téveszmék

téveszmék

"A szeretet legfőbb ellensége a gyűlölet"

2020. december 21. - G. Nagy László

 

kognitiv.jpg

 

Mi is lehetne a téma így karácsony előtt? Illik-e bármi másról szólni, mint a szeretetről? Egy normális társadalomban persze a világ legérdektelenebb témája volna, mintha csak a levegőről beszélnénk, melyet lépten-nyomon belélegzünk. Kell hogy legyen valami kézzelfogható oka annak, hogy a szeretet nem ilyen; nem ennyire magától értetődő, nem ennyire bőségesen körbeölelő. Sajnálatos módon egyáltalán nem a leghétköznapibb alapállapotunk.

 

Egyes vallások e magyarázatot könnyed csuklómozdulattal elénk vetik: a szeretet Istentől ered, míg annak hiánya, illetve minden gonoszság a Sátán műve. Ennyi. Gyermeteg világlátás, jómagam nem is igen tudok mit kezdeni vele. A Nobel-békedíjas Elie Wiesel már jóval földhözragadtabb: "A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny". Weöres Sándor másként látja: "A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, hanem az érzelgős jóságoskodás." Ez utóbbiban már több igazság van, de még mindig messze járunk a lényegtől. Valójában érezzük mindannyian: a szeretetlenség a legtöbbször nem sátáni gonoszságból, sokkal inkább ostobaságból, szűklátókörűségből fakad. Ezt a hipotézist érdemes alaposabban is megvizsgálni.

 

Az első kézenfekvő kérdés természetesen az, hogy pontosan mit is értünk szeretet alatt. A válasz közel sem egyértelmű, hiszen e kifejezést számos különböző jelentéstartalommal is megtölthetjük. Hétköznapi értelemben arra a végtelenül önző és semmihez sem fogható, gyönyörű ragaszkodásra gondolunk, ahogy a csecsemő csüng édesanyja keblén, avagy felajzott ifjú a szeretőjéén. Ez az érzés persze ritka ajándék; tervezni, erőltetni, tudatosan előidézni aligha lehet. Ha egy keresztény prédikátort kérdeznénk a szeretet lényegéről, ő minden bizonnyal az altruizmusról, a másokért hozott áldozatról kezdene papolni. Ezzel meg az a gond, hogy aligha elvárható bárkitől is, hogy ne a saját szükségleteire fókuszáljon. A realitás az, hogy amennyiben a szeretetet egy élethosszig tartó, tudatosan formálható, széles népréteget érintő attitűdként kívánjuk meghatározni, úgy be kell érnünk azzal a morális minimummal, mely szerint igyekszünk nem ártani embertársainknak. Igazából már ennyi is elég lenne a földi mennyország megteremtéséhez, miközben egyáltalán nem tűnik lehetetlen elvárásnak. Ám akkor miért van az, hogy még ebbe szerény követelménybe is oly gyakran beletörik a bicskánk?

 

Pár napja volt szerencsém végighallgatni Dr. Bánki György Az önigazolás című előadását (link a poszt alján). Emberünk nem egy igazán karizmatikus szónok, de amit mond, az nagyon igaz, nagyon lényeges és valószínűleg a többség számára a legkevésbé sem evidens. Elmeséli Semmelweis Ignác történetét, aki rájött, hogy szülészorvosként a klórvizes kézmosás csodát tesz: a gyermekágyi lázban elhunyt anyák száma - az általa felügyelt területen - a töredékére esett vissza. Az ember azt gondolná, hogy az ilyen felfedezéseket pezsgő és konfettieső kíséri, holott a valóságban nemhogy elmaradt az ünneplés, de kollégái totális ellenállásával, később teljes kiközösítésével kellett szembetalálnia magát. Egyszerű eljárását hiába igazolták a tények, az orvostársadalom ezzel mit sem törődött; számára maradt a hosszú évekig tartó, reménytelen szélmalomharc. (Semmelweis esete egyébiránt nem példátlan; pontosan ugyanez történt a 20. század derekán is, amikor egy brit orvosnő rájött, hogy a terhesség idején végzett röntgenvizsgálat és a magzat későbbi, gyermekkori rákos megbetegedése között egyértelmű összefüggés mutatható ki. Ő is húsz éven át ostromolta az orvosvilág legmagasabb fórumait, mire érdemben foglalkozni kezdtek ügyével.) Bánki György megadja az adekvát magyarázatot erre a teljességgel érthetetlen jelenségre, s ez nem más, mint a puszta önigazolás. Gondolatban pár másodpercre bújjunk bele egy tekintélyes orvos bőrébe, aki nem csupán a társadalom kiemelten megbecsült tagja, de önmagáról is azt a képet dédelgeti, hogy jó ember, s szíve szerint a légynek sem ártana. Képzeljük el a pillanatot, amikor szembesítenek azzal, hogy százak haláláért vagyunk felelősek... Irgalmatlanul kemény helyzet, a kognitív disszonancia biztos melegágya. Pszichológiailag érthető, ha ilyenkor az elviselhetőbb megoldást választva a valóságot hajlítjuk a hitünkhöz, s nem fordítva. Csak közben újabb és újabb anyák halnak meg egyetlen ostoba céllal: hogy homlokzatunk a lehető legkevésbé sérüljön. Amikor a szeretetlenség okait kerestük, megemlítettük az emberi szűklátókörűséget is, mint kézenfekvő lehetőséget. Ideje pontosítani: a gőgről, a büszkeségről, a tévedhetetlenségről, a feltétlen tekintélytiszteletről beszélünk. A tudattalanba száműzött tartalmakról, melyekkel elviselhetetlen a szembenézés. (A fenti példákkal nem azonos fajsúlyú vétek, ám mindenképp említést érdemel, hogy a kormányzati kommunikáció a járvány elleni védekezés eszközei közt szinte kizárólag a maszkot, a vakcinát és a korlátozó intézkedéseket említi, ugyanakkor alig esik szó az immunrendszer erősítésének természetes lehetőségeiről. Pedig sanszos, hogy hatékonyabb lenne bármi egyébnél, és egészen bizonyos, hogy senkinek sem ártana.)

 

Ugyanez a dinamika érvényesül akkor is, ha valakit ok nélkül bántunk. A szociálpszichológiai kutatások szerint minél ártatlanabb az áldozat, annál valószínűbb, hogy a bántalmazás a későbbiekben megismétlődik. Mivel a tükörbe nézve egy tisztességes, alapvetően jó embert látunk, ezzel az énképpel sehogy sem fér össze az, hogy olyannak ártsunk, aki erre nem szolgált rá. E kognitív disszonancia korrekt feloldása az lenne, ha belátnánk, hogy tévedtünk, s felhagynánk a másik szekálásával. De mivel az alacsony önbecsüléssel, ám annál hatalmasabb büszkeséggel bíró többség számára ez nem járható út, így a skizofrén feszültséget elkerülendő muszáj kitartani a bántalmazás mellett. Olyan ez, mint amikor méregdrágán veszünk valami használhatatlan vackot, majd hosszú időn át győzködjük magunkat, hogy milyen remek üzletet kötöttünk. Mert az azért mégsem elképzelhető, hogy ennyire idióták lettünk volna... Beteg egy folyamat, nemde? Valójában ez a szimpla kis pszichikai malőr mozgatja az emberiség teljes történelmét. Az esetek túlnyomó többségében ez az alapja az áldozatok dehumanizálásának. Hitler lehetett hidegfejű pszichopata, de egy teljes nemzet aligha. Akik részei voltak a náci gépezetnek, azoknak muszáj volt elhinniük azt a képtelenséget, hogy a zsidóság alapvetően bűnös és rászolgált a pusztulásra. Ugyanezt látjuk Mohamed esetén is. Ismerjük történetét, tudunk visszatérő látomásairól és könnyen elintézhetjük egy gyors diagnózissal, temporális epilepsziára gyanakodva. Igen ám, de csaknem kétmilliárd követőjét mégsem vádolhatjuk elmebetegséggel. Ezek az emberek az iszlám mennyországba készülve követik a prófétát, s szent meggyőződésük hogy jó emberek, s helyesen járnak el a házasságtörő asszonyok megkövezésével, avagy a hitetlenek kiirtásával. Ugyanez a fasiszta attitűd jellemezte a középkori inkvizíciót, a jakobinusokat, a kommunistákat, a rabszolgatartókat, vagy épp a melegeket bebörtönzőket is. Ugyanezt a dehumanizációt érzékeljük a férfigyűlölő, radikális feministáknál, a nőgyűlölő, szélsőséges antifeministáknál, a fehéreken revansot venni készülő BLM-mozgalmárokon, vagy épp a békés droghasználókat üldözők esetén.

 

Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Az emberét, aki küldetésének tekintette, hogy valós tükröt tartva elénk felébressze bennünk a magunk kognitív disszonanciáját. Annak idején az Ószövetség embere nem bírta sokáig a gyűrődést; a farizeusok és az írástudók inkább kilobbiztak számára egy keresztet, minthogy eltűnődjenek sok évszázados hitviláguk és moralitásuk hamisságain, hiányosságain. A kulturális tekintetben kívülállónak számító Poncius Pilátus csak pislogott, nem igazán tudta mire vélni ezt az elszánt ölni vágyást. Jézus a szeretet fontosságát hirdette, s meg is adta hozzá az alapvető instrukciókat: "legyetek tökéletesek!", illetve "ne ítélkezzetek!" E kettő csupán együttesen értelmezhető, hiszen aki önbecsülését tekintve nem maximalista, aki nem emeli fel a lelkét a sebezhetetlenség szférájába, az aligha lesz nyitott a nagyvonalúságra. A megváltás abban áll, hogy képesekké válunk megszabadulni az ego béklyójától. Hogy válaszút esetén készek vagyunk - tudatos döntést hozva - a valóság mellé állni, még akkor is, ha ez korábbi tévedésünk beismerésével jár. A megváltás azt jelenti, hogy nem ragaszkodunk görcsösen semmiféle téveszmébe, legyünk bár évtizedek óta a foglyai. És főleg azt, hogy nem arra haragszunk, aki a rossz hírt hozza, aki szembesít bennünket a valósággal. Az Újszövetség embere nem feszíti keresztre Jézust, nem lehetetleníti el Semmelweist, s nem hallgattatja el a másként gondolkodókat. Valahol itt kezdődik a szeretet. Valahol itt kezdődik a karácsony.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr8716319904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2020.12.21. 14:04:00

"A fenti példákkal nem azonos fajsúlyú vétek, ám mindenképp említést érdemel, hogy a kormányzati kommunikáció a járvány elleni védekezés eszközei közt szinte kizárólag a maszkot, a vakcinát és a korlátozó intézkedéseket említi, ugyanakkor alig esik szó az immunrendszer erősítésének természetes lehetőségeiről. Pedig sanszos, hogy hatékonyabb lenne bármi egyébnél, és egészen bizonyos, hogy senkinek sem ártana."

Csak ehhez a részhez:
Az immunerősítés abban az értelemben, ahogyan mostanában főleg konteós, alternatív gyógymódos, kuruzsló körökben terjed, mint mindenre megoldás, nem létezik. Egyrészt az egészséges életmód legfeljebb 1 éves léptékben nem sokat befolyásol, aki most kezdett el fógyókúrázni, többet mozogni, egészségesebben étkezni, az csak igen kis mértékben javít az esélyein a koronavírussal szemben.

Ennél súlyosabb konteó a csodaszerek, vagy akár csak az étrendkiegészítők körül. Félretéve a nagyon alufóliasisakos alternatív gyógymódokat, csak a fő sodorra koncentrálva, sokáig a nagy mennyiségű C vitamin volt a mindenre csodaszer, sokan még mindig kitartanak mellette, holott a klinikai vizsgálatok nem igazolják, hogy az ajánlottnál nagyobb mennyiségű C vitaminnak bármilyen pozitív hatása lenne a fertőzésekkel szemben. A D vitamin már megalapozottabb, főleg hogy télen szinte mindenkinek hiánya van belőle, de még ha a hivatalosan ajánlottnál valószínűleg többre is lehet szükség, az sem csodaszer, bizonyos határ felett az sem ér semmit.

Vannak még egyéb "csodaszerek" is, azért nem részletezném, mert feleségem egy gyógyszer és étrendkiegészítő cégként dolgozik, és sem az ő, sem a konkurencia termékét nem akarom sem kritizálni, sem dícsérni. Mindenesetre náluk most nagyon kell vigyázni arra, hogy ne állítsanak olyat még közvetve sem a marketingben, hogy bármely terméküknek pozitív hatása lehet a koronavírussal szemben, mivel ha ezt teszik, akkor méretes bírságot kapnak, egyébként joggal, mivel ilyet csak akkor szabad állítani, ha van ilyen indikáció, az pedig nem egyszerű engedélyeztetési folyamat, hogy legyen, ami pedig a legfontosabb, hogy ehhez bizonyíték is kellene.

2020.12.21. 14:05:38

Ezt elírtam:

"gyógyszer és étrendkiegészítő cégként dolgozik"

=>

"gyógyszer és étrendkiegészítő cégNÉL dolgozik"

szkornat 2020.12.21. 14:33:33

Igen, a fő kérdés mindig az, mit kezd valaki a helyzettel, ha kívülről azt a visszajelzést kapja, hogy valamiben téved, rosszul gondolja. Mennyire ragaszkodik az álláspontjához és milyen módon próbálja azt megvédeni. Ezt sokszor figyelem a szűkebb-tágabb környezetemben, mert a személyiség érettségét a reakciók jól mutatják. Még amikor viszonylag kicsi fajsúlyú kérdésekről van szó - amelyek esetén olyan egyszerű lenne azt mondani, hogy valaki köszöni az új információkat, plusz adalékokat, amire nem gondolt vagy legalább annyit, hogy jó, most inkább nem mond semmit, de elgondolkodik a felvetéseken - a legtöbbször még akkor is a belső lényegük elleni támadásként élik meg. A teljesen racionális területek azonnal emocionális színezetet kapnak és azt, hogy esetleg tévednek, személyes támadásként fogják fel. Ott pedig mindig problémák hada keletkezik, ha az észérvek átadják a helyüket az érzelemvezérelt játszmáknak.

G. Nagy László 2020.12.21. 18:25:58

@Zabalint: Nincsenek lényegi vitáim azzal, amit írsz, csak pár apró megjegyzést fűznék hozzá.

"az egészséges életmód legfeljebb 1 éves léptékben nem sokat befolyásol, aki most kezdett el fogyókúrázni, többet mozogni, egészségesebben étkezni, az csak igen kis mértékben javít az esélyein a koronavírussal szemben."

Ez tök világos. Viszont március óta beszélünk a vírusról, s tudtuk, hogy jön a második hullám. Ez azért nem oly rövid időintervallum.

"A D vitamin már megalapozottabb"

A csapból is az folyik, hogy a D vitaminnak milyen fontos szerepe van az immunrendszerben. A vakcináról és a maszkviselés hatékonyságáról sem tudunk többet, vagy legalábbis megoszlanak a szakértői vélemények. A D-vitaminnal biztos nem okozunk bajt. Ráadásul annak hatásához nem is kell hónapokat várni. Ismerek olyan házaspárt, ahol anya szedi a vitaminokat, apa semmit. Elkapták a vírust mindketten, apa piszok szarul volt, anya szinte meg sem érezte.

Én sem vagyok szakértő, de hosszú évek óta nem voltam beteg, kb. azóta, hogy rendszeres vitaminfogyasztó vagyok. Talán csak véletlen.

"Mindenesetre náluk most nagyon kell vigyázni arra, hogy ne állítsanak olyat még közvetve sem a marketingben, hogy bármely terméküknek pozitív hatása lehet a koronavírussal szemben, mivel ha ezt teszik, akkor méretes bírságot kapnak,"

www.google.com/url?client=internal-element-cse&cx=partner-pub-2053701238077821:716cbh-u0k4&q=https://www.nnk.gov.hu/index.php/koronavirus-tajekoztato/550-emberi-szervezet-vedekezokepessegenek-erositese-a-covid-19-virus-fertozessel-kapcsolatban&sa=U&ved=2ahUKEwiyoa-Oy9_tAhUQlIsKHVhvANwQFjAAegQIARAC&usg=AOvVaw1v6HaZ2jU2FYgH5mCj_k2F

Ez a Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapja. Teljesen korrekt, amit írnak. Nem ígérnek csodát, csak ugyanannyit állítanak, amit én is: sokat segíthet a jól működő, megerősített immunrendszer. Állami szervről van szó, nem megy szembe a hivatalos propagandával. A bajom az, hogy ez nagyon nem kap hangsúlyt.

G. Nagy László 2020.12.21. 18:31:44

@szkornat:

"Ezt sokszor figyelem a szűkebb-tágabb környezetemben, mert a személyiség érettségét a reakciók jól mutatják. Még amikor viszonylag kicsi fajsúlyú kérdésekről van szó - amelyek esetén olyan egyszerű lenne azt mondani, hogy valaki köszöni az új információkat, plusz adalékokat, amire nem gondolt vagy legalább annyit, hogy jó, most inkább nem mond semmit, de elgondolkodik a felvetéseken - a legtöbbször még akkor is a belső lényegük elleni támadásként élik meg."

Hetente 3-4 estét (mostanában délutánt) pókerasztalok mellett töltök. Döbbenetes, hogy felnőtt férfiak miket hisztiznek, amikor valaki kritikával illeti a játékukat. Mintha a személyes identitásuk legmélyebb magját taposnák a sárba, miközben szimpla szakmai kérdésekről van szó, melyeket simán lehetne távolságtartással kezelni. Mosolyognál, ha látnád, hogyan teszem helyre ezeket a mimózákat :)

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2020.12.21. 20:57:47

Számomra Ayn Rand egyik mondása áll közelebb az igazsághoz, ami valahogy így hangzik: "Love is the involuntary positive response to virtue." Ezzel nem csak azt magyarázod meg, hogy mi a szeretet, de azt is megérted, hogy mi vezet a szeretet hiányához. Mert ha megnézed az emberek jelentős részét, mik a legfőbb erényeik? Az opportunizmus és a képmutatás. Egy ilyen környezetben a valódi erényekkel rendelkező emberek igen nagy veszélynek vannak kitéve, hiszen létezésük minden pillanat arra emlékezteti az erkölcsteleneket, hogy milyen gané emberek - a példáidat ez teljesen megmagyarázza.

És ez ellen nem úgy lehet tenni, hogy másokat győzünk meg ennek a helyességéről, hanem magunkat kell rávenni arra, hogy nemhogy nem fogadjuk el erkölcsösnek azt, ami erkölcstelen, hanem eszerint is cselekszünk függetlenül attól, hogy mi erről akár a többségnek a véleménye (engem többször tartottak baleknak amiatt, hogy nem nyúltam le semmit a munkahelyről, nem hazudtam betegnek magam stb.). És büszkének kell lenni arra, hogy erkölcsös vagy és olyan emberekkel kell körülvenni magadat, akik ezt hasonlóan értékelik nem csak szavakban, hanem tettekben is.

G. Nagy László 2020.12.21. 21:23:52

@stoic79:

"engem többször tartottak baleknak amiatt, hogy nem nyúltam le semmit a munkahelyről"

Kezdjük azzal, hogy én magam sem. De ez nem mindig ilyen egyértelmű. Képzeld az, hogy 1980-ban járunk, szinte minden munkahely a szocialista államé. Neheztelsz-e arra, aki a céges infrastruktúrát használva építi fel a házát? Én aligha. Egy szabad világban ez nyilván immorális és megengedhetetlen.

Ayn Rand egyébiránt az egyik legnagyobb példaképem. Egyetlen olyan mondatát sem olvastam, amivel vitám lett volna. Az Ősforrás című regényében például minden karakter pontos és következetesen felépített, minden dialógus a helyén van. Imádom, ha valakinek ennyire tisztán vág az esze.

szkornat 2020.12.22. 07:39:07

@G. Nagy László:
"Döbbenetes, hogy felnőtt férfiak miket hisztiznek, amikor valaki kritikával illeti a játékukat. Mintha a személyes identitásuk legmélyebb magját taposnák a sárba,.. "

Igen, ez meglepően gyakran előfordul értelmes (vagy magukat okosnak tartó) férfiakkal. Énképük egyik legfontosabb pillére, hogy ők racionálisak, intelligensek, ezért a nagy tömegre vetítve általában igazuk van. Az önbecsülésük leginkább erre támaszkodik, így amikor belefutnak abba a szituációba, hogy ez meginog (teljesen mindegy, milyen kicsit rezzen meg), akkor úgy érzik, mintha kirántották volna alóluk a szőnyeget. A bejáratot mentális sablonjaik elfogynak, illetve hatástalanok egy új érvvel szemben, amivel még nem szembesültek korábban, így hirtelen átkapcsolnak óvodás üzemmódba. Befogják a fülüket és közben egyre hangosabban hajtogatják a saját mantrájukat.

Gondolom, amikor helyre teszed őket, akkor hirtelen karót nyelten ülnek tovább és megpróbálnak úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, miközben odabent felrobbannak a méregtől és a tehetetlenségtől. Viszont a következő pár játszmát garantáltan elvesztik, mert kikapcsolt az agyuk és időbe telik, míg visszaszerzik felette az irányítást. :)

szkornat 2020.12.22. 07:44:01

A bejáratot keresik a bejáratott mentális sablonok... :)

G. Nagy László 2020.12.22. 10:08:31

@szkornat: "Viszont a következő pár játszmát garantáltan elvesztik, mert kikapcsolt az agyuk és időbe telik, míg visszaszerzik felette az irányítást."

Stimmel :) Viszont annyit képes vagyok elérni, hogy sosem rám haragszanak. Ez is valami...

midnight coder 2020.12.22. 15:38:21

"Ugyanez a dinamika érvényesül akkor is, ha valakit ok nélkül bántunk."

Normális ember elég ritkán bánt bárkit is ok nélkül. Te ezt kevered a csoportok elítélésével. Ez esetben nem egy adott embert, hanem egy bizonyos csoportot ítélünk el bizonyos tulajdonságaik miatt. Az emberek elég sok mindenkit nem szeretnek elég sok mindenért: a kommunisták / nácikat az általuk legyilkolt milliók miatt, a hajléktalanokat a szaguk miatt, a cigányokat a bűnözõ/segélybõl élõ életmódjuk miatt, stb. Ami azt jelenti, hogy ha te egy adott csoport tagja vagy, akkor automatikusan felruház az átlagpolgár a csoportra jellemzõ tulajdonságokkal. Amin aztán te személyesen változtathatsz ha módod nyílik rá (és persze ha amúgy valóban nem rendelkezel az inkriminált attributumokkal) de addig te a másik szemében olyan vagy, mint amilyennek a csoportodat ismerik. Ez az az elõítéletesség ami ellen a magukat progresszívnek tartó csoportokok nagy elánnal harcolnak. Csak sajnos ez magának az intelligenciának (és nem csak az emberinek de bármilyennek) az alapvetõ mûködése. Nem véletlenül mennek ezzel szembe a progresszívek, akik általában ilyen intelligencia-szerű dologgal nemigen rendelkeznek.

G. Nagy László 2020.12.22. 16:54:04

@midnight coder:

"Normális ember elég ritkán bánt bárkit is ok nélkül. Te ezt kevered a csoportok elítélésével."

Nem keverem, ezek a hivatkozott előadó szavai. Szakemberről van szó, pszichiáter - de még csak ez sem kell hozzá, hogy elhiggyük: létező jelenségről van szó. Szerintem normális ember okkal sem bánt senkit, de kár ebből kiindulni. Te egy racionális fickó vagy, de a világ nagy része nem ilyen. Valóban túlságosan sokat bántjuk egymást minden különösebb ok nélkül.

A csoportdinamikát már én ragasztottam hozzá, ebben - hitem szerint - nincs is különösebb vita köztünk. Itt három különböző attitűd lehetséges:

A) A PRIMITÍV: homofób, rasszista, iszlamofób stb. Élből idegenkedik mindenkitől, aki bármiben is eltér tőle.
B) A PROGRESSZÍV: a keblére öleli azokat, akik nagyon mások. Minél deviánsabb az érintett, annál inkább. Még akkor is a progresszív nótát fújja, miután kirabolták és megerőszakolták.
C) A TUDATOS: tudja, hogy az előítéletei ösztönből fakadnak, melyek akár az életét is megmenthetik. Nem dől be a sztereotípiáknak, minden embert egyként kezel, de óvatosságot mutat, ha az ösztönei azt diktálják.

midnight coder 2020.12.22. 19:34:01

@G. Nagy László: Igazából a racionális is ítélhet el csoportokat. Pl. ha nagyon nagy tömegben importálsz be nagyon eltérõ kultúrkörbõl embereket, azok bizony nem fognak beilleszkedni. Ez progresszív oldalról nézve primitív elõítélet - ugyanakkor a józan ész azt diktálja, hogy az, aki átlép egy határt, nem fogja a szögre akasztani azt a kultúrát, vallást, értékrendet ami odahaza a saját országát pokollá tette. És ha elég nagy tömegben érkeznek ezek az emberek, akkor a célállomás is olyanná válhat mint az a hely, ahonnan ezek a népek érkeztek.

G. Nagy László 2020.12.22. 19:54:32

@midnight coder: Abszolút így van. Ez a gondolkodásmód tökéletesen belefér a C) TUDATOS kategóriába. Az a gáz, hogy a progresszívek képtelenek különbséget tenni a barbár gyűlölet és a tudatos óvatosság közt.

МАХVАL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.12.26. 08:03:33

@G. Nagy László:

A magáncég nyeresége a dolgozók kizsákmányolásából ered, így a dolgozó általi apró lopás nem nevezhető inmormálisnak.

Inkább a kettős mérce esete, hogy ha a cég lop a dolgozótól, az "törvényes", míg fordítva meg nem az.

МАХVАL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.12.26. 08:05:11

@G. Nagy László:

Ayn Rand valóban kiváló. Leírja mi lenne egy tökéletes liberális utópiában. Persze borzasztó világ lenne, de Ayn jól írja ezt le, az persze az ő egyéni baja, hogy nem veszi ezt észre.
süti beállítások módosítása