téveszmék

"Tökéletes világ sosem volt, sosem lesz"

2020. február 03. - G. Nagy László

kresz.jpg

 

„Sem az ész, sem a hit nem ígéri bármelyikünknek, hogy valaha is létezni fog tökéletes világ. Nem létezik. Állandó várása, a lehetőségével és közelségével való játék a legkomolyabb fenyegetés politikánk és társadalmunk számára, mert szükségszerűen származik belőle az anarchista lelkesedés. A pluralista demokrácia fennmaradásához, vagyis az emberileg lehetséges mértékű igazságosság fejlődéséhez és fennmaradásához nélkülözhetetlen, hogy újra megtanuljuk a tökéletlenség elfogadásának merészségét és az emberi dolgok állandó veszélynek kitettségét. Csak azok a politikai programok erkölcsösek, amelyek ezt a bátorságot élesztgetik.” - írja Joseph Ratzinger A közép újrafelfedezése című könyvében. Nagyrészt igaza van az egykori pápának. Bár az emberiség egy sor régi problémát megoldott (járványok, állandó háborúk, éhínség), egy sor újabb gonddal kell szembenéznünk (klímaváltozás, túlnépesedés, vagy most épp a koronavírus), illetve léteznek olyan nehézségek is, melyekkel talán sohasem fogunk tudni végleg leszámolni (rosszakarat, bűnözés). Amikor tehát tökéletes világról elmélkedünk, semmi esetre sem egy rózsaszín utópiát kergetünk, melyben békésen legel egymás mellett bárány és oroszlán. Ám arról azonban kár volna lemondani, hogy a meglévő tökéletlenségeink figyelembevételével megtaláljuk a lehető legjobb társadalomszervezési, együttélési formákat. Hogy ilyenek létezhetnek, arra nagyszerű mintául szolgál az autós közlekedés, illetve a KRESZ, a maga világos és egyértelmű előírásaival; szimpla és logikus alapelveivel.

 

Mit is tudunk a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása kapcsán? Először is azt, hogy általános érvényű. Tökéletesen mindegy, hogy Suzukiról, vagy BMW-ről; kisautóról, vagy nagyról; szenegáli sofőrről, vagy japánról; férfiről vagy nőről van szó - egyik sem élvez sem előnyt, sem hátrányt a hétköznapi forgalomban. Ez egy olyan szegmense a létezésnek, ahol tökéletesen megvalósul a törvény előtti egyenlőség. (Kizárólag a megkülönböztető jelzést használó gépjárműveknek jár az elsőbbség, s ennek morális alapját - különösen, ha életmentés a cél - nem sokan vitatnánk.) Természetesen a közlekedésben résztvevőknek minden joguk megvan arra, hogy diszkriminatív módon viselkedjenek. Mindenkinek a magánügye, hogy azokban a helyzetekben, amelyekben az udvariasság dönt, kivel lesznek előzékenyek, s kivel kevésbé. Vannak, akik szívesen maguk elé engedik a nőket, a férfi vezetőkkel azonban nem kivételeznek. Mások hátrányos megkülönböztetésben részesítik a teherautókat, a drága sportkocsikat, vagy épp a pofátlanul betolakodni igyekvőket. Szívük joga.

 

Lényeges szempont az is, hogy a közlekedés valójában egy anarchista társadalmat modellez. Nincsenek uralkodók, vagy politikus törvényhozók, akik lényükre-kedvükre formálnák a játékszabályokat, avagy beleszólnának a napi működésbe. Amíg nem történik baleset, vagy egyéb váratlan fennakadás, addig semmi szükség felsőbb hatalomra; mindenki szabadon, önállóan jön-megy, amerre csak szeretne. Vegyük észre azt is, hogy ez a fajta anarchisztikus működés még véletlenül sem jelenti azt, hogy nem léteznek szabályok, így nem eredményez káoszt sem. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy a KRESZ egy olyan nyelv, amelynek minden eleme egyértelmű jelentéstartalommal bír. Itt nincs helye a kamunak; nem hivatkozhatunk sem a divatra, sem a közúti forgalom evolúciójára. Szemben a beszélt nyelvvel, melynek szavait - sajnálatos módon - teljesen önkényesen torzíthatjuk a saját érdekeinknek megfelelően, a tábla, amely tegnap még arra figyelmeztetett, hogy elsőbbséget kell adnunk, ma sem fog mást jelenteni. Mindezekből fakadóan a közlekedés terén megvalósulni látszik az ideális világ: az ún. éjjeliőr típusú állam, mely csakis akkor jelenik meg, ha probléma adódik, egyébként láthatatlanul meglapul a háttérben.

 

Jóllehet a KRESZ szabályai szigorúak, ám - normál esetben - sohasem öncélúak. Nem szólnak bele, hogy kit ültethetünk az autónkba, hogy milyen zenét hallgassunk vezetés közben, vagy hogy lógathatunk-e rózsafüzért a belső visszapillantó tükörre. Gyakorlatilag minden előírás egyetlen szempont köré épül: ne okozzunk sérülést vagy kárt másoknak. Ha jobban belegondolunk: mindannyian, akik autót vezetünk, valójában potenciális gyilkológépek vagyunk. Ilyen értelemben veszélyesebb a világunk, mint annak idején, amikor még karddal az oldalunkon jártunk. A többi ember védelme ad magyarázatot a sebességkorlátozásra, az alkoholtilalomra, de még a biztonsági öv kötelező használatára is. (Balesetnél az autóból kirepülő test további baleseteket okozhat, így nem csupán önmagunkat védjük az övvel.) Természetesen ha rendelkezünk egy saját birtokkal, annak határain belül tajtrészegen is száguldozhatunk, még akkor is ha nem tűnik igazán okos ötletnek. Persze, nem vitás, hogy a közlekedési szabályokat is lehet nemtelen célokra használni. Láttunk már indokolatlanul kirakott sebességkorlátozó táblát, mely kizárólag a bírságolás lehetőségét szolgálta. Láttunk már - illetve éppen hogy nem láttuk - út menti fa lombjában elvesző megállni tilos táblát, vagy erősen megkopott útburkolati tiltó jeleket. (A fővárosi működtetésű Paskál strand előtt például hosszú éveken keresztül üzemszerűen büntettek az önkormányzat közterület-felügyelői, ahelyett, hogy egy jól látható sárga festékcsíkkal jelezték volna, hogy az adott helyen tilos a parkolás.) Ám ez mind csupán vadkeleti vadhajtás. A Föld kulturáltabb részein nem játszanak kész átverés show-t az autósokkal, minden szabály egyértelmű és transzparens. Londonban imádtam, hogy az útburkolati feliratok milyen profin kiszolgálják a közlekedőket.

 

london3.jpg

LONDON, EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

 

india.jpg

HAIDARÁBÁD, INDIA

 

nairobi.jpg

 NAIROBI, KENYA

Ha már kis hazánk határain túlra tekintünk, érdemes eltűnődni azon, hogy a közlekedés alapvetően anarchisztikus jellege milyen világot teremt a világ különböző szegleteiben. India városaiban például - európai szemmel tekintve - totális káoszt látunk: útjelzések sehol, gyalogosok és haszonállatcsordák annál sűrűbben. Afrika nagy részén hasonló a helyzet. Európa déli tájain még erősen érezni a mediterrán vérmérsékletet: Nápolyban sokszor olyan érzése van az embernek, mintha nem is ezen a kontinensen járnánk. Ezzel szemben Ausztria vagy Svájc maga a mérnöki rendezettség, s az autósokat is a nagyfokú előzékenység jellemzi. Úgy tűnik, hogy a közlekedés képe remek lakmuszpapírként funkcionál egy-egy társadalom tudati szintjét tekintve. Érthető, ha Joseph Ratzinger - és rajta kívül még sok millió más ember - aggályosnak tartja az "anarchista lelkesedést" a földlakók jelenlegi, átlagos szellemi nívóján. Ám alig hiszem, hogy Svájcban rendőrt kéne állítani minden egyes ember mellé, mert különben elvétenék az irányt. És alig hiszem, hogy az idő előrehaladtával Nairobi atmoszféráját céloznánk, s nem Genfét.

 

Az autós közlekedés legszembetűnőbb tanulsága mindazonáltal mégiscsak az, hogy kitűnően láttatja, miként néz ki az emberi együttműködés egy önkéntes alapon működő társadalomban. Sokan az állam legfontosabb szerepének az elesettek támogatását tartják, s a központi hatalomban látják az egyetlen zálogát annak, hogy senki se maradjon az út szélén. Ez a gondolkodásmód mindig abból indul ki, hogy az ember végtelenül romlott; hogy atomizált a társadalom; hogy mindenki magasról tesz a rászorulókra. Sanszos, hogy Joseph Ratzinger is így tekint az emberiségre (különben nem tartaná ördögtől valónak az "anarchista lelkesedést"). A valóság ezzel szemben egészen mást mutat. Idősek, betegek, fogyatékkal élők a jóléti állam megjelenését megelőzően is bőven akadtak, s társadalom jellemzően elhordozta őket. A családok, a kisközösségek, az egyházak, a civil szervezetek, vagy épp a különböző szeretetszolgálatok ezt a funkciót képesek nagyszerűen ellátni, s a történelem során egészen sokáig meg is tették. A különbség mindössze annyi, hogy manapság alanyi jogon jár a jólét mindenkinek. Tökéletesen mindegy, hogy kedvesek vagyunk, vagy mogorvák; civilizáltak, vagy barbárok; szeretetteljesek, vagy gyűlölködők. Léteztek idők, amikor a túlélés záloga volt a kulturált magatartás és a közösségi szellem. Éppen a piedesztálra emelt, segélyekkel és alapjövedelemmel operáló jóléti állam az, amely atomizálja a társadalmat, kitermeli az antiszociális figurák egész hadát és konzerválja a civilizálatlan viselkedésformákat. S teszi mindezt arra hivatkozva, hogy az emberiség gonosz, és nem törődik a bajbajutottakkal. A fura az, hogy az autós közlekedést látva egyáltalán nem ezt tapasztaljuk. Elképesztően ritka az, hogy valaki balesetet szenved, s nem érkezik villámgyors segítség. De nem is kell drámai helyzeteket keresnünk, elég, ha csak a cipzár-elvre, vagy fésű-szabályra gondolunk. Dugóban ülünk és elfogy a sávunk. Órákig szobrozhatnánk az adott helyen, ha mindenki érzéketlen tuskó volna. A valóság ezzel szemben az, hogy az egymást segítő, íratlan szabály nagyon is működik: mindenki beenged maga elé egy-egy autót. S teszi ezt úgy, lehetősége sincs felmérni, hogy akivel előzékeny volt, az mennyire jó ember; s esélye sincs arra, hogy valaha is visszakapja ugyanezt a gesztust ugyanattól a sofőrtől. Több mint huszonöt éve vezetek, s azóta nap mint nap megtapasztalom, mennyire odafigyelünk egymásra.

 

A gesztusokat rendszerint gesztusokkal háláljuk meg, így van ez a közlekedésben is. Ha udvariasan beengednek, egy intéssel, vagy a vészvillogóra nyomva megköszönjük a kedvességet. Igen ám, de mi történik, ha mi vagyunk előzékenyek, s a másiktól nem érkezik semmiféle visszajelzés? A legtöbben morcosakká, vagy kifejezetten dühössé válnak ilyenkor. Ez érthető, ugyanakkor tökéletesen felesleges reakció. Ha a szomszédunk mutatna hálátlanságot - akivel jó eséllyel húsz év múlva is egymás mellett lakunk majd -, olyankor volna értelme elraktározni az információt, s dönthetnénk úgy, hogy neki többé nem teszünk semmiféle szívességet. Ám egy közlekedési szituációban ez a szempont fel sem merülhet. Soha többé nem találkozunk a másikkal, így fel kéne ismernünk, hogy reakciónk pusztán önmagunknak szól. Az adott autóssal való emberi együttműködésre nincs hatásunk, így kizárólag a saját elménk belső játékáról van szó. Nyilvánvalóan a legjobb reakció az, ha megrántjuk a vállunkat, s tudatosítjuk magunkban: ez nem minket minősít, hanem a másikat. Az ilyen esetek pazarul szolgálják azt a célt, hogy örökre bevéssük: ne várjunk hálát soha senkitől! Ha a másik köszönetet mond, az jó érzés. Ha nem, azzal nincs semmi dolgunk. Pár napja történt, hogy a pesti rakparton beengedtem valakit magam elé. Még egy villantással jeleztem is, hogy szabad a pálya. A hálajelzés elmaradt, ám a magam részéről nem különösebben bánt az ilyesmi. Ugyanakkor elkezdett szemerkélni az eső. Igyekeztem bekapcsolni az ablaktörlőt, ám véletlenül ismét a bal karhoz nyúltam, s ezzel újra rávillantottam. Rögtön érkezett a vészvillogós gesztus, s én úgy szégyelltem magam, mint csak nagyon ritkán. Mintha kierőszakoltam volna a köszönetnyilvánítást...

 

"Tökéletes világ sosem volt, sosem lesz" - állítja az egykori pápa, s valójában értjük is, miért gondolkodik így. Semmi sem rontaná úgy a katolikus bizniszt, mintha képesek lennénk megteremteni a földi mennyországot. Mert onnantól kezdve ugyan ki vágyakozna az általuk kínált, ködös túlvilágra? Az autós közlekedés persze nem maga a Paradicsom. Arra azonban megfelelő mintául szolgál, hogy képesek vagyunk az önkéntes együttműködésre, s ezzel ha nem is tökéletes, de egészen élhető világot teremteni magunk körül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr6315427234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szemet 2020.02.03. 08:55:09

"ez mind csupán vadkeleti vadhajtás. A Föld kulturáltabb részein nem játszanak kész átverés show-t az autósokkal, minden szabály egyértelmű és transzparens. Londonban" például 10 évvel ezelőttig szándékosan kerülték a zöldhullámokat a közlekedésszervezők - deklaráltan azért, hogy növeljék a fogyasztást (és az adóbevételeket).

news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/7998182.stm

G. Nagy László 2020.02.03. 09:07:58

@szemet:

"Londonban" például 10 évvel ezelőttig szándékosan kerülték a zöldhullámokat a közlekedésszervezők - deklaráltan azért, hogy növeljék a fogyasztást (és az adóbevételeket)."

Ez milyen aljas... A fene se gondolná, hogy ilyen egy kulturált országban megtörténhet.

Zabalint 2020.02.03. 10:40:59

Hát azzal nem egészen értek egyet, hogy a történelemben mindig kölcsönösen segítették egymást az emberek, ez nagyon erősen kultúra függő. Már önmagában az is, hogy ki tartozik a szolidaritási körbe, a családunk, a tágabb baráti körünk, a környék, a falu, város, az ország, Európa, a világ, klubtársak, egy vallási közösségbe tartozók, stb., stb.

Másrészt, amit visszasírsz, abban az is benne van, hogy a régi, kis, zárt közösségekben nem csak az antiszociális és "dologtalan" embereket közösítették ki, hanem azt is, aki nem ártott ugyan a közösségnek, de máshogy gondolkodott, eseleg máshogy kívánt élni, mint a többi. Akkor is, ha amúgy eltartotta volna magát, csak ugye a kiközösítés az gazdasági kiközösítést is jelent egy kis létszámú közegben. Ez a mentalitás kis településeken vagy egyes vallási közösségekben részben máig megvan. Egy ilyen közeg nem képes a fejlődésre. Valahol ebben lehet egyébként, hogy összemosod a liberalizmust és a marxizmust, mert egyetlen közös van mindkettőben: mindkettő szakítani kívánt a közösség kényszerítő erejével. A kettő között az alapvető különbség, hogy míg az előbbi individualista és az egyén a közösségnek rendeli alá magát elvet a közösség van az egyénért elvvel cserélné fel, addig utóbbi lerombolná a közösségeket, és helyére az egyént még inkább alárendelő közösséget építene (az anarchista meg utóbbiból csak az első lépésig jutna).

G. Nagy László 2020.02.03. 11:23:19

@Zabalint:

"Valahol ebben lehet egyébként, hogy összemosod a liberalizmust és a marxizmust, mert egyetlen közös van mindkettőben: mindkettő szakítani kívánt a közösség kényszerítő erejével. A kettő között az alapvető különbség, hogy míg az előbbi individualista és az egyén a közösségnek rendeli alá magát elvet a közösség van az egyénért elvvel cserélné fel, addig utóbbi lerombolná a közösségeket, és helyére az egyént még inkább alárendelő közösséget építene (az anarchista meg utóbbiból csak az első lépésig jutna)."

A "közösség kényszerítő ereje" kifejezést kétféleképpen is lehet értelmezni. A negatív értelmezés szerint egy szektáról, vagy primitív törzsről beszélünk, amelyből muszáj kitörni, menekülni. Azonban ha a közösséget egy önkéntes alapon működő, békés, az egyének szabadságát maximálisan tisztelő társadalomként értelmezzük, ott is létezik kényszerítő erő: neked is, mint a közösség tagjának tisztelned kell a másik szabadságát. Ez a pozitív értelmezés. Amíg a kisközösségekben azonnali visszajelzést kapsz annak kapcsán, hogy helyes magatartást folytatsz-e, addig a jóléti állam képtelen e szelekcióra. Mi több, a jóléti állam - jellemzően baloldali kormányzás idején - még címkéket is talál, hogy mentegessen, ha bűnöznél. Valójában ez is a korrupció egy formája, amikor a politikus eladja a lelkét a szavazatokért.

A kommunista és a liberális közösségmeghatározással egyetértek. Az anarchistával nem. Az anarchista csupán a központi hatalmat szüntetné meg, semmi elvi problémája nincs az önkéntes közösségekkel.

Zabalint 2020.02.03. 11:33:40

@G. Nagy László:
A gyakorlatban mikor a kis közösségek erősebbek voltak, az egyének szabadsága sokkal korlátozottabb volt, és ez ma is így van ha a kis zárt közösségeket vetjük a nagyvárosi liberálisabb közeggel. A másik szabadságának tisztelete addig terjedt, ameddig gondolkodásmódban, vagy legalábbis a mutatott gondolkodásmódban is ugyanazon az egy síkon mozgott mindenki. Az ilyen közösségek nem képesek mit kezdeni a mássággal, akkor sem, ha az nem veszélyezteti más szabadságát, testi és lelki épségét.

Persze, azonnali visszajelzést kapsz, pl. arról, hogy nem jó, ha túl rövid a szoknyád, túl sok időt töltesz olvasással, ahelyett, hogy a haverokkal ülnél a kocsmában, nem jársz templomba, nem úgy hordod a kalapodat, ahogy illik, nem gyászolsz elég ideig, miután meghalt a házastársad, nem "tisztességes", "hazafias" politikusokat támogatsz, nem a megszokott színre festetted a házadat, stb., stb. Márpedig ezek a visszajelzések valóban erősebbek tudnak lenni bármilyen fentebbről jövő szabályozásnál.

Zabalint 2020.02.03. 11:40:22

@G. Nagy László:
"Mi több, a jóléti állam - jellemzően baloldali kormányzás idején - még címkéket is talál, hogy mentegessen, ha bűnöznél."

Ezzel mondjuk egyetértek. Lásd pl. korrupció helyett magyar nemzeti tőkésosztály építése, idegengyűlöletből kiinduló garázdaságra, hogy az emberek határozottan fejezték ki a véleményüket, magánvagyon ellopása, megvédés. Ahogy még a nyílt rasszizmust is megmagyarázzátok.

Zabalint 2020.02.03. 12:14:15

Hozzáteszem még, a KRESZ épp inverze a közösségek íratlan szabályainak, nem pedig egy fajta példa rá. Ahol betartják, ott biztonságosabb a közlekedés, ráadásul a bizalmi elv érvényesülése miatt is. Amit te alá akarsz támasztani, arra példa a totálisan önszerveződő közlekedés lenne. Nos, a helyzet az, hogy a KRESZ-t nem a mocskos liberálisok-marxisták szabályozási mániája hívta életre, hanem mert bizonyos forgalom felett már nem működött hatékonyan és biztonságosan az önszerveződő közlekedés.

G. Nagy László 2020.02.03. 17:25:17

@Zabalint:

"Hozzáteszem még, a KRESZ épp inverze a közösségek íratlan szabályainak, nem pedig egy fajta példa rá. Ahol betartják, ott biztonságosabb a közlekedés, ráadásul a bizalmi elv érvényesülése miatt is. Amit te alá akarsz támasztani, arra példa a totálisan önszerveződő közlekedés lenne."

Abszolút nem értem, hogy milyen ellentmondást látsz. A közlekedés a kezdet kezdetén nyilván önszerveződő volt. Valaki egyszer kitalálta, hogy a stoptábla legyen nyolcszögletű - azóta ezt használjuk. Miért kéne újra feltalálni és kitalálni mindazt, ami már működik és jó? Az anarchisztikus társadalmat sem úgy kell elképzelni, hogy nincs alkotmánya, hogy nincsenek a korábbi időkből átvett törvényei és szabályai. Csak hatalommal bíró vezetői nincsenek.

G. Nagy László 2020.02.03. 17:35:28

@Zabalint:

"Persze, azonnali visszajelzést kapsz, pl. arról, hogy nem jó, ha túl rövid a szoknyád, túl sok időt töltesz olvasással, ahelyett, hogy a haverokkal ülnél a kocsmában, nem jársz templomba, nem úgy hordod a kalapodat, ahogy illik, nem gyászolsz elég ideig, miután meghalt a házastársad..."

Értelek én és pontosan tudod, hogy mennyire nem bírom az ilyesmit. Ám amit csinálsz, az szimpla árukapcsolás. Mintha el sem tudnád képzelni, hogy a modern korban, városi környezetben is létezhetnek valódi közösségek. Mintha el sem tudnád képzelni, hogy lennének olyan barátaid, akiken segítenél, ha bajba kerülnek. Mintha el sem tudnád képzelni, hogy rajtad segítene bárki. Ez fura. Én most fel tudnék sorolni pár tucat olyan embert, akik már eddig is számíthattak rám, s ugyanígy olyanokat is, akikre magam is számíthattam. És ez csak egy szerény töredéke annak a körnek, amellyel potenciálisan segítséget nyújthatunk egymásnak, mindenféle elvárás - szoknya, templom, gyász - nélkül.

Online Táltos 2020.02.04. 10:34:29

A világ tökéletesen működik! Rendeltetése szerint! Precíz tervezés és kivitelezés eredményeként! Az már megint más kérdés, hogy kinek az érdekeit szem előtt tartva tervezték és működtetik. Ha a tökéletes világot terveznénk és működtetnénk az is tökéletesen működne. A baj csak az, hogy a legtöbben beérik a készen kapott dolgokkal, még ha nem is az ő érdekeiket szolgálja!

G. Nagy László 2020.02.04. 11:33:57

@Online Táltos:

"A világ tökéletesen működik! Rendeltetése szerint! Precíz tervezés és kivitelezés eredményeként! Az már megint más kérdés, hogy kinek az érdekeit szem előtt tartva tervezték és működtetik."

Ezt hogy kell érteni? Még az egyház prominensei sem hisznek ebben. Mit látunk másképp?

Almandin 2020.02.04. 16:50:35

@Zabalint: Valóban, minél kisebb egy közösség, annál jobban beleszól az egyén életvitelébe, annál erősebb a nyájszellem. Nem véletlen, hogy az egyházak még mindig preferálják a kis közösségeket, mert ott jobban ellenőrzésük alá tudják vonni az embereket.
Az emberi társadalom úgy működik, hogy a közösség a támogatásért cserébe átlagosságot, beolvadást kér. Nagyvárosokban ez valóban kisebb mértékű, másrészt az európai kultúrában nagyobb az individualizmus kultusza, már ami az elmúlt pár száz évet illeti. De még a nagyvárosokban is lehet látni, hogy aki karriert akar vagy jobb megélhetést, annak kisebb alcsoportokhoz kell csapódnia, közösségi életet kell élnie, mert akkor tud kapcsolati tőkéhez jutni. Manapság kapcsolati tőke nélkül pénzhez is nehéz jutni. A kisebb alcsoportok pedig ugyanúgy szűkre szabják az ízlést, életstílust. Tehát, ha alaposan megnézzük, ma sincs akkora szabadság, mint hisszük. Vagy van, de annak nagy ára lehet. Egy nagyvárosban nem szólnak be nyíltan, ha más színűre fested a házad, vagy máshogy hordod a kalapod, de elkönyvelhetnek különcnek, akivel nemigen barátkoznak. A kevés barát miatt lehet, hogy nem tudsz jó állást találni, vagy üzletet építeni, nem lesz elég nyugdíjad és öregen elszegényedsz. Tehát rejtettebb formában ezek a dolgok ma is működnek, ma is nagyobb eséllyel lesz sikeres ember, aki nem lóg ki a sorból. Ez szomorú, de igaz. Az emberi természetet szerintem az evolúció alakította ilyenné.

G. Nagy László 2020.02.04. 17:16:09

@Almandin:

"A kisebb alcsoportok pedig ugyanúgy szűkre szabják az ízlést, életstílust."

Nos, ez egyszerűen nem igaz. Egy faluban simán lehet ez a dolgok rendje, ám oda a véletlen rakja az embert: oda születik. Városi környezetben nem a lakótársaid, a szomszédaid, vagy a lakópark tagja jelentik a közösségedet, hanem azok, akiket Te választasz. Ha pókerezni szeretsz, valószínűleg sok pókeres barátod lesz, s az életstílusotok rögtön hasonló is lesz. Ha anya vagy, és a gyerekeid osztálytársainak szüleivel barátkozol, megint hasonló életstílusok találkoznak. Ugyanez a helyzet, ha a Depeche Mode klubból szerzel cimborákat. Mindig lesz valamiféle közös pont, érdeklődési kör, mely elég is a kapcsolódáshoz, s nem teszi szükségessé, hogy ugyanazt a vallást, filozófiát, vagy politikai vonalat képviseljétek. Én a legközelebbi barátaimmal is ádáz vitákat folytatok, s ez semmit nem vesz el a kötődésből.

Almandin 2020.02.05. 21:08:46

@G. Nagy László: Részben igazad van, viszont azzal nem értek egyet, hogy minden kisebb közösséget magunk választunk. Városi közegben pl. sokat meghatároz, hogy milyen családba születünk. Máshogyan szocializál egy vallásos értelmiségi család, mint egy munkásosztálybeli. Pl. a vallásos értelmiségi család egyházi óvodába adja a gyereket, már kiskorától misére, hittanra járatják, szigorúan elkülönített nemi szerepek szerint nevelik. Komolyzene hallgatására inspirálják, éreztetik, hogy minden más silány (a népzenét kivéve), iskolás kortól hangszerre is tanítják. Nagy korában mindenféle keresztény ifibe küldik, ahol hasonszőrű barátai lesznek, arra ösztökélik, ha lány, főleg, hogy a nagy szent szüzességét csak a nászéjszakán veszítse el, még akkor is, ha csak 35 éves korára sikerül férjhez mennie (ha fiú, titokban csajozzon, prostizzon).
Egy panellakó munkásosztálybeli gyerek pl. nem vallásos szülőkkel teljesen másképp szocializálódik, kevés kivételtől eltekintve ciki komolyzenét hallgatni, inkább a rocker életstílus a menő, a társasági élet a focimeccsekre járásban és az együtt ivásban merül ki, a lányok diszkóba járnak és a szépségszalonba, ott pletykálnak a hajfestetés és a műköröm-csináltatás közben.
Előfordul, hogy felnőttként valaki szakít a neveltetésével, pl. a bigott értelmiségi szülők gyereke ateista és liberálisabb lesz, ekkor nagy eséllyel elfordulnak tőle a barátai, gondjai lehetnek társasági téren.

G. Nagy László 2020.02.06. 00:00:17

@Almandin: Kétségkívül ezek is életszerű jelenségek. Mindazonáltal magam is - mint mindenki más - elsősorban saját magamból és a környezetemből indulok ki. Én nagyon könnyen barátkozom, s mivel számos hobbim nem csak lehetővé, de szükségessé is teszi, a mai napig hétről hétre bővül ez a kör. Nálam fel sem merül az, hogy a személyiségemből, az értékrendemből bármit is fel kéne adnom bárkiért. Tudom, hogy vannak, akik nehezen barátkoznak, s azt a nagyon kevés emberi kapcsolatot, amivel rendelkeznek, nem szívesen adják fel, még akkor sem, ha mérgezőek. De szerintem senkinek nem kéne így élnie. Szinte bárki pótolható, nagyvárosi környezetben bitang gyorsan.

Online Táltos 2020.02.06. 11:10:18

@G. Nagy László: Kedves László! Pont úgy ahogy mondom! Naivság lenne azt feltételezni, hogy nem egy tökéletesen megtervezett rendszerben élünk, azt meg pláne, hogy a mi érdekeinket szolgálja. Még az emberek viselkedését is a társadalommérnökség kontrollálja, az oktatási tananyagok, tv műsorok, filmek, zenék, gyógyszerek, élelmiszerek, fluoriddal mérgezett ivóvízkészletek... segítségével, még az is meg van tervezve miről mit kell gondolnunk. A világegyetem tökéletes, minden feltétel megvan egy tökéletes, mindenki érdekét szolgáló társadalom működtetéséhez, egyedül a szándék hiányzik. Mert még mindig a hatalom a fő motiváció! Az egyház is csak egy hatalmai eszköz, ezt a történelmünk minden kétséget kizáróan igazolja. A romai birodalom a mai napig él, báránybőrbe bújt farkas formájában. Tudtad, hogy Magyarország egy bejegyzett cég, (további 206 országgal együtt) és a bevételük 60%-át a Vatikánnak küldik? Ha nekem nem hiszed el, hallgasd meg a világban egykori vezető jogtanácsosát, aki dokumentumokkal is tudja bizonyítani, melyek letölthetők a weboldaláról:
indavideo.hu/video/kh_3

Almandin 2020.02.06. 13:03:10

@Online Táltos: Te összeesküvés-elméletekben hiszel? Gondolom, hogy a védőoltásokat és a gyógyszereket is a nemzetközi gyógyszermaffia tevékenységének gondolod, azt hiszed, ha mindenki visszamenne min. 1500 évet az időben és táltoskodna meg jurtában lakna, akkor mindenki egészséges meg boldog lenne. Nos, régen sokkal nagyobb gyermekhalandóság volt, rengeteg gyógyíthatatlan betegség volt, nem is élt a többség túl sokáig.

Online Táltos 2020.02.06. 18:20:42

@Almandin: Kedves Almandin! Nem hit kérdése, ez nyilvánvaló tény. Persze te biztos jobban tudod, mert semmilyen jellegű kutatást nem végeztél az ügyben. Mire alapozod az ismereteid? Arra, hogy egy jól láthatóan korrupt rendszer megmondta neked mit gondolj? Mégis hogyan mered kijelenteni tényként, hogy mi volt 1500 éve? Azt sem tudod a jelenben mi zajlik. Komolyan azt hiszed, hogy a gyógyszergyáraknak az az érdeke, hogy te egészséges legyél? Picit nézz utána a dolgoknak, pár éve már törvény írja elő Magyarországon, hogy kiadják a kezelések költségeit. Egyetlen ráktusáért 200M ft-ot vonnak le a közös pénzünkből! És miért cserébe? Hogy rákkeltő, sugárzó anyagokat pumpálnak beléd? Te tudod, vágasd le magad birka módján! De az egyetlen aki hisz kettőnk közül az te vagy, én tudom amit tudok. Nem ara alapozom a tudásom amit mások mondtak, egyszerű, utánajárható tényekre. Tudod miért hívják a gyógyszergyárakat petrokémiai társaságoknak? Mert mindent petróleumból állítanak elő! Ez tuti a legegészségesebb megoldás. Sajnállak, mert ez a rendszer bedarálja a hozzád hasonlókat. És vagytok is elegen a nyájba. Régen az öregek bölcsek voltak, most gyógyszertől agymosottak, teljesen leépültek, ezért nincs senki aki megvilágítsa számodra az eszetlenséged. A történelem során mindig a hatalom irányított, nem a szolga, szerinted ezek az erők mikor tűntek el? És miért tettek volna ilyet maguktól? Szedjed csak a gyógyszereid, hogy úgy tudjanak irányítani min ha egy autót vezetnének, de tudd a világ megváltozik, és aki a sötétséget pártolja mind eltűnik a felszínéről. Hiába nem tudatosan teszed, de vagy az egyik oldalt, vagy a másikat pártolod. www.youtube.com/watch?v=y_dPK8CKp7I

Untermensch4 2020.02.09. 19:13:45

@Online Táltos: "Mire alapozod az ismereteid? Arra, hogy egy jól láthatóan korrupt rendszer megmondta neked mit gondolj? Mégis hogyan mered kijelenteni tényként, hogy mi volt 1500 éve?"

"Nem ara alapozom a tudásom amit mások mondtak, egyszerű, utánajárható tényekre."