téveszmék

"Nem győzhet mindenki"

2020. május 11. - G. Nagy László

 derek.jpg

 

Érdemes lenne mindannyiunknak megállni egy pillanatra, s körbetekinteni saját mikrokörnyezetünkben. Vajon győztesből, vagy vesztesből találunk többet? Bevallom: jómagam - kevés kivételtől eltekintve - sikeres és elégedett embereket látok a saját világomban. Ugyanakkor pontosan tudom, hogy mindenki máshoz hasonlóan én is buborékban élek. Ha megfelelően szélesre tágítanám a kört, tömegével jelennének meg a kevésbé szerencsés sorsúak. A rendszerváltás során lecsúszottak, a technológiai fejlődés áldozatai, vagy aktuálisan a koronavírus-járvány kárvallottjai. Sok ezer sors, sok ezer történet, egyetlen közös ponttal: azzal a megingathatatlan meggyőződéssel, hogy eleve vesztesnek születtek, hogy önhibájukon kívül lettek azzá, hogy esélyük sincs győztessé válni. Ez a világlátás önmagában is elkeserítő, ám attól válik igazán mérgezővé, ha komplett filozófiát kezdünk építeni köré.

 

Tisztán emlékszem: 1990-ben, az első szabad választások idején - a szocializmus nyomasztó évtizedei után - a liberalizmus és a kapitalizmus is kifejezetten jól csengő kifejezésnek számítottak. Pedig már akkor is világosnak kellett lennie: ezek a győztesek hívószavai. Ez a világ nem arról szól, hogy energiáink java részét az elesettek vigasztalásával, a sikertelenek buksijának simogatásával töltjük. A liberalizmus és a kapitalizmus a szabadságról és a lehetőségek orgiájáról szól. Arról, hogy mindenkinek adott az esély az érvényesülésre, amennyiben hajlandó az értékteremtésre. A hangsúly itt nem a segélyezésre és a mesterséges egyenlőségteremtésre kerül, hanem a felülről természetes módon leszivárgó gazdagságra és jólétre, mely lehet bármilyen aránytalan is, előbb-utóbb minden aktív szereplőt elér. A kapitalizmus egészen egyszerűen arra nevel, hogy egyre értékesebb emberekké érjünk. Tanuljunk meg bánni a pénzzel, ismerjük fel tényleges kockázatainkat, váljunk szakmailag nélkülözhetetlenné, s legyünk olyan együttműködők és szerethetők, amilyet egy munkaadó, vagy üzleti partner csak elképzelhet. Arra tanít, miként válhatunk született vesztesből valódi győztessé. Alig hiszem, hogy ebben bármi ördögtől való volna.

 

Győztesnek lenni - elsősorban attitűdöt, belső tartást jelent és feltételez. Olyan emberét, aki nem csupán kész tenni a sikerért, de nem is kíván sportszerűtlen diadalt, vagy aránytalan támogatást. Olyan emberét, aki - ha kell - képes emelt fővel veszíteni. Aki inkább elfogadja a teljes bukást, mint hogy mástól várjon erőn felül nyújtott áldozatot. Idézzük fel a nyaktól lefelé lebénult főhős példaértékű szavait a Mégis kinek az élete c. filmből: "Pat, tudom, hogy szeretsz. És amikor még Ken Harrison voltam, én is szerettelek téged, de az már nagyon rég volt. Idestova immár fél éve én nem az a férfi vagyok, aki szeretett téged. Te igazán hűséges voltál. Szeretetteljes és áldozatkész. Én ebből többet nem kérek. Azt akarom, hogy menj el, és többé ne gyere vissza. Azt akarom, hogy új életet kezdj, menj férjhez és aztán gyerekeket szülj."  Most, a koronavírussal keserített időkben lépten-nyomon azt halljuk, hogy mindenki segítségért kiált. Közismert zenészek, színészek hajolnak le némi aprópénzért, a legkevésbé sem aggódva azért, hogy ez miként hat majd hosszútávú megítélésükre - lelkük rajta. Tanulságos tapasztalat az is, hogy a világmegmentő hangoskodók mindegyike krokodilkönnyeket hullat a bér nélkül maradt munkavállalókért, ugyanakkor alig érzékelni olyan empátiát, mely a bevételeinek búcsút intő vendéglátóipari, idegenforgalmi vállalkozók felé irányul. Győztesnek lenni azt is jelenti, hogy nem tekintek irigységgel a másik sikerére; hogy a foglalkoztatást nem nevezem kizsákmányolásnak; hogy ugyanazt a sérülékeny embert látom a társadalmi piramis tetején, mint a legalján.

 

Természetesen nem lesz mindegyikünkből milliárdos nagyvállalkozó, vagy világhírű rocksztár. Azonban a győztesek mentalitása nélkül még a leghétköznapibb szituációkban sem fogunk magabiztosan helytállni. Legyünk pizzafutárok vagy újságkihordók; púposak vagy félszeműek, a katartikus szerelmet épp oly szomjúsággal kergetjük majd, mint a társadalmi hierarchia csúcsragadozói. Számomra kevés megdöbbentőbb létezik, mint az a testidegen jelenség, amikor a férfijogi mozgalmakba beköltözik a baloldali gondolat. Hónapokon keresztül figyeltem a Férfihang nevű, antifeminista portál működését, cikkeit, közösségének hozzászólásait. Nem állítom, hogy a győztesek kommunikációja (Red Pill, PUA) fel sem bukkant, azonban a meghatározó vonal a panaszkodás, a siránkozás, a nők hibáztatása maradt, illetve a végtelen türelem, empátia és buksisimi az ilyetén attitűd kapcsán. Tucatjával olvastam olyan írásokat, melyek - szembemasírozva minden morális és pszichológiai igazsággal - azt taglalták, miként lehet a férfiak problémáit kezelni anélkül, hogy abban a személyes felelősségvállalás és az önfejlesztés a legkisebb mértékben szerepet kapna. Természetesen nem hazai sajátosságról, kifejezetten nemzetközi trendről van szó. Egy korábbi blogbejegyzésben már említettem Robin Hanson, a George Mason University közgazdász professzorának meglátásait. Szerinte a szex újraelosztására lenne szükség, tekintve, hogy a férfiak kevésbé volnának frusztráltak, ha a testiség alanyi jogon járna mindenkinek. "A nemi erőszak és a rabszolgaság messze nem az egyetlen lehetséges eszköz" - fogalmazott a bölcs tanárember, utalva az államilag finanszírozott prostitúcióra, illetve készpénzbeli kárpótlásra a húspiac veszteseit illetően. Kommentelői szanaszét szedték, s joggal. A szerelem, a szex, a párválasztás a legkevésbé sem az a terület, ahol a baloldali gondolat, a segélyezés bármiféle létjogosultsággal bírna. E fronton konkrétan nem létezik más út, mint győztessé válni, elsajátítva mindazokat a készségeket, kifejlesztve mindazokat az erényeket, melyek a sikeres csajozáshoz és a stabil párkapcsolat fenntartásához elengedhetetlenek.

 

A kapitalizmus és a szocializmus egymástól fényévnyi távolságban lévő gondolkodásmódok. Egyetlen közös pontot azonban muszáj észrevennünk: egyik sem hisz a címbéli frázis igazságában. A szocializmus azt a szemérmetlen illúziót igyekszik kelteni, hogy a valódi győztesek megsarcolásával mindenkit kellően magasra emelhet. Senkit sem zavar a tény, hogy ez a világtörténelem során - számtalan kísérlet ellenére - még sohasem sikerült. Valamiért az sem zavar senkit, hogy a mesterséges egyenlősdi oltárán elkerülhetetlenül feláldozzuk a szabadság eszményét. (Ettől függetlenül gátlástalanul használják a balliberális jelzőt, mely pont olyan, akár az erőszakos gyengédség: fából vaskarika.) A kapitalizmus ugyancsak azt hirdeti, hogy mindenki lehet győztes, s az elmúlt évszázadokra visszatekintve nem is alaptalanul teszi. Azonban még ennél is sokkal többről van szó. Ha behunyjuk a szemünket és egy naivan álmodozó kommunista forradalmár bőrébe bújunk, talán pár pillanatra képesek leszünk elhinni azt a marhaságot, hogy a marxi eszme általános jólétet teremthet. Talán még nyilvánvaló morális aggályainkon is túl tudunk lendülni. Azt azonban még a leghipnotikusabb pillanatban sem érezzük majd, hogy a szocializmus kegyelemkenyere jobb emberré formálja, a valódi győztesek mentális tartásával ruházza fel a rászorulókat. Valójában ez a baloldaliság legnagyobb rákfenéje: konzerválja a tehetetlenséget, megfoszt a valódi fejlődés lehetőségétől. Ünnepélyes mosollyal átadja az aranyérmet, ám a dobogó tetején továbbra is egy lúzer áll, aki talán sohasem fogja átérezni a mámort, milyen saját erőből győztessé válni.

  

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr2215675218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

belagezapista 2020.05.11. 09:29:04

Igazából vannak versenyhelyzetek, amelyek zéró vagy negatív összegűek, meg vannak pozitív összegűek is. Egy sportverseny önmagában nézve mindig zéró összegű, mert egy győztes van a résztvevők teljesítményétől függetlenül.

Ellenben a gazdasagban bármennyire iw szeretik harsogni a marxisták az ellenkezőjét, nagyobb részt pozitív összegű játékról van szó.

Ellenben a protekcionista gazdaság határozottan zéró összegű, ezért amikor Fideszesek harsogják azt, hogy mindenki annyit ér, amilye van, akkor ebben nincs igazuk.

szemet 2020.05.11. 10:52:19

A szexuális szelekció amit cikk említ pl. nagy részben a különféle jelzésekre (signaling)ra épül.

Na ott pl. lehet bőven tobzódni a felesleges és káros túlzásokban: mint amilyen páva farktolla - nem azért csinálod mert bárkinek előnyös, hanem csak szimplán muszáj überelni a szomszédod.

Talán cikk béli "vesztesek" részben az ilyesmik miatt is érzik rosszul magukat. Talán 30 éve feleekkora farktoll elég volt - és ha most lehetséges lenne, hogy mindenki megegyezzen, hogy lefelezi a farktollát, valójában mindenki csak fellélegezne. De a verseny minden területen (így a káros részeken is) öngerjesztő, és aki kimarad, lemarad:

- Fiatal férfiak szteroidokat esznek

- Tanulók amfetaminszármazékokat (Pedig valaki szerint a felsőoktatás is nagyobb részt puszta signalling: en.wikipedia.org/wiki/The_Case_Against_Education - már csak a bejutás is a menő amerikai egyetemekre: egyszer olvastam egy fiatal blogposzt panaszát, hogy gyakorlatilag semmit nem csinálnak ami érdekli őket csak a mi jól mutat majd az Ivy League porfólióban és blogolható: önkéntes munka, robotika szakkor (50-en állják körül az egy darab eszközt de ki kell pipálni a CVben, stb...))

- Naponta órákat tölteni az online személyiséged vonzóvá tételével (insta, facebook, tudomisén mi: csivitelo.blogcdn.p3k.hu/files/2018/05/Satin-Bower-Bird-Nest-1.jpg )

stb...

Ezek nem új gondolatok persze, Keynes ugye 15 órás munkahetet jósolt - de a fentiek fényében ez ma már elképzelhetetlenül vicces, pedig hát jobban élnénk ennyi munkával mint Keynes idejében az emberek. Ezt persze utána nem sokkal felismerték, Konrad Lorenzt is felvetette (de lehet, hogy nem ő volt az első - nem vagyok a terület szakértője), hogy az emberek megszállott munkamániája (amikor is az állatokhoz képest (kaja + biztonság) az alapvető szükségleteidnek sok-sok-sok-szorosát állítod elő pihenés nélkül, nagy valószínűséggel szexuális szelekciós eredetű.

G. Nagy László 2020.05.11. 12:13:25

@szemet: Sok mindent nagyon hasonlóan látok.

Ami a szexuális szelekciót illeti, a homo sapiens kifejezetten szerencsés, hiszen rém összetettek vagyunk, ezerféle téren bizonyíthatunk. Az állatvilág egyedei hozzánk képest szinte egydimenziósak. A pávák a farktollaikkal büszkélkednek; a szarvasok összemérik az agancsaikat; a gorilláknál a testméret lesz a döntő, s még a kifejezetten kreatív lugasépítő madarak is csupán palotáikkal versenyeznek. Nálunk a fizikai adottságok mellett - melyek szintén fejleszthetők - megjelenik az intelligencia, a humor, a pénz, az önkifejezés és a karizma számos lehetséges eleme. 100 nőből 99 előbb választ egy olyan pasit, akinek csupán rendezettek az anyagi körülményei, ám emellett sportos, ápolt és művelt is, mint egy multimilliárdos taplót.

belagezapista 2020.05.11. 12:18:57

@szemet:
Ha a pávák farktolla egy populációban sok generáció alatt túl nagyra nő, és ez túlélési szempontból gondokat okoz, akkor elkezd kihalni az a populáció, illetve elsősorban a legnagyobb tollú egyedek. De az is lehet, hogy valami nem szexuális célú dologra lesz jó nekik. Ami rövidtávon túlzásnak, öncélúnak tűnik, hosszútávon az és része az evolúciónak, a szexuális vonzalomra építve sok generáción át is fejlődhetnek bizonyos szervek, testrészek úgy, hogy túlélési szempontból nem jelentenek pillanatnyi előnyt, ellenben sok ilyen irány kiszelektálódása létrehozhat olyan eredményt, ami már nem csak szexuális szempontból lesz hasznos.

A történelmi levezetéseddel nem értek egyet, nem kell a férfiaknak nagyobb faroktoll, hanem más és más kell, ahogy a világ változik. Ami példákat felsorolsz, azoknál mind-mind kétséges az evolúciós előny, hiszen ahogy a túlzottan nagy, túlzottan mű kinézetű szilikonmellek sem vonzók a legtöbb férfi számára, úgy a csak szteroiddal elérhető, már izomdiszmorfiába hajló kinézet sem. Ahogy a 100%-ban csak a karrierjét építő szélsőség sem biztos hogy sikeres a nőknél.

De gazdasági értelemben sem értek egyet, 100-200 éve a lakosság sokkal kisebb része foglalkozott hobbival, önmagáért való pihenéssel, szórakozással, kikapcsolódással. Ezek ugyanúgy a gazdaság rugói, mint maga a munka, karrier, vállalkozás, csak a másik fele.

szemet 2020.05.11. 15:00:40

@G. Nagy László: @belagezapista:

Az, hogy a verseny sok területen folyik, nem jelenti azt, hogy adott nicheben nem válhat indokolatlanul túlzóvá...

Pl. igaz, hogy nem minden nő bukik az izompacsirtákra, vagy a menő állásra, vagy a klassz insta profira, vagy az anyagi javakra, stb... de elég ha néhány igen, és HA te pont köztük akarsz labdába rúgni akkor neked is azon a területen kell versenyezned az éppen ott jellemző szinvonalon. Aztán persze biztos lehet jó nichet találni, nem kétlem (persze lehet az ilyesmihez meg lehet éppen kreativitás kell, vagy több bátorság, vagy akár szokatlan ízlés - semmi sincs ingyen)

Ebbe mi nem halunk bele mint a pávák, csak maximum feltünhet, ha épp indokolatlanul szarul szervezzük az erőforrásaink - és a veszteseknek ez talán jobban feltűnik: akik ezeknek az erőforrásoknak pont szűkében vannak. ;)

szemet 2020.05.11. 15:37:33

Egyébként elismerem az ilyesmi előnye/hátránya nemigazán mérhető/összemérhető, és amúgy bevallom személy szerint én se hiszem, hogy régen jobb volt (vagy max. csak kiragadott területeken, nem összességében)...

Almandin 2020.05.11. 15:55:31

Az tény, hogy nem győzhet mindenki. Viszont nem fekete-fehér a téma. Ugyanaz az ember lehet bizonyos téren sikeres, másban sikertelen. Pl. sikeres a munkájában, de a párválasztásaiban sikertelen. Az életszakaszaink se egyformák. Tény, hogy vannak olyanok, akiket végigkísér a siker, meg örökvesztesek is, de gyakoribb, hogy egy ember életében sikeresebb és sikertelenebb életszakaszok váltogatják egymást.
A párválasztásban meg jó bonyolult a kérdés, mert vannak emberek, akik valóban híján vannak minden vonzerőnek. Ők szenvednek, mert az ember alapvető szükséglete a szex és a párkapcsolat. Mégsem kötelezhető arra senki, hogy szexeljen olyannal, aki nem vonzó. Tehát ez egy olyan dolog, ami nem jár alanyi jogon.

szemet 2020.05.11. 17:18:37

" A szerelem, a szex, a párválasztás a legkevésbé sem az a terület, ahol a baloldali gondolat, a segélyezés bármiféle létjogosultsággal bírna. E fronton konkrétan nem létezik más út, mint győztessé válni, elsajátítva mindazokat a készségeket, kifejlesztve mindazokat az erényeket, melyek a sikeres csajozáshoz és a stabil párkapcsolat fenntartásához elengedhetetlenek"

Ez a része mondjuk történelmileg nem korrekt, a modern korban talán jobban de nem teljesen és nem mindenhol: a szexualitás kb. mindig is az emberi élet társadalmilag legszigorúbban szabályozott része volt: világvallások tele vannak megkötésekkel a szexualitással kapcsolatban, törvényileg szabályozott monogám kapcsolatok: házasság szinte minden államban jelenleg is, sok évszázadon keresztül a válás tilalma vagy a házasságtörés büntetése.

És az emberek (főleg nők) akaratukon kívüli disztribúciója:

" Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik,

Szőkék legelébb,

Aztán feketék,

Végül barnák és a maradék."

G. Nagy László 2020.05.11. 17:36:07

@szemet:

"Pl. igaz, hogy nem minden nő bukik az izompacsirtákra, vagy a menő állásra, vagy a klassz insta profira, vagy az anyagi javakra, stb... de elég ha néhány igen, és HA te pont köztük akarsz labdába rúgni akkor neked is azon a területen kell versenyezned az éppen ott jellemző szinvonalon."

Ez abszolút igaz, ám szerintem csupán elméleti probléma. Az "ellentétek vonzzák egymást" közhelyről régóta tudjuk, hogy téveszme, az igazsághoz sokkal közelebb áll, hogy megtalálja a zsák a foltját. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nem jövök zavarba a nő azon igényétől, hogy tökéletes testet akar, hiszen magam is értéknek tekintem, magam is dolgozom az ügyön. Egy kövér informatikus pedig bele sem fog szeretni az illetőbe, egészen más körből fog válogatni. Ugyanígy: pontosan tudom, hogy egy Sarka Kata típusú csajhoz vékonyka a pénztárcám. De nem is akarok olyan nőt, ahol ez a fő szempont.

szemet 2020.05.11. 17:38:12

" baloldali gondolat"

Ja és nincs róla statisztikám, de intuícióm/emlékeim alapján a fentiek ellen szerveződő női egyenjogúsági mozgalmak közt jóval több a baloldali ( pl. a "kapitalizmus = patriarchátus" alapon szerveződő vonal), mint a konzervatív jobboldali (ahol sokak közt elég népszerű a házasság, monogámia és mindenféle vallási alapú szexuális korlátozások támogatása).

Almandin 2020.05.11. 17:46:07

@G. Nagy László: Elég probléma, ha valakinek csak a tökéletes testű emberek jönnek be. Akár férfi, akár nő az illető. Az természetes, hogy a nagyon csúnya emberek nehezen vagy nem találnak partnert, de kisebb tökéletlenségei mindenkinek vannak, az emberek többsége pedig közepes testi adottsággal bír. A tökéletlenségeket a személyiség kisugárzása ellensúlyozza.
Ez a tökéletesség-mánia a fogyasztói társadalom hatása. A következménye pedig sok magányos, társtalan ember. A "legviccesebb" pedig az ebben, hogy aki tökéletest akar, sose néz a tükörbe. Közepes, sőt, annál rosszabb adottságú egyedek akarnak átlag feletti partnert maguknak.

G. Nagy László 2020.05.11. 17:46:14

@szemet:

"Ez a része mondjuk történelmileg nem korrekt, a modern korban talán jobban"

2020-at írunk. Ráadásul mélyen hiszek bizonyos értékekben. Ilyen például az, hogy érdemes szabadon választani a párunkat, és érdemes a fizikai vonzalmat állítani az első helyre, továbbá muszáj ezt a vonzalmat hosszú éveken át megőrizni. Kevés olyan lelketlen dolgot ismerek, mint az elrendezett házasság, vagy a felnőtt szexualitás kapcsán megfogalmazott bármiféle külső korlát, tilalom. Tudjuk, hogy volt ilyen, s van ma is sok helyen, de ez a primitív társadalmak sajátja. Pont az a cél, pont azért írok blogot is egyébiránt, hogy elmozduljunk a primitív társadalmak szintjéről.

G. Nagy László 2020.05.11. 17:49:59

@Almandin:

"A párválasztásban meg jó bonyolult a kérdés, mert vannak emberek, akik valóban híján vannak minden vonzerőnek. Ők szenvednek, mert az ember alapvető szükséglete a szex és a párkapcsolat. Mégsem kötelezhető arra senki, hogy szexeljen olyannal, aki nem vonzó. Tehát ez egy olyan dolog, ami nem jár alanyi jogon."

Abszolút így van, azonban minél kevésbé vonzó valaki, annál többet tud javítani magán. Sport, diéta, fodrász, fogorvos, kozmetikus, plasztikai sebészet - szinte semmi sem lehetetlen.

G. Nagy László 2020.05.11. 18:05:09

@Almandin:

"Elég probléma, ha valakinek csak a tökéletes testű emberek jönnek be. Akár férfi, akár nő az illető."

Ezzel nem igazán tudok egyetérteni. Mi férfiak kifejezetten úgy vagyunk drótozva, hogy a tökéletességet keressük. Ez az evolúciós küldetésünk. Nem azért van, mert szarháziak vagyunk és ki akarunk tolni a csúnyácskákkal, hanem egyszerűen meg sem moccan bennünk semmi. a szimmetria, a szépség, a megfelelő idomok és arányok a szaporodóképesség és az egészség hírnökei.

"Az természetes, hogy a nagyon csúnya emberek nehezen vagy nem találnak partnert, de kisebb tökéletlenségei mindenkinek vannak, az emberek többsége pedig közepes testi adottsággal bír. A tökéletlenségeket a személyiség kisugárzása ellensúlyozza."

Ez rendben. Ám ettől még mindenkinek megvan a maga fétise, amiből nem enged. Az enyém a láb. Sosem tudnék kezdeni olyan nővel, aki lúdtalpas, vagy vastag a bokája. E téren nálam nincs pardon. Sokkal elnézőbb vagyok az orr frontján, pedig a férfiak oroszlánrésze erre nagyon kényes. Volt már csajom akkora cserpákkal...

"Ez a tökéletesség-mánia a fogyasztói társadalom hatása."

Kategorikusan kijelenthetem, hogy ez téveszme. Évezredek óta ugyanaz a szépségideál mind a férfiak, mind a nők esetében. A vágy a legbelsőbb énünkből fakad. Nem azért akarok jó nőt, mert a reklámokban és a vígjátékokban olyanokat látok, hanem mert a sejtjeim olyanért kiáltanak.

"A "legviccesebb" pedig az ebben, hogy aki tökéletest akar, sose néz a tükörbe. Közepes, sőt, annál rosszabb adottságú egyedek akarnak átlag feletti partnert maguknak."

Ebben semmi vicces nincs. A teremtés igazságtalansága, hogy ugyanarra vágyunk, adottságainktól függetlenül. Ez viszi előre az evolúciót, ez formálja egyre tökéletesebbé az adott fajt. A vesztesek valóban boldogtalanok. Ezért volna muszáj minél több lépést megtenniük a tökéletesség felé vezető úton.

Almandin 2020.05.11. 18:47:46

@G. Nagy László: Kiderül, hogy neked se a tökéletes, hanem az elég szép nők jönnek be (pl. a nem szép orr nem kizáró tényező). Az valóban természetes, hogy a nemi vágyat nem indítja be a csúnya, beteg kinézetű test. Viszont manapság egyre gyakoribb, hogy az átlagember nemcsak álmodozik a tökéletes kinézetű partnerről, hanem képtelen beérni egy elég jóval. A látszat ráadásul sokszor csalhat is. Szép emberek között se ritka, hogy van akár kifejezetten súlyos betegségük, vagy örökletes genetikai rendellenességük, de nem látszik rajtuk. Sőt, létezik olyan is, hogy egészségtelen testalkatot tesznek meg szépségideálnak. A 20. sz. második felében a csontsovány, majdnem anorexiás kinézetű modelleket tartották a legszexibbnek, pedig a túlzott soványság se jó ajánlólevél az egészségre és a szaporodóképességre nézve. Mégis nők milliói fogyókúráztak normális vékonyság és normál BMI mellett is, mert felültek ennek a divathullámnak.
Azzal a nézeteddel nem értek egyet, hogy ez nem a fogyasztói társadalom hatása. De, részben az, a másik ludas a filmipar. Ha megnézek egy múlt századi, vagy akár jelenkori filmet, a benne szereplő színészek többsége az átlagnál jóval szebb nő és az átlagnál jóval jóképűbb és sármosabb férfi. Csúnya színészek csak jelentéktelen mellékszerepeket vagy a főgonosz szerepét kapják meg. Az emberek serdülőkoruktól ilyen filmeken szocializálódnak, a valóság jóval kiábrándítóbb. A ma 50 alatti korosztály pedig már kompromisszumot kötni se tud. Nem éri be az elérhető legjobbal, hanem-akár tudat alatt- a sztárokhoz hasonlítgat mindenkit, sztár jellegű párt akar. Eredmény: vagy teljes magány, vagy futó kapcsolatok, megállapodás nélkül. Én azt látom, hogy 50 évvel ezelőtt még az emberek többsége még könnyebben talált társat, könnyebben elköteleződött hosszú távra. Ma az ábrándjaikat kergetik sokan egy életen át, nem ismerve fel, hogy a lehetőségeik korlátozottabbak, mint ahogyan azt hiszik.

G. Nagy László 2020.05.11. 19:14:54

@Almandin:

Valahol, valamikor már elmeséltem, bocs, ha ismétlem magam. A főszereplő egy közeli lányismerősöm, aki kezdett kifutni az időből. Régóta fűzte egy srác, aki nem mozdított meg benne semmit. Aztán végül mégis igent mondott egy vacsorameghívásra. Hazaérve a fajanszot ölelgette, annyira kikívánkozott belőle minden elfogyasztott falat. Sokszor zsigerileg taszít a másik, s inkább vagyunk egyedül.

"Viszont manapság egyre gyakoribb, hogy az átlagember nemcsak álmodozik a tökéletes kinézetű partnerről, hanem képtelen beérni egy elég jóval."

Én ilyet nem tapasztalok. Szerintem a legtöbben nagyon is beérjük egy ELÉG JÓ-val. És ha ennek az elég jónak még kisugárzásai is van, olyankor kimozdul a Föld a sarkaiból.

szemet 2020.05.11. 20:18:32

@G. Nagy László: "minél kevésbé vonzó valaki, annál többet tud javítani magán"

Itt most feltételezed, hogy fejlődni kell hogy vonzóbb legyen valaki.

De most vegyünk egy sikeres többdiplomás nőt, ha ők arra vágynának, hogy a partnerük legalább olyan képzett legyen mint ők (és semmi más igényük nincs!), már akkor is marad egy csomó facér köztük a skatulyaelv miatt (mert egyszerűen az nők aránya az oktatásban kb. minden szinten meghaladja az 50%-ot fejlett országokban).

Hát persze, akkor ezen a téren lejjebb adják az igényüket, de akkor is még van egy csomó férfi aki nem képes hosszútávon elviselni ha egy nő képzettebb, tanultabb, sikeresebb mint ő.

Ilyenkor mi a megoldás? Az ön-vissza-fejlesztés? Pl. eljátszani a butuska naivát ("Ó drágám hogy te milyen okos vagy!"), beállni varrónőnek? ("Kedvesem, ha nem lenne a stabil fizetésed a gyártosórrol felkopna az állunk!") ;)

G. Nagy László 2020.05.11. 22:00:10

@szemet:

"De most vegyünk egy sikeres többdiplomás nőt, ha ők arra vágynának, hogy a partnerük legalább olyan képzett legyen mint ők"

Ez nagyon jó felvetés. Nagyon tipikus, nagyon életszerű. Ismerek ilyet nem egyet.

A dilemma feloldása nem bonyolult:

Egy férfi lehet elég művelt és elég gazdag diploma nélkül is. Ha ezek adottak, a diploma (egy bekeretezett emléktárgy) nem fog hiányozni oly égetően. Lehet vele beszélgetni, színházba járni - ez általában elég. A nők evolúciós ösztönéből fakad, hogy muszáj olyan férfit választaniuk, akire felnézhetnek. Ám ha egy kicsit is tudatosak és elkezdik elemezni saját szükségleteiket, hamar ráébrednek, hogy nem a diploma a lényeg. Fontos lehet a magas társadalmi státusz. Fontos lehet az intellektus. A pénz, a műveltség, a humor, a jó kommunikáció. A diploma csak egy papír, s ezt egy értelmes nő - előbb-utóbb - átlátja.

Almandin 2020.05.11. 22:27:32

@G. Nagy László: Sajnos Magyarországon még a diplomás férfiak között sincs elég olyan ember, akikről írsz. Az úriember típus eléggé hiánycikk nálunk. A nem diplomások között is valóban akadnak művelt típusok, én se zártam ki őket a társkeresésből. De náluk még ritkább. A diplomás, jó adottságú férfiak nagy része meg foglalt. Egy nő, aki úgy érzi, nem talál megfelelő partnert, több opcióból választhat:
1.: Lejjebb adja az igényeit egy olyan szintig, ahol még az alapok megvannak (nem alkoholista, nem bunkó, de lehet, hogy nem lehet vele intellektuális beszélgetéseket folytatni, arra más barátokat kell keresni).
2.: Cölibátusba kényszerül meghatározhatatlan ideig.
3.: Futó kalandokba bocsátkozik.
4.: Nős férfi szeretője lesz, aki megfelel a fentebbi elvárásainak, de el kell fogadnia, hogy nincs egyedül, titkolózni kell, lebukás esetén a férfi családja széteshet.
Amit a nők evolúciós ösztönéről írsz, az szerintem ebben a formában nem igaz. Miért kellene felnézni a férfira? A tisztelet nem elég? Ezzel azt sugallod, hogy egy kapcsolatban a nőnek szellemi téren alsóbbrendű szerepet kellene vállalnia. Ez nagyon elavult megközelítés. A magas társadalmi státusz se lényeges szempont sok nőnél. A régi társadalmak elvárták a nőktől, hogy fölfelé házasodjanak, pl. egy ápolónő fogjon orvost magának, egy polgári nő válasszon olyat, aki többet keres nála, nagyobb vagyona van. Ez ma sokaknál már nem szempont. Egy olyan nő, aki el tudja magát tartani, nem szorul rá a férfi pénzére. Ha igen, és ez lesz a párválasztás egyik fő szempontja, az valahol a prostitúció határát súrolja. Ma egyébként sok az érdekember, nőben, férfiban egyaránt, aki titokban térképezi fel a másik anyagi helyzetét és ha úgy véli, hogy lehúzható a másik, vagy be lehet mellé költözni a készbe, eljátssza a hősszerelmest. De nem mindenki ilyen. Én pl. sose élősködtem a férfiakon, magamat tartottam el. A magyar társadalomban emiatt biztos, hogy rengetegen hülyének tartottak.

G. Nagy László 2020.05.11. 23:21:56

@Almandin:

"A régi társadalmak elvárták a nőktől, hogy fölfelé házasodjanak, pl. egy ápolónő fogjon orvost magának, egy polgári nő válasszon olyat, aki többet keres nála, nagyobb vagyona van. Ez ma sokaknál már nem szempont. Egy olyan nő, aki el tudja magát tartani, nem szorul rá a férfi pénzére."

Ez tökéletesen igaz. De ennek belátására magas szintű tudatosságra van szükség. Valószínűleg Te ezt képes vagy tudatosítani magadban. A legtöbben képtelenek. Sokakat évezredes ösztönök hajtanak a gazdag pasik felé, miközben semmi szüksége a pénzre. Ők még a saját valós szükségleteikkel sincsenek tisztában.

"Miért kellene felnézni a férfira? A tisztelet nem elég? Ezzel azt sugallod, hogy egy kapcsolatban a nőnek szellemi téren alsóbbrendű szerepet kellene vállalnia. Ez nagyon elavult megközelítés."

Ez sokkal inkább a tánchoz hasonlít. Két egyenrangú fél siklik a parketten, ám az egyik domináns és irányít. Ez minden esetben a férfi. Egy diplomás menedzserasszonyt baromi nehezen fog tudni dominálni a zöldséges férje. Ahol a férfi nem domináns, ott a nő részéről elmarad az a tisztelet, melyet Te is szükségesnek ítélsz.

Almandin 2020.05.12. 00:37:36

@G. Nagy László: Én biztosan nem tűrném, hogy ledomináljon egy férfi. Egyenrangú kapcsolatokban érzem jól magam. A tisztelet nem egyenlő a meghunyászkodással vagy az alárendelődéssel. A tisztelet az embernek szól, a személyiségének, a jellemének, a méltóságának. Egyébként minden ember megérdemel minimális tiszteletet csupán az emberi mivolta miatt. Azt is elvárom egy kapcsolatban a férfitól, hogy engem is tiszteljen. A tisztelet nem feltétlenül hierarchikus fogalom. Egyenrangú felek között is létezik.
Én azt látom, hogy a magyar társadalom nagy része, még az értelmiség egy részét is beleértve, nem elég érett ahhoz, hogy képes legyen nem hierarchikus párkapcsolatban gondolkodni. Ez azért is probléma, mert sok művelt nő szeretne egyenrangú kapcsolatot. Tegyük fel, talál is olyan férfit, aki művelt és képes úriemberként viselkedni, de ha nem képes egyenrangúságban gondolkodni, a boldog kapcsolat nem lehetséges. A másik: te férfiként könnyen leírsz olyat, hogy valakinek irányítani kell a kapcsolatban, mert a felfogásod szerint te vagy az. Fordítva hogy éreznéd magad? Az már nem egyenrangú kapcsolat, ahol a nőnek alá kell vetnie magát a párja irányításának. Az a gyanúm, hogy te szenvednél egy olyan kapcsolatban, ahol a nő irányítana téged. A fő baj az, hogy sokan azt nem látják, hogy az alárendelt fél valójában gyerekszerepbe kerül a saját kapcsolatában, hiszen a gyerekkorban kell alávetnünk magunkat a szüleink irányításának. Felnőtt korban azonban már nem természetes, ha valaki azt igényli, hogy a másik irányítsa.

G. Nagy László 2020.05.12. 01:15:48

@Almandin:

"Az a gyanúm, hogy te szenvednél egy olyan kapcsolatban, ahol a nő irányítana téged."

Borzasztó autonóm vagyok, senkinek sem engedem, hogy irányítson. Nem lennék jó katona.

"Az már nem egyenrangú kapcsolat, ahol a nőnek alá kell vetnie magát a párja irányításának."

A nőnek NEM KELL alávetnie magát. A nő többnyire ÉLVEZNI SZERETNÉ azt hogy a másik irányít. Biztosan láttad a Szürke 50 árnyalata c. filmet. Pontosan erről szól. A tánc is pontosan ilyen. De továbbmegyek: pszichológiai kutatások százai bizonyítják, hogy egy egy párkapcsolat minősége azon áll, hogy a férfi miként bánik a nővel. Nem fordítva. Nagyon nagy részt a férfin múlik, hogy tartós és kielégítő lesz-e a házasság. Ez komoly felelősség is természetesen, de ezzel együtt azt jelzi, hogy nagyon is eltérőek a szerepeink.

Azt kéne félretenni, hogy egydimenziós hierarchiában gondolkodj. Képzelj el egy profi világbajnok bokszolót és az edzőjét! Melyikük az irányító fél? Nyilván az edző, hisz ez a dolga. Ki a híresebb? Ki keres többet? Kié a dicsőség? Elsősorban azé, aki ringbe száll. Más példa: repülővel utazol. A pilóta irányít, kezében az egész életed. Mégsem érzed azt, hogy nem volnátok emberileg egyenrangúak. Felszálltál a gépre, elfogadtad, hogy ő a kapitány és biztonságban is érzed magad. Sokkal inkább, mintha neked kéne letenned a gépet Ferihegyen.

Almandin 2020.05.12. 01:36:07

@G. Nagy László: Én is autonóm típus vagyok. Ennek ellenére egy munkahelyen alá tudom vetni magam a főnököm utasításainak, dolgoztam olyan helyen is, ahol a katonaihoz hasonló hierarchia és stílus ment, bele tudtam szokni. Viszont ha kiléptem a munkahelyem ajtaján, onnantól kezdve szabad voltam. A magánélet más szféra. Ott nem tűrném az irányítást.
Véleményem szerint az egészséges felnőtt személyiség autonóm.
Én nőként nemhogy élvezném, ha irányítana egy férfi, hanem a legidegesítőbb dolog lenne, amit csak átélhetnék. Ki is tenném az ilyen férfi szűrét. A szürke ötven árnyalata c. "örökbecsű" alkotást nem láttam, de olvastam, miről szól. Gyakorlatilag egy szadomazochista szexsztori, nem az egészséges szexualitásról szól. Én meg nem vagyok perverz.
A párkapcsolat minősége meg mindkét féltől függ. Tudod, hány férfi megy tönkre idegileg és szenved mindenféle pszichoszomatikus betegségtől, mert egy lelki terrorista a párja? Rengeteg. Egymással kell jól bánni, az a kapcsolat előbb-utóbb tönkremegy, ahol csak az egyik félnek fontos, hogy jól bánjon a párjával.

midnightcoder2 2020.05.12. 08:44:04

@szemet: "És az emberek (főleg nők) akaratukon kívüli disztribúciója"
Ez anno nem az akaraton kívüli disztribúcióról szólt, hanem arról hogy a lányokat biztatta, hogy nem maradnak pártában, előbb-utóbb a legrondább nő is elkel.

midnightcoder2 2020.05.12. 08:55:47

"Számomra kevés megdöbbentőbb létezik, mint az a testidegen jelenség, amikor a férfijogi mozgalmakba beköltözik a baloldali gondolat."

Mivel a nőjogi mozgalmak alapvetően baloldali gondolat mentén alakultak ki, valahol logikus hogy az ellenoldalt is ezen a módon próbálják meg képviselni. Ha az egyik női kvótát akar, akkor arra az a leglogikusabb érvelés, hogy a kvótázás mint olyan eleve diszkrimináció.

Amit észre kell venni, az az hogy sajnos ma a vörösnáci gondolkodásmód az egész nyugati civilizációt megfertőzte. A KGB nem végzett rossz munkát a 60-as évektől. És a hatás sem maradt el: a nyugati civilizáció mára fenntarthatatlanná vált (öregedő, fogyó népesség), az egész rendszer egyre versenyképtelenebb Pl. Kínával szemben, ahol ugyan névleg szocializmus van, de valójában vadkapitalizmus. Igazából szerintem a magyar társadalom is sokkal-sokkal egészségesebb volt a gengszterváltás előtt, amíg ott voltak ugyan Kádárék, de a háttérben ment a maszek világ. És pont Kádárék voltak azok, akik megakadályozták hogy a társadalmat megfertőzze a baloldaliság. Akkortájt mindenki tisztában volt vele, hogy a kommunizmus zsákutca. Ma pedig egyre több hülye hiszi el hogy nem.

G. Nagy László 2020.05.12. 09:07:14

@midnightcoder2:

"az a leglogikusabb érvelés, hogy a kvótázás mint olyan eleve diszkrimináció."

Pontosan így van. Éppen azért, mert a nőjogi mozgalmak balosak, a józan egyensúly nem azzal valósul meg, ha a férfiak is elkezdik ugyanazt a béna vörösnáci (ez tetszik!) attitűdöt éltetni. Ráadásul a nőktől ez kevésbé testidegen. Ők bármikor hitelesen előadják, hogy ők a gyengébb nem, ők azok, akiket bántanak, kizsákmányolnak. egy férfit csak kiröhögnek ezzel a dumával.

Amit észre kell venni, az az hogy sajnos ma a vörösnáci gondolkodásmód az egész nyugati civilizációt megfertőzte.

Sajnos én is így látom. Az emberiség semmiből sem tanul.

teleorman 2020.05.12. 09:14:15

@G. Nagy László: a terjedelmi korlátokat ismerve tömör, jó le(fel?)vezetése ennek a problémának. Emellett vagy egy nagyon fontos aktuálpolitikai vetülete is: mégpedig a NER-protekcionizmus és klientúra-építés ügye. Ez ugye nagyjából azt üzeni, hogy későn jöttünk, a versenybe a külvilág szabályai szerint már nem tudunk bekapcsolódni, a CBA-ból soha nem lesz Aldi vagy Lidl, s új Tungsram sem lesz valamelyik magyar start-upból. Durva állami piactorzítás és a lőrincesítés nélkül mi itt mindörökre csicskák maradunk, fogadjuk el, hogy ez a kisebb rossz.

Ám ez halálosan veszélyes kétélű fegyver. Ugyanis biankó-csekket nyom a lényegében tervgazdasági módszerek nemzetiszínű pántlikába csomagolt "újrahasznosítását" mantrázó kezekbe. Ez viszont bizonyosan a vesztes státus rögzüléséhez vezet.

Fontos lenne a két szélsőségtől (NER-lojális, szervilis hurráoptimizmus és globalista fanyalgás) mentesen elgondolkozni ezen.

a szürkebarát ötven árnyalata 2020.05.12. 09:22:10

"Valamiért az sem zavar senkit, hogy a mesterséges egyenlősdi oltárán elkerülhetetlenül feláldozzuk a szabadság eszményét." Nem csakj azt, hanem a mesterséges egyenlősdi akár középtávú fenntartásának anyagi fedezetét megtermelő teljesítményt is.

G. Nagy László 2020.05.12. 09:23:08

@teleorman: Alapvetően egyetértek, ám ez meglehetősen összetett kérdés. A magyar társadalom még mindig nem hagyta maga mögött a kádári szocializációját. Még mindig az állam csecsén lógna, így egy piacpárti politikai erőnek esélye sincs a hatalom közelébe jutni. Ha a magyarság fejben érettebb volna, ha tudnánk úgy gondolkodni, mint mondjuk a svájciak, vagy az ausztrálok, úgy a Fidesz is lényegesen piacbarátabb politikát folytatna. Egyszerűen alkalmazkodik a választói igényekhez. Őszintén hiszem, hogy fejben kell összekapni magunkat.

ati27 2020.05.12. 09:23:25

Hm.. Ez a csajozás anno elég nehéz téma volt nekem is.. Ugye 164 cm "magassóaggal" az ember azt gondolja, hogy esélztelen. Ilyenkor ugye hajlamos az ember önsasjnálatba menekülni. Ráaadásul ez ellen nem is nagyon lehet tenni.. És ugye a nők megérzik ezt messziről.. Aztán amikor megtanultam élni, megbékélni ezzel, sőt viccelődni.. Egyből jött a siker is..:) Ugyanez igaz volt a melora is.. Nem azt mondom hogy egy Adonisszá, vagy Elon Musk-á válik az ember de alapvetően jól érzem magam a bőrőmben. Ha ez már megvan, akkor nem lehet tul nagy probléma! És igen, voltak nem kis nehézségek is ut közben.. :)

Szelid sunmalac 2020.05.12. 09:23:47

@G. Nagy László: Na vegre! Ennel a kommentnel megszolirva erzem magam, megpedig a kover informatikus altal. Igy van, meg most is van nemi tulsulyom, minusz husz utan is. Koszonhetoen a versenyszeru karate elhagyasanak es azvintenziv munkakorulmenyeknek. De azert a sok tokeletes testu fiatal csak megbamulja milyen sulyokkal szeriazom.
De a lenyeg: en tulsullyal is megengedhetem magamnak, hogy barmilyen korbol valogassak es ezzel nem vagyok egyedul, semmi kulonleges nincs benne. Eleg ha a not nokent kezelem, van nemi humorod es tudod hogy te ki vagy akkor is ha az epp kover informatikus.
Az a te bajod, hogy altalnositasz, mikozben lathatoan fogalmad sincs mirol beszelsz.

G. Nagy László 2020.05.12. 09:26:13

@a szürkebarát ötven árnyalata:

"Nem csak azt, hanem a mesterséges egyenlősdi akár középtávú fenntartásának anyagi fedezetét megtermelő teljesítményt is."

Tudod mi a vicc? Az, hogy ezt az általános iskolás szintű igazságot érett, felnőtt embereknek kell elmagyarázni. Sokszor még a közgazdász végzettségűek sem látják át. Ez hogy a fenébe lehet???

a szürkebarát ötven árnyalata 2020.05.12. 09:27:19

@belagezapista: A zárusösszeg még a sportban sem mindig igaz, hiszen egy táv teljesítése, egy magaság megugrása, akár a 100. helyezett számára is lehet személyes, a saját korlátai fölötti győzelem. És ha gonosz akarnék lenni, akkor mondhatnám, hogy a magyar focisták a béna sertepertélésük mellett is örök győztesek. :)

G. Nagy László 2020.05.12. 09:29:44

@Szelid sunmalac:

Szívből örülök a sikereidnek és őszintén kívánom, hogy ne állj meg félúton! Ha van még 10 kiló plusz, akkor van még mozgástér. Nem biztos, hogy a kockahas a cél, de nagyon jó érzés megközelíteni.

"Az a te bajod, hogy altalnositasz, mikozben lathatoan fogalmad sincs mirol beszelsz."

Miben tévedek?

a szürkebarát ötven árnyalata 2020.05.12. 09:30:23

@szemet: "Pl. igaz, hogy nem minden nő bukik az izompacsirtákra, vagy a menő állásra, vagy a klassz insta profira, vagy az anyagi javakra, stb... de elég ha néhány igen, és HA te pont köztük akarsz labdába rúgni..." ... akkor azt érdemled. Persze tudom, hogy a szerelem vak.

a szürkebarát ötven árnyalata 2020.05.12. 09:34:56

@Almandin: "Ez a tökéletesség-mánia a fogyasztói társadalom hatása. " Tényleg? És mit szólsz az ókori görögökhöz, vagy a kínai lábelkötéshez, az amazonaszi indiánok orrán átszúrt pálcákhoz, a rómaiak kencéihez? Másoknak tetszeni, úgy tűnik, örök emberi igény.

G. Nagy László 2020.05.12. 09:35:00

@ati27: Imádom az ilyen attitűdöt! Pedig te vagy az, aki tényleg hátrányos helyzetből (mondhatnám szemétkedve: mélyről) indul. Ez az az adottság, melyen nemigen tudsz változtatni. (16 éves koromig én is alacsony voltam, ismerem az érzést.) Ha neked sikerül kitörni a reménytelenségből, akkor mindenkinek muszáj megpróbálnia. Nagyon hálás vagyok, hogy írtál.

árpika 2020.05.12. 09:39:59

Eleve rossz a cikk megközelítése.

Mit jelent az, hogy győztes meg vesztes? Attól győztes valaki, hogy gazdag és közismert, vagy attól, hogy boldog?
Attól, hogy sikeresnek és erősnek mutatja magát, vagy attól, hogy el tudja fogadni magát és a világot olyannak, amilyen?

Pont ez a képmutató címkézés az, ami a nyugati civilizáció csődjét jelenti: az emberek próbálnak egy eszményképnek megfelelni, és ha ez nem sikerül, vagy nem elégedettek az eredményekkel, jönnek a pszichés és testi tünetek.
Elég megnézni az úgynevezett celebjeinket: drága villákban laknak, luxusautókkal járnak, de a fejükbe inkább nem látnék bele.

Természetesen a másik véglet sem szerencsés: ha valaki a PC ürügyén eltunyul, elkényelmesedik.

A megoldást az jelenti, hogy mindenki elfogadja a saját ill. mások eredményeit, helyzetét, természetét úgy, ahogy van; magyarázás, megcímkézés, másik fölé emelés nélkül.

Szelid sunmalac 2020.05.12. 10:02:06

@G. Nagy László: Nagyon kedves toled, de nem szorulok sem elismeresre, sem biztatasra.
Amire ramutatnek, hogy mivel minden embernek mas vonzo, ezert a siker is teljesen mast jelent, a parvalasztasrol nem is beszelve.

midnightcoder2 2020.05.12. 10:03:08

@teleorman: Igen, elég nehéz megtalálni az egyensúlyt az egészséges és az egészségtelen protekcionalizmus között. Lehet ezt jól is csinálni egyébként, lásd Kína, de ehhez igazából nem az ellenfél korlátozása az út (lásd a kinti áruházláncok szénné adóztatása a ratyi magyar CBA javára) hanem a versenyképes hazai gazdaság megteremntése.

G. Nagy László 2020.05.12. 10:12:40

@Szelid sunmalac:

"Amire ramutatnek, hogy mivel minden embernek mas vonzo, ezert a siker is teljesen mast jelent, a parvalasztasrol nem is beszelve."

A gond csupán az, hogy ez nem igaz. Kutatások ezrei igazolják, hogy a fizikai vonzalom a legkevésbé sem szubjektív. A lófejű, pattanásos Pistike ugyanúgy az osztály szőke bombázójára mozdul, mint a 15 másik srác. A saját élettapasztalataink is ezt igazolják.

G. Nagy László 2020.05.12. 10:15:49

@árpika:

"Mit jelent az, hogy győztes meg vesztes? Attól győztes valaki, hogy gazdag és közismert, vagy attól, hogy boldog?"

Nyilván attól, hogy boldog. Van, akinek ehhez gazdagság és közismertség kell, másnak nem. Alig hiszem, hogy a fenti bejegyzésem megközelítése ezzel szembemenne.

a szürkebarát ötven árnyalata 2020.05.12. 10:16:07

@G. Nagy László: Nem érezték a bőrükön. A románok könnyebben megértik (tapasztalat).

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2020.05.12. 10:47:38

@G. Nagy László: " Sport, diéta, fodrász, fogorvos, kozmetikus, plasztikai sebészet" Pszichológust kifelejtetted (:

Andy73 2020.05.12. 11:11:30

A kapitalizmus bizony a versenyre épül, ellentétben a kommunizmussal. Az élet is tele van versenyhelyzettel, ezért az előbbi rendszer is természetesebb és sikeresebb, míg az utóbbi természetellenes és kudarcra van ítélve. A szocializmus valahol a kettő között van, de az sem igazán működik, legfeljebb a szociális piacgazdaság, kapitalista keretek között.

A versenyben pedig bizony nem győzhet mindenki, éppen ez a lényege. De van olyan verseny, ahol nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, pl. a képen látható szabadidős-tömegsportrendezvényeken. Az olimpián bizony az aranyra hajtanak a résztvevők, még akkor is, ha már a részvétel is nagy dolog és komoly sikernek számít - már ahhoz is győztesnek kell lenni a válogatókon, hogy kijusson valaki. Az élet nagy része hasonlóan működik, mindenütt komoly verseny folyik, de nem muszáj, hogy a világon te legyél a legjobb, attól még lehetsz sikeres és győztes is bizonyos szinten.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.05.12. 11:16:10

A liberalizmus a fő oka ennek.

A liberalizmus mindenhol versenyt akar, masszívan túljutalmazott győztesekkel és kőkeményen eltaposott vesztesekkel.

Pedig az emberi lét legnagyobb részén értelmetlen, sőt káros a verseny.

A verseny oké a sportban, az szórakozás, de nem a gazdaságban.

belagezapista 2020.05.12. 11:21:47

@G. Nagy László:
Szerintem kevered a szerepeket a magánélet esszenciájával. A táncban nem ti, hanem a szerepeitek vannak egymásnak alárendelve, ahogy a főnök-beosztott viszonyban is. Ellenben egy párkapcsolatban rég rossz, ha alá-felülrendeltségi a viszony, kivéve persze ha a pár tagjai kimondottan olyan személyiségűek, hogy ez nekik jó. De így általánosan nem írható le vele a férfi-nő kapcsolat.

Andy73 2020.05.12. 11:21:55

@MAXVAL bircaman közíró: Meglepsz birka, eddig azt hittem, nem kajálod a kommunizmust. Attól még lehet valaki konzervatív világnézetű, és nem liberális, hogy elfogadja a kapitalizmust és annak egyik fő elemét, a szabad versenyt, amit persze szabályozni kell, de csak módjával korlátozni..

belagezapista 2020.05.12. 11:24:43

@midnightcoder2:
Szerintem meg a Kádár rendszer az egyik oka, hogy rendszerváltás után sem tudott kialakulni menedzsment szemlélet a vállalkozásokban. Ma azokban a válllalkozásokban van a leginkább szocialista stílusú vezetés, amelyek a Kádár rendszerben maszekként kezdték kicsiben.

belagezapista 2020.05.12. 11:25:52

@teleorman:
A CBA épp 2010 óta szorult vissza a belföldi piacon, nem hogy segített, de ártott neki az állami protekcionizmus.

belagezapista 2020.05.12. 11:29:16

@a szürkebarát ötven árnyalata:
Ezért szűkítettem le szimplán a helyezésre. Mert teljesítményt nézve nem zéró összegű, hiszen nem mindegy, hogy a mezőny milyen teljesítményt nyújt abszolút, illetve relatív mindenki magához képest. Az élmezőny is a verseny miatt válik motiválttá az egyre jobb teljesítményre.

a szürkebarát ötven árnyalata 2020.05.12. 11:29:42

@árpika: barátom, neked alapvető szövegértési problémáid vannak. Mindegy lehet egyet rugni a burzsoáziába és a kulákokba, hadd szóóójon!

a szürkebarát ötven árnyalata 2020.05.12. 11:36:30

@midnightcoder2: "a versenyképes hazai gazdaság megteremtése" Ilyesmit nem lehet teremteni. Ehhez a hazai gazdasági szereplők (vállalkozók) sziszifuszi, generációkon átívelő gülümunkájára lenne szükség, de valahogy nem ezt látom a szlovák rendszámú ikszhatosban pöffeszkedő "nagy magyar vállalkozó" esetében.

Az igazi feladat a versenyképes hazai gazdaság megfelelő, működőképes jogi kereteinek megteremtése lenne, de ezzel harminc éve adós a mindenkori magyar törvényhozás és kormány.

belagezapista 2020.05.12. 11:48:35

@a szürkebarát ötven árnyalata:
Erről az jut eszembe, hogy a liberális sajtó gyakran nosztalgiázik azzal, hogy Orbán fiatalon még liberális és piacbarát volt, csak aztán lett autokrata, protekcionista, aztán a Graphisoftos Bojár kijelentette, hogy ez mese, már a 90-es évek elején is volt egy vitája erről Orbánnal, aki arról beszélt, hogy a vállalkozásokat támogatni kell. Bojár meg megmondta, a vállalkozásokat nem támogatni kell, hanem hagyni működni.

A hazai "jobboldal" (amely valójában baloldalibb a balnál) állandó rögeszméje, hogy ha a magyar vállalkozások beruházásait támogatja az állam, akkor majd azok felveszik a versenyt a külföldiekkel. Hát nem, ezzel csak egyre versenyképtelenebbé válnak, mert nem azok a beruházások és nem úgy valósulnak meg, ahogy kellene. És itt nem csak Mészáros féle vállalatokra gondolok, egy rakás nem közvetlenül a holdudvarhoz tartozó középvállalat is állami támogatásokból vegetál. Miközben ez a rendszer kiszorítja azokat az induló vállalatokat, amelyek versenyképesek lehetnének.

G. Nagy László 2020.05.12. 11:49:12

@belagezapista:

"A táncban nem ti, hanem a szerepeitek vannak egymásnak alárendelve"

Korrekt megfogalmazás. Pontosan ugyanez a dinamika jellemzi a jól működő párkapcsolatokat is. Fordítva nem nagyon megy.

belagezapista 2020.05.12. 11:56:40

@G. Nagy László:
Ha a magánéleted is csak egy szerep, az rég rossz.

a szürkebarát ötven árnyalata 2020.05.12. 13:03:09

@belagezapista: és ezt nem csak Bojár mondta. A rögeszme ellen pedig elég lett vona fellapozni a gazdaságtörténeti írásokat (sok döntéshozónak ez vizsgaanyag volt az egyetemen). Meglehetősen híres és eklatáns a háború utáni japán ipartámogatási politika "elsöprő" sikerének példája: Japán az 50-es 60-as években elsősorban az élelmiszeripart és a konfekcióipart támogatta. A később legandássá váló autó- és elektronikai ipar semmilyen támogatásban nem részesült. Szerencsére hagyták dolgozni. Híres japán divatházról azóta sem hallottam, és egészen a legutóbbi időkig a japánok híresen rosszúlöltözöttek voltak :)

midnightcoder2 2020.05.12. 13:03:27

@a szürkebarát ötven árnyalata: A kínaiaknak azért sikerült. Persze nem egyik napról a másikra.

midnightcoder2 2020.05.12. 13:07:03

@belagezapista: Ez nem a Kádár-rendszer műve, illetve nem csak. A probléma ott kezdődik, hogy egy kis cég elindítója általában a szakmához ért. Aztán felfut a dolog, és az illető elkezd irányítani. Ekkor jó esetben megtanulja a dologhoz szükséges jogi ismereteket. De az emberek irányítását, illetve az ehhez szükséges kommunikációt nem feltétlenül.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.05.12. 13:11:50

@Andy73:

Mi kisemberek nem akarunk folyton kergetőzni, így eleve ellenezzük a versenyt.

a szürkebarát ötven árnyalata 2020.05.12. 13:31:44

@midnightcoder2: Kína furcsa eset. A (külföldön is) sikeres kínai cégek többnyire magáncégek, viszont nem hiszem, hogy Kínában csak úgy lehet magánvállalkozni. Továbbá ne feledjük, hogy a sikerük jórészt a korlátlan olcsó munkaerőben, a kuli szorgalmában, és a szabadalni jogok, khm, meglehetősen sajátos értelmezésén alapul.

midnightcoder2 2020.05.12. 13:38:23

@a szürkebarát ötven árnyalata: A kicsi kínaiak mostanság sok-sok olyan céget vesznek meg akiknek az értéke leginkább a szabadalmaikban rejlik. Ergo most már általában szembe tudnak állítani megfelelő szabadalmi portfóliót a nyugati cégekkel. És a kicsi kínai tényleg szorgalmas és olcsó (persze ez relatív, mert mi Pl. olcsóbbak vagyunk mint a fejlett részeken dolgozó kicsi kínai).

midnightcoder2 2020.05.12. 13:40:06

@MAXVAL bircaman közíró: A kisember pont olyan ember mint mindenki más. És bizony szeret ő is versenyezni, más kérdés hogy nem azon a pályán tud mint az Elon Musk.

Zabalint 2020.05.12. 13:52:39

@midnightcoder2:
Kína gazdaságilag elmaradottabb Magyarországnál. Csak még ennél is jobban lemaradtak előbb az elzárkózás, aztán a félgyarmati sors, utána a polgárháború, végül a kommunista rendszer miatt. Utóbbihoz képest nyitottak, azóta kezd visszatérni a világgazdasági súlyuk ahhoz a szinthez, ami lakosság és más erőforrás arányosan a normális lenne.

komolytalan samu 2020.05.12. 13:55:03

Az incel, MGTOW meg a többi férfinyomor mozgalom a feminista mozgalmak a tükörképe, ill. ugyanazoknak azoknak a folyamatoknak a kicsapódása a másik oldalon.

Buttler és az újhullámos feministák jól látták meg a nemi szerepek jelentőségét, és azért látták meg, mert érzékelték a szerepek kereteinek a széthullását. Ahhoz sajnos túl ostobák voltak, hogy a valódi okok mélyére ássanak, e helyett arra a primitív következtetésre lyukadtak ki, hogy ha a nemi szerepek keretei ennyire képlékenyek, akkor azoknak, mint társadalmi konstrukcióknak nincs is igazán jelentőségük, ill. ami van, az káros (pechünkre sikerült a posztmodern hatalomkultusszal menthetetlenül összemosni). Nagyjából ez volt azaz ideológiai pont, ahol a genderelmélet a mai formájában megszületett, ahol a a biológiai funkciók is társadalmi konstrukciókká váltak, és innentől a problémák valós okainak értelmezése lehetetlenné vált.

Ezzel kínlódunk most, férfiak és nők egyaránt. A dühös feministának fogalma sincs miért dühös, ezért képtelen faszságokban racionalizálja a dühét, a férfiak sem értik mi történt velük, de ők egyelőre még nem az agresszióban fejezik ezt ki, csak a szexuális, kapcsolati nyomor racionalizálásában. Viszont komoly esély van arra, hogy előbb utóbb ez megszüli majd az agressziót is, amitől a feministák joggal rettegnek.

Mi ennek a problémahalmaznak a valódi gyökerei, ill. merre kellene keresgélni azokat?

1. A férfiak fizikai erejének funkciója, amely bőven az emberré válás előtt gyökerezik, és ami a mamutvadászattól egészen a gyári munkáig a családok megélhetésének és jó darabig a fizikai biztonságának is az alapja volt, felszámolódott az elmúlt 50-100 évben. A fizikai erő az állam egyre hatékonyabb erőszakmonopóliumával előbb a család biztonsági garanciájaként szűnt meg, a gépesítéssel, majd a szolgáltatóipar és az informatika előretörésével megszűnt a megélhetés alapjának lenni. Mellesleg lényegileg ez a váltás tette lehetővé a nők munkába állását is.

Tehát egy biológiailag kötött és mélyen meghatározó jellemző funkció mállik szét, valami ami a fenti tényezőkön keresztül nyilvánvalóan meghatározta a férfi-női viszonyt is.

2. Ezzel gyakorlatilag párhuzamosan a nők felszabadultak a reprodukció rabszolgasága alól. Egy nőnek a fogamzásgátlás, és a biztonságos abortusz előtt nem volt döntése arról, hogy gyereket vállaljon, a házasságtól a menopauzáig a többségük vagy terhes volt, vagy éppen szült. Ha ehhez hozzátesszük, hogy dédnagyanyáinkig a tizenvalahány gyermekük többségét ők is temették el, sőt, a 20-ik századi EÜ előtt egy nőnek 50% körüli esélye volt a szülésbe belehalni (amivel minden nő tisztában volt), akkor nagyjából sejthető hogy a feminizmus dühe mögött milyen felhalmozódott trauma tombol.

3. Ehhez hozzátehetjük a nők (igazolt) magasabb státuszú párkeresési attitüdje és a férfi-női egyenjogúság között feszülő ellentmondást (nehezebb magasabb státuszú férfit találni, ha egyenlőség van), vagy a szexuális forradalom pusztító hatását (elsősorban) a férfiak felelősségvállalására.

4. Mindezekkel szintén párhuzamosan, és azok következményeként az intézményesített, szakralizált párkapcsolat(házasság) jelentősége, ill intézménye is széthullott. A szakralizált párkapcsolat (nagyon durva leegyszerűsítéssel) a nők oldaláról a megélhetést (lásd fizikai erő funkciója), és az utódok felnevelését biztosította, a férfiak oldaláról pedig ellensúlyozta a nők magasabb státuszkereső attitüdjét, azaz minden férfinak biztosított párt, amely felelősséget, célt, és mellesleg a tesztoszteron levezetését is megoldotta. Ebbe a nagyon racionalizált párkapcsolati keretrendszerbe már a romantika is belecsinált, de a fenti folyamatok vágták végleg gallyra, ahogy azok következményei kicsapódtak a társadalomban az elmúlt 50-60 év során.

komolytalan samu 2020.05.12. 13:56:30

Szóval itt vannak a nők, akik kétségbeesetten kapkodnak, (egy részük)őrjöngve akarja leverni a férfiakon a halott gyermekeik, a saját halálfélelmük és tehetetlenségük okán pár száz generáció alatt felgyűlt traumát, a dühöt a felelősséget már nem vállaló, a kapcsolatokból kilépő férfiak miatt, az öngondoskodás és a gyermeknevelés rájuk zuhanó terhének súlya és magánya alatt, a saját belső biológiai attitüdök (magasabb státuszú pár) és az egyenlőség, karrier között feszülő ellentmondás közt őrlődve. Meg itt vannak a férfiak, akik elveszítve az egyik legfontosabb biológiailag meghatározott tulajdonságuk funkcióját, az intézményesített párkapcsolatok biztonságából kihullva szexuális nyomorban, cél nélkül tengenek, ill. versenyeznek egymással a nőkért.

Erről senki, vagy szinte senki sem beszél, helyette ostoba, dühvel, frusztrációval átitatott felületes ideológiákkal racionalizált válaszokat dobálunk egymáshoz. Fel sem merülhet, hogy az egyenlőségnek minden nyilvánvaló előnye, és jogossága mellett bizony lehetnek negatív következményei is, mert attól rettegünk( a csajok), hogy az az egyenlőséget magát kérdőjelezné meg (amúgy nem). A házasság funkcióinak hideg analízise tönkretenné a házasság romanticizált eszméjét, és olyan kényelmetlen kérdéseket vetne fel, amelyekkel nem merünk szembesülni, ahogy a fentiek problémákból következő kérdéseket is teljes erővel próbáljuk a szőnyeg alatt tartani.

G. Nagy László 2020.05.12. 14:14:14

@komolytalan samu:

Baszki, de jó, hogy jöttél. Érted is a probléma lényegét és nem is szégyenlősködsz kimondani. Nekem az a fő gondom, hogy a legtöbben szekértáborokban gondolkodnak. Aki a politikai jobbra szavaz, annál Isten, haza, család - meg sem kérdőjelezzük a hagyományos szerepek életképességét, működőképességét, helyességét. Aki "balliberális" (hiszen ilyen filozofikusan nincs, csak a szó létezik), annak a csordaszellem miatt muszáj egy követ fújnia a feministákkal. A magyar közéletben Puzséron kívül nem sok olyat ismerek, aki ilyesmiről nyíltan és értőn beszélne.

midnightcoder2 2020.05.12. 14:29:20

@Zabalint: A kínai gazdaság az USA-val rivalizál a világhatalomért, ezt Európa max. messziről tudja nézni. Viszont Kína egy baromira nagy ország, és elég nagy része fejletlen, ezért az egy főre vetített GDP-je alacsony. De kis hazánk például elég soká tudna önállóan embert küldeni az űrbe, vagy akár csak mobiltelefont gyártani - persze nem úgy, hogy behozzuk a kínait és eladjuk saját márkanév alatt. És igen, Kína ezt úgy érte el, hogy gazdaságilag már régen nem szocializmus van ott, hanem kőkemény kapitalizmus - sokkal keményebb mint itt Európában van. Paradox módon ma a kapitalista országok szocialisták, és a magát szocinak definiáló Kína az aki a vadkapitalista. És ez látszik is a fejlődésükön.

teleorman 2020.05.12. 14:32:32

@belagezapista: nagyjából akkor jelent meg az Aldi (2008) meg a Lidl (2005), a CBA-nál jobb hálózatoktól is gyorsan elhóditva vevőket. Másfél évtizeddel később - s ezt ne fogjuk a tőkerőre - pld. egy problémát a két diszkontban megoldani 30 mp, a CBA-ban ugyanaz gyakran 15 perc. S ez nem vicc.

teleorman 2020.05.12. 14:39:38

@MAXVAL bircaman közíró: már megint a 80-as évekből ottfelejtett kapitalizmusellenes brosurát küldtek Moszkvából? Gondolom tévedésből, ezért talán meg lehetett volna spórolni a mostani kommentet. Már nem általános kapitalizmus-ellenes szövegekért, hanem jól célzott euroatlanti- és EU-ellenességért jár a darabbér.

midnightcoder2 2020.05.12. 14:44:27

@komolytalan samu: Ja, az igazgató asszony roppant feminista, és roppant büszke a karrierjére, de üres házba megy haza a macskájához, mert csak a vezérigazgatót tudja elképzelni maga mellé, a portással még szóba sem állna, ugyanakkor a vezérigazgató választhat bárkit, akár a portást csajt is. Aztán jön a létszámleépítés, és az igazgatóasszony kap egy szép köszönőlevelet a cégtől amiért az életét a tulajdonosok bevételének gyarapításának szentelte, és mehet haza a macsekhoz elmondani hogy a világ milyen egy szar hely.

komolytalan samu 2020.05.12. 14:44:33

@G. Nagy László: Sajnos nem értem (ahogy Puzsér sem érti). Ezek legfeljebb meglátások, és nem magyarázat. Egy nem tökéletes, de legalább használható magyarázathoz, vagy legalább jobban működő értelmezési kerethez is pszichológusok, szociológusok, viselkedéskutatók és igen genderkutatók (a nemi szerepek értelmezéséhez) ez irányú bátor és tömeges (a minták és a publikációk számában is) kutatásaira lenne szükség, brutálisan magas színvonalú szakmai, aztán nyílt társadalmi vitára azokról, és jobb esetben is évtizedekre ahhoz, hogy a kínlódva megszült válaszokhoz legalább részleges megoldásokat tudjunk adni.

Ehhez képest most a te blogodon okoskodunk a homályban, ami no offense, a probléma mélységét és súlyát tekintve kósza lepkefing a hurrikánban.

G. Nagy László 2020.05.12. 16:08:32

@komolytalan samu:

Az Indexen másfél éve jelent meg az a cikk, amely beszámol három amerikai kutató - egy filozófus, egy matematikus és egy szerkesztő - hónapok óta tartó, kifejezetten szellemes szélhámoskodásáról. Összesen húsz, totálisan légből kapott, áltudományos cikket hoztak össze - elsősorban gender témakörben - melyek közül néhány meg is jelent valamelyik rangos, lektorált szakfolyóiratban. Elég volt hivatkozni pár kamustatisztikára, s alkalmazni a feminista szakzsargont, hogy egészen szürreális tanulmányok lássanak napvilágot. "A konceptuális pénisz, mint társadalmi konstrukció" című anyag egyenesen azt állította, hogy a férfi nemi szerv a felelős a klímaváltozásért. A portlandi ebek közt elharapódzó nemi erőszakról szóló tanulmányuk szerint a patriarchális rend leleplezése a kutyák világában is megkerülhetetlen és sokat segíthet az emberi nemi erőszak megértése terén. "A mi harcunk az én harcom: Szolidaritás-feminizmus, mint a neoliberális és egyéni választási feminizmusra adott interszekcionalista válasz" című cikkükbe a Mein Kampf egy részletét emelték át, ám ez is simán megjelent. Személyes kedvencem az az értekezés, mely szerint a hetero férfiak gyanúsan ritkán helyeznek fel maguknak szexuális eszközöket análisan, s ennek elsődleges oka az a félelmük, hogy melegnek néznék őket... Ahogy a három bajkeverő is megfogalmazza: a probléma azokkal a paradigmákkal, tanszékekkel és folyóiratokkal van, ahol a forradalmi hevület felülírja valóság megismerésének igényét. Nos, ez ma a "tudományos" mainstream. Ez az, amely támogatásokat élvez, meghatározza az egyetemek attitűdjét és igyekszik minden erővel uralni a korszellemet. Ehhez képest kósza lepkefingjaink is fajsúlyos elemzések.

A fene se tudja, hogy lesz-e valaha olyan átfogó kutatás, amelyet felvázolsz. S ha lesz is, talán mire publikálják az eredményeit, már egy teljesen új, automatizált világban járunk, teljesen új törvényszerűségekkel. Bölcsen nyilatkozunk majd, hogy tökéletesen átlátjuk az ezredforduló világát, mely akkor már csupán történelmet jelent majd. Jómagam ezért szeretem a morális alapú megközelítést: ha egy térben és időben fix mércét veszünk alapul, nagyot nem tévedhetünk. Mindegy, hogy a múltat, a jelent, vagy épp a jövőt fürkésszük.

komolytalan samu 2020.05.12. 16:51:24

@G. Nagy László: hja bogossianek, az eroszakszexes patriarchális kutyák publit végig is röhögtem.

Az sajnos szinte teljesen lényegtelen, hogy itt egy kommentvaltasban a esetleg a peerreview nemiszerep kutatás 95%-nal alapvetobb kérdések merülnek föl. Ez még a társadalmi kozbeszedet, nemhogy a policyket, programokat sem befolyásolja.

Talán, el kezdenek terjedni a gondolatcsirak és eljut egy olyan bevállalós szakemberhez, aki fel meri tenni a karrierjét arra, hogy ezeket a kérdéseket feszegesse, és nagyon talán egy kicsit hozzájárulhat egyszer egy szakmai átalakuláshoz. A saját gondolataim, véleményem rendszerezese és az értelmes vita lehetosege mellett, talan meg ez a halvány esély, amiért érdemes erre időt szánni.

szemet 2020.05.12. 17:19:33

@G. Nagy László: Ezek a tanulmányok eléggé leírójellegűnek tűnnek, a probléma nem itt van.

Evidens, hogy a megváltozott körülmények megváltozott kultúrát fognak eredményezni (vagyis pontosabban ez folyamatosan történik).

Alapból minden generáció a saját kárán tanul, és amikor ez globális folyamatokká adódik össze, azt nem tudja néhány társadalomtudós vagy politikus megváltoztatni. Ennek ellenére mégis tele van a világ küldetéstudatos társadalommérnökkökkel minden oldalon.

Az egyik oldal a változás gátja akar lenni minden áron (írjuk be az alkotmányba mi is a család, hozzuk vissza a sorkatonaságot, a nők maradjanak otthon szülni stb..), a másik oldal meg a motorja (vegyük el a fiuktól a legót a lányoktól a babát stb...) - ilyen komplex folyamatoknál szinte biztos, hogy az ilyesfajta belenyulkálásnak több a kára mint a haszna - pedig sokkal egyszerűbb hátradőlni és megvárni, hogy az újabb generációk kitermeljék és megoldják a saját problémájukat a saját személyes szintjükön, nemde?

G. Nagy László 2020.05.12. 17:39:57

@szemet:

"ilyen komplex folyamatoknál szinte biztos, hogy az ilyesfajta belenyulkálásnak több a kára mint a haszna - pedig sokkal egyszerűbb hátradőlni és megvárni, hogy az újabb generációk kitermeljék és megoldják a saját problémájukat a saját személyes szintjükön, nemde?"

Pontosan ugyanezt gondolom magam is. Ráadásképpen ez a morálisan helyes út. Nem véletlenül beszélek unalomig az erkölcsről: a szabadság mindig jó iránytű.

belagezapista 2020.05.14. 10:03:02

@teleorman:
Az Aldi és a Lidl sok ideig Budapestet leszámítva városszéli, autós élelmiszerdiszkontként funkcionáltak, ezzel a Tesco, InterSpar és Auchan hipermarketeknek jelentettek konkurenciát. A CBA-t meg nagyrészt más magyar láncok falták fel, elsősorban a Coop, de pl. Dél-Dunántúlon a Tom Market. Ahová egyetemre jártam, abban a városban majdnem minden CBA-ból Coop lett, a kevés kivétel más magyar láncokhoz csatlakozott, az utolsót végül az Aldi szerezte meg, de már akkor, mikor már szakítottak a kizárólag városszéli terjeszkedésükkel.

belagezapista 2020.05.14. 10:20:02

Egyébként a képpel mit akartál sugallni? Mert nekem nem csak a verseny jut eszembe, hanem az is, hogy nem tetszik, amit látok, mert ilyen túlsúllyal nem kellene futnia, előbb diéta, majd csak azután futás, ha legalább felét leadta a tömegének, mert különben annyi az ízületeinek. Viszont a "bármit lehet, csak akarni kell" ideológia miatt ha ezt megemlíteném, akkor én lennék a szemét, hogy letöröm az akaratát, tipikus magyar vagyok, aki mindenben csak a rosszat látom, és vissza akarom húzni a posványba azt, aki tenni akar valamit. Holott nem a tenni akarást kritizálom, csak a mikéntjét.

Egyébként rendszeresen olvasok bizonyos külföldi futóoldalakat, ott szénné van fetisizálva, hogy valaki lefutotta az első 5k-t, 10k-t, vagy az első 5k-t 35 perc alatt. És ott is egymás faszának szopkodása van olyan teljesítményeken, amelyek mögött összesen van 1-2 hónap edzés. Ez nagyon dícséretes lenne, ha bizonyos fórumokon nem 95%-ban ilyenek lennének, ami arra utal, hogy a többség hurráoptimista mentalitása azt jelenti, hogy újra és újra más és más kezdők jutnak el valameddig lelkesedéssel, aztán abbahagyják. Ebben az is benne van, hogy mint az élet más területein is, az elején látványosabb a fejlődés. De ez ugyanaz, mint mikor az esküvőt ünnepeljük jobban, mint a 20 évnyi sikeres házasságot, vagy valakinek a kinezevése nagyobb dolog, mint hogy az adott pozícióban évek alatt mit tett le az asztalra.

Szóval csak azt akartam mondani, hogy szerintem kevés az, hogy önmagában a sikerért teszünk valamit. A sikeresség akkor jó, ha nem cél, hanem mellékhatása annak, amit önmagában lelkesedésből csinálunk. Ezért nem látom értelmét a motivációs bullshitnek. Meg mondjuk annak sem, mikor valaki a pénz miatt akar mérnök vagy programozó lenni...

G. Nagy László 2020.05.14. 10:41:01

@belagezapista: A kép azt mutatja, hogy mindenki lehet győztes. Még ez a brutálisan kövér srác is, aki egy súlyos betegség - ha jól emlékszem, agytumor - miatt hízott meg ennyire.

Egyébiránt mindennel egyetértek, amit írsz.

brandistock 2020.05.19. 09:54:19

Nem rossz a logikai gondolatmenet, de alkalmaztál egy trükköt, ami fekete fehérré teszi a kérdést: feltételezed, hogy "fejlődni" kell, "győztességet" kell mindenkinek akarnia, akarni elérnie, megélnie.
Ezt axiomaként kezeled. Mi van, ha azt mondjuk, a cikked címére harmonizálva: "Senkinek sem kell győztesnek lennie" .
értem én, hogy a szocializmisban kreálták a nagy győztesek képeit, de mi lenne ha ez az egész nem lenne?
Amúgy a szocializmusban tényleg voltak győztes képek, még nagyobbak is, mint Nyugaton... csak nem a vagyon ès nőhalmozás volt a győzelem definíciója (a propagandában legalább is), hanem a szellemi, fizikai eredmények, no meg egyfajta érthetetlen ptfőtitkári istenség - ami szerintem volt a felesleges. Nem beszélve arról, hogy Mao mosdatlan testével gyalázra a tizenéves kiskorú lányokat. Kádár azért ilyen nem tett...

Abban igazadvan, hogya szocializmus elvileg az efféle győzelmeket igyekszik értéktelennek tekinteni, de ez miért baj?
Amúgy is : minden hiábavalóság, szóval nem szívtam mellre, csak elmélkedem

G. Nagy László 2020.05.19. 10:26:20

@brandistock: Figyu, a válasz erre egy teljes posztot megérne. Buddhista beleszaromság, tökéletes lelki békével vs. elszánt küzdelem a győzelemért... A kérdés minimum háromdimenziós:

1. milyen alkatok vagyunk?
2. mik az egzakt körülmények?
2. konkrétan milyen életcélokról van szó? A valóság az, hogy a Maslow piramis csúcsán - jó esetben - találkozik a szerzetes és a milliárdos is, csak más az útjuk.