A csütörtök reggel elindult orosz támadás kapcsán a hazai elemzők egy része kitér arra is, vajon miként befolyásolhatják az események a magyar kampányokat, illetve az alig több mint egy hónap múlva esedékes választásokat. Hallunk olyan hangokat, hogy a háború fordulatot jelenthet idehaza is, ám jómagam e téren meglehetősen szkeptikus vagyok.

Három dolgot mindenesetre muszáj leszögezni. Először is: Putyin egy gátlástalan pszichopata, tettét semmi sem menti. Másodszor: Az agresszió szemmel láthatóan mindenkit meglepett. Nem csupán Bayer Zsoltot, aki pár napja még úgy nyilatkozott: "A hülye is tudja, hogy Oroszország nem támadja meg Ukrajnát." Nem csupán a hazai sajtó teljes jobboldali szárnyát, de Európa minden vezetőjét, köztük Orbán Viktort is, aki pedig a bőrén szokta érezni a közelgő bajt. És harmadszor: A magyar kormány egészen mostanáig kifejezetten jó kapcsolatot ápolt Oroszországgal. Mindezek összességében arra engednek következtetni, hogy a háború minden értelemben a legrosszabb forgatókönyv, a Fidesz számára különösen. A kérdés csupán az, hogy az ellenzéki összefogás képes-e élni ezzel az új helyzettel.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a hazai baloldal képtelen átlépni a saját árnyékát. A 2015-ös migránsáradat, majd a koronavírus-járvány után most itt egy újabb, minden eddiginél ijesztőbb válsághelyzet, ahol végre megmutathatnák, hogy képesek a felelősségteljes politizálásra, de meg sem fordul a fejükben, hogy éljenek e lehetőséggel. Márki-Zay Péter magyar katonákat küldene az orosz hadsereg ellenében. Gyurcsány Ferenc azonnal a lehető legdemagógabb módon posztol: "A magyar kormány (...) tegye meg, amit megtehet. Például függessze fel a paksi beruházást, valamint szputnyik vakcina magyarországi gyártásáról szóló tárgyalásokat." Mintha ezek a lépések késztetnék meghátrálásra Putyint... Szabó Tímea sem mutat sokkal több érettséget: "Ki kell mondanunk, az Orbán-rendszer 12 éves külpolitikája megbukott és bajba sodorja Magyarországot!" Most tényleg, van olyan idióta választópolgár, aki elhiszi ezt az ökörséget? Tényleg nagyobb biztonságban lennénk, ha az elmúlt három ciklus során nem üzleteltünk volna az oroszokkal??? Vagy idézhetjük Vadai Ágnest is, aki szerint Orbán Viktor "Putyin barátjaként a háború barátja lett." Oké, én elhiszem, hogy a fanatikus balosokat fel lehet tüzelni az ezekhez hasonló értelmetlen, de kellően indulatos üzenetekkel. No de mi lesz a többiekkel? Az ellenzéki összefogásnak - feltéve persze, hogy nyerni akarnak - nem az volna a feladata, hogy a két tábor közti bizonytalanok egy jelentős részét is maga mellé állítsa? Ehhez pedig egyetlen út vezethet: ha józanságot, felelősségteljességet és mindezekre épülő kormányzóképességet mutatnak. Most képzeljük magunkat egy olyan választópolgár helyzetébe, aki még nem döntötte el, hová húzza az ikszet áprilisban. Vajon melyik oldal kommunikációját látja lelkiismeretesebbnek, az ország valós érdekeit szem előtt tartónak?

Nem kérdés, hogy az agresszió ellen fel kell szólalni, s minden értelmes módon fel is kell lépni ellene. Minden olyan lépés tökéletes, ami fáj Putyinnak, de nem ránt magával másokat is. Az ellenzék helyesen tette, hogy tüntetést szervezett az orosz nagykövetség elé. Az UEFA is megfelelően jár el, ha a BL-döntő rendezését elveszi Szentpétervártól. Példaértékű Sebastian Vettel felszólalásai is, aki kijelentette: nem vesz részt a Forma1 orosz futamán, ha azt megtartják. (Dicséretes volna, ha a többi pilóta is követné ebben.) Ezek persze csupán jelképértékű kiállások, az igazán ütős válaszlépéseket a gazdasági szankciók jelenthetik, melyek kapcsán Európa jelenleg még megosztott. A csütörtök este kezdődött rendkívüli EU-csúcs ezek kidolgozását célozza.

Csak reménykedhetünk benne, hogy az orosz agresszió rövid lesz, nem lép túl Ukrajna határain és a lehető legkevesebb áldozatot követeli. A legtöbbünk számára elképzelhetetlen, hogy mi jön azután, ha elcsendesednek a fegyverek. Sok minden megváltozhat. Egyet azonban aligha gondolnék: az áprilisi magyar választások eredményét Putyin ámokfutása szinte bizonyosan nem fogja befolyásolni. Ha a kormány kompetensnek mutatkozik a kialakult válsághelyzetben - márpedig minden jel erre mutat -, úgy nem fog jelentős számú szavazót veszíteni. Az ellenzéknek ugyanakkor bővítenie kéne támogatói bázisát, amit pedig a felelőtlen vádaskodások, az egymásnak ellentmondó kommunikációs elemek, illetve a katonai bevonódás lebegtetése nem igazán szolgál. Most is azt látjuk, mint rendszerint: az ellenzék a gyerekes, ösztönszintű indulatok oltárán feláldozza a stratégiai lehetőséget, hogy végre higgadtnak, felelősségteljesnek és kompetensnek mutassa magát. Egyedül Márkí-Zay Péter volt képes arra, hogy józan gesztust gyakoroljon: a csütörtök esti tüntetésen tapsot kért Orbánnak, amiért az agresszornak nevezte Putyint. Talán mégsem a legalkalmatlanabb miniszterelnök-jelölt mögé állt be a teljes hazai ellenzék.