Én még emlékszem a lovasrendőrök rohamára, ahogy belehajtottak a tömegbe. A rémült arcokra a Dohány utca felé menekülő sokaságból, gyerekekére, idősökére. Még emlékszem a könnygáz csípős, mindent átható szagára. A könyvelőm Károly körúti irodájára, ahol még napokkal később is szemünket törölgetve…