Érdekes utcai jelenetnek lehettem szem- és fültanúja a minap. Fiatal anyuka igyekezett nevelni kislányát, felvázolva neki, mennyire fontos is a bocsánatkérés. Én csak fogom a fejem ilyenkor, és igazán bánom, hogy nem szólhatok egyetlen szót sem. Ez nem az én ügyem, a gyerkőcöt mindenesetre…

  Képzeljük el, hogy sokadmagunkkal egy váróteremben ülünk! Egyszer csak belép egy törpe és apró lábaival végigtipeg a helyiségen. Vajon észrevesszük-e hogy méreteit tekintve ez az ember más, mint a többi? Vajon egy pillanatra átfut-e az agyunkon, hogy ennek az embernek hányféle extrém problémával…