő nyitási küszöbét. A turbo betült, a motor felpörög és ami addig békés kis poroszkálás volt, az egyszerre merő ámokfutássá válik. Az ember csak szédül bele, hogy mire képes. Durva na. Idő kell mire úrrá lesz az ember a szédülésén, és az egész élet dolgot újra a saját kezébe veszi. Évek. Az én trükköm egyébként az volt, hogy 1000 dolgot csináltam. Mindent. Is. Lekötöttem az újonnan támadt energiáimat. Menő volt. Szívesen gondolok vissza rá. Még akkor is, ha néha... khm... az új lendületemmel el-elkaszáltam egy-két ártatlan járókelőt- szó szerint és átvitt értelemben is :-).

A pszichológia szerint ez a dolog megint csak a dopamin-háztartással van összefüggésben. A sok új információ és élmény hatására felpörög bennünk a termelődése és ez egy új tudatállapotot eredményez. Picit mind dopamin-függőkké válunk. Ki jobban, ki kevésbé. Ne túlzás azt állítani, hogy más tudatállapotra jutunk. Nagyon intenzív időszak.

Ennek az ellentéte a középkorú krízis, de az másik mese.

G. Nagy László 2019.10.08. 16:02:11

@Scott Tenorman Must Die:

"egy hívő nem evilági dimenzióban gondolkodik. hanem a halál utáni élet minősége az, amit fontosabb számára. a halál nem a cél hanem egy állomás a célig."

Ez azt jelenti, hogy a papnak az a feladata, hogy hozzásegítse a híveket a halálhoz? Nyilván nem. Vagyis valamiért megkerülted a választ.

Megismétlem:

"egy papnak nem a lelki egészség biztosítása a legfontosabb feladata, hanem az, h segítse a hívőt az üdvösségre való jutásban. a kettő között óriási a különbség."

Ez izgalmas. Kifejtenéd? Vagy legalább mondanál egy-két példát? Bevallom, hogy a legmerészebb fantáziával sem tudok elképzelni olyat, ami az üdvösséget szolgálná, de a lelki egészséget nem. De bízom benned...

G. Nagy László 2019.10.08. 16:08:50

@szkornat:

"Az üdvösségre (teljes önátadás) való jutásban való segédkezés pedig csak úgy lehet hiteles, ha az a másik mestere ennek. Szerencsére van ilyenre is példa, ők mágnesként vonzzák az embereket, de elég ritka az egyházakon belül. A pap-iparosoknak pedig marad az, hogy legalább ismerjék meg az emberi psziché működését és legjobb tudásuk szerint támogassák abban a nyájat, hogy jobb emberré váljanak."

Most te is úgy kommunikálsz, mintha ez két külön út volna. Az egyik Letenye, a másik Záhony felé. A valóság nem ez. Minden egy irányba mutat, mégpedig felfelé, a tudati skála egyre magasabb szintjei felé. Sosem fogod megtapasztalni a spiritualitást, a megvilágosodást, a teljes önátadást, az egyesülést a Mindenvalóval, ha menet közben nem válsz kiegyensúlyozott, boldog, szorongásmentes emberré.

G. Nagy László 2019.10.08. 16:20:29

@Ad Dio:

"Hallottam már nem is egyszer. Épp ezért nem értem amire utalsz. Pontosan mikor és hol utal arra, hogy a vágyak megélése kivétel nélkül bűnös dolog volna?"

Ez most megint egy kommunikációs trükk. Belefűzted azt, hogy "kivétel nélkül". Ez teljesen felesleges, csak arra jó, utólag kötekedni lehessen.

Pécsi Rita arról beszél, hogy nem bűn a kamasz fiú brutális szexuális vágya, de az már csak rajta múlik, hogy mit kezd vele. Majd előadja a pornófüggő sorozatgyilkos esetét... Ez Tóth Tihamér szintű mocsokság. Egy kamasz számára a legjobb instrukció az, hogy annyit matyizzon, amennyit csak akar, de ne oly sokat, hogy az a csajozás rovására menjen. Az nem megoldás, hogy sötét fellegekkel keretezett balladai homályban hagyom a kérdést, miközben minden másról szájbarágósan beszámolok.

"Minden mérvadó szakmai fórum mentális betegségként kezeli a pornó függést"

Én is azt olvastam, hogy 92-96%-ban sorozatgyilkossá válnak.

Ad Dio 2019.10.08. 16:36:22

@G. Nagy László:

"Ez most megint egy kommunikációs trükk. Belefűzted azt, hogy "kivétel nélkül". Ez teljesen felesleges, csak arra jó, utólag kötekedni lehessen."

Kötekszik a fene. Ezt írtad:

"(diszkréten nem mond semmi konkrétumot, de arra utal, hogy e vágyak bármiféle kielégítése bűnös dolog.) Tragikus."

Ad Dio 2019.10.08. 16:46:40

@G. Nagy László:

"Majd előadja a pornófüggő sorozatgyilkos esetét... Ez Tóth Tihamér szintű mocsokság. Egy kamasz számára a legjobb instrukció az, hogy annyit matyizzon, amennyit csak akar, de ne oly sokat, hogy az a csajozás rovására menjen. Az nem megoldás, hogy sötét fellegekkel keretezett balladai homályban hagyom a kérdést, miközben minden másról szájbarágósan beszámolok."

Aham... ezek szerint a jótanács az alkohollal kapcsolatban az, hogy igyon amennyit csak bír. A drogokkal kapcsolatban, hogy üsse csak ki magát annyiszor ahányszor csak bírja...

Hát Laci, az addiktológia nem osztja a véleményedet. Nem, nem az a jó tanács egy kamasznak, hogy matyizzon nyakló nélkül, hanem az, amit Pécsi Rita mond: élje meg a szexualitását felelősen, okosan.

""Minden mérvadó szakmai fórum mentális betegségként kezeli a pornó függést"

Én is azt olvastam, hogy 92-96%-ban sorozatgyilkossá válnak."

Khm... valaki tényleg lehet, hogy kötekedni próbál, de kétlem hogy én lennék az :-P. Az alkoholisták sem válnak egytől egyig bűnözővé, de van összefüggés a bűnözés és az alkoholizmus között. Ahogy az idézett esetben a sorozatgyilkosság és a pornó függés között is volt. Az addikciók veszélyes dolgok. A szabad személyiséget romboló tényezők. Az addikció nem merev kategória, a határa a gyengétől az egészen megnyomorítóig tered. De már a gyengére is érvényes, hogy értékválságot okoz. Mielőtt mindezt vitatni kezdenéd, kérlek olvass utána a dolognak. Nem a kisujjamból szívom :-/...

G. Nagy László 2019.10.08. 17:26:45

@Ad Dio:

"Aham... ezek szerint a jótanács az alkohollal kapcsolatban az, hogy igyon amennyit csak bír. A drogokkal kapcsolatban, hogy üsse csak ki magát annyiszor ahányszor csak bírja..."

Ezt nem is értem. Teljesen hibás analógia. A szex alapszükséglet. az isteni terv része, ha úgy tetszik. A drog és az alkohol nem az.

Sokkal jobb példa lett volna egy súlyproblémákkal küzdő embert felhozni. Neki is oda kell figyelnie, hogy mit és mennyit eszik, de egyik véglet sem optimum. Nem mondhatod neki, hogy koplaljon, hiszen a táplálkozás alapszükséglet, de azt se, hogy két pofára zabáljon. A katolikus mainstream - és Pécsi Rita is - ma még ott tart, hogy nem mondják ki: jót tesz a kamasznak, ha időnként recskázik egyet. Egyszerűen elengedhetetlen. Egy normális pap erre azt mondja, hogy nincs ebben semmi, olyan, mintha innánk egy pohár vizet. Pécsi Rita még nem tart itt.

"élje meg a szexualitását felelősen, okosan."

Ez mit jelent? Heti hány bohóckönnyeztetés fér bele?

"Az addikciók veszélyes dolgok."

Igaz. Nyilvánvalóan hallottunk, láttunk már olyat, hogy egy heroinfüggő bármire képes, csak hogy hozzájusson az anyaghoz. Itt azonban másról van szó. Tiszta sor, hogy a pornófüggésnek is megvannak a (jóval enyhébb) negatív következményei. A megoldás itt is a tudatosság és a mértékletesség. Az összes elemzés olyanokról beszél, hogy nő a válások száma, hogy kiszélesedik a vágyak spektruma, hogy erőszakosabbá válnak a férfiak... Én megértem, hogy van összefüggés a szirének éneke és a megbabonázott vízbe ugrás között. De éppen arról szól a tudatosság, hogy ne legyünk megbabonázhatóak.

Scott Tenorman Must Die 2019.10.08. 17:28:31

@G. Nagy László: nézd, te állítóttál valamit, én mondtam, h az nem felel meg a valóságnak. kértél indokot, megindokoltam. most meg értetlenkedsz.

én nem akarlak meggyőzni, higgyj amit akarsz, további szép napot!

G. Nagy László 2019.10.08. 17:35:55

@Scott Tenorman Must Die:

Ez most nem ego-harc. Nem az a célom, hogy hamut szórj a fejedre, megszaggasd a ruháidat és lehajtott fejjel azt mondd: igazad van. Ez a része nem dob fel. Két dolog viszont képes lenne tűzbe hozni:

1. Ha tudnál olyan példát mondani, amin elgondolkodhatnék. Ami által szélesedne a látóköröm.
2. Ha te magad képes lennél elgondolkodni azon, amit én írtam. Ezt is ajándéknak tekinteném.

Ez egy olyan elemi kérdés, amit felhoztál, amelyben nemigen létezik több igazság. Ha sikerül kideríteni, mi ez az igazság, csak gazdagodunk általa. (Két éve egy komplett könyvet szenteltem e dilemma kibontására. Abszolút jó témát hoztál fel.)

Ad Dio 2019.10.08. 17:50:13

@G. Nagy László:

"A katolikus mainstream - és Pécsi Rita is - ma még ott tart, hogy nem mondják ki: jót tesz a kamasznak, ha időnként recskázik egyet. Egyszerűen elengedhetetlen. Egy normális pap erre azt mondja, hogy nincs ebben semmi, olyan, mintha innánk egy pohár vizet. Pécsi Rita még nem tart itt."

Tart a francokat tart. Már az én kamaszkoromban sem tartott itt. Lehet hogy sohasem, csak a szereotipiák világában.

Az öreg (80+)-os gyóntatópapom azt mondta nekem anno a 90-es évek közepén, hogy fogjam fel úgy a szexuális vágyaimat, mint egy vadlovat, amit meg kell szelídíteni. Javasolt pár tök jó működő praktikus ötletet, biztatott, de azt is hozzátette, hogy ne essek kétségbe, ha nem megy. Senkinek sem megy mindig. Időnként meg fog bokrosodni a ló. De a jellemet a küzdelem teszi erőssé. Ma harmonikus és gazdag szexuális életem van, a Feleségemmel. Mindkettőnk számára kielégítő, szabad, játékos, emberi.

Laci! Ezt más máskor is megfigyeltem Veled kapcsolatban: amennyire nyitott vagy bizonyos irányokban, annyira előítéletes vagy bizonyos dolgokkal szemben.

G. Nagy László 2019.10.08. 18:26:18

@Ad Dio:

"fogjam fel úgy a szexuális vágyaimat, mint egy vadlovat, amit meg kell szelídíteni. Javasolt pár tök jó működő praktikus ötletet, biztatott, de azt is hozzátette, hogy ne essek kétségbe, ha nem megy."

Persze, van annak sportértéke, ha teszteljük, hány napig bírjuk ki. Kamaszkorában ezt majdnem mindenki kipróbálja. De ez max egy olyan játék, mint hogy hány kört tudsz futni a focipálya körül. Nincs benne több. Az én gyóntatópapom - amikor tizenévesen semmiféle bűn nem jutott eszembe, s benyögtem a matyizást - azt mondta, amit fent idéztem: rá se rántsak :) Talán ő volt a felvilágosult kivétel.

Ha van igazán kontraproduktív eleme a vallásnak, akkor a szexre aggatott ezernyi béklyó egészen biztosan az. Vannak pap barátaim, akik - nyilván név nélkül - elmesélik a gyóntatófülkében hallottakat. Szerintük általános jelenség, hogy szar a szex a katolikus házasságokban. Prüdéria, frigiditás, kibeszéletlenség. Pedig nem egy bonyolult mutatvány a dolog. Például az is a része a jó együttlétnek, hogy az ember ne teli zsákkal érkezzen. Csak ezt kurva nehéz a gyóntatófülkében útravalóként adni. Inkább marad a tíz miatyánk...

Almandin 2019.10.08. 20:52:31

@G. Nagy László: Nem lep meg, hogy a katolikus házasságok olyanok, amilyenek. Eleve a katolikus lányokat úgy nevelik, hogy "visszafogottak" legyenek. Ez nemcsak arra vonatkozik, hogy esküvőig nem lehet szex, hanem az erotika úgy ahogy van, nem illik egy vallásgyakorló nőhöz. Vagy abból is feladatot csinál (a férjet ki KELL elégíteni, mert ha nem, baj lesz). A vallásos nőknek nagyon ritkán van nőies kisugárzásuk, inkább olyan megbízható szürke egerek. A férfi, ha ilyet vesz el, hosszú távon kielégítetlen marad, mert ez a feleség inkább pótanya, mint társ, pláne ágybeli társ. Előbb-utóbb csalni kezdi a nőt szexisebb nőkkel, kivéve, ha ő is van akkora valláskárosult, hogy nem meri élvezni a szexet. De a fő a látszat fenntartása kifelé. Másik lehetőség, hogy a férfi eleve képmutató és direkt elvesz egy vallásos szendét, mert kell a cseléd és az, hogy lehessen reprezentálni a közösségben az istenes családi élettel. De többre nem tartja asszonyát és a nemi gerjedelmét is máshol vezeti le.

Ad Dio 2019.10.08. 23:05:25

@Almandin:

"A vallásos nőknek nagyon ritkán van nőies kisugárzásuk, inkább olyan megbízható szürke egerek. A férfi, ha ilyet vesz el, hosszú távon kielégítetlen marad, mert ez a feleség inkább pótanya, mint társ, pláne ágybeli társ."

Hu b+... van még sztereotip közhelyed? Ne kímélj... :-D

Ad Dio 2019.10.08. 23:07:27

@Almandin:

"De a fő a látszat fenntartása kifelé. Másik lehetőség, hogy a férfi eleve képmutató és direkt elvesz egy vallásos szendét, mert kell a cseléd és az, hogy lehessen reprezentálni a közösségben az istenes családi élettel. De többre nem tartja asszonyát és a nemi gerjedelmét is máshol vezeti le."

A röhögéstől nem olvastam végig, de látom akadt még :-DDD... Istenem... ki találja ki ezeket a bugyuta előítéleteket?

"Nemi gerjedelmét" ezt a szókapcsolatot külön is adom :-))).

Ad Dio 2019.10.08. 23:15:35

@G. Nagy László:

"Vannak pap barátaim, akik - nyilván név nélkül - elmesélik a gyóntatófülkében hallottakat. Szerintük általános jelenség, hogy szar a szex a katolikus házasságokban."

:-o

Most akkor ezt hogy kell elképzelni? Egyfelől van egy sommás véleményed a katolikus egyházról, miszerint "látványosan negatív színű közeg", ahol nyoma sincs semmiféle pszichológiai műveltségnek, a szexualitást megbéklyózzák, tabusítják, ahol a tagok sportként a tudományt a vallás felé hajlítgatják stb., ÁMDE Neked meg akad egy csomó katolikus pap barátod, akikkel a hívek meggyónt szexuális életéről beszélgettek, ami természetesen - a papok szerint - egybehangzóan szar.

:-D

Istenem... ez olyan szép...

szkornat 2019.10.09. 08:07:38

@G. Nagy László:
„Most te is úgy kommunikálsz, mintha ez két külön út volna. Az egyik Letenye, a másik Záhony felé. A valóság nem ez. Minden egy irányba mutat, mégpedig felfelé, a tudati skála egyre magasabb szintjei felé. Sosem fogod megtapasztalni a spiritualitást, a megvilágosodást, a teljes önátadást, az egyesülést a Mindenvalóval, ha menet közben nem válsz kiegyensúlyozott, boldog, szorongásmentes emberré.”

Igen, alapvetően én is ezt vallom, ezt tartom a népesség számára járhatónak. Viszont mindig is izgatta a fantáziám az a kis „különutas” megoldás, amit mindegyik vallás ismer. Szerintem erre utalt Must Die is, mert sok vallásos ember erre próbál hivatkozni. Az önátadásnak és az ősbizalomnak egy olyan, szinte gyermeki formája, amely a kételkedés legkisebb szikráját sem hordozza. Szerintem erre egy mai nyugati ember képtelen (annyira az egyéniség és az intellektus itatja át az egész kultúránkat), de a hívek és pásztoraik mégis azzal áltatják magukat, hogy ezt csinálják. Nevezhetjük egyfajta szent együgyűségnek is, ami magyarul jelzi a csökkent értelmi képeséget, de az abszolút egy pontra történő figyelést is. A keresztényeknél erről szól a „hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa”, de a „boldogok a lelki szegények, mert…” mondás is. Jézus is sokszor említi, hogy legyen a hited szerint. Erre jól rímel pl. a gurujóga a buddhistáknál, ahol olyan minőségű áldásban van részük, amennyire a mesterüket Buddhának tekintik. Rengeteg keleti tanmese szól arról, hogy a kevésbé értelmes tanulók a megvilágosodást úgy érik el, hogy a mesterük ésszel teljesen értelmetlen és kivitelezhetetlen feladatot ad nekik (ami sokszor fizikailag rettentően megterhelő is), de ők csinálják, mert ezt kapták, és amit a mester mond, az megkérdőjelezhetetlen. Nyilván emiatt utaltam Must Die-nek arra, hogy rendkívül ritka az olyan mester, aki valóban megvilágosodott, vagy hiteles, mert önmaga is teljes önátadásban él. Az egésznek a dinamikája az együgyűeknél hasonló lehet, mint a meditációban nagyon előre haladottaknál. Az önátadás teljes volta miatt megvalósul az, hogy az egyén az állandó belső párbeszédét felfüggeszti, és az adott pontra (Jézusra, Buddhára, Mesterre, Mindenvalóra) figyel csak, emiatt kialakul a belső csend állapota, ő pedig az igazi valóságban találja magát.

szkornat 2019.10.09. 08:41:47

@MEDVE1978:
Igen, a kamaszkor elég intenzíven fekete-fehér időszak a legtöbb ember életében, sokszor saját maguk is szenvednek az érzelmi hullámvasútozástól, nem csak a környezetük. Ha valaki nem tartozott a menők szűk csoportjába, akkor hajlamos volt elég negatívan megítélni önmagát és az idióta környezetét is.

„Érdekes kérdés, hogy az ember tanulhat-e a saját kamaszkora hibáiból és a szülei érzett hibáiból, hogy máshogy csinálja a gyerekeinél. Igyekszem, de nem biztos, hogy meg tudom tenni.”

Mai eszemmel és a mi családi vonalunkban a generációs mintázatokat lekövetve azt mondom, hogy amit a szüleinkben szimplán tagadtunk és elutasítottunk, azt általában saját magunkban is kifejlesztettük, tehát ugyanattól szenvednek a mi gyerekeink is. Ugyanis a negatív fókusz is koncentrált erőt és figyelmet jelent. Attól még, hogy ellenkező előjelű, ugyanúgy összpontosítja a figyelmet, tehát létrehozza, újra termeli saját magát. Viszont, ha valami nem tetszett a szüleink viselkedésében és stabilan megfogadtuk, hogy ezt másként csináljuk a gyerekeinknél, majd végig erre a másra fordítottuk a figyelmünket és az energiáinkat, tehát a pozitív célra fókuszáltunk, abban általában sikeresek vagyunk, és magunk mögött hagyjuk azokat a negatív generációs kódokat.

G. Nagy László 2019.10.09. 09:35:10

@szkornat:

"Az egésznek a dinamikája az együgyűeknél hasonló lehet, mint a meditációban nagyon előre haladottaknál. Az önátadás teljes volta miatt megvalósul az, hogy az egyén az állandó belső párbeszédét felfüggeszti, és az adott pontra (Jézusra, Buddhára, Mesterre, Mindenvalóra) figyel csak, emiatt kialakul a belső csend állapota, ő pedig az igazi valóságban találja magát."

Tökéletesen így látom magam is, valójában a teljes hozzászólásoddal szóról szóra egyetértek. A megvilágosodáshoz, legmagasabb tudati szintekhez kétféle úton lehet eljutni. Az egyik a szerzetesek "együgyű" útja - ez az extrém vonal -, akik lemondanak mindenről, csak hogy az Ég felé fordulhassanak. A másik a komplex életet élő ember útja, aki már mindent elért a földi pályán, s a Maslow-piramis tetejére érve a spiritualitást kezdi ostromolni. Mindkét út legitim. A vallások útja azonban - melyben közönséges földi halandókat kívánnak birkaként a lemondás, az önfeladás, az aszketizmus karámjába terelni, bűnként aposztrofálva az élet élvezetét - abszolút hibás. A megvilágosodás ugyanis olyan, mint a boldogság: nem lehet erővel kikényszeríteni.

Azt kell látni, hogy az önkéntes spiritualitás-keresés alapja - akár a szerzetesi, akár a milliárdosi attitűdből fakad - mindig a tökéletes lelki béke. Ezek az emberek pszichikailag rendben vannak. Egy pap javasolhatja bármelyik utat, de olyat nem, amelyik pszichikailag rombolja az egyént.

G. Nagy László 2019.10.09. 09:37:17

@szkornat: @MEDVE1978:

"Viszont, ha valami nem tetszett a szüleink viselkedésében és stabilan megfogadtuk, hogy ezt másként csináljuk a gyerekeinknél, majd végig erre a másra fordítottuk a figyelmünket és az energiáinkat, tehát a pozitív célra fókuszáltunk, abban általában sikeresek vagyunk, és magunk mögött hagyjuk azokat a negatív generációs kódokat."

Talán a legfontosabb küldetésünk az életben.