téveszmék

téveszmék

"A hűség biztonságot, bizalmat és teljességet ad"

2019. szeptember 30. - G. Nagy László

guzsba-kotve.jpg

 

Mindannyian mások vagyunk. Sokunkat a változatosság gyönyörködtet, ám van, akit a szent monotonitás éltet. Hitem szerint mindkét út legitim. A bajok csupán akkor kezdődnek, amikor erkölcsi magaslatra helyezzük valamely álláspontot, s ettől a másik automatikusan az immorális szektorba zuhan.

 

Nappalok és éjszakák, nyarak és telek - azt látjuk, hogy a természet állandó ritmust diktál, s a legelemibb szükségleteink arra késztetnek, hogy mi magunk is kövessük ezt az ütemet. Felkelünk és lefekszünk; dolgozunk és pihenünk; mindent a maga jól bejáratott idejében. E monoton tempó jutalma a biztonság, az átka ugyanakkor az unalom. A valódi harmónia abból ered, ha képesek vagyunk a személyiségünknek megfelelő egyensúlyt megteremteni a változatlan és a variábilis elemek között. Jómagam például - bár tapasztalataim szerint képes vagyok elhitetni, hogy életem izgalmasan sokszínű - valójában egy végtelenül unalmas kispolgár életét élem. Budapesten születtem, s nagy valószínűséggel itt is fogok meghalni, úgy, hogy soha egyetlen más helyet sem nevezhettem otthonomnak. Gyermekeim anyját huszonkét éve tudom magam mellett. A fontosabb barátságaim is húsz-harminc esztendőre tekintenek vissza. Munkahelyet se váltok sűrűn; van olyan cég, melynek immár huszonnyolc éve dolgozom. És persze pont ugyanazok a zenekarok a kedvenceim, melyeket már kamaszként is imádtam. Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a monotonitás minden formáját jól viselném. Képtelen volnék például díszőrségben állni, banki biztonsági őrként dolgozni, avagy végigimádkozni egy teljes rózsafüzért. Rövidtávon belebetegednék minden hasonló szörnyűségbe.

 

Mindannyian mások vagyunk. Van, aki beleszeret a motorozásba, aztán pár hónap múlva vásárol egy vitorlást, később egy quadot, vagy egy vadászpuskát. Mindeközben mi csak ülünk a pókerasztalnál - immár tizenkét éve - s nem értjük, hogy az érintettnek miért kell újabb és újabb örömforrásokat hajszolnia. Vagy ott van a táplálkozás kérdése. Sokan panaszkodnak, hogy unalmas a diétás koszt. Nyilván gyenge a fantáziájuk, hiszen nem muszáj mindig a rizs-csirkemell kombót erőltetni. Ám ezzel együtt is igaz, hogy közelebb kerülhetünk az álomtesthez, ha bírjuk az egyhangúságot. Jómagam például - bár a szálkás tökéletességtől még fényévekre járok - évek óta ugyanazt reggelizem. (Most is, midőn e sorokat gépelem, zabkását kanalazok, mogyoróval, mazsolával, gesztenyés Lifetilt proteinnel. Isteni.) E téren sokan valódi tévhitben élnek, s azt gondolják: alapszükségletünk a változatos étrend. A valóság az, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje, szénhidrát, vitamin és ásványi anyag bevitele a döntő, a többi csupán kulináris élvezet dolga. Ha mindennap pontosan ugyanazt ennénk, úgy is tökéletesen eleget tehetnénk az egészséges táplálkozás követelményeinek. És természetesen nem mehetünk el szó nélkül a munka, a hazaszeretet és a szexualitás problematikája mellett sem. Egyesek tökéletesen kielégítőnek találják a hűséget, az állandóságot, a monogám létformát; míg mások e pályákon is a sokszínűségre esküsznek. Igen ám, csakhogy a közmorál egészen eltérő módon viszonyul mindezekhez. A hobbi kérdését az egyéni ízlés hatáskörébe utalja. A táplálkozás kapcsán sem fogalmaz meg erkölcsi dilemmákat - leszámítva a zsidók és a muszlimok vallási előírásait és a környezetvédők felhívását a marhafogyasztás csökkentére -, sokkal inkább élettani problémaként kezeli. A munkahelyhez való hűség ugyanakkor keletre haladva már egyre erősebb morális színezetet kap; Japánban a mai napig nagyra értékelik, ha valaki onnan megy nyugdíjba, ahol pályakezdőként elhelyezkedett. A szülőföldhöz való ragaszkodást a legtöbb kultúra erkölcsi alapnak tekinti, még akkor is, ha a Föld legnyomorultabb szegletében járunk. A legvastagabb morális máz mindazonáltal a testi szerelmet fedi. E téren pontosan ugyanúgy igaz lehet, hogy a változatosság gyönyörködtet, mint amikor idegen városokat, létformákat, konyhákat fedezünk fel. A poligámia kapcsán pontosan ugyanúgy megáll, hogy a légynek sem ártunk vele, mint ahogy azzal sem, ha több hobbival, több munkahellyel, vagy több baráttal büszkélkedhetünk. Mégis: a közmorál - fura logikától vezérelve - egészen differenciált ítéleteket mond. Ha Éva a kosárlabda mellett még jógázik is, azt tökéletesen normálisnak tartja. Ha fél lábbal Pesten, fél lábbal Londonban él, azt úgy-ahogy elnézi. Ám ha Ádám mellett Ágostonnal is kopogtat a gyönyörök kapuján, rögtön a nyakába kerül a büdös ribanc feliratú tábla.

 csaszarpingvin.jpg

 

A monogámia melletti érvelés során a széplelkűek rendszerint az állatvilág igazi romantikusait szokták felemlegetni - ha már egy hozzám hasonló földhözragadttal szemben isteni törvényekre nem hivatkozhatnak. (Tipikus mondat egy, a témát boncoló cikkből, melyen vastagon átüt a közmorál: "Az állatok zöme valóban csapodár, de akadnak olyan fajok is, melyek még a teremtés koronáinak is példát mutatnak." Tökéletesen kitapintható a szerző alapattitűdje: bár illő volna előítéletektől mentesen közelítenie a témát, a monogámia melletti feltétlen elkötelezettségét képtelen levetkőzni.) A hattyúk, a vadgerlék, s persze a császárpingvinek ilyenkor mindig előkerülnek, s nem véletlenül. A madarak világában kifejezetten jellemző a hűség, bizonyos fajok egyedei egy egész életre választanak társat. Az evolúciós gyökeret az utódgondozásban érdemes keresni: a fiókák felcseperedéséhez mindkét szülő jelenléte elengedhetetlen. A monogámia azonban nem minden állat esetében nyújt egyértelmű előnyt a fajfenntartás terén. Az emlősfajok túlnyomó többségénél például a hímek az égvilágon semmit sem képesek hozzátenni az utódgondozáshoz; elsősorban ez magyarázza, hogy esetükben miért oly ritka az állandó pár választása. Az emberszabású majmokat tekintve meglehetősen vegyes képet látunk. A gibbonok kifejezetten monogám alkatok. A gorillák inkább a közel-keleti stílust részesítik előnyben, vagyis a falkavezérek csinos kis háremet gyűjtenek maguk köré. A csimpánzok, s különösen a hozzánk genetikailag legközelebb álló bonobók ugyanakkor igazi woodstocki hangulatban élnek: bárki bárkivel annyit szexel, amennyit csak kíván. Szóval: ha az evolúciós gyökereinket vizsgáljuk, nem igazán kapunk megerősítést a monogámia kizárólagosan üdvözítő voltára. Sőt.

 

Miért van tehát, hogy a testi szerelem kapcsán - minden alapvető szükségletünk közül egyedüliként - elutasítjuk a gyönyörködtető változatosságra való törekvést? Megemlíthetnénk a vallási előírásokat, ám azok - a szekularizált társadalmakban - már régen nem köteleznek semmire. Hivatkozhatnánk a családi egységre, mely a gyermekek lelki egészsége szempontjából kifejezetten lényeges, mindazonáltal ez önmagában nem indokolja a testi hűséget. Felidézhetjük az ősi férfifélelmet, mely szerint kakukkfiókák kerülnek a fészekbe, ám a fogamzásgátlás és a DNS-tesztek korában ez inkább csak megmosolyogtató. Kitérhetünk a klasszikus női parára is, miszerint végtelenül nehéz egyedül felnevelni egy (pláne több) gyereket, azonban a megfelelő házassági szerződés, a gyerektartás, továbbá a társadalombiztosítás ezekre az esetekre is nyújt némi kompenzációt. Másfelől: a poligám ösztönök bűnösnek való bélyegzése sem mentett meg még egyetlen nőt sem attól, hogy apu lelépjen a húsz évvel fiatalabb titkárnővel. Azt kéne tisztán látni, hogy napjainkra a szigorú monogámiát éltető minden elvi és praktikus szempont érvényét vesztette, s nem maradt hátra semmi, csupán a félelem és gőg. A félelem, hogy kiderül: nem mi vagyunk a legjobbak, a tökéletesek, az egyetlenek; s a gőg, mely nem engedheti, hogy ez megtörténjen. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbben egy olyan emberbe szeretünk bele, akin százak legeltetik a szemüket; aki képes értékelni az érdeklődők számosságát és változatosságát; aki maga is törekszik az élet teljességére. Csakhogy miután megszereztük magunknak, pont e legvonzóbb, leginkább életteli tulajdonságaitól igyekszünk megfosztani, s elrejteni valami szűk és szürke kalitkába. Mondani sem kell: ha két ember tiszta szívvel és (főként) tiszta fejjel megállapodik abban, hogy testi szerelmüket csakis egymásnak  tartogatják, az tökéletesen legitim ügylet. Csak ostobaság arra építeni a világunkat, hogy ez az alapértelmezett beállítás, s minden ettől eltérő álláspont deviáns és bűnös.

 

kotel.jpg

 

Mindannyian mások vagyunk. Van, aki már középiskolás korában megleli élete szerelmét, míg sokan csak hosszú keresgélés után állapodnak meg. Az előbbi talán kényelmesebb út, az utóbbi azonban lényegesen több tapasztalást ígér. Az sem volt hasztalan, amikor annak idején a céhlegények - inaséveik letelte után - vándorútra keltek, hogy idegen földön, más műhelyekben tökéletesítsék tudásukat. Oscar Wilde egészen karakteresen fogalmaz: "Azok tulajdonképpen a sekélyesek, akik életükben csak egyetlenegyszer szeretnek. Amit ők állhatatosságnak vagy hűségnek neveznek, én inkább a közöny tunyaságának, vagy képzelethiánynak nevezném. A hűség az érzelmi életben (...) egyszerűen a tehetetlenség bevallása." Valahogy így. Ami a címbéli gondolatot illeti, az első két tétel erejéig igazat kell adni Böjte Csabának. A hűség biztonságot és bizalmat ad. Ám a teljességet - kisajátító lényegéből fakadóan - aligha nyújthatja. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr9115179274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lángharcos 2019.10.01. 09:05:34

Amíg a résztvevők őszinték, minden oké.

Semmi baj a monogámiával, ha a felek ebben megállapodnak.

És semmi baj a poligámia variánsaival (nyílt kapcsolatok, 3 vagy több résztvevő, stb), amennyiben a résztvevők ebben meg tudnak állapodni.

Ha nem tudnak, akkor meg nem kell kapcsolatba lépni az illetővel, mert csak pofára esés lesz belőle.

Ferenc Laszlo. 2019.10.01. 09:08:10

Sokfélék vagyunk. Az valahogy mégis elgondolkodtató, hogy újra meg újra próbálnak meggyőzni arról, hogy sokkal jobb lenne lenni mondjuk:
vegánnak
swinger párnak
hűtlennek
paleo hívőnek
scientológusnak

és a többi. Ráadásul, mintha az én hibám lenne, hogy eddig nem váltam azzá, pedig az mennyivel jobb. Aztán kis idő múlva sok vegán ismét húst eszik, a korábban megmondóemberként működő swinger pár kapcsolata csúf véget ér, és a többi.
El tudom fogadni mindenkinek a saját döntését vagy önfelmentését élete változtatásáról, de az ehhez kapcsolódó missziós lendület nem győz meg.
I beg to differ, ahogy az angol mondaná.

csakférfi 2019.10.01. 09:12:20

@Ad Dio:

”Nem a vágyaink tárgyát akarjuk valójában megváltoztatni, hanem a vágyaink alanyát... vajon azt meg lehet-e?...”

Igen , meglehet. Annak következményei vannak. Rossz sors.
Ezt eredményezi ha valaki nem képes a vágyat kontollálni.
Erre írtam Lao Ce idézetet.
Ehhez hozzátartozik ....
”tanítsák meg embernépnek,hogy a vágyakozásnak epedésnek vessenek féket” Lao Ce.
Miért?

”második világháború óta, de különösen az elmúlt 30 évben nagyon sok mindent elköltöttünk, ami nem a miénk. Feléltünk rengeteg mindent, amivel tartozunk, és ami hiányozni fog. Ez 20 év múlva biztosan érezhető lesz a mindennapi életünkben.”

Mai prtfolio-s cikk.
Vagy......

Ez így nincs jól. Nem szabadna itt állnom. Az iskolában kéne lennem, az óceán túloldalán. Mégis hozzám fordulnak reményért? Hogy merészelik? Az üres szavaikkal ellopták az álmaim, a gyerekkorom. És én még a szerencsésebbek közé tartozom. Emberek szenvednek. Emberek halnak meg. Teljes ökoszisztémák omlanak össze. Egy tömeges kihalás elején járunk. És maguk csak a pénzről és az örökös gazdasági növekedés tündérmeséjéről tudnak beszélni. Hogy merészelik?” – kezdte beszédét Greta Thunberg az ENSZ hétfői klímacsúcsán, New Yorkban.
....

Stb.

Ez van.
Lehet ömlengeni....hitről,erkölcsről,morálról.....nyilvánosan....ha titokban az ellenkezőjét teszed a vágyaid miatt.
Csak hazugság.

szkornat 2019.10.01. 09:30:20

Egyet értek, hogy az ember a saját testével azt csinál és akkor, amikor neki tetszik és azzal, akivel akar. Természetesen mindig a morál oldaláról (legtöbb összesített jó) próbálok közelíteni, tehát az előző mondatba beleértendő, hogy amire a másik érintett fél (vagy felek, ha valaki abban utazik) teljes lényével igent mond. A legtöbb hozzászóló az etikai síkját boncolgatja, és én is nagy vonalakban hasonlót gondolok, mint amiket írtak. Az egész kérdéskörről viszont eszembe jutott egy barátom rendszere, amivel teljesen egyetértek. (Csak „hagyományos”, heteroszexuális, egyszerre két embert érintő szexről van szó, hiszen abban van tapasztalatunk.)

A szexuális kapcsolódás többféle élménycsomagban jöhet létre, nem véletlenül van minden nyelvben olyan sok szó rá. Az első a dugás. Ilyenkor nagyrészt testi síkon kiteljesedő élményről beszélhetünk. Nagyon is érzéki, szenvedélyes és maximálisan kielégíthető lehet mindkét félnek. A második szintet mondjuk nevezzük aktusnak. Ilyenkor általában intelligens férfiről beszélünk, aki elég sokat tud a nők működési módjáról. Ezt a (mentális szintű) tudást ösztönösen vagy tudatosan, de mindenképpen körültekintően alkalmazza, hogy a nőnek minél jobb legyen. A plusz figyelmet a nő „meghálálja”: önfeledtebb, odaadóbb, „gerjesztettebb” lesz, ami nagyban emeli a férfi elégedettségét is. A harmadik szint a szeretkezés. Az előző csomaghoz képest az a plusz, hogy itt már nagyon erősen érintett az érzelmi szint is. Amikor a kapcsolódásnál mély szeretet (szerelem) is van, az szintén sok új frekvenciával gazdagítja a teljes hullámcsomagot. Olyan intenzív közösséget jelent, amely csak ritkán adatik meg, így nem csoda, hogy hosszú évekre megingathatatlan kapcsolatot alapoz meg a két fél között. A negyedik szint esetén az jelent ez előzőkben elmondottakhoz képest még egy további lépést, hogy mindkét félnek valamennyire fejlett a spirituális síkja. (Nem bármilyen vallásosságra, nem lila-rózsaszín ezotériára, nem valamiféle filozófiára, nem magas szintű etikára gondolok. Inkább a tudatosság emelésének és önmagának minden tekintetben történő fejlesztésének folyamatos vágyát értem alatta, ami túl akar lépni mindenféle adottságon és korláton.) Ilyenkor egyesülés jön létre, aminek a fokozatairól és lehetőségeiről most nem beszélnék.

A népesség elég jelentős része soha életében nem lépett túl a dugáson, így nekik csak az a kérdés, hogy ezt hogyan űzhetik minél többször és minél változatosabban. Aki már próbált mást is, annak általában hosszú távú kapcsolata van egy olyan partnerrel, akivel alapvetően elégedett, viszont egy idő múlva a megszokás kereteit néha egy-egy villanással bevilágítja valaki új, inspiráló egyed. Innentől kezdve pedig csak az állandó partnerrel lefektetett és átbeszélt alapokon mozog jó lelkiismerettel az ember, egyébként pedig a szürke zónában találja magát. Most erről kezdett a poszt polemizálgatni. Erről pedig végtelen sokat lehet, hiszen nincs kész recept, az adott feleken múlik minden megoldási vagy lefutási finomság, hiszen az érintettek komplex személyiségének összege jelöli ki, hogy mi történik ebben a sávban.

Ad Dio 2019.10.01. 10:08:12

@csakférfi:

Így már értelek. Imént csak félre-értettelek.

Teljes mértékben egyetértek Veled. A 20. század következmények nélküli "modern" világa végleg a múlté. Akkoriban a szabadság azt jelentette, hogy mindent lehet, a következmények pedig függetlenek voltak a tettektől. Aki következményekről papolt, az ciki volt és undi. Jelenleg egy (ki)józan(ító) kor küszöbén állunk, amikor a következményekkel való számvetés már nemcsak hogy nem ciki, de egyenesen kötelező... mert beleveri az orrunkat a világ a sarunkba. A klímaválság mellett a szexuális, párkapcsolati, emberi válság is itt van velünk.

csakférfi 2019.10.01. 10:13:10

@Ad Dio:
”51Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat! 2Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon! 3Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál. 4De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. 5Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak. 6Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja. 7Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok! 8Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához, 9különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek; 10bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül. 11Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed. 12És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést? 13Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra? 14Kis híján csúfos bukás lett a részem a nép és az egész gyülekezet előtt. 15A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! 16Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! 17Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! 18Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. 19Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel. 20Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét? 21Hiszen az ÚR látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. 22Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. 23Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.”

Te hívő ember vagy.
Én nem.
Mégis egyetértünk.
:)
:)

chrisred 2019.10.01. 10:16:45

@G. Nagy László: "Nagy vonalakban egyetértünk. A kérdés csak az, hogy a korszellemet jellemző közmorál miért nem képes elengedni a monogámiát, mint EGYETLEN ÉS KIZÁRÓLAGOS felállást?"

Pontosan azért, amiért nem vehetem el tőled a kocsidat, a lakásodat, a ruháidat, csak azért, mert megtetszik. A polgári társadalom arra épül, hogy tiszteletben tartjuk mások integritását.

chrisred 2019.10.01. 10:22:10

@Almandin: "Én úgy látom, hogy a régmúltban (a 20. sz. közepe előtti időre értem) kettős erkölcs, egyfajta félmonogámia uralkodott. Törvényesen egy férfinak csak egy felesége lehetett, nemi partnere azonban több is. Lehetett menni bordélyba, lehetett diszkréten szeretőt tartani."

Mivel jellemzően abba sem volt beleszólásuk, hogy kit vegyenek el feleségül, a házasság a két család vagyonjogi projektje volt.

2019.10.01. 11:20:35

@chrisred:
Ha tiszteletben tartjuk mások integritását, az azzal kellene járjon, hogy nem próbáljuk hirdetni egyik kapcsolati forma kizárólagosságát sem.

Almandin 2019.10.01. 11:36:52

@G. Nagy László: A kettes pontra van egy mondás. szükségből kovácsolt erény. Erre példa az is, hogy sok, nőügyekben sikertelen férfi azt mondja, manapság divatos hivatkozás: "azok a ribanc nők csak a gazdag alfákra buknak, én egy rendes béta vagyok, én nem kellek"-miközben pl. egy kövér, ápolatlan, tutyimutyi mamakedvence az adott pasi, aki ideológiát gyárt a kudarcához. Pedig ha tehetné, nőcsábász lenne.
A régi paraszti világ erkölcseiről könyveket írtak. Országrészenként más és más szokások voltak. Van egy érdekes könyv, Sz. Morvai Judit írta, Asszonyok a nagycsaládban a címe. Ebben a palócok életét vizsgálta, a könyv az 1950-es években jelent meg és a 20. sz. elejének viszonyairól meséltek neki az akkori öregek. Nos, a paraszt külső kapcsolatokat valóban nemigen kötött, de a nagycsaládon belül nem volt ritka, hogy a családfő ráment a fia feleségeire, sokszor a szeretőjévé tette a menyét. A fiú nem mert az apjával szembeszállni, mert kb. teljhatalma volt a családfőnek a család felett. Az se volt ritka, hogy egy özvegyen maradt nőt addig zaklattak a sógorai, amíg le nem feküdt valamelyikkel. De ha gyerek lett belőle, az szégyen volt. A régi időkben se voltak szentek az emberek. Manapság azt látni, hogy sokan nosztalgiáznak, tévesen azt gondolják, hogy régen milyen jó erkölcsök uralkodtak. Miközben soha el se olvastak egy könyvet se életmódtörténetről.

csakférfi 2019.10.01. 11:40:23

@Zabalint:

”mások integritását, az azzal kellene járjon, hogy nem próbáljuk hirdetni egyik kapcsolati forma kizárólagosságát sem.”

Nem mondod.....bakker.
Ekkora ferdítést!
Akkor gondolom a kresz -szabályok betartása is azért nem kötelező mert sérti egyes emberek integritását.

Ha mindenki betartaná a kresz szabályait .....akkor nem lenne baleset.
Mellőzzük az időjárási anomáliákat.....mivel most emberi együttélési szabályokat feszegetsz.

Almandin 2019.10.01. 11:45:19

@Zabalint: Én is ezzel értek egyet. Eleve nincs abszolút, mindenkire érvényes kapcsolati forma. Ha megnézzük a történelmet, vagy a mai kultúrák sokféleségét ebben a témában, láthatjuk, hogy a teljes, őskori jellegű promiszkuitástól a nagyon szigorú monogámiáig és a szex csak házasságban, gyermeknemzés céljából való lekorlátozásáig nagyon sokféle kapcsolati modell van. A mai nyugati kultúrában is már több változat él.
Sőt, olyan is van, nem is ritkán, hogy a házasság zárt monogámiával indul, aztán évek, évtizedek után érzik a felek, hogy nem megy, de szeretik egymást, főleg a barátság nagyon erős köztük és kinyitják a házasságot. Más kérdés, hogy Magyarországon ezt főleg titkolják a környezet elől, mert a társadalom nagy része intoleráns a témával kapcsolatban. Ráadásul úgy intoleráns, hogy a többség általában félrelépeget, de titokban. Vizet prédikál és bort iszik.

csakférfi 2019.10.01. 11:46:31

@Almandin:
Miket nem mondasz egy könyv kacsán konklúzióként praszti életet illetőleg.
Ja......voltak ilyenek. Hallottam is róluk.
Sőt a nővérem meg is vádolta anyámat....hogy én nem is az ő apjától lettem.
Paraszt családban nőttem fel....
A nővérem 2 éve bocsánatot kért az akkor 75 éves anyàmtól.....ő meg 58 éves volt akkor.
Soha nem késő.......belátni....tévedtél.
:)

Almandin 2019.10.01. 11:51:46

@csakférfi: Ez nem ferdítés. Te is abban a tévhitben élsz, hogy mindenkinek egyformán kellene élnie. A kreszt ne keverjük ide, annak betartása mindenki elemi érdeke, mert egy közlekedési baleset könnyen halálos lehet, vagy maradandó egészségkárosodást okozhat.
A normák változnak az időkkel. 200 éve pl. még a válást is olyan erkölcsi botránynak tartották, mint ma sokan a nem monogám kapcsolati rendszereket. Természetesen ma is lehet teljes monogámiában élni, ha valaki azt választja.

Almandin 2019.10.01. 11:55:48

@csakférfi: Jó, de te már a 20. sz. második felében éltél, amikor már a régi paraszti hagyományok fellazultak, nem úgy éltek, mint az 1900 körüli palóc parasztok. Másrészt a régi szokások se voltak egyformák, országrészenként is mások voltak. Pl. a házasságig tartó szüzesség elvárása az egyik vidéken nagyon szigorú volt, máshol elnézték a próbakapcsolatokat egy hajadon lánynál.

Almandin 2019.10.01. 12:15:12

@Almandin: Olvasnivaló a témában:
mindennapoktortenete.blog.hu/2014/02/23/szerelem_szexualitas_parasztsag
A blogot tudom ajánlani. A régi korok párkapcsolati szokásairól jól lehet belőle tájékozódni. ez is egy nagyon jó cikk, jól mutatja, hogy régen a monogámia féloldalas volt (csak a feleségre kötelező), és gyakorlatilag csak a látszat volt a monogámia:
mindennapoktortenete.blog.hu/2014/05/25/erkolcs_pruderia_viktorianus

chrisred 2019.10.01. 12:29:04

@Zabalint: Annak semmi köze nincs az integritáshoz, legfeljebb a véleményszabadsághoz. Ezért hoztam példának a magántulajdont, bárki mondhatja, hogy a részéről nincs szüksége rá, lemond róla, de nem teheti meg, hogy nem veszi figyelembe mások magántulajdonhoz való jogát.

csakférfi 2019.10.01. 12:31:54

@Almandin:
Ne keverjük ide a kreszt?
El sem hiszed mennyi szabály és törvény van amről nem is tudsz....víz- gáz szerelés....épületgépészet....érintésvédelem....munkavédelem....müszaki szabványok...stb.
Mund azért vannak hogy biztonságban élj.....mert mások betartják.

”Továbbá ezt teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. 14Ezt kérdezitek: Miért nem? – Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ahhoz, akit ifjúkorodban feleségül vettél, pedig ő a társad, a feleséged, akivel szövetség köt össze. 15Egy ember se tesz ilyet, akiben maradt még lélek. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ahhoz, akit ifjúkorotokban feleségül vettetek! 16Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől – mondja az ÚR, Izráel Istene –, mert erőszak tapad a ruhájához – mondja a Seregek URa. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!
Hamarosan eljön az Úr
17Fárasztjátok beszédetekkel az URat. Ezt kérdezitek: Mivel fárasztjuk? – Azzal, hogy ezt mondjátok: Minden gonosztevőt jónak tart az ÚR, kedvét leli bennük! Vagy amikor ezt kérdezitek: Hol van az igazságos Isten”

Malakiás

Szóval...isteni vagy emberi.....akkor is törvény.
Véd és óv a bajtól....sérüléstől.

Amúgy...palóc vagyok!
Asztaltul....asztaltòl
A tájszólásomat...mai napig nem nőttem ki....nyomokban fellelhető.:)

chrisred 2019.10.01. 12:32:41

@Almandin: "A kreszt ne keverjük ide, annak betartása mindenki elemi érdeke, mert egy közlekedési baleset könnyen halálos lehet, vagy maradandó egészségkárosodást okozhat."

Ahogy a nem meghatározott státuszjogi és vagyoni viszonyok is katasztrofális következményekkel járhatnak a következő generációk életében.

Almandin 2019.10.01. 12:45:23

@csakférfi: Akkor tudom neked ajánlani az Sz. Morvai-féle könyvet. Egyébként távolabbról nekem is vannak palóc őseim, az a gyanúm, hogy ezért is került az a könyv a családi könyvtárba.

Almandin 2019.10.01. 12:48:40

@csakférfi: Más: érdekes, hogy a monogámia, mint kizárólagos életforma mellett érvelők gyakran hivatkoznak az Ószövetségre. Ez azért érdekes, mert az ószövetségi zsidók poligámiában éltek, pl. Ábrahám. Dávid királynak is több felesége és nagy háreme is volt.

2019.10.01. 13:02:22

@chrisred:
Bárki mondhatja, hogy nem kér a monogám vagy a poligám életmódhoz, de senkinek sincs joga más jogát kétségbe vonni a poligam vagy monogám életmódhoz.

chrisred 2019.10.01. 13:23:12

@Zabalint: Hogyne lenne bárkinek joga hozzá, amikor az alaptörvény tartalmazza a hivatalosan elismert életközösségi formákat, és abban a poligámia nem szerepel.

G. Nagy László 2019.10.01. 13:30:38

@chrisred:

"Pontosan azért, amiért nem vehetem el tőled a kocsidat, a lakásodat, a ruháidat, csak azért, mert megtetszik. A polgári társadalom arra épül, hogy tiszteletben tartjuk mások integritását."

Nem értem az analógiát. Ha hancúrozom egyet a nejeddel, az csak akkor vethető össze a kocsival és a ruhával kapcsolatos polémiával, ha a feleségedet a saját tulajdonodnak tekinted. Ez így meglehetősen középkori gondolatnak hat.

G. Nagy László 2019.10.01. 13:36:54

@chrisred:

"Hogyne lenne bárkinek joga hozzá, amikor az alaptörvény tartalmazza a hivatalosan elismert életközösségi formákat, és abban a poligámia nem szerepel."

Nagyon kevered a dolgokat. A ,melegekről sincs szó az alaptörvényben, mégsem üldözi őket senki. És nem is tartja bűnösnek a közmorál.

chrisred 2019.10.01. 13:37:17

@G. Nagy László: Talán azért nem érted, mert elvesztetted a fonalat. Eddig nem házasságtörésről, hanem poligámiáról volt szó.

G. Nagy László 2019.10.01. 13:38:42

@Almandin: Köszi az ajánlásokat, számomra ez kifejezetten izgalmas terület. Valóságos kis kincsesbánya vagy.

chrisred 2019.10.01. 13:47:36

@G. Nagy László: Melegekről nyilvánvalóan nem eshet szó, mert a szexuális preferencia a privátszférához tartozik, amiről jogszabály nem rendelkezhet. Valószínűleg az azonos neműekre gondolsz, a bejegyzett élettársi kapcsolatot törvény szabályozza.

borzlány 2019.10.01. 14:01:11

A hűség nem adhat teljességet? Édesanyám borogass. Aki ezt írta, látszik hogy nem nagyon próbálta még ezt a sportot, mert súlyosan tudatlan a témában.
Nagyon felszínes ez az egész eszmefuttatás, már csak azért is, mert egy dolog felett elegánsan elsiklik. Testi "szerelem". Nos lehet ezt korlátozni a genitáliák egymáshoz dörzsölésére, de a szóösszetételből is egyértelmű, hogy az esetek jó részében, főleg ha folytatólagosan több alkalommal történik meg egy partnerrel, igencsak át tudnak lépni az események az érzelmek, lelki történések síkjára is, innentől kezdve meg már tök másról van szó. Mert lehet hogy megegyeztél magaddal meg a házastársaddal, hogy mindenki kefél akivel akar, de ha vki másról álmodozik, amikor az energiájára a családjának is szüksége lenne, akkor már kicsit nehéz ráhúzni a szitut a "miért ne élvezhetnénk bárkivel is a testi örömöket" érvelésre.

G. Nagy László 2019.10.01. 14:08:43

@chrisred:

A szexuális félrelépés következményeit szabályozza bármiféle törvény? Nyilvánvalóan nem, mert totál magánügy. Ez azt jelenti, hogy a közmorál - elvileg - mozdulhat bármiféle irányba. (Természetesen egy törvény is lehet erkölcstelen, vagyis az sem biztosíték a morálisan helyes útra, ha jogszabály születik egy adott kérdésben. Ahol azonban a törvényalkotó látványosan nem is kíván foglalkozni a témával, az azt kell hogy jelentse: egyik út sem erkölcsösebb a másiknál.)

G. Nagy László 2019.10.01. 14:10:45

@borzlány:

"de ha vki másról álmodozik, amikor az energiájára a családjának is szüksége lenne, akkor már kicsit nehéz ráhúzni a szitut a "miért ne élvezhetnénk bárkivel is a testi örömöket" érvelésre"

Egész biztosan velem van a baj, de ez számomra nem világos. Segítesz, hogy megértsem?

2019.10.01. 14:13:46

@chrisred:
Hogy jön ide az alaptörvény? Komolyan az atomszilárd takolmányra akarod építeni az állítólagos polgári értékrendet?

Te a magántulajdonhoz hasonlítottad, holott az, hogy elfogadjuk a poligámiát, nem jelenti az, hogy ne fogadnánk el a monogámiát is.

2019.10.01. 14:19:54

@chrisred:
A jogi státusszal érvelésed azért elhibázott, mert felcseréled az ok-okozatot. Ugyanis a kapcsolati formák jogi elismerése azt a célt szolgálja, hogy vagyonmegosztás szempontjából célszerű megoldást biztosítson a kapcsolati formáknak. Ha tömegigény lenne egy poligám vagy poliamor tartós kapcsolati formára, akkor valószínűleg a törvényhozók hoznának valamilyen törvényt róla, lásd mint ahogy a monogám homoszexuális kapcsolathoz is kitaláltak egy jogi státuszt.

A poligám kapcsolatoknak pedig csak egy speciális esete az, amikor ez szükséges, hiszen pl. az alkalmi kapcsolatoknál ilyenre nincs szükség.

chrisred 2019.10.01. 14:20:53

@Zabalint: Úgy jön ide, hogy azt állítottad, hogy senkinek sincs joga kétségbevonni a jogot a poligámiára. Az alaptörvény a magyar jogrend alapja.

Értem, hogy nem tennéd kötelezővé a poligámiát, de a bevezetésével a monogámián alapuló társadalmi rend érvényét vesztené. Szóval mások monogámiájának elismerése olyasmit jelentene, hogy elfogadod, ha más nem költözik be más lakásába vagy használja mások kocsiját, holott megtehetné.

2019.10.01. 14:22:15

@borzlány:
Nem mindenkinek adhat teljességet, ez személyiség függő.

Én magam monogam kapcsolatban élek, de nem próbálom ezt ráeröltetni olyanokra, akik a poligám kapcsolatokat részesítik előnyben. Semmivel sem többek vagy kevesebbek ők. A hűség kifelé nem érték, csak egymás között lehet az.

chrisred 2019.10.01. 14:23:35

@Zabalint: Az alkalmi kapcsolat nem poligámia.

G. Nagy László 2019.10.01. 14:25:34

@chrisred:

"Értem, hogy nem tennéd kötelezővé a poligámiát, de a bevezetésével a monogámián alapuló társadalmi rend érvényét vesztené. Szóval mások monogámiájának elismerése olyasmit jelentene, hogy elfogadod, ha más nem költözik be más lakásába vagy használja mások kocsiját, holott megtehetné."

Teljes zagyvaság. Rossz analógia. A tulajdonjogot kevered a társas együttélés normáival. Ez csak egy rabszolgatartó társadalomban lehetne adekvát érvelés.

G. Nagy László 2019.10.01. 14:27:32

@Zabalint:

"Én magam monogam kapcsolatban élek, de nem próbálom ezt ráeröltetni olyanokra, akik a poligám kapcsolatokat részesítik előnyben. Semmivel sem többek vagy kevesebbek ők. A hűség kifelé nem érték, csak egymás között lehet az."

Ez így, egy az egyben mehetne réztáblára.

chrisred 2019.10.01. 14:38:19

@G. Nagy László: Nem, egyszerűen az a gond, hogy képtelen vagy értelmezni az analógiát. A tulajdonjog abszolút szerkezetű jogviszony, a tulajdonosnak a vagyontárgyhoz való joga mindenki más jogát kizárja. Ahogy a jelenlegi jogrendben a házasság kizárja azt a lehetőséget, hogy a házas személy más házasság részese lehessen. A poligámia úgy tenné relatívvá a házasság jogintézményét, ahogy a példámban a tulajdon, amúgy kommunista módon relatív szerkezetűvé válna, vagyis lényegében megszűnne.

csakférfi 2019.10.01. 14:51:04

@Almandin:
Ószövetség?
Ez jó.....ajánlások életvitel szempontok alapján . Az hogy akkoriban elfogadott volt a poligámia, mivel a férfi gazdagságát mutatta hogy hány nőt tud eltartani....nem jelenti azt hogy az a nyerő.
Csak egy viselkedési attitűd.
De akkor tessék.....nem ószövetség...

”Bánszegi Rebeka ● 2019-04-28 ● Élet és Pszichológia
Akárhol is láttuk meg a napvilágot a Föld nevű bolygón, van egy történet, ami átszövi a kultúránkat. Az ismerős tündérmese, miszerint a boldogságunk kulcsa megtalálni az igaz szerelmünket. A monogámia eszményébe kapaszkodva egy életen át hajszoljuk azt a bizonyos nagy Őt, miközben számtalan jel utal arra, hogy valószínűleg nem örök hűségre lettünk teremtve. Miért vonzódunk mégis ehhez a néha elérhetetlennek tűnő ideálhoz? Cikksorozatunk első része következik.

Ahogy végigböngésszük a „szakirodalmat” a klasszikus történelmi eposzoktól, szépirodalmi művektől kezdve a romantikus filmeken át a celeb-hírekig, hamar feltűnik egy apró bökkenő.

A monogámiával az egyetlen gond, hogy nem vagyunk jók benne.

Ha ennyire nehéz egy személy mellett leélni az életüket, miért ezt tűzzük ki világszerte életünk központi céljául?

Míg a halál el nem választ…

Itthon – a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint – az utóbbi évtizedben igazi házassági bumm bontakozott ki, hiszen a kétezertízes években hosszú idő után másfélszeresére nőtt a házasságkötések száma az országban. Ugyanakkor az idillhez hozzátartozik, hogy ezzel párhuzamosan továbbra is csökken a házasságban élők aránya, mivel kevesebb új házasság köttetik, mint amennyi válás vagy elhalálozás miatt megszűnik. Pszichológiai szempontból tulajdonképpen mindegy, hogy konkrétan a boldogító igenre vagy „csak” egy olyan személyre vágyunk, akivel hisszük, hogy egy életen át képesek vagyunk kitartani egymás mellett jóban-rosszban. Függetlenül vallásoktól és hivatalos papíroktól, a monogámia iránti vágyunk és az ebből fakadó kudarcok eredményeként számtalanszor élhetünk át fájdalmat, csalódást. A kézenfekvő válasz természetesen a szerelem (lenne), de a monogámiával kapcsolatban semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik!

„Nem vagy enyém, míg magadé vagy”

Szabó Lőrinc klasszikusának sorai elég pontosan írják le a szerelem ideáljához kapcsolt birtoklási és kizárólagossági elvárásainkat, amik magukba foglalják a monogámiát is. De valóban szükséges és elengedhetetlen feltétele egymásnak a kettő? Sokak szerint túlzó módon

ragaszkodunk ahhoz az elmélethez, hogy a monogámia szerelemet, a szerelem pedig monogámiát jelent.

....

chrisred 2019.10.01. 14:57:59

@csakférfi: A monogámia nem azt jelenti, hogy egész életedben csak egyszer köthetsz házasságot. Hanem hogy egyszerre csak egy házasságod lehet.

csakférfi 2019.10.01. 15:01:07

@Zabalint:
Bakker....nem mondod....

”Én magam monogam kapcsolatban élek, de nem próbálom ezt ráeröltetni olyanokra, akik a poligám kapcsolatokat részesítik előnyben. Semmivel sem többek vagy kevesebbek ők. A hűség kifelé nem érték, csak egymás között lehet az.”

Már ráerőltetted a párodra.
Haláli ahogy logikai bukfenceket vetsz.
”kifelé nem érték” ....
Nekem akkor a házadat...autódat...ruhádat kell néznem?
Ne nevettess.
Az hogy a társafalom felszines emberek többségéből áll nem jelenti azt hogy ez így van.
Márminta " külcsíny”.
Tőlem lehetsz egy szakadt pólóban is....ha hűséges vagy a feleségedhez...nagyra tartalak.
Ez kiderül néhány perc alatt egy társaságban.
Ahogy a nőről beszélsz...ránézel....azonnal észreveszem.....jó avagy nagyívben kerülendő ember vagy.
Nem tisztelek és becsülök akárkit. Csak mert pénze van.
Haláli vagy öregem....
:)

csakférfi 2019.10.01. 15:07:13

@chrisred:
Szar ügy.....én és a feleségem egy életre elköteleztük magunkat a másik mellett.
Vagy mégse?

Na jó.....csak kiszólás volt.
Fiatalon......nos nem ez a mentslitás jellemzett.
20 évig más nő volt a feleségem.
Azt sem csaltam meg....mert ilyen.....hmmmm...bolond voltam.
A válásom után viszont ezzel nyerő lettem a mostani feleségemnél.
Jól döntöttem
”gyere hozzám feleségül”

Szóval....ez a lényeg!
:)

csakférfi 2019.10.01. 15:12:33

"A hűség biztonságot, bizalmat és teljességet ad"

Igen.

De ha te nem hiszel benne...csak egy hazugság.

Offolok.
Köszönöm a diskurzust.

2019.10.01. 15:33:08

@csakférfi:
"Már ráerőltetted a párodra.
Haláli ahogy logikai bukfenceket vetsz."

Nem. Ugyanis egy monogám kapcsolathoz két ember kell. Ha poligám kapcsolatra vágyott volna, választott volna mást.

"Nekem akkor a házadat...autódat...ruhádat kell néznem?
Ne nevettess.
Az hogy a társafalom felszines emberek többségéből áll nem jelenti azt hogy ez így van."

Hát eléggé felszínes az alapján (is) megítélni valakit, hogy monogám vagy poligám kapcsolatban van. Ha monogámnak hazudja, miközben megcsalja a párját, akkor jogos, de ha nyíltan poligám, attól nem lesz kevesebb nálad vagy nálam.

A külsővel, pénzzel meg hiába állítod szembe, mert olyasmit nem írtam, csak a te szalmabábod.

2019.10.01. 15:35:25

@chrisred:
Te kevered a jogot a párkapcsolatokkal. A poligamia, monogamia fogalma akkor is létezne, ha hivatalos házasság meg nem.

2019.10.01. 15:37:24

@csakférfi:
Bármikor jöhetne egy másik erkölcscsősz, aki szerint a te második házasságod érvénytelen, mert a házasság örökre szól. Szóval óvatosan a mások feletti ítélkezéssel.

chrisred 2019.10.01. 15:40:41

@Zabalint: Mi az, hogy nem hivatalos házasság?

G. Nagy László 2019.10.01. 16:08:40

@chrisred: Tényleg trollkodás, amit csinálsz.

Monogámia = egyszerre egy párkapcsolat iránti igény.
Intézményesített monogámia = monogám házasság.

Ha a fogalmakat a köznapitól eltérő módon értelmezed, először tán illene tisztázni, hogy mi a te verziód.

Szóval: a téma kapcsán akár két különböző beszélgetést is érdemes lefolytatni.

1. hivatalos, jogszabályoktól uralt szféra.
2. hétköznapi, jogszabályok által nem érintett szféra, közmorál.

A posztban végig az utóbbi volt a téma, s valójában minden hozzászóló az utóbbi vonalon keresgélt. Szívesen áthajózom az általad favorizált vizekre, csak tudjam, hogy hol járunk.

Hitem szerint a házasság egy polgári szerződés, melyhez az államnak nem sok köze van. Vagyis: a magam részéről nem látnám akadályát annak sem, ha 12 nő köt házasságot 3 férfival. Csak legyek benne abban a háromban! :)

borzlány 2019.10.01. 16:10:12

@G. Nagy László: csak arra akartam rávilágítani, hogy érdemes átgondolni, mit akar az ember a kapcsolattól illetve hogyan akarja élni az életét, mielőtt nekiállna félrekefélni.
Uis ha az az alapállás, hogy a felek addig vannak együtt, amíg jól érzik magukat illetve jobbat nem találnak, az tiszta ügy.
Ha viszont van elkötelezettség arra, hogy kitartsanak egymás mellett, akkor már érdekes kérdéseket vet fel a szexuálisan nyitott kapcsolat. Mivel egyrészt nehéz idők fognak jönni az életben/házasságban, az nem kikerülhető. Másrészt ha vkivel kapcsolatba kezdesz, ha jó a szex, és van szimpátia, akkor kb kikerülhetetlen, hogy vmi érzelem kialakuljon legalább az egyik fél részéről. És itt jön a kérdés, hogy mit kezdesz az érzelmekkel? Ha a "szeretőd"' belédszeret? Ha te őbelé? Ha közben pont nehéz időket élsz "otthon" és emiatt gyengül a házastársad iránti érzelmed/elköteleződésed? Az erőforrásaid (idő, pénz, figyelem stb) is végesek, mi van ha a külső kapcsolatod/aid annyit igényelnek, hogy az a családi életed rovására megy?

borzlány 2019.10.01. 16:20:21

Egyébként nekem a kedvencem a témában:
local.theonion.com/husband-still-faithful-after-42-years-of-trying-to-chea-1819571062
Vannak, akik tényleg ennyit tudnak felmutatni, na de mindenki arra büszke, amije van :)

chrisred 2019.10.01. 16:25:40

@G. Nagy László: A monogámia és a poligámia szó második része egyaránt a görög "gamos" szóból származik, ami házasságot jelent. Nem bűn, ha nem vagy tisztában egy szó jelentésével, de fogadd el, hogy a te készülékedben van a hiba. Amire te gondolsz, létezik megfelelő kifejezés, például a poliamoria.

G. Nagy László 2019.10.01. 16:36:07

@borzlány: Ez így már érthető és abszolút legitim felvetésnek tartom.

Az élet jórészt matek, s a tudatosság nagyrészt annak a művészete, hogy az ember képes bánni a számokkal. Amikor kamasz voltam, azon sakkoztam, van-e annyi pénzem, hogy egy McDonaldsba beüljek egy csajjal. Aztán azon, hogy miből lesz lakásom, s miből fogok eltartani egy vagy két gyereket. Igazad van: szeretőt tartani luxus, az erőforrás-milliomosok kiváltsága. Már a közel-keleti kultúrában is azt látjuk, hogy a feleségek száma egyenesen arányos a vagyonnal. Szóval: aki erőn felül vállal szeretőt, az épp olyan idióta, mint aki erőn felül vállal gyereket, vagy lakáshitelt.

G. Nagy László 2019.10.01. 16:43:33

@chrisred: A barátaid és a csajod hogy viselik ezt a szögletességet?

Leborulok a műveltséged előtt és csókolgatom a cipőd nyomát, de nem kívánok értelmetlen szóelemzésekbe bocsátkozni. (Azért értelmetlen a görög szótő keresgélése, mert a köznyelv ettől már jócskán függetlenítette magát.) Számomra izgalmasabb a tartalmi kérdés, de nem dőlök a kardomba, ha ahhoz nem tudsz hozzászólni.

borzlány 2019.10.01. 16:52:15

@G. Nagy László: nemcsak erőforráson múlik, az érzelmeket nem lehet kiszámítani. Hány olyan sztori van, amikor nekiállnak a "csak szex és más semmi" kapcsolatnak, aztán a vége meg sírás, mert az egyik beleszeretett a másikba és elárulva érezte magát amiért az nem borít mindent érte, a másik meg sikeresen tartotta magát a csakszex koncepcióhoz, mégis dráma és bűntudat lett belőle.

G. Nagy László 2019.10.01. 17:03:11

@borzlány: Ez is a tudatosságon múlik. Aki a tűzzel játszik, az megégetheti magát. De pont ettől szép. Ha nyitottabb és elfogadóbb világban élnénk (ha volnánk annyira érettek és felnőttek, hogy már itt tartanánk), úgy ezekben a románcokban sokkal több lehetne az öröm és sokkal kevesebb a könny és a jajveszékelés. Képzeld el, hogy a csak szex és más semmi kapcsolat átmegy mindent felemésztő lángolásba! Ha valamennyi érintett (4 fő) őszinte lehet magához, a házastársához és a szeretőjéhez is, úgy elkerülhető minden dráma. Az egyik mindig jobban lángol, mint a másik. No és? Nem kell megszakítani sem a házasságot, sem a szeretői viszonyt csak azért, mert a tervezettnél több lett a kalandból. (Ha meg a túlzott lángolás azt jelenti, hogy az érintett elviselhetetlenné - hisztérikussá, betegesen féltékennyé, követelőzővé - válik, az akkor is robbantja a románcot, ha mindkét félnek ez az egyetlen kapcsolata.)

chrisred 2019.10.01. 17:06:36

@G. Nagy László: Te közéleti blogokon keresztül tartod a kapcsolatot a családoddal és a barátaiddal? A most pontosított témához meg nem akarok hozzászólni, mert az emberek magánszférájához tartozik, amihez semmi közöm. Másnak meg az enyémhez. De legalább rájöttem, miért téveszmék a blog elnevezése. :)

borzlány 2019.10.01. 17:21:49

@G. Nagy László: nem hiszem, hogy egy ilyen szituban az őszinteség megment a drámától. Kevés emberből nézem ki, hogy jó arcot tudna vágni ahhoz, hogy a szeretett házastársa másért epekedik, arról nem is beszélve, hogy ha vki éppen felemésztve lángol, akkor a másikkal akarja tölteni az idejét és el se tudja képzelni hogy ez el fog múlni - egy ilyen szituban hogy maradsz a házastársaddal, hogy töltöd vele a hétköznapokat, ünnepeket?
Nem tudom, nekem ez nem tűnik valami vonzó életmódnak. Baromi fárasztó lehet, és az embernek annyi búja-baja van ilyen komplikációk nélkül is.

G. Nagy László 2019.10.01. 18:05:56

@chrisred: Tényleg igazi troll vagy.

1. Ahogy itt kommunikálsz, nagy valószínűséggel az egyéb privát szféráidban is hasonlóképpen teszed. Vagy valami skizofrén átszellemülés eredményeit élvezheti a legszűkebb környezeted, hála az Égnek érte.

2. Az, hogy a közmorál miként vélekedik, az nem magánügy. Képzeld el az USÁ-t a rabszolgák felszabadítását követően! Egy idő után már semmi jogi különbség nem volt fehérek és feketék között, mégsem vegyültek egymással. (Nézd meg a zseniális Zöld könyv című filmet!) Mondhatod, hogy ez a szféra téged nem érdekel, de szerintem a taglalt téma kapcsán messze ez a legizgalmasabb. A jog nem foglalkozik vele, a magánvélemény meg a perverztől az unalmasig terjedhet. A közmorál ugyanakkor rengeteget elmond egy korról. (Például azt is előrevetíti, hogy elfogadják-e az emberek a nyakukba ültetett diktatúrákat, vagy épp a migránsok áradatát.)

G. Nagy László 2019.10.01. 18:13:26

@borzlány: Tényleg fárasztó lehet.

Tudod, a férfiak 60-70%-a úgy éli le az életét, hogy soha, egyetlen nőben sem keltettek valódi vágyat. Élnek egy középszar házasságban, ritka és középszar szexet tolva. Nos, én ezt nem bírnám. Számomra alap, hogy a másikban felébresztem a vágyat és valódi örömöt nyújtok a számára. S ha ezt ideig-óráig másvalaki oldalán keresné, na bumm. Ha szeretem, azt akarom, hogy boldog legyen. (Könnyen beszélek, nem volt még ilyenre példa. De azt hiszem, ennyi áldozatot tudnék vállalni a másikért.)

Ad Dio 2019.10.01. 21:05:07

@G. Nagy László:

""Én magam monogam kapcsolatban élek, de nem próbálom ezt ráeröltetni olyanokra, akik a poligám kapcsolatokat részesítik előnyben. Semmivel sem többek vagy kevesebbek ők. A hűség kifelé nem érték, csak egymás között lehet az."

Ez így, egy az egyben mehetne réztáblára."

Ööööö... kétségkívül trendi módon hangzik, de azért mielőtt bronzba öntjük, gondoljuk át még 1x...

Mit is jelent a poligámia? Tartós együttélést, ahol a nemek aránya nem 1:1, hanem 1:x. A valóságban vizsgálva ez az esetek 99%-ában azt jelenti, hogy egy férfi több nővel él együtt. Biztos hogy problémamentes ez? Korántsem. Egyfelől a nemek aránya nagyjából 1:1, ami azt jelenti, hogy ha egy férfi több nőt is leköthet házasságban, akkor több férfinek egy sem jut. Vajon egy ilyen szituáció nem vezet amúgy elkerülhető agresszióhoz? Más irányból közelítve: ha egy nő azt tapasztalja, hogy nem elég egy férfinek, hiszen maga mellé kap még mellékfeleséget, vajon a nemi egyenjogúságról alkotott képünkkel hogy hozzuk ezt összhangba?

Nekem minimum kételyeim vannak a dologgal kapcsolatban. Szóval ha gyűjtésre kerül a sor, én most nem adnék be a réztábla árába :-P.

Ad Dio 2019.10.01. 21:26:18

@Almandin:

Gondolkodj józanul:

Eleink alig tudtak valamit a foganásról, fogamzásgátlásról. Ha két egészséges ember sokat volt együtt, annak egy éven belül bölcsőben mérhető eredménye volt. Márpedig a vérségi kapcsolatok ebben a világban sokkal fontosabbak voltak, mint ma. Rohadtul nem volt mindegy, hogy kinek a fiaborja sír a bölcsőben.

Ahogy a parasztok vagy épp a városi kispolgárok éltek, nagyjából nyitott könyv volt. A privát szféra ma ismert formáját akkoriban még nem élték az emberek. Ha a férj megölelte a feleségét, arról nagyjából mindenki tudott a házon belül. De nem csak a házon belül, hanem a faluközösségen belül is. A közösség regulázó ereje nagy volt és pont azt szolgálta, hogy a vérségi kapcsolatok, amik a házasságok alapját adták, tiszták maradjanak.

Volt félredugás a paraszti világban? Kétségkívül. De az is biztos, hogy a mai állapotokhoz képest ezek inkább a szabályerősítő kivétel kategóriába estek.

Mindezt úgy mondom, hogy nem vágyok vissza, nem nosztalgiázok. A ma gyereke vagyok, nem tudnék más korban élni. De attól a tény még tény marad...

Almandin 2019.10.01. 21:59:00

@Zabalint: Én is a gyakorlatban a monogámiát űzöm. Több okból is. Más kérdés, hogy ha kiderülne, hogy a párom félrelépett, valószínűleg elnézném neki. Nekem még sose volt egy időben több kapcsolatom.
De el tudom fogadni, hogy másképp is lehet élni, nem erőltetem mindenkire a monogámiát.
Másrészt 42 éves vagyok. Az élettapasztalatok formálnak, megváltoztatják a véleményemet sok mindenről. Már nem vagyok olyan idealista, mint 16 évesen. Látom, hogy a hosszú kapcsolatok, házasságok máshogyan működnek, mint ahogyan fiatal, idealista fejjel hittem. Pont ezért lettem megbocsátóbb is.

Almandin 2019.10.01. 22:10:10

@G. Nagy László: Ráadásul a lángolás elmúlik. Mindig. Átlag 2-3 év, bizonyítottan hormonális alapja van. Az emberek többsége életében többször átéli a fellángolást. Aki házasodik fellángolással, tudomásul kellene vennie, hogy a lángolás csak az első pár évben fog fennállni. A folytatás a legtöbb esetben nem az, hogy többé nem lesz fellángolása, hanem az, hogy kiéli-e, vagy sem. Ha a monogámia mellett dönt, akkor nem fogja kiélni. Akkor a meglévő házasságban újra és újra fel kell szítani a tüzet, nem hagyni teljesen kialudni. De sose lesz olyan, mint az elején.
Tévedés azt gondolni, hogy minden félrelépés csak testi alapon indul. Nem ritka az se, hogy valaki akarata ellenére szerelemre lobban valaki iránt, és nincs ereje ellenállni a beteljesülésnek. Ha valakinek van ereje, tisztelem érte. Ez a valóság, ha tetszik, ha nem.

Almandin 2019.10.01. 22:16:02

@G. Nagy László: Amiről írsz, az a valódi önzetlen szeretet. Ez az, amire a legtöbb ember a birtoklási vágya és a belénevelt normák miatt képtelen.
Ha igazán szereted a másikat, akkor el is tudod engedni. Nem tekinted tulajdonnak (ezért is riasztó, hogy sokan feljebb a társról mint tulajdonról beszéltek).

Almandin 2019.10.01. 22:34:11

@Almandin: Itt van pár történet például arra, hogy a fellángolások sokszor mennyire rosszkor képesek érkezni, és mennyire nem befolyásolhatóak akaratlagosan:
blikkruzs.blikk.hu/szerelem-es-szex/igaz-tortenetek/szeretem-a-ferjem-de-orulten-szerelmes-vagyok-egy-masik-ferfibe/zqbr3f5
ursula.cafeblog.hu/2013/08/26/szerelmes-vagyok-de-nem-a-ferjembe/
Mindkét történetben közös, hogy a szereplők szeretik a férjüket, de akaratuk ellenére szerelemre lobbantak más iránt. Ez olyan helyzetben történt, ami hétköznapi (az egyik esetben kolléga, másik esetben a játszótéren megismert szülőtárs), ami arra utal, hogy egyik nő se kereste tudatosan az ismerkedést. A legnagyobb szerelmek általában pont nem tudatos ismerkedési helyzetben szövődnek és fokozatosan alakulnak ki, egy egyszerű szimpátiából.
Szomorú, hogy a második nő már azért bűntudatot érez, mert a gondolataiból nem tudja kiűzni a plátói szerelmét (ami kábé lehetetlen lenne). Valószínűleg nagyon szigorú hűségeszményt neveltek belé, és sok idealizmust, emiatt nem volt felkészülve erre a helyzetre lelkileg. Hányan rokkannak bele vajon abba, hogy képtelenek egy életen át egy férfit vagy nőt kívánni?
Nekem az a véleményem a monogámiáról, hogy egy kompromisszum. Sok hátránya van, de sok előnye is. Ha valaki egy stabil kapcsolati hátteret szeretne, akkor érdemes megteremteni, de sok áldozattal és szenvedéssel jár (ez utóbbit a konzervatív ideológusok elhallgatják, különösen a leendő házasulók elől).

G. Nagy László 2019.10.02. 00:37:38

@Ad Dio: "ha egy férfi több nőt is leköthet házasságban, akkor több férfinek egy sem jut. Vajon egy ilyen szituáció nem vezet amúgy elkerülhető agresszióhoz?"

A végén még kibújik belőled a kommunista. Mindenkinek egy feleség, egy Trabant, egy panellakás. Ez a jó világ. Mindenki szarul érzi magát, de legalább nem irigykedünk egymásra... Basszus, tényleg ez volna a nagy társadalommérnöki szempont?

Játsszunk el a gondolattal, hogy egy lakatlan szigeten ragadunk négyen. Két bombacsaj, plusz te meg én. Mind a két nő téged akar, engem le se szarnak. Mind a két nő inkább bevállalja a másodhegedűs szerepet, minthogy velem háljanak. Mi a megoldás? Kényszerítsem valamelyiket? Vagy alakítsunk kommunista szigetállamot, amely kimondja, hogy egy férfi csak egy nővel hálhat?

Basszus, ha egy ilyen helyzetben annyira béna vagyok, hogy nem tudom befűzni a két nő közül egyiket sem, akkor megérdemlem az örök cölibátust.

"Más irányból közelítve: ha egy nő azt tapasztalja, hogy nem elég egy férfinek, hiszen maga mellé kap még mellékfeleséget, vajon a nemi egyenjogúságról alkotott képünkkel hogy hozzuk ezt összhangba?"

Úgy, hogy fordított helyzet ugyanúgy előfordulhat. Lehet egy nőnek is több férje/szeretője. Fikarcnyit sem sérül az egyenjogúság.

G. Nagy László 2019.10.02. 00:45:55

@Ad Dio: Ennyi erővel nem szabad meggazdagodni, elegáns ruhában járni, sportautót venni, de még lediplomázni sem. Hiszen lehetnek irigyeid. Piszok jól el tudod kerülni az agressziót, ha nincs mit irigyelni az életeden...

Ez a legbetegebb érvelés. Ez maga a legocsmányabb baloldaliság. Ferenc pápa, Káin, Kun Béla. Kiráz a hideg ettől. Valójában civilizációt se kellett volna építenünk, mert most jönnek az irigy migránsok és elveszik Európától... Vegyük észre, hogy ezek egy tőről fakadó gondolatok.

Almandin 2019.10.02. 01:10:31

@G. Nagy László: Szerintem ez csak úgy működhet, hogy van egy alap-pár. Köztük szeretetkapcsolat és életre szóló szövetség van. Ha a pár tagjai vonzalmat éreznek más iránt, akkor ezt megélhetik a másik tudtával és beleegyezésével. De van egy bázis, egy stabil pár, akik akár életre szóló házasságban is élhetnek.
A poliamoria, mint most divatos fogalom nem tartalmaz egy alap-párt. Így csak egy sehova se tartozás, sodródás és áttekinthetetlen kapcsolati szövevény alakul ki. Gyereket se lehet normálisan nevelni, mert a gyereknek jó, ha van egy családi fix háttér.
Épp ezért én életképesebb konstrukciónak tartom a nyitott házasságot, mint a poliamor szerveződést. Lehet, hogy sok házasság kinyitással valóban képes holtomiglan-holtodiglanná válni. Sokan, akik belevágnak a nyitott házasságba, eredetileg monogámiában kezdtek, de aztán nem tudták kezelni a szürkülést és a felbukkanó egyéb vonzalmakat. A saját távolabbi rokonságomban is van ilyen pár. 30 éve házasok, mindkettőjüknek lehetnek külső kapcsolataik, de nem válnak el, szeretik egymást, de már csak barátként. Ráadásul a férfi nagy keresztény. Amikor egy másik rokon elmesélte, mi a helyzet, én nem azon akadtam ki, hogy ők nyitott házasságban élnek, mert szerintem ez magánügy, hanem azon, hogy kifelé megy a nagy konzervativizmus. A férfi anyja ráadásul egy bigott, prűd vénasszony. A keresztény elveket szerintem azért nem lehet összeegyeztetni a nem monogám kapcsolati formákkal.
Meglátásom szerint ma a házasság intézménye azért is van válságban, mert egyrészt nem arra találták ki, mint amire ma használják (eredetileg nem szerelmi házasságokat kötöttek, az nem volt szempont), valamint ma a meghosszabbodott várható élettartam miatt akár 50-60 évig is tarthat egy házasság, erre az ember pszichésen még nem készült fel. Ennyi ideig nagyon kevesen tudják megtartani a monogámiát. Ezért is van annyi válás. Ha nem lenne tabu az időnkénti külső kapcsolat, szerintem megint többen házasodnának, és több lenne az élethosszig tartó házasság. Valószínűleg kevesebb depresszió is lenne. Sok depresszió mögött lehet az, hogy valaki nem lát kiutat a szürke házasságából és tudja, hogy még évtizedekig is eltarthat ez az állapot, de mást nem enged meg az erkölcse.

G. Nagy László 2019.10.02. 01:29:28

@Almandin:

"Meglátásom szerint ma a házasság intézménye azért is van válságban, mert egyrészt nem arra találták ki, mint amire ma használják (eredetileg nem szerelmi házasságokat kötöttek, az nem volt szempont), valamint ma a meghosszabbodott várható élettartam miatt akár 50-60 évig is tarthat egy házasság, erre az ember pszichésen még nem készült fel. Ennyi ideig nagyon kevesen tudják megtartani a monogámiát. Ezért is van annyi válás. Ha nem lenne tabu az időnkénti külső kapcsolat, szerintem megint többen házasodnának, és több lenne az élethosszig tartó házasság. Valószínűleg kevesebb depresszió is lenne."

Ezek egy az egyben az én gondolataim is.

chrisred 2019.10.02. 05:57:01

@G. Nagy László: 1. Mint mondtam, a magánéletre, privátszférára vonatkozó kötekedésre nem reagálok, ez csak a blogod színvonalát minősíti.

2. Súlyos tudásbeli hiányosság azt gondolni, hogy a 13. kiegészítéssel megszűnt minden jogi különbségtétel a feketék és a fehérek között az USA összes államában. Nem hallottál az elmúlt évszázad 50-es, 60-as éveinek polgárjogi mozgalmáról?

Ad Dio 2019.10.02. 07:05:03

@G. Nagy László:

Szó sincs társadalom mérnökösködésről.

Ez ha valami, akkor sokkal inkább darvinizmus. Azon fajok egyedei, ahol poligám csoportban élnek, úgy vannak bezsinórozva, hogy azon egyedek, akiknek nem jut pár simán elfogadják ezt a helyzetet, megtalálják a helyüket a csoportban. Az ember szemmel láthatóan nem ilyen. Társas lény, akinek társ kell. Ha kilátása sincs arra, hogy társa legyen, egészen hülyén képes viselkedni és mindent is hajlandó megtenni azért, hogy legyen neki. Gondolj csak a börtönszex jelenségre. Olyannyira erős a társ iránti vágy, hogy még a nemi identitást is felül írja. Ez a társadalmon belül agressziót szül. Én nem támogatok olyan helyzetet, ami elkerülhető agresszióhoz vezet. Szóval ha rajtam múlik sosem lesz legális a poligámia. És ezt nem etikai alapon teszem, tisztán pragmatikusan.

Ad Dio 2019.10.02. 07:21:50

@Almandin:

"Ráadásul a lángolás elmúlik. Mindig. Átlag 2-3 év, bizonyítottan hormonális alapja van."

Ez baromi érdekes dolog. A legelső szerelmem akire vissza tudok emlékezni 4 éves koromból való (nem az óvónéni, egy kiscsaj). Azóta gyakorlatilag folyamatosan szerelmes vagyok. Volt egészen epikus kohószerű lángolás is közte. Több mint 20 éve ismerem a Feleségemet. Nem indult olyan durván. Inkább csak laza érdeklődés volt a részemről, részéről pedig tartózkodó hitetlenkedés. Na most hogy ne húzzam tovább a felesleges sztorit: a mai napig szerelmes vagyok belé. Ha Rá nézek, pont azt érzem, mint 20 éve. Jó minden Vele töltött perc. Látom rajta, hogy Ő is így van ezzel. Testileg-lelkileg szerelmesek vagyunk egymásba. 20+ éve. Erotikus értelemben észre veszek más nőket is rajta kívül, de szerelmes nem tudnék lenni egyikbe sem, mert Ő van bennem.

Nem tudom mennyire általános az esetünk, de az biztosan kijelenthető, hogy nem MINDIG múlik el a lángolás.

G. Nagy László 2019.10.02. 07:41:14

@chrisred: Nos, legyen szép napod! (Annak idején évekig játszottam ezt a mellébeszélősdit az olyan vizsgákon, ahová felkészületlenül érkeztem. Megértettem, hogy téged nem érdekel a téma. Nem fogom erőltetni.)

G. Nagy László 2019.10.02. 07:50:16

@Ad Dio:

"Nem tudom mennyire általános az esetünk, de az biztosan kijelenthető, hogy nem MINDIG múlik el a lángolás."

Semennyire. Egyrészt baromi nagy mákod van, másrészt ügyesen menedzseled a kapcsolatodat. Ám ettől még kutatásokkal alátámasztott tény, hogy amit Almandin ír, az maga a megkérdőjelezhetetlen valóság.

(Szemérmesen bevallom, hogy az én kapcsolatom is évről évre egyre erősebb és szorosabb. De egy frissen startoló szerelem lángolásával semmi sem képes versenyezni intenzitás tekintetében. Egészen más az összetartozás és összecsiszoltság érzése, mint az, amikor dolgozni sem tudsz, annyira el vagy varázsolva.)

G. Nagy László 2019.10.02. 08:14:47

@Ad Dio:

"Szóval ha rajtam múlik sosem lesz legális a poligámia. És ezt nem etikai alapon teszem, tisztán pragmatikusan."

Megértelek és valójában minden felvetésed legitim gondolat. Ami az intézményesített poligámiát illeti, annyira futurisztikus elképzelés, hogy kockázatmentesen eljátszhatunk a gondolattal. Egy kis matek, Éva fejével:

100% boldogság, ha megtalálja a tökéletes Ádámot, akivel monogám frigyre lép. További lehetőségek:

A) Ádám már házas. Második feleségként hozzá költözik - 10%
B) Talál egy lepukkant palit, akitől hányingere van, s vele kezd új életet - 2%
C) Titkos románcot kezd Ádámmal, abban a reményben, hogy elszeretheti nejétől - 25%
D) Szingli marad, Ádámot elfelejti - 20%

Elég önkényesen pontoztam, de abban biztos vagyok, hogy a B) verzió a legkevésbé kielégítő. Nem kell ahhoz poligámia, hogy a béna fickók egyedül maradjanak. Ehhez elég annyi, hogy a szingliség ne legyen zsenáns. A civilizált társadalmakban máris óriási a társtalan, frusztrált férfiak aránya. Szerencsére csak páran rendeznek utcai öldöklést, a többieknek ott a játékkonzol és a szexrobot.

teveszmek.blog.hu/2018/05/17/_szerelem_meltosag_egy_szekbe_nem_fernek

Itt írtam is erről, de ezt is olvastad anno.

borzlány 2019.10.02. 08:44:04

@G. Nagy László: na jó, elméletben én is baromi önzetlen és nagylelkű vagyok, csak még sose kellett élőben tesztelni :P
"Egészen más az összetartozás és összecsiszoltság érzése, mint az, amikor dolgozni sem tudsz, annyira el vagy varázsolva.) "' -> még szerencse. Be is b.szna, ha egész felnőtt életedben nem tudnál aludni/dolgozni az elvarázsoltságtól és napi 3x dugnál az év 365 napján.
A lángolás persze hogy elmúlik, de ez a lényege, hogy elmúlik. Jó esetben nem lesz rosszabb, ami helyette kialakul. Persze aki a változatosságot hajtja, azt rosszul érinti, hogy "ugyanaz a bugyi minden este", de jó esetben a szex se unalmasabb/laposabb lesz, hanem összehangoltabb, technikásabb, intimebb.

G. Nagy László 2019.10.02. 09:07:21

@borzlány:

"Be is b.szna, ha egész felnőtt életedben nem tudnál aludni/dolgozni az elvarázsoltságtól és napi 3x dugnál az év 365 napján. "

Azért bevállalnám...

"A lángolás persze hogy elmúlik, de ez a lényege, hogy elmúlik. Jó esetben nem lesz rosszabb, ami helyette kialakul. Persze aki a változatosságot hajtja, azt rosszul érinti, hogy "ugyanaz a bugyi minden este", de jó esetben a szex se unalmasabb/laposabb lesz, hanem összehangoltabb, technikásabb, intimebb."

Minden szavad igaz, s a finom kulturális kikacsintás külön üdítő :) De ugye, pont erről szól a poszt. Kell-e a változatosság? Etikus-e a változatosság igénye? Lehet-e egyszerre kint és bent egeret fogni, vagyis működhet-e a stabil, összehangolt és intim párkapcsolat mellett még néhány, talán kevésbé összecsiszolt románc? Hitem szerint igen, igen és igen, s ez jelenthetné a teljes értékű életet.

borzlány 2019.10.02. 09:24:57

@G. Nagy László: lehet hogy van ilyen, és ez működhet évtizedekig. Kérem, jelentkezzen, akinek sikerült!
Az én véleményem az, hogy ezt nem lehet tartósan csinálni, mert előbb-utóbb valami borul. Max úgy, hogy 5-10 évente van vmi rövidke mellékkapcsolat.
Persze ez abszolút lelki alkat kérdése, én tudom magamról, hogy túl lelkis vagyok az ilyesmihez. Vannak, akik nem zavartatják magukat, csapjunk bele, egyszer élünk stb.
Másrészt (lehet a rossz tapasztalataim mondatják ezt velem), de az életnek egyszerűen nem lehet mindig a napos oldalán lenni. A szar dolgok jönnek, és stabil hátországgal jóval könnyebb megbirkózni velük. Egy nyitott kapcsolat/poligámia erre szerintem nem alkalmas.

Ad Dio 2019.10.02. 13:49:46

@Almandin:

"Sok depresszió mögött lehet az, hogy valaki nem lát kiutat a szürke házasságából és tudja, hogy még évtizedekig is eltarthat ez az állapot, de mást nem enged meg az erkölcse."

A depresszió egy róka fogra csuka. Vajon testi eredetű változás van a dolog mögött, ami lelki lehangolódáshoz vezet, vagy lelki problémák okoznak testi tüneteket? Minden bizonnyal ez is, az is lehet.

De van egy jellegzetes mintázat, amit középkorú krízisnek neveznek. Ez időszak alatt a dopamin háztartás megborul és ez eredményez stresszes, motiválatlan, lehangolt, depresszív állapotot. Mivel pedig a dopamin termelődését az új információk, új kapcsolatok, új élmények befogadásához köti az agy (jellemzően ilyenek környékén ugrik meg a termelődés), így ilyen helyzeteket, élményeket eres megint. Férfiaknál jól megfigyelhető: ilyenkor vált munkahelyet, hajviseletet, hobbit, feleséget, esetleg ül motorra :-). A középkorúsági krízis viszont szinte bizonyosan testi eredetű, nem pedig lelki. Innentől az olyan megoldások, ami nem a testi oldallal foglalkoznak, eleve eltévesztik a célt.

Almandin 2019.10.02. 21:45:17

@Ad Dio: Nem hiszem, hogy egy életközépi krízis csupán gyógyszerekkel kezelhető lenne. Biztos benne vannak a hormonális dolgok is ezekben a problémákban, de az ember lelki lény is. Az életközépi válság egyik fő oka szerintem a várható élettartam meghosszabbodása. Ma egy 40 éves ember kb. az élete felén tart (nem mindenki, de nagy esélye van megérni a nyolcvanat). A régi korokban kevesen öregedtek meg, sokan épp a negyvenes éveikben távoztak. Másrészt a mai nyugati kultúrkörben az emberek többsége nem a Maslow-piramis legalsó szintjein létezik. Régen egy paraszt vagy munkás hogy élt? Még a napi betevőért is napi 12 óra kemény fizikai munkát kellett végezni. Azért küzdtek, hogy éhen ne haljanak. A nemiség inkább csak fiatal korban munkált bennük. Egyforma életre voltak kárhoztatva, nagyon kevés szórakozás volt. Középkorúan elhasználódva, a munkába belerokkanva sírba szálltak, 40 körül már gyakran a feleségükkel, férjükkel se volt kedvük szexelni. Régen a polgárság gazdagabb rétegei és a nemesség viszont szeretőzött, kuplerájozott, mert volt rá idejük és erejük. Ők a Maslow-piramis felsőbb szintjein élhettek, ma a középosztály is jobban él, mint régen, nekik is marad kapacitásuk a nemi életükkel foglalkozni idősebb korban és jobban tudatosodik bennük az egyhangúság, unalom is. Ingergazdagabb világban is élünk, az idegrendszerünk már gyerekkorban több ingerhez szokott, mint egy 100 éve élt falusi emberé. Élményközpontúbb az életünk. Elmegyünk utazni csak azért, hogy megismerjük a világot, gyakran hallgatunk zenét, esténként filmet nézünk, meg hasonlók. Ma egy középkorú ember jobb egészségi állapotban is van, mert a többség nem gürcöl 10-12 órát a földeken, vagy egy gyárban, a betegségek nagyobb része kezelhető, a fogászati kezelésekkel nem lesz valaki foghíjas 35 éves korára. Több lehetőségünk van élményeket szerezni, mint a régi idők parasztjainak, munkásainak.

Almandin 2019.10.02. 22:00:25

@Ad Dio: A börtönszexnél szerintem nem a társhiány, hanem a szexhiány működik. A rabok egy része házas, rendszeresen levelezik a párjával, beszélőn találkozik is vele. Másrészt gyakran nemi erőszak történik. Ha nem, akkor is ez csupán a nemi gerjedelem levezetése, nem társkapcsolat.

Almandin 2019.10.02. 22:13:49

@G. Nagy László: Az intézményesített poligámiát én nem támogatnám. Ugyanis a nemi egyenjogúság miatt meg kellene mindkét nemnek engedni. A poligámia csak ott működőképes, ahol csak többnejűség vagy csak többférjűség van. Európában ez hogy nézne ki? Pl. van egy férfi, neki van két törvényes felesége. Az egyik feleségnek van két másik férje, akiknek szintén vannak nejeik és így tovább. Hol laknak, hol a fix pont? A megszületett gyerekeknek hol van egy otthon, ki az apjuk? Ez egyébként hosszú távon a nők hatalmának túlzott megnövekedéséhez is vezethetne, mert a család csak anyai ágon lenne kicsit stabil. Az anya vinné magával mindenhova a gyerekét, a gyerek csak hozzá kötődne erősen. A túlzott nőuralom ugyanolyan rossz lenne, mint a patriarchátus.
Másrészt a poligámia azt eredményezné, hogy a vonzóbb férfiakról fürtökben lógnának a nők, és tovább növekedne a társtalan férfiak száma. Akár 90 százalékot is elérhetne az arányuk. Sokan azt hiszik, hogy a szexrobotok majd ezt a problémát megoldják, de szerintem nem, mert a magányos férfiak csupán egy kis részének lesz elég ez a pótlék. Ha mellette a prostitúciót is betiltanák, abból katasztrófa lenne. Nemi erőszak-járvány, rendszeres zavargások, tömeges öngyilkosságok, az elmebetegségek számának növekedése, Elliot Rodger-féle ámokfutások mindennap, stb.

Almandin 2019.10.02. 22:55:28

Egy másik posztodra reagálva találtam ezt az interjút egy vallásos kereszténnyel. Szerintem jól mutatja, hogy néz ki a valóságban egy átlagos mai magyar házasság, milyen lelki nyomor van benne és mennyire nem megy a többségnek a monogám hűségeszmény és mennyire nem társak valójában:
talita.hu/magazin/qbnnek-a-hazugsagot-tartomq-hazassagtoeres1/

G. Nagy László 2019.10.03. 11:20:30

@Almandin:

"Az egyik feleségnek van két másik férje, akiknek szintén vannak nejeik és így tovább. Hol laknak, hol a fix pont? A megszületett gyerekeknek hol van egy otthon, ki az apjuk?"

Ezek csupán technikai problémák. Az első mindig a morál. Ha egy társadatom etikusnak ítéli a poligámiát és szükségesnek találja a részletkérdések szabályozását, úgy ezek mind megoldhatóak. Ám nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek csupán elméleti kérdések. A gyakorlat azt mutatja, hogy a házasság intézménye lassan elveszíti létjogosultságát. A család továbbra is érték, ám ezek a formális kötelékek ma már nem lényegesek. Magam sem vagyok házas, de - két kiskamasz kölyökkel - pont úgy élünk, mintha azok lennénk.

Ha elképzelünk egy olyan optimális társadalmat, ahol mindenki kiegyensúlyozott anyagiakkal bír, szerintem még ennél is kevesebb volna a házasságkötések száma. Ahol gazdasági értelemben senki sem kiszolgáltatott, ott az ilyen formális elköteleződésnek is jóval kisebb a szerepe és a súlya.

G. Nagy László 2019.10.03. 11:29:43

@Almandin:

"Másrészt a poligámia azt eredményezné, hogy a vonzóbb férfiakról fürtökben lógnának a nők, és tovább növekedne a társtalan férfiak száma. Akár 90 százalékot is elérhetne az arányuk. (...) Nemi erőszak-járvány, rendszeres zavargások, tömeges öngyilkosságok, az elmebetegségek számának növekedése, Elliot Rodger-féle ámokfutások mindennap, stb."

Csak ismételni tudom magam: a nők jelentős része monogám és kisajátító. A túlnyomó többség nem éri be a másodhegedűs szereppel. Inkább összeáll egy felső kategóriás bétával, minthogy egy alfa háremébe száműzze magát. Az omegák, az igazi lúzerek számára pedig nem ez adná a végső döfést. Az, hogy szingli nőnek lenni ma már nem gáz, már régen megpecsételte a sorsukat. Semmivel sem volna több incel ámokfutó.

G. Nagy László 2019.10.03. 11:39:28

@Almandin: És köszi az ajánlást, érdekes interjú volt.

Almandin 2019.10.03. 12:42:28

@G. Nagy László: A poligám rendszer csak ott működik, ahol csak többnejűség vagy csak többférjűség van, mert a viszonyok szabályozottságára csak így van lehetőség. Másrészt az az érdekes, hogy a többnejűség szinte csak ott játszik jelentős szerepet a társadalomban, ahol a nők alárendeltek. A modern nyugati társadalomban működésképtelen lenne, mert egyrészt egyenjogúság van, másrészt mint feljebb írtam, áttekinthetetlen viszonyokat eredményezne. Illegálisan ma is van, ma is lehet több partnere valakinek, ha akarja.

A házasság intézménye szerintem nem hülyeség. Az emberek többségében a változatosság igénye mellett ott van a biztonságra, állandóságra törekvés is. Kiegyensúlyozottabb az ember, ha van egy biztos háttér egy jó társ személyében.

Almandin 2019.10.03. 12:58:43

@G. Nagy László: Az, hogy a mai társadalomban a nők többsége kisajátító, az a nevelés és a szocializáció eredménye. Kínában és Japánban kb. a 20. sz. közepéig természetes volt, hogy egy gazdag, magas státuszú férfi a felesége mellett ágyasokat tart, akik gyakorlatilag másodfeleségekként funkcionáltak. Ágyasfeleségeknek is nevezték őket. Bár féltékenység náluk is előfordulhatott, de a nők nagy része elfogadta a helyzetet, sőt, örült neki, ha egy vonzó férfi az ágyasává tette. Manapság is sok nő választja azt, hogy inkább egy vonzó férfi szeretője lesz a feleség mellett, mint egy rossz adottságú férfi mellett senyvedjen egy unalmas házasságban. Csak ma nálunk ez azzal jár, hogy ha kitudódik a viszony, akkor tönkremegy a férfi családi élete, a feleségnek, gyerekeknek pszichés problémáik lehetnek, összeomlik a család. Emiatt sok nő erkölcsi megfontolásból nem megy bele ilyen kapcsolatba, és sorozatban szenved, ha nős férfiakba szeret bele.
Másrészt az egy mítosz, hogy a nők monogámok lennének. Szerintem a poligám hajlam mindkét nemben ott van, de a férfiakban evolúciós okokból erősebb. A régebben belinkelt cikkekben a két nő, aki arról nyilatkozik, hogy beleszerettek a férjük mellett másba, jó példája a női poligám hajlamnak. Mindkét esetben alapvetően jó házasságuk volt, a férjük nem verte őket, más komoly gond se volt. Egyszerűen ellaposodott a kapcsolat, az ösztönök bekapcsoltak. A szerelem maga is illúzió. Megismerünk egy szimpatikus valakit, egy-két szimpatikus vonás után a többit rávetítjük, a hormonok bekapcsolnak, és kész a finom kis kábítószer. Sokakban ez menetrendszerű pár évente, más személlyel. A nők is arra vannak evolúciósan huzalozva, hogy a gyerekeiket ne egy férfitól szerezzék be, mert ezzel a genetikai változatosság nő. Az exogám hajlam is hasonló. Ez mindkét nemnél létezik.

Ad Dio 2019.10.04. 09:59:19

@Almandin:

"Nem hiszem, hogy egy életközépi krízis csupán gyógyszerekkel kezelhető lenne. Biztos benne vannak a hormonális dolgok is ezekben a problémákban, de az ember lelki lény is. Az életközépi válság egyik fő oka szerintem a várható élettartam meghosszabbodása. Ma egy 40 éves ember kb. az élete felén tart (nem mindenki, de nagy esélye van megérni a nyolcvanat). A régi korokban kevesen öregedtek meg, sokan épp a negyvenes éveikben távoztak."

Valahogy így gondolom én is.

Az ember mint biológiai lény. faj és egyedfenntartásra irányuló ösztönökkel van "bezsinórozva". A természetben élő ember 35-40 éves korára a végére ért a reproduktív korszakának, vagyis megszülte és felnevelte az utódait. Innentől a csoport számára ilyen szempontból nem hasznos többé. A természet nem pazarol: redukálja a motivációs forráskat. Ezzel egyfelől elejét veszi a további szaporodásnak (ami ugyebár genetikai és utódgondozási problémákat is felvet), másfelől ha az egyed nem találja meg az új helyét a csoportban, hozzájárul ahhoz, hogy befejezze az életét. Szarul hangzik, mi?

Csakhogy az ember nem csupán biológiai, hanem minimum pszichológiai, de ha engem kérdezel, lelki létező is. Ezért szerencsére túléljük a középkorunkat és számunkra a középkorúság egy lehetőség egy új - talán még jobb - világra,, nem pedig a vég kezdete.

És persze én sem azt gondolom, hogy mindenkit be kell gyógyszerezni, csupán arra utaltam, hogy egy testi eredetű hangulati, hangoltsági változásnál nem figyelembe venni annak testi eredetét és csupán lelki, pszichológiai úton próbálni kikúrálni magadat, olyan, mintha egy hardveres problémát szoftveresen akarnál megjavítani: bizonyos szoftveres paraméterek megváltoztatásával el lehet fedni a dolgot, de nem lehet megjavítani.

A dopamin termelődés egy hallatlanul izgalmas dolog az emberi szervezetben. Az élet közepén becsuklik a dolog és csökkenni kezd a szintje. Ezt azonban életmóddal, sporttal, megfelelő táplálkozással, társas kapcsolatok tudatos kiépítésével és legfőképp ennek a folyamatnak a tudatosításával azért általában lehet kezelni, legalább azon a szinten, hogy az elvonási tünetek ne legyenek elviselhetetlenek. Akinél nem, ott meg lehet próbálni a gyógyszert is.

Azt viszont kétlem, hogy 40 évesen újra 20 évessé lehet/kell válni. Ezzel általában többet rombol az ember a világán, mint használ. Ráadásképpen a hatása is csak ideiglenes: ugyanis a test mindig tudni fogja hány éves. Tök mindegy hogy a lélek mit mantrázik magának :-D.

Ad Dio 2019.10.04. 10:03:15

@Almandin:

"A börtönszexnél szerintem nem a társhiány, hanem a szexhiány működik."

Csakhogy a szex nem csupán utódnemzési, gyönyörszerzési forrás, hanem társas kapcsolat is. Mindenkinél. Így vagyunk bezsinórozva. A szimpla gyönyörszerzésre a börtönben is ott van az önkielégítés, utódot ugyebár se így se úgy... marad a társas kapcsolat. Egyébként katonaságon, világtól elzárt kutatóállomáson stb is megfigyelhető a jelenség.

Almandin 2019.10.05. 21:31:52

@Ad Dio: A börtönökben nem a nagy társigény miatt szexelnek. Egyrészt a nemi ösztön ott is megmarad, ha valakit évekre-évtizedekre bezárnak, valahogy le kell vezetnie. Vagy a másik ok a dominancia. Sokszor megerőszakolják egymást a rabok. Egyrészt a cellafőnök így fejezi ki a hatalmát, másrészt az agresszív bűnözőknek erre késztetésük van. Több dokumentumfilm is foglalkozik ezzel.

chrisred 2019.10.06. 07:03:57

@Almandin: Hát igen, Oscar Wilde mondta, hogy a világon minden a szexről szól, kivéve magát a szexet, mert az a hatalomról szól.

2019.10.07. 08:28:52

A Borkai ügy kapcsán:
Érdekes, hogy a magukat keresztény-konzervatívnak valló politikusok mennyire másképp élnek, mint amit hirdetnek. Tapasztalataim alapjánnem csak a politikusok...

Almandin 2019.10.07. 22:36:10

@Zabalint: Ez amiatt van, mert az ő köreikben szinte megugorhatatlan erkölcsi mérce van. Borkai ügyével nem foglalkoztam sokat, de inkább az a kérdés, közpénzen tette-e, amit tett. Ha igen, az baj. Ha nem, az magánügy, amíg nem sért törvényt.
A keresztény-konzervatív képmutatás létező jelenség, valamiért a vallásosak többsége kényszert érez arra, hogy kifelé egy áltökéletességet sugalljanak-nemcsak szexuális téren. Eleve nem lehet hibátlan egy ember. Nagyon érdekes ez egyébként egy megbocsátást és nem ítélkező magatartást hirdető vallás híveitől.

2019.10.08. 12:50:38

@Almandin:
Az egész kereszténység esszenciája az ítélkezés. Igen, Isten megbocsát, ha meggyónjak neki, de a nem egyháztagok felé az ítélkezés minden térítő vallás sajátja.

Almandin 2019.10.08. 13:09:27

@Zabalint: Az ítélkezés meg maga a morális nárcizmus. Szerintem a bigott, erősen ítélkező hajlamú emberek többsége covert nárcisztikus. Saját magukat többre tartják másoknál. Sőt, sokakat lehet, hogy azért vonz a bigottság, mert akkor van indok arra, hogy erkölcsileg felsőbbrendűnek érezzék magukat másoknál. Kifelé meg játsszák a nagy szerénységet.
Amúgy nincs olyan ember, akiben ne lenne egy kevés ítélkező hajlam. Teljesen nem lehet mellőzni, mert véleménye, értékítélete mindenkinek van valamiről. De az egészséges ember ezt nem viszi túlzásba.

Almandin 2019.10.08. 13:13:05

@Zabalint: Amúgy a keresztények nemcsak kifelé ítélkeznek. Pont azért van a köreikben nagy képmutatás, mert befelé ugyanolyan keményen ítélnek, akár apróságok miatt is. Ezért fojtogató az egész.

G. Nagy László 2019.10.08. 18:57:19

@Almandin: Az ítélkezéssel nem csak ez a baj. Egy ortodox vallásosságban minden kérdés erkölcsi kérdés, hiszen még a lélegzetvételt is Isten törvényei szabályozzák. Minden eltérés bűn. Ezzel szemben áll a posztmodern politikai korrektség, melyben bármiféle értékítélet kerülendő.

Az ítélkezés első leckéje, hogy eldöntsük: morális kérdésről, minőségi problémáról, vagy csupán ízlésbeli kérdésről van szó.

teveszmek.blog.hu/2017/12/12/_izlesrol_vitanak_nincs_helye

Reactor 2023.07.29. 16:35:28

A hűség valóban ad biztonságot és bizalmat,nem tudom, ez mitől lenne téveszme. Lojalitásra lehet alapozni. Aki úgy forog, mint a szélkakas orkánban, arra nem.
süti beállítások módosítása