Szerintem komoly hibát követ el a Fidesz. A politikai marketing, a propaganda ugyanis csakis akkor lehet ütős, ha a választópolgár elhiszi, hogy van benne igazság. Hogy Karácsony mögött Gyurcsány áll - ezzel senki sem vitatkozik. Hogy MZP is a dollárbaloldal része - a napnál is világosabb. Hogy Brüsszel egy ócska sóhivatal - ez is messziről látszik. Viszont Magyar Pétert baloldali politikusnak beállítani, és a többi szánalmas ellenzéki bohóccal egy platformra helyezni - ezt nem érzem sem reálisnak, sem kommunikációs tekintetben hatásosnak. 2024 májusának elején halvány fogalmam sincs, mit ér el a Tisza Párt a közelgő EP-választáson. (Már csak azért sem, mert minden közvélemény-kutató mást és mást mér.) Azt pláne nem tudom, hogy mivé fejlődik mozgalma 2026-ig, s hogy mely politikai erőkkel kíván majd együttműködni. Sejtésem sincs, ki áll mögötte, ki szervezi, ki finanszírozza megmozdulásait, nagygyűléseit. Egyben azonban biztos vagyok: más, mint az eddigi messiás-jelöltek.

Magyar Pétert négy dolog különbözteti meg az ellenzék eddigi, tiszavirág-életű reményhozóitól. Az első és legfontosabb: a választópolgárokra tett hatása, mozgósító ereje. Egészen bizonyos, hogy jó pillanatban lépett színre, mert a semmiből jött, s most tömegek figyelmét élvezi. A Rhema Konferenciaközpontba szervezett vitaestre például már annak meghirdetésekor, egy hónapja elfogytak a 3.900 forintba kerülő jegyek, miközben a terem ezer főt is képes befogadni. A második különbség, hogy Magyar Péter kifejezetten intelligens. Ilyen figurát az ellenzéki oldalon az elmúlt 14 esztendő során nemigen láttunk, így most fáklyaként világít az eddigi ostoba jelöltek között. Szónokként a színpadon állva kissé színtelennek és gépiesnek hatott, de a pódiumbeszélgetés abszolút az ő terepe; ügyesen, felkészülten, talpraesetten kommunikál. Képes hozzászólni olyan társadalomfilozófiai, morált érintő, avagy külpolitikai kérdésekhez, melyek kapcsán a momentumos, DK-s, jobbikos politikusoknak lövésük sincsen. Még némi humora is van - ha egy kicsit dolgoznak rajta, akár karizmatikus vezető is válhat belőle. A harmadik, igen feltűnő eltérés, hogy ezúttal elsősorban az ellenzéki pártok vannak beszarva; Dobrevék különösen tartanak attól, hogy ők lesznek a legnagyobb vesztesei Magyar Péter színre lépésének. És végül a negyedik: az eddigi messiás-jelöltek mind kínos merevséggel adták elő a mainstream brüsszeli narratívát, függetlenül attól, hogy mit gondol a magyar választópolgár. Ezúttal gyökeresen más a helyzet. Egy Orbán 2.0 született, aki szinte egy az egyben a miniszterelnök gondolatait és programját képviseli - számomra ez az, ami igazán lényeges.

BRÜSSZEL

"Rengeteg olyan példát lehetne mondani a tagállamokban, amelyek nagyon durva jogállamisági sérelmet okoznak." Magyar Péter beszél Hollandiáról, ahol megszüntették a népszavazás intézményét, mert kétszer is olyan eredmény jött ki, amely nem tetszett a regnáló hatalomnak; Spanyolországról, ahol egyeseket politikai alapon zárnak börtönbe; Szlovákiáról, ahol brutális a korrupció, illetve azokról az országokról, ahol még alkotmánybíróság sincs. Tökéletesen ugyanazt vallja, mint a Fidesz, vagy mint jómagam: a jogállamiság kérdését nem kéne politikai furkósbotként használni, különösen úgy, hogy nyilvánvaló a kettős mérce: közel sem mindenkinek mernek nekimenni. "Én nem akarom ezt a garnitúrát védeni, csak azt mondom, hogy nem ez az Európai Uniónak a szerepe. És ahelyett, hogy a versenyképességével törődne (...), saját magát folyamatosan lábon lövi és mondvacsinált problémákkal foglalkozik. Ezért nem érdekel nagyjából senkit az Európai Unió."

SZUVERENITÁS

"Mi van akkor, ha az, aki ad kalácsot, az nem ad tanácsot? Tehát: gurulnak a dollárok, de nem tartozik a dollárokhoz semmilyen elvárás, semmilyen utasítás." Puzsér a magyar politikai ellenzék külföldi finanszírozására próbál elvi, ám igen gyermeteg javaslatot tenni, de Magyar Péter pontosan úgy válaszol, ahogyan erre kell: "Szerintem nem vagy annyira naiv, hogy bárki egy dollárt is ad bárhol a világon a két szép szemedért, hogy legyél nagy demokrata. Én nem hiszek az ilyenekben. Én nem hiszek az amerikai filantrópokban. Nem jöhet Magyarországra pártfinanszírozásra pénz." Bevallom: a beszélgetés ezen szakaszában kicsit megsajnáltam Puzsért, aki csaknem három órán át szerelmesen csüggött Magyar Péter minden szaván, és olyan elégedett egyetértéssel bólogatott mindvégig, hogy ilyet tőle az elmúlt húsz évben még sosem láttam. Korábban, amikor az EU jövőjéről volt szó, már kapott egy visszautasítást: az új messiás - vele szemben - nem hisz az Európai Egyesült Államokban, hanem pont ugyanúgy, mint Orbán, vagy mint e sorok gépelője a független nemzetek gazdasági együttműködését élteti. És most még a guruló dollárokra is nemet mond...

HÁBORÚ, MIGRÁCIÓ

"Robi, legalább magadat ne ringasd ebbe az álomképbe! Miért rosszabb Oroszország, mint Kinshasában, ahol nincs áram, és ahol a belgák és a franciák fegyvereket adnak el, és folyamatosan háborús bűncselekmények történnek? Miért?" Magyar Péter nyíltan beszél a nyugati országok mérhetetlen képmutatásáról, gyarmati politikájukról, kegyetlenkedéseikről. Leszögezi azt is, hogy az orosz-ukrán konfliktus kapcsán a béke pártján áll és ellenzi a korlátlan migrációt. Minden mondata, amit a külpolitika terén megfogalmaz, abszolút megállja a helyét, nyoma sincs bennük annak a szervilis seggnyalásnak, amit Donáth Annától Márki-Zay Péterig minden ellenzéki figuránál megfigyelhettünk.

SZÁNDÉKOS FÉLREÉRTÉS

A beszélgetés vége felé Puzsér bedob egy érdekes témát: a politikai kommunikáció legaljasabb húzását, az ellenfél szavainak kiforgatását. Az iskolapélda természetesen Kövér László abszolút ártalmatlan "köteles beszéde", melyre Gyurcsány épített tökéletesen alaptalan és hazug kampányt, majd ezzel büszkén el is dicsekedett később. Puzsér kérdése - mely szerint Magyar Péter él-e hasonló eszközökkel - természetesen költői, annál izgalmasabbak a közelmúltból felhozott példái. Az első: MZP Partizán-interjúja, ahol a következőket mondta: "Magyarország a NATO tagjaként minden módon, amit a NATO eldönt, a szövetség keretein belül minden segítséget és támogatást megadhat Ukrajnának. (...) Ha a NATO úgy dönt, akár katonait is." Ez egy nagyon lényeges kérdés, már csak aktualitása miatt is. Puzsér természetesen brutális tévedésben van: itt szó sincs szándékos félreértésről. Csakis annyi a kérdés, hogy a magyar kormány szervilisen részt vesz-e a NATO minden akciójában, avagy képes-e nemet mondani, ha az érdekei úgy kívánják. (Védelmi szövetségről van szó, szerződéses kötelezettségünk kizárólag akkor áll fenn, ha a szövetség egy tagját megtámadják. Ilyen fel sem merült, ahogy a beszélgetés során sem.) Magyar Péternek ez egy kiváló lehetőség lett volna, hogy kifejtse álláspontját, azonban diplomatikusan csendben maradt - nyilván nem akar balos szavazókat veszíteni. A második példa ugyancsak MZP-hez kötődik, ezúttal ő ültette körhintába Pálffy Istvánt egy televíziós interjú során. Itt Puzsérnak és Pálffynak tökéletesen igaza van: a pedofil hajlam egy átok, egy nehéz kereszt, de ha nem jár tettlegességgel, úgy nincs miről beszélni. Magyar Péter ebbe sem megy bele mélyen - a téma sikamlós, a nyílt állásfoglalás szavazatokat aligha hoz, inkább csak vihet...

***

Jómagam számos kérdés kapcsán pontosan ugyanúgy látom a világot, ahogyan Magyar Péter. Én is liberálisnak tartom magam. Lényegesnek tartom az öngondoskodó attitűdöt. Támogatom az egykulcsos adózást. Hiszek abban, hogy mind az oktatás, mind az egészségügy terén számos előrelépés lehetséges akár újabb milliárdok nélkül, puszta odafigyeléssel, szervezéssel, szemléletváltással. Mindezekkel együtt sem tudok bízni egy olyan emberben, aki megfélemlíti a feleségét; rögzíti és felhasználja magánbeszélgetéseiket; illetve minden gátlás nélkül szembefordul a saját politikai közösségével, csak mert személyes ambíciói ott nem kaptak elegendő teret. Ha Rákosinak, Kádárnak vagy Gyurcsánynak lenne a kihívója, némi fintorgással tudnék rá szavazni. Orbánnal szemben azonban kizárt.