A magam részéről piszok jó alvó vagyok, azonban április 12-én éjjel nem jött álom a szememre. Az asszony is csak forgolódott mellettem hajnalig. Majd jött a másnap, amikor egy csomó emberrel - munkatársakkal, ügyfelekkel, barátokkal, kártyás cimborákkal - kellett találkoznunk, köztük számos örömittas tiszással... Szerencsénk van: jó körökben mozgunk. Nekünk még a szektások közül is a kulturáltak jutnak. Kivétel nélkül mindenki rendes volt hozzám és az asszonynak sem voltak rossz tapasztalatai. A baráti ölelések sosem estek ennyire jól, különösen azoktól, akikkel hónapok óta harcban álltunk.
Nyilvánvaló, hogy nem minden tiszás primitív proli. Egy hárommillió feletti szavazótábor nem is lehet homogén semmilyen tekintetben sem. Nyilvánvaló az is, hogy sohasem készül olyan szociológiai attitűd-vizsgálat, amely a gyűlölet mértékére fókuszál. Ezzel együtt is kirajzolódik három, egymástól jól megkülönböztethető választói csoport a Magyar Péter mögé felsorakozottak körében.
BUTA, GYŰLÖLKÖDŐ PROLIK
Hajlamosak vagyunk úgy látni, hogy ők vannak a legtöbben, pedig szinte kizárt, hogy így legyen. Egyszerűen az ő hangjuk a legerősebb; ők a legaktívabbak a közösségi médiában és az egyéb internetes fórumokon. Ők azok, akik már a boszorkányégetések idején is az első sorban álltak. Imádták a párizsi nyaktilókat is, csupán az zavarta őket, ha a patakokban folyó vér bemocskolta a cipőjüket. Tapsoltak Kun Bélának, Szamuely Tibornak, Rákosi Mátyásnak és Péter Gábornak is. 2006-ban elégedetten figyelték Gyurcsány Ferenc ámokfutását és rendőrterrorját. A mögöttük hagyott évtizedek során olyan szinten vált nyomorulttá az életük és bekérgesedetté, romlottá a lelkük, hogy ma már képtelenek mindenféle boldogságra. Az egyetlen örömforrásuk az, ha másokat is szenvedni látnak. Minél magasabbról bukik valaki, minél sikeresebb politikus vagy üzletember az illető, annál jobb. Boldogok persze ettől sem lesznek, de legalább kapnak pár pillanatot a sorstól, amikor nem önmagukat látják a legnyomorultabbnak. Magyar Péter az elmúlt két év során mindvégig ehhez a réteghez beszélt, s úgy tűnik, e szokásával a választások óta sem hagyott fel. Azóta sem tesz mást, csak hergel és hergel - fanatikusai pedig egy kis időre mindig kielégülnek, ha megkapják és szórhatják tovább a napi gyűlöletadagot. Rendkívül igénytelenek és ostobák, bármit elhisznek, bármit elfogadnak. Ha a szektavezér szerint a Karmelita fehérre meszelt, puritán falai jelentik a luxizás netovábbját, akár azt is... A kérdés valójában az, hogy ezek a bomlott elméjű Lenin-fiúk milyen részarányt képviselnek a táboron belül. Ha meghatározó a súlyuk, az nem csupán az ország mentális és lelki állapotát tekintve aggasztó, de Magyar Péter politikáját és kommunikációs stílusát is meghatározhatja a jövőben. Ez esetben ugyanis épp elég, ha a következő négy év során is csupán az indulatokat dagasztja. Teszi ezt minél aljasabban, jakobinusai annál hűségesebben ragaszkodnak majd hozzá. Persze vannak segítői is e projektben: "Én azt remélem, hogy Ruszin-Szendi Romolusz ujja már bizsereg. Én nem vagyok egy erőszakos ember, de amikor lőni kell, akkor lőni kell." - Puzsérék az Ingában maximális fokozatra tekerték a szarkazmust és magukban persze jól elröhögcsélnek a hülyeségeiken. De elég aljasak ahhoz, hogy pontosan tudják: az ostoba, gyűlölködő proli képtelen felfogni a viccet. Számára ez is egy újabb megerősítése legfőbb hitének, mely szerint pusztulnia kell minden fideszesnek.
FELTÉTLEN HÍVEK
Az előző csoporttól az különbözteti meg őket, hogy alapvetően nem vérszomjasak; a gyűlölet náluk jóval alacsonyabb intenzitású. Érdemi párbeszédre ők is képtelenek, hiszen az ő elméjükben is fekete-fehér a világ: Orbánék mindent, de mindent elrontottak, míg Magyar Péternek mindenben igaza volt. Az ő szemükben a szektavezér felnőtt és alkalmassá vált az államférfi szerepére - kis híján kiesik a kezemből a kocsmai söröspohár, mikor ilyesmikkel fárasztanak. MP sokat változott?? Ráadásul az előnyére??? Miről beszélnek ezek? Amikor szóba kerül, hogy három nappal a választás után Magyar Péter minősíthetetlen stílusban kommunikált a Kossuth Rádió, majd az M1 riporterével, a kritikátlan hívek csak elnézően legyintenek: hát mit kapott szegény hónapokon keresztül? Hát persze, hogy meg van sértődve... És fel sem merül bennük, hogy épp most zavarták el azt az Orbán Viktort, akitől ilyet soha az életben nem láthattak, nem hallhattak. Egy igazi, nagy formátumú politikust cseréltek le egy hisztis kisgyerekre, de fel sem tűnik nekik a különbség, hiszen kizárólag a riporterek a hibásak... Bármilyen téma is jön elő, szajkózzák tovább a védhetetlen hazugságokat, mintha még mindig tartana a kampány, másfél hónappal a választások után is. Zsolti bácsi létezik, a gödiek mind elpusztulnak, Zelenszkij valójában nem is fenyegette meg Orbán Viktort és a Barátság kőolajvezetéket sem politikai okból állították le, hanem ténylegesen meghibásodás történt... Mintha az egész világuk összedőlne, ha beismernék: csalárd trükkök százait alkalmazták a győzelem érdekében.
JÓZANOK
Tapasztalataim szerint ez a legkarcsúbb csoportocska a Tisza táján, de titkon azt remélem, hogy tévedek. Gyakorlatilag ide sorolható minden tiszás, akivel érdemi párbeszéd lehetséges. Az első, ami feltűnik a kívülállónak, hogy nem szerelmesek Magyar Péterbe, vagy legalábbis nem fülig. Ők mernek kritikát megfogalmazni, mernek kibeszélni a szektából. Amikor Zsolti bácsi kerül szóba, csak mosolyogva legyintenek, mondván: mindvégig tudták ők is, hogy kamu az egész. Amikor Ukrajna a téma, elmesélik, milyen aggodalmat éreztek Zelenszkij primitív fenyegetőzése és az olajvezeték leállítása idején; biztosak voltak benne ugyanis, hogy ezek a látványos és rosszindulatú beavatkozások Orbán szavazótáborát erősítik. Mostanság arról beszélnek, hogy szigorú kritikusai lesznek az új miniszterelnöknek, s ők lesznek az elsők, akik utcára mennek, ha nem tartja be választási ígéreteit. Üdítő jelenség, hogy a közéletben is hallani már ilyen hangokat. Radics Peti legutóbbi videója - Magyar Péter egy napja - mindössze három napja került fel, máris 300 ezres megtekintésnél jár. Remek paródia, nem finomkodik a szektavezérrel. Kajdi Csabit (Cylát) sem lehet Fidesz-szimpátiával vádolni, mégis úgy beszél, hogy minden szava a szívemből szól: „A kampánynak Péter vége, tehát te most már egy közjogi méltóság vagy, te már Magyarország miniszterelnöke vagy. A magyar nép téged választott, hogy vezess minket. Nem kell neked leállni ordítani.” Bevallom őszintén, nem is értem, miért ennyire ritka az ilyen józan hang. Hát nem az volna minden Tisza-szimpatizáns valódi érdeke, hogy MP végre felnőjön a szerepéhez? Ráadásul az új kormányfő sokkal jobb eséllyel pályázhat rá, hogy minden magyar ember miniszterelnöke lehessen, mint ahogyan Horn Gyula, Medgyessy Péter, vagy épp Gyurcsány Ferenc indult. Ők mind az MSZMP-ből jöttek, sanszuk sem volt arra, hogy a nemzeti oldal elfogadja őket. Még ha kiválóan kormányoztak volna (nem így történt), akkor is gyanúsan méregettük volna őket mindvégig. Magyar Péter a rendszerváltás óta az első olyan miniszterelnök a globalista térfélen, akit nem terhel pártállami múlt. Minden mellete szólna - már csupán annyi kéne, hogy elkezdjen szerethető, méltóságteljes, elegáns államférfiként viselkedni. A buta, gyűlölködő prolikon és a kritikátlan szektatagokon kívül mindenki ezt várja tőle - a józanok mindenképpen.
***
Fogalmam sincs, hogy Magyar Péter képes lesz-e valaha is megugrani ezt a minimumszintet. A tegnapi parlamenti cirkuszt látva úgy tűnik, hogy egyelőre elképesztően messze van a higgadt közjogi méltóság karakterétől. Mintha nem is tudatos szerepet játszana, amikor a gyűlölködő, buta prolikhoz szól, hanem ő maga is egy volna közülük. Én már a választási kampány során sem értettem, miért kell dühbe gurulni és kiakadni minden olyan kérdésen, amely csak egy picit is kimozdítja a komfortzónájából - most pláne. Ha én lennék a helyében - ha én győztem volna le Orbán Viktort, ami egy elképesztően erős fegyvertény -, olyan nagy mellénnyel, olyan széles mosollyal, olyan elegáns magabiztossággal kommunikálnék mindenkivel, ahogyan csak egy diadalittas győztes képes. Úgy tűnik, MP erre alkatilag képtelen. Megnyerte élete legnagyobb csatáját, s még mindig irgalmatlanul frusztrált. Vajon kinek akar megfelelni? Vajon mitől fél? Hogy valamikor majd el kell kezdeni kormányozni? Talán erre sem lesz szükség. Talán mindenki akkor jár a legjobban, ha nem nyúlnak semmihez, egyszerűen csak hagyják működni az országot. Abba biztosan nem fognak belebukni, ha nem csinálnak semmit. (Karácsony Gergely hét éve főpolgármester, hét éve nem tett semmi érdemit. Népszerűsége ettől még jottányit sem csökkent.) Hogy Magyar Péter primitív, indulatos viselkedése hozhat-e bukást számukra, most még nem látni. Ám az azért sokat elárul a Tisza szavazótáboráról, hogy többségüknek még most sincs semmi gondja a minszterelnök szünni nem akaró gyűlöletpolitikájával. Kell még pár hónap, hogy kiderüljön: házuk tájékán a buta prolik, avagy a józanok vannak-e többségben.
