téveszmék

téveszmék

"Mit a természet nem adott, megkínál vele a szerencse"

2021. január 28. - G. Nagy László

 kiralyok.jpg

 

Sokakban él az a hamis illúzió, hogy a teremtés igazságos, vagy legalábbis az áldások kiegyenlítésére törekszik. A címbéli közmondáson túl még számos népi "bölcsesség" hirdeti ugyanezt a gondolatot: "hülyének áll a szerencse", vagy épp: "aki szerencsés a kártyában, az szerencsétlen a szerelemben". Mondani sem kell: ezek tökéletesen alaptalan téveszmék, melyek csak arra jók, hogy az örök pechvogel némiképp elcsendesítse háborgó lelkét és békés álomba zokogja magát.

 

A magamfajta pókerjátékos a rossz szériák idején a hosszútáv ígéretével igyekszik vigasztalódni, melynek során a szűk és a bő periódusok minden matematikai kalkuláció szerint kiegyenlítődnek. Csupán abban van vita a kártyások között, hogy heti ötven óra játékot alapul véve két-, avagy háromszáz évig kéne pókereznünk, hogy e hosszútáv kijöjjön... Az alapelv ettől még stimmel: ha helyesen cselekszünk - begyűjtünk minden lehetséges információt, majd matematikailag megfelelő döntéseket hozunk -, annak idővel érezni fogjuk az eredményét. Ez a közhelyes igazság az élet minden szegmensében működik; ha mosolygunk, hétköznapjainkat az optimizmus és a nyitottság járja át, udvariasak vagyunk az ügyfeleinkkel, megfelelő stratégiával és kommunikációval csajozunk, szerető gondoskodással bánunk a gyermekeinkkel, úgy talán nem is kell pár évtizednél többet eltölteni e bolygón, hogy mindez a személyes sorsunkban is éreztesse pozitív hatását. 

 

No de vissza Fortunához! Rövidke életünk - és különösen a kártyaasztalnál töltött órák - során mégiscsak gyakori az élmény, hogy erőfeszítéseink abszolút hiábavalóak; nyújthatjuk a világ legkifinomultabb játékát, ha a szerencse elpártol mellőlünk, semmit sem tehetünk. A tiszta alázat időszakai ezek, amikor nem célszerű sem az őrjöngés, sem az önmarcangolás. Az önvizsgálat - hibáztam valahol? - mindig helyénvaló, de az esetek oroszlánrészében ez sem vezet messzire. "Mit tanultunk ebből?" - teszi fel a költői kérdést az ügynökség igazgatója az Égető bizonyíték c. film zárójelenetében, hogy aztán saját maga válaszolja meg azt: "Hogy többé ne tegyünk ilyet. Bár a fasz se tudja, mit is tettünk..." Bele kell nyugodnunk: sokszor még tanulság sincs. Muszáj felkészülni rá, hogy mosolyogva viseljük a váratlan és tökéletesen értelmetlen pofonokat is. Ez mindannyiunk életfeladata, és nincs hozzá tökéletesebb edzőterep, mint a pókerasztal. Nap mint nap megdöbbenek azon, hogy harcedzett kártyások, akiknek rezzenéstelen ábrázattal kéne elviselni minden brutális pechet - hiszen képesek rá, a pókerarc alapfelszereltségük és alkalmazzák is a vaskosabb blöfföknél -, milyen irgalmatlan hisztiket rendeznek egy-egy csúnyább river után.

 

Talán a valaha írt legunalmasabb pókerkönyv David Slansky munkája, mely A póker elmélete címet viseli. A könyv telis-tele van száraz matekkal, így nem meglepő, ha az olvasók háromnegyede idő előtt feladja és nem küzdi végig magát a teljes köteten. Jómagam azon perverzek közé tartozom, akik nem adták fel, így megismerkedhettem a szerző által bevezetett egyik érdekes fogalommal, a Slansky-dollárral. Ez azt a pénzt jelenti, amellyel az univerzum tartozik nekünk, vagyis amely elnyerésére a döntés meghozatalakor jó esélyünk volt, ám a szerencse mégis az ellenfelünket segítette. Tegyük fel például, hogy az első licitkörben (még nincsenek közös lapok, mindenki csupán a két osztott kártyáját látta) all in megyünk királypárunkkal, s kapunk egy megadást két bubival. A nyerési esélyünk e pillanatban kb. 80%. Készpénzes játékot folytatunk, a kasszában százezer forint pihen gazdára várva. Ha elveszítjük a partit, úgy elmondhatjuk, hogy van nyolcvanezer forintnyi Sklansky-dollárunk. (Ez a százezres kassza 80%-a, mely nyerési esélyünk alapján minket illetne. Ha képeznénk száz darab ezerforintos minikasszát, és százszor játszanánk le a partit, úgy egész közel kerülnénk ahhoz, hogy ténylegesen nyolcvanezer forintot zsebeljünk be, ellenfelünk pedig húszezret. No de csak egyetlen leosztással és egyetlen kasszával számolhatunk, a szerencse szerepe itt óriási.) Amikor letargikusan, kifosztva beülünk az autóba és hazafelé vesszük az irányt, természetesen egyikünket sem vigasztalja a tudat, hogy az univerzum tartozik nekünk nyolcvanezer forinttal. Bár a szerencse forgandó, ezt a pénzt sosem látjuk viszont. A dolog jelentősége sokkal inkább abban áll, hogy bár tisztán látjuk és pontosan számszerűsíthetjük szerencsétlenségünket, idővel mégis megtanuljuk buddhista nyugalommal elviselni. S ha ez így van, onnantól kezdve gyerekjáték lesz túllépni minden egyéb - jóval kevésbé számszerűsíthető - méltánytalanságon, mely életünk során ér bennünket. Nem minket választott az osztály bombanője? Helyettünk a kollégánk kapta az előléptetést? Másnak ítélték a Nobel-díjat? Na bumm. Talán nem is mi érdemeltük.

 

Sokan azt mondják: "Nincsenek véletlenek, mindennek megvan a maga értelme és haszna. Isten útjai kifürkészhetetlenek, s ha ma még nem is látjuk, holnap már világos lesz, miként is profitálunk szerencsétlenségünkből." Hitem szerint ez a megközelítés is ugyanúgy önáltatás, mint ahogy a címbéli közmondás is az. A különbség csupán az, hogy ez legalább ártalmatlan, szemben az esélykiegyenlítés illúziójával. Aki kívülről várja a megoldást, aki őszintén hisz abban, hogy Fortuna, Jézus, Lenin, vagy bármely szuperhős elhozza majd a mennyek országát, annak alighanem fel kell készülnie a durva pofára esésre. Ezzel szemben ha abban hiszünk, hogy Isten minden kisebb-nagyobb sorscsapással tanítani akar számunkra valamit, abból még akkor sem származik bajunk, ha Isten egyáltalán nem létezik; ha sorsunkat a véletlenek irányítják és mi tökéletesen magunkra hagyva száguldozunk ezen az apró és jelentéktelen, Föld nevű bolygón. Ha mindenképp tanulságokat keresünk, azt sosem árt tisztázni, hogy tehetünk-e az adott kudarcról. A mentális mélypontot az az állapot jelenti, amikor egyértelműen mi hibáztunk, s mégis a körülményeket, a külső környezetet tesszük felelőssé szerencsétlenségünkért. Ez szinte menthetetlen tudatállapot. Ikertestvére annak az attitűdnek, mely a másik ember sikereit a puszta szerencsének, a felmenők vagyonának, a jó kapcsolatainak tulajdonítja, s képtelen meglátni az irgalmatlan sok befektetett munkát a háttérben.

 

Ha már eljutottunk arra az alapszintre, hogy világosan látjuk személyes felelősségünk mértékét, a tanulságok innentől kimerülnek a stresszkezelés tökéletesítésében. A pókerasztalnál ülve érdemes megfigyelni a különböző mentalitású játékostípusokat. A leggyakoribb természetesen az imént már említett, örökké másokat - az osztót, a játékostársakat - hibáztató. Továbblépve e primitív szinten, találkozhatunk az önmarcangoló típussal is. Ő az, aki a legapróbb hibát sem képes elnézni magának, mi több, sokszor még azért is önmagát ostorozza, amiről abszolút nem tehet, ami teljességgel kivédhetetlen. A világot reálisan látókat csupán a stresszkezelés módja különbözteti meg egymástól. Sokan vagyunk, akik magunkkal szemben megbocsátóak vagyunk, de Fortuna rossz tréfáit már nehezen viseljük. Pedig ez lenne a cél. Egy skandináv arisztokrata hűvös távolságtartásával fogadni a derült égből villámcsapást. Blazírt mosollyal tűrni, hogy amit a természet nem adott meg, azt legtöbbször a szerencse sem pótolja. Ez van. Néha valóban nincs mit tenni.

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr7316368200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2021.01.28. 16:06:16

Nem vagyok otthon a pókerben, de tőzsdén kiskereskedők gyakran dicsekednek, hogy X éve vettek valamilyen részvényt, annak az értéke azóta megsokszorozódott, és ők milyen okosak voltak, ha pedig hatalmas veszteséget nyeltek be, akkor arról kussolnak. Holott önmagában egyik sem mond semmit arról, hogy okosak voltak-e, bármelyik lehet szerencse vagy szerencsétlenség. A kérdés mindig az, hogy az adott pillanatban az elérhető információkból milyen döntést hozunk, ettől függően lehet a stratégiánk várhatóan nyereséges vagy veszteséges. De hogy rövid- vagy középtávon jó lesz-e, abban mindig benne van a szerencse faktor. Nem csak tőzsdén vagy pókerben, az élet bármely területén igaz ez.

G. Nagy László 2021.01.28. 17:22:54

@Zabalint: Abszolút így van. A dolog azonban lélekpróbáló. Egyrészt: mindannyiunkban, akik tudatosan igyekszünk élni, folyamatosan ott van az igény, hogy kontrolláljuk a sorsunkat, urai legyünk a történéseknek, kalkulálható legyen a holnap és a holnapután. Ugyanakkor: ezzel a fajta kontrolligénnyel az ember ne pókerezzen, ne tőzsdézzen és ne essen szerelembe, mert bár ezeknek is megvan a maga stratégiája, nagyrészt mégis kiszámíthatatlanok. Vagyis: vagy marad a szürke, unalmas létezés, vagy muszáj felvérteződni a váratlan pofonokkal szemben. Életem örök dilemmája.

midnight coder 2021.01.29. 09:29:43

Az élet igazságos. Aki rosszul lát az jobban hall, aki rosszul hall az jobban lát, akinek pedig az egyik lába rövidebb, annak a másik hosszabb.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.01.29. 10:54:13

A pókerben a matematika csak nagyobb tétek szintjén érvényesül. Alacsony szinten egyszerűen a játékosok nem játszanak racionálisan, így az esélyek nem jelentenek semmit.

Majdnem 5 évet dolgoztam pókerteremben.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.01.29. 10:58:50

Ami pedig a valós életet illeti, Isten igazságos. Azaz a jó mindig jutalmat hoz.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.01.29. 11:03:27

Slanskyval is csak egy gond van: azt feltétezi, hogy minden játékos nyerni akar, pedig nem ez a valós helyzet.

A játékosok nagy többsége szórakozni akar, s a pókerpénzét nem befeltetésként kezeli, hanem költségként.

A tipikus: a magyar játékos megtanulja kívülről Slanskyt vagy más hasonlót, befizet 20 dolllárt,aztán játsizk 1/2 centes alapon, majd megdöbben: semmilyen taktika nem működik.

G. Nagy László 2021.01.29. 11:16:08

@MAXVAL birсaman közíró:

"Majdnem 5 évet dolgoztam pókerteremben."

Akkor mindent tudsz :) Ezek a játékos-attitűdök biztosan ismerősök.

"Ami pedig a valós életet illeti, Isten igazságos. Azaz a jó mindig jutalmat hoz."

Ámen ámen és megint csak ámen.

"azt feltétezi, hogy minden játékos nyerni akar, pedig nem ez a valós helyzet."

Azért kétségtelenül jobban szórakozik az ember, ha pluszban távozik...

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.01.29. 11:41:55

@G. Nagy László:

Versenynél pl. 5 dollár nevezési díj alatt felesleges játszani. 20-tól már lehet. A 10 határeset.

G. Nagy László 2021.01.29. 11:51:33

@MAXVAL birсaman közíró: Mostanában 3,5 dolláros sit N' go-kat játszom. Az oroszok, kanadaiak meg a brazilok nagyon hülyék, de ők magasabb téteken is idióták. A csehek, lengyelek, magyarok, angolok elég jók már ezen a szinten is.

G. Nagy László 2021.01.29. 12:20:23

@Zabalint: Teljesen igazad van, azonban az is intelligencia kérdése, hogy felméred-e az optimális kockázatvállalás mértékét. Az egyik eltőzsdézi a házát, a másik ötven évig él egy szadista alkoholistával, mert fél a változástól...

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.01.29. 12:22:13

@G. Nagy László:

Az a gond, hogy ez sok scalódást okoz.

Ezen a szinten még a következő magatartás jellemző, pl.:
- babona alapú játék: pl. minden harmadik leosztást megadom, vagy ha 8-asom van, azzal megadok,
- nem lehet blöffölni, mert van játékos, aki kiváncsiságból mindent megad.

A végeredmény: a játékos elsajátít egy csomó hibás taktikát. S amint nagyobb tétre átmegy, hatalmas bukás a jutalma.

G. Nagy László 2021.01.29. 12:45:26

@Zabalint: @MAXVAL birсaman közíró:

A póker egyik legnagyobb tanulsága az alázat a kiszámíthatatlan jövővel szemben, a másik pedig az alkalmazkodás elsajátítása. Ugyanazt a lapot egészen másképp fogom megjátszani egy feszes és ez laza; egy profi és egy amatőr ellen. Ha tudom, hogy nem fog elmozdulni a lövőcselre, mert nem is érzékeli, akkor nem fárasztom magam a trükközéssel, mert csak magamat csapdázom be.

G. Nagy László 2021.01.29. 15:07:23

@Zabalint: A valóság az, hogy a mezőny vegyes és folyton változik. Léteznek sztenderd szerencsevadászok, akik éveken át képesek finanszírozni rettenetes játékukat. Léteznek olyanok, akik fejlődőképesek, s idővel hozzájavulnak az átlaghoz. És mindig vannak új beszállók, akik nettó befizetők, s biztosítják a pofik profitábilis működését. (Ráadásul karantén van, a kaszinókon és pókertermeken túl most nemigen találni más közösségi szórakozást...)

6.Lenin 2021.01.30. 16:22:40

Semmi sincs, annyira, hogy nem is lehet leírni. Becs' szóra nincs semmi.
-Úristen, felrobbant valami!
-Mi?
-Hülye kérdés, ha nem volt semmi, akkor csak az robbanhatott fel, nem?
-És ennek most mi értelme volt?
-Most soroljam fel a n számú magyarázatot? Majd jön az n. számú ember, és elmondja n+1. számú tökéletes elméletét, ami pont akkor, és ott, abban az időben stimmel is, néha nem, na, bumm, és akkor mi van?
-Semmi, de remek dolog ilyesmikkel tökölni.
-Na, mi a téted?
-Kiszálltam, ma úgy látszik nincs szerencsém, meg lóvém se maradt. Kösz a játékot, pá, mindenkinek. Megyek, iszom valamit hitelbe.

6.Lenin 2021.01.30. 16:27:44

-Ja, ha mindenre van sok milliárd tökéletes magyarázat, miért pont a szerencsére ne lenne?
-Ez igaz. De amikor nincs szerencsém, akkor mi van?
-Arra is van sok milliárd, de most tényleg szomjas vagyok, arra majd legközelebb elmondok néhány milliárd lehetséges magyarázatot.

6.Lenin 2021.01.30. 16:43:51

-Elnézést uram, de az elején elég sokat nyert. Miért nem szállt ki?
-Mert már untam, hogy mindig én nyerek.
-Tényleg van tuti tippje, hogy mindig nyerjen?
-Természetesen, matematika, tapasztalat, megfigyelés, meg ilyenek ezek, nem ma kezdtem.
-De tegnap még a gatyáját is itt hagyta.
-Tegnap később jöttem, és a rossz szék jutott nekem, azon sehogy nem működik az elméletem.
-Értem, azt hittem ez egy egyszerű kártyajáték.
-Ugyan kérem, ez, mint sok minden más is, tudomány. Kevesem művelik magas szinten.
-Elnézést , hogy megzavartam, de ez csodálatos, amit most hallottam öntől.
-Kérem, a tudomány, az tudomány.

6.Lenin 2021.01.30. 16:47:09

@6.Lenin:

Bocs....miért szállt ki? ( a "nem" nem illik a logikai láncba)

6.Lenin 2021.02.01. 16:16:17

Nem jött össze.
Azt hittem végre megtudom mi a titok kártyában, hogy az igazán profik miért nyernek kék gatyában, szerdán 14:25 és 15:13 között, amikor csak a bal kezükkel érinthetik meg a lapokat, és még hasonló féltve őrzötteket.
Úgy látszik senki nem akar megnyílni, még névtelenül sem.
Kénytelen leszek más bevételek után nézni. A profi póker ugrott.
süti beállítások módosítása