téveszmék

téveszmék

"Minden házasság kompromisszumokra épül"

2021. február 08. - G. Nagy László

kompromisszum.jpg

 

Folyton ezt hallom. "A házasság bizony kompromisszumokra épül..." Rosszul vagyok ettől a dumától. A kompromisszum ugyanis minden esetben komoly engedményeket, lemondást, nem ritkán megalkuvást jelent. Aligha érdemes így élni. A magam részéről sokkal inkább a konszenzus híve vagyok, s hiszem, hogy a párkapcsolati nézeteltérések túlnyomó része rendezhető anélkül, hogy bármelyik félnek számottevő veszteséget kéne elkönyvelnie.

 

Világos, hogy egyetlen házasság sem úszható meg komolyabb viharok nélkül. Sok esetben nem is a vita tárgya a lényeges, csak maga a tombolás, a feszültséglevezetés, a másik felpiszkálása. Az ilyetén játszmázások profi kezelésének is megvan a maga módja, azonban jelen posztban kizárólag azokra az esetekre fókuszálunk, amikor a gyújtószikra és maga a probléma egy és ugyanaz. Természetesen igaz, hogy ahány ház, annyi szokás, és hogy lehetetlen uniformizált megoldásokat gyártani az egymástól oly különböző párok számára. Ezt figyelembe véve is azt kell mondani: léteznek olyan egyetemes alapelvek, melyek az esetek döntő többségében sikerrel alkalmazhatók. Csányi Sándor a Hogyan értsük félre a nőket? című előadásában ad egy ilyen receptet. E szerint a férfinek meg kell tanulnia bocsánatot kérnie. Akkor is, ha nem csinált semmit. Akkor is, ha a nő hibázott. Gyakorlatilag bármiért... Nos, ez is egy életstratégia, és Csányi akármennyire is viccnek szánja, azért sokan élnek így. Az én utam azonban egészen más. Jómagam hiszek a liberális megközelítésben, mely így szól: mindent szabad, amellyel nem ártunk a másiknak. Ha ezt az iránytűt képesek vagyunk becsempészni a párkapcsolati hétköznapokba, az valóságos csodát tehet.  

 

A legtöbb házasságban a konfliktusok döntő többsége abszolút pitiáner ügyek körül forog. Házimunka, egymásnak tett apró ígéretek, életstílusbeli eltérések stb. Ha a felek egy csipetnyi intelligencia birtokában képesek lennének megállapodni abban, hogy kölcsönösen tiszteletben tartják a másik autonómiáját, időbeosztását, használati tárgyait; továbbá csakis azokat a valós sérelmeket teszik szóvá, amikor a másik e vállalását felrúgta, úgy garantáltan nagyságrendekkel csökkenne a családi tornádók száma. Tekintsük például a maximalistákat, akik borzasztó nehezen viselik, ha egy adott munka nincs száz százalékig elvégezve. Éva a gyerekekkel hazaér a játszótérről, s azt látja, hogy bár Ádám láthatóan mosogatott, két-három pohár azért kimaradt. Talán figyelmetlen volt, talán elfáradt, talán csak az El Clasico tévéközvetítése kezdődött el - nincs jelentősége. Már csak azért sincs, mert - példánkban - nem volt köztük semmiféle előzetes megállapodás e házimunkát illetően. A perfekcionista feleség persze azonnal robban, holott erre az égvilágon semmi oka. Ádám nemhogy nem ártott a légynek sem, de kifejezetten érzékelhető szolgálatot tett a családnak. Éva valójában a saját értékvilágát kéri számon a férjén, ahelyett, hogy mosolyogva elmosogatná a maradékot, avagy - túllépve saját szögletességén - hagyná ő is a fenébe. Az ilyen esetekben, amikor nincs valós kár, nincs áldozat, így bűntett sincs - az egyetlen helyes attitűd a nagyvonalúság. Most tekintsük azt a forgatókönyvet, melyben Ádám nem a konyhában, hanem a lakás többi részében szorgoskodik, példás rendet vágva a nappaliban és a hálószobákban. Éva vállalati jogász, aki gyakran dolgozik otthon, ilyenkor a kanapét valósággal ellepik a különböző szerződések, megállapodástervezetek és egyéb céges dokumentumok. A játszótérről hazaérve folytatná a munkát, azonban pár lényeges és pótolhatatlan irat eltűnt a rendrakásban. Van-e morális alapja, hogy kifejezze nemtetszését Ádámnak? Ezúttal természetesen igen, hiszen tényleges, kézzelfogható károkozás történt. (A szerepek természetesen mindkét példázatban szabadon felcserélhetők.) Bár mindez evidensnek tűnik, mégis jellemző, hogy a házimunkát végző családtag - hiszen a közösségért, az egész famíliáért dolgozik - az adott tevékenységet automatikusan magasabb erkölcsi polcra helyezi a többiek elfoglaltságánál, szükségleteinél. Ha főz, másnak nincs helye a konyhában. Ha takarít, mindenki meneküljön a porszívó útjából! Ha rendet rak, az olyan érték, mely felülírja a másik személyes tárgyaihoz fűződő tulajdonjogát... A civilizált családok számára világos, hogy ez is csupán egy egoista téveszme. A többiek szükségletei épp ilyen szentek, még akkor is, ha önzők, ha nincs közösségi értékük, ha a puszta lustaságról szólnak. Amennyiben az érintettek elkötelezettek abban, hogy a konfliktusok számát minimálisra csökkentik; hogy nem mennek bele megalázó kompromisszumokba; továbbá rendelkeznek egy csipetnyi morális érzékkel, mely segít megkülönböztetni a valós sérelmet az üres hisztitől, úgy máris elindultak egy jócskán békésebb és harmonikusabb jövő felé.

 

A megalkuvás a fajsúlyosabb problémák esetén pláne kerülendő, a recept azonban itt is ugyanaz: muszáj elkülöníteni a tényleges károkozást a puszta mimózaságból eredő siránkozástól. Aki látta a Hatalmas kis hazugságok című, kétévados sorozatot, az képet kaphatott arról, hogy még a társadalom csúcsán élők is ezernyi sötét titokkal és párkapcsolati frusztrációval élnek. A készítők érdeme nem merül ki abban, hogy egy lassan kibontakozó sztorival is képesek a képernyő elé szegezni a nézőt, de megadják azt az elégtételt is, mely szerint a történet befejezésével - morális tekintetben - minden a helyére kerül. A második évad végére azok a házasságok és románcok élik túl a vihart, amelyek arra valóban érdemesek, s azoknak lesz vége, melyekben a probléma orvosolhatatlan. A mai, egyre zavarosabb és egyre inkább az erkölcsi relativizmusba hajló korszellem leszivárog a párkapcsolatok szintjére, s pont ugyanúgy kikezdi azokat is, ahogyan a teljes társadalmat. Manapság elnézőek vagyunk a nemi és egyéb fizikai erőszakkal szemben, ha azt harmadik világbeli bevándorló követi el, s a világ legvisszataszítóbb bűntettének mondjuk, ha a házastárs teszi, holott mindkettő ugyanolyan súlyos vétek. Manapság - abszolút helyesen - ünnepeljük a melegek, a leszbikusok, a transzneműek és mind a kilencvenféle gender teljes szexuális szabadságát, miközben a heteró vonalon már az ártatlan bókolást is zaklatásnak hazudjuk, s a legjelentéktelenebb félrelépést is válóoknak tekintjük. Ember legyen a talpán, aki egy ilyen világban képes helyes erkölcsi talapzatra építeni a saját párkapcsolatát, pedig ez megúszhatatlan, ha a családi békét célozzuk.

 

"Minden házasság kompromisszumokra épül" - állítják oly sokan, holott ez kizárólag azokra a kapcsolatokra igaz, amelyekben - lustaságból, ostobaságból, félelemből, vagy csupán a spontaneitást éltetve - nem fektették le idejekorán az együttélés konszenzusos szabályait. Igazság szerint bármiben meg lehet állapodni, akár a legszélsőségesebb, legextrémebb keretekben is. Az a legkevésbé sem jellemző, hogy bárki az előzetes áldását adná egy alaposan végiggondolt feltételrendszerre, majd utólag jajveszékelne, hogy az milyen aránytalan és elviselhetetlen béklyókat aggat rá. A bajok mindig ott kezdődnek, amikor a szerelemvakság rózsaszín homokjára építjük a családi várkastélyt, hogy aztán minden újdonsült problémát rögtönözve kelljen megoldani. Persze, ez sem lehetetlen vállalkozás, ám ekkor még hangsúlyosabb, hogy az együttélést a liberalizmus szelleme hassa át; a feleknek elkötelezetteknek kell lenniük abban, hogy a lehető legteljesebb szabadságot biztosítják egymásnak, s nem alkalmaznak erőszakot, vagy azzal való fenyegetést. Ugyanis - előzetes megállapodások hiányában - ez az egyetlen lehetséges gátja annak, hogy a domináns fél - ködös normákra, konvenciókra és tekintélyekre hivatkozva - tökéletesen kihasználja a másikat. A magam részéről egy percig sem bírnék felemás kapcsolatban élni - sem az elnyomó, sem az elnyomott szerepében. 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr7316358468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

6.Lenin 2021.02.08. 09:55:07

Szerintem a jó kapcsolat (legyen ez akár házasság, vagy bármi) alapja, hogy a másikat olyannak fogadjam el, amilyen. Ne akarjak senkit olyanná formálni, amilyennek én szeretném. Aztán, ha a másik is így gondolja, sokkal kevesebb a probléma, mert megoldható.

47. éve lesz áprilisban, hogy együtt tesszük tönkre egymás idegeit, eddig különösebb probléma nélkül. Nem könnyű feladat, de megoldható.
Ja, és van még egy fontos dolog, egyik se várja a másiktól, hogy megalkuvó legyen, észrevenni, és nagyon káros, Öli a bizalmat egymás iránt.

Mindkét fél bízzon önmagában, és a másikban. Menni fog. Hajrá!

(nem azért nem verem át a másikat, mert......hanem azért, mert akkor milyen alapon bízhatnék benne én is? Mint a tisztelet, az is csak oda-vissza alapon működik)

2021.02.08. 10:29:37

Mikor anyósom és apósom elváltak, anyósom azt mondta, hogy az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor apósom egy félig bontott kutyakonzervet hetekre bent hagyott a hűtőben, majd férgek nőttek benne. És persze előtte is egy rakás igénytelen, rendetlen dolga volt apósomnak. Hogy tényleg emiatt váltak el? Nem, nem emiatt. Mivel feleségemet tizenéses korában az anyja lelki szemetesládának haszálta, ezért ezen konkrét esetben nagyon jól tudom, hogy nem emiatt. A pitiáner dolgok, amiket te is emlegetsz, hogy a férj otthagyja a büdös zokniját a kanapén, a feleség meg minden apróságért baszogatja, nem okai a rossz házasságoknak, hanem tünetei, vagy ha nem rossz a házasság, akkor ezek a pitiáner dolgok ártalmatlan kötekedések, amelyeket egyik fél sem vesz komolyan. A rossz házasságban azért nem kezelik helyén a pitiáner vitákat, mert nem is akarják, hanem pont hogy kihasználják a támadási felületeket, hogy vitát gerjesszenek. Ennek semmi köze az intelligenciához, ezek
érzelmi alapon működnek.

6.Lenin 2021.02.08. 11:45:12

Természetesen vannak ideálisnak tűnő megoldások is. Csak gondolom, a gyakorlatban nem próbáltam.

Pl egy guminő.

"+" tulajdonságai: mindig kéznél van, keveset dumál (semmit), mindig neked lesz mellette igazad, egyszeri nagyobb kiadás, utána kevésből is üzemel, akkor se nyavalyog, ha mellette egy másikat gyömöszölsz,

"-" tulajdonságai: nem önjáró, neked kell esetleg cipelni, talán több nincs is.

G. Nagy László 2021.02.08. 14:36:24

@Zabalint:

"az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor apósom egy félig bontott kutyakonzervet hetekre bent hagyott a hűtőben"

:) :) :)

"A rossz házasságban azért nem kezelik helyén a pitiáner vitákat, mert nem is akarják, hanem pont hogy kihasználják a támadási felületeket, hogy vitát gerjesszenek"

Abszolút egyetértek mindazzal, amit írsz. Viszont pitiáner viták a jól működő kapcsolatokban is előfordulnak. Jómagam már 24 éve együtt vagyok a gyerekeim anyjával, de nem telik el hét pitiáner vita nélkül (komolyak nincsenek). Az állításom az, hogy ezen kisstílű, ostoba nézeteltérések jelentős hányada is elkerülhető, ha elég nagy szabadságot engedünk egymásnak, illetve ha előre tisztázzuk a játékszabályokat.

6.Lenin 2021.02.08. 16:40:15

@G. Nagy László:

Az utolsó csepp a pohárban, sose működött valójában, csak megpróbáltak valamiért alkalmazkodni, valszeg valaki ezért meg is alázkodott.

" gyermekeim anyja". A feleségem kedveli az ilyen szappan operákat, ahol 0,5 percenkét hangzik el valamilyen nyelven, hogy szeretlek Ilyenkor szoktam mondani neki, majd szólj, ha lelőtte, leszúrta, fejbe vágta valamivel, mert akkor kezd majd izgalmas lenni.

egy rövidke történet....

Néhány éve látogatóban voltam egy idős házaspárnál, 80 fölöttiek voltak, közelebb a 90-hez.
A néni ágyban feküdt, beteg volt, a férje ápolta.
Úgy beszélt a férjével, hogy rossz volt hallgatni.

- miért tetszik a bácsival ilyen durván beszélni, kérdem.
-Érzem, nemsokára elmegyek, nem akarom, hogy nagyon fájjon neki.

Búcsúzáskor a kapuban érzem, hogy a bácsinak remeg a keze.

-Mi a probléma András bácsi?
-Érzem, hogy a feleségem elmegy, és én soha nem mondtam neki, hogy szeretem. Mondta elcsukló hangon az öreg.
-Nem kell, tudja azt ő is. Nekem is elcsuklott a hangom.

Ilyen is van.

G. Nagy László 2021.02.08. 17:16:00

@6.Lenin: Ez nagyon helyes történet és egyedülálló is a maga módján: minden szereplő játszmázik benne, mégsem sérül senki. Szívmelengető.

G. Nagy László 2021.02.08. 17:23:57

@Zabalint: A teoretikus viták létjogosultsága nem kérdés. Én elsősorban nem ezekre, hanem az olyan csip-csup ügyek feletti veszekedésekre gondolok, amelyek a felek hétköznapi életére vonatkoznak: miért nem ágyaztál be, miért nem mostad ki a kék ingemet, miért teszed tönkre azt a rendet, amit egy hete együtt hoztunk létre, miért hagyod nyitva az ablakot fűtési szezonban stb. Nálunk ilyenből rengeteg van, s tapasztalatom szerint másoknál is. Ez szerintem intelligencia- és kommunikációfüggő kérdés, és könnyen lehet, hogy mi magunk sem vagyunk elég intelligensek, vagy jól kommunikálók ahhoz, hogy ezeket a nullára redukáljuk.

6.Lenin 2021.02.08. 17:39:01

@G. Nagy László:

Csip-csup ügyek (látszólag), de szerintem túl sok szabadságot engedtek meg egymásnak.
Én ilyenkor azt szoktam mondani: Ne azért tartalak, hogy rendet rakjál utánam? Aztán adok neki egy puszit. Már nem vágja hozzám a zsolnait ilyenkor (nem is veszi komolyan, ismer)

Eleinte nem is ismertük egymás anyanyelvét (külhonba nősültem, ott is éltem egy darabig) ezért nem is tudtunk veszekedni, mire elértük azt a nyelvi szintet, már nem volt min, vagy csak tényleg csip-csup dolgokon, vagy valamilyen szakterületen, ott meg jogos a vita.

Harari 2021.02.08. 18:02:53

"A házasság bizony kompromisszumokra épül..." Rosszul vagyok ettől a dumától... írja a posztoló és a konszenzust ajánlja helyette. Téveszmékről posztolgat és a foglami distinkciók terén addig sem képes eljutni, hogy észrevegye a kompromisszum és a konszenzus lényegi eltérését és emiatti tartalmi összhasonlíthatatlanságát: a kompromisszum elsősorban az együttműködések eredményére vonatkozik (minden érintett tűrésmezején belül van), a konszenzus az eredmény eléréseének módjára (közös álláspont alapján)! Sokat kell még fejlődni mire a lényeget is legalább érintőlegesen leíró bölcselő lesz a nagy téveszme eliminátorból, de a nagy arc már megvan hozzá!

G. Nagy László 2021.02.08. 18:19:38

@Harari: Oké, tekintsünk el attól a lényegtelen mellékzöngétől, hogy nagy arccal vádolsz, miközben a kommented egyetlen célja, hogy a sáros cipőtalpadat belém kend. Mi a fene a bajod???

"a foglami distinkciók terén addig sem képes eljutni, hogy észrevegye a kompromisszum és a konszenzus lényegi eltérését"

Baszki, miért is nem veszem észre? Kurvára nem jön át.

"és emiatti tartalmi összhasonlíthatatlanságát"

Mi van???

"a kompromisszum elsősorban az együttműködések eredményére vonatkozik (minden érintett tűrésmezején belül van), a konszenzus az eredmény eléréseének módjára (közös álláspont alapján)"

Legalább ne legyél nagyképű, ha már faszságokat írsz. Annyi igazságmorzsát azért hintettél e mondatba, hogy a konszenzus közös álláspontot takar. Jómagam ezt pártolom. Emellett emelek szót. A kompromisszum pedig, pontosan az, amit írok: kölcsönös engedmények alapján megszült megállapodás, mely NAGYON SOKSZOR KURVÁRA NINCS MINDEN ÉRINTETT TERMÉSZETES TŰRÉSMEZEJÉN BELÜL.

Szóval: elképesztően intelligens dolog az, hogy ismeretlenül is ellenszenvet érzel irántam, szíved joga. De kérlek, ha már ilyen magas katedráról oktatsz ki, legalább fogalmazz azon a szinten, hogy a magamfajta, végtelenül egyszerű srác is megértse!

G. Nagy László 2021.02.08. 19:05:39

@Harari: Kicsit utánad néztem: látom, a fő profilod a magas lóról fikázás. Jártál már nálam is, akkor is írtál valami hasonlóan szögletes faszságot, de a válaszomra már nem reagáltál. Nincs ezzel baj, mert a trollkodás is belefér, de akkor mire a fellengzős stílus? Meg az is út, ha beleállsz, és képviselsz valamit. De ezek a léptem-nyomon elszórt, értelmetlen és indifferens kioktatások nulla felelősségvállalással... ez nagyon gáz. Ez irgalmatlanul messze van attól az értelmiségi attitűdtől, melyet sugallni kívánsz. A fene se tudja, kinek.

alöksz róz 2021.02.09. 11:44:56

"Jómagam hiszek a liberális megközelítésben, mely így szól: mindent szabad, amellyel nem ártunk a másiknak." - ez mikor változott meg nálad?
egy hete még úgy volt, hogy mindent szabad, amíg nem alkalmazol fizikai erőszakot (vagy nem zársz el valakit).

G. Nagy László 2021.02.09. 11:53:54

@alöksz róz: Ugye mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy ez csupán kötekedés? Ártani = fizikai erőszakot alkalmazni. Ezek könnyed bejegyzések, nem nagyvállalati szerződések, vagy hatósági rendeletek. Kurvára utálnék úgy élni és írni, ha minden szavamat pontosan definiálni kéne. Már így is túl szájbarágósan fogalmazok, ami sokat ront az irodalmi élményen. Ne kívánd még szárazabbra formálni, please!

G. Nagy László 2021.02.09. 12:02:13

@alöksz róz: Még mielőtt belekötnél: ártok azzal is, ha tönkreteszem, vagy eltüntetem a személyes tárgyaidat. Ha szerződést/megállapodást szegek. Ha jogosulatlanul kutakodom a laptopodban, vagy a telefonodban. Vedd észre, hogy minden a MAGÁNTULAJDON körül forog, és a tested is nyilvánvalóan ide tartozik. Ez a morálfilozófiai alap, de nehézkes volna minden második mondatban újra és újra körbejárni. Akinek van egy minimális erkölcsi érzéke, az érti mindezt.

6.Lenin 2021.02.09. 19:18:02

"Ha az a kérdés, hogy az emberek miért érzik rosszul magukat a tökéletlen és esendő társuk mellett, a válasz pofonegyszerű: azért, mert elképzelt boldogságukhoz bulvárlapokból és kereskedelmi tévéműsorokból, Danielle Steel-regényekből és romantikus komédiákból merítik a velejéig hazug referenciát – vélekedik Puzsér Róbert."

index.hu/belfold/2021/02/09/puzsernak-szabo-zsofi-alomhazassagarol-is-megvan-a-velemenye/

Érdekes dolod ez ma, mindent az ÉN jelenti, meg az ENYÉM, CSAK AZ ENYÉM, aztán mindent utánoznak-" velejéig hazug referenciák" -kat majmolva a a közösségi oldalakról
Ha nem lájkolják, halott, senki vagy, gondolják, tévesen. Hol van itt az ÉN?

6.Lenin 2021.02.10. 12:53:28

@Zabalint:

Nagy igazság. De van még egy érdekes része. Eleinte fél az ember, hogy hülyeséget mond, pláne ha sok a szleng a hétköznapi beszédben. Mire rájön az ember, hogy mit is szeretett volna a másik mondani, már teljesen más a téma, jobb esetben. Van a dolognak nagyon sok jó oldala is.
Pl amikor az anyos nyomja, elég azt mondani, ezt most nem értem, mondja még egyszer, vagy lassabban. Inkább abbhagyja, vagy megunja ismételni.Rengeteg szabad időt lehet így szerezni.

6.Lenin 2021.02.10. 18:45:32

@Zabalint:

Egy olyan környezetben, ahol több nyelven is értők vannak, de mindenki érti a másik nyelvét is, valóban előfordul (hat), mindenki más nyelven beszél. Amelyiken a kivánt dolgot könnyebben körülírhatja/elmondhatja. Vannak olyan szavak, amik idegen nyelven jobban kifejezi a mondandót, van ,amit magyarul könnyebb. Ezeket soxor észre sem veszi a társaság.
Kint én a gyerekekkel magyarul beszéltem, ők is magyarul válaszoltak, odafordult az anyjához, és az ő nyelvén folytatta. Nem fordított, hanem azon a nyelven válaszolt. Amikor a nejem is már jól beszélte a magyart, szándékosan váltottunk. A gyerekek soha nem keverték össze, nekem mindig csak magyarul válaszoltak.Az anyjuk hiába szólt magyarul, az ő nyelvén válaszoltak.
süti beállítások módosítása