téveszmék

"Találd ki gyorsan a gondolatom!"

2020. július 08. - G. Nagy László

 korda.jpg

 

Állítom, nincs a Földön olyan férfi, aki ne találkozott volna még a nők egyik legirracionálisabb elvárásával: amikor úgy tekintenek ránk, mintha gondolatolvasók volnánk. "Mi a baj?" - kérdezzük. "Semmi." - válaszolják, miközben minden egyes nonverbális jelzésük ennek ellenkezőjét harsogja: nagyon is baj van. "Ha semmi, hát semmi. Akkor minden oké." - amikor így reagálunk, olyankor ezt macsó flegmasággal tesszük, ez esetben szó sincs arról, hogy nem vettük, nem dekódoltuk a jelzéseket. És ha nem is ez a legszerencsésebb reakció, még mindig százszor jobb, mint a pincsikutyákká zsugorodó férjeké: "Naaaa, áruld már el Mókusfácán, mi bántja azt a drága kis lelkedet?" Tény, hogy a férfitársadalom döntő többsége rosszul van ettől a "találd ki gyorsan a gondolatom" játszmától, de akkor mégis miért erőltetik a nők?

 

Pedig pontosan tudjuk: a tipikus férfiagy szereti a rejtvényeket. Imádjuk Dan Brown és Agatha Christie regényeit. Lelkesen kutatjuk a szabadulószobák kijáratait. A műszaki vénájúak minden létező gépet és berendezést szétszerelnek, hogy megértsék működésüket. Bolygónk valaha élt minden tudósát, felfedezőjét és feltalálóját ez a fajta gyermeki kíváncsiság, világmegismerő kalandvágy, rejtvényfejtő ösztön vezérelte. Szinte minden izgalmas feladvány lázba hozza a férfit - egyet kivéve. A nők vastagon elfüggönyözött lelki problémáit nemigen szeretjük kinyomozni. Hogy ennek mi az oka? Elsősorban az, hogy ez egy egészen más terep, mint amelyeken otthonosan mozgunk. Egy négyhengeres szívómotor egyszerű jószág. Az átlagférfi (nem a béna értelmiségi, mint jómagam) felnyitja a motorháztetőt, s előbb-utóbb megtalálja, mi a gond. A női lelket azonban nem lehet egyetlen mozdulattal felnyitni, s ha nagy nehezen sikerül is, a legtöbbször egy számunkra érthetetlen világ tárul elénk. Mintha integrálszámítást kéne végeznünk japán betűkészlettel. Csoda, ha nem lelkesedünk az ilyenfajta rejtvényekért?

 

Allan és Barbara Pease a Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? című művükben többször is kitérnek e kérdésre. Álláspontjuk szerint a nők indirekt kommunikációja alapvetően a békevágyból, a harmóniakeresésből fakad: "Rengeteg kislányt még mindig abban a hitben nevelnek föl, hogy kedvesnek és édesnek kell lenniük, és hogy a saját szükségleteiket és érzéseiket háttérbe kell szorítaniuk. Felnőttkorukban is azt vallják, hogy az ő feladatuk megőrizni a békét, elsimítani a dolgokat, semmi olyasmit nem csinálni, amivel elveszíthetik a férfi szeretetét." Ez az evolúciós stratégia a mai napig jól működik, ha a lányok-asszonyok egymás közti kapcsolataikban alkalmazzák. Mivel van érzékük a sorok közti olvasáshoz, a nonverbális jelzések értelmezéséhez, a valódi jelentés kibogozásához, így a legritkábban kell felvállalniuk a nyílt konfrontációt ahhoz, hogy tudassák, ha gond van. Ezzel szemben mi férfiak egyszerűek vagyunk, mint a faék. Sokszor a legnyilvánvalóbb jelzéseket sem vesszük. Hajós András mesélte el azt a jellemző történetet, melyben bő fél óráig fűzött egy bombázót a bárpultnál. Amikor a lány lelépett, csak ennyit mondott: "Ha húsz perccel korában abbahagyod a dumát, már fönt lehettünk volna a lakásomon. Jó éjszakát!"  Így megy ez - tényleg bénán mozgunk ebben a világban. A Hajós-féle kihagyott helyzetek is bosszantóak, a meg nem értésből fakadó párkapcsolati viharok pedig egyenesen katasztrofálisak lehetnek. S ami igazán tragikomikus: a sokszor robbanásig fokozódó feszültséget pont a nők konfliktuskerülő szándéka hívja életre.

 

Az Átütőerő a kommunikációban névre hallgató oldal a múlt héten felhívást intézett olvasóihoz Beszéljünk a semmiről! címmel. Arra voltak kíváncsiak, hogy a nők miért alkalmazzák oly gyakran e gondolatolvasásra építő játékot. Miért mondják, hogy nincs semmi bajuk, amikor a Napnál is világosabb, hogy bántja őket valami? Szép számmal érkeztek is a megfejtések, egyik tanulságosabb, mint a másik. Néhányan azt írták, csupán időt szeretnének nyerni: "Én olyankor alkalmazom, amikor az adott pillanatban még képtelen vagyok beszélni róla, pedig nagyon szeretnék." - fogalmazta meg egyikük. Ez persze teljesen legitim és vállalható magyarázat, a kérdés csak az, hogy a konkrét élethelyzetben miért nem ezt mondja. A válaszadók jelentős hányada már a kezdet kezdetén feladja. Ők úgy vélik: nincs értelme parttalan vitát indítani, amikor a másik úgysem ért semmit az egészből. "Előre lejátszom magamban, mi történne, ha elmondanám, mi bánt. Ő úgy reagálna, hogy túlérzékeny vagyok. Inkább bele sem kezdek." Megértem az ilyen gondolkodást is és - ismerve magamat és férfitársaimat - nem is tartom alaptalannak. Ettől azonban még rettenetes stratégia az ilyen. Ha meg sem próbálunk kommunikálni a másikkal, az bizonyos értelemben már a kapcsolat halálát jelzi. A kedvenc okfejtésemet hagytam a végére: "Elvárom a páromtól, hogy tudja, mi bánt. Ha fogalma sincs róla, bőven megérdemli, hogy szenvedjen egy kicsit." Bár ez a hozzáállás aligha nevezhető sportszerűnek, a magam részéről ezt is legitimnek gondolom. Azt azonban látni kell, hogy a játszmázásnak ez a formája más célt szolgál és más kezelést is igényel, mint a többi "semmi". Szemben a legtöbb esettel, melyek rejtett segélykérések és törődésért, ölelésért, odafigyelésért kiáltanak, ez utóbbi sokkal inkább tesztnek számít, s éppen ellenkező eljárást: egy mosolygós vállrándítást igényel. Ha ugyanis a cél a férfiember szívatása, úgy arra a vonatra a legkevésbé sem bölcs dolog felkapaszkodni. Az a fickó, aki ilyenkor is kétségbeesett nyomozásba kezd, az csúnyán elbukik egy jól előkészített férfiassági próbán.

 

Látjuk: a képlet jócskán összetettebb, mint ahogyan a Pease házaspár megírta. Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a nőkön. Nem csupán gondolatolvasó játékra invitálnak (amely már önmagában is komoly kihívás), de még arra sincs általános recept, hogy ezt miért is teszik. Ami azt illeti, nekem is volt szerencsém ehhez az attitűdhöz, és a legkevésbé sem véletlen, hogy nem az érintett lánynál kötöttem ki. Gyermekeim anyja soha, egyetlen alkalommal sem játszmázik; ha gondja van, azonnal rám borítja - abszolút helyesen. A legjobban azt szeretem, ahogyan tízéves kislányunkat igyekszik terelgetni: "Még kamasz voltam, amikor rájöttem, hogy a fiúkkal érdemes egyenesen beszélni. Semmi értelme a bezárkózó duzzogásnak." Csak remélni tudom, hogy az üzenet nyitott fülekre talál.

  

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr2415977078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zabalint 2020.07.08. 13:41:10

A nők nem gondolatolvasást várnak el (általában :-)). A nincs semmi jellemzően abból fakad, hogy:
1. Beszélgetni akar a problémájáról, és ehhez kell a figyelmed. Ha egyből mondaná, hogy mi a problémája, akkor jó eséllyel csak elmondaná, te azt mondanád oké, vagy max. mondanál 1-2 bátorító szót, aztán letudtad. Ha te húzod ki belőle, akkor érzelmileg sokkal erősebben belevonódsz a problémájába.

2. Amikor az előzmény az, hogy nem foglalkoztál a problémájával, mert jobb esetben figyelmetlen voltál, rosszabb esetben az alacsony érzelmi intelligenciád miatt fel sem fogtad, és úgy gondolja, hogy hiába mondja el, úgysem értenéd meg. Utóbbiban sok esetben igazuk is van, nyilván van hogy nem.

Feleségemnek épp mostanában volt egy ilyen esete, a 2-es változat, nem velem szemben, mert ez nem kizárólag párkapcsolati jellegű lehet. A teljes sztorit tudom az ő oldaláról, plusz végighallgattam egy telefonbeszélgetésüket, ronda dolog, de a másik fél tudta nélkül. Nos, nem akarom kirészletezni, de a lényeg, hogy hiba volt elmondania mi a baja, mert nem hogy megértést nem kapott, sőt az amúgy enyhén nárcisztikus személyiségű illető még meg is próbálta bemagyarázni azt, hogy a problémája nem létezik, csak a fejében van (egy rakás csúsztatással egyébként, bizonyos tények tagadásával, elferdítésével). Na, az ilyen szituációk miatt érdemes bizonyos esetekben nem elmondani, hogy mi a bajod, és mellesleg férfiként is gyakran megtesszük, mert csak te fogod rosszabbul érezni magadat, anélkül hogy megértést kapnál. Nyilván ha a 2-es változat nem egyszeri figyelmetlenség miatt történik meg egy párkapcsolatban vagy egy barátságban, akkor ideje kilépni abból a kapcsolatból, a más jellegű kapcsolatok, munkatársi, rokoni, stb., nyilván mások, ott érdemes lehet átmenetileg játszmázni, mert nem biztos, hogy egyből borítani a bilit megfelelő stratégia.

G. Nagy László 2020.07.08. 15:46:49

@Zabalint:

Természetesen abban igazad van, hogy nem kell mindig mindenkinek kiteregetni a szennyest - ezer okból. Ám azzal, akivel intim kapcsolatot ápolsz - a barátság és a házasság szükségszerűen ilyen - ott nem igen fér bele, hogy a szőnyeg alá söpörjük a problémát. Én például szerencsés vagyok: oly sok baráttal és egyéb ismerőssel áldott meg a jó sors, hogy nem kell az időmet és az energiámat semmiféle játszmázásra fecsérelnem. Akivel nem tudok teljes nyíltsággal kommunikálni, az előbb-utóbb kikopik a körből.

Zabalint 2020.07.08. 16:36:27

@G. Nagy László:
Egyetértek, de én csak arra akartam utalni, hogy amikor valaki, legyen férfi vagy nő, azt mondja, nincs semmi baj, pedig látod hogy van, egyáltalán nem biztos, hogy ő az aki nem akar nyíltan kommunikálni...

Aglaya 2020.07.09. 09:39:04

@Zabalint: a 2 változatot gyakran használják a pasik, azt gondolva, hogy csakis nekik lehet igazuk. Hiaba mondja el a nő, hogy mi is a baj, esetleg többször is, kb átmegy a párjuk, beszélgetőtársuk két fülén. Esetleg ezredszer mar fárasztó elmondani. Ha meg az jön, hogy játssza ezt mással, akkor meglepődnek, hiszen ők mindent jól csináltak.
Talán amikor a nő beszél, oda kellene figyelni. Nem lenne találd ki pillantás.

Zabalint 2020.07.09. 15:22:04

@Aglaya:
Én pont azt mondom, hogy nagyon sok esetben a nőknek van igaza, vagy legalábbis annak a félnek, aki azt mondja, "semmi", mert fordítva is van ilyen szituáció, mert a másik fél valóban leszarja vagy nem figyel a problémájára, és ez már csak következmény.

Aglaya 2020.07.09. 15:23:36

@Zabalint: értettem, csak kiegészítés akart lenni, nem támadás. :)

Asztro Eszter 2020.07.13. 21:24:50

Sziasztok! Jó látni, hogy vannak férfiak, akiket ez a téma foglalkoztat. dr Mészáros Ádám tud pár megoldási javaslatot. Szerintem bárki más szakértőnél jobb, megoldási javaslatai vannak. A kulcs szerinte is az - osztom, tapasztaltam - hogy igyekezni kell meghallgatni egymást. És nem is megy könnyedén.. nőként viszont duplán jól esik, ha egy "béna" férfi erőt vesz magán és igyekszik figyelni.

G. Nagy László 2020.07.13. 21:37:38

@Asztro Eszter: Mészáros Ádámnak valóban van egy csomó jó gondolata, néha azonban az az érzésem, hogy pincsikutyát faragna a férfiakból.

Amit írsz - a kulcs: meghallgatni egymást - abszolút helyénvaló. Azzal viszont nem értek egyet, hogy érett, felnőtt emberként ez nehézséget okozna. Már maga a csajozás is így indul: az ember kiül egy bár teraszára egy üveg borral, s beszélteti a nőt. És ha minden klappol, a következő negyven év is pont így telik. Ha egy férfi annyira béna lúzer, hogy képtelen némi figyelmet szánni a nőre, az pont egy olyan béna lúzer csajt érdemel, aki ilyenfajta játszmákat folytat.

szkornat 2020.07.16. 07:55:10

Olvasni szoktalak, de hozzászólni csak ritkán van időm (inkább a saját dolgaimat írom), bocs, ha már félbe maradt témákhoz nyúlok vissza.

Azt hiszem, Mészáros Ádám nagyon jó abban, hogy folyamatosan képezni akarja magát, ezért rengeteget olvas és az ezekből kiszűrt értelmes dolgokat megosztja a többiekkel. Viszont felületesnek érzem, aki egy-egy ragtapasszal akar gyógyítani komplex problémákat is. Áthatja a "boruljunk egymás vállára, kedves csillámpónik, és minden rendben lesz" effektus.

"Már maga a csajozás is így indul: az ember kiül egy bár teraszára egy üveg borral, s beszélteti a nőt."
Ezen jót mosolyogtam, mert alapesetben tényleg. Aztán a nő fejlettségétől függ, milyen szintű figyelemnél és megértésnél (ami a férfi fejlettségéről árulkodik) folyik belőle a szöveg. Zsák a foltját általában megérdemli.

Nagyjából egyetértve a legtöbb itteni elemzéssel a jelenséggel kapcsolatban (miért nem mondja el a nő, ha láthatólag baja van), egy dolog eszembe jutott. Amikor a nőt berántja egy dolog érzelmileg (márpedig általában ez a helyzet), akkor képtelenség vele racionális érvek mentén vezetett beszélgetést lefolytatni (pedig a férfiak ezt tennék, ha problémamegoldásról van szó). Adott pillanatban megoldhatatlanul aszimmetrikus a helyzet, hiszen a mélyben mindkettő azt várja, hogy a másik elmozduljon az ő látásmódja felé. A nő kiborul a férfi érveire és "lekezelésére", mert úgy érzi, a másik nem érti a problémáját. A férfi meg nem akar végtelenül hosszú "picsogást" hallgatni a szinte semmiről, amikor röviden is áthidalható lehetne a gond. A maga szempontjából mindkettőnek igaza van, csak fejletlen embereknél így indulnak a játszmázások.

Értelmes emberek úgy tudják megoldani, hogy akkor, abban a pillanatban a férfi érzelmi tapaszt ad a nőnek megértve és visszajelezve azt, hogy a másikat valami erősen megérintette érzelmileg. Viszont ebben a helyzetben nem állnak neki megoldani a problémát, mert abból csak masszív vádaskodás lesz. Ehhez meg kell várni, hogy a nő valamennyire kijöjjön az elvakult érzelmekből és nyitott legyen a valódi érvekre. Viszont akkor mindenképpen át kell beszélni, hogy mindkét félnek elfogadható kompromisszumra jussanak.

G. Nagy László 2020.07.16. 08:15:37

@szkornat:

"Amikor a nőt berántja egy dolog érzelmileg (márpedig általában ez a helyzet), akkor képtelenség vele racionális érvek mentén vezetett beszélgetést lefolytatni"

Ez olyan, mint amilyenek mi vagyunk a focipályán. Felmegy a pulzusszámunk, s ilyenkor aligha skandináv arisztokraták hűvös kimértségével tárgyaljuk, hogy miként kellett volna a másiknak helyezkednie. Egy óra múlva az öltözőben már ugyanezt higgadtan meg lehet beszélni.

"Értelmes emberek úgy tudják megoldani, hogy akkor, abban a pillanatban a férfi érzelmi tapaszt ad a nőnek megértve és visszajelezve azt, hogy a másikat valami erősen megérintette érzelmileg. Viszont ebben a helyzetben nem állnak neki megoldani a problémát, mert abból csak masszív vádaskodás lesz. Ehhez meg kell várni, hogy a nő valamennyire kijöjjön az elvakult érzelmekből és nyitott legyen a valódi érvekre."

Pontosan.

G. Nagy László 2020.07.16. 08:18:44

@szkornat:

"inkább a saját dolgaimat írom"

Ezen mit kell érteni? Szkornat néven blogot nem írsz. Könyv, újság?

szkornat 2020.07.16. 10:18:54

@G. Nagy László:
Nem szkornat néven írom. Nem az a cél, hogy sokan olvassák, ezért nem teszem ki a linkjét, de ha bejelentkezel a kosza2202kukacgmailpontcom címen, akkor privátban elküldöm.