"Minden politikai szerveződés, amely egyenlő távolságot tart Gyurcsánytól és Orbántól, harmadik pólust képez." - így ír Puzsér Róbert 2022-ben. "Amikor 2019-ben meghirdettem az ellenzékváltást, ezt annak tudatában tettem, hogy az előválasztást előkészítő tárgyalásokon megtapasztaltam: az ellenzék pártjai annyira inkorrektek, annyira romlottak és annyira megveszekedettek, hogy erre az előválasztásra engem nem szalámit vacsorázni hívtak, hanem szalámiba." Látjuk, hogy Puzsér miként működik: borzasztó nehezen viseli, ha mellőzik. Ilyenkor megsértődik és keres új barátokat. De mindegy is, hogy az ország kritikusának mik a mozgatórugói, abban mindig is igaza volt, hogy az óellenzék szánalmas, impotens, semmire se jó. Helyes volt a meglátása, hogy egy harmadik pólust képezve először az ellenzéket kell leváltani, s csak utána jöhet szóba az esetleges kormányváltás.

Valójában már az LMP is azért jött létre 2009-ben, hogy Gyurcsány és Orbán között bemutasson egy harmadik utat. Célként határozták meg a társadalom és a politikai elit közti távolság csökkentését. Úgy tartották: a jobboldali-baloldali felosztás idejétmúlt és értelmetlen. Tisztaságuk és újszerűségük kedvező fogadtatásra lelt: a 2010-es választás során 7,48%-ot értek el, így bekerültek az Országgyűlésbe. A naiv álmodozók öröme azonban nem sokáig tartott. A harmadik pólus épp hogy megképződött; a Lehet Más a Politika parlamenti frakciója alighogy megalakult, szinte azonnal bomlásnak is indult. Karácsony Gergelyről, Szabó Tímeáról és Jávor Benedekről - a párt meghatározó arcairól - hamar kiderült, hogy lényegében az óellenzékhez húznak, s ez 2012-ben pártszakadáshoz vezetett. "Az a történelmi tapasztalat, hogy ha ezeket befogadod, kivernek a házadból. Ezekkel nem lehet megalkudni, mert vagy ők dominálnak, vagy ők gyakorolnak hegemóniát, vagy az ellenségük vagy." - így látja Schiffer András 14 év távlatából. Az LMP a következő két országgyűlési választáson is a bejutási küszöb felett teljesített, azonban folyamatosan önmagát szalámizva 2024-re gyakorlatilag választói támogatottság nélkül maradt. Utólag lehet filozofálni azon, hogy a folyamatos belső felszültségek emésztették-e fel a nagy reményekkel induló formációt; avagy eleve nem is volt több bennük a kezdeti hét és fél százaléknál - immár sosem fogjuk megtudni. Az viszont bizonyos, hogy a harmadik pólus megképzésére tett első kísérlet sikertelen maradt. "Mondtam Orbánnak: az a helyzet, hogy a Soros-network nem nektek teszi a legrosszabbat, hanem a baloldalnak." - Schiffer András már akkortájt érzékelte, hogy a globalista tábor minden ellenzéki kezdeményezést megszáll vagy bedarál. Ezt látjuk majd a későbbiekben is; talán ez a fő magyarázata annak, hogy az a bizonyos harmadik pólus miért nem tud létrejönni Magyarországon.

A Jobbik is megpróbálkozott valami hasonlóval. Ők a szélsőjobbról érkeztek, nagyjából három és fél percet töltöttek középen, majd villámgyorsan Gyurcsány Ferenc hóna alatt találták magukat. Elvek, értékek és hitelesség híján esélyük sem volt a harmadik út lekövezésére. 2017-ben megalakult a Momentum Mozgalom. Még emlékszem az első vizuális anyagaikra és egyéb megnyilvánulásaikra: piros-fehér-zöld színek, nemzeti elkötelezettség... nos, náluk sem kellett sokat várni, hogy lehulljon az álarc. Egy színtiszta balos-globalista csapat állt előttünk. Sajnáltam nagyon: fiatal, jó arcú emberek - sokkal többre vihették volna. 2022-ben, közvetlenül a választások után Puzsér így látja: "A harmadik pólus jobboldala jelenleg a Mindenki Magyarországa Mozgalom, a Polgári Válasz és az Új Világ Néppárt, baloldala a Magyar Kétfarkú Kutya Párt." Megmosolyogtatóan karcsúnak tűnt ez már akkor is, manapság pláne.

A 2022-es választásokon az ellenzék összefogás-kísérlete csúfos bukást szenvedett, s szabad szemmel is jól látható módon kialakult egy 30%-os választói tömeg (a Fidesz, a Mi Hazánk és a DK támogatóin túli maradék), amelyért bárki bejelentkezhet. Akkor még nem sejtettük, hogy belülről érkezik-e ez a mindenre elszánt, új erő (például a Momentum megújulásával), avagy kívülről. Ám az biztos volt, hogy valaminek történnie kell; aki itt gyorsan és hatékonyan lép, az lesz az ellenzék jövőbeli vezére. Ma már tudjuk, hogy a második verzió valósult meg: Magyar Péter - a megfelelő pillanatban - jött, látott és letarolta a teljes baloldalt. A Tisza Párt épp csak megalakult, máris betöltötte e 30%-os űrt - a 2024-es EP-választáson pont ennyi szavazatot gyűjtöttek. De itt még nem volt megállás: mára gyakorlatilag bedarálták a DK-t is - támogatottságukat tekintve legalább 40%-kal számolhatunk, ennél még a Nézőpont Intézet sem mért kevesebbet 2026. január közepén. A kérdés már csak az, hogy a Tisza Pártot tekinthetjük e harmadik pólusnak, avagy csupán egy átmaszkírozott baloldalt látunk. Érdemes egy percre elmerengnünk az e téren szerzett tapasztalatainkon.

• PÁRTCSALÁD - Magyar Péter csapata másfél éve bejutott az Európai Parlamentbe. Senki sem tartott pisztolyt a fejükhöz, hogy a régi elithez csatlakozzanak, ők mégis megtették, önként és dalolva. Beültek az Európai Néppárt frakciójába. Abba a pártcsaládba, amelynek az utóbbi évek során a fő profiljává a szemfényvesztés vált. Tele van olyan politikai formációkkal, amelyek odahaza nemzeti-konzervatív arculatot mutatnak, miközben internacionalista-baloldali politikát folytatnak. Kivétel nélkül az összes ilyen párt népszerűsége zuhanórepülésbe került saját országában - érthető okból. A szélhámosokat sehol sem szívlelik. A leglátványosabb átverés-show Németországban és Lengyelországban zajlik; MP érzékelhetően ezt a mintát követi.
• KÉPVISELŐK - "Leírom neki magyarul. Én értem, hogy Soros-ügynök és nem tud magyarul... Egyik se szimpi. Olyan tehetségtelen mindegyik." Ezek Magyar Péter szavai brüsszeli képviselőtársai kapcsán. Ha már ő is így látja... Úgy tűnik, van abban valami, amiről Schiffer András beszél. Számomra a (merőben teoretikus) kérdés itt is az, hogy a globalista baloldal csak ekkortájt szállta meg a Tiszát, vagy a párt már eleve így indult? Magyar Péter kezdeti nyilatkozatai egész mások voltak, mint az EP-be jutást követően. Lehet, hogy volt remény a harmadik pólus létrehozására, csak menet közben siklott félre a projekt?
• EP DÖNTÉSEK - A Tisza Párt képviselői megszavazták a migrációs paktumot; az orosz olajimport betiltását; Ilaria Salis mentelmi jogának fenntartását, Ukrajna EU-csatlakozásának elősegítését, továbbá európai forrásokból történő fegyvervásárlásait is. Világos, hogy milyen érdekeket képviselnek. A legtöbb necces kérdésnél távol maradnak, ám olyan még sosem volt, hogy szembementek volna a fősodorral, függetlenül attól, hogy mit kíván a magyar nemzet.
• SZAKÉRTŐK, TÁMOGATÓK - Simonovits András, Kéri László, Petschnig Mária Zita, Surányi György, Bokros Lajos, Lengyel László, Király Júlia, Bódis Kriszta - csupa balos arcot látunk a Tisza Párt körül, többségében politikai dinoszauruszokat. Kissé árnyalná a képet, ha Magyar Péter mellett megszólana néha egy-egy vállalható figura is - de erre két éve hiába várunk. Botka László, Jámbor András, Márki-Zay Péter, Bajnai Gordon és lényegében a Momemtum Mozgalom is beállt a Tisza Párt mögé - sehol senki, akinek vállalható múltja lenne.
• HÍVEK, SZAVAZÓK - Se szeri se száma azoknak a helyszíni riportoknak, amelyek a Tisza-rendezvények helyszínein készülnek. A megkérdezettek többsége támogat mindenféle balos elképzelést, különösen ami az adórendszert illeti. A többség azonnal bevenné Ukrajnát az EU-ba, de még a NATO-ba is, és természetesen korlátlan anyagi támogatásban részesítené észak-keleti szomszédunkat. (Azért kell a NATO-tagság, mert az védelmet jelentene Ukrajnának - mondják. A szemük sem rebben, amikor a következő mondatukban már arról beszélnek, hogy a balti államok mekkora veszélyben vannak - miközben részei e katonai szövetségnek...) De ami a lényeg: soha még olyan megszólalót nem láttam, aki arról számolt volna be, hogy korábban a Fideszt támogatta. A saját - meglehetősen széles - szociális körömben sem ismerek senkit, aki kiábrándult volna a kormánypártból, s rögtön Magyar Péter feltétlen hívévé vált volna. Az ilyenek - kivétel nélkül - a Mi Hazánkat választják. Szóval: akár a Tisza-szimpatizánsok számát, akár a bázisuk földrajzi szerkezetét (Budapest-vidék olló) tekintjük, úgy tűnik: ez körülbelül ugyanaz a tömeg, amely négy éve még MZP-ért lelkesedett. 
• PROGRAM - Január végére ígérik a kormányprogramot, ám azon sem lepődnék meg különösebben, ha sosem derülne ki, mi lett volna a Tisza Párt tényleges terve. Simán lehet, hogy végül mégis elsunnyogják a választásokig, utána meg már a kutyát se fogja érdekelni. Mindenesetre néhány elképzelést maga Magyar Péter tárt elénk - őt talán tekinthetjük hiteles forrásnak... Ilyen a vagyonadó és ilyen a családi pótlék megduplázása is. A progresszív jövedelemadó kapcsán nem tudhatjuk, hogy a szektavezér miként viszonyul hozzá, ám a Tisza-szigetek rendezvényein visszatérő téma - a holdudvarhoz tartozó összes megszólaló támogatja. Csupa-csupa baloldali elemet látunk. Tarr Zoltán pedig a napokban ismét elszabadult - úgy tűnik, ő viseli a legnehezebben a teljes tagságra rákényszerített szájkosarat -, és Facebook-oldalán arról ír, mennyire fontosnak tartja Ukrajna anyagi támogatását... Persze, persze, valójában mindegy, mit nyilatkozik Tarr Zoltán, vagy hogy mit mondanak a holdudvar szakértői. Sőt még az sem számít, Magyar Péter mit ígér, hiszen már másnap letagadhatja, ha éppen úgy ébred. Ám az alapvető attitűd ezekből a morzsákból azért egyértelműen kirajzolódik.
• STÍLUS, KOMMUNIKÁCIÓ - A szektavezér és hívei az O1G féktelen indulatában találnak egymásra. A stílus alapja a kérlelhetetlen Fidesz-ellenesség. A diktatúra a legfinomabb kifejezés, amellyel a rendszert illetik. Fröcsög a gyűlölet, gyűlik az agresszió és fokozódik a rettenetes bosszúvágy. Hogy mindez személyes érintettségből, primitív, proli lelkületből, avagy az évtizedek óta sulykolt balos propagandából fakad, szinte mindegy is. A lényeg az, hogy Magyar Péter a konstruktív és mértéktartó államférfi szerepe helyett a gyűlölethadsereg vezérét alakítja, mégpedig olyan meggyőzően, hogy még a DK legelvetemültebb, véresszájú kommunistái is elszégyellik magukat mellette. Nos: ez sem az az elem, amely arról árulkodna, hogy sikerült megképezni a harmadik pólust.

Amennyiben tekintetünket a teljes nyugati civilizációra vetjük, azt fogjuk tapasztalni, hogy a harmadik pólus koncepciója gyakorlatilag sehol sem működik. Az angolszász világot - az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát - vizsgálva nem leszünk sokkal okosabbak, már ami a szavazói attitűdöket illeti. Ezekben az országokban a választási rendszer kikényszeríti a kétpólusú pártstruktúrát - álmodozzanak bármiről is a széplelkű szavazópolgárok. Németországban más a helyzet: ott évtizedeken át a Szabaddemokrata Párt jelentette a harmadik utat, illetve a mérleg nyelvét, mindazonáltal nagy tömegeket soha nem tudott megmozgatni; még a legjobb időszakaiban sem érte el a 15%-os támogatottságot. Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban is valami hasonlót látunk: mindenütt léteznek centrista pártok, ám sehol sem válnak meghatározó erővé; mindenütt 10-15% körüli üvegplafonba ütköznek. 

A Tisza Párt megjelenése és felemelkedése számos tanulságot hordoz, számomra azonban mind közül a legérdekesebb az, hogy a magyarságnak nincs valódi igénye a harmadik pólusra. Bár a választási rendszerünk megengedné, a nép nem kér belőle. Boldog lettem volna, ha felépül egy mérsékelt, középutas, a brüsszeli elittől független politikai erő Vona Gábor, Schiffer András, Puzsér Róbert, vagy akár Magyar Péter vezetésével. Nem ez történt. Hiába mesél a politikai szociológia kommunistákról, szociáldemokratákról, progresszívekről és mérsékelt konzervatívokról, mindezzel szemben úgy tűnik: Magyarországon a nemzeti oldalnak csupán egyetlen ellenzéke van. Mégpedig olyan ellenzéke, mely végtelenül igénytelen. Nincsenek elvei, nincsenek értékei és nincsenek elvárásai sem. Csak dühe van. Löttyös indulata. Számukra Kun Béla épp olyan megfelelő, mint Rákosi Mátyás, Kádár János, Gyurcsány Ferenc vagy épp Magyar Péter. Csak ne Orbán. Ide tényleg nem kell harmadik pólus.