téveszmék

"Az élet csupa szörnyű bonyodalom"

2019. november 20. - G. Nagy László

dilemma3.jpg

 

"Te nem tudhatod, micsoda dilemma ez, nem vagy a helyemben" - halljuk oly sokszor - "fogalmam sincs, mit tegyek, ez egy megoldhatatlanul nehéz helyzet..." Sokan meddő töprengéssel, tétovázással töltik el a fél életüket, többnyire totál feleslegesen. Döntési helyzeteink oroszlánrésze ugyanis rém egyszerű, csupán mi magunk keverünk bele újabb és újabb mellékszálakat, a végtelenségig túlbonyolítva az adott kérdést.

 

Tekintsük a leghétköznapibb mizériát, a párválasztás problematikáját! Álmatlan éjszakák, többórás lelki fröccsök a legjobb barátnővel, hetekig tartó tépelődés... Holott a kérdés általában rém szimpla: jól érzem magam a másikkal, vagy sem? Ha igen, maradok, ha nem, lelépek. Ez azért nem egy Schrödinger-dilemma. Oké, nem állítom, hogy nincsenek az átlagosnál eggyel komplikáltabb élethelyzetek. Vegyük a legbanálisabbat: a családos vezérigazgató és a harmincéves titkárnője esetét. Az előbbit három gyerek várja odahaza, s neje, szíve alatt a negyedikkel, míg szexi beosztottja ugyanilyen álmokat dédelget, miközben biológiai órája vészesen ketyeg. Ez egy tipikusan olyan szituáció, melyet látszólag szörnyű nehéz az igen-nem egyszerűségére lebutítani, ám ha a az érintettek tisztában vannak azzal, hogy mit várnak az életüktől, úgy a legkevésbé sem lehetetlen. Ugyancsak nehezített pályán játszik az a meleg, vagy leszbikus, akinek környezete kifejezetten elutasító. Tépelődésre azonban itt sincs különösebb ok. Elég, ha a szívét, a természetes vágyait követi, teljesen függetlenül attól, mit mond a körülötte lévő világ.

 

dilemma.jpg

 

Érdekes dilemmát jelenthet a gyermekvállalás kérdése is. Megszámlálni sem tudom, hány házaspárt ismerek, akik egy gyerkőc után leálltak, majd hosszú éveket töltöttek méla morfondírozással, hogy vállaljanak-e kistesót. A tudatosság természetesen üdvözlendő, mindazonáltal hitem szerint ez is tökéletesen felesleges tépelődés. A nagy kérdéseket - melyek kettejük kapcsolatát, egzisztenciális helyzetüket és életstílusukat meghatározó mértékben formálja - az első gyerekkel megválaszolták. A második ilyen tekintetben már nem sok vizet zavar, mondhatni: hab a tortán. Értem én, hogy ha minden utódunkat a Harvardra szeretnénk járatni; ha érettségijükre Porschét, diplomaosztójukra belvárosi garzont ajándékoznánk, úgy valóban megterhelő lehet a duplázás. Ám a hétköznapi vágyak szintjén maradva érthetetlen ez az oly gyakran tapasztalható döntésképtelenség. (Arról nem is beszélve, hogy az effajta kulcskérdéseket érdemes már az egybekelés előtt tisztázni.)

 

"Ismerd meg önmagad!" - így az ősi intelem, s ennek lényeges eleme az is, hogy "ismerd meg vágyaidat!" (Azért is fontos, hogy lehetőség szerint mindannyian egyéniségekké, akár igazi különcökké váljunk, hogy még véletlenül se keverjük össze valós szükségleteinket a divat, a külvilág, a társadalom, az adott korszellem által diktált trendi elemekkel.) A vágyakból álmokat gyúrhatunk és terveket szőhetünk, s a holnap mozzanatait mind e cselekvési tervnek rendelhetjük alá. Ha képesek vagyunk a saját elménkben megfelelő programokat írni, úgy azokat testünk robotként fogja végrehajtani, vagyis - magunk mögött hagyva minden korábbi kuszaságot - életünk rém egyszerűvé és gördülékennyé válik. Gyakran halljuk, hogy "a lélek kész, de a test erőtlen", ám ez is csak egy a népi hamisságok közül. Ha a lélek valóban kész, úgy testünk minden esetben mozgósítani fogja a szükséges energiatartalékokat. Képzeljük el, hogy elhatározzuk: emberhez méltó testet formálunk; leszokunk az édességekről; vagy épp átmegyünk az egy hét múlva esedékes szigorlaton! Ha döntésünk valódi és komoly, semmi sem fog meggátolni minket abban, hogy heti háromszor a konditeremben töltsük az estét; hogy könnyedén, különösebb kísértés nélkül sétáljunk el a cukrászda előtt, vagy hogy az ezeroldalas tananyagot hét részre osztva minden nap készüljünk pár órát az előttünk álló megmérettetésre. Ha döntésünk valódi és komoly, az abban nyilvánul meg, hogy onnantól kezdve az adott terv, az adott cselekvéssor köré szervezzük az életünket. (Hiszen mi mást is kéne a fókuszba állítani, mint a valós céljainkat?) Ha döntésünk valódi és komoly, úgy nem fogjuk lemondani a hétfő esti edzést azzal, hogy elhúzódott a munka, vagy hogy vásárolni kell menni az asszonnyal. Tudjuk: ezek szinte minden esetben ócska kifogások, s arról árulkodnak, hogy valójában nem kész még a lélek. Természetesen a másik véglet, a vaskalapos katonafegyelem sem feltétlenül üdvözítő. Van úgy, hogy tényleg ég a ház, s a péntek esti kondizást már hanyagoljuk, majd igyekszünk a hétvégén bepótolni. Van úgy, hogy születésnapi mulatságon veszünk részt, s az ünnepelt tortájából egy vékony szeletre azért mi is elcsábulunk. Olyan is előfordulhat, hogy épp elszántan bújjuk a jegyzeteinket a szigorlatra készülvén, amikor csengetnek, s az ajtóban Palvin Barbi áll... Hitem szerint nem a kérlelhetetlen maximalizmus a nyerő út, hanem az, ha elménket - esetleges kihágásainkkal szemben megengedő módon - általánosan a célra fókuszáljuk.

 bory.jpg

 

Számos példaképem közül az egyik Bory Jenő, aki életének nyolcvan évét úgy töltötte el, mintha a kétséget hírből sem ismerte volna. A szobrászatot Stróbl Alajostól, a festészetet Székely Bertalantól tanulta. Végigélt két világháborút, egy Tanácsköztársaságot, Szálasi, majd Rákosi rémuralmát, ám minden külső borzalom mellett is mindvégig az álmait kergette. Negyven esztendőn keresztül építette a ma már legendás Bory-várat, gyakorlatilag a saját kezével, minimális segítséget igénybe véve. Már az épület alaprajza is szimbolikus: két központi eleme - a hitvesi szeretet kápolnája és a műterem - Bory Jenő életének két meghatározó pillérét jelképezik. A második világháborúban a várat agyonbombázták, valamennyi tornya megsérült. A szobrokra célba lőttek, a képeket végighasogatták. Ám még ezek sem szegték kedvét: nyugdíjas éveit az épület helyreállításával töltötte. Alig hiszem, hogy nyolcvan esztendeje során valaha is töprengett volna azon, mihez kezdjen az életével.

 

"Az élet csupa szörnyű bonyodalom" - nyavalyognak oly sokan. Kizárt, hogy igazuk lenne. A földi lét a legtöbbünk számára, ha küzdelmes is, de kifejezetten egyszerű projekt. Léteznek ugyan extrém nehéz döntési helyzetek, ám a többségünket ezek elkerülik. Egyikünk sem lenne például Aron Ralston hegymászó helyében, aki több mint öt napot töltött egy sziklahasadékban, ahonnan csak úgy szabadulhatott, ha levágja saját karját... Sokkal kellemesebb, bár szintén nem egyszerű dilemma azé a tatabányai nőé, aki pár napja kétmillió forintot talált az utcán. Szemben Aron Ralstonnal, akinek két borzalmas forgatókönyvből kellett kiválasztania a kevésbé szörnyűt, a tatabányai asszony két igazán kecsegtető lehetőség közt tépelődhetett. Hitem szerint mindketten jól döntöttek. Kedvenc filmjeim egyikét, a második világháborúban játszódó Kódjátszma címűt többek között azért bírom annyira, mert bemutatja, miként kell határozott és egyértelmű döntést hozni fájdalmasan kényes helyzetben. A film legdrámaibb pillanata az, amikor Alan Turing és társai - miután feltörik az Enigma kódrendszerét - tudomást szereznek egy közelgő német támadásról. Ha értesítik az érintetteket - köztük az egyik csapattag testvérét - úgy megmentenek pár életet, ám ezzel a mozzanattal nyilvánvalóvá teszik azt is, hogy megfejtették a rejtvényt. A cél ugyanakkor a háború mielőbbi megnyerése, mely nem rendelhető alá semmi másnak.

 

Nem tudhatjuk, hogy számunkra mit tartogat a jövő. A sors szeszélye akár minket is állíthat durva döntési helyzet elé. Azonban a legsúlyosabb dilemma is könnyű fejbiccentés csupán, ha értékrendünk stabil, céljaink pedig világosak és tiszták.

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr4915313006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kate Kupon 2019.11.20. 13:46:07

Azért van nagyon nehéz döntés is, dal is született róla:
"Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Maradjak vagy szaladjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Maradjak vagy szaladjak?
Rendôrlány
Rendôrlány
Rendôr-rendôr-rendôr-rendôrlány
Lány
Lány" /Európa Kiadó: Rendőrlány/

Almandin 2019.11.20. 14:19:11

Azok szokták az életet csupa szörnyű bonyodalomként megélni, akik szorongásos zavarokkal küzdenek. Ezt sokszor csak terápiával lehet oldani. Tény, hogy sok a bonyodalom az életben, de a megküzdő képessége mindenkinek más.
Van egy nagyon jó könyv, amely sokat segíthet az érintetteknek. Reneau Z. Peurifoy: Szorongás, fóbiák, pánik. Ebben is írja a szerző, hogy milyen káros a katasztrofizáló gondolkodás, a "kell-muszáj" típusú gondolkodás és társai.
Sokszor túlféltő szülők is megalapozhatják ezt a fajta hozzáállást.

Zabalint 2019.11.20. 14:59:25

"Holott a kérdés általában rém szimpla: jól érzem magam a másikkal, vagy sem? Ha igen, maradok, ha nem, lelépek"

Szerintem ez csak az érzelmileg nagyon-nagyon egyszerű embereknél van így, mert olyan nincs, hogy valakivel mindig jól érzed magad, vagy soha nem érzed vele jól magad. Ez nagyon sok érzelmi szinten zajlik le, egyáltalán nem egybites kérdés, nem az emberek komplikálják túl, alapból is komplikált. Megint úgy beszélsz az emberekről, mint ha valamiféle robotok lennének, amelyek mindig minden esetben képesek a racionális döntésre.

"Arról nem is beszélve, hogy az effajta kulcskérdéseket érdemes már az egybekelés előtt tisztázni."

5 éve vagyunk házasok, 7 éve élünk együtt, 12 évvel ezelőtt kezdtünk járni, és a kezdetektől beszéltünk gyerek kérdésről is, de a válaszok többször is változtak, ahogy mi is változtunk valamennyire. Ugyanezt látom másoknál is, volt akik egyetlen gyereket akartak, aztán háromhoz lett kedvük, de olyan is van, hogy többől lett kevesebb. És persze anyagi vonzata is van, nem az hogy milyen egyetemre járatod majd, de pl. amely lakás egy gyerek esetében elég, nem biztos, hogy 2 vagy 3 gyereknél is megfelelő.

Egyébként szerintem teljesen igaz az általad cáfolni vélt mondás, az élet csupa bonyodalom, azonban a bonyodalom nem feltétlenül negatív, az ember szeret bonyodalmakat megoldani. Ha nem így lenne, akkor játékos fejtörők sem léteznének például. A problémát én inkább abban látom, hogy hajlamosak vagyunk összekeverni a nehéz, de megoldható problémákat a megoldhatatlanokkal, azaz sokszor lehetetlennek tartjuk az előbbit, és feladjuk, illetve próbálkozunk vagy rágódunk az utóbbin, pedig az előbbiekre kellene koncentrálni.

Örömhernyó 2019.11.20. 14:59:58

"Döntési helyzeteink oroszlánrésze ugyanis rém egyszerű"

Igen, rém egyszerű, ha nem a te döntésed, hanem kívülállóként tekintesz más problémájára, ráadásul esetleges hibás, elhamarkodott döntés esetén se neked kell vállalni a felelősséget, nem rajtad csapódik le a következmény.
Pl. hova menjen a gyerek továbbtanulni? Ha a más gyerekéről van szó, akkor nem bonyolítod túl, felteszel neki egy-két kérdést, hogy mihez vonzódik, aztán mondod, hogy legyen gépészmérnök vagy szobafestő-mázoló.
A saját gyerekeddel azonban évekig gyúrjátok a kérdést, mérlegeled, a gyerek is vekeng rajta.

@Almandin: Ellenkezőleg, akik belegondolnak a dolgokba, mert elég intelligensek hozzá, hogy átlássák, hogy milyen következményei lehetnek a döntésnek, azok szorongásra hajlamossá válnak.
Egy példa a családomból. Apám egy elég egyszerű gondolkodású ember volt, nem volt buta, volt a munkájához szükséges végzettsége, de sokszor nem mérlegelt, csak belevágott valamibe, aláírt, megvett dolgokat, döntött hirtelen felindulásból, illetve kevés megfontolás után. Majdénazttudom! Nemagyarázz, amíg az én kenyeremet eszed! Nem szorongott sose, csak utólag hőbörgött, bazmegelt. Hagyott is ránk adósságot meg rengeteg felesleges kacatot, amit megvett, mert hirtelen jó ötletnek tűnt.
Anyám takarékos, aggodalmaskodó, megfontolt, tanult, de a saját korlátaival tisztában lévő, angol jogi terminológiával élve talán ő volt a reasonable person mintapéldánya. Igen, szorongott sokszor, mert mondjuk az én iskolai előmenetelem miatt aggódott, de foglalkozott is velem, sokat kaptam tőle. Apám sose aggódott ilyen kis dolgokon, esetleg a "szíjat hasítok a hátadból, ha rossz jegyet hozol haza" volt a hozzáállása. Egy szint felett az aggodalmaskodás tényleg értelmetlen, de azért az én tapasztalatom az, hogy aki intelligens, átlátja az esetleges következményeit egy döntésnek, azt betemetheti a felelősségtudat.

Almandin 2019.11.20. 15:16:56

@Örömhernyó: A pszichopaták is intelligensek, mégse szoronganak.
Ez nem intelligencia, hanem genetika és tanult sémák összessége. Ráadásul te keversz dolgokat. Az alacsony szorongásszint nem egyenlő a meggondolatlan, buta, felelőtlen viselkedéssel. Hanem egyfajta bátorság, hogy tud és mer dönteni. Naponta sok döntést hozunk, ez valakinek könnyebben megy, valakinek nehezebben. A kockázatvállalási hajlandóság is akkor optimális, ha középen van. Én úgy vélem, a dönteni nem merő emberek túlzottan félnek attól, hogy nem minden sikerül optimálisan és van, ami rosszul sül el. Pedig a leggondosabban meghozott döntésnek is lehet előre nem látható, negatív következménye. Ilyen az élet. Sok minden lutri még akkor is, ha az ember minimalizálja a kockázatot.

Örömhernyó 2019.11.20. 15:40:15

@Almandin: "A pszichopaták is intelligensek, mégse szoronganak."

Azt honnan szoptad, hogy a pszichopaták intelligensek? A pszichopaták nem szoronganak, ez igaz. Igen, vannak intelligens pszichopaták. De a többségük egyáltalán nem intelligens.
Te valami buta krimisorozatból vagy bulvárpszichológiai könyvből tájékozódsz, amikor beszopod, hogy a pszichopaták mind intelligensek.
A pszichopátia 3 ismérve: nem szorong / nem tanul (hibáiból, büntetésből stb.) / nem szeret, nem érez.
Én is ismertem egy intelligensebb pszichopatát, jogász, az átlagnál tényleg intelligensebb. De a többség átlagember, átlagos intelligenciával.

G. Nagy László 2019.11.20. 15:50:25

@Örömhernyó: @Almandin: Abban mindenképp megállapodhatunk, hogy a pszichopaták nem szoronganak. És alig hiszem, hogy ez rossz volna. Nagyszerűen ráleltetek a lényegre: pontosan azt kívánom sugallni, hogy ilyen tekintetben van mit tanulnunk a pszichopatáktól.

Aki csaknem érzelemmentesen meg tud hozni egy olyan döntést, mint a Kódjátszma főszereplője, arra az átlagember azonnal rásütné a pszichopata jelzőt. Holott nem az, csupán szuperracionális. Számomra ez rém imponáló.

Zabalint 2019.11.20. 16:00:43

@Almandin:
Nem feltétlenül intelligensek a pszichopaták, csak azok a feltűnőbbek, akik azok. A pszichopata attól pszichopata, hogy nincsenek érzelmi alapú gátlásai, ezért hideg logikával dönt, értelmileg tanulja meg mások érzelmeit és manipulál, de attól hogy pszichopata, nem biztos, hogy jó is ezekben.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.11.20. 16:04:13

Így igaz- Az élet egyszerű. Célja a hiteles előrehaladás.

Zabalint 2019.11.20. 16:06:05

@G. Nagy László:
A pszichopaták nem leltek rá a lényegre, hanem el sem jutottak odáig, mint egy átlag nem pszichopata. Ez olyan, mint ha azt mondanád, hogy a hangyák nem filozofálnak az élet értelmén, és nem sírnak, ha egy társuk elpusztul, azaz a hangyák magasabb rendűek, ők eljutottak oda, hogy ilyeneken ne akadjanak ki.

Félreértés ne essék, szerintem is le kell tudni küzdeni a gátlásainkat, céltudatosan meg kell hoznunk a döntéseinket, de ez bizony komplikált folyamat, kihívás, kivéve annak, akinek eleve nincsenek dilemmái. Nagyjából ez alapján 3 szintről beszélünk, és a középső szintnek nem az alsó szinttől kellene tanulnia, hanem a felsőtől.

G. Nagy László 2019.11.20. 16:45:19

@Zabalint:

"A pszichopaták nem leltek rá a lényegre"

Itt most gyorsabban olvastál a kelleténél. Azt írtam: ráleltetek. Mármint Almandin és Örömhernyó.

Egyébiránt pontosan úgy van, ahogy írod:

"le kell tudni küzdeni a gátlásainkat, céltudatosan meg kell hoznunk a döntéseinket"

Csupán azt nem látom be, hogy:

"ez bizony komplikált folyamat"

Természetesen nem csak te állítod ezt, hanem nagyon sokan, mondhatnám, hogy az elsöprő többség. Csak nem értem, miért van. Nem arról beszélek, hogy mindenkinek 10 mp alatt kéne futnia a százat, mert az valóban irreális. Viszont megtanulni döntést hozni - begyűjteni az infót, szelektálni, súlyozni, majd hideg fejjel választani a lehetőségek közül - szerintem egyáltalán nem lehetetlen. Mi több: nélkülözhetetlen készség a kiegyensúlyozott létezéshez.

Zabalint 2019.11.20. 17:37:36

@G. Nagy László:
Azért nem érted, hogy miért komplikált, mert ugyan pszichopata nem vagy, de alacsony az érzelmi intelligenciád, ezért nem éled át azokat a dilemmákat, amelyet a magasabb érzelmi intelligenciájú emberek átélnek. Ha nem így lenne, azt írnád, hogy nagyon nehéz, de el lehet jutni arra a szintre, és el is érdemes jutni oda.

Zabalint 2019.11.20. 20:26:15

@G. Nagy László:
Ezt nem beszólásnak szántam, egyáltalán nem. Barátaim közül is vannak olyanok, akiknek alacsony az érzelmi intelligenciája, attól még lehet jófej, értelmes ember, meg olyan is, akiknek sokkal magasabb nálam, aki átlagos vagyok ezen a téren. Ha magasabb lenne az érzelmi intelligenciád, akkor biztosan átestél volna olyanon, hogy nem találod az egyértelmű választ érzelmi kérdésekben, és sokat küzdöttél volna azért, hogy igyekezz minél racionálisabban megközelíteni, és tudnád, hogy ez nehéz. Mivel te a problémát nem érted, ezért gyanús, hogy nem az az ember vagy, akinél probléma volt, és megküzdött vele, és ma már sokkal jobb döntéshozatalban, hanem valószínűbb, hogy az az ember vagy, akinek eleve könnyebben ment, mert nem vonódtál bele a dolgokba annyira mélyen érzelmileg.

Almandin 2019.11.20. 20:49:40

@G. Nagy László: Szerintem ebben a tekintetben (sem) lehetnek példaképeink a pszichopaták, mert a szorongás teljes hiánya se egészséges. Ha valaki sose érez félelmet, akkor könnyebben válik baleset áldozatává, könnyebben csődbe megy anyagilag, sőt, ha egy cég vezetője pszichopata, gyakran bedönti a céget, mert nem fél és nincs lelkiismerete.
Nyilván az se jó, ha valakinek szorongásos zavarai vannak. De az ellenkezője se. Az egészséges ember főleg indokolt esetben szorong és azt is valamennyire uralni tudja. Ha vannak is időnként szorongásos időszakai, azok nem tartanak sokáig és segítség nélkül is ki tud mászni belőle. A természet úgy alkotott meg bennünket, hogy veszély esetén legyen bennünk valamennyi szorongás, mert egyébként ész nélkül kockáztatnánk és valószínűleg a fajunk már ki is halt volna. Ha meg mindenki túl szorongó lett volna, akkor még ma se emelkedtünk volna ki az állatvilágból. Senki nem mert volna új tájakra elmenni, a tűz felhasználását se reszkírozták volna meg, stb.

Almandin 2019.11.20. 21:04:27

@G. Nagy László: Én sok tekintetben tudok racionálisan dönteni, de az élet sok területén az érzelmi faktorokat se érdemes mellőzni. Fokozottan igaz ez a magánéleti kérdésekre is, de nem teljesen racionalizálható egy pályaválasztási vagy lakóhely-választási döntés sem.
Ami kerülendő, az a túlzottan érzelmi alapú döntés, különösen, ha indulatok vezérlik az embert. Pl. több ismerősöm a Fidesz disznóságaira azért vak, mert a fideszes politikusok keresztény lózungokat pufogtatnak, és ők vallásosak. Ennyi elég és leereszkedett a szemellenző. Hitler is az alantas indulatok felkorbácsolásával tudott győzni és kivitelezni egy népirtást. Vagy nekem van egy saját magam által módosított közmondásom: "A szerelem öl, butít és nyomorba dönt" (az alkohol helyett). Sokan vakszerelemből házasodnak. Vakok a másik jellemhibáira, vagy arra, hogy pl. egy muszlim férfi nem fog szabad emberként bánni a másikkal, azt hiszik, a szerelem minden problémára gyógyír. Természetesen nem biztatok senkit arra, hogy érzelmek nélkül házasodjon, csupán arra, hogy némi racionalitás a házasság előkészületeinél sem árt, mert az élet nem rózsaszín lányregény.

G. Nagy László 2019.11.21. 00:16:36

@Zabalint: Tudom, hogy nem beszólásnak szántad és értem is, mire célzol, azonban a fogalom, melyre gondolsz, nem az érzelmi intelligencia.

Az érzelmi intelligencia (EI) az intelligencia vagy a képességek azon fajtája, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos. Az érzelmi intelligenciát négy fő területre osztják:

képesség az érzelmek pontos érzékelésére
képesség a gondolkodás érzelmek segítségével való előremozdításában
képesség az érzelmek jelentésének megértésére
képesség az érzelmek kezelésére

Az alacsony érzelmi intelligenciával bírókat a következők jellemzik: sértődékenység, mások hibáztatása, problémák az érzelmek kifejezése terén, meg nem értettség érzése, képtelenség a megbocsátásra, stressz, gyenge önérvényesítő képesség, mások érzelmi reakcióinak hibás, vagy elégtelen észlelése. Nos, nem szeretnék nagyképű lenni, de ha van igazi erősségem, úgy az érzelmi intelligenciám fejlettsége egészen biztosan az.

Amire te gondolsz, az egyfajta érzéketlenség, s ebben igazad is van. Irgalmatlanul érzékeny vagyok arra, ha valaki (ember, állat) fizikailag szenved, pláne, ha ezt a szenvedést a másik ember okozza, azonban tökéletesen érzéketlen vagyok a tehetetlenek és az ostobák nyomora iránt. Amikor megvan az esélye annak, hogy az illető tehet magáért, ám semmit sem csinál, olyankor megszűnik bennem minden együttérzés. Ez nyilván hiba, de ezzel együtt tudok élni.

Ami pedig a múltamat illeti: volt részem érzelmi viharokban bőven. Sosem voltam halvérű, s nem is ebbe az irányba tartok.

G. Nagy László 2019.11.21. 00:39:35

@Almandin:

"a szorongás teljes hiánya se egészséges"

Abban tökéletesen igazad van, hogy szükség van némi óvatosságra, azonban ez nem feltétlenül jár együtt a szorongással. Ha mindig csak addig nyújtózkodsz, amíg a takaród ér, ha nem vállalsz túlzott kockázatokat, úgy aligha kell szoronganod bármiért.

Jómagam nagyon is ismerem a szorongás érzését. Minden alkalommal, amikor egy-egy feladat túlnő rajtam, azonnal megtapasztalom. Tekintve azonban, hogy az utóbbi 10-15 évben már nemigen vállaltam olyan megbízásokat, melyekhez nem volt elég tapasztalatom, rutinom, ismeretem, így szoronganom se nagyon kellett. A felnőttkor nagy előnye, hogy megedződik az ember.

A férfiak egyik jellemző szorongás-forrása a csajozás. Megszólítani idegen nőket, randira hívni, megcsókolni, ágyba vinni... Emlékszem, húszévesen még nagyanyámmal pálinkáztam egy-egy randi előtt, hogy ellazuljak. Sokan egy egész életen át ügyetlenkednek és szoronganak e téren, jómagam hamar túlléptem ezen és a húszas éveim közepére már nem sok gátlás maradt bennem. Sokan negatívan nyilatkoznak a PUA (Pick Up Artist) mozgalmakról, mondván, hogy a csajozás fortélyainak tudatos elsajátítása igazi pszichopatát farag a férfiakból. Úgy hiszik, hogy az a fickó, tudatosan eljátssza a flegmát, aki könnyen viseli az elutasítást, akinek eléggé megkeményedik a lelke, az törvényszerűen veszít az érzékenységéből is. Én ezt másképp látom. Szerintem pont azok a férfiak az érzelmi intelligencia bajnokai, akik nem árasztják el a másikat ösztönös módon, hanem kifejezetten tudatosan kommunikálnak, érintenek és szeretnek. Akik képesek kordában tartani, és a megfelelő pillanatban szabadjára engedni a szenvedélyüket.

Zabalint 2019.11.21. 12:10:49

@G. Nagy László:
Ezen a részén helyből gyenge vagy az alapján, amit írtál a cikkben:
"képesség az érzelmek pontos érzékelésére"

Zabalint 2019.11.21. 12:19:31

@G. Nagy László:
"Amire te gondolsz, az egyfajta érzéketlenség, s ebben igazad is van. Irgalmatlanul érzékeny vagyok arra, ha valaki (ember, állat) fizikailag szenved, pláne, ha ezt a szenvedést a másik ember okozza, azonban tökéletesen érzéketlen vagyok a tehetetlenek és az ostobák nyomora iránt. Amikor megvan az esélye annak, hogy az illető tehet magáért, ám semmit sem csinál, olyankor megszűnik bennem minden együttérzés. Ez nyilván hiba, de ezzel együtt tudok élni."

Nem, ez nem érzéketlenség, csak te érzed annak a saját részedről, mivel nem ismered fel az adott szituáció érzelmi hátterét, ezért úgy értékeled, a helyzet nagyon egyszerű, az illetőnek ezt vagy ezt kellene döntenie. Nem veszed figyelembe az adott kérdés érzelmi mélységeit, mivel alacsony érzelmi intelligenciaval nem is tudod felfogni.

Az érzelmi intelligencia nagyrészt az érzelmek felismeréséről szól, ha valakinek alacsony, akkor eleve nem kerül bizonyo dilemmák elé, ezért nem is rágódik rajta. Akinek magasabb, az rágódik, és rajta múlik, hogy megoldja-e. Az alacsony érzelmi intelligenciának egy hátulütője van: attól hogy az illető nem érzékeli, körülötte még zajlanak az események. Tipikus eset, mikor valaki együtt van sok éve a feleségével, úgy értékeli totál jó a házassága, majd az ő szemszögéből nézve hirtelen otthagyja a felesége, ő meg nem érti az okokat. Pedig ott voltak az okok végig, csak ő vak volt rá, nem értette.

Zabalint 2019.11.21. 12:29:23

@G. Nagy László:
A PUA módszerekkel az a baj, hogy a te hasonlatoddal élve könyvtárosból maffiózóvá akar válni a legtöbb alany, de portás lesz belőle. Nem véletlen hogy már eleve az ilyen mozgalmakat hirdetők helyből nevetségesek a nők számára, és akkor ők tanítanák a követőket...

Almandin 2019.11.21. 12:50:28

@Zabalint: Valóban gyakran igaz, hogy sokszor azok hiszik magukat érzelmileg intelligensnek, akik valójában nem, vagy csak kismértékben azok. Bloggerünknél valószínűleg közepes szinten áll az EQ azok alapján, amit saját magáról leírt. Jómagam sokat fejlődtem ezen a téren, 20 évvel ezelőtt még sok dolog jellemzett, amit az alacsony érzelmi intelligenciájú emberekről írnak, de idővel jó irányba fejlődtem. Fiatalon nagyon sértődékeny és másokat hibáztató voltam pl., mára ezek a tulajdonságaim visszafejlődtek (igaz, tudatosan kellett rá ügyelnem).
Rokonságomban volt olyan személy, aki azt hitte magáról, hogy jaj, de empatikus, de valójában egy egocentrikus, kórosan sértődékeny, bosszúálló ember volt, feltehetően patologikusan nárcisztikus. Na, ő olyan volt, hogy azt hitte, mennyire empatikus, ezért a családtagjai életébe kéretlenül beavatkozott, sok nem kért és erőszakos segítséget nyújtott. Nem vette észre, hogy róla szól az egész, a saját egóját polírozta a kéretlen segítségeivel.

Zabalint 2019.11.21. 13:01:08

@Almandin:
Nekem anyámnak nagyon alacsony az érzelmi intelligenciája, ezért sokféle érzelemfelismerést, érzelemkezelést nem tanultam meg tőle, ezt igyekszem pótolni, amiben nagyon jól támogat feleségem, akinek viszont kimondottan magas az érzelmi intelligenciája, nagyon sok olyat is felismer, amit én nem.

Vagyis attól függ melyik részét nézzük szerintem pl. az érzelem kezelés teljesen más dimenzió, mint a felismerés, akinek alacsony az érzelmi intelligenciája az előbbi téren, annak nem kell az utóbbi téren magasnak lennie, mert nincs mit kezelnie.

Almandin 2019.11.21. 13:06:35

@G. Nagy László: A tehetetlenség is olyan dolog, aminek okai vannak. Egy empatikusabb ember képes együtt érezni egy olyan emberrel is, aki a saját tehetetlenségének vagy ostobaságának az áldozata. Pl. bizonyos betegségek-depresszió, pajzsmirigy-alulműködés-is kiválthat tehetetlenséget. Az ostobaság pedig sokszor alacsony intelligencia következménye, ami a legtöbbször genetikai eredetű. Máshol meg azt írtad, hogy a magányos embereket se tudod megérteni. Nos, a magány is az esetek nagy részében nem választott dolog. Nem feltétlenül tehet róla az, akit utolér.

Almandin 2019.11.21. 13:08:18

@Zabalint: Igen, valóban, ha valaki olyan családból jön, ahol a szülők alacsony EQ-júak, utólag kell a témán dolgozni, mert ez részben tanult dolog.

Zabalint 2019.11.21. 13:10:22

@Almandin:
Egyébként ismerek hasonló embereket, mint amit írtál, és már eljutottam oda, hogy akkor is visszautasítom a kéretlen, erőszakos segítséget, ha tusom, hogy megsértődik. A jópofizás semmit sem segít, mert azt sem ismerik fel, ha a hálád nem őszinte.

Almandin 2019.11.21. 13:20:16

@Zabalint: Azzal, hogy megsértődik, elárulja magát, hogy valójában uralkodni akart, mivel a valóban segíteni szándékozó örül neki, hogy a másiknak nincs szüksége segítségre, tehát nincs problémája.
Az ilyenek pedig sértődjenek csak meg. A hiba az ő készülékükben van, annak ellenére, hogy ilyenkor a felelősséget a másikra akarják hárítani, a másikat vádolják érzéketlenséggel.
A nárcisztikusok nagyon gyakran projektálnak.

G. Nagy László 2019.11.21. 13:36:11

@Zabalint:

"Nem véletlen hogy már eleve az ilyen mozgalmakat hirdetők helyből nevetségesek a nők számára, és akkor ők tanítanák a követőket... "

1. Mystery - sok minden, de a legkevésbé sem nevetséges a nők szemében. Igazi zseni a srác. Basszus, még Leonardo di Caprionak is adott órákat...

2. Neil Strauss - A játszma című könyve alapmű, a bibliám. Olvass bele, lebilincselő!

3. Ryan Gosling: Crazy Stupid Love - PUA oktatót alakít. Ő sem nevetséges.

4. randiguru Will Smith-szel - ismét csak pazar.

Ne abból Jimmyből, a botcsinálta, magyar PUA oktatóból indulj ki. Ő tényleg gáz.

G. Nagy László 2019.11.21. 13:45:16

@Almandin:

"Az ostobaság pedig sokszor alacsony intelligencia következménye, ami a legtöbbször genetikai eredetű. Máshol meg azt írtad, hogy a magányos embereket se tudod megérteni. Nos, a magány is az esetek nagy részében nem választott dolog. Nem feltétlenül tehet róla az, akit utolér."

Számos oka lehet annak, ha valaki szociálisan elszigetelt. Múlhat rajta kívül álló okokon - születési környezet, genetika, szerencse és múlhat rajta is: rossz természet, ügyetlenség, lustaság. Képtelenség tesztelni minden emberi életet, hogy azt mennyire formálta a véletlen, s mennyire az érintett. Én abban hiszek, hogy 30 felett mindenki felelős nem csupán az arcáért, de a sorsáért is. Sosem késő barátokat szerezni. Sosem késő szerethetővé válni.

Almandin 2019.11.21. 14:07:47

@G. Nagy László: Szerintem nemcsak 30 felett, hanem alatta is felelősek vagyunk a sorsunkért. (18 év a nagykorúság határa). Viszont azt egy hatalmas tévhitnek tartom, hogy mindenről az ember tehet, ami történik vele. Sok mindenre nincs ráhatásunk. Természetesen az ellenkezője is igaz: nem sodródunk tehetetlenül a sorssal, sok mindent tudunk befolyásolni.
Az általam ismert magányos emberek többsége nagyon is szerethető volt. Én úgy látom, hogy te azt a ma divatos véleményt vallod magadénak, miszerint a sikertelenség-akár az emberi kapcsolatok terén jelentkezik, akár a gazdagodás vagy a karrier terén-az illető önhibája. Többek között ezért is van ma hihetetlen közöny a szegények irányában, mert a mai társadalom aszerint határozza meg valaki értékét, hogy mije van, milyen a külseje, mennyire sikeres. A társadalmi szolidaritás közel nulla.

Zabalint 2019.11.21. 14:16:48

@Almandin:
Egyetértek, pont ugyanolyan szélsőség mindenért a körülményeket okolni, mint azt állítani, hogy minden csak rajtunk múlik. A szegények mellett még megemlíteném azokat is, akik egy nem jól fizető hivatásnak élnek, sokan őket is lenézik, hogy balekok.

Kíváncsi lennék még arra, mi a véleményed neked, és mi a véleménye Lászlónak a Mindenki című magyar rövidfilm mondandójáról, ha láttátok, ez elég erős vízválasztó szokott lenni gondolkodásmódban az ilyen kérdésekről.

Almandin 2019.11.21. 14:26:04

@Zabalint: Sajnos nem láttam a filmet, ezért nem tudok véleményt alkotni róla.

G. Nagy László 2019.11.21. 16:05:36

@Zabalint: Én láttam annak idején és szeretem ezt a filmet. Az az izgalmas benne, hogy két valódi érték - a professzionális teljesítmény és a bajtársiasság - ütközik össze, látszólag kibékíthetetlen ellentétet megjelenítve. A film alkotói úgy szövik a szálakat, hogy a néző a bajtársiasságot érezze erkölcsileg magasabb rendű értéknek, azonban ez puszta manipuláció. Azért rokonszenvezünk a gyerekekkel, mert a tanár diktátor: önkényesen dönt a preferálandó érték felett.

Most képzeld el azt, hogy a konfliktus a következő: a tanár egy komoly kórusművet favorizál, míg a gyerekek az éles versenyhelyzetben rákezdenek a "csak a nézését meg a járását" című nótára. Jelentené ez azt, hogy Kisgrofó slágere zenei szempontból értékesebb? Aligha.

Péntekenként focit szervezek, ahová kb. 50 potenciális játékos közül válogatok 14-et. Sose volt szempont az, hogy a tehetségeseket előnyben részesítsem. Azonban ha egy bajnokságon indulnánk, egész másként szelektálnék. Miközben mindkét eljárásom morálisan helyes.

A Mindenki konfliktusa valójában nem a profizmus és a bajtársiasság között feszül, hanem az önkény és a demokrácia között. Ha az önkényuralkodó mögött nincs támogatás és megfelelő kommunikáció (érzelmi intelligencia) hiányában ezt nem veszi észre, úgy bukni fog, függetlenül attól, hogy az általa képviselt érték helyes-e.

Zabalint 2019.11.21. 16:44:04

@G. Nagy László:
Én nem egészen ezt látom benne, bár a te olvasatodat is jónak tartom. Az én olvasatomban a bajtársiasság már csak megoldás egy problémára, a kiinduló konfliktus helyzet a professzionális kórus és a puszta tevékenység szeretetére épülő hobbi kórus. Egyetértek abban is, hogy nem alá vagy fölé rendelhető a kettő (akár az élsport, tömegsport), azonban ebben a történetben utóbbi kárára akarta a tanárnő megoldani a helyzetet, hiszen attól volt sikeres a kórusa, hogy hobbi létszámmal de kizárólag elit hangokkal állt versenybe. (Bár nem erről szól a történet, de politikai olvasatban azt is mondhatnám, amikor az élsportot a tömegsport kárára fejlesztik, ugye látjuk hogy van ilyen...)

Egyébként a marketing és a valóság között is feszül ellentét a filmben, hiszen azt mondják bárkit bevesznek a kórusba, tehát az is egy olvasat, hogy eljátsszák a hú de elfogadót, aztán másképp, fű alatt szelektálnak.

Hozzáteszem még, a kórus csapatmunka is, egy csapatban pedig a leggyengébb láncszemeket is fejleszteni kell, úgyhogy ez kicsit olyan is, mint ha edzőként ott lenne a 14 focistád, ebből 3 vérprofi lenne, és lenne időd is felkészülni, de azt mondanád a többi embernek, ne is járnakak edzésre, foglalkozol csak a 3 játékossal, a meccsen meg a többi meg max. védekezzen, de ha lehet ne is érjen labdához, és még meg is magyaráznád nekik, hogy ez így milyen jó buli lesz.

Zabalint 2019.11.21. 16:45:17

@G. Nagy László:
Hozzáteszem, a végkövetkeztetésem sem a diktatúra vs. demokrácia, mert azt is csak egy eszköznek találom a helyzet bemutatására. Lehetne a sztori úgy is, hogy a jó hangúak érik el, hogy így legyen, ahogy van, a lényegen nem változtatna.

G. Nagy László 2019.11.21. 17:04:19

@Zabalint: A Mindenki című filmben az a zseniális, hogy keveri a két értékdimenziót. Ha egy hozzám hasonló értékrendű rendező vitte volna vászonra a sztorit, úgy az tán a hatvanas években játszódna, megcserélt értékrenddel. A tanárnő így nyilatkozna:"Pajtások, a dal mindenkié. Pártunk és kormányunk büszke arra, hogy együtt építjük a szocializmust, ki sarlóval, ki kalapáccsal, ki a mozgalmi nóta erejével. Mindenkinek hallani akarom a hangját!" A versenyen persze a hamis torkúak csak tátognának... Nyilván ez a verzió nem ütne akkorát, de jól érzékelteti a manipulatív szándékot. A negatív karakter által annak teljes világa negatív színezetet kap. Ha Szörnyella de Frász kocsijában Aerosmith szól, a gyerekek aligha lesznek Steven Tyler rajongók...

Mitől vízválasztó ez a film? Az élsportnak ugyanúgy megvan a helye, ahogy a tömegsportnak is. A kettő közt nem feszül semmiféle ellentét.

Zabalint 2019.11.22. 12:07:47

@G. Nagy László:
Szerintem nincsen olyan manipuláció, amire gondolsz, egyszerűen a rendezőnek van egy preferenciája a témában, épp attól vízválasztó gondolkodásmódban, mert van aki egyetért vele, van aki nem.

Igen, az élsportnak ugyanúgy megvan a helye, mint a tömegsportnak, azonban különösen az élsportnak nem államilag támogatva kellene működnie. Ez azért fontos, mert épp a Mindenki kapcsán vitatkoztam ex-élsportolóval, aki előadta az elitista dumát, ezért nem tetszett neki a film mondandója, csakhogy ezen emberek többsége sehol nem lenne, ha piaci alapon működne az élsport. Ezért vicces, mikor jobboldali elveket adnak elő épp azok, akiket egy kommunista elveken alapuló élsport támogatási rendszer tart fenn. Az iskolai kórus pedig rímel erre, függetlenül attól, hogy most akkor ez egy állami vagy magániskola, mivel a filmben az iskola képviseli az államot, és az iskola támogatja, hogy legyen kórus, valamint ugyanez az iskola adja el hobbikórusnak, de teszi fű alatt elit kórussá. Anno mikor gyerekkoromban kosárlabdáztam, akkor is voltak ilyenek, szerintem most is vannak, hiszen az állam és az önkormányzat elvileg az utánpótlás nevelést támogatta, ahol nyilvánvalóan szélesebb kör sportolt, mint akikből élsportoló vált a későbbiekben, ezért ezt részben minden egyesület kidobott pénznek tartja, hiszen rengeteg emberrel kell foglalkozni, akik nagyobb része később önként abbahagyja vagy alkalmatlannak bizonyul. Így igyekeznek átszivattyúzni a pénzt az élvonalbeli felnőtt csapatba, illetve igyekeznek többé-kevésbé tudományos módszerekkel szelektálni az utánpótlásban. Ezekkel nem is lenne gond, ha nem az állam fizetné, és nem arra adná a pénzt, hogy a gyerekek sportoljanak...

G. Nagy László 2019.11.22. 12:50:24

@Zabalint: Ezekkel mind egyetértek. Az alapelvemet ismered: állami pénzből egyáltalán ne támogassunk élsportot, de lehetőleg még tömegsportot se. Ha az alacsonyabb adókból fakadóan mindenkinél több pénz marad, mindenki szabadon eldöntheti, hogy melyik (piaci alapon működő) sportpályát látogatja.

Ezt még azzal együtt is így gondolom, hogy jómagam sokkal többet használom az ingyenes, közösségi sportlétesítményeket - kondiparkok, focipályák, futópálya a Margitszigeten, bicikliutak - mint az átlag. (Talán még ezek a beruházások a legelnézhetőbbek. Ha már az önkormányzatok privilégiuma, hogy a városképet alakítsák, úgy ebbe az irányba érdemes.)

G. Nagy László 2019.11.22. 13:00:45

@Zabalint:

"Szerintem nincsen olyan manipuláció, amire gondolsz, egyszerűen a rendezőnek van egy preferenciája a témában, épp attól vízválasztó gondolkodásmódban, mert van aki egyetért vele, van aki nem."

Ez is oké, csak a rendező a saját preferenciáját úgy erősíti, úgy kívánja magától értetődően magasabb rendűnek beállítani, hogy összekapcsolja egy általánosan elfogadott értékkel. A másik oldalon a hasonlóan fontos érték viszont a negatív attitűddel kapcsolódik és ezáltal besározódik. Te képes vagy rá, hogy racionálisan és analitikusan szétszálazd. A többség nem.

Hollywood évtizedek óta így mossa az agyakat. Figyeld meg a trendeket, hogy a negatív hősök, a terroristák milyen nációt képviselnek. Egy időben minden gonosz karakter orosz volt, majd 1985-benn jött a fordulat (Vissza a jövőbe, nyitójelenet), ahonnan az arabok lettek a negatív figurák. Nem is tudom, mi a trend manapság...

Zabalint 2019.11.22. 13:08:43

@G. Nagy László:
Hollywoodot szerintem ne keverjük ide, ez a film sok más európai filmhez hasonlóan nem a trash kategória, amit nagyrészt hollywood kiokád magából, és nem is ugyanaz a célközönsége.

G. Nagy László 2019.11.22. 13:33:22

@Zabalint: Ezzel is egyetértek, de lélektanát, hatásmechanizmusát tekintve a két jelenség megegyező. (Ahogyan a körtét is összehasonlíthatom a villamossal színük alapján, miközben ízre nagyon is különböznek:))