téveszmék

"Az önkéntes karantén állampolgári kötelesség"

2020. március 15. - G. Nagy László

korona.jpg

 

Hetek óta beszélünk róla, százszámra gyártjuk és osztjuk az idétlen mémeket, ám most hétvégén tényleg elkezdtük komolyan venni a koronavírust. Osztálytalálkozókat, születésnapi partikat, esküvőket és klubtalálkozókat hagyunk ki, mondunk le, halasztunk el. Vajon felelősségteljes magatartásról van szó, vagy csupán túlreagált hisztiről? Megoszlanak a vélemények.

 

Ami tény: a vírus úgy terjed, ha találkozunk, érintkezünk egymással, ezért megfékezését az szolgálná legjobban, ha mindenki karanténba vonulna, otthonról dolgozna, s csak a legszükségesebb okokból hagyná el lakóhelyét. További tény, hogy a lappangási idő két hét, így - hacsak nem estünk át megbízható teszten - egyikünk sem tudhatja, hogy jelen pillanatban hordozzuk-e magunkban a koronavírust, vagy sem. További pikantériát ad a dolognak, hogy a legtöbben a legkevésbé sem tartunk attól, hogy megkapjuk a kórt. Nem egy pestisről, vagy egy eboláról van szó; aligha kétséges, hogy fiatalon, erős szervezettel nem vagyunk különösen veszélyeztetettek - ha meg is betegednénk, gyorsan és szövődménymentesen túl is lendülnénk rajta. És éppen ezért, mert magunkat nemigen féltjük, a kérdés sokkal inkább a társadalmi felelősségvállalásról szól: még véletlenül se fertőzzünk meg másokat. Se úgy, hogy már hordozzuk a vírust és valamely közösségi eseményen a többiekre is átragasztjuk; se úgy, hogy ezekről a találkozókról visszük magunkkal haza, munkahelyre, vagy más közösségi eseményekre.

 

A kérdés innentől kezdve tisztán morális természetű, s körülbelül úgy fogalmazható meg: korlátozhatjuk-e az egyént mozgási szabadságában, s ha igen, milyen mértékben? Illetve: tartozik-e az egyén extra felelősséggel a társadalomért? Köteles-e annál is szigorúbb előírásokat alkalmazni magával szemben, mint amit a kormányzat előír? Az első felvetésre - legyünk bármekkora individualisták - muszáj azt válaszolnunk, hogy igen. Ha egészségügyi, vagy egyéb valódi vészhelyzet adódik, ilyenkor indokoltak és elfogadhatóak lehetnek az állami korlátozások. Ami azonban azok mértékét, illetve egyéni önkorlátozásunkat illeti, itt már a matek is komoly szerephez jut. A teljesség igénye nélkül pár releváns kérdés:

  • Mennyi az esélye, hogy már most is hordozzuk a koronavírust?
  • Mennyi az esélye, hogy - fizikai érintkezés nélkül, betartva a higiéniai előírásokat - átragasztjuk másra?
  • Mennyi az esélye, hogy egy 10/20/30 fős társaságban fertőzött személybe botlunk?
  • Milyen mértékben tudjuk fékezni a vírus terjedését egyéni áldozatunkkal?
  • Milyen gyorsan cseng le ez az egész őrület, ha már most erős önfegyelmet gyakorlunk, s ehhez képest meddig tart, ha lazán kezeljük?

Ha őszinték akarunk lenni magunkkal szemben, azt kell mondanunk, hogy mindezekről halvány fogalmunk sincsen. Így aztán azt sem tudjuk, hogy a következő forgatókönyveknek mekkora a valószínűsége:

  • Pontosan ugyanazt az életformát folytatjuk tovább, mint eddig, ám így is messze elkerüljük a fertőzést.
  • Pontosan ugyanazt az életformát folytatjuk tovább, mint eddig, ebből következően magunk is vírushordozóvá válunk.
  • Teljes karanténre kötelezzük magunkat, totál feleslegesen, mert egyébként sem betegednénk meg.
  • Teljes karanténre kötelezzük magunkat, ám így is elkapjuk a kórt.
  • Teljes karanténre ítéljük magunkat, el is kerüljük a vírust, de - mivel a többség nem így tett - semmit sem fékeztünk a járványon.
  • Teljes karanténre ítéljük magunkat, tünetmentesek maradunk és hozzájárulunk a terjedés megfékezéséhez.

 

A kérdést továbbszínezi, hogy kinek-kinek mekkora áldozatot jelent a bezártság. A hetvenhat éves anyámnak nem jelent komoly érvágást, de még kizökkenést sem, ha pár napig ki sem mozdul a lakásból. Kiskamasz fiam is hetekig elvolna az Xbox-szal, hiszen a barátaival simán halomra lőhetik egymást a Fortnite-ban anélkül, hogy fizikailag találkoznának. Számomra ugyanakkor elviselhetetlen volna bármiféle vesztegzár. Hiába imádom az otthonomat és a családomat, a szabadidőm jelentős részét sportpályákon, pókerasztaloknál, koncerteken és egyéb társasági rendezvényeken töltöm. Az sem mindegy, hogy az ember mennyire magányos. Jómagam ilyen tekintetben szerencsés vagyok, ám ha történetesen szingli volnék és huszonéves, valószínűleg pár nap alatt a falat kaparnám. Az introvertáltak, akik könnyebben lemondanak a társasági életről, esetenként hajlamosak erkölcsi piedesztálra emelni magukat, s ugyanezt a hozzáállást elvárni az extrovertáltaktól is, ám aligha járnak el helyesen. Amíg nem ismerjük a fent vázolt forgatókönyvekhez tartozó valószínűségeket, addig felesleges a teljes visszavonulást beállítani egyetlen üdvözítő magatartásként.

 

Tekintve, hogy az önérdek és a társadalmi érdek ütközését vizsgáljuk, a kérdés a közlegelők problémájához, illetve a környezetvédelemhez hasonlít leginkább. Aki nem ismerné az előbbit: a klasszikus példázatban egy adott legelő tíz gazda egy-egy tehenét tudja optimálisan táplálni. Ha bármelyik gazda két tehénnel érkezik, úgy ő maga jól jár, ám a többiek rosszul: állataiknak kevesebb fű jut, így szerényebb tejhozamot produkálnak. Attól a ponttól kezdve, hogy a gazdák több mint fele két tehenet hajt ki, már minden érintett rosszabbul jár, mint az eredeti helyzetben. (A közlegelők dilemmájának megoldása nem túl bonyolult: meg kell szüntetni azokat. A magántulajdon - ami lehet akár csoporttulajdon is - tiszta helyzetet teremt: a hallgatólagos megállapodások, vagy a szokásjog helyett a szerződések világát hozza el.) Ugyanígy a környezetvédelem kapcsán: sokan vagyunk, akik sosem vásárolnánk dízel üzemű gépkocsit, mert magunk is rosszul vagyunk az általa produkált kipufogógáztól. Egy benzines járműnél már ilyen közvetlen tapasztalatunk nincs, így nehéz megítélnünk, mekkora kárt okozunk a használatával egy elektromos autóhoz képest. Ami pedig a koronavírust illeti: amíg nem tudjuk, mit kockáztatunk egy kispályás focimeccsel, vagy egy szombat esti pókerezéssel, addig nem biztos, hogy tragédiát okozunk, ha a megszokott életvitelünket folytatjuk tovább. Talán veszélyeztetjük a környezetünket, talán a légynek sem ártunk vele. Amikor volán mögé ülünk, akkor is minden egyes alkalommal potenciális életveszélynek tesszük ki embertársainkat, mégsem mondja senki, hogy ne tegyük. (Mert ismerjük a kockázat mértékét és tudjuk, hogy rendkívül alacsony.) Egy hagyományos közlegelőn egészen biztosan én leszek az első gazda, aki egy napsütötte reggelen mindjárt három tehénnel jelenik meg. Autóvásárlásnál ugyanígy önző szempontjaim vezetnek: csakis akkor kezdek elektromos autóban gondolkodni, amikor a legkézzelfoghatóbb gazdasági érdekeim ebbe az irányba terelnek. És végül, mindezekkel analóg módon: a magam részéről csakis akkor fogok karanténba vonulni, amikor muszáj lesz. Hiszem, hogy a kormányt segítő szakértői csapatban van annyi bölcsesség, hogy nálam sokkal jobban ismerik a kockázat mértékét; továbbá kellő elővigyázatosság, hogy minden szükséges korlátozó intézkedést meghoznak. Nem kívánok rájuk licitálni, s még az általuk előírtnál is óvatosabban eljárni.

 

Itt abba is hagyom, mert éjjel kettő múlt, s reggel kelni kell; délelőtt hatalmas apa-fia meccset tartunk, öt család részvételével. Persze, csak ha addig be nem zárják a focipályát...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr1515521200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2020.03.15. 15:22:46

index.hu/techtud/2020/03/02/kinaban_szinkodolassal_kategorizaljak_az_embereket_a_koronavirusra_hivatkozva/

Nyilván véleményes személyiségi jogok szempontjából, ugyanakkor egész egyszerűen ZSENIÁLIS. A mobilodon keresztül az app tudja, hogy merre jártál, kivel találkoztál. Ha bárki aki az utadba került igazoltan vírusos lett, az app tudni fogja, hogy mekkora eséllyel fertőződtél meg. Egy ponton el fog küldeni tesztre. Lehet megmentve ezzel az édesanyád vagy az idős kollégád életét.

Békeidők eszközei nem azonosak a szükséghelyzet eszközeivel.

G. Nagy László 2020.03.15. 17:37:20

@Ad Dio: Ez tényleg bitang jó és hasznos, abszolút támogatnám. Igazad van: békeidők eszközei nem azonosak a szükséghelyzet eszközeivel, csupán arról van szó, hogy optimalizálni kell. Az volna a tökéletes, hogy mindenről lemondjunk, amiről a járvány megfékezése szempontjából muszáj, de semmiről, ami csupán felesleges áldozatot jelent. A kínai cucc kapcsán azt gondolnám: jól szolgálja e célt.

VaszilUr 2020.03.15. 18:38:21

"A közlegelők dilemmájának megoldása nem túl bonyolult: meg kell szüntetni azokat. A magántulajdon - ami lehet akár csoporttulajdon is - tiszta helyzetet teremt: a hallgatólagos megállapodások, vagy a szokásjog helyett a szerződések világát hozza el."

Nos ez egy elég érdekes megoldás lenne, ha megszűntetnénk a közlegelőket, tekintve hogy a víz, a levegő, a talaj és az egész bioszféra (klíma) jelentem mind közlegelő (de jure és de facto)... éppen azért lett mára annyira végtelenül lepusztítva, mérgezve és szennyezve. Nem a közlegelőket kell tehát megszüntetni (bár van rá kapacitás), hanem azt a szisztémát amelyik ezt kihasználja!

Amúgy meg a világ változás az élet pedig felfogás dolga (mondá valami klasszikus)

G. Nagy László 2020.03.15. 18:57:00

@VaszilUr:

"Nos ez egy elég érdekes megoldás lenne, ha megszűntetnénk a közlegelőket, tekintve hogy a víz, a levegő, a talaj és az egész bioszféra (klíma) jelentem mind közlegelő (de jure és de facto)"

Nyilván lehetetlen minden "közlegelőt" megszüntetni. A levegőt, a tengereket aligha lehet ily módon védeni. De ahol csak lehetséges, a magántulajdon megoldást jelenthet, s nem csupán környezetvédelmi szempontból.

VaszilUr 2020.03.15. 20:00:17

Csak egy tiszta megoldás létezik. ha magántulajdon egész egyszerűen nem terjedhet ki semmiféle "közlegelőre". Pont

Ehhez persze nem lehet egyetlen radikális lépéssel (köztulajdonba vétellel) eljutni, de hosszabb távon (5-10 év) meg kell lépni az emberiségnek. Így, vagy úgy.
Van olyan felfogás, hogy elég lenne a jogi társaság fogalmát újradefiniálni, mivel ez lényegében egy trójai faló, amin keresztül jelenleg eltűnnek a (nemzetközi) jog útvesztőiben a felelősök. Hajlamosak vagyunk cégeket szidni, de végülis minden cég mögött egyéni haszonélvezök állnak, és csak a jogi személyek jusza hálózatának jogi státusza teszi lehetövé, hogy elbújjanak.

Igazamvanvagyigazamvan? 2020.03.15. 22:51:34

@G. Nagy László: nem tudjuk, tényleg csak az öregeket veszélyezteti-e.
Nem tudjuk, mutálódik-e.
Nem tudjuk, Kínában lecsengett-e, avagy elhallgatják.
Gyanús, hogy Európa déli felén nagyobb a halálozási arány.
Ki mondta, hogy te, vagy gyermeked biztosan életben marad?

G. Nagy László 2020.03.15. 23:15:10

@Igazamvanvagyigazamvan?: Én nagyon keveset tudok. Az biztos, hogy Olaszországban elég nagy gáz van és Európa számos országában úgyszintén. Az is biztos, hogy óráról órára változik a helyzet. A hét közepén még mosolyogtunk az egészen, tegnap még túlzottnak éreztem a nagy aggódást, ma már - az űjabb és újabb híreket hallva - sokkal komolyabban veszem én is. Fogalmam sincs, meddig fog tartani, s azt sem, hogy el tudom-e kerülni a kórt. Mindentől függetlenül: jó lenne nem csupán a lehető legkisebb veszteséggel kijönni ebből az egészből, de úgy is, hogy a következő hetekben se szenvedjünk hiányt semmiből. Nem lesz egyszerű kötéltánc.

Dan da Man 2020.03.15. 23:29:24

"Egy hagyományos közlegelőn egészen biztosan én leszek az első gazda, aki egy napsütötte reggelen mindjárt három tehénnel jelenik meg. Autóvásárlásnál ugyanígy önző szempontjaim vezetnek: csakis akkor kezdek elektromos autóban gondolkodni, amikor a legkézzelfoghatóbb gazdasági érdekeim ebbe az irányba terelnek."
Erre most mit mondhatnék?
Ha legalább büszke nem lennél rá, hogy nem vagy csapatjátékos.
Persze az is valami, hogy tudod és elismered magadról...
De ezért nem jár kitüntetés.
Azért a gyerekeidbe próbálj meg egy pöttyet társadalmilag felelősebb szemléletet belenevelni.
Mert ez az út, amin jársz kitűnően párhuzamosítható a világ azon önző aktoraival, akiknek a problémákat köszönhetjük. (NER-lovagok, afrikai diktátorok, arab olajsejkek, Zuckerberg, pénzügyi tanácsadók, ügyvédek, politikusok included.)

Igazamvanvagyigazamvan? 2020.03.15. 23:32:54

@G. Nagy László: főleg, ha tudnád, hogy az intenzív ellátásra szorulók 15-25%-os tüdőszövet hegesedéssel gyógyulnak...
nem, nem haltak meg, csak egy kicsit...

Igazamvanvagyigazamvan? 2020.03.15. 23:36:19

@G. Nagy László: igen, és itt a felelőssége a mindenkori kormánynak.
Gondolj bele, ha azt hallottad volna, amit Boris Johnson mondott: kormányunk, a tudósaink javaslata alapján a csordaimmunitás taktikáját választotta. Igen, tudjuk, sokan meg fognak halni...

Igazamvanvagyigazamvan? 2020.03.16. 14:36:30

@G. Nagy László: kicsit olvasgattam. A kínai adatok alapján 10 éves kor alatt nem volt halálos kimenetel, 10-18 között 0,2%, ami pont a duplája az influenza átlagának, 70 fölött 17%.

Ami azért nem bizonyság arra, hogy nem pusztulsz bele.
Főleg, hogy a jelentés szerint az előzetesen egészséges, nem ágyban fekvő, leromlott állapotúak körében 0,7 % volt a halálozás....hétszer annyi, mint influenzában!

G. Nagy László 2020.03.16. 19:20:02

@Igazamvanvagyigazamvan?: Te aztán meg tudod nyugtatni az embert :) Nézd, van két kiskorú gyerekem, nekem muszáj túlélnem bármit...

Igazamvanvagyigazamvan? 2020.03.16. 22:31:47

@G. Nagy László: oké, mondok jót is. Véleményem szerint a járvány nem tart olyan sokáig, mint jósolják. Azt gondolom, hogy -szemben a herd immunisation angliai ideájával- nem kell, hogy mindenki átessen rajta. Hisz a többi vírusfertőzésre sem igaz.

Tehát, maradj távol másoktól, ha tömegbe mégy, hordj maszkot, hazaérve keszon!
Nem gondolom, hogy indokolt az a hisztéria, ami eluralkodott Angliában is, már tampont sem kapsz!
Hogy miért, fogalmam sincs. Hacsak: két tampon az orrba, a szájra szárnyasbetét
..

Igazamvanvagyigazamvan? 2020.03.16. 22:33:09

@G. Nagy László: neked is, a gyerekeknek is.
Azért az milyen cinikus, amit Boris mond: lesznek halottak, fogadjuk el...

G. Nagy László 2020.03.16. 22:56:59

@Igazamvanvagyigazamvan?: A csordaimmunitás gondolata megjelent a skandináv országokban is, de úgy tűnik, hogy mindenütt lekerül a napirendről, több okból is: nem csupán brutálisabb a járvány, de hosszabb is, ha szabadon engedik.

"Tehát, maradj távol másoktól, ha tömegbe mégy, hordj maszkot, hazaérve keszon!"

dex.hu/x.php?id=inxcl&url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Ftechtud%2F2020%2F03%2F16%2Fezert_kell_kerulnunk_a_tomegrendezvenyeket%2F

Az indexen végre találtam egy olyan cikket, ami matek alapon közelíti a témát. Tömegbe nyilvánvalóan nem érdemes menni, azonban a kérdés az - és valójában ezért is írtam a fenti bejegyzést -, hogy a járványnak e korai szakaszában mit kockáztatunk egy kiscsoportos találkozóval? Egy tíz fő alatti társaságban igen-igen alacsony az esélye annak, hogy bárki vírushordozó volna. Simán lehet, hogy egy hét múlva már nem ez lesz a helyzet, s - függetlenül attól, hogy mit teszünk ma - kényszerkaranténban találjuk magunkat. Talán érdemes - óvatosan és intelligensen - kihasználni e lehetőségeket.

Igazamvanvagyigazamvan? 2020.03.16. 23:28:10

@G. Nagy László: honnan tudod? Két hét lappangás...lehet, tünetmentes...lehet, fertőzött, de sima influenzának hiszi.
Lehet, meg sem fertőződik, de megfogott egy kilincset, kapaszkodót, aztán veled fog kezet, majd megmossa a wc-ben. Te pedig...iszol abból a söröskorsóból, amit a sörözőben alaposan(?) elmosogattak.
Ugyanez odahaza!
Matematikai alapon ugyan hogy vezetnéd le, hogy Kínában 3,5% volt a halálozási ráta, ma, Olaszországban 7% fölötti!?
Nincs matematikai modell, mert nincs vele semmilyen tapasztalatunk.
A képletben van több változó, nem tudjuk, mi.
Tehát: ha találkozol másik négy emberrel, vissza ellenőrzöd-e, kivel találkoztak, hol jártak az elmúlt két hétben?

Igazamvanvagyigazamvan? 2020.03.16. 23:31:39

@G. Nagy László: gondolkozz el: megelőzés. Ha egy hèt múlva már nem 30, hanem 120 fertőzött, és 3 halott van, az megelőzés, vagy kármentés?

Hány halott veri ki a biztosítékot?
Ha öten halnak meg, az még oké?

Igazamvanvagyigazamvan? 2020.03.16. 23:35:59

@G. Nagy László: "? Egy tíz fő alatti társaságban igen-igen alacsony az esélye annak, hogy bárki vírushordozó volna. "

Orosz rulett? Matematikai alapon 1 a hathoz, hogy meghalj.
Minden körben újra és újra.
Gondolod, ha kilencszer túlélted, tizedszerre már nyugodtabban fogod megpörgetni???

G. Nagy László 2020.03.17. 07:46:08

@Igazamvanvagyigazamvan?:

"Orosz rulett?"

Nem igazán. Mégpedig legalább három okból nem az.

1. Az orosz rulett elmebeteg játék, mert nem nyersz vele semmit. Itt nagyon is nyersz: azt érzed, hogy még élsz.

2. Az orosz rulett esetén mások sem nyernek. Itt nagyon is. Rengetegen dolgoznak a vendéglátásban, az idegenforgalomban és a szolgáltató szektorban az ismerőseim közül is. Tegyük fel, hogy a masszőröm minden vendége lemondja az időpontját a következő három hónapban. Totál bevétel nélkül marad. Neki is segítek azzal, ha nem égetek fel minden hidat.

3. Az orosz rulettnél 16,7 %, hogy meghalsz. Itt ennek az elhanyagolható töredéke. Negyvennyolc leszek, az én korcsoportomban ez a szám 0,4%. Ám ehhez el is kell kapni a kórt. Ha nagyon pesszimista vagyok, úgy adok 1%-ot annak, hogy megbetegszem, így 0,004% az esélye, hogy most ér véget a földi pályafutásom. Ez sem kevés, de ezzel a rizikóval azért még együtt lehet élni.

szkornat 2020.03.17. 09:37:59

Persze, aggódhatunk azon, hogy hány százalék esélye van bárkinek ettől a vírustól meghalni. Csak akkor a reális kép érdekében tegyük mellé azt is, hogy ez az esély mekkora egy már "bejáratott" influenzánál (amikor járvány idején egy nap alatt 70.000 új megbetegedés van csak Mo-on), vírusos agyhártyagyulladásnál (amire vakcina is van), szívrohamban, rákban, autóbalesetben, stb.

Az okozza igazán a gondot, hogy egy óriási hullámban esik rá az egészségügyi ellátó rendszerre. Ez jelenti a legfőbb problémát, nem az, hogy néhány embernek pontosan mi kerül a halál okánál megnevezésre. Józanul ennek a modellezésén és megoldásán kellene leginkább dolgozni.

Akinek meg kell halni, illetve aki meg akar halni (értsd: nincs kedve, ereje tovább élni), annak teljesen mindegy, végül mi jelenti az utolsó lökést, ami elbillenti a mérleget. A fokozódó tömeghiszti leginkább arra jó, hogy mindenki azon kezd aggódni, hogy ő lesz a következő halálos áldozat, vagy súlyos tüneteket mutató fertőzött. Márpedig a félelem egyfajta mágnesként működik, interferenciába lép az egyébként futó valósággal. Leegyszerűsítve: az van neki, amit hisz vagy tud. Ezért sem jó a kollektív pánikkeltés.

Viszont többen nagyon erősen tovább gazdagodva fognak végül az egészből kijönni, tehát nekik mindez jól jön. Nem is beszélve arról, milyen további lehetőségek nyílnak ennek nyomán az emberek további kontrollálására és ellenőrzésére.