téveszmék

"A bátor szívvel társalkodik a szerencse"

2019. február 20. - G. Nagy László

all-in_1.jpg

 

Nem volna könnyű dolgom, ha bárkit arról akarnék meggyőzni, hogy a sikerhez vezető úton nyoma sincs semmiféle rizikónak. Ennek nem sok köze volna a valósághoz. Igyekszem ugyanakkor amellett érvelni, hogy maga a kockázatvállalás - optimális esetben - sokkal inkább hűvös számítás, mintsem lánglelkű merészség kérdése. Lehet puffogtatni, hogy bátraké a szerencse, meg hogy aki mer az nyer, esetleg: gyáva népnek nincs hazája; azonban létezik olyan közmondás is, amely mindezeknél sokkal közelebb áll az igazsághoz: Többször győz az okos, mint a bátor.

 

A kérdés megértéséhez aligha találnánk jobb modellt a pókernél. A játék egyetlen este során több száz alkalommal állít komoly választás elé bennünket, s döntsünk bárhogy, senki sem fog minket gyávának, illetve bátornak nevezni; legfeljebb ostobának vagy zseninek, mázlistának vagy szerencsétlennek. A banki esély (pot odds) fogalmának ismerete minden olyan esetben sokat segít, amikor egy-egy tét megadásán töprengünk. Miről is van szó? Képzeljünk el egy 10.000 forintos kasszát, amelynek begyűjtéséhez 1.000 forintot kell megadnunk! Ez egy elég csábító helyzet: banki esélyünk egy a tízhez. Minden esetben hajlandóak leszünk kockáztatni egy ilyen szerény összeget, ha úgy gondoljuk, hogy nyerési esélyeink 10%-nál jobbak. (Például ha sorra várunk a river érkezése előtt, mely felépül minden dámával és minden hetessel. Nyolc jó kártya a negyvenhatból: ez 17,4%-os nyerési esélyt jelent.) Körülbelül ezzel a hűvös racionalitással érdemes közelítenünk minden olyan döntési helyzethez, amikor az a kérdés, felvállaljuk-e a cselekvést, a harcot, esetleg akár a nyílt konfrontációt.

 

Az első és legfontosabb, hogy képesek legyünk reálisan felmérni kockázatainkat, a ránk leselkedő veszélyeket. Legyen szó bármilyen működési területről, a rutin nélkülözhetetlen segítőtársunk. Szülőként például az első gyereket jellemzően még a széltől is óvjuk, a másodiknál már kevésbé aggodalmaskodunk, a harmadik pedig, mire elkezdenénk félteni, már rég túl van az érettségin. Kezdő vállalkozóként is kínosan ügyelünk rá, hogy minden adminisztratív szabályt tökéletesen betartsunk, majd idővel megtanuljuk, hogy melyek fajsúlyosak és rizikósak, s melyek totál lényegtelenek. S ha már az imént a pókerrel példálóztunk: ebben a játékban létfontosságú, hogy egy-egy szituáció kapcsán - az asztalra kerülő közös lapok, az ellenfelek száma, a zsetonkészletek mérete és a korábbi licitek alapján - idővel képesek legyünk eldönteni, mekkora veszély leselkedik ránk. Sokaknak ez még hosszú évek elteltével sem megy. Brutális tétekkel kiűznek mindenkit egy olyan partiból, ahol szinte verhetetlenek; máskor meg simán besétálnak a csapdába, és még csak meg sem fordul a fejükben, hogy már el is bukták a leosztást.

 

Hétköznapi dilemmáink közül meglepően sok esetben azt látjuk, hogy valójában semmi vesztenivalónk sincs. Amikor azon tépelődünk, hogy a langymeleg tavaszi koraestén megszólítjuk-e a kávéház teraszán egyedül üldögélő széplányt, vajon milyen veszélyekkel és kockázatokkal számolhatunk? Ugyanígy: amikor betűválasztós tesztet töltünk ki, ahol nem jár mínusz pont a tévedéseinkért, ugyan mi indokolná, hogy ne tippeljünk minden ismeretlen témakör kapcsán? (Atyaég, hány felvételizőt toltam le az évek során, akik nem éltek ezzel a kötelező lehetőséggel...) Ilyenkor rém egyszerű a matek. Ha nincs mit elbukni, úgy nyerési esélyeink egészen biztosan jobbak lesznek banki esélyeinknél, így csakis a cselekvés jöhet szóba. Csupán minimális intelligencia és tudatosság kérdése, hogy felismerjük: az égvilágon semmit sem kockáztatunk. (Ezekben a speciális esetekben történetesen igaz lesz a címbéli állítás.)

 

Hasonló a helyzet, amikor szerelemben, barátságban, családi kötelékeinken belül töprengünk azon, hogy felvállaljuk-e a másikkal, a többiekével szemben megfogalmazott álláspontunkat. A matek azt súgja: itt sincs mit morfondírozni. Amennyiben különvéleményünk kenyértöréshez vezet, úgy az adott kapcsolatok valójában nem sokat értek, abszolút nem kár értük. Amikor Puzsér Róbert azt harsogja, hogy egy karakteres ellenzéknek muszáj felvállalnia népszerűtlen ügyeket is, valójában ugyanerről beszél. Ha ma megkérdeznénk az utca bamba emberét, hogy milyen társadalomfilozófiát és jövőképet képvisel az LMP, a Momentum, vagy épp a Jobbik, valószínűleg egyetlen árva kukkot sem tudnának kinyögni. Puzsér politikai diszlájk-fóbiát említ, mégpedig joggal, ugyanakkor látnunk kell, hogy a hétköznapok embere is ugyanebben szenved. A férjek többsége például abszolút konfliktuskerülő, védekezési stratégiáik kimerülnek abban, hogy szótlanul veszik a horgászbotot és kisomfordálnak a hátsó ajtón. Nem is sejtik, hogy nejük pont azért nem képes vonzalmat érezni irántuk, mert elapadt a tesztoszteron; történhet bármi, ők képtelenek az asztalra csapni.

 

Létezik ugyanakkor számos olyan alkalom, amikor a magas kockázati szint csupán szerény mértékű profittal kecsegtet. Ez így első blikkre egyértelmű döntési helyzetnek mutatkozik - s objektíven tekintve valóban az is -, viszont pontosan ugyanez a képlete a puszta hősködésnek, az értelmetlen önfeláldozásnak is, melyet sokan mégis nemesnek és magasztosnak látnak. Aki hasonlóan vén, mint jómagam, az még emlékezhet az 1977-es, Gyökerek c. filmsorozatra, benne a főhős Kunta Kintével, akinek magatartását sosem értettem. Amikor rabszolgaként egy amerikai ültetvényre kerül, gazdája új nevet ad neki, Tobynak hívja. Több mint negyvenéves az élmény, de még mindig bennem él a jelenet, ahogy a fiút kikötik és megostorozzák. Még most is összeszorul a gyomrom, mint annak idején kisgyerekként. Csupán annyit kellene mondania: "a nevem Toby", s elkerülhetné az ostorcsapásokat. Ám a büszkesége fontosabb, s ragaszkodik eredeti nevéhez, amely a múltját, a gyökereit, az identitását jelképezi. Mintha a lelkét adná el azzal, ha kimondja, amit várnak tőle. Mintha ezen múlna minden. Mintha ezen bármi is múlna...  Az értelmetlen hősködés végigkíséri történelmünket, s meghatározó szerepet játszik könyv- és filmélményeinkben. Kunta Kintéhez hasonlóan nem értettem Zrínyi Miklóst sem, aki hosszú éveken keresztül védte a Habsburgok fenekét a törökökkel szemben, tökéletesen feleslegesen. A magam részéről vörös szőnyeget terítettem volna eléjük, hogy azon lovagoljanak Bécsig. Irracionálisnak látom a keresztény vértanúk áldozatát is, akiknek elég lett volna annyit mondani: "megtagadom a hitem", s másnap ugyanott folytathattak volna mindent. A zseniális Ötödik pecsét című film szereplőivel sem tudtam azonosulni. Elég lett volna egyetlen apró, jelképes pofonocska a Krisztus-pózban kikötözött kommunista fogoly (Cserhalmi György) arcára, hogy azonnal szabaduljanak. A négyesfogatból azonban egyedül az Őze Lajos által kiválóan alakított Gyuricza Miklós mutatott rá hajlandóságot. Mindig groteszk jeleneteket szül, amikor az ideológia túlnő a valóságon. Aki viszont - hozzám hasonlóan - kifejezetten földhözragadt, annak sosem lesz jó bolt a jelképes hősködés.

 

A valódi dilemmát azok az esetek jelentik, amikor hatalmas tetteket lehet végrehajtani, brutális kockázat mellett. A bátor szívhez ilyenkor sem feltétlenül társul a szerencse, viszont ezekben a pillanatokban születnek a valódi hősök. Viszonylag ritkán esik szó arról a három csernobili önkéntesről, akik az életüket adták azért, hogy százezreket óvjanak meg. Tíz nappal az 1986. április 26-i robbanás után egy újabb, még az eredetinél is jóval nagyobb veszély jelentkezett. A tüzet oltani igyekvő helikopterek kezdetben vízzel próbálkoztak, sikertelenül. Később homokot, agyagot és bórt szórtak, ám ez egy izzó, lávaszerű egyveleggé állt össze. A massza kezdte átégetni a reaktor padlóját, s azzal fenyegetett, hogy az alatta összegyűlt, erősen sugárszennyezett, 20 ezer tonnányi vízzel találkozva tömeges robbanásokat és Európa-szerte pusztító, radioaktív csapadékot okoz. Az egyetlen megoldást a biztonsági szelepek megnyitása jelentette, ám ehhez alá kellett merülni a biztos halálba. A küldetés sikerrel járt, a három hős pedig - ahogyan azt mindegyikük előre tudta - csupán pár nappal élte túl az akciót.

 

Sanszos, hogy soha nem lennék képes a csernobili búvárakcióhoz hasonló önfeláldozásra, miközben aligha tudnék nagyobb tettet elképzelni. Ehhez képest egy ideológiáért odadobni az életet - merő ostobaságnak tűnik. A bátor szív dicséretes, de nem mindig kifizetődő. Ha a mozipénztárnál sorban állva gyermekeim anyja idegesen a fülembe súgja, hogy fogdossák a fenekét, nem biztos, hogy nekimegyek a mögötte álló, 150 kilós, kopasz behemótnak. Inkább szótlanul helyet cserélek az asszonnyal...

  

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr8214622266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zabalint 2019.02.20. 09:56:01

Ha 1000 Ft-ot kell feltennem, és 10 ezret nyerhetek mondjuk 15% eséllyel, akkor az azon is múlik, hogy:

1. Megismételhetem-e a játékot? Ha nem, akkor nem biztos, hogy játszok.

2. Mit jelent nekem az az 1000 Ft. Ha az életem múlik rajta, akkor sokkal kisebb kockázatot vagyok hajlandó vállalni, akkor a 90% nyerési esély is alacsony lenne.

Tipikusan ilyen dilemma a biztosítás megkötése, nem kötése ahol a kockázatvállalás a nem kötés, ha kötök, akkor viszont negatív a várható értéke. Ettől még van amire megéri biztosítást kötni.

Zabalint 2019.02.20. 10:01:24

Nem láttam a filmet, de a leírásod alapján Kunta Kinte nem egy ideológiát véd, hanem behódolni nem szeretne.

Ami pedig a megítélését illeti, az ember legfeljebb a módszerekben, eszközökben lehet racionális lény, a céljaiban nem. Tehát az, hogy számunkra egy cél mennyire hasznos, az teljes egészében a szubjektív megítélésünktől függ. Akik ideológáért inkább meghaltak, azoknak fontosabb volt az ideológia mint hogy ne szenvedjenek, ne haljanak meg. Szerintem ebben is, mint ahogy sok másban is, a Maslow piramis visz félre, az önmegvalósítás, jelentsen bárkinek bármit, az emberiség egy részénél az alapszükségleteknél is sokkal fontosabb, és simán fordítva építik a piramist.

G. Nagy László 2019.02.20. 10:18:22

@Zabalint:

1. Megismételhetem-e a játékot? - Ez matematikailag irreleváns. Ha igen, annak tapsolok és végtelenszer megteszem. Ha nem, örülök ennek az egy lehetőségnek. Ez a racionális hozzáállás.

2. Mit jelent számomra az 1000 forint? - Ez már releváns tényező. Azért is írok ilyen apró tétet, mert ez szinte mindenkinek belefér.

3. Kunta Kinte valóban a behódolás ellen küzd. Csakhogy azt nem veszi észre, hogy ez egy végtelenül rossz módja a harcnak. Kifelé nyugodtan mutathatna behódolást, míg csendben ügyködhetne a lázadáson. Amikor a pragmatikusság helyett a jelképes dolgokat választjuk, az mindig ideológiai gyökerű.

4. Maslow piramis - itt mindennel egyetértek.

Zabalint 2019.02.20. 10:33:26

@G. Nagy László:
1. Azért nem irreleváns, mert az életben nem dobhatsz akárhányszor, ráadásul adott esetben alternatív költsége is lehet a dolognak, ezen játék helyett jobb, akár több dobásos játékot is választhatsz.

2. Valamennyit mindenkinek jelent, még ha keveset is, ezért itt folytonos függvényről van szó, olyan eset nem fordulhat elő, hogy zéró összegnél végtelenül kicsivel jobb játék mindenképpen megérje.

3. Ez nem ideológia, hanem emberi méltóság kérdése. Bár én mindkettőt elítélem, mégis teljesen más a társadalmi megítélése, hogy ha nyílt, egyenrangú verekedésben a másik felet végül agyonvered, mint ha hátulról leszúrod, holott kockázati szempontból az utóbbi a racionális döntés.

G. Nagy László 2019.02.20. 11:09:42

@Zabalint:

1. "az életben nem dobhatsz akárhányszor" - tök mindegy. Ha egyszer jó bolt, az is megéri. Tízszer pláne.

"alternatív költsége is lehet a dolognak, ezen játék helyett jobb, akár több dobásos játékot is választhatsz."

Ez már jogos. De alapvetés, hogy olyan játékban veszel részt, amely képes profitábilis lenni. Ha egy másik időtöltés több örömöt/pénzt ígér, nyilván azt fogod választani. A bőség zavara: írigylésre méltó probléma.

2. "Valamennyit mindenkinek jelent, még ha keveset is, ezért itt folytonos függvényről van szó, olyan eset nem fordulhat elő, hogy zéró összegnél végtelenül kicsivel jobb játék mindenképpen megérje." - Ugyanaz a válasz, mint az 1. pontra: alapvetés, hogy olyan játékban veszel részt, amely képes profitábilis lenni. Ha egy másik időtöltés több örömöt/pénzt ígér, nyilván azt fogod választani.

3. Az emberi méltóság nem ezen múlik, s ezt egy érzelmileg felnőtt ember pontosan tudja. Kunta Kinte TÉNYLEG azt hiszi, hogy ezen múlik a méltósága, ám ez csupán a rossz programozás miatt van így. A programozás pedig maga az ideológia.

Orvtámadás: behozod a képbe az erkölcsi dimenziót. Ez egy egész másik szint, ne keverjük össze! Lehetne fokozni: Hitlert le lehet szúrni hátulról, vagy meg kell verekedni vele szemtől szemben? Itt újabb dimenziók nyílnak, s ez lehet egy másik diskurzus témája, sőt akár a matek nyelvére is átfordítható volna, de a jelen posztba - kivételesen - semmiféle morális elemet nem szőttem.

Zabalint 2019.02.20. 11:44:19

@G. Nagy László:
"tök mindegy. Ha egyszer jó bolt, az is megéri. Tízszer pláne."

Nagyobb esélyed van bukni a pénzedet, mint nyerni, és oké, hogy a magas nyeremény felhúzza a várható értéket, de ha csak egyszer dobsz, akkor valószínűleg bukni fogsz. A pénz hasznossága meg mint a 2-es pontban kifejtettem, nem lineáris. Ha megfelelő sokszor dobhatnál, akkor ez a probléma fel sem merülne.

2. Nem, itt nem erről beszéltem, hanem arról, hogy a pozitív várható érték még alternatíva hiányaban sem elégséges feltétele annak, hogy racionális döntés legyen beszállni a játékba. Mert nem létezik annyira jelentéktelen tét, amivel szemben ne lehetne megfelelően kicsi pozitív várható értéket felmutatni.

3. Akkor ez alapján már az állatvilágban is létező dolog az ideológia, mert az arcvesztés fogalma már ott is értelmezhető.

G. Nagy László 2019.02.20. 12:00:58

@Zabalint: Arcvesztés állatoknál? Legfeljebb arról lehet szó, hogy egy nőstényért való küzdelemben az egyik alulmarad és elkullog. De ez józan praktikum. A szex nagyon is kézzel fogható előny, itt semmi ideológiát nem látok.

Zabalint 2019.02.20. 19:39:48

@G. Nagy László:
Amely állatoknál hierarchia van csoporton belül, ott jelei vannak a behódolásnak vagy az ellenkezőjének. Az emberben ugyanúgy megvannak ezek az ösztönök. Az már az ember intelligenciájának köszönhető, hogy ezeken felül tud emelkedni.

aranyláz 2019.02.22. 00:15:39

@G. Nagy László: 1. "az életben nem dobhatsz akárhányszor" - tök mindegy. Ha egyszer jó bolt, az is megéri. Tízszer pláne."

Itt a kulcsmondat a "ha egyszer jó bolt", ugyanis nem biztos, hogy abban az "egy" esetben pont jó bolt lesz! Például hiába tudom, hogy jól játszottam, ha ász párral betoltam az 50 ezer forintos allint preflop, ha lemákol a KK, azért az kurvára tud fájni :) meg itt bejön a hosszú táv fogalma is, ami ugye csökkenti a varianciát, csak hát ahhoz nem csak hosszú idő, hanem "hosszú" bankroll is kell :) szóval azért ez nem csak puszta matematika. És hát az ember nem csak, vagy nem elsősorban racionális lény.

G. Nagy László 2019.02.22. 01:24:32

@aranyláz: Szinte minden szavaddal egyetértek, csupán három kiegészítés:

1. "nem csak hosszú idő, hanem "hosszú" bankroll is kell"

Akinek fáj kockáztatni ötvenezret egyetlen leosztásban, az a lehetőségeinél magasabb szinten játszik. Át kell ülni egy kisebb tétű asztalhoz.

2. "szóval azért ez nem csak puszta matematika"

De. És pont azért, mert az is kifejezhető a matek nyelvén, hogy számodra mit jelent 50.000 forint.

3. "És hát az ember nem csak, vagy nem elsősorban racionális lény."

Valóban. De ez volna a cél, hogy elsősorban a fejünkkel döntsünk. A mesterséges intelligencia korában különösen fel van adva a lecke. Fejlődni kéne e téren, mindannyiunknak.

aranyláz 2019.04.24. 17:47:19

@G. Nagy László: "De ez volna a cél, hogy elsősorban a fejünkkel döntsünk." Miért gondolod ezt?

egyébként attól függ, milyen természetű döntésről van szó, mindkettőnek megvan a maga helye

G. Nagy László 2019.04.24. 18:18:03

@aranyláz: Tudsz mondani példát arra, amikor a józan eszeddel szemben döntesz, és ezt helyesnek tartod? (Én nem.)